Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-18 / 139. (2952.) szám

2 1933 ftmlug 18, ggoanbat. ^RX<MÍVUc^AR.-HrRLM> Bií^gn—a—BWHBIflliiata 3.604 millióra emelkedett a szociális biztosítási intézet vagyona Egy év alatt csekély 604 milliót tett félre! - Egy milliárdot értékpapírokba, egy milliárdot kommunális kSksónókbe fektetett fordult. Az irtod só bárom élvben az aranyod- osztás terén is lehetetlenné vált a helyzet, mert az arany két hiteleié állaim keféiben van és a súlyosan terhelt adós hatalmak egyáltalán nem rendelkezhetnek arany te­leti. A gazdasági krízist megsemmisítő bi- telfcrdzits kíséri. Patpen utalt a bázeli szak­értőik jelentésére, amely Németország hely­zetét katasztrofálisnak mondja. A jelentés ideje óta az állapotok még rosszabbra fordultak s a német nép az amugyis elviselhetetlen adókon kívül még számtalan miás terhet kénytelen ma­gára vonná- Közel van az a pillanat, ami­kor a német teherbiróképeSség túlterhelt gőzkazánja felrobban. A kancellár beszédének végién megállapítot­ta, hogy a jóvátétel! politika eddig teljesen hamis elveken épült fel. Alkalmatlan kísér­letezést jelent az alkalmatlan alannyal s a világgazdasági krízis bebizonyította, hogy ellenszolgáltatás nélküli fizetéseket követelni pénzügyi lehetetlenség. Papén beszédének legvégén azt követelte, hogy a konferencia ne igyekezzék rövid pauzákkal gyógyítani a beteget. Végérvé­nyes munkára van szükség, hogy a világ a katasztrófa előtti utolsó pillanatban meg­kapja a szükséges pszichológiai lendítő erőt a kíbontakozádhoa. Herriot álláspontja Papén beszéde után Eerrdet emelkedett szólásra- Beszédének eleje rendkívüli szívé­lyességet árult el Németországgal .szemben. Dicsérte Papén érdekes fejtegetéseit és megállapította, hogy Franciaország megérti a német nehézségeket. A francia miniszter- elnök Papén rendszerét is dicsérte, mert joíhb, ha minden egyes fél felsorakoztatja érveit és nyugodtan meghallgatja az ellen­fél érveit is. Franciaország nem nyújt be önálló meg­oldási tervet, de hajlandó együttműködni minden olyan terv megvalósításánál, amely észszerűen igyekszik stabilizálni a békét és a jólétet, de természetes, hogy Franciaország sohasem feledkezhet meg saját érdekeiről, Herriot a Layton-jelentést (a bázeli szak­értő-jelentést) tette meg fejtegetésed alapjá­nak és kf8eléntette, hogy efleam a teljes ad ós«ágek»ngedé*ít. Prága, jíunkis 17. A központi szociális biztosítási intézet végrehajtó bizottsága teg­nap ülést tartott, melyen jóváhagyta az in­tézet 1931-es zárszámadását. Az üzemi el­számolás szerint 193Ínben 588 millió értékű biztosítási illetéket írtak elő, 39 millióval kevesebbet, mint az előző élvben. Ez a be­vételcsökkenés a munkanélküliség követ­kezménye. A szociális biztosítási intézet vagyona egy év alatt tovább növekedett 604 millióval, jövedelme pedig 169 millióra emelkedett (ami azonban 35 millióval alatta maradt az 1930-as jövedelemnek). A központi szociális biztosító intézet összvagyona 1931 december 31-én 3604 millióra rúgott. Az intézetnek 1072 millió koronája fekszik mind a többi kérdésiben- Franciaország ket­tőt követel- Először azt, hogy a jóvátételek bizonyos részének eltörlése mellett a biro­dalom tovább fizesse azokat a jóvátételt összegeket, amelyek természetesek és nem tailimagasak. Egy példával bizonyítgatja en­nek az állításnak helyességét. Ha a német birodalmi vasutakat megszabaddanák vala­mennyi jóvátétel! adósságtól, akkor a né­met vasutak adóssága mindössze az angol vagy a francia vasaltak adósságának egy tizedét tenné ki, azaz a birodalmi vasutak megszabadulnának minden természetes te­hertől és tarifáikat a mai tarifa egy tizedé­re szálliíhatnák le. Franciaország második követelése H«r- riot szerint az, hogy a jóvátételi kérdés megoldását többéves politikai béke kö­vesse. Ezt a tételt a francia minis iter- elhkftk még MacDcualdnál is intenzív ebben kiemelte és kidolgozta- Igaz az, h<ogy gaz­órtékpapkokbain, értékpapírokra adott köl- caanőklbe 87 miliőit fektetett, önkormány­zati testületeknek adott kölcsönök 1083 mil­lió (22*5 millióval több, mint 1930-ban), éh­ből az utóbbiból az állam 525, az országok 19, a járások 84, a községék 425 millióval részesednek. Jelzáloghiteiben 394 milliója van (77 millióval több, mint egy év előtt), talajijavitási kölcsönben 50 millió, ipari jel­záloghitel 79 millió, átmeneti bankkölcsö­nök 104 miliő. Az állami exporthitel-garan­cia számára az intézet 104 milliót tartalé­kolt, de ebből csak 8 millió került kifize­tésre. Az intézet behajtandó kintlevőségei 208 milliót tesznek ki. Gyógyoélokra 41 milliót költött, a kölcsönöknél való veszteségekre 11 milliót tartalékolt, salját tisztviselőinek nyugdijára 8 milliót. Egyéb passzívák címen 49 milliót ír le, a betegbiztosítási intézetek dasági javulás nélkül nem létezik politi­kai béke, de az is igaz, hogy gazdasági­lag semmi sem javulhat meg, ha előzete­sen nincs politikai béke. Nem német­francia problémáról vau szó, hanem világproblémáról. Herriot nyíltan Wa­shingtonhoz apellált, amikor a világai eg­oid ás szukáéig ess égét hangoztatta. Fran­ciaország önmaga számára ugyanannyi igazságot köretei, mint amennyit Fran­ciaország a többi államoknak hajlandó megadni. Herriot után Newille Chamberlain angol ál­lamtitkár 'beszélt. Nyilatkozatát egyetlen mondatban a következőképpen lehetne öez- szetfoglalni: Anglia hajlandó minden adós­ságot étöörölmi, ha a többi állam ugyanezt teszá Az eddig kiszivárgott hősnek szerint a franciáik jónak találták a nőmet kancellár beszédét, de a nyilatkozat egyes részed szá­mokra „nem -voltak eiég konkrétek**. túlfizetései címén félmilliót s átmeneti béle­lek elmén 44 milliót. I magyar képviselőhöz köszöni levelet intézett ütoHiermere lordtmz Budapest, június 17. (Budapesti szerkesztő­ségiünk telefonjelentése.) ALmásy László ház­elnök a képviselőház nevében köszönő leve­let intézett Rothermere lordhoz a laiusannei konferenciához küldött üzenetéért, amelyben a lord erélyesen síkra szállt Magyarország érdekében­Pozsonyi diáktragédiák Pozsony, juimiB 17. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonj ©leütése.) Két diáklány eltűnését jelentették ma be a pozsonyi rendőrségen. Hitz Margit 14 éves polgáriiskolai diáklány a liget­falusi Svatopluk ucca 8. szám alatti lakásáról és Pelikán Hedvig 13 éves polgáriiskolai diáklány a ligetfalusi Vajansky ucca 2. szám alatti la­kásáról még junius 15-én eltávozott és azóta nem tért vissza. A kétségbeesett szülők az eset­ről jelentést tettek a rendőrségen, ahol azonnal a- legerélyesebb nyomozást indították meg. A pozsonyi magyar tanítóképzőben most folynak a képesítő vizsgálatok. K. János 18. éves diák megbukott a képesítő vizsgálaton. Tegnap délelőtt, amikoT az utolsó jelöltek vizs­gáztak, K. János megjelent az intézetben, hir­telen felszakitotta annak a tanteremnek az aj­taját, ahol a vizsgáztatás folyt é6 feldúlt arccal berontott a tanterembe. Egész magaviseletén látszott, hogy elméje megzavarodott K. János megjelenése nagy robüláót keltett a vizsgáztató tanárok ée diákok között Kihívták a mentő­ket akik a szerencsétlen diákot beszállították’ az állami kórház elmemegifigyeáői osztályra. A fokozatos leépítés hivő mind a jóvátételi. VANDA — Elbeszélés — Ma:I. KONTRATOV1CS — Morf finom emlbor a tiszteletes ur — szól a munkás és hálából letafcaritja a fa­padot. — Tessék egész nyugodtan lefeküdni a hátizsákomra, tá&zteleies ur. Nincs benne tetfi. Tegnap voltam az „Entlausungssta- tion“-ban. . A pap elfogadja az ajánlatot Sapkáját szemére huzva szunyókálni próbál Csend. Kint már erősen kivirradt. Kezében seprő­vel egy orosz fogoly lép be. Ablakot nyit. Kívülről beárad a hamis italian kőszén (füs­tös, ködös fővárost levegő. A munkás élve­zettel szívja. Budapesten a Váci-úti gyárak előtt képzeli magát. Az orosz gondosan ös­szeszedi az elszórt cigarettavógeket s az­után előttük érthetetlen szláv nyelven szól a katonákhoz, hogy távozzanak, mert baj lesz, ha itt éri őket a káplár ur- De már itt is van. A keményköiésü kis magyar nád­pálcáját suhogtatva káromkodik. A bakák nehezen szedelőzködrtek. A munkás utolsó­nak tápászkodik fel. — Legalább adja ide a mankóimat! r— szól a káplárhoz. A káplár restelkedve teszi le a nádpálcát- Ölébe veszi a csontos embert s úgy viszi át egy másik meleg helyiségbe Nem is olyan rossz ember ez a káplár. A szoba lassan megtelik érdeklődőkkel. Tudakozódok, betegek, potyautasok zavar­ják állandóan a csendet. Dél felé a pap nagy örömére parancs érkezik. Az egyik tábori kórház sürgősen ki lesz űrit ve, a kórházvonat bevaggoniroz s nyugatra indul. Férőhely kell a friss sebesülteknek- Íme, az éjszakai ágyúzás eredménye. Délután megkezdődik a bevaggonirozás. A vöröskeresztéig autók szakad a liánul fériil- nek-ford/ulnak. Hozzák a beteg és sebesült katonákat. A kórházvonal személyzete a megszokástól fásultan, egykedvűen., szinte durván fordítja ki a hordagyakról a vasúti kocsiba a szenvedőket. Mennyi nyomor és fájdalom! Az áivérzett kötésű sebesültek jajgatása, a belsőbetegek nyögése tölti be a kocsikat. A vérszag és az emberi test izzad­nia nyal, a kanból és jodoform keveréke va­lósággal kibirhatatlanná teszik a levegőt- Csakugyan': Krieg iát Knieg! 94 súlyos és 181 könnyebb sebesült és beteg lett bevag- goniroava. Németek, csehek, lengyelek, ru­szinok és magyarok. A főorvos minden át­vett beteget mégegyszer megvizsgál. A bel­sőbe tegek kék, a sebesültek veres oédulát kapnak. Egyes súlyosabb esetekre maga a főorvos hívja fel a pap figyelmét. Ezeket provideálni szükséges. Különösen suilyos az állapota egy lengyel ulánnsnak. A főorvos megállapítja, hogy a eollapsus közel van.. C offeinin jekciók. Esteledik. A vonat nagy lendülettel meg­indul. Elhalad a híres vérázíajtta grodeki müait mellett Késő este feltűnik Moecyisfca és Medyka előhelységeivel Przetmysl. A Szán hídja felrobbantva, ivei a vízbe lóg­nak- Nyugtalan, vérfoltos hordágyon töltött éjszaka. Járásiam, Tarnov, Bodhni'a. A vonat egyes állomásokon órákon át vesztegel. Várni. kell a szembe jlövő vonatokra. Az ideiglenes személyvonatok sokkal gyorsab­bak, mint a kórházvonatok. Minek sietni? Elvégre a betegek és sebesültek a legjobb helyen, Isten kezében vannak. Következik a gorliiceivel párhuzamos tannovi áttörés szakasza. A szántók, rétek, fenyveserdök összevissza túrva gránátexplozióktól. A 42-esek és 30 V? -eek vájta gödrök vizében csónakázni lehet- A Dunajec 360 méter hosszú vashidja felrobbantva. A vonat el­eisurran alig észrevehető, 16-szoros drót- mezővel védett erődök mellett. Krakó kö­vetkezik. Felette a régi erőd, a K rákiba. Drahoímysl állomáson a beteg lengyel csen­desen elszenderedik. A pap még a vonaton beszenteli. Kocsitársai imakönyvet tesznek feje alá. Kezére rózsaifüzért fonnak. Halk sóhajtások. A nyomorúság, a ködös szenve­dés és az együvétartozás érzete könnyeket sajtol ki a fáradt szemekből. Od.eröergben már vár a Krankenihallsbation orvosa s né­mi formaságok után elviszik szegény Stach­nik Józsefet a hullaházba, özvegye és négy árvája talán nem is sejti, hol van eltemetve­Kies bányavidék után Maehriach-Ostrau következik, Keletgaliciának menekültjei itt gyűltek össze. Az állomás hemzseg tőlük. Preram, Fioridsdomf után végre Bóos. A jo­viális Rétes. Vasárnap van és Szent Józsiéi napja. A pap a Szent István templomot keresi fel. Körüljárja a műremeket. Az egyik árkád alól egy nő toppan eléje. Megdöbbenve is­meri fel Vandát. Már a karján csüng s pa- láétolatlan örömmel kacag. — Ugye megleptem? Tudtam, hogy Itt találom- Tegnap érkeztem. Magukat Tair- novban hagytuk eb Jaj, nagy az örömöm! A boldogságos Szűz meghallgatott, teljesí­tette kérésemet. Ernő ma délután érkezik. Képzelje, ide vau áthelyezve a helyőrségi kórházba. Ó de boldog vagyok! Ugy-e nem haragszik rám. hogy olyan rossz voltam!? Bocsásson meg! S mint valami régi jó pajtás simul hozzá a kis párduc, vígan kacag és össze-vissza­fecseg. Belépnek a templomba, A főihajóiban egy bajuszos, szakállas portásié!© tartja fenn a rendet, kezében egy regiments tamburoe bottal. A mellék oltár ok előtt faállványokon fogadalmi gyertyák égnek. Gyásafátyolos nők, feketemihás gyerekek térdelnek előt­tük. Bécs őszintén gyászol. Vanda a sekres­tyéből két votivgyertyát hoz. Meggyujtja s az egyik állványra helyezi- A térdeplőre roekad. Imádkozik. A zokogást alig képes visszafojtani. Egész testében remeg. Vájjon kikért gyújtotta a 'két. gyertyát? Vájjon kit sirat? A papnak eszébe jut, hogy valahol itt a Szent István templomban van az eredeti niáriapócsi csodatevő kegykép. Keresésére indul A főoltáron találja meg. Előtte agg férfiak és nőik rózsafüzért imádkoznak. A pap közéjük térdel. Felhajtja köpenyének gallérját. Resteli, hogy igy, gyűrött, pisz­kos, vérfoltos, a tiöimijénillatu templomban karbolszagiu, durva szolgálati köpenyében s ormótlan bakkamosban borul le a szent Szűz képe elé. Az aranyos kisded mosolygó arccal emeli rá kezecskéjét, TrtrnUha meg­fenyegetné De a drága Szűz Anya fenséges arca szeretetet sugároz rá: Ne félj; ne csüggedj; hiszen veled voltaim, megoltal­maztalak- Boldog áhítat lepi el a pap lei­kéit Tud már imádkozni. Édesen imádkozni. Valahol otthon, messze a Kárpátok kö­zött, a fatornyos kis templomban most jön össze a kis falu apraja és nagyja, hogy kö­zösen — ha papjuk nélkül is — Imádkozzon jobb időkért, békéétrt. Talán éppen most két pár kicsi gyermekkéz emelkedik fel a jó Istenhez s ba kaszájuk suttogják a maguk termelte imát: — Édes jó Istenként, adj erőt, egészsé­get apának, mamának, testvérkéimnek, ne­kem és minden jó embernek. Add meg ne­künk a mi mindennapi kenyerünket. Mire a kis Irénbe hozzáteszi: De vajat is! Ámen! ] Merengéséből durva hang riasztja fel. Piatz! Platz! Az egyenruhás, zord portás botjával zavarja el az oltár lépcsőjéről a térdeplőket. Kezdődik a szentmise. Felzug az orgona, öreg prelátus diakónus óik támo­gatása mellett csoszog végiig a főhajón. i Szentelt vízzel hinti meg a híveket: Asper- ges me hysofo. A pap Vandát keresi. Nincs sehol. A templom körül nincsen. Eltűnt. Búcsúza dá­nul távozott Talán jobb is, hogy igy. Délben ő is tovább indul. Mairchegg—Po­zsony—Galánta. A kedvező időjárás követ­keztében, bár vasárnap van, szorgosan foly­nak a tavaszi munkák. Virágdíszbe öltözött gyümölcsösök, buja őszi vetések. Érsek­újváron a szokásos cigányzene. Majd Vác— Budapest. Azután tovább, haza, haza. Hat­van— Mi sk olc— Alsőzsolca. * A hirtelen fékezésre riadtan ébred fel. — Alsózsolca! Hidasnémeti, Kassa felé átszállani! — kiáltja a kalauz. Szemeit dörzsöli. Mi az, álmodik? Szem- \ ben vele csak ott ül a lengyel nő, a szőke szépség. Mereven néz a nőre s megdöb'ben- ve suttogja: Vanda! — Igen, én vagyok- Már a határon meg­ismerteim, hiszen alig változott valamit. Csak a halántéka ezüstösebb, mint volt va-

Next

/
Thumbnails
Contents