Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-11 / 108. (2921.) szám

2 1932 május 11, szerda. vezér, mellette Flandin pénztígyimnieztetr és Reynaud iga® ságügym ini^zter. Az előkészületek Mivel Painlevé tegnap est© visszavonta jelölését, nyilvánvalóvá vált, hogy a ver- saillési nemzetgyűlés Albert Lebrunt vá­lasztja a köztársaság elnökévé- A szenátus zártan Lebrun mellett foglalt állást és Cail- laux szenátor javaslatára delegáció ment Pa in le véhez, hogy rábírja öt a kandidál ás visszavonására, amely kérést Painlevé kész­séggel teljesítette, mert amugyis csak aka­rata ellenére vállalta a jelölést. Ezek után az elnökválasztás egyszerű formalitássá vál­tozott. Lobom délután öt órakor diadalma­san bevonult Párisba, ámbár ma nem fo­gadta oly izgalom vagy örölm, mint máskor szokta fogadni a megválasztott elnököt. „Ki az a Lebrun 1" Albert Leibnm Briébőü, a keletf randaor»z ági iparvidék fővárosából származik. Hatvanegy- éves. Nem éppen az, amit általában imponáló jelenségnek neveznek: középmagas, karcsú, kissé csontos, rendkívül mozgékony, de inkább 'korrekt, mint elegáns. Politikai pályafutását •korán kezdte. 1900-bao választották először képviselőnek, otthonában, Meurthe et Moselle dgpartementben. Sohasem játszotta a nagy po­litikai küzdő szerepét. A párisi politechnikai1 főiskola növendéke volt és technikai műveltsé­gének megfelelően, inkább praktikus problé­mák kai, igy a költségvetéssel, a belső admi­nisztrációval és a gyarmati kérdésekkel foglal­kozott, mint a parlamenti politikával. Az Alge- ciras-aífér idején, Caillaux kormányában gyar­matügyi miniszter volt é& ezt a tárcát Poincaré és Doumergue alatt is megőrizte. A háború alatt Clemenceau biokádminisztemek nevezte ki. Ezzel Lebrun politikai pályafutása tulaj­donképpen be is fejeződött. 1919-ben összekü­lönbözött Clemenceauval, mert Lebrun Marin pártján állt, aki. Versailles ellen szavazott, mert in ténykének találta a békeszerződést. Az ösz- szeköccanás után Lebrun átlépett a szenátusba és itt, lassan eltűnt a feledés homályában, amíg • Poincaré 1926-ban honfitársát az amortizációs ■pénztár elnökévé tette. Ugyanebben az évben Lebrunt a szenátus - alekiökévé választatták meg, majd amikor 1931-ben Doumer-t megvá­lasztották a köztársaság elnökévé, Lebrun ke­rült helyére a szenátusban. Ugyanúgy vette át Doumer örökét ott, mint most Versailesbeoi. Az 19314 elnökválasztáskor Poincaré és Tar- dieu megkísérelték, hogy Lebrun nevét Irnsiir rozzák, de a háboruelőtti miniszterről annyira megfeledkezett a közvélemény, hogy nehéz volt népszerűvé tenni. Ugyanúgy, mint Doumergue és Doumer megválasztásakor, az ország megle­petten kérdezte: „Ki ez az Albert Lebrun?“ ázemmelláthatólag a háború utáni időkben sza­Hodzsa Milán Ötévi késéssel magáévá teszi szövetkezett pártjaink követeléseit Az agrápárt kassai népgyiilésén az országos hivatal expozlturáját követelték — A polgári koalíció Idejében az agráriusok utasították el erre vonatkozó javaslatunkat Kassa, május 10. A cseh agrárpárt kassai kerületi ülésén Hodzsa Milán volt miniszter hosszú beszédében foglalkozott a válság okaival. Követelte a vasúti tarifa átszámítását, a mezőgazdasági termékek szindikátusán ak ■megalakítását, az állami szállításokban Szlo- venszkó erősebb részesítését. Az ülésen ter­jedelmes határozati javaslatot fogadtak el,' amelyben követelik az országos hivatal kassai expozitórájának fölállítását jogi, technikai, állategészségi, erdei és mezőgazdasági ügy­osztályokkal. Az expozitiura létesítését azzal indokolják, hogy Kassa a megyerendszer meg­szüntetésével nagyon sokat szenved és az expozitiura Keletszlovenszkó számára nagy előnyt jelentene. A Hodzsa kezdeményezéséről hozott fenti határozati javaslat ismét fényes dokumentu­ma a oseh agrárpárt kétszínű politikájának. A polgári koalíció idejében 1927-ben haj­tották végre közigazgatási reformot az agrárpárti Böbék elképzelése szerint s a Lex-Bobek szüntette meg a szlovenszkói megyerendszert. A magyarság ellenzéki pártjai első perctől kezdve tiltakoztak az ezeréves muitu régi megyerendszer beszün­tetése ellen (Scotus Viator is nagyon hely- teleniiette) s Keletszlovenszkó szempontjá­ból a legerélyesebben ellenezték azt, hogy az egész másodfokú közigazgatást az ex­centrikus fekvésű Pozsonyban központosít­ják. Pártjaink küldöttségei közbeléptek Po­zsonyban és Prágában, hogy Keletszloven­szkó számára Kassa székhellyel az országos hivatal expozi túrát állítson föl. Ezek a kö­vetelések azonban eredménytelenek voltak, mert az agrárpárt vezetése alatt álló bel­ügyi kormányzat hallani sem akart erről és most ugyanaz a párt, amelynek kezde­ményezésére a közigazgatási reformot élet­beléptették és amelynek kormányexponen- sei a kelet&zlovenszkói expozitura gondola­tát meghiúsították, öt év múltával saját múltját dezavuálva szövetkezett ellenzéki párjaink követeléseit kezdi hirdetni, öt év kellett ohhoz, hogy Hodzsa Milán és pártja nagynehezen belássák szövetkezett pártjaink akkori követelésének helyességét és időszerű voltát. Ugyanígy áill az agrárpárt a többi szlovenszkói követeléssel is, amilyen a vasúti tarifa átszá­mítása és Szlovénszkónak az állami szállitá- sokban való részesítésé. Ezeket már az állarn- forduilat utáni első években vetették föl a magyar kisebbségi politikusok s mindig a mindenható agrárpárttal kellett harcolnunk ezeknek a szlovenszkói létproblémáknak meg­valósításáért. Persze eredménytelenül: első volt az agrárpárt, mely a szlovenszkói köve­teléseket negligál la és azok megvalósítását megakadályozta. És most cinikusan odaáll az ellenzék követelései mellé és adja az ártat­lant. Ez az agrárpárt igazi arca. A poron­don Szlovenszkó érdekeinek hangoztatásában ■túllicitálni az ellenzéket s a kormányban pe­dig meghiúsítani ugyanezeket a követeléseket. Ez több mint cinizmus: ez demagógia. bállyá vált, hogy az állam élére olyan politi­kust állítanak, kinek első politikai sikereit hosz- sz-abb nyugalmi idő követte és igy elnémult személye körül a harc. I Páris elvonul Doumer ravatala előtt Páris, május 10. Az EJysée-palotáiban tegnap megkezdődtek az előkészületek a .meggyilkolt köztársasági elnök eltemetésére. A holttestet föl ravatalozták és Páris népe elvonult a ravatal előtt. Elsőnek a hivatalos személyiségek, a mi­niszterek, a kamara és a szenátus elnökei, a ■pártvezérek, a tábornokok, a magúérangu hiva­talnokok vonultak el Doumer előtt, majd a pol­gárok iso'kezerfönyi tömege. Camot, a meggyii-: kelt köztársasági elnök fia, koszorút helyezett ■el a ravatalon. Egy fiatal orosz nő a holttest előtt ájul tan összeesett. A levonuló Tardieu Páris, május 10. A vasárnapi baloldali vá­lasztások első következményei máris érezhetők. A tegnapi minisztertanács foglalkozott a vá­lasztások utáni helyzettel és elhatározta, hogy a köztársasági elnöknek azonnal a választás után benyújtja az összkormány lemondását. A miniszterelnök ugyanakkor arra fogja kérni azl elnököt, hogy a mai kormányt ne bízza meg újra a kormányalakítással. Az Agence Havas szerint Tardieu véleménye az, hogy nincs meg többé a szükséges tekinté­lye a felelősség viselésére. Ha az uj elnök arra kéri Tardieut, hogy maradjon állásában, akkor a miniszterelnök ezt a kérést csak úgy telje­síti, ba további tevékenysége csupán a folyó ügyek elintézésére szorítkozhat. Az uj kamara junius elsején ül össze s igy a koímánykrizist csak junius első felében oldják meg. Az uj kor­mány mindenesetre junius 16-a előtt alakul meg, hogy kellő időben gondoskodjék a lausan- nei konferenciára kiküldendő delegáció össze­állításáról. Praktikus szempontból véve, Fran­ciaország külpolitikája junius első napjain nyu­galmi helyzetbe kerül, mert addig senki sem határozhat jelentősebb ügyekben. Lebrun 639 szavazatot kapott Páris, május 10. A Havas-ügynökség hiva­talos jelentése szerint a ma délutáni elnökvá­lasztásokon Versaillesben összesen 826 szavaza­tot adtak le. Lebrun 639 szavazatot kapott, Paul Faure szocialista 114-et, Marcel Cachin kommunista 8 szavazatot 65 szavazócédulát I üresen adtak 1e. Csökken a dohányáruk fogyasztása Prága, május 10. A csehszlovák dohány- termékek áremelése nem hozta meg a re­mélt eredményt. Április hónapban három százalékkal kisebb volt a dohányjiövedék bevétele, mint tavaly áprilisban. A jövede­lem 153,541,000 korona volt az 1931 áprilisi 157,337.000 koronával szemben. A csehszlo­vák dohány termékek, fogyasztásának csökke­nése minden vidéken észlelhet övé vált. Szi­varban az átlagfogyasztás régebben 24 mil­lió darab volt havonként, áprilisban az 13 millióra csökkent. A cigarettafogyasztás csökkenése is érzékeny. Csupán a legol­csóbb cigarettafajok: a Dagmar, Zora és Memphis fogyasztása emelkedett. Jellemző, hogy a pipa- és cigarettadohány eladása is javult. Ebből látható, hogy számos dohányzó a takarékosabb pipadohányzásra és cigaret­tába tért át. ' ■ ■ — Akar olcsón és jól nyaralni? Kérjen taná­csot és kalkulációt a PMH utazási osztályától, Bratislava, Central Paseage. (2 Kc-s válaszbé­lyeg-) A CSAVARGÓ Irta : RÁCZ PÁL Rongyos alak kószált az ueoán. Esteledett már. A villanyfényben röpködő hópihék fehér lepkékhez hasonlítottak. Fekete árnyékuk sze-1 szélyesen futkározott az aszfalton. A szél a kosz ál ót is arconvágta. Azért egy kapualjba húzódott és rongyos zsebkendőjével megtörőlte a szemét. Keze vörös volt, orra fagyos a hideg­től. Állát az elfajult szakáll melegítette. Fölnézett a kapura. Valamilyen jó, biztató nevet keresett, ahová'bemehetne. Egy fényes anárványtábla megtetszett neki. Orvos. Egyete­mi tanársegéd. Nem is keli magasra mennie. Első emelet három. ■ Megigazította nyakkendőjét és letörte ka­bátja gallérját, hogy ne nézzék betörőnek. Va­cogott a foga egy kissé. A télik ab át hiányát nagyon érezte. B©csöngetett. Az inas kinézett a kémlelő­lyukon. — Mit akar? — Egy kis alamizsnát kérnék ... Az inas visszaengedte a kémlelőlyuk sárga­réz fedőjét és bekopogtatott az orvoshoz. — Egy kéregető. Az orvos letette a meghívót, amit éppen a kezében forgatott. Házikabátja zsebébe nyúlt és egy pénzdarabot kotorászott, elő. — Add oda neki. Az inas kivitte, kinyitotta az előszoba ajta­ját és kidugta a pénzt. — itt van. A kéregető két fázós kezét a zsebéiben melen­gette. Ki se húzta, mikor az inas elébetartotta ;í, pénzdarabot. Csak lehajolt, ihogy jobban lássa. Aztán az inasra nézett. Arcában mélyről jött fájdalom volt. Nem pénzt kértem. Éhes vagyok. Csak egy csésze meleg ételt, adjanak... Az inas bosszús lett. Nincs háztartásunk, öreg! A tanár ur gar­zon ember. A kéregető lesütötte számét és elnyűtt, vj®es cipőjét nézte. — Hátha lenne egy pohár kávé ... Az inas elnevette magát. Bezárta az ajtót és visezavitte a pénzt. — Nagyságos ur! Ez a kéregető nem fogadta el a pénzt, i — Kévéséit©? — Nem kévéséit©, hanem ételt kért. Meleg ételt kért. Tessék képzelni, kávét kért. Az orvos fölütötte fejét. . — Érdekes. Nem kel neki a pénz. Fölugrott a pamlágról és odaszólt az inas­nak: — Szaladj csak és hívd vissza! Az inas kiiramodott. Az orvos ezalatt végig­ropogtatta a parkettet. — Érdekes! Nem kell neki a pénz. Az inas a léipcső alján utóiért© a csavargót. — Jöjjön csak vissza! A tanár ur beszélni akar magával. A rongyos férfi visszafordult. Minden gondo­lat, nélkül, egykedvűen követte az inast. Olyan mindegy volt neki, mit akarnak az emberek tőle, vagy mit akarnak vele. Az előszobában .megtörölte lábát és a fogas­ra lökte kalapját. Az inas előrement és meg­kérdezte: — Beengedjem? Az orvos mintha már elfelejtette volna.. — Kit.? — Hát ezt, a kéregetőt. — Ja, igaz. Engedd be. Az inas kiszólt: — Jöhet. A férfi igyekezett 'kiegyenesedni. A tükörbe nézett és fekete haját hát.rafésülte, bajuszáról letörölte a zúzmarát, rendetlen szakákat i» raegdörzsölte kissé, aztán belépett. Szeme körüilfutott a. kivilágított teremben és teleifolyt fénnyel. — Jó estét. — Jó estét. Az orvos elébe állott és félig mosolyogva né­zett, rá. Az arcát vizsgál gáttá. — Tudja, miért hivattam be? — Nem tudom. — Azért, mert. maga az első kéregető, akinek nem kell a pénz. A rongyos ember ismét a nyakkendőjéhez kapott, éti zavartan igazgatta. Nem felelt. Az egyik nagy olajfestményre bámult és vállát vo- nogatta. Az orvos más kérdést adott föl: — Éhes? A kéregető szomorúan bólintott 'és az e züst - szamovárra nézett, mely már javában forrt. Az orvos cigarettára gyújtott. —- Mi volt maga azelőtt? A rongyos ember fölkapta tekintetét. Szemé­ben elfojtott büszkeség bujkált. Hangját szinte visszaverték a dús falak, ahogy mondta: — Doktor ur, ez nem tartozik ide. Éhes va­gyok. Ez most a legfontosabb. Érti, doktor ur? Éhes... Az orvos leverte a cigaretta hamuját. Az emberhez közeledett és megjegyezte: — Nézze... izé ... hogy is hívják? A csavargó nem állta az orvos tekinteti!. Le- horgasztotta fejét és mintha végső erejét szed­né össze, mielőtt ös&zeroskadna, megszólalt: — Az sem tartozik ide, doktor ur. Az orvos a cigarettavéget egy hamutartóba ölte. Arca földerült. Még egyszer végigropog­tatta a parkettet, majd megállt és némán mu­tatott az egyik fotelre. — Parancsoljon. A csavargó megha jolt és leült. Oly hanyagul tette, hogy a-z orvos elibámnlt. — Parancsol egy csésze teát? —• Nagyon megköszönöm, — felelte a. ron­gyos ember és lábát maga alá húzta, hogy lyu­kas cipőjét, elrejtse. Az orvos teát engedett, a szamovárból és elébetolta.. — Készítse el, ahogyan szereti. A csavargó elkészítette. Minden mozdulatán látszott, hogy nem először teszi. Az orvos vele szemben helyezkedett cl, s maga is egy csésze teát szűrésűit. — Jó? — Felséges, doktor ur. Fölvidult kissé. —- Ami a legfontosabb, hogy forró. Az ember ebben a kemény hidegben csak ettől kap némi erőt. Egészen másként érzem magam. Az orvosnak tetszett ez a közlékenység. Elő­vette cigarettatárcáját és megkínálta. A csa­vargó mohón nyúlt utána és pillanatok múlva. I már szívta magába a füstöt. A második szip­pantásnál azonban fölállott.-— Nagyon szépen köszönöm, tanár ur. Mond­hatom, valósággal megmentett ezekkel... A teára és a cigarettára nézett. — Ha megengedi, távozom. Az orvos már sajnálta, hogy elmegy. — Maradja^ még... Nem beteg? A csavargó arcán most jelent meg az első mosoly. —«■ Oh, nem. Évekkel ezelőtt voH egy kis bronchitiszom, de ez a jó szabad levegő kigyó- gyitott belőle'. Tudja, tanár ut, irtózom a zárt helyiségektől... Az orvos növekvő érdeklődéssel hallgatta. — És még most só mondaná meg a nevét? A csavargó mintha hirtelen elpirult Volna. Zavartan sütötte le szemét. — Ha parancsolja, — Oh, csak kérem. — Hajdú vagyok ... Hajdú Béla— Az orvos hirtelen csapott rá a második kér­déssel: — Foglalkozása? A csavargó megrázkódott, —• Orvos voltam, kérem. A tanársegéd az asztalba kapaszkodott. — És hogyan jutott idáig? A csavargó fölkapta, fejét. — Egy kis ballépés. Hiszen tudja, táüár ur. mi az a tiltott műtét, A tanár hivatalos hangon faggatta: — Meghalt? —‘ Meg. — Ki volt? — A menyasszonyom. — Mennyit kapott? — Két évet éo 'hivatalvesztést. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents