Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-08 / 106. (2919.) szám

traigaiA^ag^ar-HÍRLAP 1932 május 8, TMámup. Attila sírja és a leleplezett varázsvessző A varázsvessző-babona a sarlatánság netovábbja — A mogyoró- faág mint nemesérckutató — Modernizálják a régi babonát Budapest, május eleje. Néhány héttel ezelőtt bejárta a napisajtót a hiír, hogy az ausztriai Auroszmünstenben komoly kutatások kezdőd­nek Attila sírjának kiásása érdekében. Ez a hírforrás elmondta azt is, hogy a kutatók kétségtelen adatokkal (rendelkeznek, auneiny- nyiben a szomszéd község postamestere, va­rázsvessző segítségével félreértést és kételyt nem tűrő módon megállapította a pontos he­lyet, ahol 7—8 méter mélységben fekszik a nagy hun király hármas (va3, ezüst és arany) koporsója. Attila király koporsójának felkutatása régi témája a ráérőkoek, de nem kevésbé ócska metódus az úgynevezett „varázs-vessző1* sem, amely időszakonként föl-föltünik, hogy rövid szereplés után ismét ekneirülgün oda, ahová való: a megérdemelt feledésbe. Már a tizen­kettedik századból vannak nyomok, amelyek azt bizonyítják, hogy ezt a „csodálatraméltó eszközt1* használták a föld mélyén rejlő érote- lérek, sóteiepek, vízfolyások felkutatására. Az 1500-as esztendők táján Agricola György, a jeles mi.neralógus (1490—1550), az észszerű bányászat megteremtője nemcsak említést tesz erről a bűvös szerszámról, hanem tüzetes le­írást is közöl úgy a varázsvesszőiről, mint ar­ról az eljárásról, amelynek segítségével a ku­tatómunkát végezték. Mit mond Agricota? „Azok, akik a varázsvessző helyes haszná­latát és hasznát dicsérik, — Írja Agricola — először is egy mogyoró cserje ágvilláját vágják ki, amelyet mindenféle ércek kikutatására al­kalmasnak mondanak, különösen abban az esetben, ha a mogyorófa valamely érctelér fö­lött elterülő földrétegben nőtt fel. Mások, kü­lönböző ércek szerint többféle vesszőt hasz­nálnak) A mogyorófavesszöt ezüstéroek, a kö- risfa vesszőjét a réz, a fenyőfa ágát az ólom és ón, vasból vagy acélból valót pedig az arany keresésére használják. Azután megmar­kolják a vessző két szarvát ökölbe szorított kezel. De fontos az, hogy az összeszoritott uj­jak az ég felé nézzenek és a vessző kissé föl­felé irányuljon. így bandukolnak aztán ide-oda a hegységben, majd mikor a lábukat ráteszik egy érctelére, akkor — itgy mondják — a varázsvessző meginog és átfordul, megmutat­va az érc helyét; mikor pedig eltávoznak az érc területéről, a varázsvessző nyugton ma­rad. Mint mondják, a vessző forgásának az ércteléreik ereje az oka, amely néha olyan , erős, hogy a fölötte növő fák ágait is lehúzza a föld felé.** ­Eddig szól a jeles mineralógus leírása, , amelyből láthatjuk, hogy ő maga sem hisz a dologban, valami turpisságot sejt mögötte s , mint kólának vérbeli fia, további Írásai során , inkább a csillagjósokat tartja illetékeseknek az ércvon illat ok megállapítására. A forráskutató varázsvesszőnek egyébként , valóságos irodalma van már s magyar nyel- , ven Bogdánfy Ödön és Rakusz Gyula dr. fog­lalkoztak tudományos alapossággal e kérdés- , sel. A két kiváló tudós megállapításai nyo- ( mán lássuk hát, miben is rejlik ennek a va- , rázsvesszőnek titka és ereje? , táraságokban s amennyiben egy-egy véletle­nül (sikerült kísérlet eredménye futótűzként terjed el a közvéleményben, a balsikerek ez­zel ellentétben annál ritkábban jutnak nyil­vánosságra, — igy aztán nem csodálatos, ha még ma, a XX. századiban is vannak, akik vakon hisznek és bíznak a varázsvessző osal- hatatlaraságábau. A modern „varázsvesszők" Emii tettük, hogy a kutatás céljaira már az 1500-as esztendőkben különböző faanyagból faragott vesszőket, sőt fémpálcákat, is hasz­náltaik; a „technika százada**, a legújabb idők e téren is változást hoztak s ma már a va­rázsvesszős kutatók tetszetős külsejű, válto­zatos alakú, „modern** vesszőket is használ­nak, igy jött létre az a kutatóapparátus is, amelynek „Sdhmermuty-polarizátor1* nevet adtak. E bűvösen hangzó név mögött azon­ban éppen olyan sarlatán eszköz rejtőzik, akár az egyszerű mogyorófa-vessző mögött. A 'különbség legfeljebb annyi, hogy a mai vesszös kutatók nem hangoztatják többé, hogy a „telér ereje** vagy a „vízgőzé** hat e a különös megérzőképességgel megáldott kuta­tóra, — ez egyébként lapidárisan is hangoz-, nék, — ezzel ellentétben ma a „rádióaktiv sugarakra** vagy az „eiekiromos kisugárzá­sokra** szoktak hivatkozni. Ez a forma tetsze­tősebb, hangzatosabb, no meg aktuálisabb is. A derék varázsvesszős kutatóknak azon­ban határozott pecbjük van. Ezt a fatális pe- ohet pedig maga a pozitív tudomány újabb és újabb megállapítása hozza a nyakukra. A „modern vés sző s-tudó sok“ azt hirdették ed­dig, hogy a titokzatos anyagokkal fölszerelt eszközeik ma már 700 méter mélységig is érzékenyeik, — ezzel szemben a pompás tu­dományos műszerekkel végzett megbízható kísérletek azt bizonyítják, hogy a rádióaktiv kisugárzást már aránylag vékony kőzetréte­gek is elnyelik. A kilendiilés titka — Mi az oka hát annak, hogy a vessző sok­szor teljesen jóhiszemű emberek kezében is nagy erővel kirendül? — veti föl az érdekes kérdést a tudós Rakusz Gyula dr. A magya­rázat egyszerű s egy kis gyakorlattal bárki elsajátíthatja azt a fogási módot, amelynek ismeretében a kilendüiós bármikor előidéz­hető. A vessző két ágát tudvalevőleg rugalmasan szél kell feszíteni úgy, hagy. a kezeinkben tartott két villaág végét a vessző csúcsa felé kihajlitjuk. Azonnal érezni fogjuk, hogy a vessző ilyenkor nagyon labilis helyzetben van. Miivel a kiteszités jelentékeny erőkifej­téssel jár, sokáig nem bírják úgy tartani, hogy a vessző csúcsa és két tenyerünk egy síkban maradjon, ennek a labilis nyugalmi helyzetnek legkisebb megzavarása is azt eredményezi aztán, hogy a vessző kilendül. POLITZER BÉLA Tátrafüred-i vendéglős éttermei és kávéháza Ruzsbachiiirdőn Kávéház Bar Aki tehát a „fogás** tudatában használja a „varázsvesszőt**, annak kezében akkor ,:je- lez“, amikor éppen akarja, viszont aki jóhi­szeműen és öntudatlanul kezeli, azt akkor „szállja meg a megérzés**, amikor kifárad a tarlósban vagy pillanatra ellankad a figyel­me. Fölmerül végül az a kérdés is, mi a ma­gyarázata annak, hogy ezt a megbizhatlau sarlatán-szerszámot mégis használják, még pedig itt-ott „sikerrel**. Ennek a jelenségnek is kézenfekvő a magyarázata. A varázsvesz- sző mestere, ha nem is képzett geológus, rendszerint ismeri a vidéket s annak föld­tani fölépítését, éppen ezért ott. hozza műkö­désbe varázspálcáját, ahol a képzett geológus egyszerűen szóval vagy írásban földfurá*st ajánlana. Hja, a misztikumnak és babonának — sajnos, — még ma is több híve van, mint egv tudományosan megokolt véleménynek! Ezért tartja magát a varázsvessző babonája hosszú századok óta s ezért fogják minden bizonnyal még tovább is használni... R. E. XXXV. UGOCSAVÁR A varázsvessző divatja Annyi bizonyos, hogy a varázsvesszőnek valósággal divatja volt és van, akár a női ru­háknak, — viszont vannak idők, amikor fele­désbe ment, mint sok más olyan eszköz, amely nem igazolta be a hozzáfűzött várakozásokat, figymaga ez a történeti tény is igazolja, hogy bizony a „varázslatos vessző** is, csak amolyan sarlatán szerszám, mert ha csakugyan alkal­mas eszköz volna a kutatások terén, ebben az esetben nem süllyedt volna időközönként fe­ledésbe, hanem terjedt és fejlődött volna... Napjainkban, — különösen a háborús évek óta — megint felkapták, sőt arról is olva­sunk, hogy Magyarország és a többi közép- európai állam területén is használják itt-ott a könnyerahivő emberek nagy ámulat ár a. Annyit azonban be kell ismernünk erről a bűvös pál­cikáról, hogy míg egyrészről a jótékony misz­tikumot szolgálja, más oldalról, — ahogyan mondani szoktuk: „lépést tart a korral**, ami az adott esetben azt jelenti, hogy a varázs­vessző kezelői a „kor igényeinek megfelelően** kibővítették programjukat s ma már újabb energiakészletek feltárásával is foglalkoznak. Igv sorolták feladataik sorába a szén, olaj, földgáz, sőt a rádium kutatását is. A kiváló ouvárok azonban itt sem állanak meg s mert érzik, hogy milyen nehéz a geológusok mai, kevésbé misztikus, de annál inkább bevált ku­tatási módszerével „konkurrálni**, éppen ezért megígérik azt is, hogy hűvös szerszámuk se- gitségérj nem csupán a keresett ásványi anyag vetyét, hanem a. fekvés mélységét, ki­terjedését, mennyiségi, de még annak szín- fém tartalmát is gramnyi pontossággal megha­ló rozzák. Ezekre a feladatokra pedig a föld­golyó összes geológusai együttvéve sem mer- nériek vállalkozni. A laikus közönség hisz ezekben a sarla­Ugy vagyok ezzel a várral, mint a keresztelő pap az elébe hozott főúri csemetével: cédulára kell följegyeznie a nevek egész litániáját, hogy föl tudja azokat sorolni a keresztelés alatt. Mondhatnám Szökősnek, Ugoesaszásznak, Kan- kó várnak, vagy Szöl'lőeu jvárnak is e várat, mert a krónikások, de meg maguk a krónikák és ilyen-olyan följegyzések sem tudnak meg­egyezni abban, hogy mi volt a neve. Sőt helyét is hol a Tisza 'balpartjára, hol pedig jobbpart­jára teszik. Kezdjük hát ugv, mint. a mesét: hol volt, hol nem volt, veit egyszer egy vár. Ez az egy 'bizonyos, hogy volt és nevet adott an­nak a megyének, amelyik olyan, mint a 'bors: kicsi, de erős. Hogyne, mikor odavetette a vi­lágnak, hogy Ugoc&a non coronat. Ugocsa ren­déi bizony megkötötték magukat és nem vettek •részt, küldötteik utján I. Ferdinánd koronázá­sán 1527 november 3-án. — Nem koronázzuk meg a németet — volt az egyhangú határozat —, van nekünk János királyunk! Azóta ment. át közszájra a szó: Ugocsa nem koronáz. Amely szállóigének időik folytán olyan lekicsinylő akcentusa lett: „Ugocsamegye? ez a gyüszünyi földterület is számit valamit az ő hetven falujával?** Nem oda Buda! mert ez a kicsi terület nemcsak mindig kivette részét a. ‘Szabadság országos küzdelmeiben, hanem nagy férfiakat is adott az országnak. A Gutkeled- nemzetség a Báthoryakat, Abonyiakat, Dobya- Ikat stb., a- Káta-nemzetség a Vasváryakat, Ká- layakat, Surányiakat és a Hunt-Pázmány-nem- •zetség a Forgáchokat, Bat tihány iakat, Újhelyie­ket., Zoárdffyakat innen eregette széjjel a szél­rózsa minden irányába. No meg, hogy várak­ban sem volt hiány a ikis megye területén, azt bizonyítja nemcsak Nyalábvár, hanem a nagy- szöilősi Feketehegy szőlői fölött (búslakodó vár romja is. ... Meghalt az utolsó árpádházi király és ha­lálával föllángoltak a pártharcok tüzei. E tüzek ném mindig égettek, hanem itt-ott növeltek is. 'Mint ezt ama Borsa Benedeknek — vagy hát Bekének, mint akkoron mondották — esete is mutatja. Addig-addig halászgatott. a zavarosban és 6Ímáskodott a megválasztott Róbert Károly király színe előtt, míg ez odaadta neki Szöllőet, e régi s gazdag szász telepet. így okoskodott az uj király: — Ez a Borsa Beke 'bihari főispán és a ki­rályné tárnokmestere. Hatalmas ur és nagy be­folyása van a fajabeíiekre. Tekintélyénél fogva tehát nemcsak Ugocsamegyét, hanem az egész Tiszavidéket képes lesz megtartani az én hű­ségemen. A király számítása bevált — egy időre. Mert Borsa Beke mindenekelőtt várat épített 'birto­kán, melyet a királyi levél castrum Zeuleus vei Vgacka néven említ. Ez a vár pedig nem volt •csak amolyan fából Összetákolt félszer, hanem jól megerősített hely, ahol még a szomszédos Reregmegye nemesei is menedékre találhattak *— ha. szorult a kapca. Midőn, készen állt. a vár, elment Borsa Beke hadakozni Ottó bajor her- eeg s magyar trónkövetelő, majd pedig az Amadé-fiák ellen, de mindig Róbert. Károly ér­dekében. Mígnem összehozta balsorsa Csák Má­téval és ettől kezdve feledve volt. mindaz, mi­vel királyának tartozott, s amit tőle kapott. A mily hévvel szó Igát a eddig királya ügyét, ép­pen olyan lelkesedéssel vetette magát Csák é.ü az Ámadé-fiak mozgalmába, Róbert Károlyt ugyan egy csalódással több érte Borsa Beke hűtlenségének láttára, azon­ban nem vesztette el fejét. Mindenekelőtt Csák Mátéval végzett Rozgony síkján, azután sor ke­rült Borsa Bekére is. Jól tudta, kivel van dol­ga, mert ismerte ennek a hatalmas főurnak vakmerő 'bátorságát s azért a királyi hadak nagy készültséggel támadták meg Szökőst. Borsa Beke talán nem vette komolyan a király haragját, vagy bízott várának erejében s népé­nek hűségében. Egyre megy. Tény az, hogy ■lanyhán ment a vár védelme s rövid időn bélül nemcsak elfoglalták azt a királyi hadak, hanem romba is döntötték. A vár ismét fölépült, ami kitűnik abból, hogy a király első nejének, Máriának adta azt aján­dékba, De Mária királyné elhalt s halálával Szöllős várának élete is zavaros ködök bizony­talan homályába borult, E ködben aztán a kró­nikások ide-oda tapintgatnak és keresik azt a várat, melyet hol Ugocsának, hol Szöllősnek neveznek, de melynek további történetét csak a (hagyományok homokbuckáira építik. Sőt cla- rissimus dominus Andreas Vályi, aki kiráyi ma­gyar universitásbeli professor vala Pesten, igy ir róla a 18. század utolsó évében: — Ittend hajdan vár volt, melytől vette ne­vezését a vármegye is. De valamint e várat, úgy határját is a Tisza elrontotta, Vályi universitásbeli professor tehát a várat 'kutyástól s macskástól a. Tisza mélyeibe sü- iyesztk Hát hiszen igaz, hogy Mária királyné halála után e várról — mint ilyenről — sokáig hallgat a krónika, no de azért még sem lelhet róla azt mondani, hogy belesétált a Tisza vi­zébe s ott fulladt meg. A várak és erősségek szorgalmatos gyüjtögetője, ama hires-neves Petényi Péter, ugyan bizony megakadályozta volna a várnak s határának ez öngyilkossági processzusát, Petényi Péter kedvelt híve volt Zsigmond királynak, akitől is donációba kapta 'Szökőst, Igen ám, de ezáltal a hatalmas Drág- ffyak csorbultak jövedelmükben és ezért sok borsot törtek nemcsak mint .kellemetlenkedő szomszédok Petényi orra alá, hanem Zsigmond királyt is folyton molesztálták panaszaikkal és instanciáikkal. — Ej, ej, a sok imposztor — csóválgatta fe­jét a király —, mit kell itt tenni, mit? . Azonban a halál maga jött segítségére kéte­lyei közepette, mert a Drágffya.k öreg család- alapítói — Drág, Balk és János — sorra elhal­tak, Zsigmond pedig szakállát simogatva mon­dogatta Per ény Írnek: — Osztály az atyafiságos szeretet próbaköve. De mert. ezek a fiatalabb Drágtffyak is olyanok, mint apáik s máris marakodnak a. rengeteg Örökségen, nem is érdemlik meg azt az egymás iránt való osztályos szeretet cs méltányolás nélkül. És sorra visszafoglalgatta a Drágffyak által jogosan, vagy jogtalanul birtokolt koronafek- 'vőségeket. Petényi most már zavartalanul élhe­tett volna királyától már előzőleg kapott, amaz engedéllyel, hogy Szö'llős mellett várat építsen a régi vár helyén: azonban hát ő most már nem sietett, ezzel, mert főemberei sürgetésére vállát vonogatva felelte: — Még egy vár a sokhoz, minek? Egy az, hogy e vidéken nincs már ki ellen építsek vá­rat, Más meg az, hogy van az ellenségnek vára elé'g,-ha szükségem lesz reá, Különben is meg­untam már a várgyüjtés szenvedélyét, Percnyi Péter utódai mégis emelték itt erős várat, azonban — a lelkek számára, Kolostort építettek a Feketehegy aljában húzódó sziklás 'dombon, azt azon idők követelményei szerint erős, várszerü falakkal vették körül és Szent Ferenc fiait telepítették be oda. E kolostort aztán a nép, valószínűleg a szerzetesek csak lugozótt s durva kalikóból készült csuhájáról. Karakó várának nevezte el. A jó ferenerendi atyák sok testi-lelki áldást és művelődést hoz­tak a vidékre, Porciunkula bucsujuk pedig hét vármegyén volt hires. De még más is neveze­tessé tette a szöllős-kankóvári ferences szerze­tesek kolostorát, Ezernégyszázötvenhatot írtak az Ur születése után, midőn Belgrádnál a történelem egyik leg­dicsőségesebb csatáját vívta meg hős Hunyadi János és hozzá mindenben méltó társa, Kapiszt- rán János ferences páter. És akik a keresztény­ség védelmében egymás mellett haladtak előre életükben a dúló csaták utjain, halálukban is egyesültek. Mért. úgy Hunyadi János, mint Ka- pisztrán atya még a belgrádi győzelem évében két hónappal egymás után haltak el. Hunyadit a gyulafehérvári dómtemplomban, szerzetes bajtársit a szerémségi Újlak ferenerendi kolos­torában temették el. Azonban Újlakot erősen fenyegette a török és még mielőtt végleg ha­talmába kerítette volna, a már akkoriban is szentnek tisztelt Kapisztránus féltve őrzött te­temeit gondos lelkek megóvni kívánták a po- gány kezek megszentségteleiiitő (Másától. Tö­méntelen veszedelem és bajlódás közepette el­szállították Szent Ferenc egy másik hatalmas és kellő biztonságot nyújtó házába: a szöllős- kankói várszerü kolostorba. A szöllősvidéki népet mostanság is még azon megnyugtató és büszke tudat érzése lengi körül, hogy közöttük van haló porában itt valahol a szent szerzetes. Más verzió szerint azonban nem sikerült Újlak­ról kimenteni a tetemet és a törökök vak dü­hükben Kapisztrán János sírját földiulták, fejét levágták, testét pedig földarabolva kútba, dob­ták. De hiszen mindegy az, hol porladnak a nagy férfiú csontjai. A magyar és hivő keresz­tény lélek az ő szellemét most. is azokkal a sza­vakkal üdvözli s ismeri magáénak, amelyekkel őt egykoron hős Hunyadi János üdvözölte: — A dicsőséges Istennek hálát adunk azért, hogy minket atyaságod megérkezése által meg­örvendeztetni méltóztatott. A szölősi vár-kolostorra egy század múltá­vá azután szomorú napok virradtak. Perényi Ferenc egy durva s erőszakos cselekedettel mindazt fölbontotta, amit ősei a hitélet terén és erkölcsi bázisok talaján építettek: elűzte a szerzeteseket és a kolostorból megerősitett he­lyet, most már tisztán várat formált, Az ő szempontját tekintve, éppen idején. Mert köze­ledett már Thelekessy Imre, I. Ferdinánd ve­dére, hogy megreginazza Perényi Ferencet, •ott, ahol éri. A kolostorból várnak vedlett erős­ség keményen állta az ostromt-, de végre is ka­pitulált és Perényi Ferenc nejével, Be'bek Ka­talinnal együtt fogságba esett, Thelekessy visz- szament kapitányi székhelyére, Lévára, maga helyett pedig otthagyta Székely Antal kapi­tányt, aki a várat újonnan építette és elnevezte Szöllőewij várnak. Tehát ismét uj név. De ezen legutóbbi elne­vezés utáni időkben nem volt már többé alkal­ma a várnak ujTakeresztelkedésre, mert Ferdi­nánd király és Izabella özvegy királyné vezérei ■pgyértelmülog s közös akarattal lerombolták azt, Nevezzék bár a. várat Ugocsának, Szöllős­nek, Karakónak, vagy SzöllŐsnjvárnak, de an­nak romjai ott vannak a mai NagyszöTlős fölött és sem a vízibe neon ugrott az omladék, sem ár­un ányos lidércek el nem ragadták azt, Sőt. in­kább érdeklődéssel nézi úgy különösen szőlö- szüretelés táján a körülötte nyüzsgő embere­ket és csodálkozva, bámul a hajdan vigságos, most nagyon csöndes szüret elésre. (Következő közlemény május 22-i számunkban jelenik meg.) IPF’ Ajánlja a ^Nagyasszonyt** nőismerösei 2W* közt! 6 REGÉLÓ ROMOK DIENES ADORJÁN

Next

/
Thumbnails
Contents