Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-07 / 129. (2942.) szám

2

1&3& június 7, kedd.

A cselt agrárpárt újból fölborítja

a csehszlovák-magyar kereskedelmi megegyezést ?

A budapesti lapok jelentése szerint a párt a már kész szerződés elejtését kívánja Bepestől

Budapest, junius 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelenLése.) A hétfői A Reggel jelentése szerint a régóta húzódó és mór befejezéshez közeledő magyar—csehszlovák kereskedelmi tárgyalásokat teljes csőd fenyegeti. A lap szerint a csehszlovák agrárpárt korifeusai közölték Rémessel, hogy kilépnek a kormánykoalícióból, ha Magyarországgal a kereskedelmi szerződést azon az alapon kötik meg; amelyen a tarifális és kontingentális egyezmény már el is készült. Benes a kormányválság elkerülése érdekében enged az agrárpárt követeléseinek és igyekezni fog a szerződés periektuálását meghiúsítani, vagy legalább is elodázni. Mivel nyíltan kényelmetlen lenne felbori tani minden eredményt, kerülő utón próbálkoznak meg vele egy agrár inipoortszindikátus létrehozásával. Ilyen szindikátus alakítása monopóliumot jelent és megsemmisítené a szerződésnek már elkészült tarifális és kontingentális részét és lehetetlenné tenné annak keresztülvitelét.

Magyarországon a hir nagy feltűnést kelt annál is inkább, mert Watko külügyminiszter az elmúlt héten már be is jelentette a k é pviselő házban, hogy a szerződés perfek- t u álás a nemsokára megtörténik. A csehszlovák delegáció Budapestre érkezésének ideje az elmúlt hetekben már háromszor ki volt tűzve, ennek ellenére még mindig nem érkeztek meg a delegátusok, állítólag azért, mert más tárgyalásokkal vannak elfoglalva.

Budapest, jiinhis 6. (Budapesti szerkesztősé günk telefonjelentése.) Szt erényi József- báró volt kereskedelemügyi miniszter vasárnap a Pester Lloydlbam a 'külföldi agráramon o- póliumtörekvéisek ke 1 foglalkozott, amelyek újabb nehézséget jelentenek a vámcsökkentés és a népek gazdasági közeledése utján. Ez a felfogása a csehszlovák aigrárbevÍtéli monopólium tekintetéiben is. Magyarország

szempontjából irreleváns, hogy megnehezi- tikre Magyarország osehszlovákiai agrárkivitelét beviteli engedélyekkel és koncessziókkal, ha végre létrejön a kontingentális kereskedelmi szerződés, vagy ha a monopólium kérdését szabályozzák. Magyar szempontból aiz utóbbi megoldás még hátrányosabb.

A lap prágai információja szerint a felelős csehszlovák körök valóban arra törekszenek, hogy a mezőgazdasági bevitel monopolizálá- sát szolgáló agrárszindikátus alakításával fel- boriiiják azokat a megállapodásokat, amelyek a magyar és csehszlovák kormányok közt aiz eddigi kereskedelmi tárgyalások során a tarifák és kontingensek dolgában ki alakultak. A csehszlovák delegáltaknak a tárgyalások folytatására napokkal ezelőtt Budapestre kel- kell volna érkezniük, ugyiátszik azonban, Prágában az agrárszindikátus segítségével az utolsó pillanatban újra szabotálni akarják a szerződés megkötését.

lemben és Davtila megnyugtatóan kijelentette, hogy a forradalmi kormány tiszteletiben fogja tartani a külföldi vagyont. A külföldi adósságok elismeréséről a junta egyelőre még nem nyilatkozott.

Davila első manifesztuma alapvető programként az álla-mszocializmius t állítja föl. A produktív erőket ezentúl állam fogj* kezelni. A kapitalista igából mindenkit fölszabadít és az állam óriási munkaalkalmakat teremt a nép számára. A külföldi em- prializmusnak véget vet. A gazdasági program főbb pontjai a következők: 1. a chilei salétromtársaság reorganizációja; 2. a nagybirtokokon bevezetik a kollektív gazdálkodást; 3. elkobozzák a nagy vagyonokat és megszüntetik a nagy jövedelmeket;

4. a petróleumot, gyufát, dohányt, jódét, alkoholt, cukrot és aranykitermelést állami monopóliummá változtatják; 5. a külkereskedelmet állami ellenőrzés alá veszik és meggátolják a luxuscikkek, az autók, a selymek és a parfümök behozatalát; 6. a® élelmiszerek elosztását állami ellenőrzés alá veszik és a hadsereg organizációi gondoskodnak a munkanélküliek ellátásáról. 7. A hitelek progresszív szocializálása azzal a céllal, hogy kiépítsék a bankok fölötti állami ellenőrzést és a külföldi devizákat az állam birtokába származtassák.

A politikai program a kongresszus azonnali feloszlatását és az alkotmányhozó nemzetgyűlés összehívását követeli, továbbá a szocialista nemzeti tanács megalakítását és Szovjetoroszország azonnali elismerését.

Davila mérsékel

Santiago de Csile, junius 6. Caiíos Davila egy interjúban kijelentette, hogy a csilei forradalom nem jelent, orosz mintára történő kísérletet, mert. ez a kísérlet aláásná az ország hitelét, A magántulajdon szentségét a csilei kormány elismeri, ámbár az ipar racionalizálása programjába tartozik. A kormány semmiesetre sem kívánja. a kommunista, államformát bevezetni és nincsenek szovjetorosz jellegű tendenciái. Viszont. Csile a jövőben nem -rendezkedőétik be kapitalista fölfogás szerint, mert a jelenlegi gazdasági krízis bebizonyította, hogy a kapitalista életforma idejét múlta, A kapitalizmus helyébe haladó szellemű államszocializmust léptetnek.

Véleményem szerint a kapitalista rendszer hamarosan meg fog halni, — mondotta Davila, — Csilében keressük a krízisből kivezető utat s ezt csupán az ipar államosításában látjuk és

az élelmiszerek igazságos elosztásában, valamint az osztályellentétek letörésében. Nem akarjuk lefoglalni állampolgáraink és a külföldiek magánvagyonák A -meglévő szerződéseket tiszteletben tartjuk. Pénzügyi kötelezettségeinknek igyekszünk eleget tenni. Szocialista tervünk keresztülvitelére szükséges, hogy a hatalom ideiglenesen a katonai direktórium kezében maradjon. A parlamentet feloszlatjuk. Hangsúlyozom, hogy legszentebb meggyőződésem szerint Ősi-lében az adott körülmények között nem tehettünk másképp, mint ahogy cselekedtünk, mert ellenkező esetben az ország elmerült volna a kri-zis hullámaiban. Kénytelenek voltunk a magángazdaság! rendszer helyébe a kollektív gazdasági rendszert tenni. Alkotmányjogilag sok tekintetbon az uj spanyol alkotmányhoz akarunk idomulni.

Csile fővárosában nyugalom és rend uralkodik. A vidékről ugyanilyen hírek érkeznek. A pénzügyminisztérium mindazokat a híreiket,

amelyek a bankok Racionalizálásáról és a magánvagyon lefog!állásáról 'szólnak, rosszakaratú á-híreknek minősiti.

Ss efsa tettek

Santiago de Csile, junius 6. Arra a hirre, hogy a bankok zárva maradnak, Davila a főváros vejető bankigazgatóit magához kérette a kormánypalotába. Megigérte nekik, hogy nem nyúl a magánvagyonhoz, mrre a bankok megnyitották pénztáraikat. A kormány elrendelte, hogy a hátrálékos bérek miatt történő kilakoltatások azonnal szűnjenek meg. Az üresen álló házakat elrekvirálták és a szegény lakosságot elhelyezték bennük. A szeptemberi kommunista flottalázadás elitéit tetteseit sza- hadonbocsátották. A kormány rendeletet adott ki, amely az úgynevezett „Fehér Gárda“ birtokában lévő fegyverek azonnali lefoglalásáról intézkedik.

Santiago de Csile, junius 6. Az uj csile! kormány kiadta a tervezett közmunkák programját. Ez a program oly óriási, hogy egyedül a szovjet ötéves tervéhez hasonlítható. A modern világban párját ritkító az a nagyarányú ipari és mezőgazdasági fejlesztési munka, amit Davila Csilében tervez.

Ellenforadalom Délcsilében

Santiago de Csile, junius 6. Délcsilében ellenforradalom tört ki, amely a szombaton alakult szocialista kormány megbuktatására törekszik. Eddig ellenőrizhetetlen hirek szerint a concepcioni és talcachuanói helyőrségek az ellenforradalmárokhoz csatlakoztak.

A santiagói kormány elhatározta, hogy Csile és egész Délamerika legnagyobb ipari vállalkozását, a 375 millió dolláros tőkével rendelkező Cosach salétromtársaságot azonnal államosítja.

KISVÁROSI

NOCTURNO

Irta: Sebest Ernő

1.

Éjfél lesz mind-járt.

A kávéházi élet már haldoklik ilyenkor, de mégis nehezen születik a záróra. Olyan lehetetlen, átmeneti időpont ez. Határozottan tehetségtelen időpont. Hisz mindenki ismeri. A kávélházban alig piszmog valaki. A főur már mérleget csinál- Megint ráfizetett. De ebibe bele kell nyugodnia, ö tudniillik abból él, hogy ráfizet. — Nem baj, — gondolja, — majd holnap behozom.

Az a szenvedélyes csoport, mely ingujjra vetkőzve egy félórával előbb még a kártyá- zókat nézte, már rég szétoszlott. A cigány fáradtan húzza, a priimás odapislog a tálcára. Alig van benne valami.

2.

Kint ülünk a terraszon a barátommal. Pesti fiatalember. Egy kicsit feljött a Tátrába, szétnézett, de túlsók ösmer őssel találkozott, hát lecsúszott, ide hozzám.

— Hihetetlen — mondja — mikor utolsót szívott ,a málnaszörpből.

— Micsoda? — kérdeztem.

— Hát ez a kisváros. Ez az egész unalom, ahogy elterpeszkedik itt. Egyenesen szenzációs.

— A kis város?

— Dehogy. Az unalom.

— Ne csodálkozz rajta.

— Rajtatok csodálkozom, hogy bírjátok.

—. Sehol se olyan szívós az idő. Nem lehet

agyonütni.

— Világrekordot javíthatnátok az unalomversenyben.

3.

•- Körülnézünk.

A terrasz bal sarkán három hölgy ül.

Az egyik terebélyes. A másik motelt. A terebélyes és a molett között, valami karcsú, elegáns ék, u-gy vergődik a terebélyes kislánya. Egyelőre a-ntiterebélyes Maga a megelevenedett divatlap (de mégis csak vidéki kiadásban). Most itit a terraszon, ezen a szellemi strandon, amolyan nyilvános, könnyű agyfürdőt vesz, nyilván a kínzó in-lell igene iája ellen. Ugyanis órákon keresztül tamil mányozza a divatlapokat. így messziről elég érdekesnek látszik.

Mit szólsz hozzá? — kérdeztem a barátomtól, aki szemezett vele.

Én ostoba nőnek nézem, aki elég okosan öltözködik.

Lehet, hogy igaza van. Ü nagyobb nöismerő. A ki* molett szemtelen evikkert hord, hogy jobban láthassa a pletykákat Mert nyilván ebben utaznak. A terebélyes minden idegszálával oly fölényes biztonsággal ül a pletykán, hogy ezáltal csaknem bizonytalanul fészkelődik a székén. És oly terebélyes, hogy kevés neki az az egy szék. Kedvem volna felajánlani székemet. De már elkéstem. Készülődnek.

— Ugyiátszik, rekedtre pletykálták magukat, — jegyzi meg a barátom, aki feltűnő gyorsan tekinti át a helyzetet.

— Már talán a jövő szezonra szóló pletykáknál tartanak, — dupláz rá a megjegyzésére. Amint elmennek mellettünk, csak plety- k-afos-zlányok keringenek utánuk, mint szenvedélyes cigarettázók után az elájult füst. A lánynak, aki leghátul marad, fino-m a panfötm- je, de azért mégis átüt egy szag.

— Biztosan a pénzszag — csinál diagnózist a vendégem.

Most indul az autójuk. Kívül laknak a városon. Furcsa, de még a benzinjük szaga is pa-rvenübb, mint a többi rendes taxié.

4.

— Fizetni — mondom undorral. Az undor kicsit a benzinnek szól.

— Proszim. Bitteschön. Kéremszépen — és felénk gurul a fizető. Zömök, esetlen hordó. Jégbehütött mosoly a szája körül. Obiigái lúdtalp persze mellékelve. Pénzt dobok az asztalra. Betéve tudom az árakat.

— Habon die Herren alles gjehabt, was Sic gezalhlt halben? — kérdi szellemesen és be- sepri a pénzt a bőrtáskába. ,

— Hallod, ez egész jó pofa.

— Hisz, ha ez nem lenne, — mondom és /ahogy nézem, visszatér a kedvem.

— Ennek dacára? Vagy ennek következtében? — folytatja a szellemességét.

— Ennek következtében megyünk. — És fel állunk.

— Ennek dacára maradok, — mondja ő.

— Jóéjt — mondom.

— Moja uota, gute Nacht, jóéccakát — hadarja egy féli élegaetre és folytatná elölről, de már kint vagyunk.

5- .

A Fő-uaca még jobban kihalt, mint. az előbb. Ehhez képest a nrallékuccák ki vannak dögölve. A villany is álmosan pislog. A kávé- házak ablakain most leszalad a redőny. Egész másképp hangzik, mint a rendes nappali redőny. Ez valahogy kibivóbb. A barátom mélyet sóhajt. A toronyban egy vézna fényisáv. Biztosan a harangozó fülkéje. A rendőr a park mellett szundikál egy pádon. Most fölriad. A bebioskázolt neveket, betűzi a pádon. Megyünk haza. Most mér végérvényesen. Szépen szabályosan jön utánunk a visszhang. Sehol egy lélek. Befordulunk az első uocán.

~ Te, hallod, — mondja a barátom. És oldaliba vág.

— Nem hallom, de érzem.

— Mit? — kérdi rémült szemmel,

— Hát az ütést. Mit akarsz tőlem?

— Hát még mindig nem hallod?

— Mit?

— Az Aidát!

— Ugyan, kérlek, ne légy Ízléstelen. — És borzasztóan fülel.

— Mi van veled? — És most már aggódva nézem.

— Azt a sikolyt nem hallottad?

— Halluciuálisz?

— Ne viccelj!

Előre siet. Hirtelen megáll.

— Itt gyilkosság történik, — mondja ellentmondást nem tűrő hangon.

— Hol? — kérdezem megrémüli ve.

— Hé! Rendőr! Rendőr!

— Mi van veled?

— Rögtön meglátod. Most se hallod? — És újból oldalba üt.

— Most már igen. Valóban. Egy elnyújtott sikoly. Csakugyan vérfagyasztó.

— Ez egy utolsó sikoly — mondja ő szakértelemmelMost hozzánk ért a rendőr.

— Mi van itt, kérem? — És gyanúsan néz miniket.

— Jöjjön relém — mondja a barátom. És már rohanunk mindhárman a sikoly irányában.

— Mi van ott? —• sürgeti a kérdést a rendőr.

— Én már a vér szagát is érzem — mondja futva a barátom.

Ahogy rohanok mellette, megborzadok. Egész exaltáltuak látszik.

— Most már esküdni mernék, gyilkosság lesz. Ki lakik ott? — És felmutat egy kivilágított ablaksorra.

— Stirélinger, a fűszeres, — mondom.

— Most megint... Hallották?

— Igen, igen... — mondom.

— Mintha elevenen nyúznának valakit, — gondolja a rendőr.

— Hogy él a feleségével? — kérdi rohanás közben.

— Ki tudja azt? — mondja a rendőr lihegve, meri nem túr ja a tempót.

— Múlt héten születtek ikrei — mondom, de érzem. hogy. ez nem érv se pro, se kontra,

— Mindeneseire kikészítem a revolvert., — mondja a rendőr.

— Nagyon helyes. — És már fönt vagyunk a lépcsőm— Fogadni mernék, főj tóga I ás volt. Én egyszer Budán tanúja voltam egv ilyen... Többel, nem hallok. Hátul kullogok a meredek lépcsőn.

— Hol vagy? — jön le értem a lépcsőn a hang.

— Jövök mór — kínlódom. Végre ott vagyok.

— Nincs nálad revolver? Hátha őnjöngeni kezd a merénylő?!

Ebben a pillanatban egész közelről ugyanaz a sikoly.

— Ez már börgés. — És már betörik az ajtót. Az első szoba sötét. Tovább rohanunk.

6.

Benn vagyunk.

óriási kons tér náció. El szeretnék süllyedni.

A szobában kedélyes társaság. Férfiak, nők, lányok.

Strel inger, a fűszeres, éppen befejezte a mondatot:

— Nahát, édes Irmu&kám, nem is mondhatom neked, hogy te máma milyen szenzációsan csináltam ezt a kóloraturát, különösen azt az utolsó túrát, azzal a kitartott hanggal... nahát, egy kész művésznő vagy Irmuskám.

Most ránknéznek. Az első pillanatban azt hiszik, hogy valahol megkergettek bennünket. De akkor mit keres itt a rendőr? Még nagyobb zavarban vannak, mint mi.

— Mivel szolgálhatunk? — kérdezi a házigazda, de ekkor már csak úgy remeg az izgalomtól.

Bocsánatkérések közölt, mümosollyal, tapintatosan dadogva s amennyire csak lehet, részletekben távozunk.

7.

Mint az elitéltek jövünk le a lépcsőn.

A sötét lépcsőháziban a rendőr szigorúan ránkszól;

— Máskor tessék jobban vigyázni, meri baj lesz.

— Igazán ártatlanok vagyunk — mondom a barátom helyett.

— Hát éppen azért. Jóéjszakát. — És dühösen szalutál.

— Bocsánat, — mondom már a háta mögött.

Magunkra maradunk.

A barátom nem mer a szemembe nézni.

— Te, Imre — mondom — nahát te se beszélj nekem többet, hangokról, meg énekesnőkről. Blamóltad magad örck időre azzal a fővárost hallásoddal együtt.

Ránézek. Egész testében megrázkódik. Megijedek. De csak kacagás rázza.

— Visszavonok mindent, amit erről a kisvárosról mondtam — röhög a szemembe. — így még Pesten se izgultam. Hisz ez egv nagyszerű, drága, mulatságos, ennivaló fészek.

8.

Müharaggal nézem, Nem felelek neki. Belül örülök, hogy tetszik neki a kis\áros. Ks végre nem unatkozik!...