Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-02 / 150. (2963.) szám

Magyarország meghívást kapott a isonfereiteiára ­A budapesti angol künt a magyar KSittgyminisztiriiimOan átnyújtotta MacDonaid meghívóját Waüfeo, Korányi és esetleg Károlyi miniszterelnök is megy lausan- neba - Károlyi az egységes párt értekezletén beszámolt a kormány lövő programjáról Budapest, julikts 1. (Budapesti szerkesztős ég'ürak teleíonjöleratéde.) Lound Chilston bu­dapesti angol bötvet tegnap megjelent a kül ügy minisztériumba® és M&cDrwiald, a lau- samnei konferencia elnökének névéiben meghívta a magyar koonmátnyi a laui&a®n>ei ken­ferenoMira. Walko külügyminisgjter a magyar kormány nevébe® kijelentette, hogy nrömctneil tesz eleget a meghívásnak és a kormány delegátusait mielőbb elküldi a lau- sanmei kenieronciára-. Károlyi miniszterelnök a magyar kormány legközelebbi teendőiről Budapest, julius 1. (Budapesti özerkesztő- aégtöiník telelonjelenlése-) Az egységes párt osühörrüők este pá r tériekezlete t tartott. Pesttiy Pál pártelnök megemlékezett a kor­mányáé ezerenosés kimenetelű autóbaleseté­ről és önömét fejezte ki megmenektülés© fe­lett Majd ismertette Rottbermere lord táv­iratát, aki megköszönte a pártnak legutóbbi revíziós állásfoglalásával kapcsolatiban kül­dött üdvözletét. Emi tán általános érdeklődés közepette szólalt fel Károlyi Gyula gróf miniszter­elnök. Elmondotta, hogy kormányra jutása­kor a kormány legsürgősebb feladata volt a költségvetés egyensúlyba hozatala és a p emgöérték áll and ési tá sa, amit nagy nehézségek között biztosított. Kérte a pártot, hogy a kormányt továbbra is támogassa ebben a nehéz munkában. Ez­után az ellenzékiség hálás szerepéről emlé­kezett meg, amely mindig könnyebb, minit a kormánypártiság, miután osak. kritizál és ígérget, amely ígéreteket azután nem az ellenzéknek kell beváltania- Belpolitikai szempontból a kormánynak legközelebbi teendője a íöHtehertrende zés és a kamatkérdés ren­dezése, A Nemzett Bank máris 5 százalékra leszál­lította a hkvataloa kamatfláibat. A földteher- rendezés a megrvalósnláshoz közeledik, KQ1- poK'ffikai vonatkozásiban elmondotta a miu Riezter élnék, hogy Magyarország csütörtökön megkapta a meghívást a lansajtnei konferenciára. Legközelebb Lausanneba utazik Walko külügyminiszter, majd Korányi pénzügy- miniszter és esetleg 5 maga is. A jóvátétoli kérdés erősen érdekli Magyar- országot, hasonlóképpen a dunai államok problémája. A leszerelési tárgyalások miég bizonytalan ideig tartanak- Ez más szem- pontiból érdekli Magyarországot, mint a töb­bi államokat, miután Magyarország már ré­gen leszerelt. Mindenesetre kijelenti, hogy a kormány fenntartja korábbi állásfoglalá­sát és a leszerelés tekintetében semmi olyan megállapodást nem ir alá, amely az egyenlőtlenséget továbbra is fenntartja­A kőit art ozás,ok tekintetéiben a kormány ál­landó tanácskozást folytat a külföldi hitele­zőkkel, amelyek mindinkább belátási és megértést tanúsítanak a magyar ajánlattal szemben, látva az ország fizetésképtelensé­gét. A hitelezőkben erősödik az elhatározás a kamatok és tőkekövetelések csökkenté­sére. A kormány további legsürgősebb feladata máris tervszerűen előkés®tani a munka- nélkülieknek télen át való foglalkoztatá­sát, miután munkanélküli segélyt Magyar- ország nem fizethet. Ahhoz, hogy a kormány sokoldalú feladatá­nak megfelelhessen, feltétlenül szükséges a párt bizalma, a miniszterelnök tehát kérte az egységes párt. tagjait, hogy továbbra is ajándékozzák meg bizalmával, miután en­nek hiányában a fontos külpolitikai tárgya­lásokat sem folytathatja le. Az egységes párt tagjai hosszantartó él­jenzéssel és tapssal fogadták a mini sz te ■•el­nök nyilatkozatát, majd Bethlen István gróf szólalt fél, aki a párt nevében teljes bizalmáról biztosította a kormányt- Hangsúlyozta, hogy a® egysé­ges párt a nemzet bizalmából többségi párt, a bizalom tehát a nemzet bizalma. Majd megemlékezett arról, hogy a közel­múltba® bizonyos diszharmónia jele mutat­kozott a kormánypárt tagjai között, ezek a diszharmóniáik azonban a miniszterelnök legutóbbi nyilatkozataival eliminálódtak. Befejezésül arra kérte Károlyit, fogadja el tőle a párt bizalmát. Bethlen föl szól alá#, t szinté® nagy taps követte. H magyar kormány ii|al& transzfermeratőfium-renc!@!@fe Budapest, jtulius 1. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) Ismeretes, hogy régóta folynak tanácskozások a népszövet­ségi kölcsön külföldi hitelezőivel a kölcsön kamatainak fizetése ügyében. Mintáin eocfk a tanácskozások a hitelesőkfeeil nem vehet­tek eredményre, a magyar kormány kény­telen volt a transzfermoratóriumot kiter­jeszteni a* 1924. éri 7 és félszázalékos nép- szövetségi magyar államikolcsönre is. A népszövetségi kölcsön trustee-i (köt­vénytulajdonosai') erre a Budapesti Köz­lönyben hirdetményt tettek közzé, amely­ben a magyar kormánynak e lépése ellen óvást emeltek és a fejleményekről a nép- szövetség főtitkárságát is értesítették. Eh­hez a hirdetményhez a Budapesti Közlöny­be® a magyar kormány magyarázatot fűz hozzá, amelyben elmondja irafendmjmA kénv^zcrköcülménye- kct, amelyek a transoáeanwiratóriOTn ki­mondására rábírták. A magyarázat többek között azt mondja, hogy a törvényhozás a legsúlyosabb áldoza­tokkal csak most hozta egyensúlyba a költ­ségvetést és ezzel elkerülte az itníMtcnó ve­szedelmét. Ezeket az eredményeket a lég (5) — Legyen jó pipa! — ismételte .meg. — És ne holdvilágfaló nyápic ... Mert miért írnak az éhenkórászok verseket a kökényszemü barna kislányokhoz? ... No ... ki tudja megmon­dani ... — Én valóban nem értek ehhez, mert, mon­dom, nem vagyok poéta, — tért ki a válasz elől Told Arisztid, Alden Tamás pedig úgy tett, mintha mulattatná a dolog, hogy ne kelljen fe­lélnie. Bont Mihály azonban nem jött; zavarba. — Hát megmondom én. Mert savanyu nekik a szőlő! Ha a kökényszemü barna kislányt oda adná nekik a táti — amint hogy nagyon helye­sen nem adja oda ilyen pernahajdereknek —, ■tkkor aktákat írnának a hivatalokban — ami okosabb volna — és nem nyavalygó verseket... Dehát a szőlő savanyu ... Alden Tamás véget aka/rvám vetni a.z isza.tn- ós talajra terelődő témának, közbeszólt: — Ez a bor azonban édes! Igyunk tehát, ba­rátaim ... Koci® toltak. — A maga egészségére, miss. — És a vőlegényére is, persze, — toldotta inog Bont Mihály. — Az urfi egészségére, aki már útban van valahol... Alden professzor szeme föl lobogó izgalommal villant a leány felé. Vájjon elárul-e ez a kedves arc valamit? Valamit, amit ő remél? Valamit, amitől retteg? Van-e titka, amely most elazinezi majd az ar oát, a leányarcok leggyönyörűbb festékével: a pirulással? De miss Ellinbr Grant nem pirult el. Tisztában- volt vele, hogy Bont, Mihály pro feeszor urban a könnyű mámor pajzán lampion­jai égnek s ezért nem tulajdonított több fontos­ságot. furcsa területekre elcsatangoló szavainak, mint amennyit azok megérdemeltek. Sőt bele is ment a játékos hangba: —- Oh, az én vőlegényem, professzor ur... Az még valahol a lótuszvirágos melegtóiban lu­bickol. — Hát csak rajta, kislány! Ki kell halászni azt a fránya fiatal urat, mert nagyon sok nő üldögél a meleg vizű tó partján és mindegyik horgászik. Ez igy van!... Hinné-e, hogy még engem is tervbe szoktak venni? — Ezt nagyon természetesnek találom, mert professzor ur ... —• Papperi apapp! Hagyja a bókokat az osto­báknak. Társadalmi állásomba, és majdani nyug­dijamba szerelmesek azok a hölgyek. A nyugdi­jamba, amiből kényelmesen lehet majd élni, ha az öreg szamár megtette azt a szívességet, hogy udvariasan fölfordul. De abból nem esznek! Nem ám! Alden Tamás talán még soha életében nem érezte annyira a, társasélet. nyűgeit, mint ebben a pillanatban. Bensőjében magasan járnak a, té­ipelődós, a nyugtalanság hullámai és lelkének legnagyobb válságaitól épp ezek az órák vem­hesek..,. Ezek az órák, amelyek egyik legköze­lebbike sorsdöntő jelentőségű, mert meg kell hoznia a végső elhatározást. Nagy szüksége volna hát az egyedüllét áldá­sára, hogy szabadon és zavartalanul vitathassa meg benső énjének hallatlanul nagy problé­máit... És éppen mórt kénytelen tűrni ez egyébként kiváló kollégájának kissé törzsasz­ta,Iszagu déva-jkodását, és azt az ellenséges, mert minden gondolatától idegen szóáradatot, mely végi elánul bngyog némely ember szájából, ha összecsókoló zott a pohárral. S mindezt azért, mert a társadalmi érintkezés formái útlevelet adnak bárki kezébe, aki elha­tározta, hogy egy kis diskurzusra fölkeresi a ba­rátját. Ez az útlevél jogot ad arra, hogy 'betör­jön legbensőbb énünkbe, amely fölött szuveré­nül rendelkezni mindenkinek legtermészetesebb joga volna és amikor csöndet keres a lélek és enybületet, lármával tölti meg azt, otthagyva bensőnk alabástrom termében a közönségesség csizmájának sáros nyomait. Mit adott volna az Ezeregyéjszaka bűvös kö­penyéért, amelynek szelek hátán elterülő szár­nyai elröpitenék a magányosság szigetére. Hogy megmentse a helyzetet és — ha már nem hallgathatta a saját lelke szavát — leg­alább valami olyat halljon, ami harmóniájával közelebb esik enyhülést szomjazó lelkének mos­tani gondolataihoz, mint e túláradó kedvű örök fiatalember handabandázó szertelensége — Told Arisztidhez fordulva, i&zólalt meg: — Beszélj valamit a te kedves csillagaidról. Mi újság az ég boltozatán, Arisztid? Told Arisztid, akinek finomkodó lelke talán még jobban remegett, a harcsa,bajuszu kolléga kocsmatenorjától, mint, a házigazda, szolid mo­sollyal folelte: — A csillagok ... Oh, tinektek, akiknek nem mestersége a. spektrálanalízis pepecselésével, vagy fizikai törvények és számoszlopok végte­lenbe nyúló lajtorjáin megközelíteni az amugyis megközelitíhetetlent és végtelenül nagyot, elég annyit tudnotok róluk, mint egy pásztornak, egy gyermeknek ... Ez a. szép benne... Ez a legszebb benne. Mert. hogy is mondta Flamma,- rion?... A csillagos ég a Teremtő képes mese­könyve ... ... E pillanatban megszólalt a telefon, föl­riasztva a csillagász szavain ellágyuló hallga­tásba. merült társaságot. Miss Ellinor Grant, szaladt a telefonhoz. Oly kislányosan bájos lendülettel s oly bakfi- sos kíváncsisággal és készséggel tette ezt, mint­ha meg volna győződve, hogy a telefondrót má­sik végé n egy ismerős szőke bajusz ka. kunkoro- dik és annak a szőke-bajuszos valakinek végte­lenül fontos közlendője van a világ összes te­remtményei közül éppé® egyesegyedül a.z ő szá­mára.. nagyobb mértékben vcsaélyeetotné, ba a kölesén szolgáltatására szükséges pengő- összegen felüli állami bevételekkel a kor­mány nem rendelkezhetnék. Illetékes he­lyen rámutatnak még arra is,' hogy a kői csőn félévi szolgáltatására szükséges összeg a tnusteek rendelkezésére tartalékolva van, ebből fogják a legközelebbi szelvényesedé- késség fedezetét biztiosiifami. A sajtó általában helyesnek tartja, a kor. mány intézkedését, sőt egyes lapok azt hangoztatják, hogy erre már régóta szük­ség lett volna. üárcslFi nyilatkozata A népszövetségi kölosönszolgáílf a tás fel­függesztésével kapcsolatiban Korányi pénzr ügymimezter mia kijelentette a kői vénybir­tokos ok biza,lmiférfiának, hogy az ngyn evezett trust eteknek joguk van a szerződés szerint lefoglalni az összes zá­rolt adónemeket, reméli azonban, hogy erre nem kerül sor és hogy az ügynek további konzekvenciái sem lesznek, miután a tnusteek be fogják látni, hogy itt lehetetlen helyzettel állnak szemben. A szerződés szerinti zárolt adó­nemek lefoglalása lehetetlen, amennyiben a kormány csupán aranyit zárolt, amennyi az annuitások fedezéséire szükséges. Roosewelt a demokratáig elnSkjelöftle Newyork, julius 1. A demokrata párt- konvent első szavazása alkalmával, amely az egész éjszakán át tartott, Roosevelt 666 szava­zatot kapott, míg Smithre 201, Garnerre 90, Ritchiere 21 szavazat esett. Mivel a pártjelö­léshez kétharmad szavazattöbbségre van szük­ség, Roosevelt 103 szavazattal kevesebbet ka­pott az előírtnál s ezért a konvent nyomban a második választási menetre tért át. Roosevelt nominálásának kihirdetését óriási üdvrivalgás fogadta, amely háromnegyed órát is eltartott. Úgy hiszik, hogy a második választási menet­ben Rooseveltnek legalább 728 szavazata lesz s ezzel a megkívánt többséget eléri. — Beregszász nj plébánosának beiktatása- Bereg­szászi tudósi tónk jelenti: Pásztor Ferenc Bereg­szász nj római katolikus plébánosénak ünnepélyes beiktatása Péter Pál napján történt meg. A beikta­tást Tahy Ábris apostoli kormányzó végezte, amely­nek megtörténte után a piébámoe eaentbesaédet mondott. Emelkedett ezeftomű prédfkáddjáiben köb töl szépségű szavakkal Ismertette programját, mely HBcrint Krisztus békéjét kívánja megvalósítani s Krisztus kívánságának kíván trónt emeiní egyház. községének minden egyes tagja szivében. Majd fé­nyes papi segédlettel ünnepi nagymisét pontifíkált. A beiktatás és mise végeztével a* ínstalláTt eepe- resplébán-oe a helybeli egyházi, hivatali és társa­dalmi élet notabilitóeeinak üdvözlő tisztelgését fo­gadta a parochián. Pedig ilyenfajta, telefonüzenet sohasem érke­zett ebbe a házba, ahol a munka és az önfelál­dozás lakott s biztosra vette a fiatal orvosnő most is, hogy a kötelesség valami el nem há­ríthat és itt mindig szívesen fogadott parancsát közli majd a telefon. —i Halló! Igen. Itt a Phönix - villa. —< ügy van. Én vagyok a gépnél . .. öngyil­kosság? ... Hangja égy kissé remegett, amikor a kagylót Bont Mihály felé nyújtva folytatta: —• Bont Tamás .professzor urat kérik ... A klinikán szerencsétlenség történt... Az őrült japán ... — No, szép kis komédia! — kiáltott föl Bont Mihály, akiről hirtelen földrehullt a dévaj jó­kedv tarka jelmeze és hideg arccal, egész lé­nyében ünnepléssé válva, hajolt a telefongép­hez, .mint az emberi nyomorúságok fölött ébe- iberen virrasztó kötelesség. Élete a halál várószobáiban, a klinikák és kórházak pedáns tisztaságú termeiben telt el, ahonnan száműzve van a. könnyeket fakasztó, tehát kártékony, mert a tiszta látást megzavaró ér zelm esség. E sápitozó és zavarában mindent fonákul végző vérakisasszony helyett az igazi orvos se­gíteni akaró lelke lakik ezekben a házakban: a lélek, melyben öntudatos erővé fejlesztve él a részvét. Az, amelyet nem suijt le és nem bénít, meg a.z emberi lélek katasztrófája, hanem tettre ser ikenti és bátorrá teszi abban, hogy szembe mer ■jen szállni a Csontkezűvel, akár szörnyű, véres emberroncsokat., akár a legvészesebb ragályok áldozatait veti eléjük. — mintha ezt mondaná: —> No, lássuk, tudsz-e segíteni rajta, e véres roncson ? — No, lássuk, merez-e segíteni rajta, holott a döghalál árad feléd lehelteiéből? S az a nagyszerű csodája, az Életnek, hogy az orvosok — akikben egy angyal ® egy lázadó géniusz olvad egész Emberré —- tudnak is és anérnék it* segíteni rajta... És mernek egyre többet tudni, hogy megjavítsák a Csontkezűtől visszaragadott, áldozatok statisztikáját... A statisztika ... éFoIvtofrok.) 2 inBwrywMiiiii!i^^ 3, agoonbai VISSZA A II1II# PARTRÓL FANTASZTIKUS REGÉNY Irta: PALASTISY MARCELL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents