Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-20 / 115. (2928.) szám

6

E33

Mit tett Tisza István 1914 júliusában, hogy meggátolja a háborút

Fehérkönyv Tisza István gróf és Magyarország „háborús felelősségéről"

Horváth Jenő budapesti egyetemi professzor hivatalos, az eseményekkel egykorú okmányok, jelentések és aktákból állított össze egy rendkívül érdekes, a forrásokat pontosan feltüntető Fehérkönyvet, amelynek a magyar közönséget érdeklő részeit a budapesti sajtó nyomán alább közöljük:

A háborús felelősség kutatáséiban Magyar- ország álláspontját két szempont szabja meg. Ajz egyik Ausztria-Magyarország szerepének tisztázása, mert a monarchia eljárásáért a felelősséget Magyarországnak is viselnie kel; a másik Magyarország szerepének tisztázása, mert a trianoni békeszerződés a háború bűnös felidézésével Magyarországot vádolta meg, tehát a 'háború felidézés© miatt Magyarországot sújtotta. Amint tehát nem elég csupán a monarchia eljárását szem előtt tartani, úgy nem lehetséges Magyarországot önálló elhatározás miatt felelősségre vonni akkor, amidőn külpolitikai kérdésekben a döntő szó nem őt iMette.

A békeszerződés megalkotói a kérdést azzal iszoktók áthidalni, hogy Berchtold gróf személyében a közös kiül ügyminiszter magyar ember volt. Ezt tarthatatlanná teszi az a körülmény, hogy Berchtold gróf maga sohasem igényelte és nem is igényelhette, hogy 1914-iki eljárásában mint magyar ember a magyar álláspontot képviselte, mert azt éppen vele szemben képviselte a magyar királyi kormány felelős vezetőije, Tisza István gróf.

Stürgikh gróf osztrák miniszterelnök személye az osztrák parlament szünetelése folytán a háttérben maradt, Tiszáié ellenben a homloktérbe került, sőt ellenséges oldalról olyan színiben tűnt fel, amit később kellő módon 'kiméi yite- ni törekedtek, hogy Tisza miniszterelnök az egész monarchia ügyeit intézi és hogy ennélfogva elsősorban látszik felelősnek mindazért, ami történt. „Ami történt", az, a Szerbiának szóló hadüzenet volt. A történelmi hűség megköveteli annak megállapítását, hogy ha a magyar kormányzat a külügyi eljárásiban magának döntő szerepet igényelt volna, úgy ez Becs irányadó körei részéről visszahatást és visszautasítást, esetleg megtorlást idézett volna elő.

Ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy Tisza István gróf 1914-iki eljárását több oldalról megvilágíthatjuk, sőt abban részben későbbi tragédiájának csiráit is megtalálhatjuk. Nem lesz érdektelen tehát a magyar kormány eljárására vonatkozó okmányokból egy efféle „nem hivatalos" fehér könyvei összeállítani. Ez összeállítás 1914 julius 1-től 31-ig terjedő anyagból áll

Tisza már első nap emlékiratban ellenzi Berchtold „huntetőexpediciáját"

Julius 1. — Budapest. Priklonszki orosz főkonzul jelentése. (Orosz okmányok I. 4. kötet. 55—Ű7. L, 48. szám). — Bécs. Tisza István a kabinetirodában emlékiratot nyújt át, melyben jelzi az uralkodónak, hogy Berchtold grófnak a szerb kérdésben felvetett javaslatát a magyar kormány nem teheti magáévá.

Berchtold gróf közli Conrad tábornokkal, hogy a tervet Ferenc Józsefnek Vilmos német császárhoz intézendő levele utján fogja végrehajtani és az elkészítendő levélhez katonai adatokat kér.

Julius 2. — Conrad tábornok megküldi Berchtold grófnak a kért katonai adatokat, mire a közös külügyimnisztériumban megfogal mázzák a német császárhoz intézendő levelet.

Julius 3. — Tisza István Berchtold gróftól közös minisztertanács összehívását követeli, abban a reményben, hogy ott a szerb 'kérdés elintézhető lesz és a háború esetleges kitörését megakadályozhatja. (Smitt E. Bernadot- te: The coming of the war.)

Julius 4. — Budapest. A magyar miniszter- elnökségen Tisza elé kerül a külügyminiszternek ju'lius 1-én 3021* szám alatt kelt átirata, melyben a magyar kormányt Szászán óvnak és Bratianunak június 16-ikán Erdélyben tett közös kirándulásáról értesíti. Tisza István az írást láttamozás után visszaküldi a külügyminiszternek. — Bécs. Hoyos gróf Ferenc József levelével Berlinbe indul.

Tisza módosítása ukésőn ér Bécshe«

Julius 5- — Bécs. Délelőtt 11.50 órakor megérkezik Tisza Istvánnak Ferenc József Vilmos császárhoz szándékolt leveléhez javasolt módosítása, mely elhagyását kéri annak ■a kijelentésnek, hogy „Szerbia szűnjék meg politikai tényező lenni a Balkán félszigeten" és hogy „a bennünket Szerbiától elválasztó ellentét kiküszöbölésére többé gondolni sem lehet". A módosító távirat későn érkezik, ■mert Ferenc József levelét már délben átnyújtják II. Vilmosnak. Helytelen tehát Seaton-Watson-nak az az állítása, hogy a német császár a Tiszától javasolt módon megváltoztatott levelet vette kézhez. A további fejlemények nem a módosított (Tisza-féle), hanem az eredeti (Berohtold-féle) levél alapján indulnak meg.

Juliu.9 6. — Bécs. Berchtold gróf értesíti Tiszát a német császár döntéséről és kéri hozzájárulását a nem módosított, tehát eredeti levélben lefektetett és annak alapján létrejött császári elhatározáshoz.

Berchtold gróf Conrad tábornokhoz:

Tisza ellene van a háborúnak, mert Erdélyt román támadástól félti. Conrad beismeri, hogy oroswomán-szerb háború esetén a monarchia helyzete súlyos volna.

Julius 7. — Bécs. Tschirschky német, nagykövet. jelentése: résztvett egy bizalmas tanácskozáson, amelyen kívüle Berchtold gróf és a kél miniszterelnök voltak jelen. Hoyos gróf beszámoló jelentése után Tisza kijelentette, hogy a berlini megbeszéléseket (Szerbia felosztása) Hoyos gróf személyes felfogásának tekinti. Giesl báró belgrádi követ emlékirataiban a következőket mondja: „Berch- lold gróf megbízott engemet, hogy a magyar miniszterelnököt, ki az eddigi megbeszélések eredményével megelégedve nem volt, keressem fel és próbáljam megnyerni, (umzustim- mén). Tisza gróf határozott beszédmodorában kijelentette nekem, hogy egyes követeléseinket nem helyesli. Mindent el kell kerülni, ami Szerbia szuverén jogait sértené s további következtetéseiben talán háborúra vezethetne. De ha ezt akarják, akkor a császár (Tisza királyt mondott) keressen magának másik miniszter." (Giesl V. báró: Zwanzig Jahre im Nahen Orient.)

Közös minisztertanács. Az elnöklő Berchtold gróf bevezető szavaiban közli a berlini döntést,

a magyar miniszterelnök azonban ennek

ellenére határozottan állást foglal a terv

ellen,

„amint az szándékolva látszik és sajnálatosképpen Hoyos gróf utján Berlinben megbeszélés tárgya volt".

A közös minisztertanács után tartott bizalmas értekezleten kél felfogás nyilvánult meg. Tisza István Berchtold gróf felfogása ellen foglalt állást.

Tisza parlamenti nyilatkozatát

európaszerte megnyugvással fogadták

Juli u.9 8. Berchtold gróf Tiszához Tschir- sohky német nagykövet látogatásáról és a berlini üzenet átadásáról.

Tisza második emlékiratot intéz az uralkodóhoz. Mivel kezdettől Oroszország támadásától tartott, ennek elhárítása végett Szerbia területi épségének biztosítását követelte- Ferenc József az iratot láttamozás után az irattárba téteti.

Pétervár. Szaszonov külügyminiszter kijelenti Czernin gróf osztrák-magyar ügyvivőnek, hogy Szerbia felelősségrevonását nem fogja megengedni. (Carlotü pétervári olasz nagykövet jelentése.)

Tisza István parlamenti kijelentéseit európaszerte megnyugvással fogadják: Budapest, julius 13. Priklonszki orosz főkonzul jelentése.

Bécs, julius 15. Sebeko orosz nagykövet jelentése. Budaipest, julius 14 és 17. Max- Müller brit főkonzul jelentése. Bécs, julius 13. és 16. Bunsen brit nagykövet jelentése.

Bécs. Tschirschky német nagykövet jelentése: „Tisza előbb követeléseket akar Szerbiával szemben felállítani. Berchtold gróf azt mondja, hogy lia ehhez a császár hozzájárul, ■akkor azt fogja tanácsolni, hogy a felállítandó követelések elfogadhatatlanok legyenek."

Julius 10. Budapest. A budapesti szerb főkonzul julius 8-ikán kell átirata a miniszteirelnökhöz a Péter szerb király születésnapja alkalmából tartandó ünnepi istentisztelet tárgyában. Válaszirat. (Eredetije a miniszter- elnökség iratai között.)

Bécs. Tschirschky német nagykövet jelentése: Berchtold gróf panaszkodik, hogy

Tisza gróf a Szerbia ellen tervezett erélyes fellépést megnehezíti és Szerbia ellen gent- le mamiiké akar eljárni.

Belgrád. Hartwig orosz követ felkeresi Giesl bárót, aki értesíti őt a Tisza gróf eljárása folytán előállott békés fordulatról. Az orosz követ hirtelen halála.

Julius 11. Budapest. D'Apchier le Maugin francia főkonzul jelentése Tisza megnyugtató parlamenti kijelentéseiről; hivatalosan minden békésen néz ki.

A N. Fr. Presse megrója a gentlemanlihe Tiszát

Julius 14. II. Vilmos császár válaszlevele Ferenc Józsefhez. Pontról-pontra irt válaszlevél az orosz támadás elleni garancia említése nélkül.

Bécs. Bizalmas értekezlet, melyben Berchtold gróf közli Wiesner lovag döntő jelentését az osztrák és magyar miniszterelnökökkel a szarajevói merénylet szerbiai vonatkozásairól. Tisza belátja, hogy a szerb kormány elleni fellépés elkerülhetetlen.

Tisza Tschirschky német nagykövethez megy. Tschirschky jelentése: Tisza megjelent nála és közölte vele, hogy a szerb sajtó és a szerb diplomaták (Spalaikovics) hangja, valamint Németországnak feltétel nélküli állásfoglalása őt is erélyes fellépésre kényszeríti.

Berchtold gróf előterjesztése az uralkodóhoz Tisza „megtéréséről" azon az alapon, hogy

Tisza kivánságára Szerbia területi épségét biztosítani fogják.

Julius 15. — Tisza elé kerülnek Krobatin közös hadügyminiszter átiratai a szerb propaganda ügyében, román tiszteknek Ada Kaléh szigeten történt látogatásáról, orosz vezérkari tiszteknek a magyar nyelv elsajátítása végett Magyarországba történt vezé- nyeltetéséről. Mindhárom irattárba.

Bécs. — Dumaine francia nagykövet jelentése: a Neue Freie Presse Tisza Istvánt megrójja mérsékelt hangú parlamenti beszéde miatt. — Tisza újabb megnyugtató kijelentései a magyar parlamentben.

Julius 16. — Budapest. Tisza elé kerülnek Krobatin közös hadügyminiszter átiratai Szerbia és Románia magyarországi lóvásárlásairól. Tudomásulvétel után irattárba.

Sebeko bécsi orosz nagykövet jelentése Tisza 15-iki parlamenti megnyugtató nyilatkozatairól.

Julius 17. — Bécs. Stolberg herceg, német ügyvivő jelentése: Brchlold gróf megjegyzése szerint a szerb jegyzék még nem készült el, mert Tiszával még tárgyalások folynak.

Budapest. A boszniai szerbek hálaküldött- sége Tiszánál, ki nekik az üldözésekkel szemben védelmet biztosit.

London. Mennsdorf gróf jelentése Tisza megnyugtató parlamenti beszédéről.

Julius 18. — Páris. Saécsen gróf nagykövet jelentése Tisza megnyugtató nyilatkozatainak jó hatásáról.

Szerbia területi épségét biztosítja a magyar miniszterelnök

Julius 9. — Bécs. Közös minisztertanács Berchtold gróf elnöklete alatt. Tisza hozzájárul a javasolt ultimátumhoz, de kívánja egyhangú határozatként való kimondását annak, hogy: 1. Szerbia területi épségét biztosítják és szerb területet nem annektálnak; 2. hogy ez a határozat a külső hatalmakkal mielőbb (mögüohst bald) közöltessék. A határozat egyhangúan kimondja, hogy szerb területet nem annektálnak és hogy ezt a határozatot a háború kitörése után közük a külső hatalmakkal. Tisza ismét aggodalmát fejezi ki Erdély sorsát illetően.

Julius 20. — Konstantinápoly. Pallavicioi őrgróf nagykövet jelentése: RiszJtics szerb követ kijelentése szerint

Tisza megnyugtató kijelentései Szerbiában is megnyugtatóan hatottak.

Julius 21. — Tisza István gróf levele menyéhez: „A dolog lefolyhat háború nélkül; adja Isten, hogy úgy legyen, de teljes megnyugvást nem adhatok neked az iránt, hogy semmi esetre sem kerül háborúra a dolog...

1932 május 80, pénieK. " ■

Bizzunk Istenben, hogy elkerüljük ezt a meg* próbáltatást, ha pedig mégis reánk mérné* bizzunk benne kétszeres erővel."

Julius 22. — Budapest. Tisza Berchtold* hoz: „Követeléseink nem zárják ki a béke! fenntartásának reményét."

Bécs. Dumaine francia nagykövet jelentig hogy a katonai kormány 8 hadtestet helyezett kilátásba Szerbia ellen, de Tisza közbe* lépésére nem indították el azokat.

Julius 23. — Bécs. Bunsen brit nagykövet jelentése: Tisza tegnapi mérsékelt hangú pár* lamenti beszéde azt engedi sejteni, hogy aj szerb jegyzék is mérsékelt követeléseket fog támasztani.

Tisza Giesthez! Hát meg kellett ennek történnie ? • • •

Julius 24. — Budapest. Tisza kijelentésé a parlamentben: „Az ultimátum nem zárja ki a béke megtartását." (Max-Müller budapesti brit főkonzul jelentése.)

Julius 25. — Belgrád. Giesl báró osztrákmagyar követ elutazik. Mikor a rendelkezésre álló telefonon a zimonyi állomásépületből a magyar miniszterelnököt felhívta, Tisza ezt kérdezte tőle:

„Hát meg kellett ennek történnie?**

Giesl báró: „Igen." (Giesl W. báró: Zwanzig Jahre im Nahen Orient.)

Julius 26. Budapest. Max-Müller brit főkonzul jelentése.

Pétervár. Szaszonov külügyminiszter Bu- chanan brit nagykövethez: Ausztria eljárás sával Oroszországot provokálta.

Ez Tisza feltevését igazolta, ki Szerbia helyett Oroszországra figyelt, Julius 27. Szaszonov körjegyzéke: „Ha

bármilyen mérséklő akció történnék Péter* várott, mi azt előre elutasítjuk, mert kéz* dettől olyan álláspontot foglaltunk el, amelyen semmit sem lehet változtatni." (Buda-* pest, Max-Müller brit főkonzul jelentése.)

Julius 29. Pétervár. Mozgósítás Ausztria—« Magyarország ellen. Szaszonov Romániát csatlakozásra szólítja fel.

Julius 30. Budapest. Max-Müller brit fő* konzul jelentése.

Pétervár. Szaszonov Spalaikovics szerb kő* vet 22-iki beadványára válaszolva, Szerbiát biztosítja Oroszország támogatásáról.

Szaszonov Erdélyt csatlakozás esetére Ro* mániának kínálja fel.

Négy konklúzió és a látszat két áldozata

A fenti okmányokból kitűnik mindenekelőtt az orosz kormánynak az az elhatároz zása, hogy Szerbiát nem engedi bántani. Annak tehát, aki Szerbiához akart nyúlni, ké* szén kellett lennie arra, hogy Oroszországgal is szemben találja magát. Épp ez volt az el* térés egyrészt Tisza István, másrészt pedig Berchtold gróf és Conrad vezérkari főnök között, azért a fenti okmányok alapján nem látjuk igazolva Berchtold grófnak 1928 deoem* bér 20-ikán a Pesti Hírlapban tett ama nyilatkozatát, hogy ő Tiszával mindenben egyetértett. Ha ez igy lett volna, úgy Tiszával együtt szembe kellett volna fordulnia Conrad javaslatával. Berchtold gróf azonban Conrad oldalán Tisza ellen foglalt állást.

A fent közölt anyagból kitűnik másodsor* bán, hogy Tisza kezdettől Erdély sorsáért aggódott és ezzel már Conrad tábornok neheztelését vonta magára, aki azt hitte, hogy Oroszország nem fog beavatkozni, Románia pedig a monarchia mellett foglal állást. Kitűnik harmadszor, hogy az orosz kormány azzal, hogy a szerb válasz előtt a mozgósítás eszközéhez nyúlt, nemcsak beavatkozott az osztrák-magyaros zerb viszonylatba, de a beavatkozás előkészületeivel a szerb kormányt felháborította.

Oroszország cári kormányát tehát a háború felidézésében közvetlen felelősség terheli.

Kitűnik negyedszer, hogy Tisza mindezt előre látva, kezdettől ellene volt annak, hogy Szerbia megtámadásával orosz-szerb támadás provokáltassék. — Amidőn a háború elől kitérni nem tudott, Szerbia területi integritásának biztosításával igyekezett az orosz támadás jogosultságát megsemmisíteni. Magyar szempontból tehát elsőrendű fontossággal bir annak vizsgálata, hogy ennek a határozatnak mi lett a sorsa, mert kétségtelen, hogy

ha Tisza kifejezett óhaja szerint e határozatot az ultimátum átadásával egyidejűén valamennyi hatalommal közük, akkor Szerbia „megmentéséré" nem lett volna szükség.

Tisza maga is érezte, hogy ennek elmondásával fednie kell magát és 1918 elején kijelentette, hogy legfelsőbb engedélyt fog kérni a vonatkozó okmányok közzétételére. Hogy ez miért történt meg, nem tudjuk. Ma már csupán azt tudjuk megállapítani, amit Fay professzor megállapított: hogy a háború befejezésekor mindenki azt hitte, hogy Tisza Istvánnak a háború felidézésében aktív része volt és hogy ennek a valósággal merőben ellenkező látszatnak esett áldozatul. Vele bukott az a történelmi Magyarország is, mely sem* miféle más állam területét megszerezni netu akarta.