Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-25 / 119. (2932.) szám

1932 máfras 25, wetrida. 3 Morvaország. Szlovenszká és Ruszinszkó egy fronton az állami szállítások centralisztikus elosztása ellen A brOnni kereskedelmi és iparkamara tiltakozó nagygyűlésén a három országrész gazdasági testületéinek szónokai egyhangúlag tiltakoztak a három országrész mellőzése ellen Prága, május 24. Legutóbbi számunkban röviden jeleztük, hogy a brünni kereskedelmi és iparkamara tiltakozó gyűlést rendezett, amelyre az adott alkalmat, hogy a közmun­kák és közszálllitások kiadásánál újabban már nemcsak Szlovenszkót és Ruszinszkót, hanem Morvaországot is mellőzték s az ille­tékes ipari és kereskedelmi köröknek erre vonatkozó panaszait még csak válaszra sem méltatták. A legutóbbi időben egyre gyakrabban fordult elő, hogy a Mor­vaországban és Szlovenszkón végzett állami közmunkákat is kizárólag prágai cégek­nek adták ki s ez a tény arra késztette a brünni kereskedelmi és iparkamara elnök­ségét, hogy e tárgyban tiltakozó gyűlést rendezzen, amelyen a szlovenszkói és morvaországi ér­dekeltségek a leghatározottabban állást fog­laljanak mellőztetésük ellen és követeljék az állami szállítások és közmunkák kiadásá­nak nyilvánosságát, valamint e közmunkák hivatalos statisztikájának felfektetését. A közmunkák kiadása körül mutatkozó gyakor­lat ered ményeképpen ugyanis a morvaor­szági és szlovenszkói cégek is Prágába tele­pednek át A brünni kereskedelmi kamara rendezé­sében tegnap megtartott tiltakozó gyűlésen a szlovenszkói, ruszinszkó! és morvaországi közgazdasági szervezetek kiküldöttein kiivül a nemzetgyűlési törvényhozói klubok kikül­döttei, továbbá a városok szövetségének s az egyes városoknak a megbízottai is megjelen­tek s szintűiig megtöltötték a kamara nagy üléstermét. A tiltakozó gyűlést Petr Henrik brünni ka­marai elnök nyitotta meg. Bevezető szavaiban röviden utalt a gyűlés összehívásának szük­ségességére. A kamara ismételten eljárt a kormányhatóságoknál a morvaországi ipar és kereskedelem említett sérelme ügyiében, ezek az eljárások azonban teljesen eredménytele­nek maradtak. Az említett országrészek gaz­dasági szervezetei feltétlenül követelik az állami közszállitások nyilván tartásának fel- fektetését, a közszállitások rendjének kiter­jesztését az önkormányzati testületek munká­latainak kiadására. Az említett országrészek ipara és keres­kedelme az állami közszálli tás okból olyan részt kiván — fejezte be megnyitó beszé­dét Petr elnök — amilyen ez országrészek­nek a közterhekhez való hozzájárulása arányának és ipara terjedelmének meg­felel. Ezután a tiltakozó gyűlésen jelenlevő kilenc törvényhozó szólalt fel. Szedilácsek képviselő felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy a prágai cégek azért vannak természetszerű előnyben, mert közel vannak a döntő tényezőkhöz, a referensekkel állandóan érintkezhetnek. Szükségesnek tar­totta, hogy a monvaországi, szlovenszkói és ruszinszkói képviselők és szenátorok ebben a kérdésben egyöntetűen járjanak el és hogy a közmunkák kiadásáról határozó bi­zottságokban valamennyi kereskedelmi és iparkamara közvetlen képviselethez jusson. A szlovenszkói szövetkezett ellenzéki párt­jainkkal fegyverszövetségben levő német iparospárti Tiehi szenátor azt hangsúlyoz­ta, hogy a prágai centralizmus elleni harc többé már nemcsak jelszó, hanem vitális érdek. Minden államban a közszállitások kiadása a nyilvánosság ellenőrzése mellett történik. Felhívta a kormányban levő pár­tok törvényhozóit, hogy nyomatékosan kö­veteljék a közszállitások igazságos szétosz­tását. Dorazil igazgató külön ősien az útépítések kér­désével foglalkozott, Votruba szenátor pe­dig amellett szállott síkra, hogy valamennyi közszállitás az ipar és kereskedelemügyi mi­nisztériumnál volna centralizálandó. Marusák szenátor az útépítések kapcsán megállapítja, hogy a mellőzés oka nem­csak a kormányban, hanem az országos hi­vatalban is keresendő, amely nem tudta magának kivívni azt, hogy Brünnben, az országos hivatal mellett külön morva út­építési osztályt létesítsenek. Liska képviselő szerint a szállítási politika kell, hogy a közgazdasági politikának az esz­köze legyen, éppen ezért azt tervszerűség­gel keli végrehajtani. Az állami szállítások éven kint 4 milliárd koronát jelentenek, ami kétségtelenül olyan összeg, hogy abból valamennyi ál­la mrész közgazdasági élete megfelelő tá­mogatásban részesülhet. Nagyon szükséges a közélet megtisztítása és a közmunkák kiadásának nyilvános ellenőrzés alá való helyezése. Milota szenátor azt javasolta, hogy a morvaországi, szlovenszkói és ruszinszkói törvényhozók haladéktalanul üljenek össze közös gyűlésben s tegyék megfontolás tár­gyává, hogy mi a legsürgősebb teendő az állami szállítások kiadása terén. Benda és Sziusny képviselők arra utaltak, hogy az állami munkálatokat gyakran oly emberek kapják, akik sokkal inkább kalandorok, mint tisztességes iparüzők. A* utóbbi idő­ben előfordult oly eset, hogy vasúti talpfa- szállítást ügyvédnek és gyógyszerésznek adtak ki. A prágai centralizmusnak engednie kell a közszálilrtásoik rendje ügyében. A szlovenszkói gyáriparosok szövetségé­nek kiküldötte, Kapp mérnök ama vélemé­nyének adott kifejezést, hogy a közmunkák nyilvántartását csak egyes hivatalnokok ellenzik, mert hiszen Dosztálek mérnök, közmunka- ügyi miniszter a nyilvántartások mellett nyilatkozott. A munka-kiadása rend 24. pa­ragrafusának sürgős módosítását tartja szük­ségesnek oly értelemben, hogy a kiadás nyilvánossága biztosítva legyen. Többéves magánstatisztikák eredményei szerint ma már kétségtelen, hogy a köz­munkáknak alig a felét hozzák nyilvános­ságra s a nyilvánosságra hozott kiadások közlése is nagyon hiányos. Számos más hozzászólás után a tiltakozó gyűlés oly értelmű rezodiuciós határozatot fo­gadott el, amelyben a leghatározottabbain kö­vetelik, hogy a közmunkák és szállítások kiadásánál a morvaországi, szlovenszkói és ruszinszkói ipart és kereskedelmet oly arányban része­sítsék, amilyen arány ez országrészeknek a közterhekben való viselése arányábah jár. A szállítások és munkálatok igazságos és részarányos megosztása érdekében s takarékossági okokból is haladéktalanul felfektetendő a közmunkák nyilvántartása A kiadási szabályzatot egyrészt megfelelően módosítani, másrészt kiterjeszteni kell az önkormányzati testületek szállításaira is. A kiadási és munkaátvóteili bizottságokban képviseletet kell biztosi tani a laikus elem­nek. A kiadási eljárásban kizárólag a cél­szerűségi és takarékos sági szempontoknak szabad érvényesülniük, meg kell követelni a rendes nyilvántartásokat s a közmunkák és közszálilitások olyan megosztását, hogy azok­ból a morva, szlovenszkói és ruszinszkói ipar és kereskedelem is anegtfelelő részt kapjon. — A rezoluciós határozat végül a közmunkák és szállítások nyilvántartásait illetőleg gyakorlati útmutatásokat ad a hi­vataloknak. A Slovák vasárnapi száma a következő­képp méltatja a brünni nagygyűlés jelentő­— Téves volna föltételezni —* Írja a Téves volna föltételezni — jegyzi meg a Slovák — hogy itt nemzeti kérdésekben való együttműködésre ad kezet egymásnak Morvaország és Szlovenszkói, de a manifesz- tációhak igy is mérhetetlen jelentősége lesz a Szlavenszkó és Morvaország gazdasági kö­veteléseinek érvényesítéséért való további küzdelemben. Az állami szállítások jelentős szakaszát képviselik a közéletnek s azok a károk, mélyeikkel Prága Szloveusz- kót az állami szállítások körül megrövidí­tette, már fölülmúlják a 12 málíHárdoi. Ezért nálunk már évek óta folyik a harc az állami munkák igazságos kiosztásáért, illet­ve azok nyilvántartásáért. Morvaország csak nemrég jutott tudatára annak, hogy ő is jelentékeny károkat szenved, a szállításokat kiadó állami szervek csodá­latos praxisa miatt, mellyel — nem tudni milyen okokból — megfeledkeznek az álla­mi szállítások nemzetgazdasági jelentőségé­ről s különösebb előszeretetet tanúsítanák a csehországi és nevezetesen a prágai cégek iránt. Mz olasznemzet gigász é§ szeretet hönnoeivel vettÉbmesut a sorsú magyar repülők Magyar és olasz zászlók sorfalában szaladt végig a két koporsó Rómától Triesztig — Az olasz pályaudvarokon ezrekre rugó tömegek tisztelegtek Nemzeti gyász Budapesten Róma, május 24. (A P. M. H. tudósítójától.) Idegen állam ritkáin hódolt olyan tiszte léttel más nemzet hőseinek, hacsak nem voltak fe­jedelmek, mint tegnap Róma népe és a hi­vatalos Olaszország Endresz György magyar óceánrepülő és Bittay Gyula repülőtiszt em­lékének. A fasiszta Olaszország, élén a Dúcé­val, — amint a P. M. H. tegnap már jelen­tette — megadta a végső tisztességet a két koporsó előtt és a ritka nagy disz, a mély gyász, az őszinte szeretet, amely a szertartá­son megnyilvánult, a ravatal mellől a ma­gyar nemzetnek szólott. Reggel 6 órat Róma ta’pon Alig múlt el néhány perccel hat óra és már egész Róma talpon volt. Aki csak te­hette, özönlött a közlekedési minisztérium felé, mert a palota előtt elterülő térségen volt a gyülekezőhely. Bent a magyar követ­ség palotájának földszinti oszlopos csarno­kában állott a magyar repülők koporsója a ■magas ka tataikon, a szomszédos helyiségek­ben gyülekezett a kvirináli és vatikáni ma­gyar követségek egész személyzete, kint pedig megkezdődött az olasz csapatok felvonu­lása. Egymásután következtek a bersaglieri, a gya­logos és a repülő fegyvernemek, zászlóik alatt. A katonai kordont még nem állították fel, hogy a gyászolóközönség, amely példás fegyelmet tartott, zavartalanul foglalhassa el helyét. Éjszaka a házak falaira kiragasztották Boncampigmi hercegnek, Róma fökonmány­zójának gyászkeretes hirdetményét, amely felszántotta a lakosságot, hogy adja ■meg méltó módon aiz utolsó tiszteletet a ma­gyar hősöknek és megjelölte, hogy a közön­ség milyen helyeken gyülekezzék. Jóval a kitűzött idő előtt rengeteg nép volt a közle­kedési minisztérium palotája előtt, osztály­különbség nélkül: gazdagok és szegények, előkelők és kézművesek, asszonyok és gyer­mekek s a nagy térségen ahitatos csönd. A körülifekvő házak ablakait korán reggel vi- rágfüzérekkel di szít ették és minden erkély­ről gyászlobogó lengett. A két koporsót korán reggel két uj hatal­mas koszom diszitette. Az olasz király küld­te Endresz György s Bittay Gyula ravatalára. Halvány és biborpiros rózsákból vannak fon­va a koszorúk, széles kék szalagjukon az olasz korona alatt monogrambetűkkel V. E. Viktor Emánuel király koszorúi, amelyeket magasrangu udvari tisztviselő tétit a koporsó fejére.. Papok és repülőgépek A halottas teremben este 10 óráig, majd hajnali 5 órától kezdve az olasz légi védelem tisztjei felváltva al­kottak diszörséget. A gyertyák tövig égtek a ravatal körül és már csak pisloglak, mikor az egyházi szer­tartás megkezdődött. Bevonult az oszlopos csarnokba Monsignore Luttor vezetésével hat magyar pap, hogy beszentelje Endresz György holttestét. Behallatszott az olasz hadirepülő­gépek zúgása: könnyű gépek egész raja és a nehéz bombavető repülőgépek keringtek a végső tiszteletadás jeléül a ravatalos ház fölött. A katolikus szertartás után 'Walker evangélikus pap végezte el tisztét a Bittay- koporsó mellett és gyásizbeszédet mondott, majd elimádkozta a Miatyánkot. Aztán felzendült a koporsók körül a magyar Himnusz s annak hangjai mellett vonult ki a szabad­ba a gyászszertertás hivatalos gyülekezete: Carlo Maocihi di Cellere gróf szeritartásmes- ter a királyi ház képviselőiében, Staraoe, a fasisztapárt főtitkára, az olasz hadügyi és tengerészeti miniszter és a római diplomá­ciai képviselők. A koszorúkat ki vitték a követség parkjá­ba), az olasz repülő tiszteik vállukra emelték Endresz György, majd Bittay Gyula kopor­sóját és a fasiszta szervezetek némán, kézemelés- isel tisztelegtek. A repülőgépek egész ala­csonyra ereszkedtek le és a gyász jeliéül 'búgtak. Endresz jegygyűrűje Abban a percben, mikor kihozták az oszlo­pos csarnokból az első koporsót, Endresz György barna tölgyfakoporsóját, amelynek két oldalán miivészkeze faragta ki fából a római falast, futva, lihegve 'érkezett a római katonai repülőtér két tisztviselője s egyikük magasra tartott kezében valami kis kerek fekete tárgyat: Endresz György arany jegygyűrűje volt, egészen bekormozva. Közvetlenül élőbb a Justice fór Hungary romjainak eltakarítása közben a búzaföldén találták és a belső oldalon lévő vésésből ■megállapitották, hogy a magyar óceánrepülő jegygyűrűje. Sietve hozták, hogy még be lehessen tenni a koporsóba. Kihozták a másik barna tölgyfakoporsót is ács olasz repülőtisztek és mind a héttőt rá­tették a ihaiottaskocsira, amely elé uégymégy koromfekete ló volt fogva. A koporsókra csak Magyarország kormányzójának, Viktor Emánuel királynak, Mussolininak, Balbo Légügyi miniszternek és a római magyar ko­lóniának koszorúit tették, a többi rengeteg virágot egész kocsisoron helyezték el. A gyászmenet Sorakozott a gyászmenet Legelői haladt az olasz repülőezredek zenekara, azután Balbo légügyi miniszterrel az élén egy repülőcsapat következett, nyomában diszruhás carabi- niere-osztag és most jött az első halottas ko­csi, Endresz koporsójával. Mögötte a katoli­kus papság, azután a római városi őrség egy csapata festői egyenruháiban, amelyet még Michei Angelo tervezett és sárgaréz sá®alkok­kal. A halottaskocsi két oldalán hat-hat olasz repülő lépdelt. A városi testőrség csapata után következett Bittay haloltaskocsija, amely után a kvirináli és vatikáni magyar követ­ségek személyzete haladt. A sort felváltották az olasz miniszterek, az állami és városi ha­tóságok vezetői és külön csoportban a római kongresszusra érkezett óceán repülők. Mussolini Néhány lépésnyi távolságban ettől a cso­porttól, az úttest közepén, egymaga lépke­dett Mussolini, a fasiszta milicia káplárt egyenruhájában, lovaglóosizmásan, a vörös káplárt kokárdával melón és válán a széles zöld magyar érdemrend szalagjával. Némán haladt, egybekulcsolt karral, se jobbra, se balra nem nézett és nem viszonozta a sorfalat áló gyászoló tömeg fasiszta üdvözlését, mint egyébkor, ha az ucoán mutatkozik. Lassú léptekkel haladt a ménéiben a ma­gyar követség palotájából a főpályaudvarig- Ez az ut nem hosszabb egy kilométernél és félóráig tartott. Kétotdalt villák sora és vi­rágzó kertek szegélyezik az útvonalat, amerre a gyászmenet haladt. Néha-néha halatszott a sor éléről a repülők zenekarának egy-egy hangja, ha a repülőgépek magasabbra emel­kedtek és bugásuk halkabb lett. Az olasz ha­direpülőgépek hol egyenként, hol hádifor- máciábao keringtek a halottaskocsik fölött, egyszer lejjebb ereszkedtek, majd ismét hir­telen magasra röppentek. Százezer főnyi embertömeg és száz olasz repülőgép adta meg így a gyászkiséretet a magyar hős repülőknek. Az úttest két oldalán vezényszavakra tiszte­legtek a kivonult csapatok. A ménét többször megtorlódott a ilyenkor

Next

/
Thumbnails
Contents