Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-16 / 160. (2973.) szám
198.2 julius 16, szombat L ^R«BAIV v WíYAR-HlRIiAB bán csakhamar nőm lesz pénz a fizetésekre. 'Arra a szemrehányásra, hogy a csehszlovák agrárpárt junktimba hozza a jövedelmiadó emelését a mezőgazdasági követelésekkel!, a szónok megjegyzi, hogy a jövedelmi ad-ó javaslat első tárgyalásánál a szociáldemokrata párt hozta j-unktknba ezt a javaslatot, a katonai szolgálati idő leszállításáról szóló törvényjavaslattal, ami a.z állam katonai védelmének rovására történt, az agrárpárt azonban a jnmk- timba hozással, az igazán 'legválságosabb helyzetben lévő kisgazdák javára kíván segítséget. A gabonafoehozatali szindikátus csak a nagy- birtokosoknak fog használni és ha igazán akarnak segíteni a földműves-osztályon, úgy meg keli csinálni az állatbehozatali szindikátust, illetve keresztül kell vinni az áliatbehozatali korlátozását. Az agrárpáríi szónok nem hisz abban, hogy a most tárgyalt javaslat az állam üdvét szolgálná, ép úgy, amint neon hozta meg a pénzügyek javulását az első jövedelmi adópótlékról szóló törvény sem. ép ezért a javaslatot nem foaadia el. Selmái cseh agrárius szenátor éles szavakkal utasítja vissza azt a szemrehányást, hogy az agrárok egyre több követelést támasztanak. Emlékezetébe idézi a szenátusnak azt, hogy már 1929-ben is uj választásokra kellett sornak kerülnie csak azért, mert akkor a nemzetgyűlés nem mutatott elég megértést a legszegényebb mezőgazdasági osztály követeléseivel FT-eaniben. Az agrárpárt mindig egységes, amik or gazda érdekekről van szó, épp úgy, mint ahogy egységes az inflációra és deflációra vonatkozó nézetében. Ha az állami gazdálkodás to vább is így megy, ngy, igenis, sor kerül az inflációra. Hogy az infláció elkerülhető legyen, nem elegendő ujj adók és pótadók bevezetése, hanem mindenekelőtt munkaalkalomról és jövedelemről kell gondoskodni. A gazdasági konjunktúra megszűnésével csökken a fogyasztó- képesség, ily körülmények közt nem csodálható, ha az agrárpárt az adóemelési javaslatokat kifogásolja. Egyébként más hibák is vannak az államháztartásban. Mi van az útalappal? Hiszen az útalap ez évben még semmiféle nagyobbázabásu munkát nem kezdeményezett. Hol vannak azok a pénzek, amelyek ebbe az alapba befolytak? Bejelenti, hogy pártja csak az esetben fog szavazni a javaslat mellett, ha a törvényhozás legalább a ^ minimális agrárköveteléseket teljesiti. Bavlin nemzeti demokrata az államháztar- lás szempontjából nélkülözhetetlennek tartja a két javaslatot, azonban megállapítja azt is, hogy az állami gazdálkodás eddigi menetét tovább folytatni nem lehet. „Bizonytalan a pozsonyi magyar tanítóképző első osztályának szeptemberi megnyitása í“ Prága, julius 15. Július 12.-i számunkban a fenti focim alatt leközöltük a pozsonyi állami koedukációs tanítóképző intézet igazgatóságának hivatalos közleményét. A közléssel kapcsolatiban az intézet igazgatósága most az alábbi „hedyreigazitás" közlésére kérte föl szerkesztőségünket: A Prágai Magyar Hírlap 1982. julius 12.-1 számában hivatalos körtémé gyemet önhaA fenti nyilatkozattál kapcsolatban a magunk részéről megállapítjuk, hogy 1. az itézet igazgatóságának közleményéit szészeriut közöltük le; 2. mindjein lap szerkes ztöségének legsajá- taibb joga, hogy közleményeit (a békülKijtt közleményeket is!) milyen „hangzatos“ elmekkel és milyen „kiefmelések“-kel közli le, tehát ebben az esetben setm voM „önjhfartalhatalmulag hangzatos címekkel látta el és egyes sorait vtastag nyomással kiemelte, amivel szemben megálilapitonn, hogy a közlemény címe: „A magyar tanítóképző jövő éve“ volt, szövegében pedig egyetlen sor sem volt kiemelve. Bnatislava, 1932 julius 12.-én. A tanítóképző magyar osztályainak igazgatósága. mu“ az eljárásunk; 3. a fenti „helyreigazításának egy szava sem alkalmas arra, hogy enyhítse azt a felháborodást és nyugtalanságot, amit az igazgatóság eredeti hivatalos közleménye — függetlenül minden „hangzatos4* címtől és „kiemelésé-tői — a pozsonyi magyar íanitókép- ző sorsáért aggódó magyar közvéleményben jogosan keltett. A szenátus elfogadta a két Javaslatot i cselt és német agráriusok oppoiiciája mellett Délután fél háromkor robbant a bomba. Miután a vitában már csak a cseh agrárius oibstrukciós szónokok vettek részt, a koalíciós pártok a cseh agrárpárt és a Bund dér Land- wirte kivételével megtették az indítványt a vita befejezésére. Mivel az ellenzék legtöbb szenátora ncím tartózkodott az üléstereimben, az indítványt a kófölicdós pártok szavazataival az agrárpártok szavazatai ellenében elfogadták. Sablik esek agráriuspárti szenátor erre nyilatkozatot tett, amely szerint a cseh agráriusok ilyen körülmények között nincsenek abban a helyzetben, hogy a jövedelmi adó fölemelése és a® élesztőadó melleit szavazz-aTiak. A két törvényjavaslatot ezután a két szociáldemokrata párt, a cseh nemzeti szocialista párt, a nemzeti demokrata párt és a cseh néppárt szavazataival elfogadták. A javaslatok ellen a két agrárpárt és az ellenzéknek a tecrentbön jelenlevő néhány szenátora sas rázott. Udffzasi a köztársasági eSaSSüsis ntszstt I A szavazás körülményeinek ismeretessé j. válása után Udrzal miniszterelnök nyomban1 autóba ült és Lanába utazott, heg}- Mas&ryV elnöknek jelentést tegyen a helyzetről. Mégis összehívják a feépvIseSSház rittiaaá! A képvisel oház elnökség© ma délután fél-há- romra volt csszehiva. A. ez enátu&oan lé játszódott események ée a bejelentett kormányválság miatt azonban a képviselőházi elnökség nem tudott határozni és miután,az elnökség 'egyes- tagjai vidékre akartak utazná, azért négy órakor megtartották áss eteöfci értekezletet, amely úgy határozott, hogy a képviselőház plénumát julius 21-re, csütörtök délelőtt 11 órára hívja össze. Ennek az ülésnek a tárgyalási rendjén a takarékossági bizottság megszervezéséről szóló kormányjavaslat, a szlov-enstkói vállalatok üzenni tanácsairól szóló javaslat b végül a csehszlovák-román pótegyezmény szerepel. Ez* a napirendet beavatottak többé kevósbé „deko- rativ“ napirendnek minőedtik s nagy kérdés, hogy mit fognak abból -tetárgyadoá. A koalíciós pártok mindenesetre most egy heti időt nyertek a bék ülésre. mely hét azonban a teljes szétesést is meghozhatja. Ma a képviselőiház népjóléti bizottságának az •ülését is összehívták julius 20.-ra, melynek naI szenátus iiifsiiwetisi bizottsága sajniiloiisát fejezte ki, bogi i veit vasutügyii miniszterei vád alá iiSieiéiire iíü tud indítványt tenni Prága, juliug 15. A szenátus költségvetési i bizottsága a valuta védelméről szóló javas- j lat tárgyalása után a minisztériumi épületek \ kérdésével foglalkozott. A vita során a szó-; cakók hangoztatták, hogy a vasutiigyi mi-! nisztáfiuBi épületét fölösleges fényűzéssel | készítették és rendezték be s a kormánypárti! szónokok' is sajnálkozásuknak adtak kifejezést afölött, hogy még nincs megalkotva a miniszterek vád alá helyezéséről szóló törvény, amelynek alapján a vasutügyi miniszterek ellen a törvényhozásnak föl lehetett volna lépnie. ! pirendjén a munkanélküliek támogatására irá- ’ i nyúló járulékokról szóló kormányjavaslat eze- | reped. jleadfeivili nüattriniai Udrzal miniszteffcInSk délután 5 órakor rendikivüiá miniss^íöazássi& hív la öss®e a kormány tagjait, a mdnísirt^rt&náes b&á óráig tartott. Lopunk zártáig a üléséről hivatalos jelentéit nem adtak kL Megegyezés? Kiszivárgott mogánjeleatéaek szerint a minisztertanácson sikerült megegyezést teremteni. A megegyezés jele egyébként a% is, hogy a képviselóházaí julius 21-éré összehívták. Az agrár párti miniszterek kijelentették, hogy a párt mai magatartása a szenátusiban csupán tiltakozás volt a koalíciós loiialitás megsértése ellen. A miniszterelnök felszólította az agrárpárti minisztereket, hegy a mai eseményekből ne vonják le a konzekvenciát és maradjanak meg helyükön. . — A 27. osztálysorsjáték IL osztályának mai húzásán nyertek: 130.000 korofta: 7680. —t 20.000 koronát: 40.621. — 10.000 koronát: 54.228, 67.889, 91.493, 99.530. — 5.000 koronát: 20.281, 30.534, 35.096, 38.007, 43.358, 46.854, 54.265, 66.776. 70.123, 78.541. — 2.000 koronát: 3.102. 15.596. 19.344, 27.767. 28.880, 29.720, 34.348, 38.516, 30.280. 61.977, 63.850, 70.423, 79.615, 83.709, 85.043, 85.200, 95.073, 104.016. :fH 1 f ifi i illTBÉV 1 Mi fiUüa.i" íb .IPMÉRfc i MIfi rANTASZflHUS Üt«ENY Irt®: PALASTHY MARCELL (13) A tébolyda ... —- Szegény japán! Szegény Testvérem! Ki tudja a- .megismerés micsoda uj magvait őrölte a-gyvelőd, amelynek szerkezete megbomlott a gigászi munkában, mely túlhaladta erejét és szétzilálta konstrukcióját? ... Hi ismerheti, az uj mezőkön érő uj magvakat, amelyekből a jövő tudományának már természetessé vált, mert mindennapi kenyere készül majd? így töprengett... De aztán szinte ösztönösen a hetedik polc sarka felé villant idegesen cikkázó pillantása. Bizalommal és megny.ugodta pihent meg az a fémkapcsos as&zlr foliánson. Ecoe testis! íme itt a tanú! Az ő igazának megcáfolhatatlan tanúja. Nyomról nyomra belerajzolta e könyvbe a megismerés rengetegébe vágott uj utat. Érv, érv után vonull fel benne, tétel tételbe kapcsolódik, míg a -realitás gránitkő okúiból felépül a gúla, mely örök időkre szóló emléke lesz az emberi szellem hódi-tó harcainak és amelynek ormáról az uj 'birodalom uj életének s uj lehetőségeinek csodái felé lát el a ma, hogy a holnap elj-usson ez uj világba és birtokába, vegye azt. Mert Így lesz. Birtokába veszi az ember az érne nagyszerű, uj hódításait, élvezve mindama csodák gyümölcseit, melyeket, az Ember Uj Országa terem majd. Odaállította a könyvállvány tövébe a lépcsős zsámolyt. Felhaladt rajta, hogy leemelje a hetedik polcról az asszír foliánért. Egy pillanatra tétován állt meg a lépcsőn cs szive a torkában, dobogott. E könyvtánbutor lépcsőd a vérpad képét ébresztették föl benne. Ilyen lépcsők vittek a guíllotim dobogójára, hol a halál kegyetlen nyírógépe várta az áldozatot és a fűrészporos kosár békessége a lázadozó gondolatoktól zugó, ám beléje hullva örökre megpihent emberi fejeket. Mélyet sóhajtott és fél-hangon mondta, ahogy a sötétben félő gyermek dúdol, vagy szepeg. —• Jöjjön hát, aminek jönni -kell. Minden jobb ennél, ami van. Leemelte a könyvet és szeretettel szorítva azt magához, az asztalhoz vitte s odahelyezte a dolgozó lámpa fény-karikájába. Eléje ült és elgondolkozva merengett néhány percen át. A -könyvek és füzetek máglyái közt, — amelyeken életének annyi órája égett hamuvá —, a jegyzetek és kéziratok egymásra torlódó barázdái között a nagy, masszív, sok terhe alatt szinte nyögve gömy-edező asztal egyetlen dísze egy szomorú kép volt. Egy temetői részlet fényképe. Egy sir volt a képen a tuják komor gránátosai -között s e sir -komor fenségü obeliszkijén nem volt név fölirva. Csak -egy évszám — Alden Tamás születésén* k évszáma és fölötte a megnyugvás egyszerű és nemes szavai: Fiat. voluntas tua ... AJ-den Tamás névtelen szüleinek' sírja volt ez. Az élet, -két ismeretlen vándoráé, akiket ebben a- városkában ért el a- vé-resikezü halál, mely a katasztrófák üszkével inja bele nevét, az emberiség hétköznapi, kicsiny történetébe. Ez a sir volt, a nagy tudós egész családja. Honnan jöttek ők, akik a világnak ajándékozták ezt a nagyra kiválasztott férfiút, nem tudta soha senki? Úgy kezdődött e nagyszerű ivelésű élet, mint I a régi miithoszok. Nézte, elpárásodó szemmel nézte az elhatározás éjszakájának e kései órájában a nagy tudós ezt a szomorú képet, és mintha el akarná tépni mindama láncokat, melyek az élethez kötik, szinte könyörtelen nyerseséggel mondta bele a 'könyvtár ünnepélyes csöndjébe: —-Nincs senkim! Senkim sin-cs a földön. Miért hát e -tétovázás! Tettre ember! Miért habozol? Cselekedj! És nem tétovázott tovább. Felnyitotta a foliánet... Még e-gyszeT végigcserkészte a.z ékirás tüskés bozótját. Itt-ott javított egy-e?v szót,; néhol törölt valamit, ami zavart okozhat s aztán az utolsó oldalra lapozott-, melyen csonkán állott, az utolsó sor. Alatta a felszántatlan mező, a pergament halványsárga lapja, mint szőke agyag-parlag világított. És ő meghúzta az utolsó barázdákat. Tolla fürgéin cikázva rótta a nyilalaku, a váltakozva élei-multan f-ekvő és harciasán sorakozó asszír-betűcsoportok szilánkjait,. Mint a széthint-ett meg az uj barázdán, mielőtt a borona elföldelné őket, úgy tarkáiItak az apró szilánkok csoportjai a, pergamenben! Akién Tamás professzor a végzetes éjszaka ez órájában e szavakkal végezte be ókori jelmezbe rejtett szenzációs naplóját: „Titkomat soha senki sem tudja, meg — ezt akarom — ha kudarcba omlliik össze minden és ne kapja, meg soha a, világ e szörnyű örökséget. ő, ak'i elküldött, eme nagy próbára, minden fölött a leghatalmasabb és höl-cs k-eze ■ mind enihóvá elér, mindent- elrendez és mindent. jóvá-tesz ... El fog vezetni ő ide, ahol megtalálom 'bizonyságaimat, ha sikerül... ő -benne bi-zt-am eleitől fogva és erős az én hitem ő benne a megpróbáltatás e nehéz órájában és niindörökkön örökké ..., Az ut veszélyeit ösmerem. Nem Tetten.fenek azok vissza. Ha ő akarja, elindulok rajta. Vitorláim kibontva dagadoznak. Ez éjjel megteszem a nagy kísérletet, még ha életembe kerül is. A viszontlátásra, ha úgy lehetséges.44 * Alden Tamás könnyű szívvel kelt- föl asztala mellől. Az asszír-fokán&t gondosan visszahelyezte a hetedik polcra és laboratóriumába sietett, hol ■a villany átható és józan fénye élesen világította meg az ő nagy kiisérl-eti gépének misztikusan bonyolult-, uj-szerü és impozáns idomait. Bezárta maga mögött az a jtót, és munkájához látott... A villa jobbszárnyának egvifc földszinti ablakában sokáig állott ezen a-z éjszakán egy karcsú idomú s ámyékszerü női szobor. E szoba hátterében parázslón izzhatott a kandalló tüze, mert vilüódzó, vörös fény vette körül a fekete szobor kontúrjait. Olyan volt ez, mintha a t-iíz ragyogása- ez -alak belsejéből áradt volna szerte. E tűz lélegzet után- kapkodva lQbogott- és kivetítette a fekete figürett nyugtalan árnyékát, a -behavazott kert fehér mezőjére. A vetítő fény iobogásától, vagy talán saját benső tüzétőfl remegve vonagilott- és nyúlt ez az árnyék a tudós dolgozószobája felé, mint ahogy a sztilk, városi udvarok mély tutijából a nap felé sietnek a fának fény után sóvárgó ágai. Jön-e csoda, mely egybekapcsolja e két. földi árnyékot? Azt, ott fönn, mely fantóm okai idéz e emezt, mely szenved, mert eltiltja amattól a. morál, e bilincseket rakó. Hozhat-e jót, adhat-e enyhülést e baljóslatú, viharos éjszaka? Miss Ellinor G-rant Leste szobájából órákon át Alden professzornak a, laboratóriumi ablak függönyén olykor megjelenő árnyékát. E vonagló árnyéknak- — mély a- piros száj után eseoget-t, — feje belefulladt a- villa- kőfalának tövében alvó sötétségbe . A reménytelen vágyak bizarr szimbóluma volt ez az árnyék. A tűz kínjaiban vonaglott és nem volt feje, hogy megtalálja, a megváltó igét.
