Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-22 / 117. (2930.) szám
1952 május 22, vasárnap. RMI> 9_ Izgalmas tárgyaláson foglalkozott a komáromi bíróság négy ismeri érsekujvári ügyvéd jövedéki perével, amelyben milliós bírságokat szabott ki a pénzügyi hatóság Egy kétszáz holdas birtok értékesítése körül keletkeztek a komplikációk — A főtárgyaláson tisz- tázódott a pénzügyi besúgók szerepe — Két vádpont nem nyert beigazolást, a harmadikban illeték és birság fizetésére marasztalták el a vádlottakat Érsekújvár, május 21. (Saját tudósítónktól). Feltűnést keltő ügyben hozott csütörtökön ítéletét a komáromi kerületi bíróság. Az érsekujvári ügyvédi kar négy ismert és megbecsült tagja állott jövédéki kihágás címén vádlottként a bíróság előtt. Az ügy komolyságát eléggé jellemezzük, ha közöljük, hogy a négy ügyvéd ellen a pénzügyi hatóság annakidején fejenként másfélmillió koronás bírságról 6zóló büntetési parancsot bocsátott ki, amelynek jogerőre emelkedése a négy érsekujvári ügyvéd egzisztenciájának megsemmisülését vonhatta volna maga után. Az eset kínos voltát csak fokozta, hogy a szenzációt hajhászó riport-sajtó mesterségesen felfo- hozta az ügy jelentőségét, úgyhogy a csütörtöki főtárgyalás iránt lázas érdeklődés nyilvánult meg. „Nagy ügyet" szállít a besúgó Még 1929-ben történt, hogy Szőke Gyula dr. budapesti ügyvéd, volt kormánybiztos el akarta adni Karván fekvő birtokát és megbízást adott Turchányi Imre dr. érsekujvári ügyvédnek, hogy a mintegy 700 holdas birtokra szerezzen vevőt, aki az egészet egy tagban vásárolja meg. Turchányi dr. érintkezésbe lépett Drechsler renc nyugalmazott bucsi jegyző is, aki hivatásakikkel, együtt találtak megfelelő vevőket. A tranzakcióról tudomást szerzett Koncsiczky Ferenc nyugalmazott bucsi jegyzői is, aki hivatásszerűen foglalkozik pénzügyi besugásokkal. Feljelentést tett az ügyvédek ellen a tranzakció befejezése után, hogy kijátszották az állam- kincstárt, mert kevesebb illetéket fizettek, mint amire kötelesek voltak. Milliós bírságok A pénzügyi hatóság kivizsgálta az ügyet s három cselekményt inkriminált. A vád szerint Turchányi dr. és társai 2,900.000 koronáért tényleg megvásárolták Szőke dr.-tól a birtokot, de — nem íratták át a nevükre, hanem a kincstár kijátszása céljából meghatalmazást vettek Szőkétől, hogy az ingatlant közvetlenül a vevők nevére Írathassák. A pénzügyi hatóság megállapította, hogy fejenként 204.000 korona illetéket tartoztak volna fizetni és mert ezt elmulasztották, mindegyik vádlottat 1,016.000 koronás büntetés fizetésére kívánta kötelezni. Ez volt az egyik vádpont. A másik vádpont szerint Bottka László karvai földbirtokos és társainak vételi szerződésénél az ingóságok értékét az ingatlanok rovására tulmagasan értékelték s ezzel a kincstárat újból érzékenyen megkárosították. Ezért' a pénzügyi hatóság id. Bottkát, Turchányi dr.-t, Tenczer dr.-t, Drechsler dr.-t, azonkívül Haber- feld János dr.-t, Turchányi dr. társát fejenként 200.000 koronás bírsággal sújtotta. A harmadik vádpont végül az volt, hogy ugyancsak a Szőke-féle birtokból a konzorcium eladott Éliás Dezső bessenyei gazdálkodónak, Bessenyő község birájának 50 holdat, aki továbbadta Trnka János és Michalicska János karvai gazdáknak és az ingatlant Szőke dr. nevéről közvetlenül Trn- káék nevére írták. Tehát az Éliással történt közbeeső vételt elhallgatták, ami ugyancsak a kincstár megkárosítása. Ebből kifolyólag Éliást, Turchányit, Tenczert és Ha- berfeldet kívánták fejenként 19.000 koronával elmarasztalni. A főtárgyalás A csütörtöki főtárgyalást Nagy Géza dr. bírósági tanácsos nyitotta meg, a pénzügyi hatóságot Hübsch dr. kincstári főtanácsos képviselte. Turchányi dr. és Drechsler Pál dr. képviseletében Jureczky Iván dr. nyitrai ügyvéd, Bottka képviseletében Drechsler Hugó dr. érsekujvári s Ha- berfeld dr. képviseletében Vajda Andor dr. komáromi ügyvéd jelent meg. A tárgyaláson sok érdeklődő volt jelen, mert szenzációs fordulatokat vártak. Különösen amiatt számítottak nagyobb szenzációkra, mert a vád koronatanúja az egyik vádlott ügyvédnek, Tenczer Izsó dr.-nak volt alkalmazottja, ölveczky Károly ügyvédi írnok volt, aki a jelek szerint a feljelentők egyik informátora lehetett. Az ügyvédi Írnok bosszúja ölveczky Károly kihallgatása csaknem két óra hosszat tartott. Ölveczky vallomása terhelő volt, különösen Tenczerre vonatkozólag, akinek hosszú éveken keresztül szolgálatában állott, de akivel hónapok óta ellenséges viszonyban van. A tanúkihallgatás végével, amikor a vádlottak intézhettek kérdéseket ölveczkyhez, Tenczer Izsó dr. fordult a tanúhoz s az izgalomtól remegve egy fényképfelvételt mutatott a tanúnak, amely a hatósághoz érkezett feljelentésről készült s amelynél Tenczer d*. volt alkalmazottjának kezeirását vélte felismerni. Az izgalomtól reszkető, alig érthető hangon tette fel Tenczer dr. a kérdést: — Az ön kezeirása ez a feljelentés? ölveczky izgatottan vette a kezébe a fényképet s alig leplezett meglepetéssel vizsgálta. Kis ideig gondolkodott, aztán tompa hangon mondotta: — Én írtam. — Köszönöm. Csak ezt akartam tudni, — mondotta jelentőségteljesen Tenczer dr. Ekkor Turchányi Imre dr. fordult a bírósághoz s kérte annak az iratokhoz csatolt, kézzel Írott s aláiratlan levélnek a felmutatását, amelyben még 1929-ben szolgál bizalmas adatokkal a Ten- czer-iroda ügyeiről felvilágosítással. Most ő adja ezt a levelet ölveczky kezébe s ő kérdezte, hogy ki irta ezt a levelet. Prága, május 21. A Poledni List- ..Több, mint ■egymillióba kerül nekünk évente a francia katonai misszió" címen vezető helyen a következőket Írja: — E napokban hagyta el Varsót a francia katonai misszió, mert a francia—lengyel szerződések értelmében 1932-ig szólt működésének tartama. Minálunk, mint ismeretes, szintén van francia misszió, amelynek működése azonban időtartam tekintetében nincs korlátozva. Óriási pénzünkbe kerül annak dacára, hogy csak néhány emberből áll. Katonai igazgatásunk a francia tiszteknek havi fizetés címén évente 946.000 koronát fizet ki (1931-ben még 1,116.000 K t), ellátásuk 310.000 koronába kerül, autószámlájuk 105.000 koronába. Ha ehhez bozzáSÍRKÖVEKÉI minden kémwb <zn ér kw/iieiWx avart 6tovl $zálli£:3&ÍÓBN KÖIPARG^JLTBLBPE. Bmmjkwmím&k ölveczky megint meglepetten forgatta a kezében a levelet, kicsit elgondolkodott, majd nyíltan beismerte: — Elismerem, ez is az én írásom. A védelem ezek után ellenezte ölveczky meg- esketését, a bíróság azonban elrendelte, ami ellen a védők semmiségi panaszt jelentettek be. Ezután gyorsabb tempóban hallgatták ki a többi tanukat: Kőszegi Irén irodakisasszonyt Érsekújvárról, Tauber Izidort Bátorkesziről, Bienenstock Jenőt Bánkesziről, majd a vádbeszéd és a védőbeszédek elhangzása után rövidesen sor került az Ítéletre. Az ítélet értelmében a kerületi bíróság az első és második pontban nem látta bizonyítottnak a vádat s a vádlottakat felmentette, az Éliás-féle ügyben azonban megállapította a kincstár megkárosítását 19.000 korona illeték eltitkolásával s ezért a vádlottakat az eltitkolt illeték ötszörösének megfizetésében marasztalta el. Az ítélet ellen fellebbezést jelentettek be, úgyhogy az utolsó szót a magasabb fórumok fogják kimondani. számítjuk még a 12.000 koronányi tárgyi kiadásokat, akkor a francia katonai misszió 1932- ben 1,348.000 koronába fog kerülni az 1931. év 1,536.000 koronájával szemben. A költség- vetés indokolásából a francia missziót illetően hiányzanak a közelebbi adatok. — Már régebb óta hallani nálunk hangokat, amelyek az itteni francia misszió további fönntartása ellen nyilatkoznak. A mai válságos helyzet rábírhatná a felelős tényezőket arra, hogy mérlegeljék álláspontjukat e katonai delegációt illetően, amely ugyan az államfordulat után közreműködött a csehszlovák hadsereg kiépítésén, ma azonban már nincs semmi föladata. Másfélmillió korona szép pénz, sok ember jóllakhatna belőle, — fejezi be cikkét a Poledni List. „T5bb mint egymillió koronába kerül évente a francia katonai misszió” Hit ir a Poietiní List a varsói francia misszió megsziinietéséve! kapcsolatban A tatom kai három hold Irta: Lőrinczy György Nem számítva, vagy legalább is megbocsátva azt, hogy egy kicsit rusztikus természetű, máskülönben meglehetősen rendes ember Porlaky Ferenc; úgy értve a?, dolgot, hogy nem iszik, nem kártyázik és az ötszáz hold perlaki földjét egy árva garas adósság se terheli. Mindössze is talán azt az egy hibáját hánytorgathatnák föl, hogy Ferenc ur örökké ebes- Nem konyhai értelemben, hanem a föld értelmében, amennyiben Porlaky Ferenc arra éhes, hogy a földgömb is kévés volna neki, mert ha csak rajta állana, a telekkönyvben már a Saturnus is régen a Porlaky Ferenc nevén volna. Vagyis Porlaky Ferenc abban a betegségiben szenved, ami rendszerint parasztbetegség, hogy a földre éhes. Ami a kosztét illeti, abból nem csinál kázust. Hétfőn délre megfőzet egy tál sárgababot és az egész héten arra jár. Tudniillik a konyhába jár; ott eszi meg az ebédjét, a szolgálóval egy asztalnál. Egyszóval: Porlaky Ferenc született demokrata, vagyis ur is, paraszt is- De az ötszáz hold megvan, úgy, ahogy IV. Béla király adta. Mindez, tudjuk, nem úri tulajdonság, de ma már az úri tulajdonságok varázsa i6 megfakult; jó, hegy Ferenc is nem fakult meg a varázzsal. Azt ugyan nem mondhatjuk, minden bakiis olyan daliáról álmodozik, amilyen Porlaky Ferenc, de viszont, ha aratás után Ferenc ur kinyaljia magát és néhány görbe napot szerez magának, a városban még mindig megakad rajta a szeme nemcsak a kikapós menyecskéknek, de az ártatlan kislányoknak is. Porlaky Ferenc mégcsak harmincöt esztendős. Női életifilozófiával : a legszebb férfikorKödös, komor februári vasárnap volt. Odakünn szakadt a hó, és idebenm, a csórlak! Tüzeskurián a kandalló duruzsolva falta a fát. Már az is megsokallotta a telet, bizonyosan. A jóból is sok, ami sok, hát még a rosszból! Özvegy Tüzes Andrásné, született Borágh Piros,ka, a bájos kis özvegy azonban fittyet hányt a télnek. A fiatal özvegyek általában szeretnek fittyet hányni, vagyis nem sokat adnak az időre, azt hiszik, elég, ha letagadják a magok idejét. Azonban a Piroska asszony rózsás fülecskéjét szokatlan hang ütötte meg: csengő csilingelt odakünn, kedvesen, pajkosan, mintha a tétován szálldogáló kósza hópelyhekkel játszanék- Miután a szép Tüzesné még mindössze is huszonnégy esztendős, tehát veszedelem és indiszkréció nélkül elárulhatjuk azt is, hogy tulajdonképpen alighogy nagykorúvá lett. Az asszonyok nagykorúsága úgyis csak rágalom; az asszony mindig kiskorú, ha — szép! Piroska pedig a kiskorúság bájait megőrizte, ellenben a nagykorúság tekintéllyé re nem reflektál. Még megismeri, sőt kellőképpen meg is becsüli a osöngettyüszót. — Szánkó! — állapítja meg bizalmas monológképpen és az ablakhoz siet. — Ki jön ide szánkón? Ebben a hóförgetegben? Vasárnap! Nem sokáig törte fejecskéjét. A szánkó megállóit a tornácajtó előtt és Porlaky Ferenc, miután lerugdosta magáról a lábzsákot, fürgéin ugrott ki a szánkóból és éppoly fürgén nyitott be— Ni! Porlaky Feri! — csodálkozott a szép nagykorú. Hát ezt mi szél hajtja erre? Sietett a váratlan vendég élébe. Az ember sose tudhatja! Mindennap történik csuda a világon. Még ma is, miikor a csudában már az ördög se hisz. A zárt tornácban már jött vele szembe Porlaky Feri és melegen kiabálta a köszöntését. — Csókolom kezedet, Piroska! Kezedet csókolomMig lelkesen meg is tette, amit mondott, Piroska föMdult. — Né! Feri! Hát te hol jársz erre, ahol a madár se jár? Porlaky Ferenc levetette, a fogasra akasztotta rövid báránybőr bundácskáját. — Hol járok? Szép asszony háza tájékán járok. Persze, ritka vendég itt az öreg legény! Ugy-e? Piroska tréfásan hátiba ütötte. — Ha csakugyan öreg volnál, nem dicseked bél vele! — No, ami azt illeti, nem is dicsekvésbül mondom. Inkább veled dicsekedem, mint magaimimál. Milyen szép vagy! — Tudjuk! — nevetett Piroska — van félesztendeje legalább is, hogy nem láttalak! Közben a szolbába értek. Piroska helyet mutatott a férfinek. És miután Csőrit, a kis kanárit megnézte a kalitkában, maga is leült— Miikor az ember a maga dolgát se győzi! — sóhajtott Porlaky Ferenc bosszúsan. — Minek háborgassak vele mást! És — éppen téged, Piroskáim! Beszéd közben kissé megmelegedett a hangja. Talán a szép kis özvegy fekete szemének a sugaraitól. — Á! Éppen engem! Persze! Képzelem! Különben, — hát most már halljuk, hát mi járatba vagy, Feri! — Hogy mi járatba ... Piroska nevetett. — No, csak mondd meg, hamarosan. Úgyis tudom, hogy nem az én szép szemem húzott ide. — Ki tudja! — Én- No, hát csak vallj, Ferikém. Világosan látszott, hogy Ferikém meglehetős zavarban van. A szép Tüzes Andrásné magába jól is mulatott rajta. Milyen gyámoltalan is az ilyen emberkerülő, föld imádó magyar! Egyszerre dadogni kezd, mihelyt nem a földről van sző. Addig csak ment a dolog, mig a banális bóknál tartott, de mikor a dologra került a sor...! Porlaky Ferenc csakugyan törte a fejét, hogyan kezdje el a kényes ügyei, ami idehozta, a februári hózivatarban. — Hát, tudod... a föld. Piroska mosolyogva bólintott. — Persze! A föld! Mindjárt gondoltam, hogy nem a hold. — Rosszul gondoltad. Mert holdrul van szó- Arrul a fatális három holdról. — Arrul? Melyikről? — Ami a te földedből az euyimbe szögel- lilk. Hiszen már apád is beszélt róla. Ott, a Tátoimika-dülőben — Az a három — Junius 3.- án este 8 órakor a prágai magyar főiskolások sportakadémiája a Koruna-palota nagytermében (Vinohrady, Korunni tr. 32.) Belépődíj nincs!— Tánc reggel 3-ig!
