Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-05 / 128. (2941.) szám
10 1932 junius 5, rasAnnap. MAGYAR EMBER ÉLETE A kölni kórháztól a konstantinápolyi villanyszerelésig Irta: SZOMBATHY VIKTOR Gyűjteni kell ezeket a kalandos életeket, ezeket a kel kappy end-del, kol meg tragie end-del végződő különös sorsokat, a szloven- szköii, kisebbségi magyarság ©gyedéinek élet- történeteit. Számos önéletrajz között, melyet utazás közben, kultúrpalota bűvösében, falusi kvaterkázás mellett kallók, ime egy újabb: Ezerkilencszáztizenkétben vették be katonának. A sors és a protekciók különös ösz- szejátszása folytán nem került ki a harctérre, ellenben mint önkéntes káplár, először valahol a kadtápnál volt az iskola elvégzése után, (közben kadiárettségit tett), majd kivitték volna egy csereszázaddal a francia harctérre, de utazás közben, Köln körül könnyebb vasúti szerencsétlenség érte, kisiklott a vonatjuk, ó agyrázkódást szenvedett s egy hadi- kórházba került tizennyolc őszén, nem sokkal az összeomlás előtt. Jóképű magyar fiú volt, módos szülei több nyelvre taníttatták s igy ismerkedett meg egy önkéntes ápolónővel, egy rajnameiléki kisebb gyáros idősebb feleségével. Az asz- szony megkedvelte az akkor húszéves fiút, bevezette családjába s a magyar önkéntes a ház leányával megszerette egymást. A leány egy esztendővel volt fiatalabb nála. Félig hivatalosan el is jegyezték egymást. Mire a fiú felgyógyult, éppen csak, hogy kivitték Belgiumiba, már jöhetett is vissza, az összeomlás megkezdődött. Ismét kikötött a Rajna partján jövendőbelije szüleinél s decemberig ott maradt. A regényes rész itt kezdődik. A fiú szülei egyelőre nem tudtak semmit fiuk szerelméről s türelmetlenül várták haza a fiatal katonát, aki azonban decemberig csak leveleket irt, hiába hívták haza. Itthon pedig nagy szükség lett volna rá: az apa magas- rangú hivatalnok volt s kisebb földbirtokkal is rendelkezett. A birtok azonban me,m tudta eltartani a családot úri módon s igy a hivatali jövedelem pótolta. A prevrat után az apának rövid utón szintén felmondtak, holott ő legalább nyugdiját szerette volna biztosítani. Egy ismerőse, aki akkor már Prágában bennfentes volt, ki tudta volna járni a nyugdijat rövid utón, viszont volt annak is egy kívánsága: adja el az apa a birtokát, mely szomszédos a bennfentesnek birtokával. A bennfentes nagy üzleteket remélt az egyesített birtokból, mely nagyrészt erdő volt. Ezt az apa nem akarta, hiszen rajtuk kívül még egy fiút s egy leányt kellett legrosszabb esetben a birtoknak eltartani. A bennfentes most gondolt egy nagyot s merészet s mivel régi ismeretség fűzte őket össze, ajánlatot tett az apának: Egyesítsék családi alapon a birtokot úgy, hogy a Németországban tartózkodó kis katona jegyezze el a bennfentes tizenhatével leányát jelképileg, aztán végezze el a jogot s utána házasodjanak össze. Iigy a két birtok megmarad, ráadásul fényes üzletet ígért a bennfentes. Az apa szerette volna megkérdezni a fiát, aki azonban csak decemberre került haza. Nagy volt a meglepetés, amikor bejelentette, hogy vőlegény. Menyasszonya husvétra el is fog látogatni, ha jobbak lesznek a viszonyok, Szlovenszkóra. A család megijedt. A szépen kitervelt birtokmentésből nem lesz semmi. Az apa próbált szép szóval hatni a fiúra, aki azonban félretette a családi s a vagyoni érdekeket s ragaszkodott a német leányhoz. A bennfentes, aki ekkor már régen számított a birtokra s kalkulált is vele, szintén megsértődött s most már ő nem akarta az eljegyzést. Az apának a nyugdíjügye nem sikerült s a kom- mün után ki is ment Magyarországra, ahol még elhelyezkedni tudott. A fiút most kezdték a lelkiismeretfurdalá- sok gyötörni, hogy őmiatta kellett talán a családnak vándorútra kelnie s nagy felbuzdulásában megfogadta, hogy a németországi uj rokonok segítségével rendezi a nehéz anyagi kérdést. A birtokon adósság volt s végeredményben mégis bérbe kellett adni a néhány hold értékes erdőt a bennfentesnek, aki most úgy csürte-csavarta a dolgot, hogy a pár hol<í erdőt utoljára el kellett árverezte!niök. Megvette a bennfentes, aki egy szerencsés konjunkturális időben kitermelte az erdőt s kis ipartelepet is létesített rajta. A család a vagon lakások örömeitől két hónap alatt szabadult, de helyzete nem volt rózsás. Pesti kávéházak törzsvendégei voltak: a nyugdíjas apa, az anya s a szép lány, akit a rokonság szeretett volna tisztességesen áruba bocsátani. Ezt az áruiba való bocsátást megelőzte a lány, mikor megszökött egy arctan Riszttel s két évig élt Toulonban mint a tiszt balkézi menyasszonya. Majd visszajött Pestre, ahol a család szemet hunyt a lány két éve fölött, de a leány már akkor nyughatatlan volt s egy görlkórussal ismét eltávozott Pestről. A színházi tudósítások sokat foglalkoztak annakidején vele, mert sikerei lettek, csak Hollywoodba nem tudott átvergődni! Jelenleg Dániában él mint egy exportvállalat vezetőjének a feleséig©. A fiú pedig visszament Németországba. Feltárta a valót. Annakidején, egy kis szélhámossággal!, úgy adta elő a helyzetet, hogy szülei gazdag birtokosok 6 ő a majoreszkó, Örülitek a németek. Mikor azonban kiderült, hogy a fiú szülei azt a kis vagyonukat is elvesztették, amijük volt, a német apának már nem tetszett a dolog. Csak a lány volt kitartó. — Rendben van — mondta a fiú, akit meghatott a német lánynak mindenen felül való hűsége s szeretető —, adjon öt évet s nem fog csalódni bennem. A leány megígérte, hogy megvárja. A német apa vállfát vont. A fiú elment Berlinbe maradék pénzén s kétéves technikai kurzust végzett. Ekkor Észtországban ügyes technikai szakembereket kerestek, ő jelentkezett és egy esztendeig meglehetős jó életkörülmények között élt. Azonban még többre akarta vinni s egy merész elhatározással felmondott. Felült egy görög hajóra Rigában, elment Ankarába, ahol tömegével keresték a szakembereket. Villanyifelszerelési vállalatnál jelentkezett s az újonnan épült török 'házakba nagy ügybuzgalomimail vezette a villanyt. Valami apró, de praktikus újítást talált ki s hogy tömegcikké tehesse, jövendőbelije apjánál, a német gyárosnál rendelte meg. A kis, de ügyes találmány bevált s a Levantén nagyon keresték. Keresett rajta a német is, a magyar fiú is. ötödik évben, 1923-ban a fiú maga jelentkezett személyesen. Amint mondotta, nem is a nagy szerelmi hűség (bántotta, mint inkább a magyar virtus: megmutatni a kétkedő németnek ... A német apa nagy reverendával fogadta. Hogyne, hiszen jól keresett a kis, ügyes találmányon. Hanem a lány, az már el volt Ígérve! Igaz, hogy a leány beleegyezése nélkül. A német szülők nem hitték, hogy a magyar személyesen jön el a leányért s „biztos, ami biztos" jelszóval már elígérték a leányt, aki azonban csökönyös német hűséggel várta a magyar fiút, akivel két év óta levelet sem XXXVII. AJNÁCSKO Tegyük félre a 'történelem porlepte, zsinórra méricskélő adatait és lépjünk ki a regék üde levegőjébe, ahol fesztelen a mozgás, háboritlan a látóhatár... Midőn Munkács táján eloszlottak a hét vezérek, Huba azt a megbízást kapta Árpádtól, nyugat felé menjen és ott folytassa harci munkáját. Elindult hát Huba vezér az ő népével és 'Zemplén-, Abaujimegyék területén keresztül Gö- imörmegye déli részére, a Gortva völgyébe érkezett. Lenyűgöző látvány tárult ott szemeik elé: a körülifekvő hegyektől elszigetelten, egyedülálló hegykupon büszke vár meregette ormait az égnek. Ott lovagolt Huba mellett leánya is, Hajnácska, aki midőn meglátta az erdők s hegyek koszoruzta fölséges várat, összecsapta kis kezeit, odafordult atyjához és kérve-kérte őt: — Édesapám, add nekem ezt a szépséges várat. — Holhó, leányom — felelt mosolyogva Huba —, előbb enyémnek kell lennie a várnak, hogy rendelkezhessek vele. Nosza, vitézek! előre a fáltöTŐkkel, azután pedig az ijjasok mutassák meg, hogy mesterek szerszámuk kezelésében. Dongott, a fal, süvített a nyíl és nemsokára, bevonult a vár kapuján Huba vezér kíséretével. Hajnácska elébe ugratott kis pej lován és így köszöntötte: — Üdvözlégy váram földjén, győztes Huba vezér! — No nézd már a kis sellőt — igy a vezér —, talán tán én vettem be a várat s az enyém az. —< De megígérted, hogy az enyém lesz és Huba vezér adott szava egy a tettel. — Jól van hát. Azonban leánykéz nem várak regulázására termett. Férfi kell ide ... — Majd gondoskodik arról Í6 Hadúr, édesatyám, — vágott vissza hamiskásan Hajnácska. Ebiben maradt. Hajnácska betelepedett a várba, melyet róla a vitézek HajnácSkőnek kezdtek nevezni. Huba leányának neve ugyan fönnmaradt a vár révén, ő maga azonban élt és elmúlt. Vára belekapcsolódott a történelem kerekének 'küllőibe é6 forgott... forgott vele együtt sebes iramodással, századokat elnyelő gyorsasággal. Áz Árpádok alatt nem esik róla szó, csak azoknak kihalása után kezdi meg tulajdonképpen körforgását a királyok és egyes várurak kezén. Róbert Károly idejében királyi birtok volt. De nem sokáig maradt az, mert sok volt az utána nyulkáló kéz. És pedig olyan kéz, mely királya érdekében száz halállal szembe szállt, száz balált osztott megsuhanó kardjával. Mint például ama Szécsényi (nem Széchenyi) Tamás is, több megyék comese, tárnokmester, i országbíró, a rozgonyi csata sikerét nagyon váltottak. Csak az üzleti levelezésből tudta a leány, hogy a fiú Rigából Ankaráig nagy utat lett meg. Az apa azt mondta: a leányom már el van Ígérve. A fiú azt menta: rendiben van. Meg sem kérdezte a leányt, annál büszkébb volt. Átadta a rendeléseket s eltávozott. Aki azonban az egész históriába nem nyugodott bele, az a leány volt, aki csak annyit tudott, hogy a fiú magyarországi szüleit is meglátogatja s találomra utánautazott a fiúnak a Nagyalföldre. Most egy derűs rész következett. A leány hamarább érkezett meg, mint a fiú, aki egyhetes kerülővel jött Magyarországra. A leány egyszerűen jelentkezett a szülőknél s őszintén elmondta jegyességük egész történetét. A fiú őt meg sem kérdezte, csak elutazott. Most itt fogja bevárni s megkérdi tőle, miért nem akarja felújítani a régi jegy ess éget, ha a leány pedig úgy akarja? A fiú megjött egy hét múlva. Addigra a német leány igen ügyesen, teljesen belopta magát a nehézkes szülők szivébe . — Itt a menyasszonyod, — fogadták a fiút, aki az utolsó évben már néhány erős török fonttal segítette a szüleit s vissza állította a régi, meghitt családi jóviszonyt. A fiú azt hitte, újból a csehszlovákiai menyasszonyról van szó s éktelen haragra gerjedt; hogy még mindig ezzel üldözik. Ekkor került elő a leány. (A keresztneveket elmondhatom, noha igen kértek a nevek elhallgatására: Hilda és Jenő.) Tabló. Hilda egy hete a család vendége. A félreértések kimagyar ázása, öröm, jókedv. A német papát táviratilag értesítik, aki természetesen 'belement a dologba, egyebet nem tehetvén. A vállalat visszahívta a fiút Ankaráké. Nagy szerelésekről volt szó s most már a rádióüzlet is bekapcsolódott. Ankarából két év múlva elköltöztek Konstantinápolyba. Jóimén 5 vállalatuk vau, fióküzletük három nagy balkáni városban s a német apa 'gyára szállítja az anyagokat. A két testvér s a rokonság, a dániai asz- szonnyal együtt tavaly a Balatonnál találkoztak annyi év után. Még a német apa is eljött, hogv megismerhesse a rokonságot. Szinte giooses happy end. Célzatosan választottam ezt a sorsot, annak megmutatására, hogy nem kell nagyon elkeseredni: van erő a magyar fiatalságban s kitartás... előmozdító hős vezér. Ha még ezekhez hozzáadjuk azt, hogy ő volt az, aki királya számára visszaszerezte Visegrádot, a pompás és világhíres királyi székhelyet: nos hát mindez megér csak egy várat, még ha oly szépséges és erőtől duzzadó is az, mint Ajnácskő? Vagy hogy éppen azért. Megérd emelte Szécsényi Tamás Aj- nács.kőt, szó sem lehet róla. Ott pihente ki öregségében változatos hivatalkodásainak és még változatosabb csatározásainak fáradalmait, melyeket fia, sőt még unokája is továbbfolytatott. Azután nem következett folytatás. Már a. 'Széosényi-család részéről. Ajnácskő várára nézve azonban az volt a folytatás, hogy a Szécsé- nyiek kihaltával ismét királyi .kézre került visz- sza. Zsigmond király akkoriban csak éppen, hogy tudomásul vette Ajnácskő birtokbavételét, sőt talán azt sem tette. Minden gondolatát a konstansai zsinat kötötte le s midőn azzal végzett és hat év után hazajött, itthon aztán minden zsinatnál nagyobb családi gond szakadt a nyakába. Tele volt az ország Borbála királyné gáláns kalandjaival. Zsigmond hát úgy vélte megoldani a gordiusi csomót, hogy nejét haza- jövetelekor maga elé sem engedte, hanem megüzente neki egyik kamarásával: — A királyné költözzék Kővár csöndes várába és ott áhítattal hallgassa Cirill atyának a 'földi hivságok múlandóságáról szóló tanításait. Két évig tartott a száműzetés. De hogy fogott volna Cirill atya oktatása Borbálán, azt a reákövetkező évek kétségessé teszik. Hogy Zsigmond az ország és maga Borbála előtt jóindulatú bocsánatát s a javulásba vetett reményét bizonyítsa, nejének ajándékozta Ajnács- kőt. Ez nagyon nobilis gesztus volt és Borbála. Sokat is időzött Ajmácskőn. Hogyne, mikor az olyan kedvesen eldugott hely volt ott a gömöri hegyek között s nem látta az udvar ezer szeme, ha más-más magányos lovag számára ereszkedett le a. fölvonóhid ... Egyik ajnácskői tartózkodása -után a királyné visszatért Pozsonyba, és ezzel a szóval lepte királyi férjét: — Nem megyek többé Ajmáeskőre. —• Miért? — Mert... mert elajándékoztam, no. — Ugyan. És kinek? — Pohárnok Istvánnak. —> Úgy? — nyújtotta meg a szót gúnyosan Zsigmond, — elajándékoztad. És mivel fizettél t e az ajándékozásért? Na, hát biztositlak, hogy sem te nem kapsz többé tőlem várat, 6em Pohárnok István neon fog megmelegedni Ajnács- kőn. Úgy is lett. Zsigmond elvette Pohárnoktól Ajnácskőt azon a címen, hogy azt csak ideiglenes használatra adta a. 'királynénak, tulajdonképpen tehát az övé az és ő rendelkezik vele. Miután pedig állandóan pillanatnyi pénzzavarrt rheumát, ischiast, neuralgiát és nöi- bajokat gyógyító ■ STUBNYAF0RDO (Stubnianske Teplice) alkalmazkodik a nehéz l| idők járásához. írjanak sürgősen a feltételekért SS Fürdöigazgatóság Stubnianske Teplice. ral küzködött, egyszerűen becsapta a várat: zálogba adta Pálóczy György esztergomi érseknek. A Pálóczy-család a mohácsi vészig bírta azt a zálog jogán. Ekkor azonban Borbála királyné egykori puha fészkének s találkahelyének képe ugyancsak megváltozott, mert Balassa Menyhért fészkelte be magát abba marcona népével. Ez az izgága s megfékezhetetlen főur bizony sok gondot adott úgy I. Ferdinándnak, mint Izabellának. Mindkettőnek mézesmadzagot vo- nogatott orra alá, de mindkettőnek várait háborgatta. Úgy Ferdinándnak, mint) Izabellának nagyon fájt a foguk Balassa Menyhértre, vagy hogy inkább Ajnácskőre. Sikertelenül, mert ez nagyon jól őrizte várát. Azonban midőn egyezer megint valamelyes nagyobb&zerü zsákmányoló portyázásban ludaskodott hadaival távol vidéken, a török kileste ez alkalmat és igy morfondírozott: — Ez a vár tulajdonképpen senkié. Mert Fer- dinánd és Izabella nem tudnak hozzájutni, Balassa pedig bitorolja. Miért ne legyen hát az enyém? Szólt és bemasirozott Ajnácskő várába. Balassa Menyhért dühöngött s topoizékolt várának elvesztésén és haragjában azt követte el, mit állhatatlan naturájától bizony éppen senki sem, várt: végleg Ferdinándihoz pártolt. — Ej, ej, bátya — mondták neki cimborái —, furcsán fog rajtad lötyögni a német buggyos. — Lötyög, ahogy lötyög. Mi gondod rá, te málészáju. Fölhúzom én még a bakó vörös habitusát is, ha igy kerülhetek vissza váramba. De bizony nem került abba vissza. Tuszkolta ugyan Castaldo generálist, hogy menjenek már Ajnácskő ellen, de ez meg a végleges megállapodás ellen huzakodó Izabellával, a szent korona megszerzésével és Bécsbe szállitásával volt nyakig elfoglalva. Közben tudomására jutott, hogy nejét, Thurzó Annát s gyermekeit Báthory István fogság.ban tartja. Elviharzott hát Szatmár tájékára, hogy őket kiszabadítsa. Mig igy futkosott félországon át és öklét rázta hol a török, hol meg Báthory felé, addig Aj- náoskő végleg kicsúszott kezei közül. Mert a török ugyan kitakarodott abból, de most meg már sorjában váltogatták egymást birtoklásában a Kulbinyi-, Lorántffy-, RÍhédey- s végije a Széchy-cSaládok. Úgyhogy Balassa Menyhért nem tudta végét várni, míg újra reákerül a sor, fogta magát s ismét csak dühéiben — meghalt. Széchy György váratlan s tragikus halála után leányainak uralma alá került a vár, akik közül Mária annak különösen katonai megerősítésén dolgozott. A tapasztalatokat s gyakorlatot ehhez bizonnyal Murány várában szerezte. Azonban itt Ajnácskőn nem végződött a dolog oly regényesen, mint Murányban, mert a török a gyöngédség minden érzelme nélkül körülfogta a várat és első ittléte után kilencvenkilenc 'évre, ismét bevonult abba. Nagy biztonságban érezte itt magát Mohamed népe négy évtizeden át. De midőn a török félhold erősen fogyóban volt a magyar föld fölött s midőn Abdi budai pasa mindenfelől összevonogatta a török hadakat, hogy a „próféta előházát" és a „török birodalom kulcsát'4 — már mint Budát — sikerrel védhesse a keresztények előrelátható támadása ellen: akkor Vécsey Sándor egyszeri rajtaütéssel bevette a várat. Bármily gyors és bravúros volt is azonban e rajtaütés, a vár török parancsnoka, Hasszán bég, mégis ráért arra, ‘hogy annak ormaira üszköt dobasson. — Ha a vár enyém nem lehet — őrjöngött az égő falak között —, soha senki másé se legyen többé! Vécsey Sándor aztán I. Lipót királytól doná- ciót kapott az erősen megrongált várra s birtokra, megkapta az ajnácskői előnevet és a bá- róságot is. Beházasodás révén utóbb a Vayak és nagyiványi Feketék is urai a birtoknak, kik közül Fekete László próbálgatta ugyan helyreállítani a várat, azonban Ajnácskő fölött az idő eljárt, beteltek évszázadai, betöltötte hivatását s ma csak az arra vetődő utasnak szemét gyönyörködtetik romantikus fekvésű s dü'ledező falai. A messze múlt fölkiáltó tanúságai már maguk e romok is, de néhanapján a vár környéke még más olyan dolgokkal is szolgál, amelyek nagy, értékes és változatos múltjába engednek '•betekintést. Lelőhelye e táj az ősemlősöknek, kő- és csontesz'közöknek, török s egyéb régiségeknek, &őt drágaköveknek. Mintha mondaná Hűha vezér leányának hajdan erős vára, midőn most halódó romjai környékéről mindezt előadja: — Na, lássátok, ti jelennek élő emberek, hogy bárgyú dolog a. romokat, lenézni s elmel- lőzni, mert mindenképpen értékeket takarnak azok. Voltam én is, ami ti vagytok s lesztek ti is, ami én vagyok. (A következő közlemény június 19-i számunkban jelenik meg.) REGÉLÓ ROMOK Irta: DiENES ADORJÁN
