Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-04 / 103. (2916.) szám

hmz rnajita 4, saorua.

Csehszlovákia külön egyezséget kőt

a kivihető pénzösszegre nézve Ausztriával és Németországgal?

Ausztriába máris 3000 koronát lehet kivinni?

Prága, május 3. A Csehszlovák Nemzeti Bank, mint már jelentettük, május el sej í ónvónnycl rendeletet adott ki, amelynek értelmiéiben külföldi utazásokra minden ut- levéltulajdonos csak ezer koronát vihet magával- Tegnap Bécsiben megkezdődtek a ■tárgyalások a csehszlovák delegáció és az Osztrák Nemzeti Bank között a külföldi utazásokra engedélyezett összeg emelése érdekéiben. Állítólag ©lyértelimü megegyezés jött létre, hogy

a Osehszlovákiáiból Ausztriába é« az Ausztriából Csehszlovákiába való utazásnál 3000 koronát lehet majd átvinni a határon. Hasonló egy ez séget akar Cseh Szlo vákia Németországgal és Jugoszláviával is kötni.

Aa utazási irodák szövetségének elnöksége é» a hajózási társaságok elnökségei tegnap közös tanácskozásokat tartottak, amelyen Döleáal elnök a Nemzeti Bank legújabb rendelkezését bírálta. Rámutatott arra,, hogy az utazási irodák hiábavalóan fordítottak óriási összegeket reklámcélokra, kénytelenek lesznek alkalmazottaikat elbocsátani és jövedelmük megcsappanása miatt adócsőkkor! és formájában az államot is károsodás éri. Stern dr. szindikus megállapította, hogy ezer koronával senki sem utazhatik külföldre és az egyetlen megoldási lehetőség volna az idegenforgalmi kliring, ami különösen Ausztriával és Németországgal megvalósítható, mert ezekben az államokban és Csehszlovákiában is számos deviza akadt meg s ezeket, ilyen módon lehetne ismét forgalomba hozni. A jugoszláv utazási irodák képviselői arra hívják föl a figyelmet, hogy

az Adriai tenger partján levő szállodáik egy harmada csehszlovák állampolgárok

Sóvár, május 3. Milyen jóságos a teremtő Isten. Itt a tavasz, itt az ébredés, itt a pacsirta csattogás, itt a rügyezés, lombozás, kezdő virágzás. Itt a májusi Királynő széttere- getetit palástja. Itt az ártatlan gyermekszívek, valamint az emberekben csalódott lelkek mindennapi fohásza őhozzá. Itt a nap ragyogása. Itt a megujhodott élet —, megtetézve az ember verejtékes munkájával!

És mégis, mégtis nem érezzük még ma sem az Isten áldott Napjának azt a melegét, mely a sziveket is átjárja, — a virágnak azt az illatát, amely enyhítő balzsamként csöppen a szenvedő telkekbe, — a tavasznak azt a meleg fuvalmát, amely lesimitja homlokunkról a gond redőit s elhessegeti ajkunkról a kesernyés izt. Egyáltalán nem érezzük azt, hogy boldogabb élet felé vinne bennünket ez az uj tavasz — a sok-sok csalódás után!

De hát mikor fog már egyszer át átmenni a mi kuszáit; emberre], Istennel, önmagával megihasonlott lelkivilágunk és mindennapi gondéletünik is — téli dermedtségből — ébredő tavaszba, reményteljes rügyező, virágzó májusba, mint a természet, amelyet az isteni kéz dirigál?

Mikor? Bizony csak akkor, amikor ez az egész hajbak ápolt, egymást s egymásnak

rontó világ is aláveti magáit az isteni Dirigensnek a keze alá. Előbb nem!

Már pedig végzetes minden elkésett perc, mert szörnyű az a kép amelyen foszforeszkál a mi köznapi életünk, amelyen visszatükröződik a mii elernyedtségünk, vibrál a mi

tulajdona, aMk sok százezer koronát ruháztak vállalataikba s ezek a megkötések tragikusan befolyásolják prosperitásukat. Az értekezlet határozatiig tiltakozott a Nemzeti Bank megkésett rendelkezése ellen és rámutat arra, hogy ezzel nemcsak a vállalatok és azok alkalmazottainak az egzisztenciáját veszélyeztetik, hanem a csehszlovák idegenforgalomnak is ártanak- A szövetség és a társaságok a kivihető összegnek háromezer koronára való felemelését kérik a vasúti és hajóiviteldijakon felül.

megélhetési küzdelmünk, kiütközik a mi kiszámíthatatlan veszteségünk ebben a rettenetes életküzdelmünkben.

De még ennél is borzalmasabb az a kép, amely feltárja előttünk a mai emberiségnek —■ Istentől elrugaszkodott, erkölcsileg letört s ennek folytán a romlottság lelki posványára süllyedt — lelkivilágát. Az emberiség lel ke bizony ma hijijával van: minden osztóigazságnak, becsületnek, türelemnek, megbízhatóságnak, jóakaratnak s áldozatos szeretetnek.

Hijjával van azért, mert kihullt belőle a pozitív hit, eltompult benne az erkölcsi érzék. Mert eltorzult benne az Isten képmása, elhomályosult rajta a krisztusi arc, eltűnt belőle a magasabb ideál, el a szentek örökbékés mosolya, aminő csak a jó és nyugodt lelki ismeretből fakadhat, mert a mai anyagi ember nem edzi magát Krisztus receptje szerint a jóiban, mert nem keresi az ő igazságát a saját önhittségének és végzetes tévedéseinek a legyőzésére, sem az ő igazságát a mai igazságtalanságokkal szemben. Mert nem fut, nem menekül az ő erkölcsi törvényének oltalma alá a maga romlottságának hínárjából. Mert nem hallgat az ő szelíd szavára a lázilókkal szemben. Nem kapaszkodik az ő végtelen szeretet éhe a mai általános gyűlölködés ellensúlyozására.

Ellenkezőleg: ezekkel a lázadókkal, maga is lázadozik a béke Királya ellen ahelyett, hogy egész erejével azok ellen fordulna, akik az ő lelkének, szivének, hitének, erMÁJUSI GONDOLATOK

Irta: DOBRÁNSZKY JÁNOS nemzetgyűlési képviselő

ZAY ISTI KÉT BÁLJA

Irta; Szitnyai Zoltán-— Napsütés: No hallja, a Piroska C6ak elég napsütés a házban?

— Nem mondom, nem mondom — ég gyönyörködve nézett a leányára.

— Aztán Istihez fordult:

— No Isti öcsém, mulatunk-e ma este? És asszonyom, remélem maga is?

— A megyebálon?

— Az is van? — nevetett fel az öregur. — Mi már csak a Katolikus Körbe megyünk. Nekünk az is jó lesz. Ugy-e Isti?

— ő? — kérdezte az asszony hosszan elnyújtva az ő-t. — ő a megyebálra, hivatalos.

— Még nem is tudom, — szólt közbe Isti zavartan.

— Persze, az ilyen fiatal urak igen kapósak.

— Nehéz a választás — gúnyolódott az asz- ezony.

Piroska Istire nézett. Nagy barna szeme meleg csillogással nyílt ki, de tiszta homlokán rejtett aggodalom felhője suhant át. Isti megköszörülte a torkát. De nem talált alkalmas szavakat.

Lesütötte a szemét és tovább hallgatott. Akkor Piroska is elfordította a fejét, majd hirtelen felugrott a helyéről— Jaj, egy moly — s két tenyere összecsat- tant.

S a kis féhértestü rovar tovább röppent s elmerült a szoba árnyékos részében.

— Mondja Zay — van magánál egy olyan meghívó?

Isti előkotorta a tárcájából. Egy összehajtogatott, sárgás papir is utána hullott, előbb a fotelre, aztán a szőnyegre, széleslevelü napraforgó sárga ábrája fölé, amint Isti a meghívót nyújtotta merev karral s az asszony szemébe nézett hosszan, hogy hát honnan is ismeri?

— Hát ez az — mondta Háry né mosolyogva s míg a meghivót nézte, egy pillantást vetett a lehullott papírra is, lábát lassan és óvatosan kijjebb tolta s hirtelen mozdulattal a papiros fölé tette a talpát. — Ugy-e, jól láttam, maga álldogált az előbb a Váry-leányokkal az Aranyfácán előtt?

Isti szórakozottan tette vissza tárcájába a meghivót.

— Igen. — mondta hanyagul és kedvetlenül — épp akkor futottak be az Aranyfácán elé, amikor arra mentem.

— Szép leányok — tűnődött Szabó Kálmán az ablak felé.

— És gazdagok — mondta az asszony.

Isti hirtelen felállt.

— Bocsánat...

— Isten vele, — búcsúzott az asszony hűvösen.

Piroska a verandáig kísérte.

..- Hát Isii — kérdezte bátortalanul, vonakodással — mégis a megyebálra megy?

is

ti elfordította a fejét. _ ,

— Mondja...

— Nem, nem.

— Igazán?

— Nőm is akartam.■ Minek?

— Akkor Isti — és Piroska nagyon melegen a szemébe nézett — tartson velünk a Katolikus Körbe. Nagyon szeretném.

— Természetesen, hisz ez magától értetődik.

A Széchenyi-uton már megritkultak a gyalogjárók. Mire Isti a Szent Királyhoz ért, épp akkor törtettek ki onnan a Yáry-kisasszonyok, a huszárok, a knickebokeres Lali, Menői tant Pálmával és egy csomó úrral, akiket Isti nem is ismert. Egyszerre tele lett velük a keskeny ucca.

— Hát maga? — nevetett rá Mályva. — Hanna! Hanna! Itt az Isti.

— Szóbaálljak vele? — kérdezte Hanna tréfásan és kissé neheztelően is.

Aztán Istibe karol s egy parancsoló mozdulattal csöndet intett hátra a tréfás megbotránkozással felhördülő férfiaknak és sietve ment Istivel az Aranyfácán felé.

— Csak azt akarom mondani, hogy a bálon ott lesz Egon bácsi is. Tudja, a gyámom. Legyen hozzá kedves, dicsérje a versenyistállóját, az nem baj, ha maga nem is ért a lovakhoz, csak dicsérje. Az öreg nagyon hiú 6 főként a lovaira büszke. Szeretném, ha- megkedvelné magát.

Isti ijedten nézett Hannára. De már nem felelhetett. A társaság a nyomukba ért és Hanna sietve nyújtott kezet a kapuban:

— Az esti viszontlátásra.

Zay Isti egyedül ment a Széchenyi-uton. Szédülten ment s a földnek horgásztattá fejét. Sóhajtozott.

— Mit csináljak mostan? Oh minő kellemetlen.

Mire Piroska visszament a lakásba, Háryné felemelkedett a fotelből. Kaján és titokzatos mosoly úszott a szája fölött. Aztán az uccán kabátjának ujjából elővette az írást, amit Isti hullatott el a szőnyegen Piroskáék szaténjában. Mégegyszer megnézte és elégedetten mosolygott. A sárgult és helyenként szakadozott papírlap a magyar királyi belügyminiszter gépírásos rendeleté volt, melyben megengedi, hogy Zajacz István abzagyvaszántói illetőségű, magyar honos, családi nevét „Zai“-ra változtassa.

— Szóval Zajacz — bólogatott magában az asszony. — Zay István urat tehát Zajacznak hitták azelőtt.

S mint végigtekintett az elnéptelenedett uccán, Istit pillantotta meg, épp akkor, amint Hannával karonfogva mentek az Aranyfácán felé.

— Úgy? — és gonosz mosolyba húzta a

szájátEgy papirüzletben borítókba tette a miniszteri végzést és Váry Hanna nevét irta a boríték fölé.

— Ezt vigye az Aranyfácánba — mondta a hordárnak izgatottan — és személyesen adja át a nagyságos kisasszony kezébe.

Este lett.

A felhős égen megdermedtek a pára cseppek ós fehéren ereszkedtek a város fölé. A polgári

belváros ablakai sorra kivilágosodtak. A hóhullás sűrűn pihent meg az úttesten g elnyelte a fogatok neszét. A dromedár testű portás, a szálloda világos kapujában állt és onnan kiáltozott a hosszú kocsi tábor felé:

— Halló! Toldalagi nagyságos ur kocsija... Micsimkei Ferkó ... Komoróczy xnéltóságos ur soffőrjs is előállhat •..

Ostorok pattantak, ezüstös csöngők harangozták, antökürtök búgtak a a szálloda kapuján bundás, csillogó hölgyek suhantak ki szapora léptekkel az ernyők alatt, meg cilinderes urak a kemény páncéling és lepkenyakkendő fehér villanásával, sarkantyúk pengése, huszártisztek és jókedvű öregek is, rövid bekecsekben, melyek alól tréfásan lógott ki a frakk íves fekete szárnya.

A megyeház tölgyfakapuját feltárták s két sujtásos hajdú állt meg kivont karddal az oszlopok alatt.

Zay Isti behúzta, ernyőjét és besietett a kapun. Egy hópehely cilinderére pattant s mint parányi fehér csónak lebegett csillogó tükre fölött. A kapuboltozat ivei alatt a várnagy állt fekete magyarban. aranybojtos nyakkendővel a sujtások fölött. Ő sietett az érkezők elé. Volt, akinek csak könnyed köszöntést osztott le s máris elnézett a feje fölött, másoknak meghajlást is juttatott s mint eleven útmutató, intett a lépcsőház felé. Voltak, akik elé egész a kapu bejáratáig járult, aztán mint szertartásmester, meghajtott derékkal vonult előttük a piros szőnyegen, nyikorgó csizmával egész az előcsarnokig, ahol már frakkok lebegtek, zsongásban, párfőm- szag között s a szolgabirák, aljegyzők, megyei ifjúsága, jelvényes rendezőség mosolygott, bókolt a hölgyek felé.

<•— Kegyes engedelmével szabadna-a meghivót látnom — suttogta a várnagy Isti fülébe. .

Isti bosszúsan húzta ki a fehér kartonlapot, mire a várnagy karja felemelkedett, mint egy sorompó.

A szűk Megyeház-uocában megtorlódtak a fogatok. A vendégek sürü rajokban érkeztek egymásután. Az arcokon ünnepi izgalom, mely megilletődött a pálmák kettős sorfala között, csodálkozásra nyiló szájjal, aztán mégis közömbös és hűvös nyugalmat öltve föl. Könnyed és fölösleges szavakat szórtak egymáshoz felsietve, annak jeléül, hogy nem csodálkoznak és nem lelkesülnek, mintha nem is éreznék alkalmi és mámoritó pompáját a fénynek, a puha szőnyegeknek, a pálmaerdőnek és az eleven szobroknak, amint hajdurúhájian állnak a lépcsőfordulóknál mereven és mozdulatlanul. Mert itt nem szokás csodálkozni, itt magától értetődő, ami van s aki csodálkoznék, arról nyilvánvaló, hogy nem közülük való, véletlenül került ide.

Zay Isti megdobbant, amint felsuhant a lépcsőkön. Kabátját kigombolta s halk mosollyal, jóleső pillantást vetett frakkjára, egészen az eszkarpen csillogó orráig. Íme ő. Zay István doktor egyszerű pénzügyi titkár, itt torlódik a nemes cs nemzetes vármegye előkelő, úri népe között. A pénz ügy igazgató holnap majd magához hivatja e

kölesének, földi boldogulásának s általán egész életének a megront ói, romlottságának a kórokozói, mérhetetlen nyomorának a kovács olói.

A mi keresztény szocialista pártunk egyébre sem törekszik; mint hogy:

1. Visszaillessze ezt a romlottságba meghasonlásba és bizonytalanságba kisiklott lelkivilágot Krisztus urunk arany foglalatába.

2. Megjavítsa az egész életet az evangéliumi szeretet gyógyszerével.

Azért küzdünk a keresztény világnézet diadaláért és a társadalomnak nemes értelemben vett szociális berendezéséért.

Ennél szebb, szentebib és kiegyensúlyozottabb célkitűzést kívülünk egy politikai és társadalmi törekvés nem tűzött ki maga elé. De ehhez elszánt és megingathatatlan jellemű küzdőtáborokra van szükségünk mint amelynek egyik sejtjét a mi párthiveinkben is bírjuk.

Május elsejét az egész világon a marxista osztálygyülöletben felnevelt proletárság a forradalom jegyében ünnepli és az ébredő tavaszból erőt akar gyűjteni a polgári társadalmak gyökeres felforgatására.

Ezzel szerűben mi május elsejét nem meggyalázni és a gyűlölködéssel megszentségte- leniteni, hanem megszentelni akarjuk abbeli törekvésünkkel, hogy a természet titkos ébredésével pusztuljon a lelkik alá! s uj lendületnek vágjon neki a felbomlott társadalmi élet és megalapoztassék egy jobb, boldogabb, békésebb és igazságosabb jövő, osztálykü- lönbség, rang- és valláskülönbség nélkül mindenki számára. Mivel azonban ebbeli törekvésünknek útjában áll a mai tisztán materi aliszükns politikai és társadalmi törekvés, mi sem természetesebb, hogy mi ezzel szemben a legélesebb harcban állunk, annyival is inkább, mert ennek az irányzatnak köszönhetjük azt, hogy a sors keze ránk nehezedett s hogy az általános kirizis napról-napra jókban sorvasztja a mi életegzisztenciánkat s mind nehezebb és nehezebb koldusbotot farag részünkre.

Ám ki áhitaná., ki akarná a koldmsnéipek sorsát? Kinek kell a lelki bélp oki osság? Kinek néni kedves a szebb és jobb jövő? Mi ennek reményéről nem mondunk le. Azért kettőzött nekifeszitéssel végezzük a rögtörő munkát s magvetőként szórjuk mindenfelé a szabadság, a megújhodás és a testvériség szent magvait. Az öntözést, a növekedést és a gyümölcsözést a jó Istenre bízzuk.

némi irigységgel, de egyben rejtett tisztelettel és kíváncsisággal is kikérdezi a részletek felől. .Mert óvatosan kell bánni az ilyen fiatalemberrel, akinek a legjobb körökben vannak összeköttetései. S ő majd hanyagul felelget, kiseé immel- ámmal, mintha nem is tulajdonítana jelentőséget az egésznek. De azért ügyesen mondataiba fűzi a főispán nevét, meg Váry Egon kegyelmesét, akinek a kis Hanna mutatta be. így fogja mondani, hogy kis Hanna, mert ebből is látható, mennyire benne van ő a megyei társaságban. S mennél feljebb ért a lépcsőkön, az előcsarnokhoz közeledve, amely megtelt már az urinép diszkrét zsongásától s táguló orral egyre bővebben szíttá fel a hölgyek sokféle párfömillatát, a szive annál erősebben lüktetett. Ez fordulópontja életének. Tulajdonképpen a frakkját is erre az alkalomra csináltatta tűz hónapos részlet- fizetésre. Egy bágyadt gondolat még Piroska arcát juttatta eszébe, anfint őt várja türelmetlenül a Katolikus Körben. Elkomorodott. Aztán elcsitította lelkiismeretének vádoló szavát. Hiszen ő nem is tehetett másképp. Még ha Hanna nem mondja azt, hogy Egon bácsinak akarja bemutatni... De igy...? Különben is szabad ember és azt teszi, amit akar.

A ruhatárban hanyag uriassággal hullatta le kabátját. A türkörben jóleső pillantást vetett magas és karcsú alakjára. Ápolt, fehér keze puha, nőies mozdulattal végigsimitotta sürü, hullámosszőke haját.

— Te is eljöttél? — kérdezte Istitől az egyik szolgabiró, mintha csodálkoznék s emlékezetében kételkedőén kutatna valami után.

— A Hannáék kedvéért — felelte Isti, hanyagul. — Nem tudod? Itt vannak már?

— Váry Hannát érted? Azok ...

Aztán távoli érkezők felé villant a szolgabiró mosolya, s anélkül, hogy befejezte volna megkezdett mondatát, a váilak, 'selyembe burkolt asszonycsiipök között furakodva, magára hagyta Istit.

Az alispán! lakosztály összes termei nyitva álltak. A dúsan kivilágított tágas szobák kitárt szárnyas ajtók egymásbanyiló hosszú sora zsúfolásig megtelt. Forró parfömszag s a társalgás halk moraja Ívelte össze őket. A hölgyek még ruhájuk frisseségében táncolatlanul kényelmes- kedtek a fotelekben, az urak jólvasalt frakkban, kemény ingben, mintha páncél feszülne rajtuk, mozdulataik is feszesek, stílusuk előkelő s frissen beretvált arcukról még nem pergett le a púder. A sujtásos hajdúk hatalmas tálcákon frissen csapolt söröspoharakat nyújtogattak, meg ezüst dobozból szivart, cigarettát és égő lángot a dohányosok felé. Az asztalokon ízes szendvicsek, sokszínű likörös üvegek, azok számára, akik a sört nem szeretik. Néha felbukott egy-egy kellemes női kacaj és trillázva bukdácsolt az egyetemes zsongás fölött. A frakkok tompa, fekete foltjait huszárattillák bontották meg színesen és idősebb beszélgető urak gyűrűjében egy-egy kanonok selyem talárja ugv lebegett, mint valami nagy. lila levél, i / r 'Folytatjuk.) .

*• '» *£+AXX ÁÁ Mc+JM+ká