Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-19 / 140. (2953.) szám

12 roW<^MAG^AR-HTRT. 5T> Megjeleni a Nagyasszony júniusi száma Az egyetlen magyar női lap gazdag tartal­mával nemcsak szellemi igényeit elégíti ki minden intelligens nőnek, hanem praktikus tanácsaival segítségére van minden anyának, háziasszonynak és a fiatal leányokat is szó rakoztatja. ’VIáriássyné Szem ere Katinka által vezetett „Csendes óra" mindig osillapitólag hat a megtépett idegekre és várva-várjuk, hogy megpihenhessünk mellette. Felettébb érdekes Kovács Bertalan ,^Petőfi—Goethe" tanulmánya, a Szepessy Anna angolból for­dított novellája nyugtatólag hat és bölcsen tanít, mig a vén krónikás kedves derűt nyújt a szívnek. Az „Otthon" rovat sok értékes tanáccsal látja el az olvasók táborát. Mindnyájan érez­zük e kedves lap nélkülözhetetlen voltát. Mutatványszámot szívesen küld, akár a szerkesztőség (Túrna pri Moldave), vagy a kiadóhivatal, Prága II., Panská ulice 12. III. Budapesti úri- és női fodrász Grand Hotel Sroubek, Praha. — A Duna halottal Párkányból jelentik: A Du­nából Párkány és Esztergom között egy férfihullát lógtak ki. A zsebében egy Novák Ferenc pozsonyi postatiszt nevére szóló igazolványt találtak. Az esetről értesítették a családot. — A Duna ezen a héten sok titkot őriz hullámai között: Dunám öcs közelében egy negyven év körüli,, hosszúbaju, kö­zéptermetű nő hulláját fogták ki. A tetem négy hét óta lehetett a vízben. Ebednél egy magaster- metü, rendkívül izmos, negyven év körüli, kopa­szodó, kék munkásruháju férfi holttestét fogták ki. A hulla háromhetes lehet Párkánynál is kifogtak egy negyvenöt év körüli férfi hulláját. Erős testal­katú volt, barna ruhát viselt. — Akasztott ember a koprivnikj erdőben. Nyus­tyalikérről jelentik: Kiszel István likéri gyári­munkás gombaszedés közben a Koprivnik nevű er- d őr észben egy idősebb férfi oszlásnak indult hullá­jára bukkant a napokban. A tetem egy fa tövében feküdt és nyakán hurokra fogott kötelének marad­ványai látszottak, úgyhogy első pillantásra nyil­vánvalónak látszott az öngyilkosság. A hullaszemle alkalmával Marton György likéri gazdálkodó fele­sége márciusban eltűnt, férjére ismert rá. A hat­vankilencéves gazda, aki gyengélkedése miatt ál­landó családi háború központjában állott, március 22-én azzal távozott el otthonról, hogy kerítésnek való lécet megy vágni az erdőbe. Összeroskadt Zseliz határában Európa legöregebb tölgyfája, melynek törzsébe a többszázados „fakastélyt“ vájták be A vihar elpusztította Szlovenszkó egyik természeti csodáját A hagyomány szerint a fa a tatárjárás viharait is végigélte Léva, junius 18. (Saját tudósítónktól.) A fa életkoráról különböző hagyományok szóianak és egyik-másik ilyen hagyomány mesés életkort állapit meg bizonyos fanemekről, természetesen az ilyen hagyományok természettudományi szempontból kevéssé megbízhatóak. A legtartósabb életkorunk az amerikai Se- quioiák és a mi vidékünk tiszafái, amelyek három évezredet is megélnek, úgyhogy egy ilyen fa-matuzsálem tövében week-endkor a kiránduló család feje Napóleont utánozva büszkén mutathat föl a fa koroná­jára: Gyermekeim, három évezred tekint le reá- tok! Szlovenszkón ebből a hosszuéletü fából még mindig van néhány száz törzs: Szepesolaszi mellett mintegy 130, azután Turóc- megyében a necpáli Tiszóva-völgyben és Túróé­in eggyes mellett mintegy 800 darab, Zólyom- megyében Óbegy, Urvölgy mellett, végül Ti- szolc mellett körülbelül 100 darab. A jóféle gesztenye, a libanoni cédrus is megér kétezer­éves kort. Általában a fa kora kisebb, de a tölgy, a jegenye, a fenyő 500, a bükk, a nyárfa 300 évet is elél. A fa-matuzsálemekhez a nép körében külön­böző tradíciók és mesék fűződnek és ezeket igen nagy tiszteletben tartják. Hogy csak né­hány ilyen példára hivatkozzunk, mennyi me­sét mondanak a diósgyőri vén mogyoróiéról, amely — sajnos — most már teljesen puszta­iéiban van, de még néhány évtizeddel ezelőtt virágzó volt a áombkobönája, amelynek tövé­ben egykor Mátyás király keresett a tűző nap­sugarak ellen menedéket. Ilyen híres fa volt a budai normafa, de Szlovenszkó-szerte is van sok hatalmas fa­óriás, például a pozsonyi hárs, a bajmóci tölgy, amelyekről a népi tradíció szép történeteket és meséket tud. Ezek a fa-matuzsálemek nem er­dőségben, csoportosan élnek, banem öreg szír­iek módjára magányosan állnak és évszázado­kon át dacolnak a viharral. Ilyen ritka és csodálatos fa-matuzsálem volt a Garam melletti Zseliz határában egy őstölgy, amelyhez szintén szép hagyományok fűződtek. A környék lakóinak azt a tévhitét azonban, hogy a zselizi fa-matuzsálem lett volna Európa legöregebb fája, meg kell cáfolnunk, mert a tölgyfa életkora általában nem igen haladja meg az 500 évet, a hétszázéves tölgy már igen ritka, már pedig Szlovenszkón is vannak ezer­évesnél öregebb fák a tiszafák sorából. A zselizi őstölgyről a hagyomány azt tartja, hogy tanúja volt a tatárok és a törökök ga- ramvölgyi pusztításainak s a botanikai isme­retekben járatosak azt állítják róla, hogy kora meghaladja az ezer esztendőt is. Ha ez tényleg megfelel a valóságnak, akkor el kell mondanunk, hogy a zselizi őstölgy a töl­gyek csoportjának igen ritka példánya. A baj­móci tölgy életkorát becsülték még hasonlóan magasra s ez egészen kivételes kedvező körül­mények között élt. Természettudományi szem­pontból azonban nem tartozik a lehetetlenségek közé, hogy a zselizi Ő6tölgy életkora kétszere­sen meghaladja a legöregebb tölgyfák átlagos életkorát. A zselizi fa-matuzsáíem törzse olyan vastag volt, hogy hét férfi alig hirta átölekd. A fa törzsében valóságos szoba volt beren­dezve, asztallal és hat ülőhellyel, de akár egy tucatnyi ember is helyet foglalhatott a szo­bában, amelyen egy ajtót és ablakot is al­kalmaztak. Emberemlékezet óta „fakastély"- nak nevezték ez a különös szobát, amelynek eredete igazán régi, mert tulajdono­sának, a zselizi uradalom birtokosának kasté­lyában van egy festmény erről a fakastélyról s a festmény kora több, mint 150 éves. Az őstölgy azután az utóbbi időkben nagyon megrokkant. Az időnek az a sokat emlegetett vasfoga a végelgyengülésben szenvedő fát na­gyon kikezdte már és az utóbbi napok zivataros, viharos időjárása a csodálatos fakastélyt romokba döntötte s NYITRAI JEGYZETEK Kedves, szép város ez a Nyitra, különösen így nyáron, amikor a Zobor alatti villanegyed virágai teljes pompájukban nyílnak s a Zo­bor tetején vidáman zölddel a töigyerdő, fi­nom kerettel véve körül a lerombolt millená­ris emléket. Egyik oldalán a nyitrai síkság, másik olda­lán a kezdődő hegyvonul átok, középütt a ma­gas tornyaival, püspöki várával díszelgő vá­ros: egyike a legvonzóbb szlovenszkói vidé­keknek s ha a „fizető vendég" rendszere be­válik, bizonyosan akad néhány nyaraló-utas, aki Nyitrán köt ki fizető vendégnek. Még strandjuk is van a nyitraiakmak s a Nyitra vizében néhány szárazra kívánkozó facsónak. A forró, vasárnap-déli hőségben tenniszver­seny folyik a sportpályán. Néhány érdeklődő van jelen s a drukkerek színes foltjai szinte gondtalan, nyugodt képet adnak ennek a kri- zises vasárnapnak. * Reggel a Zoboron jártam. Alföldön élő em­bernek, aki a hegyek szeretetében nőtt fel, mekkora öröm: árnyas hegyi utakon ballagni fölfelé. Megkapó, szép villanegyed húzódik a Zobor alatt. Rendezett, modern, szellős, ker­tes, virágos hegyoldal. Gondozott utak. Csu­pa figyelem és jóindulat az idegen utasemiber- rel szemben a feliratos táblákon. Szőllő-táb- lák gyümölcsösök. Egy hangulatos kis tó, li­bákkal és maszatos gyerekekkel. Lustálkodó kutyák, árnyas fák alatti kellemes villák, amelyek mellett észrevétlenül térsz be a Zo­bor alatti erdőbe s kanyarodsz fölfelé han­gulatos utón, kakukk kíséretével és rigó-mars­sal tovább. A Zobor-tetőn csodás panoráma. Fájdalmas látvány a lerombolt millenáris emlék, mely­nek csak hatalmas talapzata maradt meg s a robbantás maradékai: nagy, négyszögletes kő lapok ott fekszenek sorba a fűre letéve. Év­számok bevésve: 1003—1918—1928. Uj szö­veg, arany hetükkel, fordulat-utáni. Messzire ellátni innen. Lelátni a Zobor kör­nyéki magyar sziget falvaira is. Nyolc faluból álló magyar sziget van ezen a környéken, ré­gi szokásokkal, régi, színes népviseletben, de mindegyik faluban ott van a „kisebbségi" szlovák iskola is és az iskolába már fogják a gyerekeket. Mért nem tanulhat mándeniki saját anyanyelvén? — vetődik fel bennünk a kérdés, hiszen itt még csak a „vásszasziová- kositásról" sincs sző. Hány szlovák falu van itt, magyar nevű bennszülöttekkel 1 Ezeket pedig mi magyarosítsuk vissza? Szeretnénk nagy, testvéri békében élni a szlovák testvé­rekkel, adják meg nekünk azt az örömöt, hogy a magunk gyermekeit a magunk nyelvén ta­níthassuk az írás-olvasásra és ígérgetésekkel ne csábítsák el gyermekeinket olyan nyelvű iskolába, amelyet úgy sem értenek. * Mert hisz van még e környéken magyar. Nem tudom, hány százalék Nyitrán a hivata­los magyarság, de valőszinüleg a valóságban több lehet, mint papíron. Ezt mutatta a szom­bati kulturest. Most már letagadhatatlan, hogy Nyitrán föltétlenül szükség van a magyar kulturális szervezkedésre és nagyon csodál­nánk azt, ha nem-magyar lapokban ellensé­ges célzatú cikkek jelennének meg a nyitrai magyarságnak tisztán szellemi megmozdulásá­ról. Semmit nem akarunk mást, csak azt, hogy a magyarok számára is, akár van szám­arányuk, akár nincs számarányuk, (hisz itt csak bürokratikus félremagyarázásról lehet szó), engedtessék meg olykor- olykor a ma­gyarnyelvű előadások tartása és polgártársi szeretettel értetnék meg a négyszemközti ma­gyarokkal is azt, hogy az egyenes magyar ge­rinc nem vétek semmi frakció előtt, különö­sen pedig nem az adóhivatal előtt. Nem fur­csa-e az, hdgy a magyar megmozdulásoktól sokakat az a gondolat tart vissza, hogy a ha­tóság retorzióval él s még adót is emel? A legfrappánsabb, érdemes feleletet éppen egy illetékes csehszlovák tényező mondta s szódíjon ez nocsak Nyitrára, hanem egész Szlo- venszkóra is, minden magyarnak, akit „négy­szemközti" epitetonnal illettünk: — Nem értem — mondta nevetve a funkcio­nárius — miért félnek a magyarok kulturá­lis ügyekkel összefüggésben az adóemeléstől, a hatósági retorzióktól? Hiszen adófizetés és kulturális élet nem hozható egy kalap alá s nem hiszem, hogy akadna egyetlen hatóság is, amely ilyenformán állana bosszút kisebb­ségi állampolgárainkon, akik rendesen adják a katonát és az adót . . . Szomorú azok gon­dolkodása, akik ilyet feltételeznek . . . Dicséret a nyitrai és a nyitravidéki ma­gyarságra, a,mely egyöntetűen felvonult az el­ső kulturestre — melyről különben Dallos kollégám volt hivatott beszámolná — és lel­kes örömmel tapsolta a kitűnően sikerült műsort. És Nyitrán tiltakoztak egyesek a magyar mise ellen.? 'Milyen Istennek tettsző gondolat az: politikát vinni a templomba s még a leg­ősibb szellemi jogától is megfosztaná embe­reket, attól, hogy anyanyelvűkén köszöntsék az Istent? * Futó képek, mint egy fümszallag: Sürü korzó, katonazene, szokatlanul sok autóbusz a környékre, ami élénk forgalmat mutat. A nyári kerthelyiség tele van: az em­berek még most is életvidámak, ami dicséret- neméltó jószokás, a város szegélyén uj épít­kezések, Nyitra szabályozás problémája, aktuá­lis viccek, amiket nem értek, séta a szigeten, egy reggeli kávé, aminél rosszabbat alig ta­lálni Szlovenszkón még valahol s ezt még a pincér is elismeri, a szállodai árak magas ní­vón s az éttermi árak szintén „tartják magu­kat". (Az idegenforgalom érdekében erről jó volna előnyös megbeszélést folytatná.) Az au­tóbuszok állapota kissé szomorú és vetekszik az érsekujváriakkal, a kövezetét is rendibe lehetne hozni. Az emberek azonban kedvesek, a város szép és elegáns, az élet ugyanaz, mint Szlovenszkó annyi más városában. * > Pográny községről is szóljunk egy-két szót. Ez is a magyar sziget egyik par tja, dombokon meghúzódó, értelmes arcú emberekkel di­csekvő falu. Micsoda erő tartotta meg ezeket az embereket évszázadokon keresztül itt fönn magyarnak s micsoda ragaszkodás kellett a hagyományokhoz, hogy a népviselet eredeti szépségében ma is fönnmaradjon! Bezzeg Gö- mörben-Nógrádban évtizedekkel ezelőtt leve­tették már a színes viseletét a népek: itt azonban, ahöl legtöbb oldalról jött az idegen hatás, megmaradtak magyaroknak, színes vi­seletét kedvelőknek, józan, derék népnek. Nincs szebb látvány vasárnapon kint a mű­kedvelő etnográfus szemének, mint a falusi templom, tömjénfüstjének finom, kékes rez­gésében a térdeplő, színes ősi ruháju nőik so­kasága. Kis, gerendás, légia-pádimenlomois iskolá­jában beszélgettünk el aztán a politikamen­tes kultúráról. Miért, hogy ez a nép nem jut jól felépideit, modern, magyarnyelvű „kisebb­ségi iskoláihoz?" S*. V. 1932 június 19. vasárnap. ICaEgagBaBMMfJHHItlB—M— I II I Ilii ^ igy Szlovenszkó egyik természeti csodája eb pusztult. A faóriás romjait egyelőre a helyszínen hagy­ták, hogy a kiváncsi érdeklődök még utoljára megcsodálhassák az egykori 'barsi tölgyfaren­geteg utolsó mohikánját, amely egy küenchol- das erdő közepén állott és úgy vették körül az erdő fiatalabb fái, mint kottást a picinyke csir­kék. Fedezet nélkül 160 ezer koronás építkezésbe kergettek két Oeregszász-kornyéki községet Beregszász, június 18. (Saját budásitónktóL) Macsola és Gát községeik jegyzői szűknek ta­lálták jegyzői lakásukat. Ezért az érdekelt községek képviselőtestületeivel, ahol pedig nem ment, ott a kormánybiztossal elfogadtat­ták uj jegyzői lak építésiére előterjesztett in­dítványaikat. A kiirt pályázatra Gáton 163 ezer, MacsoAán pedig 167 ezer korona élő- irányzattal készült tervet fogadtak ed. A költ­ségekre Gát községnek 57 ezer, Macsolának pedig 17 ezer korona készpénze volt. A hi­ányzó százezret mind a két helyen hosszúle­járatú, amortizációs kölcsönnél remélték megszerezni. Az építkezéshez nyomban hozzá is látták s amiig a pénz tartott, folyt is a mun­ka. Sokra azonban nem mentek, mert a ka>sz- sza hamar kimerült s a munkások ingyen nem dolgoznak. Mind a két községben ott éktelenkedik a félbemaradt épület 8 pésdáaa azt a felületes eljárást, amely ma a (községe­ket fedezet nélkül, erejüket meghaladó vál­lalkozásokba sodorja. Pozsonyi magyarok Nemsokára megkezdődnek az iskolai be- iratások, Pozsony város falai között nem szabad elhalnia a magyar szónak. Küldjétek magyar iskolába gyermekeiteket, mert csak az anyanyelven szerzett tudás lehet tartós és alapos. Ne engedjétek elsenyvedni a ma­gyar iskolákat kellő számú gyermek hijján! Magyar elemi iskolák Pozsonyban: 1. Ró­mai katolikus népiskola, Szénatér. 2- Római katolikus népiskola, Rózsa ucca. 3. Evangé­likus népiskola, Tolsztoj ucoa. 4 Qreolya- rend iskolája, Hűmmel ucca. 5- Miasszonyunk rend iskolája, Vadász-sor. 6. Mélyuti árvaház iskolája, Mély-ut. 7. Állami népiskola, Kár­pát ucca. Magyar polgári iskolák Pozsonyban: 1. Vár rosi leánypolgári, Primás-tér. 2. Miassao- nyunk rend leánypolgárija, Rózsa ucoa. £L- Orsolya-rend leánypolgárija és továbbképző intézete, Hűmmel ucca. 4 Állami fiúpolgári, Zoch ucca. Magyar közép- és szakiskolák Pozsonyban: 1. Állami magyar reálgimnázium, Kuzmány ucca. 2- — 2. Négyéves kereskedelmi akadé­mia, Apáopálya 13. — 3. Kétéves kereske­delmi iskola, Apácapálya 13. — 4 Orsóiya- rendi tanítóképző, Hűmmel ucca. — 5- Álla­mi tanítóképző, Zoch ucoa 3. Felvilágosítást ad az illető iskolák igazga­tósága és pártunk központja (Ventúr ucca 9-) Magyar szülők! Tegyetek eleget ifcör telességteknek a magyarság iránt! Az oítsz. keresztényszocialmta, párf pozsonyi szervezete. I Ruháját ne tisztogassa otthon, mert házi receptekkel csak még jobban elrontja. Küldje hozzánk. Olcsón, gyorsan és szak­szerűen rendbehozzuk. Mork vegytisztító és festfigyár BaAská Bystrica — Ismét kóborcigányok garázdálkodnak a Csal. lóközben. Komáromi tudósítónk jelenti: Rengeteg panasz hangzott már el bizonyos csallóközi cigá­nyok ellen, akik bandákba tömörülve látogatják meg a délszlovenszkói falvakat és minden lehetőt ellopnak, ami a kezük ügyébe kerül. Az utóbbi időben újból erőkerültek ezek a garázda cigányok s míg az asszonyaik jóslás és kuruzslás ürügye alatt igyekeznek a terepet kikémlelni, a férfinép az este sötétjében emel el minden elemelhetöt. Mostanában baromfit, élelmiszert, koosialkatrésze- ke-t, szerszámokat, élőállatokat lopnak. Csallóköz minden csendőrőrse keresi Kovács Gyula Póka pozsonyeperjesi, Ráfael Mátyus Mzul nagydiószegi és Sztojka Gyula Gömbé alsóuyárasdi cigányokat. Súlyos büntetés vár rájuk lopás, betörés, rablás miatt. — Tüzek a Csallóközben. Nagymegyerről jelen­tik: Péntekre virradó éjszaka ismét tűz ütött ki Nagymegyer községben. Berecz Gyula gazdálkodó gazdasági épületében ütött ki a tűz és tekintve, hogy náddal volt az épület födve, a tiíz könnyen terjedt tova. A tüzet különben is későn vették ész­re, amikor már hatalmas lánggal égett és oltani nem lehetett. Semmit sem tudtak megmenteni s két kocsi, vetőgép, ekék gazdasági felszerelések égtek benn. A tüzet valószínűleg gyújtogatás okoz­ta. — A közeli Alistálon is tűz keletkezett Kaihay Józsefué malomtulajdonosnál. A tűz ismeretlen ok­ból a disznőszálláson keletkezeit s nagy kár szár­mazott, belőle, mert huszonöt disznó pusztult el a tűzben.

Next

/
Thumbnails
Contents