Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-26 / 146. (2959.) szám
8 1932 Június 26, vasárnapGarabonciás a velocipéden Buffaló Bili cowboyának izgalmas versenye az ősbiciklivel Mikor még előkelő körök sportja volt a kerékpározás Budapest, június. Nemrégiben kerékpár versenypályát avattak Németországban. A pályaavató versenyre harmincezer lelkes sportrajongó gyűlt össze, a hatalmas méretű arénában és csillogó szemmel izgulta végig a versenyt. A sima betonelipszisen ördögi gyorsasággal suhantak körbe a versenyzők zajtalan járású gépeiken és kint a versenypálya előtt a kerékpárok ezrei vártak gazdáikra. A köznapivá vált praktikus közlekedési és sporteszköznek éppen úgy meg volt a hőskora, mint a vonatnak, az autónak vagy a repülőgépnek. Ellenszenvvel és előítélettel kellett megküzdeniök az első, ormótlan velocipédek meglovaglóinak. Még nincs ötven esztendeje annak, hogy Pesten egy királyuccai fényképész, akinek nevét, sajnos, nem jegyezte fel az utókor, végigzörgött Németországból hozatott magas velocipédjén a városon. A szokatlan látványosság nyomába csalta az uccagyereke- ket és az emeleti ablakokban pipázgató öregurak rosszaié fejcsóvál ássál tekintettek a hatalmas kerék tetején tovaimbolygó derék úriember után, aki cilinderben és világos pantallóban karikázott végig az uccán. 1855 körül jelentek meg az első kerékpárok az akkori Pest uccáin. Ezek az alkotmányok nem nagyon emlékeztettek a biciklire. Csontrázónak nevezte el a néphumor ezeket az alkotmányokat. A mai közveszélyes sebességgé1 száguldó pékinasok vállalkozó szellemű ősei komoly életveszedelemben forogtak, ha a velocipéd kerekének alattomos kő került útjába. Az imént még büszkén trónoló kerékpáros gépén átbukfencezve, nem egyszer vérző homlokkal terült el a kövezeten a közönség nagy gaudiumára. Még él Budapesten néhány öreg ur, akik úttörői voltak ennek a népszerűvé vált sportnak. Ezek közül Müller Dávid könyvkereskedő, a régi Budapest egyik ismertnevü sportembere szeretettel emlékezik vissza a hősi időkre: KÉTSZÁZ FORINTBA KERÜLT AZ „ÖRDÖG KEREKE“ lalta a mai kerékpár, amelyet biztonsági kerékpárnak hívtak. BICIKLI KORZÓ A PESTI ANDRÁSSY-UTON —• Nagy divat lett a biciklizés. A hölgyek körében Valamennyiéin érezzük az egyre súlyosabbá váló gazdasági helyzetet, amely elsősorban a kisebbségi sorsban élő társadalmat sújtja, de az, összetartozás érzése és parancsa kell hogy utolsó erőfeszítésünkig egybekapcsoljon bennünket. A mi jövőnk a mi fiatalságunk! És fiatalságunk hite legyen és lehessen a bennünk való bizás! Ha e hitüket a támasz nélküli szegénység kiöli, úgy a kényszer ifjúságunkat eihajlitja tőlünk. A főiskolákon eltöltött tizhónapi kemény munka után a magyar főiskolás ifjúság nagyrésze itthon, a szülőföldön óhajt dolgozni, elhelyezkedni a nagy vakációban, hogy a szünidőt hasznosítva a jövő iskolai év nehézségeit könnyebben leküzdhesse. Testben, lélekben megerősödve térhessen vissza az egyetemi városba. Munkaalkalmat kérünk ezért a magyar is sok hódolója volt e sportnak. Az akkori pesti társaság az Andrássy-uton biciklizett kora hajnalban Lobkovicz hercegnővel és Edelsheim Gyuiayné Jozefin bárónővel az élükön. A biciklisták a Wein- grubernél gyülekeztek össze vidám villásreggelire. Gombamódra szaporodtak az egyesületek és nyugodtan elmondhatjuk, hogy ugyanazok a körök kerékpároztak lelkesedéssel, akik ma autóversenyeken vesznek részt. . A velocipéd, a kerékpár emeletes őse, már múzeumba került és a hálátlan utókor éppen olyan fejcsóválással szemléli a hatalmas kereket, mint amilyen lenézően mosolyog az első mozdony, vagy az első autómoibil rozoga modelljére. társadalomtól a magyar főiskolás ifjúság számára a nagy vakációban. Fölkérjük a magyar társadalmat, hogy nevelői, kor- r&petitori, gazdasági, irodai vagy más nyári időszaki munkaerőkul a magyar főiskolás ifjúság tagjait alkalmazni szíveskedjék. Szives mogkoresésükot az alkalmazás mi- nemüS'ége, a javadalmazás és a kívánságok feltüntetése mellett kérjük a pozsonyi magyar diákotthon vezetője, Janson Jenő (Bratislava-Pozsony, Safarik-tér 4, I- 6) címre küldeni,. Az ifjúságért vállalt munkánk szeretőiével ajánljuk ifjúságunkat a magyar társadalom támogatásába. Grossohmid Géza dr. szenátor, a Nagy bizottság elnöke. PÁRISI NAPOK Munkaalkalmat kér a magyar főiskolás ifjúság a nagyvakációra Felhívás a magyar társadalomhoz — Egy Kaszás István nevű kereskedő, — mondja Müller Dávid — aki később megszökött Budapestről, nyitotta az első kerékpárkereskedést. Az elsők között voltam, aki veiocipédet rendelt, 200 forintba került a legolcsóbb. Napokig tartó sikertelen próbálkozások után fel tudtam végre ülni rá. Csakhamar megalakult a kerékpárrajongók baráti köre, az elsők között volt Istvánfy Gyula, Vándori József, Sváb Béla, Filipovics La^06 és még egy csomó sportember. Az uccán állandóan utánunk szaladtak a gyerekek és az országúira életveszélyes volt kimerészkedni. A parasztok dorongokkal vettek üldözőbe minket. Garabonciásoknak keresztelték el a kerékpározókat. Nekünk tulajdonították a pusztító jégesőt, vagy az aszályt. Amerre mentünk, összecsődült a nép és nem egyszer csendőrök védtek meg bennünket. Minden kerékpáros kis korbácsot hordott magánál a kutyák ellen való védekezésre, amik előszeretettel rohantak az ördöngős masina küllőinek. Menekülni nem nagyon tudtunk, mivel a 15 kilométeres óránkénti sebesség már rekord volt. Mosolyogva meséli el az egyik kalandját: — Egy alkalommal Úriba indultam, hogy meglátogassam ott hadgyakorlaton lévő bátyámat. Egész délután rázódtam a gépen Ezek a masinák nem voltak rugózva és már esteledett, mikor beérkeztem a faluba. Egy vén asszony, mikor meglátott, majd hanyatesett ijedtében. — Itt az ördög, emberek! — ordítozta és rövidesen föllármázta az egész falut. Dorongokkal, lőcsökkel és vasvillákkal fölfegyverzett tömeg vett üldözőbe. Erőm utolsó megfeszítésével tudtam csak elérni a tábort, ahol a katonaság védett csak meg az agyonveretéstől. — A 90-es években lassankint eltűnnek a viz- özönelőtíi formájú, magas kerékpárok, fölváltja őket a Rovernek nevezett kerékpár, melynek még mindig nagyobb volt az első kereke, mint a hátsó. Megalakult Biáthy Ottó Titusz vezetésével az első kerékpáros klub. A magyar főváros a Tattersal területén létesítette az első versenypályát. Ez a versenypálya fakerítéssel volt körülvéve. A nézők főleg azért jártak ki a versenyekre, hogy gyönyörködjenek a gyakori bukásokban. Akkoriban a híres Puffalo Bili néhány embere járt Budapesten. Ezek voltak az első cowboyok. akikről tudomást szerzett Budapest közönsége. Egy Cody nevű cowboy versenyre szólította föl a kerékpárosokat. Sváb Béla állt ki a kerékpárosok nevében a vérsenyre, amelyet a kitűnő lovas csak váltott, lovakkal tudott megnyerni. Ennek a versenynek már nagy közönsége volt. VERSENY UTÁN ÁLDOMÁS A GYŐZTES SZÁMLÁJÁRA — Akkoriban — folytatja Müller Dávid — egészen más volt a sportélet, mint ma. A eporttársak baráti alapon tömörültek az egyesületekbe. A verseny után végnélküli sörözések kezdődtek. Ha valamelyikünk versenyt nyert, úgy a klub áldomásra gyűlt össze egy korcsmában. Volt egy hatalmas ivószaru, ezt megtöltöttük borral vagy sörrel. A 6zaru kézről kézre járt és a győztes fizette a cechet. Sok kitűnő sportember kerékpározott akkoriban. Filipovics és Rottenbiller János, a 90-es évek legkitűnőbb versenyzői voltak. Külföldön is ismert nevük volt a Mciklisportot kedvelők körében. 1890 után véglég lomtárba kerültek a kényelmet kn és veszedelmes velocipédek és helyüket elíogA miinap végiglapoztam néhány kíouiyVka- •talőgust és ahogy igy együtt sorrendbe szedve néztem át az újkori francia irodalom termékeit, észre kellett vennem, hogy a francia irodalom képviselői feltűnően sokat utaztak és utaznak szerte a világiban és különböző táljaikról és éghajlatokról mennyi könyv jelentik meg. Ez a szenvedély annál feltűnőbb, mert a bolyongásnak, az idegen népek megismerésének láza csaknem teljesen hiányzik a francia polgár jellemraj zálból. Nem uj dolog, hogy a párisi polgár, aki mondjuk a Piacé Republ'ique környékén alkik, jóval kevesebbet tud a Montmartreról, mint jó magam, aki idegen vagyok itt. Ez a hajlandóság, az utazás és az ezzel járó nyugtalanság, csak az irodalomban jelentkezik, a francia szellemi élet mozgató erőiben, az írókban. De ebben a jelenségben, ha nagy távlatokat is nyit, hogy a francia írók mellükre akarják szívni az egész világ levegőjét, van valami elgondolkoztató; az exotikumnak állandó keresése, a- felfedezés! kedv nem takar-e valamifajta szegénységet, az invenció 'szegénységét? Mert hiszen Istenem, Pierre Loti is irt néhány könyvet, amelyekről nem lehet megfeledkezni, opálios fénnyel ragyognak, mint a tenger mélyéről felhozott gyöngykagylók és mély és maradandó hangulatot ébresztenek még az emlékezetben is a tengeri tájak és naplementék, melyeket leír, Claude Farrére .is irt néhány könyvet, melyek nagyon kellettek a közönségnek és az utazó nő-iró, Titay- na, aki nemcsak ir, hanem fotografál is Kínában és indokínában és nem exotikus földterületeken, szintén nem mellőzhető jelensége az uj francia irodalomnak. Dohát ezzel szemben Balzac úgy tudom Parisban ült és megírta a Comoedie Humanaine-t, nem csinált strato'szfériai kirándulást, csak a társadalom struktúráját és mozgató erőit figyelte és az emberi lélek bensőjét. Flaubert alig mozdult ki Rouenből és megírta Madame Bovaryt és az Educaliou Seutimentalet, Glaudelben sem az a legnagyobb, ami idegen táljaik visszfényét veri vissza. Éppen a minap vitatkoztam egy nagy tehetségű festővel, aki mindenáron Mexikóba akart menni festeni és ugyanezzel érveltem ellene. Bár igaz, hogy a piktora más, mint az irodalom, el Miét képzelni, hogy kívülről kapja a legmélyebb gondolatokat és kívülről jut e). a legbensőbb dolgok ábrázolásához. Jó példa erre Gangin, aki az ausztráliai Tahiti- ben festette meg azokat a vásznakat, melyek az utókort biztosították számára és ráadásul megírta még a Noa-noa-t, ezt a Urai remeket, mert hallatlan tehetségéből még arra is telt, hogy festői vízióit a művészetnek egy másik területén is tökéletesen kifejezze. Irta: SZENES ERZSI Az egész világ sajtója hetekig foglalkozott Kreugerrel, aki annyira diszkreditálta a józan svédeket, akik a becsületesség, ökonomikus gondolkodás és mentalitás példaképeiként állanak Európában. Nem csoda, ha a sajtó ilyen híven szolgálta ezt a rémületet, amit a Kreuger-eset keltett, nagyon érthető a megrettenés, mikor a fennálló társadalmi rend egyik oszlopa kidől és megingatja az egész rendszer betonnak hitt alapjait. Hasonlatos ez ahhoz a bibliai leiárshoz, mikor a sámsoni erő rázta meg a templom oszlopait, annyira, hogy a templom falai a porba omoltak Kreuger hullása omdern értelemben van ennyire elemi erejű, csakhogy a kapitalizmus eme hőséről kiderült, hogy cinkelt kártyákkal játszott. A Krenger-ügy tárgyalásában minden bizonnyal a francia sajtó vezetett, naponta jelentek meg cikkek és apercük. A L‘Intransdgeant hetekig külön rovatot tartott fenn számára, Ivar Bjarne svéd hírlapíró tollából cikksorozatot közölt Kreugerről, melynek kedvéért a cikkíró beutazta Kreuger szülőföldjét és elmondott róla mindent gyerekkorától haláláig. Az egyik napilapban olvastam, hogy Kreuger hagyatékában töbhszáz zsaroló levelet találtak, valamennyit asszonyok írták. A zsaroló levelekhez, gombostűvel gondosan hozzá voltak tűzve a csekklapok, amennyibe ezek a zsarolások, illetve szerelmi kalandok kerültek. Ugylátszik a liaisonjait pontosabban és lelkiismeretesebben likvidálták a gyufagyárai, mint egyéb felelősségteljesebb üzleteit. Ivar Kreuger egyébként úgy jutott eszembe, hogy egy társaságban megismerkedtem egy francia asszonnyal, aki a párisi élet egyik legsajátább és legfurcsább jelensége. Ez az asszony tanácsokból él, úgynevezett „écák“-ból, még pedig ragyogóan- Nyilt titok, hogy Kreuger két nappal öngyilkossága előtt ennél a hölgynél vacsorázott, hogy tanácsot kérjen tőle, imég reménykedett abban, hogy ennek az asszonynak az esze nyit előtte valami kivezető utat, persze Kreuger számára már nem volt tanács. A hölgy, akiről szó van, bátran szólva egyike korunk legzseniálisabb asszonyainak. A párisi arisztokrata és művészvilág fordul meg szalonjában. Töméntelen pénze van, Lloyd Georggal és Paimlevével állt összeköttetésben, Tizianjai, Geuzei, Fraigerandjai vannak, az ő tulajdonát képezik a Montparnas- se csaknem valamennyi lokáljai, ő építtette a legnagyobb párisi Bérlitz-iekolát és e pillanatban danoingot építtet a Moll tér •-strandon, melyet színes nőkkel kíván élénkíteni. Ezzel szemben a régi francia szalonok vezetőitől abban különbözik őnagysága, hogy jóformán a nevét sem tudja leír,ni és nagyon nehezen tudja a betűket összeolvasni, miért is felolvastat magának. De ez nem jelenti azt, hogy kevésbé zseniális vagy kevésbé offait az élet, a politika és a művészet területén, mint azok az asszonyok, akiknek finom} szelleme hátrahagyott memoárjaikban és leveleikben még ma is elbűvöli az olvasót- őnagyságának legnagyobb üzlete egy kalap végei adás volt, melyet Kemal-üzleb nek hívnak Parisban. Mikor Kemal pasa eltörölte a fez viselését Törökországban, a szóbanfongó hölgy összevásárolta Francia- ország összes férfikul apjuit és ezeket a solde-férfikalapokat sikerült elhelyeznie Törökországiban (az összes árajánlatok közt az ő árajánlata volt a legolcsóbb); ezen az üzleten természetesen milliókat keresett, őnagyságia állandóan vesz és elad, ő a második Druot Parisban, árverési palota. Állandó kísérője egy öreg gróf, aki az elszegényedett arisztokrataklienturát szállítja. Egyizben teljesen tönkrement, akkor összevásárolta Paris összes divatjamúlt női ruháit, felült egy talyigánál alig díszesebb kocsiba, bejárta vevőkért az összes számításiba jöhető negyedeket és uccákat és sikerült ismét rendbehoznia megrendült pénzügyi helyzetét. Hogy mindent elmondjak róla, 14 éves korában került Lyonból Parisba, valószínűleg az uccára- Apjának mosódó ja volt Lyonban, ő ma hálószobájában XIV.-Louis- beli ágyban alszik, az ágy fölött dús, nehéz, bársonyérapériák s egy Tizian és régi mesterek megbámult képei. A hálószoba sötét tónusával olyan, iratot valami kripta. Ez a Balzac tollára való asszonyfiraáraozseni, aki minden eshetőségre számitea két lakást tart fenn állandóan, egy kis piszkos lakást egy külvárosban és egy ragyogó appar térné nt-et az Elysée tájékán ... Olyan valószínűtlen ül hat, mint egy caucbemar. * A Monfparnasse-on a Jackiie vagy a többi dancingok túlzás nélkül nem nagyobbak, mint egy skatulya. Táncolni itt inkább munka, mint öröm. 15—20 frankba kerül- A számok? Egy molett kis nő, leányintézetbe való Sötétkék, fehérgalléros ruhában disznó dalokat énekel. Amiig ki nem nyitja a száját, azt hinnéd, valami vidéki kis liba, de ahogy ezeket a nem fehér chansonokat énekli, mozog, ugrál és jár ide-oda, ufólér- hetetlenül párisii és annyi chartme van benne, hogy érthető, hogy ezekbe a mulatókba dől a nép este tíztől reggelig és nagyobb forgalmat bonyolítanak le estéről estére év- '1'1 tizedek óta, mint a legpazairabbul berendezett nagy mulatók. Autónk az éjszakáiban elindul a Mont- pamasse-ról, a Quartier-n át kifut a Rue Rivolira, a Piacé Royalon át a Goncordeig s az Étoileig. Milyen monumentális és nagy ilyenkor Paris, milyen gyönyörű, percről percre bontakozik ki a szem előtt. Egy hotelben egy gramofont forgatnak, Yvonne Georgenak egyik híres dalát, szegény meghalt a sok kokaintól s a szerelemtől. Messziről fénylenek a Montmartre villanylámpái pirosán, mintha hatalmas tűz lángja festené meg az ég alját — pedig csak Paris fényei... Tamás Lei jós: VASÁRNAP DÉLUTÁN Az üzleteik lehunyt redőnnyel alszanak. A gépszij lomhán csüng a gyárban, nem szalad. A város ürül, panaszkodnak a hegyek, Nyugalmukat zavarják az emberek. Frakk helyett előkerül a bot és hátizsák. Az élet lelett szépen ivei a délibáb. Pihenni és felejteni, amíg lehet, Kikaparni a köböl is az öröm-szemet Csillogjon a külső, ruha, cipő, gomb, arany, Csak takarni, hogy a világnak láza van. A vendéglők öntik az italt, lányt, zenét. Fél napig szabad lehet a fürge cseléd. Színes szalag virít a kerítésen, fákon. Hódit a vasárnap délutáni mákony. A részeg nagyot ölel a levegőben. Furcsa. Már jön a hétfő s kezében a börtön kulcsa. Franciaország építkezési hitelt ad Csehszlovákiába? Párisi pénzügyi körökben oly hírek terjedtek el, hogy a csehszlovákiai építkezési vállalkozók a francia pénzpiacon akarnak megfelelő hitelt szerezni. A hitel biztosítására, a csehszlovákiai országos .pénzintézetek 5 százalékos zálogleveli szolgálnának. A tárgyalások folyamatban vannak s állítólag már a legközelebbi napokban sikeresen befejeződnek.
