Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-17 / 161. (2974.) szám
1988 július 17, vasárnap. ^rxgm-Mag^arhirmp 15 A kisebbségi magyar színjátszás jövője Elsőrendű kamaratársulatokat kell szervezniük a szlovenszhói és ruszinszhói színigazgatóknak, hogy boldoguljanak a jövő szezonban A magyar publikumot is meg kell szervezni a magyar színház részére Külön Szinpártoló Irodára van szükség, ahonnan tervszerűen folyik a közönség megszervezése Csizi Jód Bróm Fürdő ajánljuk mmaazon beiegsegeknéi, hol a jód és a bróm indikált. Olcsó pausál árak! Kérjen prospektust. Fürdöigazgatóság, Cíz-kúpelc. Kassa, július 16. (Kassai szerkesztőségünk- t<51.) Mint a P. M. H. is jelentette, az iskola- ügyi minisztérium a múlt héten döntött a salovensakói magyar szinikoncessiaiók ügyében és azokat az eddigi kerületi beosztás sajnálatos meghagyásával újból Iván Sándornak és Földes Dezsőnek juttatta két-két esztendőre. Most, hogy a helyzet tisztult és az igazgatók hozzáláttak a szervezéshez és az uj szezon előkészítéséhez kisebbségi magyar ezánésaetünk jövője érdekében szükségesnek látjuk az alábbiak elmondását — Útmutatóul. A kisebbségi magyar szin-észet élete és jövőjének biztositása — mint azt már számtalanszor kifejtettük, — bárom komponens harmonikus együttműködésétől függ- Az első és talán a legfontosabb komponens az, hogy a színigazgatók, szem előtt taríva a kisebbségi magyar színészet vitán felül álló misszióját, i jó társulattal jó színházat csináljanak, az adott körülményekhez képest olyan színházat, amely önmagában, minden külső segítség nélkül is rendelkezik olyan vonzóerővel, hogy a közönség érdeklődését állandóan éb- rentartsa. A második fontos komponens a közönség rendszeres színházlátogatása, a harmadik pedig az illetékes hatóságok objektiv igazságossága (jóakaratról már nem is beszélünk), mellyel biztosdtják a kisebbségi színésze tünk fönnmaradásához szükséges kereteket. Az első komponens szempontjából az eddigi igazgatók sokszor követtek el súlyos hibákat, melyek néha egy egész szezon eredményét befolyásolták károsan. Gyönge társulatok, rossz müsorbeosztás és az adminisztráció hiányosságai sok helyen valósággal elriasztották a közönséget a magyar színháztól, ami az előadások egyre gyakoribb elmaradására és a ruszinszkói szintársulatnál például valóságos anarchiára vezeteti a múlt esztendőben. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a színigazgatók százezres deficitekről siránkoznak, közben nem akarnak tudomást venni arról, hogy a mai súlyos viszonyok között, amikor egy napról-napra szegénye- dőbb magyar közönség hiníerlandjára kell támaszkodniok, nagyrészt maguk az okai a nagy deficiteknek, mert nem azt adták a közönségnek, ami a maguk érdekében is kötelességük lett volna. Kétségtelen, hogy a mai kerületi beosztás és áldatlan viszonyaink közepette nem lehet szin társulat ainktól nem- zetiszinházi nívót követelni, de: van egy minimális nivó, melyet minden körülmények közti fönn kell tartani, különben a színigazgatók maguk is beállanak kisebbségi színjátszásunk sírásói közé. Nem igaz és csak az itteni helyzettel nem ismerős rendezők vagy csak a maguk érdekeit néző igazgatók találták ki, hogy a színház ma már csak üzlet és kenyérkereset és nem művészet többé. Ha másutt, szabadabb levegőjű színházi viszonyok közepette, egyes színházaknál ez a szempont is érvényesül, nálunk nem lehet ilyen alapon színházat vezetni, mert itt a magyar színjátszásnak missziós feladatai vannak, melyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak hozzá a szükséges művészi követelményekhez. Éppen ezen a ponton mutatkoztak eddig a legnagyobb hiányosságok, mert az igazgatók, Kassán épp úgy, mint Nyugatsziovenszkón vagy Ruszinszkóban, egész szezonokon keresztül bárgyubbnál-bárgyubb operettekkel tömték a publikumot, néha ezreket költöttek egy mindenütt bukott operett kiállitására (Havai rózsája), de az még véletlenül sem jutott eszükbe, hogy elővegyék a régebbi vagy az újabb színpadi irodalom egv-cgy értékes darabját, amely a szükséges nivó kidomboritása mel- ett üzletnek is lett volna olyan jó, mint a mai operettek nagyrésze. Mert a mai operet- :ek, egy-két kivétellel, minden egyebet jelenének, csak nem nívót és főként: nem magyar kultúrát, pedig egy kisebbségi magyar színháznak elsősorban magyar kultúrát, mü- /észetet kell hirdetnie. Ez adja meg a létjogosultságát. Éippen ezért és a mai súlyos viszonyok logikus következményeként is, elsőrendű kamara társulatokra van szükség nálunk, melyek számszerint kisebbek, de kvalitárbeli lég jóval erősebbek kell hogy legyenek az eddigi társulatoknál. Nem sok és rosszrul, vagy sehogysem fizetett színészre, hanem kevesebb, de minden tekintetben elsőrendű színészekre van ma szüksége az itteni társulatoknak, hogy jó előadásokkal önmagukban is elegendő vonzóerővel bírjanak a közönségre. És ami ugyanolyan fontos: jó rendezők irányítsák ezeket az uj társulatokat, mert jó rendező nélkül csődöt mondhat a legjobb társulat is. Ez az utóbbi követelményünk vonatkozik Kassára is, ahol a tavalyi rendezők nem feleltek meg a hozzájuk fűzött várakozásoknak, sőt: alapos csalódást keltettek minden tekintetben. A szlovenszkói és ruszinszkói magyar színjátszás zavartalan jövője érdekében ezeket üzenjük a szervező színigazgatóknak, annál is inkább, mert a nehéz magyarországi színházi viszonyok következtében módjukban áll kiváló tagokat szerződtetni. Jobbakat, mint volt a tavalyiak nagyrésze. És ettől függ az elkövetkező szezon sorsa. Színészetünk jövőjén őrködő objektivitásunk azonban kötelez az érem másik oldalával: a közönséggel szemben is, melyről szintén meg kell mondanunk, hogy kevés kivétellel talán sehol sem támogatta rendszeare&eu a magyar színházat. Itt a hangsúlyt a rendszeres támogatásra kell helyeznünk, mert a közönség eddigi színházlátogatása a legtöbb helyen, hogy úgy mondjuk: ötletszerű volt és ha valahol egy szezonban nem volt divat színházba járni, akkor senki sem ment el a színháziba. Túlságosan is számolunk a mai súlyos gazdasági helyzettel, amely elsősorban az itteni magyarságot szegényiti el egyre ijesztőbben, de még a mai viszonyok között is sokan vannak olyan helyzetiben, akik minden megerőltetés nélkül válthatnak két-három színházjegyet hetenként. Ezeknek egyrésze dicséretes buzgóság- gal eleget is tesz a kötelességének, egyrésze azonban — néha pont a leghangosabb magyarok — ne adj Isten, hogy egyszer is bejöjjenek a magyar színházba. Névsorokkal tudnánk szolgálni minden városból, kik azok, akik nem tudni mi okból, negligálják a magyar színházat és ez a bűnük annál súlyosabb, mert szemben velük a publikum jórésze olyanokból kerül ki, akik sokszor a szájuktól vonják el az egy-egy színházjegyre szükséges pénzt. A színházba nem járó tehetősebbek viselkedését semmivel sem lehet menteni és ha — Isten ments! — kisebbségi színészetünk hajója zátonyra kerülne, akkor ezért a katasztrófáért ők viselnék a felelősség jórészét. A mai viszonyok között nem ötletszerű, de rendszeres színházba járásra van szükség, ehhez viszont múlhatatlanul szükséges a közönség megszervezése. Ebben az irányban a Szinpártoló Egyesületre várna az a feladat, hegy a közönséget megszervezze a magyar színház részére, ami már neve szerint is legfőbb feladatai közé tartoznék. Sajnálattal és ugyanolyan objektivitással kell konstatálnunk, hogy az utóbbi esztendőkben még csak kísérlet sem történt erre nézve a Szinpártoló Egyesület részéről, melynek jelenlegi működése jórészt súlytalan tanácskozásokban és nem sok eredményt mutató intervenciókban merül ki. De ami ma a légióként kellene: szervező képesség, ini- ciativa és ötlet, éppen ez hiányzik a mai vezetőségből. A Szinpártoló Egyesületnek miai viszonyaink között csak két feladata lehet: a-z első a magyar közönség megszervezése, a második a kisebbségi magyar színjátszás képviselete a hatóságok előtt. Az elsőnek sehogysem, a másodiknak pedig szintén nem sok eredménnyel tett eleget a mai vezetőség, mert az utóbbi években a magyar színészet kardinális kérdéseiben, a Szinpártoló javaslataival mindig ellenkező döntést hoztak az illetékes hatóságok. Ahogy ez a legutóbb is történt a szinikonoessziók kiadásánál a pozsonyi és kassai kerületek egyesítése nélkül. Ilyen körülmények között joggal fölmerül az a kérdés, hogy a magyar színjátszás jövője érdekében nem volna-e helyénvaló, lia a Szinpártoló mai vezetőségét olyan férfiakkal egészítenék ki, akik a kisebbségi magyar színjátszás szent ügyének több eséllyel szentelhetnék minden idejüket és energiájukat és megfelelő képességekkel hozzálátnának végre a közönség megszervezéséhez? A mai nehéz viszonyok között a kisebbségi magyar színjátszás ügye egész embereket és külön munkakört kiván, ezért volna szükség minél előbb, az egyesület reorganizálásával kapcsolatban egy külön Szinpártoló központi iroda felállítására, ahol fizetett ember intézi a magyar közönség megszervezését minden városban, karöltve a fiókegyesületekkel. Ez olyan fontos munka, melynek elmulasztása esetén előre megjósolhatjuk a most következő szezon katasztrofális végét. * A harmadik komponens; a hatóságok jóakarata tekintetében sem állunk a legrózsá sabbhn. Sőt! Számtalanszor kifejtettük, hogy a szlovenszkói magyar színészet, a mai két kerületes rendszer mellett nem életképes és hogy ezért — a szlovák színház példájára — szükséges a pozsonyi és kassai kerületek egyesítése. Nem ez történt A Szinpártoló Egyesület és más illetékes tényezők javaslatai ellenére sem változtatták meg a mai szerencsétlen kerületi beosztást, amivel ismét kifejezésre jutott bizonyos hivatalos körök anlmozitása az itteni magyar színészettel szemben. Tudják, hogy a mai kerületi beosztás mellett, a mai viszonyok között a magyar színészet elsorvadásra van ítélve s nem tesznek mást, mint hagyják csendesen pusztulni a beteget, amíg egy napon szépen kimúlik. Azt fogják mondani: nem ők ölték meg, elpusztult magától, mert nem kellett az itteni magyarságnak. Mint a rossz orvos, akinek nem érdeke, hogy a gondjaira bízott beteg meggyógyuljon. Hiszen a külföld felé ez talán okos politika lenne, ha: nem látnánk bele mi is a hivatalos kártyákba és nem tudnók, mi rejtőzik a dolgok mögött. Csakhogy az a baj. hogy belelátunk és mindig leszünk itt néhányan, akik az illetékes körök rossz lelkiismereteként nem szűnünk meg a figyelmeztető, kiabáló szóval jogaink, érdekeink védelmében. És ki is fogjuk harcolni a szlovenszkói magyar színpad jogát, melyet senki sem vitathat el tőlünk, még politikai ellenfeleink túlzott elfogultsága sem. Ehhez azonban az szükséges, hogy .a színigazgatók jó színházat csináljanak, a magyar közönség pedig minél rendszeresebb és intenzivebb szinháztámogatást mutasson s akkor ez a két fontos komponens elegendő lesz a bizonyos politikai körök nyilvánvaló rosszakaratának lebirására is. Kelemben Sándor. (*) „Vőlegényem, a gazember" Pozsonyban négy veudégszereplővel. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: A kapuzárás előtt álló Földes-társulat utolsóelőtti hetét Uray és Szlatinay Sándor könnyű, de kedves nyári operettjével fejezte be, amelyben négy vendéget szerepeltetett. A pozsonyi közönség nagy örömmel fogadta régi ismerőseit, a széphangu és elegáns Vaály Ilonát és a nagyszerű Nádor Józsefet. Az ugyancsak vendég Takács Rózsiban és Gál Sándorban kitünően táncoló és pajzán humoru szubrettet, illetve táneoskómikust ismertünk meg. Ezt a kitűnő szinészpárt többször is szeretnők látni a pozsonyi színpadon. Ha Földes ilyen kitűnő szubrettet léptet fel az egész szezonban, úgy anyagi sikere is más lett volna. A közönség melegen ünnepelte a vendégeket, de a tapsokból kijutott a Földes-társulat rendes tagjainak is. R. Mihályi Vilcsi, Kádár Gabi, ifj. Mihályi Ernő, Gábor György és Hontt Sándor tehetségük javát adták. Meglepet és számba ment a zenekar teljesítménye, amelyet Andor Zsigmond dirigált lendülettel. Általában az egész előadás harmonikus volt és egyáltalában nem viselte magán a kánikulai jelleget. Erről a három estén át jól megtelt ház tapsai is bizonyságot tettek. Tartós ondufálást, ha|f@sfésí, vsak speciális szaküzletben végzik a legjobban és a leo- megbizhatébban. Ilyen régi, közismert szaküzero Bires Mihály tiölgylodrász éa kozmetikai üzlete Kassa. Ifö-u. 85 f.Andrássy-paiota Szolid árak: (*) Ax Erdélyi Helikoni írói megköszöntek a Szentrváni Kúria üdvözletét. Bejéről jelentik: A Szentiváni Kúria juniius végén tartott összejöveteléről üdvözölte az Erdélyi Helikon Íróit s egyúttal kifejezte sajnálkozását, hogy a hatóságok akadékoskodásai miatt aiz erdélyi irók nem jöhettek el a Kúriára. A Helikon írói nevében Kós Károly és Kovács László a következő válaszlevelet intézte Szént-Ivány József nemzetgyűlési képviselőhöz, a Kúria összehívójához: „Az Erdélyi Helikonba csoportosult erdélyi magyar írók őszinte örömmel vették a III. Szentiváni Kúria íróinak, szlovenszkói magyar társainknak, testvéri üdvözletét és hálás köszönettel azt az elhatározásukat, hogy a maguk részéről is igyekeznek elhárítani azokat az akadályokat, melyek egy pusztán kulturális, tehát a legnemesebb emberi okokból fakadó tervünknek: a szlovenszkói magyar irótestvérek és a magyar közönség meglátogatásának útijába állanak- Az Erdélyi Helikon írói nevében fogadja Nagyságod őszinte hálás köszön etünket és kérjük, tolmácsolja azt a Kúria köré csoportosult irótest véreinknek. Igaz tisztelettel az Erdélyi Helikon megbízásából Kós Károly, Kovács László." (*) Beethoven-emléktábla Pöstyénben. Tudósítónk jelenti: E napokban a pöstyéni múzeumban érdekes Beethoven-emlékláblát lepleztek le. Az intim ünnepségen nagyszámú nemzetközi publikum volt jelen. A táblát a kreefeldi Baum Mária asszony leplezte le, aki Beethoven keresztanyjának egyenes leszármazottja. A pöstyéni muzeum emléktáblája tulajdonképpen egy triptyehon s Beethoven ama leveleinek faximilejét mutatja be, melyeket a nagy zeneszerző Pöstyénből irt halhatatlan ideáljának Korompára. A tábla középső része olyan képeket ábrázol, amelyek Beethoven pöstyéni tartózkodásával szorosan összefüggenek és ezáltal történelmi jelentőséget nyertek. Winter Imre fürdőigazgató, aki lelkes Beethoven-barát, mély benyomást keltő beszédet tartott, melynek zárszavaiban ama reménységének adott kifejezést, hogy az emberiség mihamarabb megtalálja azt a szellemi nyugalmat, mely Beethovenhez hasonló titánok megjelenésének és felismerésének alapfeltétele. Az ünnepség, melyen a helybeli muzeális társaság tagjai is megjelentek, a muzeum többi rendkívül érdekes és értékes tárgyainak bemutatásával fejeződött be. (*) Megfellebbezték Szedő Miklós meghívását a szegedi színházhoz. Szegedről jelentik: Görög Sándor, a szegedi városi színház igazgatója megfellebbezte a város szintigyi bizottságának szerda este hozott határozatát, hegy Szedő Miklós d-r.-t hívják meg szim igazgatónak. (*) Az angol állam éviáradéka Davies zongoraművésznőnek, Liszt egykori tanítványának. Londonból jelentik: Az angol kormány kiváló zenei érdemei elismeréséül 90 font évjáradékot adományozott Fanny Daviesnek, a híres angol zongoraművésznőnek, aki művészi pályáját, mint Liszt Ferenc párt- fogoltja kezdte s legnagyobb sikereit Joaohim József, a nagy magyar hegedűművész társaságában folytatott európai hangversenykörutján aratta. Miss Davies, aki jelenleg 71 éves. eredetileg Schumann Klára növendéke volt s előrehaladott kora ellenére még ima is hangversenyez. (*) Cbilston amerikai iró filmre és gramofonra vesz fel egy magyar parasztlakodalmat. Budapestről Írják: Érdekes kérés érkezett Amerikából a bécsi magyar idegenforgalmi hivatalhoz. M. Gh.il- ston előkelő amerikai iró arra kérte az iroda vezetőségét, hogy eszközöljön ki számára meghívást egy magyar paraszt-lakodalomra. Levelében azzal indokolta ezt a kérését, hogy látni óhajtja a magyar népszokásokat, táncokat és meg akar ismerkedni a magyar nép muzsikájával Filmre és gramofonra óhajtja felvenni a lakodalom egész lefolyását és ezt a filmet, valamint a gramofonleniezeket illusztrációként óhajtja felhasználni azokhoz az előadásaihoz, amelyeket Amerikában a magyar etnográfiai érdekességekről fog tartani. (*) Magyar iró észt kitüntetése. Budapestről írják: Az észt védőrség legfelsőbb vezetősége Bán Aladárnak, a Turáni Társaság áléin őkének az észtmagyar ku’l'turkaposolatok fejlesztése körül szerzett érdemeinek elismeréséül az Észt Sasreod lovagkeresztjét adományozta. Bán Aladár legújabban a tartui egyetem háromezázéves jubileuma alkalmából a két legkiválóbb észt Írónak, E. Wildének és A. Tajmmsaarenek egy-egy remekművét ültette át magyar nyelvre. A könyvek a Kner-cég kiadásában az Ő6z folyamán fognak megjelenni. A NYUGATSZLÖVENSZKÓI MAGYAR SZÍNTÁRSULAT MŰSORA POZSONYBAN: Vasárnap délután: Vőlegényem a gazember. Vasárnap este: Pillangó. Hétfő: Pillangó. A színtársulat bursiifellépíe.
