Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-17 / 161. (2974.) szám

<H«OT-MAG$aR-Hnaia& 1932 julius 17, vasárnap. higyjen hát a világ a hirdetett elmeik őszánte- ségébeu, hogyha a tények mindég és min­demben rácáfolnak ax idealtizurujst, emberies­séget, köz/ös célokat hirdető, retorikai szem­pontból talán kifogástalanul felépített, de ax igazság meggyőző erejét nélkülöző beszé­dekre. Amiként a Hoover-terv sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és neon hozta meg az Egyesült Államok számára sem a váuvar várt gazdasági fellendülést, mert elkésett, s mert az ellenkezés, mellyel fogadták, s az ebből folyó huzavona csakhamar lelőhasz- tolták az emberek bizalmát, úgy a lausan- nei eredmény sem lehet a gazdasági meg­újhodás forrása. Ha az Egyesült Államok megállajpodná- nak adósaikkal a háborús adósságok törlé­se vagy leszállítása tekintetében (amiben egyre kevesebb okunk van reménykedni), s ba az összes érdekelt hatalmak jóváhagy­nák is a lausannei egyezményt, ez .még •mindig nem jelentené Buróipában a gazda­sági viszonyok jobbrafordulását. Annak a ténynek a megállapítása, hogy a Német Bi­rodalom nem tud vagy nem akar fizetni, még nem elég ok a nemzetek közötti biza­lom helyreállitásához. Ez még arra sem lát­szik alkalmasnak, hogy Németország előtt újra megnyissa a külföldi hitelforrásokat. De Németország szempontjából nem is a hitelszerzés a legfontosabb- Gyárait nem kel uj befektetésekkel modernizálnia, sür­gős nagy közmunkákat nem kell végrehaj­tania, a munkanélküliséget csak a termelés újbóli fellendülésével szüntetheti meg. Ha Anglia, Franciaország és az Egyesült Álla­mok folytatják az elzárkózás politikáját, s ha az ottavai konferencia nem hoz oly ha­tározatokat, melyek a brit világbirodalom számára lehetővé teszik a gazdasági libera­lizmushoz való visszatérést és ezzel a kül­kereskedelmi korlátozásoknak az államok közötti megszüntetését, akkor tovább folyta­tódik a világgazdaság bomlási folyamata. Németországon nem segit a lausannei egyezmény, ha nem követi azt gyökeres kereskedelempolitikai változás, mely mel­lett újra kiépülhet a nemzetközi áruforga­lom. A Német Birodalom kamatkötelezett­ségeinek két milliárd márka körüli össze­gét az egyre zsugorodó külkereskedelem aktívuma nem képes előteremteni, s ha a mai állapot még néhány hónapig tart, a Né­met Birodalom is kénytelen lesz külföldi kamatfizetéseit beszüntetni és a transzfer­moratóriumhoz menekülni, hogy a márka fedezetét biztosítsa. Ezzel együtt fog járni a munkanélküliség további emelkedése, mely előbb-utóbb ki fogja robbantani a polgár- háború veszedelmét. A német-francia közeledés szempontjából Az első félév külkereskedelmi mérlege 225 millió passzívummal zárult A júniusi passzívum: 38'6 millió — Erősen csökkent a készárukivitel, növekszik a nyersanyagexport Prága, julius 16. Az állami statisztikai hi­vatal m<»t közzétett jelentése szerint június­ban az importára értéke 638.4 millió koronát, az exportáru értéke 599.8 millió koronát tett ki, vagyis a júniusi külkereskedelmi mérleg 38.6 millió koronával passzív. A behozatal má­jussal szemben jelentéktelenül változott, mert akkor 636.3 millió koronát tett ki, a kivitel azonban erősen csökkent, mert májusban még 637.8 millió koronát tett ki. Tavaly júniusban a behozatali érték 678 millió, a kiviteli érték 1037 millió volt s igy az egy éves csökkenés igen jelentős. Az idei júniusi 38.6 millió korona deficittel szemben tavaly júniusban 59 millió aktívum volt. A behozatal oldalán némileg javult a nyers­anyagok behozatala és pedig a májusi 253 mil­lióról 278.5 millióra. Tavaly júniusban még 437.5 millió korona értékű árut hoztak be. Né­mileg emelkedett az élőállatbehozatal is. Az élelmiszer- és italbehozatal a májusi 162.8 mil­lióról 146.9 millióra csökkent. A készárubeho­zatal májussal szemben csak 3.5 millióval esett vissza. A készárukivitel júniusban erősen vissza­esett s mindössze 410.2 millió koronát tett ki, mig májusban még 450.9, s tavaly júniusban 759.9 millió korona volt. A júniusi készáruki­vitelnél csak a januári készárukivitel volt ala­csonyabb 401 millió koronával. A nyersanyag­kivitel a májusi 97.3 millió koronáról 104.5 mil­lió koronára emelkedett. A félévi rairles Ez év első felében a bebozatal értéke 3956 millió koronát tett ki a múlt év megfelelő sza­kának 5546 milliójával szemben. A csökkenés tehát 1590 millió, vagyis 28.66 százalékos. A félévi kivitel értéke 3731 millió a tavalyi 6384 | Budapest, julius 16. (Budapesti szerkesz­tőségünk tel-efOiiijelentése-) A magyar-osz­trák szerzödiésniélkiiili állapot beállása miatt illetékes helyről utasították a határmenti hatóságokat, hogy az Ausztriába utazóknál a valutakiviteli intézkedések betartását fo­koz otahban ellenőrizzék. Budapest, julius 16- (Budapesti szerkesz­tőségünk tel-efonjelentése.) Az Est értesülé­se szerint a magyar kormány elhatározta, hogy ha a keddi tárgyalásokon az osztrák delegáció ismét merev magatartást tanúsít, millió koronával szemben, vagyis a csökkenés 2653 millió korona, illetve 41.6 százalék. A fél­éves külkereskedelmi mérleg passzívuma tehát 225 millió korona, mig tavaly a fölösleg 837 millió korona volt. Ez olyan nagy deficit, mely­nek kiegyensulyoázására a második félévben már alig van remény. A féléves külkereskedel­mi forgalom 7687 millió korona a tavalyi 11.531 i millió koronával szemben. a magyar gazdasági érdekék megvédése szempontjából ugyanolyan elvi álláspontra helyezkedik, mint Ausztria. Neon lehetet­len, hogy ennek során olyan intézkedése­ket foganatosít, amelyek Ausztria gazdasági helyzetének szempontjából súlyos következ­ményekkel járnak. Elsősorban megnehezí­tik az Ausztriába utazó magyar közönség nyaralását, ami Ausztriának jelentős bevé­teli forrása. Természetesen ilyen intézke- (lésekre csak az osztrákok makacssága eső­ién kerül sor. I magyar kormány retorziót intézkedéseké! Mmi Katáiba arra az esetre, ha az osztrákok továbbra is merev magatartást tanúsítanak tehát Lausanne nem hozott lényeges ered­ményt. Azt, hogy a kényes problémák elől való menekülést sikernek tüntetik fel, nem fogadhatjuk el eredménynek. K-özépeurópa helyzetében pedig nem áll­hat be addig javulás., amig a nagyhatalmak egymás között meg nem egyeznek és ki nem jelölik a nemzetközi politika uj, meg­békéléshez vezető irányát. A gazdasági ön­ellátásra törekvő, aranyiban bővelkedő, de a yázida-sági válság hatásától meg nem ki­méit államokkal szemben ma is ott van az elszegényedett államoknak az a csoportja, mely kénytelen a világgazdasági kapcsola­toktól a külkereskedelmi korlátozások miatt visszavonulni. Végül is nem marad más kiút a rohamosan szegényedő államok részére, mint az összefogás a gazdasági élet és civilizáció romhalmaza felett. Fontos jelenségek szólnak amellett, hogy a nemzetközi politikában még ma is a régi szellem uralkodik. Ilyenek például az uj osztrák kölcsön feltételei. Franciaország csak akkor hajlandó Ausztriának a kölcsönt megadni, hogy ha újólag kötelezi magát ar­ra, hogy 1945 helyett további tiz évig, tehát 1955-ig lemond a Németországhoz való csat­lakozásról. Eb-ben az esetben Ausztria meg­kaphatja a kölcsönt, amelyből semmi egyéb haszna nem lesz, mint hogy régi hitelezői­nek, akik azonosak a kölcsönt nyújtókkal, ideig-óráig a kamatokat fizetheti. Ezért kell ujjabb kötelezettségeket vállalnia. Semmi sem változott tehát, a szellem ma iis a régi- Aki hisz a hamis prófétáknak, csalódni fog. Közép- és Keleteurópa nyo­morba jutott népei csak saját erejükből tá­madhatnak tel. Ebihez azonban az kell, hogy összefogjanak és vállalják az együtt­működés minden konzekvenciáját. Maradék nélkül, politikai és gazdasági téren egy­aránt. A lausannei látszateredmény is amellett szól, hogy a nemzetközi politiká­ban nem a nagylelkűség és áldozatkészség, hanem egyedül az érdek dönt. Aligjha re­mélhetjük, hogy az eddig észlelt erő ténye­zőkben a közel jövőben eltolódás állhat­na be­Marad tehát Közép- és Keleteurópa álla­mai részére az egyetlen megoldás: egysé­ges termelő és fogyasztó terület megterem­tése, mely a nagy államok törekvéseibe* hasonlóan függetlenebbé tehetné őket a vi­lággazdaságtól. Lehet, hogy a vezető állam­férfiak bölcsessége még sok szenvedést fog róni Közép- és KeleteuTÓpa népeire, amig a jobb belátás felülkerekedik és ez a meg­oldás megvalósul. De jönnie kell, mert nincs más kivezető ut a mai káoszból. (14) Hányán szenvedünk igy a földön, gyötrelmek f e j v esz tét t kárh o z ott j a i! HETEDIK FEJEZET, mely rejtelmes és tragikus esemény hírét hoz- j za. Alden Tamás gyermekkorának legendáit is ! megismeri az olvasó és látja majd, hogy a de­dukciók nagy mestere hogyan akar fölépíteni egy összeomlott palotát, hogy titkait kifürkész­ve, megfejtse az utolsót: a legnagyobbat s azt hiszi, hogy ez sikerül is neki. — Ugyan e feje­zetben a vizsla elindul a nyomon. — Egy be­szélgetésnek is tanúja lesz az olvasó, amely­nek során egy titokzatos éjszaka sok részlete tárul föl, de maga a Szfinx még hallgat. Alden Tamás professzor eltűnése világszen­zációvá dagadt. A földkerekség minden lapja hasábos tudósí­tásokban számolt be a titokzatos esetről. Ennél izgalmasabb és érthetetlenebb rejtély már rég foglalkoztatta a nagyközönség újdon­ság-szomjas fantáziáját és régen nem állt ne­hezebb feladat előtt, a nyomozóhatóság, mint ezúttal. Mert a tudós oly harmonikus és a kis­város liliputi társadalma által minden részleté­ben annyira ismert, szinte ellenőrzött életet élt, hogy abba sehogyan sem illett bele a bűnnek, a sötét titkoknak, vagy a bosszúnak olyan ru­gója, amely működésbe hozva, ezt az érthetet­len megrázó tragédiát pattanthatta íki. Nem voltak sem irigyek sem haragosai. Életének önfeláldozó cm kérsz er etettel járt ut­ján, csak. barátokat, tisztelőket és hálás rajon­gókat szerzett. Családja sem volt a szó igazi értelmében. Ugyanis a város egész lakossága volt az ő családja, mert Alden Tamás, mint. apátián, anyátlan lelenc, a városka árvaházáiban nevel­kedett fú. Annakidején egy vasúti katasztrófa halottjai között találták a végzet szörnyű ökölcsapásai alatt pozdorjává zúzódott kocsik egyikében. A halál e szörnyű álarcos-bálján az eltorzult, üszkös, de egyaránt fellsmerh etet len. tépett ar­cú halottak tömegében ő maradt élve egyedül. S mikor a városka a katasztrófa után meg­telt a kedveseiket keresők gyászos zarándo­kaival, minden halott megkapta a maga elsi- ratóit. Csak egy fiatal párt nem keresett senki. Egy korommá égett férfit, akinek karjai meredten gémbererlve nyúltak előre, mintha birkózni akarna a sorssal, vagy megmenteni valami na­gyon drágát és azt visszaragadoi a pusztulás karmaiból és egy szép szőke hajú hölgyet, aki törött karjaival védve szorította magához az ő kisfiát, e pólyás csöppséget, még halálában is. Úgy kellett kifejteni a halálban is hű, anyai karóikból, amikor a vaggon roncsai közt rá­akadtak. Sohasem derült ki, hogy ki volt apja és anyja. A katasztrófából súlyos sebesülten meg­menekült kalauz vallott csak annyit róluk, hogy együtt szálltak föl a vonatra és házastár- sakiként viselkedtek. Kettőjük egyikénél sem találtak azonban egyetlen papirost sem, amelyből kilétükre kö­vetkeztetni lehetett volna. Névtelen halottakként temették el hát őket egy közös sirba a városka cipruszos temetőjé­ben. Kik lehettek ők? A legendának akkoriban szárnyai nőttek s merészen röpült az: Valami száműzött fejedelmi sarj, akinek csa­ládja hallgat, mert a sors mindent kiegyenlítő bölcseségét látja e katasztrófában, mely jóvá­tette a méltatlan szerelmében elvakult princ ballépését, Jobb, hogy igy esett, mintha e morganafciku6 szerelmi regény 'botrányával ártana a család nimbuszának. Titokzatos legenda örökéíetü hőse lett igy az eltűnt, aki rejtelmes módon keresztül vágta magát az ellenséges világ akadályain s elmene­külve a törvény kényszerűségeit tisztelő rideg életiből, elbújt szerelmesével valahol a 'boldog­ság messzi szigetén. Hadd maradjon meg ez a legenda, mely a boldog hercegnek és az ő asszonyának szépsé­ges szerelmi regényéről szól. A társadalom csúcsain lakó, régi fényű csa­ládok történetéhez illik a legendák disze, mint ■ahogy az ősi várromot romantikusan szépíti a rajta futó virágos repkénv. Kár volna szétrombolni ezt a szép regét a. vasúti katasztrófa brutális valóságával. A legendákon könnyeznek az érzékeny lel­kek; — a szerelme miatt magasabb diplomá­ciai érdekekből elüldözött s a korai szörnyű ha­lálba sodort fiatal herceg esetét pedig a. bot­rány 'lármadobjával hirdetnék és használnák ki a demagóg politika előharcosai. Ezért nem kereste senki a katasztrófának áldozatul eset. harceget, akkor régen. A párját pedig talán egy újságot soha nem olvasó, vak özvegyasszóny siratja valami távoli viskóiban, vagy a hercegi főváros valamely padiásszobá- 'jában. • így tudta ezt a kisvárosban támadt, legenda. Oh, a kis városokban még él a Mese! Aranyguzsalyáról ragyogó fonalakat bont le, amiknek semmi köze a valószínűséghez. De hi­szen éppen emiatt olyan szépék. Vagy menekülő nihilisták voltaik a kis Alden Tamás szülei? Ennek a legendának ic megvolt a hivő tábora a kis városban. Minden lehetséges, ha nincs valami, kis szür­ke bizonyosság, ami határt, szab a képzelet szárnyalásának és formákba, rögzíti a történe­tet, a valóság reális világába helyezve át azt. A fantázia gazdag bűvész, akinek számára végtelen a téT és anyag, amelyben aranypx Idákat épít, zengő gyümölcsöt, termő kerttel környezettet, vagy ébenfából és ónixból való 'kastélyt, melynek parkjában fekete virágok tüzeseppben pergő könnyeket simák. ^Folytatjuk.) 2 i ISSZA A IIIISŐ PAIIlítŐl FANTASZTIKUS RE6CNY IH@: PMÁSÍHY PIARCÉI! hasznos tudni , hogy Schmidthauer keserüvizböl félpohárral elegendő, de sok esetben már néhány evőkanállal is. Utasítás minden palackhoz mellékelve l - Kapható mindenütt!

Next

/
Thumbnails
Contents