Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-05 / 104. (2917.) szám
4 <HK<x7aMAfi^^HIRtaft 19iM 5, catttfirffifc. n KiseDDiegi magyar ifjúság utia Baráth Lászlónak, a Magyar Munkaközösség egyik prágai vezetőjének fenti cim alatt megjelent cikkére a Prohászka-Körök részéről a* alábbi válasz érkezett szerkesztőségükhöz. Diósa Kornél (Pozsony) válasz- cikkének az audiatur et altéra pars elve alapján adunk helyet. A PMH hasábjain a közelmúltban aktuális cikk jelent meg Baráth László tollából. Mivel a Magyar munkaközösség nemcsak a jelen, hanem a jövő magyar társadalmát, tehát elsősorban a mi ifjúságunkat érinti, szabadjon abjektiven a kisebbségi magyar társadalom jövőjének felelősségérzetében néhány megjegyzést kockáztatnom. Az a megállapítás, mely szerint a szloven- szkői magyar ifjusági mozgalmakban a „jobb" és a .,bal“-oldal „munkássága" negatívumot •mutat, senki előtt sem kétséges. Barátb László e két irányt egészségtelen szélsőségeknek tartja, melyek egyikében a liberális szellem, másikában pedig a romboló demagógia nyilvánul meg. Tökéletesen igaza van. Sajnos azonban, hogy ugyancsak a „jobboldal kategóriájába sorolta a szociális szellemiben dolgozó Prohászka-köröket is s igy szélsőséges, a materializmussal t ellentétben pusztán csak spirituális mozgalomnak tüntette fel. Ha figyelemmel kísérné az ifjú katolicizmus szellemében megindított „Uj Élet" cimü lapot, ily téves megáll api tás r a nem jutna. Csak annyiban van igaza, amennyiben az ifjú katolikus akció a szélsőséges szocializmus ellenpólusa, de megfeledkezik objektívon látni a katolicizmus dualisztikus lényegét, mely nemcsak a lélek, de az anyag fontosságát is elismeri s a kettőt igyekszik finom harmóniáiba olvasztani. Már Szent Tamás filozófiájában megtaláljuk ezt a nézetet, hogy egy bizonyos anyagi plusz kell a létminimumhoz. Enélkül az élet lehetetlen s a lélek elsenyved, amennyiben matériáiban élünk. Ez az összhang nyilvánul meg a katolikus és általában a keresztény tanokban kezdetüktől fogva. Nem tehetünk róla, hogy a múlt század és korunk liberális szelleme megfertőzve a katolikus öntudatot, csupán csak templomi frázissá és nem a való életté formálta a katolikus világot. Ez a dekadencia abban nyilvánult meg, hogy a jó katolikus eljárt vasárnaponként a templomba, de a való élettel katolikus érdekszemszögből nem sokat törődött. Hiányzott a katolikus v6 társadalom öntudatos megszervezése. így történt, hogy a közélet irányítása sokszor de- A struktiv kezekbe került.- XIII. Leó negyven évvel előbb kiadott en- ciklikája nagy felbuzdulást, de kevesebb aktív munkát eredményezett. Magának az egyháznak a papjai is több időt szentelhettek volna a szociális munkának. így nem csodálkozhatunk, ha a szegényebb társadalmi réteg, a munkásosztály valósággal kisiklott az egyház kezéből. Mindezt pedig az öntudatra ébredt katolicizmus okozta, mely a közéletben többé megszűnt irányitó szerepet játszani. Hiába hirdette a lélek uralmát, ha a földi lét fenntartásához s továbbfejlődéséhez szükséges anyagiakban idegen és 'sokkal kisebb számú ellentábornak volt kiszolgáltatva, igy természetes, hogy nem is védhette a katolikus érdekeket. Á kapitalizmus, mely látszólag lehetett katolikus, bár a katolikus tanok- * 1 kai felfogása ellenkezik, öntudatosan űzte igazságtalan és embertelen kizsákmányolását. Már most eljutottunk ahhoz a pontihoz, mely 1 társadalmunk életében egyelőre eszmei fordulatot jelent s amelyen túl tarthatatlannak tartja a mai társadalmi élet fonákságait. Ez a fordulat ráeszmélés a krisztusi gondolatra, 1 azaz a krisztusi tan szellemében öntudatra és a katolicizmus nagy kulturértékeire ébredt ifjúság lelkében állott elő, melynek cél- 1 ja a társadalom jólétét krisztusi szellemiben szolgálni. E nehéz reorganizáló munka először is a lelkek megizmosodását követeli meg. Ez pedig nemcsak a jellemes életideál ; kialakítására, hanem tudományos felkészültséggel törekszik a közélet meghódítására. . A gazdasági alap előteremtése egyenlő a pozitív szociális munkával, népünk anyagi nívójának felemeléséivel. Az ifjú katolicizmus 1 akciója a pozitív életkörülmények figyelem- bevételével indult meg s főcélja a szociális ( szellemben való, de a köz biztonságát nem veszélyeztető előkészítő munka. Ezen a pon- I fon megegyezik az újonnan megalakult Magyar Munkaközösség programjával, csak a különbség az, hogy szilárd etikai alapokra épít s ez a kriszt ián izmus. j Prohászka bizonyltja a mi munkánk irá- . nyát, kinek szellemében dolgozunk: „Nekem ■az a kötelességem, hogy folyton agitál- ( ,nom kell egy uj korszak mellett, amikor a tőke és a munka, a tőkés és a munkás uj kapcsolatban, uj közösségben tesz. Hogyan lesz ez, nem tudom, de akarnom kell.“ A prohászkások is ebben az irányiban agitálnak, de ama kikristályosodott tervvel, mely a po- : zitiv élet eszközeit fogjá megragadni a gazdasági élet terén. Ezt a megoldást pedig — jól állapította meg Baráth László — kisebbségi adottságainkhoz mérten csakis a szövetkezeti eszme fogja megvalósítani. A gazdasági világban ez forradalmi rendszer, de nem . hajszol profitol s a kapitalizmussal való szaKOMMENTÁROK A HITELEZŐ Oly jól esik a széles nagy uccán sétálni a rügyező fák alatt a májuseleji napsugárban, oly jól esik fütyürészve Heine igazára gondolni és elfelejteni a nap, az év, a világ és a kor bizonytalanságát; az ember ilyenkor barátságos a bogarakhoz, a lovakhoz, az emberekhez és talán önmagához is, a legszívesebben köszöntgetne jobbra-balra, mint a vendégségben lévő fejedelem, ha bekocsizik a baráti állam ujjongó fővárosába, mosolyogna és fotografáltatná magát, — oly jól esik reggeli után inspiciálni májust a prágai Vencel-téren, amikor a nagy tavaszi tolongásban csaknem a lámpaoszlopok is kirügyeznek és a villamosvágányok között ibolya fakad. Az eposzi idill e bevezető sorai után igy kellene folytatnom: De ki az a sötét alak, aki felém jön aszott termetével, fityegő kabátjával és savanyúan sötét arccal, amelyből mindössze a nagy kampós orr lóg ki csaknem a földig; ki ez a bús figura, aki ténferegve és fejbekólintva botorkál ebben a fényben, mintha lenyelte volna, a világ minden szerencsétlenségét? Tényleg ő nyelte le. ő, a hitelező. Reménytelen hangon megszólít, óvatosan érdeklődik anyagi hogylétem felől és panaszkodni kezd. Elmondja, hogy ő issza meg a levét. Mindennek. A krízisnek, a májusnak, a bizonytalanságnak. Az emberek nem fizetnek, a végrehajtók tehetetlenek, mint a megvert hadseregek, szerelme, a pénz, megszökött és a rendőrség sem tudja fölkutatni hollétét. Mindenki tartozik,-a hajdani legjobb fizetők is, a leírásokról külön könyvet kellene vezetni, ha nem volna úgyis mindegy, egész primitíven és kicsiben kell dolgozni, könyörögni kell, s egyáltalán úgy viselkedni, mint hajdan az adósnak, kérni, sírni, revolverrel fenyegetni és tűrni az emberek prepotens válaszait, meglesni a kedvező alkalmakat, lecsapni, mint az ölyv. vijjogni, mint a sas keselyű, turbékolni, mint a galamb, — eh, nem élet ez többé! Javában beszélt, amikor egy terebélyes ur jött velünk szemben, lassan, méltóságteljesen, mint a mesék kacsalábon forgó kastélya, figyelemre alig méltatott és szemmelláthatólag a természettel szent egyetértésben élvezte a tavaszt. Hitelezőm fölneszeit: — Bocsánat-, egy adós. Meg kell fognom. A legrosszabb fizető, de talán most, elseje után. Merész ívvel kikötött a méltóságteljes tömeg mellett és néhány percig figyelhettem tárgyalásaikat. Ha egy hábourelőtti ember látta vol- nak őket, bizonyára az elegáns és fölényesen beszélő, ibörziánertipusu embert tartotta volna a hitelezőnek, s a kis szegényt mellette az adósnak. A társalgás egész menete ezt látszott igazolni, a szomorú, síró kérés és a határozott, parancsoló gesztus, amellyel az adós elutasította a hitelezőt. Eddig jutottunk! A hitelező a Vencel-téren fogdossa adósait, pontosan ugyanolyan módon, mint hajdan a dologkerülő 'lékütők fogdosták „megvágható" áldozataikat az uccán, sétáltak, lestek, kerestek, mint a pók, — most ugyanez a sorsa a hitelezőnek. Szegény. Vékony termetével, lázban ragyogó szemével úgy tűnt elém, mint a tőke Don Kihótja, s mint ahogy a spanyol nemes a régi lovagi világ elkésett ivadéka volt, úgy látszott ez a hitelező is a mai rendszer utolsó, zavart lovagjának. Mennyire máé fogalmaim voltak a hitelezőről, az úrról, élet- halál uráról, amikor Marx-ot olvastam; s a kisajátított emberi erő szimbólumát láttam benne? Hát igy végződött? Nem erőszakos konfliktus végzett vele, nem robbant föl és pattant el tűzben, lávában, égiháboruban, mint az égitest, ha pályáján egy nagyobb erővel találkozik, hanem kihűlt, mint a tulsokáig keringő bolygó, elszáradt, elfonnyadt, elillant körűié az atmoszféra, s hiába sivalkodott: szánalmas, letört figura lett a világmindenségben. Elvégre ez a kis ember előttem a tőke ősforrása, eddigi végtelen nagy rezervoárja, amiből az egész nagy és szent Rendszer táplálkozott. Tíz hitelező már szervezkedik. A nagy hitelezők bankot alapítanak. A bankóik ráteszik kezüket az iparra, a kereskedelemre, a gépekre, a munkásokra, a mérnökökre', az államra. Kétszáz évvel ezelőtt kezdődött a folyamat az olasz városokban, az első „hitelezők" helyem, s akkor jól ment minden, mert az adósok fizettek, s ha nem fizettek, mindig akadt valamijük, amit adósságuk fejéiben elvilhettek tőlük. Ha mást nem, a munkájukat, az életüket, egy darab húst belőlük, mint ama Syluik tette. Az üzem nőtt, kompiikálódott, virágzott, s a hitelező — vagy absztrakt-urna, a Hitel, mint Széchenyi mondotta — lassan-lassan a világ urává vált. Talán az ásta alá a hitel és a hitelezők társadalmának tekintélyét, hogy ma az adós élete nem a hitelezőé többé. Sem a munkája. így azután a hitelező tehetetlen vele szemben, nem használ a végrehajtók hadserege sem: ha egyszer az adós nem fizethet és munkáját nem lehet értékesíteni (és nem lehet, mert nem kell), akkor a hitelező elvesztette a csatát. Az adós szabad, mint. a madár, s ha nincs is semmije, a saját gyöngeségével aláássa hitelező erejét. Ma elérkeztünk erre a pontra. A fejlődés görbéje lefelé hanyatlik. A hitelező látens energiája elfogyott. S mint ahogy a hajdani kis hitelezők meggazdagodásából kinőtt a nagy és szent rendszer, a bankok, az ipar, a kereskedelem, úgy hanyatlik vissza a kis hitelezők letörése után minden, a bankok, az ipar, a kereskedelem. A bús kis hitelező-donkihót máris jött vissza felém a Vencel-téren, megtört és kétségbeesett, s csak messziről int: nincs eredmény. Lassan tűnik cl a tér torkolatánál, oly lélek nélkül és minden-mindegyesen jár, mintha ki akarna sétálni a világból, s vele valamennyi hitelező, az egész letört rendszer. — S ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy pont ez a hitelező, akit most itt láttam, a zsákuccába futott világ képviselője, egy szélsőséges és uj világot hirdető párt lelkes, csaknem mániákus tagja. Váratlanul meglepett ez a megállapítás. Szimbólumnak vegyem? A kétségbeesés és az elkeseredés taszította oda? Már a hitelező is? ... Szvatkó Pál. A forgalmi adó emeléséről szóló tőrvéa; végrehajtási utasítása a törvén? kihirdetése előtt jelent meg Filius ante patrem - A raktári készletek bejelentése Prága, május 4. A forgalmi adó emeléséről széló törvényt a szenátus április 28-án szavazta meg. A törvénynek — záróintézkedései szerint — május elsején kellett életbe lépnie, annak szövege azonban a nagyközönség előtt máig ismeretlen volt, mert a törvényt a hivatalos törvénytárban csak ma hirdették ki. A törvénytárat nyomtató államnyomdánál azonban sokkal serényebb volt pénzügyminisztérium, amely nagy sietségében odáig ment, hogy már szombaton kiadta a még ki nem hirdetett törvény végrehajtási rendeletét, vagyis megszületett a filius ante patrem. A távirati iroda utján közhírré tett végrehajtási utasítás a következőiket tartalmazza: 1. A forgalmi adó és fényüzési adó tételei, valamint ez adók átalányai szabályként 50 százalékkal emeltetnek. Az emelésből ki van véve a) az 1 százalékos forgalmi adó és az 1 százalékos adót helyettesítő átalány (például a liszt és őrlemények, a hús, a hústermékek, mii ételzsirok, tengeri, cukorrépamag stb. forgalmi adója); b) az emelés alól mentesek a 2 százalékos forgalmi adót vagy a fényüzési adót helyettesítő átalányok, amiket a hirdetmény külön felsorol; ide tartoznak a cukor, szesz, gyújtó, belföldön előállított hírlapok, az ezüst és a finom lakkbőrök. A másfajta bőrök 3 százalékos átalány forgalmi adója csak egy negyeddel emelkedik; c) az oly forgalmi adófizetésre kötelezett személyek, akiknek forgalma 1931-ben nem haladta meg a 150 ezer koronát, magasabb forgalmi adót egyáltalán nem kötelesek fizetni. 2. Hogy valamely áruszállítás, vagy munkateljesítés után a magasabb forgalmi adót ikell-e fizetni, vagy nem, ama vonatkozólag mértékadó az a körülmény, hogy az áruszállítás, vagy munkateljesítés május 1. előtt vagy után történik-e. A szállításról kiadott számla kelte csak ama személyeknél mértékadó, akiknél a pénzügyi hatóság a forgalmi adó kivetésénél megengedte a kiáltitott számlák alapján való adókivetést. 3. Május végéig változatlanul hatályban maradnak a forgalmi adóinak, a fényüzési adónak és forgalmi adóátalámynak importnál való beszedésére hatályos rendelkezések. Az 1. bekezdésben foglalt rendelkezések analóg érvényesek az áru külföldiről való behozatalánál is. Az esetleg felmerülő kételyek elhárítása érdekében a pénzügyminisztérium külön utasítást adott a vámhivatal oknak. Június 1-től kezdve a kiadandó uj rendeletek lesznek érvényesek. 4. Azok a gyárak, amelyeknek forgalma 1931-ben meghaladta az 500 ezer koronát s amelyeknek a 'gyári lerakatom kívül legalább két oly elárusító helyük van, ahol a fogyasztó közvetlenül megkaphatja termékeit, további 50 százalékkal magasabb, összesen tehát 4 százalékos forgalmi adót fizetnek. 5. Miniden nagykereskedő s kiskereskedő is (ba 1931. évi forgalma nem is érte el a 150 ezer koronát), a május 1-én raktárában levő készletei után 2 százalékos forgalmi adót köteles fizetni. Ez az intézkedés azonban nem vonatkozik az 1. bekezdés b. és c. pontjában felsorolt árura. A készletek megadóztatása megköveteli azt, hogy minden nagykereskedő, és kiskereskedő is a május 1-i állapot szerint raktári készleteit leltározza. Ezeket a leltárakat május 15-ig kell beterjeszteni a pénzügyőri hivatalhoz, mig a készletek forgalmi adóját május 31-ig kell befizetni az illetékes adóhivatalhoz. 6. A május 1-e előtt lekötött, azonban később teljesített szállításoknál a magasabb forgalmi adót a szállító a rendelőre átháríthatja, illetőleg a számlázott összeget az emelt forgalmi adó összegével emelheti. 7. A komló, mindennemű vetőmag és olaj- tartalmú mag (repce, mák stb.) forgalmi adója május elsejétől két százalék helyett egy százalék lesz. Kihirdették a térvényt és végrehajtási rendeletét A forgalmi adó emeléséről szóló törvény a hivatalos törvénytárban április 30-i kelettel ma jelent meg. Ezzel egyidejűleg közli a törvénytár a forgalmi adó emeléséről szóló törvény végrehajtási rendeletét, amely néhány rövid szakaszban a régebbi végrehajtási rendeletek a legújabb törvény szellemének megfelelően módosítja. Ézen kívül a törvénytár közli a kormány azon hirdetményét, amely a fényüzési adó alá eső tárgyak jegyzékét módosítja. Ez a módosítás Kizárólag a bútorra vonatkozik. Eddig olyan bútor után kellett fényüzési adót fizetni, amely Európán kívül termelt fáiból, készült, vagy ilyen fával volt kívül furmi- rozva. Az uj kormányrendelet szerint azonnali hatállyal fényüzési adó alá esik a finoman aranyozott, ezüstözőfó. bronzozott, vagy finoman festett bútor bármilyen fából is készült. Ellenben nem kell fényüzési adót fizetni az egyszerű ormamentálds metszésekkel ellátott bútorért, ha a metszetek felülete nem haladja meg a bntor egész felületének 20 százalékát, továbbá az egyszerű nemzeti ornamen- tumokkal ellátott bútorért. Metszésnek nem tekintik az esztergályozott., égetett, préselt diszi'tményeket. Ellenben mindig fényűző bútoroknak tekintendő a berakásos bútor, bármilyen anyagból is legyen az alap és a berakás. Itt kivétel megint az oly bútor, amelynél a berakások kizárólag egyenes vonalnak. Végül minden esetben fényűzőnek tekintik adózás szempontjából a kínai, japán, vagy más keleti stilü bútorokat. Az uj rendeletihez a Lidové Noviny azt jegyzi meg, hogy a pénzügyi igazgatás kissé messze ment a képzőművészeti kérdésekben és hogy bizonyára nagyon érdekes lesz, amikor a pénzügyi hatóságoknak cl kell dönteniük majd, hogy mi az egyszerű nép diszítmény és mi nem az és hogy mely bútor keleti stilü s melyik nem az. A drágítás áfa csökkent a gyufafogyasztás Prága,, május 4. Amióta 20 fillérről 30-ga emelték a gyufa árát, a gyufafogyasztás csökkent, Hasonló jelenség ez, mint amilyen a dohányárak emelése után jelentkezik. Nincs kizárva, hogy a gyufafogyasztás csökkenése a dohányáruk fogyasztásának esésével van kapcsolatban. Kevesebb cigarettához kevesebb gyufa kell. A gyufaipar képviselői úgy vélik, hogy a megdrágított gyufa helyett más gyuj tószerszámok fogynak nagyobb mértékben s ezért küldöttséget menesztettek a pénzügyminiszterhez s azt kérték, hogy az öngyújtókat erősebben drágítsák meg, hogy ennek következtében a gyufa újból verseríy- képes lelhessen. fcitást idézi elő. Nem jelent osztályharcot, mivel sokkal ideáiisabb a cél: az összesség jólétének emelése. Ez az alapja a kulturális haladásnak s a nemzeti életnek is. Remélem, hogy a Prohászka-körök e programjának ismertetésével nem lesz már kétséges, hogy nem vagyunk szélsőség. Nem helyén való tehát igy irniv . mert tagadnunk kell az olyan felfogást, mely mumkairányvonalként csak kikristályosodott ideológiát ismer el. De még inkább tagadnunk kell azt az álláspontot, hogy két ut van: Moszkva és Róma, vagy a száz- százalékos materializmus vagy a százszázalékos spirituális irány... a Magyar Munkaközösség a szélsőségek egyedüli létjogosultságát tagadja." Mi nem kapcsolódunk ki a közös munkából. Mi a megkezdett utón megyünk tovább. Nem bántunk senkit, senki se támadjon bennünket. Ezért, óvakodjék a Munkaközösség állást foglalni Rónia ellen, mert ezáltal nem a magyar fiatalság egységes ■szintézisét, de éppen eldifferenciálódását idézi elő. A Munkaközösségnek objektív szemüvegen kell minket megítélnie, mert ha ellenünk ok nélkül állást foglal, arra a gyanúra szolgáltathat okot, hogy pusztán materiális, tehát ..haladó szellemű vallástalanok" egyesülesdijót játszák és érzelmileg beállítottságuk közelebb vau a Sarlóhoz, mint hozzánk: a szlovenszkói magyar ifjúság tekintélyes részéhez. Diósi Kornél.
