Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-26 / 120. (2933.) Második kiadás
y OÍ.VK JTA A JKJLfcA^t i is<>2 uiUju.o k.u, CbuiteOiivuuk. A csehszlovákiai Pen-Club magyar szekciója? Mm SZOMBATHY VIKTOR Európa minden kas és nagy irodalmi köre, minden hivatásos és műkedvelő toliforgatója nagy és őszinte figyelemmel kísérte a Pen Clulbok budapesti találkozóját Előkelő nemzetek előkelő Írói beszélték meg szintén előkelő környezetben, akadémikus hűvösségben a balatoni fogasok között az irodalom bajait és örömeit. Kevés öröm és sok baj: ez a mai A románok nevében Bucutza ur kijelentette, hogy a romániai Pen Club érdélyi szekciója Bán ff y Miklós vezetésével megalakult. A csehszlovákok azzal örvendeztették meg a gyűlést, hogy ezentúl „szabad" a magyar szellemi termékeket behozni Csehszlovákiába. Ígéretnek, kijelentésnek szépen hangzik. Különlegesebb öröm azonban nem vegyül bele, mert hisz ezt vártuk is régen s csak természetesnek vesszük, hogy a szellemi fejlődés útját ól nem zárnak el teljesen. Talán azt mondjuk, hogy timeo Dananos et dona ferences? Ne vegyítsünk ürmöt . . . De meg kell látnunk, hogyan alakul meg a romániai szekció s mi lesz végül nálunk ie a magyar könyvekkel, melyet valószinüleg ismét kegyelt kereskedők hozhatnak be Pozsonyon : eresztől s a könyvkereskedelem tekintetében nem jutottunk előbbre szép rendeleteknél . . így aztán egészen ápe.ie meskérdezem a prágai magas Pen Club vezetőségét: alakithatnak-e a szlovcnszkói magyarok kü-< lön szekciót az országban? Revésnek, méltatlannak tartanak-e erre minden szlovén- szkói magyar toUfoTgatót? Föltétlenül van cseh és szlovák irókartásaink között velünk szimpatizáló, megértő lélek. Annyi irói egyesület alakul Itten, nem le- hetne-e megalakítani a valóban emelkedett szempontú, közös, európai irányú egyesületet végre, egy Pen Ciut szekciót, m’nt az erdélyieknél? • Vagy az csak a teljesen önálló, vezető, államalkotó nemzetiségek joga? irodalom mementója, melyet a kellő pillanatban szomorúan megerősített a kedves Színi Gyula halála, aki a Pen Clubok nagy disz- ebéd-napján dietetikus problémák miatt a Kerepesi temetőbe vonulni kényszerült, az írónak kijáró díszsírhely illő elfoglalása végett. Az íróknak bajaik vannak s az irodalomnak problémái. Kellemes elégtétel volt hallani németek és angolok szájából is, hogy az írók általában nem írhatják meg azt, amit szeretnének s Ernst Tollertől kezdve Karin Micha- elisig minden íróban maradt egy iks irodalmi fölösleg, amit legfeljebb a börtön hűvös levegőjében lehetne leáztatni. Je naich dem: mondja a német, azaz, amiért Toliért becsukják itt, ugyanazért a kollégát felmagasztalják ott s viszont. Nem nagy az egység az európai szellemi körökben s a sokat hangoztatott irói béke is, valószinüleg csak a kiválasztottak vágya és rágógumim ja marad, a békétlenség tovább dúl nemcsak politikai, hanem irodalmi berkekben is, — már ameny- nyiben szabad kereknek nevezni a toleforgatok bozótos harcmezejét. Boldogan figyeltük, hogy írók jöhetnek és mehetnek, tömörülhetnek és beszélgethetnek s hogy Galsworthy számára éppúgy vau még probléma, mint a monoklis holland Írónő számára, akinek nevét elfelejtettük ugyan, de mindenki megjegyezte magának, milyen csinos , . . Az írók jöttek és menteik, nagy és kisállamok irói, akadémikusok és ex-futurís- ták. De valahogy úgy éreztük, ez az irói sátor nem volt teljes létszámú s ebben a sátorban csak a kiváltságosak foglalhattak helyet. Anélkül, hogy túlságos jelentőségre akarnám emelni a mi kis, dédelgetett, kevés tagú, de annyiszor megüidözött s kifogásolt szlovenszkói irodalmunkat, arra kell rámutatnom, hogy az úgynevezett kisebbségi irodalom nem volt képviselve se a balatoni fogasoknál, se az Akadémia hüsében. Igaz, azt mondják, hogy az irodalom egységes és oszthatatlan, mint egy nemzet kultúrája s a magyar irodalmat kitünően reprezentálja a pesti irodalom, — mégis csak azt kell mondanom, hogy a háború utáni megoszlott kulturvilág- ban a nagy decentralizáció következtében a pesti talajon kívül más irodalmi virágok is fakadtak, hogy csak a transsylvániai erős irodalomra célozzak. A németeknek van Pen Clubja Németországban, de van Ausztriában is. Mért ne lehetne a kisebbségi magyar irodalomnak is egy Pen Club-szekciója9 íme, kijöttem a kérdéssel. Vannak, akik azt kérdik, hogy hol vannak a Pen Clubhoz írók és könyvek Szlovenszkón, erre nézve csak azt felelhetem, hogy bizony már vannak, ha nem is angliai mértékben, de tisztességgel s magas mértékkel Az utódállamok Pen Clubjának vezetősége érezte, hogy annyi szemrehányás után nem menetnek üres tarisznyával a szellemi nagyok ülése elé s úgy a romjnok, mint a csehszlovákok megbillegtették kissé Pandora szelencéjének tetejét. A halottnak hitt varieté föltámadt és döntő győzelmet aratott London színházi életében Egyszerre tiz „Nom-Siop Variety" nyílt meg a világ legnagyobb városában —■ Cochran, az angol szmházhirály — A varieté-mozgalom élén A Prágai Magyar Hírlap iondoni munkatársától London, május 24. London harmincöt áJJlaindó színháza (s az Isten tudja hány változó, hol mozivá, hol varietévé, hol előadóheflyisiéggé változó színháza) az utóbbi időiben minden eddiginél 'nagyobb változáson ment keresztüli. Tudni kell ugyanis, hogy évekkel ezelőtt — főképpen közvetlenül a nagy háború befejezése utóin — London volt a varieté világközpontja. Az angol varieté csodálatos gazdagsága és felkészültsége túltett minden ország ilynemű „müiniíézeieim" és ha egy artista Londonban megvetette a lábát, ezzel álmai álmát érte ell Azután jött a mozi. Előlbíb a „siltenit", majd a „Italkie". A vége az lett, hogy az angol varieték lassanként mind átváltoztak — mozi- heiyiséggé és egy időben, körülbelül másfél esztendővel ezelőtt, London színházi élete olyan képet mutatott, amely az összes szakembereket annak megállapítására bényszeritette, hogy az angol varieté megszűnt, meghalt és többé fel nem támasztható. Az utolsó másfél esztendő alatt a londoni színházak a leghösíe&ebb küzdelmet folytatták és folytatják ma is — megélhetésükért. Volt olyian hét — éppen a közelmúltban — amikor a harmincöt állandó színház közül — tizenhat zárva volt; volt olyan hót, hogy azokban a színházakban, amelyekben játszottak, alig volt látogató- Ám a legutóbbi hetekben változás állott be ezen a téren ... Az ok, amellyel ezt a változást magyarázni lelhet, egyszerűen az, hogy — a halottnak hitt angol varieté feltámadt poraiból. Annyira íeltámadts, hogy egyenesen — kezdi megölni a szórakozás minden más fajtáját Londonban. Annak idején először a London Paviilion, Oodiiran-nak, a világlíirü angol színház vezérnek óriási varieté-színháza alakult át — beazéiőmozivá. Utána, sorban egymásután mozi lett: a finom Domiraion Tlieatre, a kon- zenvativan előkelő „Hayimarket", majd a „Prinoe of Wales Theatre", a „New The- atre" és még egy sereg más prózai színház. Később már számolni sem lehetett, hogy melyik színház „vált át" mozivá, mert — hosszabb-rövidebb időre — mindegyik színház megpróbálkozott mozielőadásokkal. A mozik túl nö vekedés én eb egyik oka az volt, hogy az amerikai moziipar — amely odahaza nem találta meg teljesem számításait — mindenképpen terjeszkedni akart Európában. A terjeszkedés első álllomiása természetesen — csak London lehetett és az amerikai filmgyárak egymásután vásárolták meg a londoni színházak egész sorát, és hozták át iide sokszor igen gyenge filmjeiket. Mozicsömör Londonban London azután — néhány hónappal ezelőtt — határozottan megcSömőrlőit a sok mozitól. A büvőlletesen szép és luxuriózus uj mozipaloták, a Regal, a Plaza stib. egymásután kezdtek beiktatni műsorukba jobb- nál-jóhb variétészámokat és három-négy hónappal ezelőtt minden jobb londoni mozi műsora — inkább varietének számit ott, mint mozinak... Nos, e téren most minden eddiginél nagyobb fejlődés mutatkozik. A múlt héten vált köztudomásúvá, hogy a Paílaoe Theaitre: a finom opeirettszinház, Lehár Friderikájának és Dénes Oszkár Viktóriájának diadalmas színhelye — állandó varietévé változik át, még pedig olyanná, amelyben naponta — ölt előadást tartanak! A Palaoe-Varieté első műsorára már szerződtették is nagy számnak Giovannit, a világhírű, magyar származású és Londoniban élő bűvészt is. •. A Palace tehát — varieté lett! Olyasvalami ez, mintha azt mondanák, hogy a newyorki Metropolitan Opera — zenés revü-szinházzá változott át! Ám ez még nem volt elég, mert mára az is közhírré vált, hogy Cochran — felismervén az idők jelét — a London Paviillion-t, a Pitocadilly leghíresebb szinházhelyiségét, az angol varieté ősifészké't, amely nemrég szégyenszemre mozivá vedlett át, újra visszaváltoztatja varietévé, még pedig a varietének egy uj fajtájává, úgynevezett „n on-stop valriety“-vé? vagyis olyan színházzá, amely egész nap, megállás nélkül és szüntelenül, váltakozó varietémüsont ad... Ám, ha Cochran elindul1, akkor el kell indulnia — mindenkinek. Ennek tudható be, hogy szinte a London Páváikon „metamorfózisának" közhírré tételével egy időben — tálán egy-hét órával későbben — a Phoenix színház részvénytársaság (a Phoenix színház egyike a legfinomabb londoni prózai színházaknak), amelynek érdekkörébe nemcsak ez a színház tartozik, de még kilenc máis mozi is, mind a tiz szinházhelyiségét egyszerre és minden átmenet nélkül „nonstop variety'Wé alakítja át... A londoni színházigazgatók egyszerre felébreditek kábul tis águkból és — remény kedve a varieté felé tekintgetnek. Most már ettől várják az egyedül üdvözítő — anyagi sikert. Ám a varieté, amely Londonban a szó szoros értelmében „a poraiból megéleme- dett Phoenix" szerepére vállalkozott, nemcsak a színház viliágát rohamozta meg és foglalta el hirtelen, de — a londoni vendéglőket, kávéházakat és esti, sőt éjiszakai klubokat is! Ma már a Strand, a Piocadilly, az Oxford Circus legfinomabb éttermeiben, mindenütt, szervíroznak a vacsorához legalább két elsőrangú, sőt világhírű varieté- számot s ha igy fog haladni a dolog, még megérjük, hogy a Covent Garden, a híres londoni operához, az idei rövid Wagner- szezon befejezése után — trapézmüvésznő- ket és kőtéltánooeofcat fog az ámuló londoni közönség elé vinni! — No, azért a színházi viliág, sőt a tálkáé sem marad adós — szenzációkkal. A színházi világ legnagyobb szenzációja: Richard Tűdben, aki újra énekelni kezdi a „Mosoly oriszágát" Londonban, de már nem a Drury Lame-bem, hanem — a Wintergarden-ben. És talán még ennél is n agy óbb szenzáció —■ Janin ing® jövetelé, akinek számára Monck- ton Hoífe irt egészen speciális darabot, melyet a nagy német művész Londonból egyenesen visszavisz Berlinbe! Az elpusztlíhaíatlan Shaw A londoni színházigazgatók, akik alig tudnak mostanában igazán sikeres darabot a kezűikbe kaparintani, egymásután fedezik fel az eddig teljesen ismeretlen — drámaíró tehetségeket. Basíl Dean, a legmerészebb angol színházi vállalkozók egyike például (ő fedezte fel tavaly Anthony kisasszonyt az egyik nagy londoni áruházban e „Autumn Orocus" ciimü darabját nem kevesebbszer, mint hárarmszázszor játszotta) egy aut obuszkalauzra bukkant rá, akitől egyszerre — három darabot vásárait meg. Marié Ney, a londoniak igen kedvelt ren- dező-szinéísznőije, egy fiatal színész-írót dob' még ebben az évadiban a londoni publikum elé. A művészi törekvésű Art® Theatre ezzel szemben egy ismeretlen újságírónak II. Riehardról írott „modern játékát" prezentálja a jövő hónapiban csemegékhez szokott közönségének — a legnagyobb reményekkel ... A mindennél nagyobb szenzáció azonban, megint csak G. B. S.-szel, az elpusztíthatatlan Bemard Shaw-vai kapcsolatos. A tialkie elterjedésének kezdetén Bemard Shaw a legdörgedelimesebb filippikáfcat tartotta a mozi rombolásai ellen. Később mégis belement abba, hogy — személyes felügyelete mellett — egyik darabját, a „How he lied to heT husband"-et megfilmesítsék. A fil- mesités tavaly történt és — sikert aratott! Az idén természetesen Shawnak már teljesen más a véleménye a talkieiról, mint eddig volt és a vállalkozóknak „sikerült- rávenni" az öreget, hogy — egy másik darabját is vászonra vigyék. A közeli hetekben megfilmesítésre kerülő uj Shaw-darab az „Airms and the ma.n", amelyet a British International fog felvenni Elstree-ben. A dariab rendezője Cecil Lewis, ugyanaz, aki Shaw első darabját is rendezte és aki kibírta, hogy „az öreg tigris" minden szavát, minden mozdulatát megkritizáljia- Mr. Lewis most i's belement ebbe és iigy előreláthatóan Bemard Shaw örökre eljegyezte magát a tálkáéval. Ha a varieté a mostani mértékben fog terjedni továbbra is, ki tudja, talán még megérjük, hogy a „zseniális öreg költő" valami jő — kötéltánc-'száimot is komponál a közel jövőben. Hacsak addigra a londoni varieték újra vissza nem ved lenek — színházakká... _^Lóránt Mihály. Do hupil István: BOKRÉTA Belekötöttem sok-sok álmot: Dusfürtü, kék harangvirágot. Belekerült a múlt, a bánat Nefelejtsnek és ibolyának. A szerelem, álmatlan éjek Rózsának és a tövisének. Pár boldog perc, pár régi nót?: Margaréta és őszirózsa. Sokat vártam hitben, reményben, Legyen benne repkénylevélben. Belekötözöm a csokorba Mniden napomat sorba, sorba És átkötöm selyemfonállal, Kimmel, élettel és halállal. Középre a szivemet hagytam. Bokrétám kész van. Kinek adjam? | gzeistB¥áffi-pégg [|j az ffl’acssíüf Tföátaa f'-M megnyitás május 15-én ’ ?j Teljes napi pensio lakással fa 11 június 28-iarés 39--- S ym szeptemberben 8 I augusztusban KŐ 49.— g P Meleg straíssfl-ussoáa és győgsr- KH Ö ffirdW. §| m TeejgeyszsB ffa*eu 87(3 m, L| Úszás, tennis, GOLF ||j i ? Posta, távirda, telefon : j||j Liptovsky Svaty Jan. |p tL Ksod fövonal-autobusz Liptovsky ||j m Svaty Mikuláson (Ivptoszentmiklos) j|| minden gyorsvonatnál. Jfl®
