Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-19 / 162. (2975.) szám
4 1902 jaRm 19, fcg&L A magyar Lóránt István dr.-t magántanárrá habilitálták a prágai német egyetem orvosi fakultásán Az első magyar tudós csehszlovákiai katedrán Lóránt István dr. karriérje Prága, julius 18. A napilapok hajsáibjain egy kis Mr húzódik meg, amely tulajdonképpen az úgynevezett személyi Mrek csoportjaiba tartozik, a magyar kulturális élet szempontjaiból azonban igen nagy jelentősége van, mert ez a bír arról számol be, hogy a magyar kultúrának egyik kimagasló munkása Oséh'Szlovákiábaji szerzett dicsőséget a magyar tudományos ságn ak. Lóránt István dr.-t a német egyetem orvosi fakultásán magántanárrá habilitálták és igy ő Csehszlovákiában az első magyar nemzetiségű tudós? aki egyetemi katedrához jutott. Roth Marcell dr. mellett, aki a kolozsvári egyetem magántanára, csupán Lóránt István dr. szerezte meg ezt a magas tudományos pozíciót olyan országban, amelyben a magyarság kisebbségi sorsban él. A jól megérdemelt kitüntetés egy fiatal, de gyönyörű tudományos karriert befutott orvost emelt most ki. Lóránt István dr. 1893- ban a komárom/megyei Bagotán született olyan családból, amelyben az orvostudomány iránti érdeklődés valóságos tradíció. Gimnáziumi tanulmányait Érsekújvár ott kezdte és Budapesten fejezte be. Még nem volt tizenhat éves, amikor a kitűnő tehetségű ifjú már érettségit tett és beiratkozott a budapesti egyetem orvosi fakultására- Az orvostudomány mellett érdeklődését kezdettől fogva lekötötte a kémia s ezért az orvosi tudománnyal párhuzamosan a bölcsészeti szakon kémiát is tanult. Egyetemi tanulmányait különböző nagyhírű tudományos központokban folytattaEgy-egy szemesztert hallgatott Strassíbung- ihain, Zürichben, Pariéban, volt Belgiumban és Hollandiában is, majd ismét visszatért Németországba. Huszonkét éves korában kész orvos volt. Ekkor érte a hábor-u kitörése, amikor hadba vonult. A harctérié került s orvosi hivatását mindenütt a legnagyobb önfeláldozással és kötelesség tudással teljesítette. Egy ízben súlyosan, máskor pedig könnyebben sebesült meg. A háború után azonnal Prágába jött és a német orvosi fakultáson a híres Sehmidt professzor mellett az I. belklinikán lett tanársegéd. Tudományos működésének széles körben híre ment s 1927-ben Amerikába hívták, ahol háromnegyed évig tartott előadásokat1928-ban Sehmidt professzor tárgyalásokat kezdett Lóránt dr. magántanárrá való habilitása ügyében, akkor azonban leküzdhetetleneknek látszó akadályok merültek fel. Lóránt dr. — jóllehet tudományos felkészültségét jórészben a német kultúrának köszönheti s igy a német kultúrának igen nagy tisztelője — inkább hajlandó volt lemondani a magántanári cimrő], semhogy, akárcsak a forma kedvéért is, mint német nemzetiségű nyerje el ezt, a kitüntetést. Végül is számos tárgyalás után a német orvosi kar kollégiuma a tudomány iránti tiszteletből a nemzetiségi kérdésen felülemelkedve nem minden büszkeség nélkül terjesztette elő habilitá- lás végett a kiváló magyar tudóst a minisztériumnak, Api int ismeretes, a minisztérium néhány nappal ezelőtt az e]őterjesztést elfogadta és igy Lóránt István dr- a prágai német ludo- mágyegyetem orvosi fakultásán magántanári képesítést nyert. A fiatal tudós elméleti kutatásai sok tekintetben úttörőék az orvosi tudomány és a kép i a farénKülönben á á anyagcseremirigyékről: a májról és a veséről szóló munkái alapvető fontosságnak. Nagyjelentőségüek azonban újszerű megfigyelései bizonyos szívbetegségekről is. Legújabban, egy olyan zseniális eljárást fedezett fel a kén anyagcseréjének a vizsgálatában, amelyet a kémia legkiválóbb szakértői is a legnagyobb elismeréssel fogadtak. Minit gyakorlati orvos is elsőrendű és hihetetlenül gondos betegeivel szemben. Éppen igy szereti tanítványait. Nemcsak mint tudós és mint orvos, hanem mint ember is első az elsők között. Meg keli Írnunk, pedig talán Lóránt dr. jósága és szerénység© tiltakoznék ez ellen elsősorban, hogy mindig önzetlenül és a legnagyobb önfeláldozással állott a prágai magyar kolónia tagjainak segítségére- Még emlékezünk arra a szomorú esetre, amikor egyik kollegánk anyósa prágai tartózkodása idején halálosan megbetegedett és ekkor Léránt dr. napokon át önzetlenül ment k,i a távoli perifériára, hogy tudásával és készségével enyhítse a halálosan beteg asszony fájdalmait és megkönnyítse végküzdelmét. Ez csak egyik eset a sok közül s éppen ezért Lóránt István dr-nak nem szabad roseznéyen vennie azt, hogy most, amikor tudományos érdemeit az illetékes tényezők is megfelelő módon értékelték, akkor a prágai magyar kolónia is egyrészt nemzeti büszkeségből, másrészt azonban Lóránt István dr. iránt érzett meleg szimpátiával siet az üdvösök köz A hogy részt kérjen Lóránt István dr. megtisztelő ünneplésébenO. z ) I kassal pénzügy igazgatóság sím! ai ailrapiiliiiUsÉs egyelőre nem látogat el Kassára Kassa, julius 18. (Kassai szerkesztőségünktől.) A P. M. H. már több Ízben jelentette, hogy a pénzügy min iztérium úgynevezett „adórepülőbizottságot“ küldött kii Szloven- szkóra azzal a feladattal, hogy ellenőrizze az adók behajtását és ahol a helyi pénzügyi hatóságoknál nem tapasztal „kellő44 szigort ott radikálisabb bebajtási módokat léptessen életbe. Az „adórepülőbiizoífctság44 Pozsonyban kezdte el működését néhány hét előtt, az ottani kereskedők és iparosok nem kis konsternációjára. A „repülőéizottság44 pozsonyi szereplése a kassai adófizetőik táborában is nagy agodalmat keltett, mivel biztosra veszik, hogy a bizottság Kassát sem kerüli el sztovenszkói ellenőrző útja során. A kassai adófizető polgárság aggodalma teljesen jogosult, mivel a pénzügyi hatóságok az utóbbi időben érezhetően megszigorították az adóbehajtások módját és Kassán is egyre gyakrabban nyúlnak a legradikálisabb bebajtási módokhoz. Hogy csak egyebet ne említsünk, a közelmúltban ismét két üzletet árvereztek el adótartozás fejében, egy nagy kassai cégnél milliós adófoglalást eszközölitek s mint további kuriózumot említjük meg, hogy két textilnagykereskedőt másfél millióra, egy ékszerészt meg nyolcvanezer koronára büntettek foigaBmiadó szabálytalanságok miatt. A „repülőéizottsággal44 kapcsolatiban Kassáin Nem hagyhatom s a vőlegénynek nézett lovat, ami csak igy első olvasásra furcsa, de majd mindjárt megmagyarázom. Pacsirtadalos búzamezőkről voltam hazatérőben s a városvéghez közel egy mélyuton forgalmi akadályba ütköztem. A forgalmi akadályt egy kis taliga és három gyerek képezte. A taliga valaha ásványvizes üvegek ládája lehetett, kerekeit tüzi- iahasábról fűrészelte le ügyeskedő szerszám, a három gyerek pedig orgonasip-reudben követte egymást. A sípok legfiatalabbika a taligában ült, nem éppen fehéren alápárnázva. A következő sip a taliga előtt állott s csak tüzetesebb szemlére volt felfedezhető némi zsinórbéli összefüggés közötte s a taliga között. A legnagyobb sip a taliga mögött helyezkedett el és a főrendező szerepéi látszott betölteni. Mindhárom sip pedig megegyezett abban, hogy szipákolt é« mellékzöngéket adott, ami az orr alatti tájék nem éippen száraz mivoltára vezethető vissza. Etekintetben a taligában elhelyezett küsded vezetett, határozott fölénnyel, s kor szerint emelkedvén az orrnedvek fokozatos száradása volt észlelhető. Feltűnt továbbá, hogy a küsded és a taliga előtt álló uagyobb-ded erősen fel valónak bokrétázva friss leveles gallyal, mezei virágokkal, minden olyan helyen, ahová a nevezett díszek beszurkál- hatók, mint teszem azt: fiil mögé, hajba, nyakba, ruharedöbe. A legnagyebb-ded ellenben teljes diszteienséggel tündökölt. Nyughatatlanul kiváncsi elme lévén, megszólítottam a szépen csoportosított forgalmi akadályt s megkérdeztem: — Mit csináltok itt, gyerekek? A válas-z egyelőre kizárólag csodálkozó felpillantásokból és szipá-kolásokból állott. Hogy némi lendületet adják a társalgásnak, hozzátettem meg: — Talán lakziba mentek? Úgy látszik, eltaláltam a kellő billentyűt, mert a siprendszer legmagasabbik tagja némi szégyenlős árnyalattal, de helyeslőén válaszolt: Igen: Kijelentését az egész csoport vigyorgó össze- nézése követte, amiben a taligán utazó küsded vett részt leglanyhábban, lévén ő még aban a korban, mikor a szó, ez a különös találmány, semmi értelemmé! flepi hír, A't 9 Wlopólya tehát csak fizika? , visszfénye, ösztönös elmajmolása volt a másik kettőnek, tartalmi háttér nélkül. (De annál több orrnedvi aláfestéssel...) Helyes nyomra találva, igyekeztem kimélyiteni a lelki kontaktust: — Aztán melyik a vőlegény? Te vagy? — mutattam a legnagyobbra. — Neeem. (Élénk fejcsóválással és összevigyor- gással.) — Hát ez a csöppség talán itt a „kocsiban44? — Nehehem- (Még élénkebb fejcsóválás és nevetés.) — Hát akkor talán te? — böktem meg a harmadikat, amelyik a „kocsi“ előtt állt. — Nehehem. (Mint fent.) — Hát mi vagy akkor? — Én vagyok a — ló! Ez a meglepő válasz mutatja, mennyire nem tudtam magam beleélni a különben világos szituációba. Aki a taliga előtt áll s azzal zsinóri összefüggést mutat fel, az nyilván nem is lehetett más, mint a ló. Logikusan következtetve és a küsded kiskorúságára való tekintettel igy ő lett volna az utas és a mögötte álló nagyobbik fiú a kocsis. — Síivel azonban itt már megállapítottan lakairól volt gzó, továbbra is nyitott kérdés maradt: ki hát a vőlegény s hol a menyasszony? Lássuk csak? — Úgy? Hát te vagy a ló? No rendben van. Hát akkor ez a kicsi a kocsiban micsoda? Mond- hátok csak, fin ez, vagy jány? Amely kérdésemből ne méltóztassék teljes aggle- gényi tájékozatlanságomra következtetni, a küsded azonban külsejében s öltözetében semmi támpontot nem adott nembéli hovatartozandóságAnak megállapítására. — Jány ez, — volt a válasz. — Megvan! Hát akkor ő a menyasszony! Igaz-e? — Hihilii... (Két torokból. Az érdekelt menyasszony csak forgatja buksi fejét ég intenziven szipákol.) Az érdekeltek megkérdezése nélkül folytatom most már a szereposztást: — Ha a kicsi a menyasszony s te másik, te vagy a ló, akkor itt a legnagyobbik lesz a vőlegény. Ha pedig ő a vőlegény, akkor őt is fel kell díszíteni leveles gallyal, virággal. Ki látott olyan vőlegényt, hogy egy szál virág sincs rajta? Mi? Széles vigyorok és helyeslő összebólintás volt a válasz. A díszítő akcióhoz azonban nyilván nem akartak addig hozzáfogni, míg én a színen voltam. Nehány további ötletet kapcsoltam még be az ünnepségek tervébe: elterjedt nyugtalanító hírek következtéibe©, szükségesnek tartottuk, hogy a legautentikusabb helyen, a pénzügyigaigatóságon informálódjunk, mennyiben felelnek meg a kíméletlen adóbehajltási rendelkezésekről szóló hírek. A távollevő J urecska pénzügy igazgató helyett Kocskar dT. főtanácsos a következőket mondotta: — Tagadhatatlan, hogy az adók behajtása nagyobb szigorral történik, m»nt eddig, ez azonban még nem jelenti azt, hogy kíméletlenek volnánk. Méltányos esetekben mindenkor megfelelő könnyítéseket teszünk, részletfizetéseket engedélyezünk s csak azokkal szemben járunk el szigorúbban, akik visszaélnek ezekkel az engedményekkel. Vannak konok nemfizetők, akiktől az állam csak a legradikálisabb eszközökkel tudja behajtani adókövetelését a rendszerint ilyeneknél kerül a sor árverésekre. Belátással vagyunk mindenki iránt, viszont azt is be kell látnia mindenkinek, hogy adót fizetni muszáj. — És mi van a „repülőbizottság44 kassai látogatásával? — Eddig még nem tudok róla semmit. Értesítést nem kaptam s ezért nem is hiszem, hogy ez a bizottság a közeljövőben meglátogassa Kassát. A nyilatkozat szerint tehát az adó reipülőlb i- zottság egyelőre nem jön Kassára. A magunk részéről viszont attól tartunk, hogy ez a bizottság egy nap minden értesítés nélkül ide is betoppan és a pozsonyihoz hasonló konsternációt fog kelteni itt is. A repülőbizottság Pozsonyban Fábry volt zsupánnál is far* Pozsony, julius 18. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése). Az adóbehajtó repülőbizottság váratlanul ismét megjelent Pozsonyban s működésével a legnagyobb izgalomba hozta Pozsony város adózó közönségét A bizottság kérlelhetetlen szigorral jár el s nem tesz kivételt. így értesülésünk szerint szombaton megjelent Fábry Pár dr. ügyvéd, volt zsupán irodájában is s ott három betéti könyvecskét vitt el 180 ezer korona értékben. Fábry adótartozása állítólag 900 ezer korona, amiből 500 ezer koronás tartozást a volt zsupán elismer, 400 ezer koronát megfellebbezett, de fellebbezését még nem intézték el. Ugyanez a bizottság Glaser dr. pozsonyi ügyvédnél is megjelent, ahonnét adótartozások fejében több értékes szőnyeget vitt el. — Aztán hová fogtok menni esküdni, melyik templomba? — A nagyba! — vágta ki büszkén a — ló, (pardon, nem tehetek róla, hogy ez estben a ló beszél s megelőzi a vőlegényt a döntésben. De úgy látszik jól döntött, mert a vőlegény is helyeselt. Különben érthető, hogy itt a lónak is szólásjoga volt, mei£ tőle függött, hajlandó-e az ifjú párt elvinni a nagytemplomig.) — És ki fog esketni? — A püspök! — nyilatkozott ezúttal a vőlegény, aki e nagyratörő kijelentésével bizonnyal a ló iménti szereplését akarta felülmúlni és határosán letromfolni. — Tyüh, eszemadta, hát ilyen nagy móddal vagytok? Taláu meg nászútra is fogtok menni, mi? — Igehehen. (Nevetés, két helyről. A menyasszony teljes érdektelenséggel igazítja meg a szemébe lógó fejdiszt és folyamatosan szipákol.) — Hová? — Várajjára! — bök a háta mögé a vőlegény, jelezve az irányt Krassna-Horka büszke vára felé. Ez a kijelentés a nagytemplom és püspök crescen- doja után csak a felszínesen ítélő számára jelenthet visszaesést, gyerekvalutába átszámítva legalább is annyi, mintha Parist mondott volna. Nem a város nagysága a fontos, hanem az a romantika, amivel a kis koponyák elképzelései körülfonják. Váralja!! Ott van a vár, a Mauzóleum! A várban valóságos álgyuk, meg Serédy Zsófia múmiája! Az Isten is nászutasoknak teremtette! így én is csak helyeselhettem: — No az szép hely, jól kiválasztottad. Most mán csak szépítsd ki magadat is és indulás! Ezzel átléptem a taligába ágyait küsded fölött és ballagtam lefelé, a városba. A ló még megszólalt s utánam kiáltott: — Trappba fogunk menni! — Azáni, — mondtam, — csak vágd ki a rezet, mutasd meg mit tudsz! Gazda ember jött a hátam- mögött, az is megnézte a három gyereket s megkérdezte őket: — Mit miveitek ki, gyerekek? Most már habozás nélkül, sőt büszke hangsúllyal jött a válasz: — Lakziba megyünk! — Affenét? Nonéccsak! S hogy még visszanéztem, láttam, hogy a \ö!o- gény ugyancsak diszitkezik, tüzködi magát gallyal, lombbal, virággal. A ló is segít neki. A menyasszony pedig a készülő nagy eseménnyel mit sem törődve édesdedeu dugja az ujját az orrocskájába.... NYIRESI-TICHY KÁLMÁN.
