Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-19 / 140. (2953.) szám
1932 junius 19. vasárnap. TO^GAlMAGkAR-HlMiXP Matuska Szilvesztert hatévi szigorított börtönre Ítélték »Matuskáí minden cselekedetében a haszonlesés vezérelted - állapítja meg a bíróság indokolásában — Nem az istentelenek ellen akart küzdeni a vonatrobbantó, hanem vasúti védőberendezési találmányára szerette volna a ügyeimet iölhivni — Böjttel, kemény fekhellyel súlyosbították a büntetést Bécs, juniue 18. Mielőtt még a biró6ág visszavonult volna az Ítélethozatalt megelőző tanácskozásra, a délutáni tárgyaláson kiegészítették a bizonyítást, újból kihallgatták Matuska feleségét, az utolsó szó jogán beszélni hagyták a vádlottat is, aki a harmadik napon már sokkal csendesebb volt, mint az előző napokon s elég volt az elnöknek egyetlen intése, hogy az elmebetegséget szimuláló, vadul gesztikuláló Matuska elhallgasson és elcsendesedve üljön vissza a vádlottak padjára. Mintha érezte volna a vádlott, hogy az orvos- szakértőket és a bíróságot nem sikerült megtévesztenie, nem tudta elhitetni magáról, hogy közveszélyes őrült, tetteiért beszámíthatatlan, nem tudja tehát kivonni magát borzalmas cselekedeteinek büntetőjogi következményei alól. A tárgyalás végén már úgy viselkedett, mint aki feladja a harcot, látván, hogy úgy is hiábavaló. Az orvosszakértők véleménye lesújtó volt Matus- kára és mikor a bíróság elhagyta a tárgyalótermet, hogy az Ítéletről tanácskozzon, senki előtt sem lehetett többé kétséges, hogy az igazságszolgáltatás szervei az anzbachi, iüter- bogi és biatorbányi merénylőt nem tekintik beszámíthatatlan őrültnek. Az ítélet nem is keltett meglepetést, a tárgyalás egész lefolyásából, a szakértői véleményekből nyilvánvalóan kitűnt, hogy Matuskát a bíróság közönséges gonosztevőként fogja börtönbe utalni. A délutáni tárgyalás érdekesebb mozzanatairól az alábbiakban adunk számot: Matuskáék háziorvosa A következő tanú Matuskáék háziorvosa, .Túlin dr. Matuskát erőteljes, egészséges embernek ismerte, de kétségtelen, hogy Matuska néha fantasztikus dolgokat csinált. Klinikai értelemben vett elmebetegséget nem lehetett megái lapítani rajta. Bizonyos, hogy fokozott öntudata volt és nemi életének igényei is nagyon erősek voltak. Feltűnt, hogy korán reggel az ablakhoz állt és a nőknek, akik az ablaka alatt elmentek, mosolyogva integetett. Általában jóindulatú embernek tartottam. Az elnök: Beszélt önnek Biatorbágyról? A tanú: Nem. Azokban a napokban csak gyermekéről beszélgetett, csak gyermeke 'betegsége érdekelte, de egy szép napon arra kért engem, hogy állapítsam meg sérüléseit az arcán és homlokán. Orvosi bizonyítványt kért és azt akarta, hogy írjam be: vérzett az orra, elvesztette öntudatát, állandóan a teje táj, álmatlanságiban szenved és hányingere van. Mindez arra lett volna neki jó, hogy ezzel a bizonyítvánnyal a kezében kártérítésre perelje be a miagyar államvasutak Az elnök: Amikor ismerte őrt,egyenes volt a tartása vagy hajlott, mint most? És akkor is megvolt az a szokása, hogy kinyújtotta a nyelvét? Közbeszól az ügyész: Ma már nem nyújtja ki a nyelvét, csak tegnap és tegnapelőtt. (Nagy nevetés.) A tanú: Normális volt a tartása, felsőteste azonban bizonyos mértékben feminin volt. Erősen kifejlett mellei voltak. A védő: A fogházban nekem egyszer azt mondotta, hogy most megy át a nemi átalakuláson. Nemsokára nő lesz belőle, (óriási nevetés.) Matuskáné elájul A védő ekkor kéri az elnököt, hogy MatUi&kánét újból szólítsa be a terembe. Konstatálni kívánja ugyanis, hogy Matuska hat évvel ezelőtt Budapesten tanúja volt egy villamos balesetnek. Látta, amikor a villamos levágta egy nőnek a lábát. Az elnök beszól hja Matuskánét, aki erről az esetről a következőket mondja: — Én nem láttam a balesetet, mert a má- **;«ik villamoskocsiban voltam, férjem azonban látta és elmesélte. Kijelentette, hogy ilyet nőm tudna mégegyszer megnézni. Aznap nem is tudott vacsorázni. A védő: Beszélt önnek a férje háborús élményeiről? Matuskáné: Igen, nagy dolgokat adott elő. Az elnök: örült a férje a háborúnak? Matuskáné: Nem. Azt mondotta, olyan borzasztó dolgokat élt át, amelyek elegendők egy egész életre. A háború nem embernek, hanem állatnak való. Az elnök: Sajnálta Matuska a háború emberáldozatait? Matuskáné: Emberekről nem igen beszéli, csak ágyukról és srapnellekről. Amikor . a kisleányunk beteg volt, az ágya szélén ij.lt és órák hosszat beszélt a háborúról. A védő: Hogy bánt Matuska az alárendelt katonákkal? Matuskáné: Istenítették őt. Matuskáné második kihallgatása ezzel véget ért. Az elnök szünetet rendelt el. Matuska megkérte az elnököt, hogy szünet alatt beszélhessen a feleségével. Az elnök kijelentette, hogy ezt most nem engedheti meg. Matuska felesége röviddel azután, hogy elhagyta a termet* a folyosón eszméletlenül esett össze. Értesítették a háziorvost, majd egy kórházi orvost is hívlak. Az orvosok az esküdtsorso- lási teremben fektették le az asszonyt, sziv- erősitő cseppeket adtak neki, úgy hogy rövidesen magához tért. Az ördög Szünet után az elnök okmányokat és iratokat olvas fel, amelyeknek szenzációs tartalma valósággal megdöbbenti a bírákat és a hallgatóságot. Felolvassa többek között Maluskának a múlt év decemberében a vizsgálóbíróhoz intézett levelét, amelyben az van, hogy este az ablaknál megjelent az ördög nála, ugyanaz az ördög, akit 30 év előtt atyja halálos ágya mellett látott. Ez nem Leó volt, de biztos, hogy az ördög volt, mert csak az ördög jelenhetett meg nála. De ne kérdezzék Leót, hisz annak teste már két éve halott, hiába kérdeznék. Ég a cella Az elnök felolvas egy jelentés, amelyben az van. hogy Matuska 1932. február 10-én felgyújtotta celláját az országos törvényszéken, úgyhogy az egész fogházat tűzvész fenyegette. Felolvassa az erről 6zóló összes jelentéseket, igy az egyikben jelenti a fogházőr, hogy mikor eledelt vitt be a cellába, Matuska jókedvűen, mosolyogva fogadta, mikor azután újból bement hozzá, hogy kihordja az edényt, rémülettel látta, hogy Matuska a padlóra dobálta összes fehérneműjét és ruháit s gyufával raeggyujtotta. Már nagy lánggal égett a sok holmi. A fogházőr azonnal felnyitotta a cellát és rákiáltott Matuskára: Mi az, mit csinál? Meg sem moccant, hanem maga elé meredt és nem válaszolt. A fegyőrt, amint el akarta oltani a tüzet, félrelökte, dulakodni kezdett vele, mégis sikerült a korsóban levő vizzel leönteni a lángokat, azután eltaposta. Matuska még mindig kezében tartotta a gyufaskatulyát, nem akarta kezéből kiengedni és az őr erőszakkal vette el tőle. Mikor fegyőre megint rászólt, hogy mit csinált, Matuska gesztikulált, artikulátlan hangon ordított, egy szavát sem lehetett érteni. Két fogházőr levitte az orvoshoz, aki a dühöngök cellájába záratta és csak másnap vitték vissza saját cellájába. A vizsgálóbíró másnap maga elé vezettette Matuskát és kihallgatta a gyújtogatásról. Ezt a jegyzőkönyvet is felolvastatja az elnök. A vizsgálóbírónak azt mondta Matuska, hogy nem gyújtotta fel a cellát, hanem csak a cigarettavégeket gyűjtötte össze, valószínűleg azok között volt egy égő cigarettavég és úgy gyulladt meg a ruha. A vizsgálóhiró észrevette, hogy testén kék foltok vannak. Ezekről azt mondta, hogy álmában éjjel leesett az ágyról. Mikor a vizsgálóbírótól visszavezették cellájába, a fogházör a kérni elő ablakon át figyelte és látta, hogy Matuska többször nagy erővel vágta fejét az asztalhoz. Benyitott hozzá és kérdezte, hogy mit csinál. — Légy van a fülemben, azt akarom onnan kikergetni, — felelte Matuska. A filmhős Az elnök ezután elmondja, hogy Matuska több hangosfümmesét irt cellájában s ezek közül kettőt, amelyek különösen jellemzőek lelkivilágára nézve, fel fog olvastatni. Matuska megelégedetten mosolyog, nyelvével szá- jaszélét nyaldossa, látszik rajta, hogy most boldog, mert hangosfilmtémái a nagy nyilvánosság elé kerülnek. Az egyik filmnek ez a címe: Goldene Welle ist falsoh! A mesében sorsát festi. A film hőse egy Gowelin nevű férfi, aki börtönben ül és nem akar kiszabadulni. Azt mondja, hogy 28 évre van Ítélve, minek menjen ki, felesége és gyermeke akkor már úgysem fog élni, mit keressen ő a nagy világban 65 éves fejjel? A hangosfilm egy törvényszéki tárgyalás keretében játszódik. Felszólítják a vádlottat és kérdezik, bűnösnek érzi-e magát. Azt feleli: hogyne, hiszen 27 ember halálát okoztam. Az esküdtek előtt Gowelin olyan remek beszédet mond, hogy mindenki el van tőle ragadtatva és az esküdtek egymásnak dicsérik-, hogy soha olyan szép beszédet még netm hallottak, mint Goweliné. Az esküdtek tanácskozásra vonulnak vissza, bűnösnek mondják ki ég annyi évre Ítélik, ahány ember halálát okozta. Azért ítélik minden emberéletért csak egy évre, mert az esküdtek véleménye eltérő volt. A második hangosfilm címe: Polizei-Freund- schait. Szövege az, hogy egy nagy robbanás után több ország rendőrfőnökei tanácskozásra gyűlnek össze Bécs- ben, egyöntetűen akarnak eljárni, hogy kinyomozhassák a tettest. Egyszerre jön egy rendőrtisztviselő és titokban közli a rendőrfőnökkel, hogy uj nyomot találtak. Jelentkezett egy utas a vonatról, aki 60 méter magasságból lezuhant. Ezt az utast Matikengo-nak hivják. Azt mondja, hogy nincs mitől tartani, mert bűntársa elszaladt és őt cserbenhagyta. Mikor azt kérdezik tőle, hogy miért követte el a merényletet, azt feleli, hogy azért, mert fel volt böszülve azon, hogy mindenféle felvonulások alkalmával a hatóságok plakátokat engedtek kir-agasztani, amelyek a vallás ellen izgatnak. Leírja azután a filmben, hogy a tettest helyszíni szemlére viszik. Mindenki nagy tisztelettel bánik a hőssel és a rendőrfőnökök vetélkednek, hogy kinek a cigarettáját szivja el. Végül elfogadja az egyik rendőrfőnök cigarettáját. Minden halottért egy évi börtönre Ítélik . Hangosfilmet akar csináltatni magáról Matuska Most sorra veszi az elnök Matuska írásai közül azt a beszódtervezetet, amelyet a fötár- gyaláson akart elmondani. így hangzik: „Ad Maiorem Dei Glóriám! Úristen engedd meg, hogy alázatos szolgád a te dicsőségedre tarthassa meg ezt a beszédet. Fel akarom deríteni azt a nagy tévedést, mintha Magyarországon olyan borzasztó következményei lettek volna tettemnek. Bűnösnek érzem magam és halállal kellene bűnhődnöm, de Ausztriában csak életfogytigra fognak elitélni. Az elsőfokú bíróság Ítéletét elfogadom, nem kérek kegyelmet, csak az a kívánságom, hogy még egy utolsó hangosfilmfelvételt csináljanak rólam. Huszonnégy ártatlan ember halálát okoztam, ezért bünhődé6 jár. Huszonnégy ember halála örökre letörli arcomról a mosolyt. Munkások, ti vagytok a társadalom leghatásosabb támaszai, a nép maga vagytok ti, az áhitat és a szeretet, gyümölcse. Ne felejtsétek el, hogy a vörös zászló nem uj dolog. Krisztus volt az első szocialista. Vörös zászlónak kellene lobognia minden templomtornyon, hogy elriassza az at-eistákat.“ Hosszú ideig tartott az iratok felolvasása, mikor aztán az elnök félretette az aktákat, ezt jegyezte meg: — Szóval a vádlott ezzel a beszéddel készült a főtárgyalásTa. védekezésül. Matuska felugrik ée rákiált az elnökre: — Ez nem védekezés, hanem szivemnek a felfedése. De van még egy másik szivem is. A politikai és a gazdasági beszédet tessék szóról-szóra felolvasni. Most az elnök felolvassa azokat a leveleket, amelyeket Matuska feleségének irt. Csupa dicsekvés mindegyik levél. Matuska egy másik levelében azt irta feleségének, hogy az előző nap meg akarták mérgezni. Ateisták mérget kevertek az ételébe, de szerencsére nem történt semmi baja, mert idejekorán észrevette. Az orvosszakértők, akik a bizonyítási eljárás befejezéséül terjesztették elő véleményüket, teljes határozottsággal jelentették ki, hogy Matuskát nem tartják elmebetegnek ég mind a ketten úgy vélekedtek, hogy 1 a vasúti merénylő csak szimulálja az elmebajt. Ritkán fordult elő, hogy törvényszéki pszihiáte- rek hasonló esetben ilyen határozottsággal és ilyen fenntartás nélküli egyértelműséggel foglaljanak állást a vádlottal szemben. Bischoff tanár ég Hoevel dr. udvari tanácsos elmondják, hogy már megfigyelésük elején sem volt kétségük aziránt, hogy Matuska tetteiért felelősségre vonható, teljes mértékben beszámítható gonosztevő, aki komédiát játszik csak, amikor elmebetegséget szimulál. Mialatt az orvosok beszéltek, Matuskán különös változás ment végbe. Motorikus nyugtalanságát mintha elfujták volna s mig mostanáig úgy viselkedett, mint egy keírecbezárt fenevad, addig az orvosszakértők véleményének hatása alatt teljesen megnyugodott, lecsillapodott, kijózanodott. Abbahagyta az ideges rángatózást, a tekintete nem volt olyan merev, 6 miközben a szakértőket hallgatta, egyik pohár vizet a másik után hajtotta le. A szakértők véleménye után teljesen megdőlt Matuska egész védekezési és szimu- lálási szisztémája. ő maga sem látta többé értelmét, hogy az utolsó szó jogával élve elmondja előre elkészített hóbortos védőbeszédét. Mindössze annyi megjegyezni valója volt: „Szeretném a bírák előtt még egyszer leszögezni, hogy elejétől fogva igazságot igyekez tem mondani, csak az anyagi helyzetemről hallgattam el néha a valóságot. Budapesten lakást béreltem és az általam alapítandó vallásos szekta céljaira a szivárvány minden színében kifestettem. Ebből is láthatják, hogy nem voltam közönséges ember, nemesebb céljaim voltak/4 Mielőtt folytathatta volna mondókáját-, az elnök kézlegyintéssel elhallgattatta és Matuska engedelmesen mondott le a további szónok iáéról. Hatévi szigorított börtön A pörbeezédek elhangzása után tanácskozásra vonult vissza a bíróság, majd újból elfoglalja (helyét a teremben s az elnök kihirdette az Ítéletet. A büntetőtörvénykönyv 87. paragrafusa alapján mondották ki bűnösnek Matuskát s böjttel és kemény fekhellyel szigorított hatévi súlyos börtönre Ítélték. Büntetésének kitöltése után kiutasítják az országból. Ezenkívül a bíróság az osztrák államvasutak javára kártérítésre kötelezte az elitéltet. A vizsgálati fogságot az elsőfokú ítélet napjáig teljes egészében beszámították a büntetésbe. A védők semmiségi panaszt jelentettek be, az elnök azután Matuskához fordult és megkérdezte: Megértette az Ítéletet? Matuska: Megmaradok amellett, hogy nemes célt követtem, ez az utolsó szavam. Az indokolásban kifejti a biróság, hogy a törvényszéki orvosszakértők egybehangzó véleménye szerint Matuska nem szenved elmebetegségben. Bár- az orvosszakértők megállapították, hogy Matuska erkölcsi érzékében defektusok vannak, a biróság ezt nem tartja a büntetést kizáró ok- Dak. A Le ó-szellemről való fantáziálás-t szimulálásnak tekintik, és állításával szemben kizártnak tartja a biróság, hogy eszményi céljai lehettek volna. Egész életvitele szöges ellentétben áll az általa hirdetett eszmékkel, köztük az atbeiz- mus elleni küzdelemmel, Matuska szexuális kicsapongásai egyáltalán nem egyeztethetők össze azzal a vallásossággal, amelyet ő úgy hangoztat. Ami az üzleti tevékenységét illeti, az is ennek ellenkezőjét 'bizonyltja. Mindezeken fölül a biróság számos olyan tárgyi bizonyítékot talált a vizsgálat során, amelyek mind-mind Matuska anyagias gondolkodását támasztják alá. Matuska maga elismerte kihallgatása során, hogy a merényletekkel az volt a tulajdonképpeni célja, hogy az egyes vasutigazgatóságok figyelmét magára fordítsa, hogy a vasutak vezetői megijedjenek és szükségesnek véljék a Ma- tuska-föltalálta különleges védőberendezések fölhasználását. A vádlott felesége megerősítette, hogy például férje turbinatalálmányával milliárdos üzleteket látott maga előtt. Arról a tanú nem tudott, hogy férje az igy keresett pénzt az atheizmus elleni küzdelemre szándé kozott volna fordítani. Maíuskának az a végcélja, hogy mindenből anyagias előnyöket szerezzen, éppen nem mutat arra ,hogy zavart agyú, vagy valamilyen más módon szellemileg károsan befolyásolt egyén lenne. Matuska gyermekkora egyenesen azt bizonyítja, hogy mindig durva természetű volt. így az egyik tanú, aki fiatalkora óla 'barátja Matuskának, azt vallotta, hogy mikor egy alkalommal éjszaka idején robbanás történt ott, ahol ők laktak, a fiatal Matuska módfe- letti örömének dott kifejezésit. Egy Grosz nevű tanú arról tett szavahihető vallomást, hogy milyen durva íelkületet árult el Matuska a biatorbágyi merénylet alkalmává,], amikor ennek a Grosznak a felesége suíyosan megsebesült és amikor a gyermeke a katasztrófa következtében borzalmas halált halt Matuska lelkének a durvaságát a legjobban azonban az jellemzi, hogy mindjárt a biatorbágyi merénylet után a szerencsétlenség színhelyére rohant vissza és ott _ s ez jellemzi a mindenek felett va ló anyagias gondolkodását is —, hogy a biztosító társaságtól anyagi kártérítést kaphasson, illetve a vasúttal szemben is felléphessen, magát zsebkésével megsebesítette. Aki ilyen esetben ilyen magatartást tanúst! annál igazán nem hihető el, hogy valami ide- ális célért bármit is cselekedni tudna. ____
