Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-26 / 120. (2933.) Második kiadás

1988 május 86, csütörtök. 3 Megreformált reformok Numerus dausus a középiskolákban I (A. L. ár.) A csehszlovák törvényhozás mimikájának minemüségét mi sem jellemei jobbam, mini hogy az alkotóit törvények jó­része már rövid idő múlva hatályba lépése után movellázásira, kiegészítésre, módosításra szorul. Jogbizonytalanság és a köz, valamint magánosok súlyos károsodása ennek termé­szetszerű következménye. Különösen káros a baltása az iskolaügy te­rén történd sok változásnak. Eddig mindegyik i'skolaűgyi miniszternek voltak tarsolyából előhúzott reformjai, amelyeket azután utódja sietve megreformált az ő tarsolyában rejlő uj ideákkal. Az iskolaügy terén évek óta jel­legzetes kísérletezés folyik, amelynek sze­rencsétlen áldozatai a mai ifjak, akik évről- évre újabb kérdőjelek előtt állnak, abban a te­kintetben, mi lesz a jövő vagy legközelebbi évek tantervé, vizsgaanyaga, hol tudnának te­hát beiratkozni, hogy kiválasztott életpályá­jukra felkészülhessenek Töbh reformálás után most megint a kö­zépiskolák reformja került napirendre. A tanügyi férfiak hosszas ankétezései után már megérett az anyag a parlamenti megtárgya­lásra. Ezúttal még nem akarunk részletesen re átér ni az újságokban már közölt tervekre. Hogy vannak a középiskolákban elkerülhe­tetlenné vált változások, az kétségtelen még a laikus előtt is. Nagy a diákok túlterhelése, célszerűtlen a francia nyelv tanításának erő­szakolása és a magyarnak meg németnek háttérbe szorítása, sok a nem megfelelő tan­könyv és hogy egyéb bajok is vannak a kö­zépiskolai rendszerben, ez szintén mind két­ségtelen. Ezúttal csak egy tervre akarjuk felhívni a figyelmet. Már évek óta feltűnően erős az ifjúság özönilése a középiskolákba. Résziben egészséges ennek az oka, mert arra vall, hogy szélesebb rétegekben is felismerik a maga­sabb minősítés előnyeit, de résziben egész­ségtelen is, mert azt mutatja, hogy a tisztvi­selői, lateiner pályára kívánkozik az ifjúság jórésze. Állami, városi vágy más olyan állá­sok és nem szabad pályák lebegnek előtte, amelyeken elhelyezkedve végig mászik a szamárlétrán a biztos végső „boldogságot" jelentő nyugdíjazásig. Ami régente átka volt a magyar fi atal Ságnak, az most megnyilatko­zik az uj állam uj fiatalságában. Az államhi- vatal lett a remények reménye, a vágyak ne­továbbja! Hiszen mindez miég nem volna olyan nagy baj már az állam vezetői és a nekik első­sorban kedves ifjak szempontjából. A vesze­delem azonban abban rejlik, hogy az állam már nem bírja eltartani a tisztviselők óriási­vá dagadt seregét és nem bírják eltartani a városok és egyéb köztestületek sem,, Amit megkezdték a magánvállalatok, az folytatód­ni fog minden vonalon. Létszámcsökkentés — ez a jövő zenéje. A középiskolából az egyetemre vagy mindjárt állásba készülő fia­talság .már most is alig tud és a jövőben még nehezebben fog elhelyezkedni. A szellemi proletariátus erős megnövekedésére kell te­hát majd számítanunk. ügy látszik, ettől riadtak meg az iskola- ügyek egyes vezetői, amidőn azt a tervet kovácsolják, — amit már egyes lapok is szel­lőztetnek — hogy a középiskolák első osztá­lyába csak meghatározott számú diákot vesz­nek fel. Ez nem volna egyéb, mint nyílt nu­merus clauzus, amolyan, aminő már fennáll a magyar tanitóképzőben — szégyenére a demokratikusnak mondott tanügyi rendszer­nek. Hogy ez a numerus clauzus kiket sújtana elsősorban, az ne,m lehet kérdéses. Mink, ma­gyarok volnánk leginkább annak kár váltották Amúgy sincs elég magyar középiskolánk és ezzel még ezek diáklétsizámát is csökkente­nék. Alig hihető, hogy ilyen numerus clau­zus esetében a magyar középiskolából kiszo­ruló magyar fiuk akár német, akár csehszlo­vák középiskolában el tudnának helyezkedni. Mert ha ez magyar szempontból nem is kí­vánatos, — más hiányában — mégis erre kellene fanyalodni. A magyar fiú tehát a numerus clauzus áldásai következtében a pol­gáriba volna kénytelen járni és elzárnák előtte az utat minden magasabb minősítés megszerzése és így vezető szerepre való fel­készülés elől. A középiskolai numerus clauzusnaik má­sik, éppen nem épületes következménye volna a tülekedés a középiskolába való fel­vételért. A protekció, pártállás itt azután döntő szerephez jutna, mint az a tanítókép­zőbe történő felvételek során tapasztalhat­juk. Hogy , az ifjú lelkét mennyire megmé­telyezi, ha már az Élet felé tett első lépé­seinél is ilyeneket kénytelen tapasztalni, ar­ra válaszoljanak a pedagógusok. Nem vagyunk hívei a hivatalnoki pályára, a nyugdijképesség elérésére való nevelés­nek. De viszont az emberi értékek kifejlesz­tésének megakadályozását is mindenképpen elleneznünk kell, már pedig a középiskolai numerus olauzns csak erre vezethet. Végez­hesse el mindenki azt a közép- és felső isko­lát, amely képességeinek, tehetségének meg­felel, anélkül azonban, hogy matúra birtoká­ban vagy egyetemi végzettséggel rest el né például azt, hogy iparos vagy kereskedő pá­Jttéltóságos és homor hisértéh utolsó útjára a hét hősi hatéit halt magyar repülőt Az egész magyar nemzet temette Endreszt és Bitiayt — Megható gyász­szertartás és búcsúbeszédek — Félmillió ember adta meg a végtisztességet Budapest, májiue 25. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) Ma hajnalban érke­zett Nagykanizsára az Endresz György és Bit- tay Gyula holttestét szállító vonat. A nagyka­nizsai állomás épületét fekete drapériával von­ták be. Egész Nagykanizsa lakossága ott volt a pá­lyaudvaron, a helyőrség összes tisztjei tel­jes diszben várták a gyászvonatot. Amikor a vonat befutott, a gyászkocsi négy sarkára fölszegezték a magyar zászlót és virágokkal szórták tele a koporsókat. Nagykanizsa polgármestere meghatott hangú beszédben búcsúztatta a magyar nemzet hősi halottait és a város koszorúját letette a két koporsóra. A határtól egészen Budapestig valamennyi állomáson koszorúk, virágok tömegével árasztották el a kocsit. Siófoktól Budapestig három repülőgép kisérte a vonatot. Az utolsó üdvözletek A budapesti délivasuti pályaudvaron már délelőtt 10 órakor nagyszámú gyászoló közön­ség gyűlt össze. Egymásután hozzák a kor­mányzó, a kormány, a parlament koszorúit és a koszorúk egész tömegét, amelyek közt ott van Masrvar Sándor koszorúja is ezzel a föl- irással: „Utolsó üdvözletem óceánrepülő bajtársam­nak — Magyar Sándor." A pályaudvaron megjelent Bittay özvegy édes­anyja és nővére, akik éjszaka érkeztek Sepsi- szentgyörgyből és kis zacskóban erdélyi földet hoztak maguk­kal, hogy a koporsóba tehessék Bittay feje alá. Endresz özvegye Í6 megjelent talpig gyászban, pedig azt hitték, hogy nem lesz elég ereje ki­menni a pályaudvarra. A három gyászoló nő könnyek között ölelte át egymást. SÍRKÖVEKÉI I rmndcTZ kdrierrxbeiz é? kkxiicl'ben. ] •gyári arcra KÖIPARGÜÍRTELEPE Ezután a koporsókat újból az ágyú talpakra helyezték és a menet megindult a Kerepesi-uti temető felé. A millenniumi emlékmű előtti gyászszer­tartáson resztvettek a kormányzó, a kormány tagjai, a képviselőház és a felsőház küldöttsé­ge, a katonai és polgári előkelőségek, akik a ravatal előtt fölállított tribünön foglaltak he­lyet. Félmillió ember a menetben A két koporsó ú százezernyi gyászoló között A vonat menetrendszerű pontossággal futott be a pályaudvarra. Mialatt a koporsókat ki­hozzák a kocsiból, három repülőgép kering a pályaudvar fölött és a zenekar rázendít a gyászindulóra. Amikor Endreszné és Bittay édesanyja és nővére meglátják a koporsókat, hangos zokogásban törnek ki. Ezután a koporsókat ágyutalpaikra helyezik. A menet lassan elindul. Az útvonalon végig égnek az uccai lámpák, amelyek gyászfátyollal vannak bevonva. Minden kirakatban Endresz fényképe van ki­függesztve. A koporsókat az olasz király, a magyar kormányzó és Mussolini koszorúi bo­rítják. A koporsókat szállító ágyutalpak előtt katonai diszszázad menetel. A délivasuti pályaudvartól a millenniumi emlékműig a rendőrkordon mögött több százezerfőnyi tö­meg szorong. A kormányzó signnm laudissal tüntette ki Endreszt és Bittayt és az érdemrendeket ki is tűzik a bársony diszpárnára Endresz és Bittay többi kitüntetései közé, amelyeket a koporsók után visznek. Amikor a menet eléri a Nádor- ucca sarkát, egy kisleány szalad a koporsókhoz és mind­egyikre piros rózsát dob. Az embereknek könny szökik a szemükbe és mikor a leányka visszatér, össze-visszacsókol- ják. A Bazilika valamennyi harangja zug, ami­kor a menet végighalad a Vilmos császár-utón. A beszentelés A millenniumi emlékmű előtti tér már 11 órakor megélénkült, az emberek ezrei türelme­sen várják a halottasmenetet. A magyar rádió fölvevőkészülékén kívül egy második rádiéap- parátust is elhelyeznek a téren, mivel a -ma­gyar rádión kívül a 'bécsi rádió is helyszíni közvetítést ad a temetésről. A tér fölött hatal­mas repülőgép kering, amely virágokat szór le. A menet déli 12 órakor ért a millenniumi em­lékmű elé. A két érokoporsót elhelyezik a ka- tafalkon, majd Hász István tábori püspök beszentelte End­resz hamvait, Soltész Elemér evangélikus tá­bori püspök pedig imát mondott Bittay holt­teste fölött. A beszentelés után Kenéz Béla kereske­delmi miniszter lépett a ravatal elé helyezett szónoki emelvényre és a -magyar kormány ne­vében búcsúztatta a halottakat. Kenéz miniszter gyászbeszéde — Hősök és vértanuk temetője ez a föld, — mondotta emelt hangon. — A történelem lapjai piroslanak a magyar gondolat mártírjainak vé­rétől, akik a haza és a nyugati kultúra védel­mében haltak meg a hősök mezején. Endresz György és Bittay Gyula a magyar szivek dia­dalívei alatt vonulnak be a halhatatlanság pan­teonjába. Fiatalon hagyták itt e földet, mint annyi más hőse a hazának. Most visszatérnek az anyaföldbe, amelyet annyira szerettek, hogy érte meghaltak. De halálukkal is az anyaföld életét és jövendőjét szolgálták, mert e kis nem­zet fiainak bátor cselekedetére és mártirsorsára fölfigyel most az egész világ és megismeri igaz­ságtalan elitéltetését annak a nemzetnek,.mely­nek ilyen fiai vannak. A magyar kormány ne­vében búcsúztatlak Benneteket és ígérem, hogy emléketeket hálával és kegyelettel fogjuk ápol­ni. Emléketek fölidézése bátorságot önt belénk és fölfokozza a sokszor csak tudat alatt szuny- nyadó nemzeti energiákat. Példátok megmutat­ja a kötelességteljesitésnek a föltámadáshoz vivő útját. A nemzeti önérzet és a belső erköl­csi érzés is azt parancsolja, hogy emléketeknek tisztelettel és hálával adózzunk. Sok vért és könnyt hullattunk, de nemzetünk történelmé­ből megtanultuk, hogy vérből és könnyből vi­rágzik ki a szabadságnak, az életnek a fája. Isten veletek, legyen nektek az édes hazai föld­ben a pihenés olyan könnyű, mint amilyen sú­lyosan alázatos volt honszerelmetek. „A magyar igazság nem halhat meg Rómában“ Kenéz miniszter után Arlotta budapesti olasz •követ mondott beszédet az elhunyt repülők ravatalánál. — A magyar nemzet két hős fia — mondotta lyára lépjen. A magas műveltségű kereske dő, kisgazda és -iparos éppúgy válik hasznos és értékes tagjává nemzetének, mint akár az ügyvéd, b-iró, mérnök, orvos és tanár és min­den esetre függetlenebb, mint bármely tiszt­viselő. Már pedig nekünk, magyaroknak élet- halál-küzdelmünkben gerinces, független har­cosokra vám szükségünk. — a magyar igazság ügyének szoigaiatanan vérzett el Rómában, de a magyar igazság nem halhat meg Rómában. Vérük hullása és a két nemzet közös gyásza még jobban megerősíti a két nemzet közt fönnálló barátságot. Emlékük örökké él a két nemzet szivében. A temetési menetben, amelyben Horthy Miklós kormányzó egész családjával együtt résztvett, délután két óra után érkezett a Kerepesi-temető- be. A menetben résztvevők számát mintegy fél- millióra becsülik. Á temető már előre zsúfolásig megtelt emberekkel, úgyhogy a temetési menet a kapuknál megtorpant és mindössze néhány ezer ember tudott bejutni a temetőibe; A két hős pilóta sírhelyét Jókai sír­emléke közelében ásták meg. A nyitott sírnál Pe- rényi Zsigmond báró, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének elnöke beszólt és többek között a következőket mondotta: — Endresz György, Te az emberi haladásnak voltál hősies bajnoka, a Te dicsőséged magyar dicsőség volt, nagyszerű magyar virtus. A ti ne­vetek széles e világon az emberek agyába véső­dött és tragédiátok milliók részvétét és rokon- szenvét keltették fel a lesújtott gyászoló magyar népcsalád iránt. Ezután Lázár Andor dr., az Országos Testneve­lési Tanács nevében búcsúztatta a két hős pilótát. — Egy nemzet áll itt sírotok előtt, — mondot­ta, — Endresz és Bittay bajtársaim, Ti kiválasz- tottak voltatok, hordozói annak a nagy kereszt, nek, amelyet a nemzet visz a vállán, hordozói azon útnak, amely a hitetlenek szerint csak a Golgotáig, de a hívők szerint a feltámadásig ve­zet. Ti, ahogy elmúltatok értünk, vissza fogtok jönni fénytől és dicsőségtől koronázva nemzetünk leikébe. Ezután a bánátiak, Endresz régi iskolatársai és földijei gyűltek össze a sir mellett és elénekel­ték Endresz néhány kedvenc dalát. A kivezényelt diszszázad háromszoros sortüze közben engedték le a sírba a koporsókat. Az olasz kormány 150.000 Urát adomá­nyozott a két pilóta hátramaradottiainak Róma, május 25. Az olasz kormány értesítette a magyar kormányt, hegy felajánl Magyarország­nak egy épp olyan repülőgépet, mint amilyen a lezuhant Justice fór Hungary volt. Ezenkívül az olasz kormány 100.000 lírát adományoz Endresz György özvegyének és 50.000 lírát Bittay Gyula édesanyjának. Az olasz kormány a szerencsétlen­ség színhelyén márvány-emlékművet állíttat fel. Temesvár, május 25. A Banater Deutsche Zeitung értesülése szerint a tragikus halált halt Endresz György szülőfaluja, a torontálmegyei Perjá- moe község már az oeeámrépülés után elhatározta, hogy nagynevű szüllöttj'ének a falu főterén szobrot állít. Az akció különböző akadályok miatt abba­maradt, de Endresz tragikus halála után most újra felvetették az eszmét és rövidesen gyűjtést indí­tanak a nemes oél megvalósítására. Uj Justice SorHtmgar gyűjtenek Budapest, május 25. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A hivatalos lap mai száma „Nemzeti gyász" címmel meghatott han­gú megemlékezést közöl Endresz György és Bittay Gyula hősi haláláról. Az „Igazságot Ma­gyarországnak" gondolat iránti ragaszkodásra jellemző, hogy már tegnap gyűjtés indult meg újabb „Justice fór Hun­gary" építési költségeinek előteremtésére. Elsőnek a budapesti állami felsőkereskedelmi iskola adományozott erre a célra száz pengőt. A tegnap esti minisztertanács Endresz György özvegyének és Bittay Gyula édesanyjának, özvegy Bittay Györgynének havi négyszázpengős kegydijat és századosi lakbért szavazott meg. Endresz balsejtelmei Budapest, május 25. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Endresszel kapcsolat­ban érdekes viszaemlékezést közölnek a lapok. Gosztonyi Alice 6zobrászmüvésznő, aki — mint ismeretes — a Justice fór Hungary óceán repü­lése után emlékplakettet mintázott Endresz Györgyről, mostani startja előtt többször együtt volt a hős magyar repülővel. Szó volt arról is, hogy a művésznő Endresszel egyidő- ben leutazik Rómába s ott személyesen nyújt­ják át az emlékplakettet Mussotininek. Péntek délután a repülőtéren találkozott Endresszel Gosztonyi Alice. Endresz halálos kimerültség­ről panaszkodott, sokat dolgozott az utóbbi na­pokban gépe javításán s arról is említést tett, hogy hivatalos iratai megszerzésében senki nem volt segítségére. Kissé keserűen emléke­zett meg arról, hogy az utóbbi időben valóság­gal elfelejtették. — Szürke és rossz volt ez az év — mondta lehangoltan —, ha nem lenne családom, nem Rómába mennék, hanem Amerikába kenyeret keresni. Bizony nem nagyon törődtek velem itt­hon mostanában, de bizonyos, hogy ha egyszer meghalok, nekem lesz a legszebb temetésem Budapesten. Szegény Endresz nem is sejtette, hogy mi­lyen hamarosan valóra válik végzetes jóslata.

Next

/
Thumbnails
Contents