Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-08 / 106. (2919.) szám
8 1932 május 8. v&aftimap. Kisalföldi levelek A csallóközi halászoknak, — akiknek történetéről érdekes és kimerítő monográfia fog a közel jjövőben megjelenni Komáromban, a legszakavatottabb toliból, — nagy problémájuk van már régóta. Mióta a Duna nemzetközi folyó lett, a rajta való közlekedés éppenugy meg van nehezítve, mint a halászás. A halászait is tengdeng az utóbbi években nemcsak a mezőgazdaság, s egyre fogyatkozik a híres halász-céh tagjainak száma. Hálóikkal és csónakjaikkal ott láthatók a Dunán minden időben és a válsággal küzdenek ők is. Mostanában az a nagy bajuk, hogy nincs megengedve számukra az éjjeli halászáé. A mindegyre szegényebb haliállo- mányu Dunán csak úgy volna érdemes halászni, ha a jól jövedelmező éjjeli halászatot is megengednék. Egyes halífajtákat csak úgy lehet kedvezően értékesíteni, ha éjjel kifognák s reggel rögtön a piacra vinnék. Mivel azonban a Duna két ország közti határfolyam, az éjjeli halászat el van tiltva a dunai halászok számára. A határmenti hatóságok csempészettől félnek. A halászok számos kérvényt, Memorandumot adtak be az illetékes hivatalokhoz ez ügyben, de megnyugtató feleletet kapni nem tudtak. Most mégis valószínűleg kedvező elintézést Jog a régen húzódó halászprohléma nyerni, ameny- nyiben ez országos hivatal értesítette a kérelmező halászokat, hogy a földművelésügyi minisztérium megtette a kellő lépéseket az éjjeli halászat megengedése ügyében. E 'leirat értelme szerint az éjjeli halászat kérdésében Csehszlovákia és Magyarország között megindultak a tárgyalások. A halászok számára ez egzisztenciális probléma. Komáromban most zajlott le a tavaszi országos vásár. Ez a vásár szomorú képét mutatta a gazdasági helyzetnek. Régi, vidám, színes, zenés vásárainak képe teljesen eltűnt. A mutatványosok nagy száma lefogyott, a kirakó vásár nagy mennyiségű selejtes gyáripari terméket hozott: porcellán, zománcedény és maradék-szövet volt a fő kínálati tárgy s a vásárra jövő falusiak alig vásároltak valamit. A kínálat aránytalanul nagy volt a kereslethez képest. Ezt különösen az állat vásár mutatta. Csak kis töredékét tudták a gazdák eladni a felhajtott állatoknak. Nagyon sok gazda nem a fölösleges állatát adta el, hanem a nélkülözhetetlen állatait hajtotta vásárra, hogy azok árából eleget tudjon tenni súlyos fizetési kötelezettségeinek. Elenyésző kevés állat cserélt gazdát, amit legjobban az illusztrál, hogy 130 felhajtott csikó közül mindössze egyetlenegy kelt el, 276 lóból tizenkettőt adtak el, 67 borjúból négy, 219 tehénből összesen 28! A lovak iránti érdekldés egyre fogy, pedig nem is olyan rég híres lótenyésztés dívott ezen á vidék.en s például a madara lónak jó neve volt. Az állatára,k nem voltak tnl alacsonyak, ez őszi * Húsz koronás lovak és hatvan koronás tehenek nem voltak láthatók. Szomorú része volt a vásárnak az is, ahol a környéki gazdák búzát, gabonát és szénát vettek, mert még karácsonykor kifogylak a saját maguk által, termesztettekből. így mulatóit egy békebeli pénzügyminiszter . .. Mendoza volt brazíliai pénzügyminiszter hírhedt európai dáridó- jának elkésett utójátéka - Az elhunyt miniszter titkára félmillió frankra pörli a brazíliai kincstárt Paris, május 7. A párisi törvényszék egyik polgári kamarája előtt a közeli napokbaq. „a régi jó békeidőkének egy híres esete kerül megvitatásra egy polgári per kapcsán, amelyet de Mendoza egykőri brazíliai pénzügyminiszter volt magántitkára indított ,a brazíliai kincstár ellen. ötszázezer frankóit követel a volt magán titkár, állítása szerint ennyivel maradt adósa Brazília volt pénzügyminisztere, aki nemcsak titkára fizetésének hágott a nyakára, liánom egy tizenkétmillió frankos békebeli állam/kölcsönnek is. Nagy botrány volt ez akkoriban, a lapok (hasábokat szenteltek a bohém pénzügyminiszter európai stdilijének, aminek párját nem igen találjuk meg ebben a romlott közerköl- csü világban sem. Mendoza 1.908-b,an hajózott át Európába, hogy kölcsönt szerezzen megszorult hazájának. Parisban tárgyalt s hamarosan nyélbekalapáLta a kölcsönügyletet. Tizenkétmillió aranyfrankot vett kölcsön, de ahelyett, hogy az üres államkasszát töltötte volna meg, magának tartotta meg a béke milliókat, mikből a brazíliai kincstár egyetlen centimet sem látott. Igaz, a pénzügyminiszterét sem látta viszont Brazilia, mert Mendozának nem volt többé kedve visszatérni hazájába, inkább egy kis terepszemlét tartott Európában. Beutazta Svájcot, Olaszországot, a francia Riviérát, bejárta a világfürdőket, a nagy játékkaszinókat és szórta a kölcsönpént, mint a polyvát. óriási összegeket veszített a játékkaszinók zöld posztóján és a lóversenypályák zöld gyepén. A brazíliai kormány egyideig türelemmel várt, kerülni akarta a botrányt és csak úgy szelíden hívogatta haza volt pénzügyminiszterét, de mikor az nem hajlott a szép szóra, 1918-ban megtették ellene a bűnvádi feljelentést. a hűtlen pénzügyminisztert Svájcban letartóztatták, kiadták Franciaországnak és 1914 augusztus 5-ére tűzték ki ügyében a fötárgyalást. Közbejött azonban a világháború, a nagy felfordulásban elmaradt a „kis világszenzáció** főtárgyalása, sőt kis idő múltán szabadlábra helyezték Mendozát. Hat év múlva leverték a port a régi bűnügy irata írói, de akkorára már nem volt vádlott: a bűnös pénzügyminiszter időközben elhunyt. A brazil iái államkincstáron kívül még egy kárvaiottja volt a pénzügyminiszter könnyelműségének, bizonyos Lafarge, a magántitkár, akinek elmaradt fizetés fejében félmillió frank követelni valója volt Mendozán, illetve a brazil iái állaimkincstáron. Polgári keresetét a párisi polgári bírósághoz adta be, amely a közeli napokban fog foglalkozni a nem mindennapi követeléssel. Az óriási hajtóvadászat Ötvenezer vadlovat irtanak ki Amerikában A komáromi költségvetés 1932-re tekintélyes összeget állított be jótékony célokra. Népjóléti célokra hatszázháromezer koronát irányoztak elő. Ebből kétszáz szegény kap havi pénzsegélyt 131 ezer korona értékben, a népkonyhára 250 ezret, a Hefler-árvaiház céljaira 78 ezer koronát. Munkaközvetítés számára, élelmezési akcióra 50 ezer koronát, azonkívül a gyermek-menhelyeknek, játszótereknek, szegényháznak és egyéb jótékony egyesületnek szavaz meg jelentős összegeket az összehívandó közgyűlés. Sajnos, azonban ehhez képest a munkaalkalom még mindig csekély, az építkezések nehezen indulnak 6 a nagy tervekkel induló kertváros-akció is várat magára. A kikötő építkezéseinél a tervbevett munkáslétszám helyett sokkal kevesebb munkást alkalmaztak s a dohánybeváltónál is létszámcsökkentés várható. A város néhány belvárosi uccájának rendezése, aszfaltozása sem kezdődött meg s ezek az uocák már ősz óta feltúrva várják a munkásokat. Jelenleg a katonai kincstárral történendő szerződés ügye késlelteti a városrendezés ügyét. A városrendezés egyik elsőrangú feladata a vasút elé viendő ucca kiépítése volna, mert kevés városnak van körülményesebben hozzáférhető vasútállomása, mint éppen Komáromnak. A szűk uccák s a kanyargós fordulók miatt számos szerencsétlenség történt már. Az, hogy a komáromi kerületi bíróságot Érsekújváron építik föl. egyelőre korai hír. Számos egyéb ok mellett a pénzhiány is megakadályozza ezt az építkezést, hiszen csak évi ötvenezer korona van az érsekujvári bírósági épület építkezésére előirányozva. Amennyiben elvinnék a kerületi bíróságot Komáromiból, a város jelentősége nagyon aiáhanyaflana s jövedelmi forrásai is megcsappannának. Komárom városára nézve egzisztenciális kérdés az, hogy a kerületi bíróság ott maradjon. (thy) — Miliola Gyuszi legújabb (V.) nótásfiizete megjelent. (Miért van az, hogy őszidöben? Szomszédasszony. Csárdás. Van nekem szeretőin. Gyorscsárdás.) Megrendelhető kiadóhivatalunknál. A szerző előző nótásfiizetei is kaphatók. I. füzet: Nem igaz, hogy könny az élet stb. II. fűzd: Szolgabiró. Csárdás stb. III- füzet: Akáclombos ucca stb. IV. füzet: Elkopott a ráncos csizmám stb. A füzetek egyenkint 12 koronáért ka hatók ( I 1.50 kor. portó). Az öl füzet portóval együtt 50 korona, Newyork, május. ,j Idaho állam, amely az amerikai földrész közép-nyugati részén terül el, (hetek óta nagyszabású előkészületeket tesz arra a vállalkozásra, amely minden idők legnagyobb hajtóvadászata 1 le6z. Nem kevesebb, mint ötvenezer vadló elpusztítására készül, amelyek, ott eddig korlát- j lan szabadságot élveztek, hogy helyet csinálja- . nak a hasznothajtó állatok számára. ~ Ahol gépkocsin járnak a marhapásztorok Amerikában: már hosszú idő óta nincs a lónak olyan nagy értéke és jelentősége, mint a spanyol fölfedezők és hódítók korában. Annak- ’ idején a lovasság volt a döntő tényező, ez biztosította az Atlanti partok különböző pontjairól ' nyugatra és északra, a szárazföld belsejébe ha- • toló csapatok erejét és mozgékonyságát. Ezer- 1 számra pusztultak a lovak is a véres hercokban, de amily mértékben állandó lakóhelyek alakultak a meghódított területeken, úgy csökkent a lóállomány fontossága is. A szállítási viszonyok természetesen a letelepülést követő évtizedek- ' ben is nagyarányú tenyésztést tettek eznksé- ■ gessé; a posta- és személyszállítás teljesen a lovasok és kocsik föladata volt és erre a célra ‘ évente többezer kitűnő lovat használtak föl. De amint a vaspályák meghonosodtak, ugyanakkor pedig állandó letelepedésre kényszeritették az indiánokat is, akiknek lóállományát kétszáz évvel ezelőtt még mintegy háromszázezer darabra becsülték, a lovak végzete megpecsételődött. A nagy tenyésztők, akik állataikat végül már a legalacsonyabb árakon sem tudták értékesíteni, egyszerűen ezabadonbo csatolták lovaikat és többé nem törődtek velük. A gépkocsi és a traktor a legújabb időben még az utolsó alkalmazási területről is kiszorította a lovakat és mivel az amerikaiak általában nem hívei a lovaglás kedvtelésének, a (hadsereg és a lóversenyek szükségleteitőí eltekintve, a lótenyésztésnek ma már alig maradt gyakorlati értelme. Ma már igen sok nagy mezőgazdasági üzem van Amerikában, ahol lámpással sem lelhet egyetlen szál lovat találni. A legfurcsább a változás a vadnyugaton, ahonnan a cowboy-romantika teljesen kiszorult, mert a marhahajcsárok ma már nem lóhátról lengetik a lasszót, hanem kényelmes, kivénült Ford kocsikon döcögnek a csorda nyomában. Amint Amerika keletén elterjedt a civilizáció, a vadlovak óriási fal kai. egyre tovább szorultak nyugat felé és ott mind a mai napig menedéket találtak egyes védett, meg nem bolygatott területeken. Az utóbbi években azonban már többizben kisebb-nagyóbb vállalkozásokra volt szükség, hogy az ijesztően gyors elszaporodás okozta kellemetlenségeket csökkentsék'. Rendszerint egyes községek lakói fogtak össze esetről-esetre és hajtóvadászatot rí ndeztek. Ilyen alkalommal néhány száz lovat I elejtettek és tt helyzet, legalább rövid átmenői- iire, némileg enyhüld Az eljárás rendszerint ab- ( bán állt, hogy előre megállapított haditerv szerint a fürge négylábuakat hatalmas körben bekergették egy eltorlaszolt sziklaszakadékba, ahol addig lövöldöztek a nyüzsgő állatokra, amíg végül megszűnt minden mozgás. A tetemeket rendszerint rábízták a keselyükre és- sivatagi kutyákra, amelyek hamarosan mindent eltakarítottak. Es most, sajnálatunkra, össze kell zúznunk a nagyvárosi embernek, aki a filmen oly őszinte bámulattal nézte az amerikai vadlovak tömeg- jeleneteit, egyik szép illúzióját. Ki nem ismeri a cowboy-fiknek fölvételeit, amelyeken százával rajzanak a büszke állatok, pompás, nemes példányok, amelyek minden igaz lókedvelőt irigységgel töltenek el? Mindannyian iélekzet- visszafojtva figyeltük, hogyan fogják el ezeket a nagyszerű paripákat, izgalmas vadászás közben, hogy azután árkon-bokron át, hűségesen, önfeláldozóan, odaadóan hordozzák hátukon lovasukat. A képeken azonban, sajnos, mindenütt négylábú színészek szerepelnek, idomított és jólápolt lovak, amelyeket külön e fölvételek céljaira állítanak szogálatba a filmvállalatok. A szabadban tanyázó ló azonban, elenyészően csekély kivételtől eltekintve, az elképzelhetően legsilányabb és legcsunyább ló- anyag! A véget nem érő kószálástól olyan soványak, hogy a bőrön át minden bordájukat meg lehet- olvasni, ha ugyan nem takarja a bőrüket olyan hosszú lecsüngő szőr és szennyréteg, amelyet 'bízvást a szemétredobott nemeztakaró és szét- marcango'lt kecskebőr közötti átmenetnek nézhetünk. Leromlottak, aprók és gyöngék, úgyhogy még hosszabb tenyésztés után sem használhatók sem járomvontatásra, sem lovaglásra. Emellett alattomosak, harapnak és rúgnak. A tapasztalt környékbeli lakosok messzire elkerülik ezeket az állatokat. Egyszóval a vadlovak teljesen hasznavehetetlen eleség- pusztitók, amelyek lerágják a farmer gabonáját és legelőit, anélkül, hogy képesek volnának bármilyen ellenszolgáltatásra. A legnagyobb károk Idaho államot érték, amelynek délnyugati részén, az úgynevezett Oyhee síkságon mintegy ötvenezer vadló tanyázik .A farmerek egyre türelmetlenebbül sürgették, hogy mentsék meg már őket az elviselhetetlen csapástól és most a kormány végre megígérte, hogy véget vet a tűrhetetlen állapotnak, ílyenméretii vállalkozásnál természeteden rendkívüli előkészületeket kell tenni, hogy a kívánatos eredményt biztosítsák. Egész sereg hatalmas völgykatlan egyik olANYÁK NAPJA Van már sok ünnepünk, Van ünnepe vallásnak, Államnak, szabadságnak. Ma közös ünnepünk van. Ünnepe az anyáknak. Ma sok a gond, a bú, S aki létét nem áldja, Lesz oly elég. De mégis, ha visszagondol A gyermekkorára, — tán egy mesés estre, , Napos délutánra,-— az arca megenyhül ; S a sok régi képből, már-már feledtből Mindig visszatér az anyja képe, A keze simító érintése, ölének szelíd, óvó melege, Ha hozzábujt vigaszt keresve. óh nem kell itt sok szó, dicsére híres tettnek, Szivében mindenki, mindenki gyermek, Ki büszkén s mosolyával szép emlékezésnek Gondolja, miként én most: „És ha ismertétek volna az enyémet!" Mert mindenkinek szent és mindenkinek áldott S nem lehet összeszedni oly tenger virágot, Nem lehet felhalmozni oly kincset, fénylőbb mág- Mely hálaáldozatnak felérné azt az árját flyát, A csendes szeretetnek, amellyel az édesanyák türInek és szenvednek De nincs is helye dísznek, pazarló pompának, Köntöse egyszerű az igaz nagyságnak. Kedvesebb nekik pár szó, bár félszegül ejtett, Egy virág, egy mosoly, melyet szivébe rejthet S a csendes hála, amellyel minden ember, Legyen az ifjú, vagy már hajló életive, Szivében letérdel ma az anyja elébe. W. Wimberger Anna. dalát nehéz kőfalakkal rekesztették el és remélik, hogy sikerül majd az óriási hajtóvadászaton több ezer négyzetkilométernyi területről beterelni ide az állatokat. Több ezer ember vonul föl a nagy irtó;hadjáratra és úgy számítják, hogy egy hét- alatt végrehajtják a bekeritési műveletet. Érdekes, hogy a közreműködő személyzet egyetlen fillért sem kap a közreműködésért; amint a terv közismertté vált, az ország minden részéből számtalan vadász és sportkedvelő férfi és no ajánlkozott, hogy rés ztv eh essen a páratlan kalandban. Ugyanakkor az állatvédő egyesület is egész sereg megbizottját mozgósítja, hogy az állatokat minden fölösleges kínzástól megkíméljék. Ezenkívül fölhasználják az amerikai szövetségi hadsereg több ezredét, többnyire lovasokat, hogy a lakosság biztonsága érdekében szükséges óvintézkedéseket végrehajtsák, mert kétségtelen, hogy az agyonhajszolt, megfélemlített állatok nagyobb fa-lkában mindenen .keresztültörnének, ha nem állják útjukat megfelelő erővel. Azt természetesen nem lehet előre pontosan megszabni, hogy az egyes falkák menekülésük közben milyen útvonalon haladjanak, amíg végre elvűvé kerülnek a völgykatlanban; ezért bizonyára helyénvaló az emberi lakótanyák védelméről kellő előrelátással gondoskodni. Eltérően a hasonló rendeltetésű korábbi akcióktól, ezúttal, amikor oly nagy tömegről van szó, nem fogják a lovakat egyszerűen halomra lövöldözni, hanem az állam tervbe vette, hogy igyekszik némi kárpótlást szerezni azokért a károkért és költségekért, amelyeket ezek az állatok eddig okoztak. Ezért gazdaságosan előre megszervezik az értékesítést is. Megállapodást kötöttek az egyik nagy vállalattal, amely lóhuskonzervek készítésével foglalkozik. Ez a vállalat, megfelelő összeg ellenében, elvégzi a leölést és elszállitást. Amerikában ugyan a lóhust emberi táplálék céljaira nem szabad árusítani, de vannak vállalatok, melyék a konzervált lóhust külföldre szállítják, elsősorban egyes európai államokba, mint. például Belgiumba, ahol ez az élelmezési cikk nagy fogyasztási piacra talál. Az egyik vállalat egymaga évenként mintegy hatvanezer lovat dolgoz föl. A kevésbé értékes husdara,bokát, ugyancsak dobozokban, kutyaeleségül hozzák forgalomba, a csontokat^ patákat, vért trágyává és enyvvé dolgozzák föl, a bőrt. pedig a bőripar hasznosítja. A jelen esetben egyébként nem számíthatnak a bőrök értékesítésére, mert a szabadban élő vadlovak gúnyája nagyon silány minőségű. El kell ismerni, hogy a vadlovak kiirtását számos vitathatatlan ok kérlelhetetlenül parancsolja. Más kérdés, hogy nem akadnak-e titokban némelyek, akik sajnálják, hogy ismét eltűnik a természetnek egy hamisítatlan, eredeti darabja, hogy helyet adjon a célszerűségnek. Vájjon csakugyan gazdagabb és szebb lesz-e a világ, ha a tárgyilagosig kedvéért ilyen áldozatokat hozunk? ... Reginaid Surer. A könyvpiac szenzációja! Szemben les a Halál (A Piave partján) Irta: Dr. Schaller Sándor A frontéit leírása a maga valójában. Semmi szenzációhajhászás, semmi túlzás. — Kapható minden könyvkereskedésben és a szerzőnél (Kassa Fazekas u 31.) — 35 cKRronás árban.
