Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-20 / 115. (2928.) szám

IRLA3? GYURKA , IS<OLABA MEGY irta: Nyiresi-Tichy Kálmán A pápa enciklikában emelte fel szavát az istentelensáp és az inzés ellen Gyurika életének grafikonjából -csak egy kis görbét láttam (de az aztán ugyancsak görbe volt), amelyet egy májusi délután pár percének szalagjára rajzolt. De ez teljesen elég volt ah- ihoz, hogy mély betekintést nyerjék abba a sziv- ből jövő undorba, amellyel' Gyurika az iskolá­nak nevezett szabadsági osztó tömegintézmény ellen viseltetik. A grafikon a városházudvar hátsó kapujától az iskola kapujáig terjedt, itt a szemem előtt, amint kihajoltam a Fehér Atyák Házának eme­leti ablakán, egy verőfényes koramájusi délutá­non. Az összes jelek arra mutattak, hogy sürgős iskolábamenő idő van, mindjárt két óra lesz, ilyenkor már csak az elkésettek igyekeznek a félelmes KAPU felé. Kicsi leányok és fiuk, szöszkék, barnák, copfosak, kócosak, csinosak, lomposak, tiszták, porosak, véres térdek is kel­lő számmal mutatkoznak már ilyenkor, mert a célszerű nyári viselet nem korlátozza a térdek szabad érintkezését a néha mostoha anyaföld- deL A szintér kiürült, szinte hallani lehetett, hogy az öreg őrtorony órája már mindjárt za­katolni kezd s kiköhögi magát, — ami százados hurutjából vagyon, — mielőtt nekifog a két óra kellő komoiyságu elkongatásához. Olyan, mint­ha az ilyen öreg óra valósággal pályáznék az apró népekre, hogy mord, fenyegető kondulásai- yal megrezzentse bennük a kicsi lelket. Gyurika ekkor tűnt föl a városházudvar hát­só kapuja felől. Úgy gurult ki rajta, mint egy labda, de a guruló labda megtorpant a kapu előtt lege'észő pulyka kakas előtt. A pulykaka- ka.s — amilyen epés kedélyű lény — menten anéregbe jött Gyurika megjelenésétől s összes tolláit ekneresztve, vérbeboruit orrát lelógatva, szárnyával a földet söpörve pöffeszkedett és hangos gurgulázásba fogott. Gyurika kicsit meghökkent, de aztán mégis ott maradt, ami a pulykát meg jobban bosszantani látszott. Mert körülsétálta Gyurikát és kieöpörte körülötte a földet hangos pöfögéesel és azt. sem mondhat­nám, hogy a gurgulázásokkal spórolt. Gyurika végtelenül jól mulatott. Megpróbálta a pulykát riogatni, de a 'bősz állat csak egyet libbent s egy arasszal távolabbról újra lehurrogta Gyu­rikát, miközben orra úgy lógott le csőre mellett, mint egy véres zulhatag ® még szemeit is beár­nyalta, úgyhogy sandán, féloldalt kellett pis­lognia a vérbő löttyümfittyőmök alól. Istenem, hogy ez mennyivel érdekesebb, mint például a nagyegyezeregy, vagy a Dejepis! Miért nem tanítanak ilyet az iskolában, hogy hogy kell a pulyka-kakast méregbe hozni s hogy lelhet az orrán azt a piros mérgest megkapni s rajta jót ciibální? Ezt bezzeg senki nem mondja meg! Ahelyett olyan haszontalan&ágokikal kí­nozzák az embert, mint teszem azt, hogy tizen­egyszer huszonhét, az mennyi? Erre pedig Gyu­rikának nincs szüksége, de most, ha a pulyka orrát el tudná kapni, azt nem adná egy fényes, üres rézpatrónért. Pedig az nagy érték a csi­bész-valutában. A pulyka-aréna eltartott egy ideig, aztán Gyurika egyet emelt a vállán, bizonyosan só­hajtott köziben, — s megindult tovább, erre felém. Hogy megindult, az helyes kifejezés, de nem mond meg mindent. Nem mondja azt, hogy mennyi tétovázás, habozás, várakozás volt a mozdulataiban, mintha olyasmit remélne, hogy ejnye, de érdekes volna, ha a poros ut egyszer­re csak elkezdene alatta visszafelé szaladni s ő akármennyit lépne előre, mégsem jutna az isko­láig! S akkor az ut levinné arr-a a kórház felé, jé, de nagyszerű volna és sose jutna az isko­lába. s megmondhatná, hogy alkármily sebesen lépett, mégsem tudott megérkezni! Ilyenekről gondolkozhatott, aimig följebb bandukolt, a föl­det nézve. Ó, annyi érdekes van ilyenkor a föl­dön. Éppen ilyenkor, mikor már menni kell e rögtön két óra! Miért is van ez? És csakugyan, fölhangzott az őrtorony felöl a figyelmeztető négy negyed s utána' a mély haragos két ,,'bamm — bamm!“ Mintha nem is bamm-bamm volna, hanem: „hamm — hamm!“ s azt Ígérné Gyurikának, hogy menten bekapja, ha nem siet az iskolába! Megállt, fölfülelt az óraütésre, de bizony csak nem sietett. Ellenkezőleg. Hogyan siethetett volna, mikor éppen most látott meg egy üres cipőkrémes dobozt a kerékvágásban! Azt onnan múlhatatlanul ki kell piszkálnia s megpróbálni, milyen hangot ad, ha belerúg. Ilyen alkalom nem akármikor kínálkozik. Elpiszkálta s elkezd­te rugdalni. Mármost, kérem, élvezet azt meg­figyelni, hogy ha az ember élivei rúg az ilyen dobozba, azt mondja a doboz: ,.Pinnmng“. Ha ellenben az oldalába rúg, akkor aszongya: „Pammrmn". És aszerint, hogy gurul-e, vagy táncol a göröngyökön, megint más és más a nó­tája, hát ezzel nem olyan könnyű betelni! Ért­hető, ha Gyurikának még mindig nincs ráérő ideje az iskolába menni. Szorgosan rugdal és élvezi a ping-pamm-ot. Szemközt, az ut másik oldalán két leányka jön, nagyobbak, már nem iskolások. Ismerik Gyurikát « (megszólítják: — Gyurika, mi az? Mért neim sietsz .már az iskolába? Elkésel! Már elütötte a két órát! Siess, mert kikapsz! Gyurika — akit ily gyöngéd!élen módon za­varlak meg nemesebb élvezeteiben — sorsára hagyja a cipőkrémes dobozt és Je&unyt fejjel, mélyen a földre nézve, szótlanul botorkál to­vább. De lassan. Nagyon lassan. Hogy a távol­„Caritate Chrisfti compu!sí“ - fizateizmus organizált támadása a pozitív vallás ellen Róma, május 19. Tegnap a Citta di Vati- cano rádióküldője a katolikus világgal szóbeli­leg is közölte a pápa legújabb, nagyfontosságu enciklikáját, amely ezekkel a szavakkal kez­dődik: Caritate Christi compulsi (Krisztus ir­galmasságától ösztönözve). Az enciklika többek között a következőket tartalmazza: „A Szent Atya újból fölemeli szavát, hogy mindenkit figyelmeztessen az egyesülésre és arra, hogy teljes erővel szálljon szembe a ke­resztény világ mindazon bajokkal, amelyek most az egész emberiségre ránehezednek és azokra a még nagyobb veszedelmekre, amelyek fenyegetnek/* A pápa keresi a világ rendjében mutatkozó zűrzavar okait és ezek gyökerét a földi javak iránti kapzsi vágyban látja. „Közben a fölfor­gatásra törő pártok az általános nyomorúságot a maguk javára használják ki és mind szemér­metlenebből bontogatják az isíentelenségnek és az erkölcsi vallás iránt érzett gyűlöletüknek lobogóját. Régebben az istentelenek elszigetel­tek voltak a nagy tömegekben, ma azonban a különböző országokban szilárdan fölsorakozott és zárt sort alkotnak/* A pápa kötelességévé teszi a világ minden népének, hogy hagyjon föl az alacsonyrendü önzéssel és minden erőt egyesítsen egyetlen fronton. A vallásért és a szociális békéért foly­tatott eme küzdelemben minden emberi eszközt föl kell használni. A pápa fölhívja a hivőket, hogy egy teljes napot szenteljenek meg az egy­ház várának, Jézus szentsége® szivének ünnep­lésével. Ezen a napon a hívők tartózkodjanak minden vidám ünnepségen és még megengedett szórakozáson való részvételtől is. Az enciklika ezután a keresztény világ álta­lános kötelességeit sorolja föl: A jómódúak önkéntesen vállalják a keresztényi lemondás értelmében életmódjuknak korlátozását és ezen önfeláldozásuk gyümölcsét juttassák a szegé­nyek javára. A szegények pedig a súlyos meg­próbáltatások ellenére, amelyeket el kell szen­vedniük, ezeket az áldozatokat azzal a legna­gyobb önfeláldozással viseljék, amit tőlük a sú­lyos idők és a szociális viszonyok megkövetel­nek. Isten kezéből fogadják alázatos szívvel a szegénység terhét és találjanak vigasztalást abban a bizonyosságban, hogy keresztényi ön- megíagadással elviselt szenvedéseik és nélkü­lözéseik mindközelebb hozzák a könyörület és béke óráit. A pápa a végleges megoldásba vetett biza­lom kifejezésével enciklikájának záró soraiban apostoli áldását küldi a katolikus világnak. SZÉLHÁMOSOK Irta: SZMBECSÁNYI BÉLA Csodálatos, hogy évszázadok keserű tapasztalatai után, nagyszabású szélhámosoknak még ma is si­kerül boszorkányos kezükkel, üzletileg ralfinált emberek ezreit paprikajancsik módijára kényük kedvük szerint táncoltatni. Ezekkel a rakéta-zsenik­kel szemben a közönség hiszékenysége olyan ter­mészetű, mint a hottentották imádata főistenük­kel, Heitsi Eikippel szemben, aki annyiszor és annyiszor hal meg, ahányszor akar, valahányszor azonban feltámad, mindenkor megtalálja követőit és bámulóit. Ivar Kreuger már nem csak egyéneket, de or­szágokat is fascinált, a legravaszabb bankárokat, világmárkás közgazdászokat, — magyarán mondva, — óvekig az orruknál fogva vezetett Ha a világ­gazdaság katasztrofális helyzete be nem követke­zik, ördögi manővereit bizonyára még tovább foly­tatta voltíá. sőt valószínű, hogy üzleteinek gigan­tikus gúláján egy olyan magaslatra is eljutott vol­na, ahol már nem. érdemes avinidlerkedni és ész­revétlenül át lehet evezni viharvert sajkáján a a becsületes emberek csendesebb vizeire. Érthetetlen marad azonban, hogy nyilvános szám­adásra kötelezett vállalatok élén álló, bármilyen bűvész, képes lehessen üzletembereket hamis mér­legekkel, Potemkin-vállalatokkal, csupán névleg szereplő alapításokkal, mosolyogva, évekig bolon- ditani. Úgy tudjuk, hogy Amerika mai közgazda- sági krízisének a kegyelemdöfést Kreuger bukása adta meg. Megdöbbentő, hogy erre képes lehetett egyetlen ember az Unió összes pénzfejedelmeivel szemben, de ámulva vetjük fed a kérdést, hogy a business ismert, nyitóttszemü, józan és számító rabjaival, fanatikusaival ml történt akkor, mikor egy félreosuszott zsenialitásu svéd. őket szemfény­vesztéseinek hipnotikus hatásai alatt — egyszerűen kizsebelte. Áis Intemationcl Match Corporation-ou kívül azonban Uncle Sam-ot még saját honfitársa is bo- rántotta vagy százötvenmillió csehszlovák korona erejéig, mikor a bukás percéig vakon bízott az Insull-koncem realitásában, amely szintén sok el­meéllel s kivételes tüdőivel felfújt, szines szappan­buboréknak bizonyult. Csábitó gondolat, hogy mindez ilyen könnyen megy! ság ne fogyjon tulkorán. Majd kicsit hátranéz, úgy alulról fölfelé, hogy a. leánykáik elmentek-e már e akkor .kicsap a Rendház elé, az ablakom alá, ahol a kis házelőtti kert kerítése mellett friss zöld gyep csalogatja. Most látom a hátán a kopott iskolatáskát, hullottszőrü prémszegé- Iyes kis télikabát van rajta, til-tul begombolva, sapkája a kezében, lábán kis bakancs, kalim­páló, rosszul megkötött zsinórral. Az ilyen zöld gyep kiválóan alkalmas a ba- kancstisztitásra. Gyurika tisztás ágérzete hir­telen föltárnád s alapos bakancspomentesítést végez a gyep segítségével, lábainak előre-hátra ilenditése által. Eközben vadon nőtt ibolyákat lel, ahhoz már le kell guggolni s az ember ter­mészetesen leszedi, amennyit talál. Május van,, vagy mi? Nem ez a legfontosabb ilyenkor? Csak az a kellemetlen, hogy ismét jönnek. Ez­úttal két iskolásleány, ilélekszakadva, a már elkondult óraütések ijedelmével!. Meglátják Gyurikát s valósággal elszörnyednek a lelki- nyugalmon, mellyel ő e vészesen roOianó per­cekben még ibolyázni tud. Rávi&itanak: — Gyurika, hjajj, te, nem szalaoc mingyá.r? Mán m.i is elkésünk! Sijess, mert kik apun uunk. Sijeeesss, Gyurikaaaa. És köziben loholnak tovább. Gyurika rend­kívüli el van foglalva, egy ibolyának a szára- a-lját nem leli, pedig nem akarja rövid szárral letépni. Mit zavarják éppen ilyenkor ezek a copfosak? Azok pedig még visszanéznek s most már fölháborodik bennük a „jiógyerek“, látva, hogy Gyurika figyeLmeztetésük dacára sem mozdult, s visszasikitanak neki: — Megájj, Gyurikaaa, megmondunk a elte­lendő nővérkéueeek, hogy nem gyökéi, pedig mi szóltuuunlk! Megájjj!... Tylhü, ez már több a soknál! Ezektől kitelik, amilyenek! És akkor baj lesz. Gyurika föláll. Mérges .kis arcát arra fordította a távozók felé, meg csak lenéz újra megbékélten az ibolyáira s gondolkozik: csakugyan mennie kell hát már? Ej, hátha úgyis mindegy? Ha már késő, ■késő. Úgyis kikap. De hiszen a Rima még nem fújt? S arra még lehet hivatkozni? Ujjó, de jó, akkor még van idő. Mit köteles ő éppen a to­ronyórához igazodni? ő kültelki fiú, neki a rimái telep kétórai kürtfuvása biztosabb idő­jelző. Nagyszerű egy kürt az, hogy még nem, fújt. Ej, ha most úgy hedugulna! De jó lenne! Tehát még van idő. Lássuk csak, mit lehet addig csinálni? Hopp! Egy cserebogár! Meny­nyi van az idén! Gyurika leteszi a fűbe az ibo­lyáját, és sapkáját hatalmas kedvvel repíti a cserebogár után. A tettes brummogva elrepül, a sapka- a porba. esik. Azt* most föl kell venni s alaposan megtisztogatni. Az ember nem me­het poros sapkával az iskolába, nőnem? De alig porolta le Gyurika a sapkáját, egyszer csak föl'bug vészesen, fenyegetően, sürgetően a rimái gőzkürt! Most mintha ez is azt íivöl- tené: „Gyurikaaaa! Két óraaaa! Siess már az L&kolábaaaa!“ Gyurika mély el ke dvetlenedésére misem jel­lemzőbb., mint hogy a fűbe tett ibolyáiról is elfeledkezik és sapkáját forgatva bandukol to­vább, mint akit lefejezni visznek. De az ilyen lef elérné zésben az a jó, hogy az ember mindig lel valami érdekeset. Például most is egy szép hajlóé vesszőt. Ez még a gömblhársak nyesése­kor maradt itt. Gyurika fölveszi, megsuhog­tatja, de nem elég ruganyos, nincs vele meg­elégedve. Majd egy hirtelen támadt ötlettel a ■keTtkeritéshez jön vele s visszáján fogva a vesszőt, erősebbik végét a keritéshez nyomja és élkezd szaladni. A vessző berregve horzsol­ja a kerítés léceit, aszongya: „Brrrrrirrrr**. Mintha csak kifejezné, mennyire irtózik Gyu­rika az iskolától. így, futva, hamar vége a kis kerítésnek. S a felső végén túl már az iskola ■magas falra emelt vaskerítése következik. Ujjj., az már nem jó tájék. Gyerünk vissza! És Gyu­rika még lefut a vesszővel, végigberregteti a kerítést: Ibarrrr, brrrr, aztán megfordul s megint fölfelé az iskola felé, de ebben az irányban egyre lassabb lesz a brrrrr, éltagozódik, da­dog, kihagy, ibnrr, brr, br, far... amint Gyurika futása is lassudik, mert minden sietség köze­lebb viszi a végzetes lvAPU-hoz. Hősi lendülettel elhajítja a vesszőt. így ha­jíthatja el revolverét valaki, ha mindenfelől el­lenség övezi s ő utolsó patronját is kilőtte. Most már csak a kövezett járda van s azon túl — a vég ... De a járda — érdekes, ezt sem látta Gyurika ■eddig — széltől élükre állított kövekkel van szegve. S ezeken úgy Miét járni, mint a vas­úti síneken, egyensúlyozva. Föl is lép mindjárt 1932 májúé 20, péntek. Aki valaha is egy nyilvános vállalat vezetésében résztvett, jól tudija, hogy a vezetőnek, akit osak az időszaki üléseken megjelenő, gyakran laikus igaz­gatóság és tízperces közgyűléseken megjelenő rész­vényesek ellenőriznek, nagyon eok alkalma és tere lehet szabálytalanságokat elkövetni és a bizalmat kijátszani. KreugeT esetében azonban nemzetközi szakértők ée mérleg tud ósok állandó bírálata alatt állt az egész vállalat. Most már azt is meg tudják állapítani, hogy Kreugernek, például Hollandiá­ban, olyan alapításai ie voltak, amelyeknek kizáró­lagos szerepe volt vagyonként kimutatni a millió­kat, amelyeket az International Match Corporation elvesztett, de veszteségként kimutatni mérlegében nem akart. Végtére is ilyen gigantikus vállalatok, mérlegét Kreuger egymaga nem készíthette el abban a titokzatos toronyszobában, — ahhoz tiszt­viselőle is kellettek, akik indiszkrécióra képes, gyarló emberek. Ilyen durva szélhámosság leleple­zésiére elegendő egy elbocsátott tisztviselő bosszú­ja, vagy egy gépirókisasszonynak — aki bálvány­ként adorált főnökére eredménytelenül kacsint­gat — a hisztérikus rohama, amely alatt mindent kifecseg. Hogyan történhetett tehát mindez, igy és ilyen hosszú időn keresztül? Megdöbbenve állunk meg az emberek naivitása, hiszékenysége előtt, ma, — a tőke beteges bizal­matlanságának ideijén, — s ámulva látjuk az örök­ké megismétlődő tünetet, hogy Krisztus születését követő második ezredjóvben még mindig lehetsé­ges, hogy egyetlen embernek az akarata és esze, vagy tüzhalálba, vagy anyagi romlásba vezessen milliókat. Azt mondják, a világ legnagyobb csodája is csak három napig tart. Egyszer véget fog tehát érni ez a nagy financiális hullámzás is. amelyet egy pá­risi szállóban elhangzott revolverlövés indított el. Az a kérdés csupán, hogy mi lesz a későbbi ha­tása? Különösen falun tapasztalhatjuk, hogy nagy égi- háboru elszoimoritóan hozza felszínre alkotásaink, épületeink rozogaságát, gyarlóságát, mert a gyen­gébb részeket összeomlasztja. A világkrizis is most egymásután dönti halomra a nem teljesen reálisan felépített intézményeket. Azt mondhatná valaki: hadd hulljon a férgese! ez a puriifikáló orkán talán komolyabb szellemet és több bizalmat hagy maga után. Azt hisszük azonban, hogy ezek optimista utó­piák. A nagy szélhámosságok mai csillaghullása szerintünk valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy a tőke a jövőben még óvatosabbá lesz e kí­vánatos, közhasznú elhelyezkedésektől is tartóz­kodni fog. Félünk, hogy a safe-eknek lesz erős kon­junktúrája, amelyekben már ma is megszámlálha­tatlan milliókat tartanak készpénzben, kamatozat- lanul ugyan, de legalább a betörő olvasztólámpáján óe feszitővasán kívül más veszély nem igen fenye­geti a rejtett értékeket. Heitsi Eikipnek, a hottentották istenének, aki mindig meghal, de újra feltámad, a nagystílű szél­hámosnak azonban a jövőben is meglesz minden­kor a maga bámuló óa követő nagyközönsége. Csupán bűvésztudományát fog kelleni tökéletesí­tenie, amellyel híveinek zsebéből a milliókat fé­nyes cilinderébe belevarázsolja. xx A szlovenszkől és ruszinszkói magyar nők lapja: a „Nagyasszony*1. a kőszeg élvre s elkezd rajta billegni. Megy, egészen jól. Annyira jól, hogy — jaj! — már csuk pár lépés választja el a KAPU-tól! Lassít, hibákat csinál s úgy látszik, megbünteti magát, ha hibásan lépett, újra kell kezdeni e pár lé­péssel hátrább menni. Hiába. Minden hiába. Akármennyi hibapontot jegyzett s akármeny- nylt helyesbített, egyszer elfogyott a kősze­gély is és a vasrácsos ajtón be kellett fordulni a KAPU felé ... Igaz ugyan, hogy erről a helyről már látni lehet, amint az utkövező munkások'a temető- köz utte&tét építik s ezen rengeteg látnivaló van, de Gyurika szelleme itt már — hogy is mondjam? — nem elég szelektív, nem tudja tisztán elkülöníteni a látott érdekessé­gek örömét az iskola vészes közelségének nyo­masztó hatásától. Csak mint egy szürke fátyo- lon át látja a lehajoló, csákányozó, köveket görgető munkásokat, a napfényben megcsilla­nó szerszámokat, a görgő talyigákat, a lánc- huzó mérnököt, — mindez más körülmények ■között megannyi külön tanulmány tárgya vol­na. így —• itt, — hiába, már vége. Gyurika még egyezer körülnéz, megperdül maga körül, édesen kinyujtózik a jóféle májusi napfényben, aztán halálraszánt nekirugaszko­dással fölugrik a KAPU felé emelkedő lépcső­re. Három fokot akart ugrani. De az neki sok. Szétrepedt lábakkal sem érné el. A másodikról visszaesik. Ni, hiszen ez kiváló? Hibapont. He­lyesbíteni kell. .Újra kezdi. Újra visszaesik. Még nagyobbat ugrik, most majdnem följutott három lépcsővel, de ott előrdbukik. Kicsit pi­hen, föltápászkodik s újabb ugrás lehetőségeit mérlegeli. Ebben a pillanatban a KAPU-bán egy fehér- főkötős fekete alak jelent meg s egy kinyúj­tott, feketeruhás kar parancséiban intett Gyu­rika felé. Gyurika összenyaklott, minden lendülete el­szállt, olyan volt, mint a vásári gumihólyagok, melyekből sivitva, sírva száll ki a levegő. És megadó, lassú, lemondó lépésekkel föl­ment a lépcső hátralévő fokain. Nem láttam tovább. A grafikon folytatását elnyelte a rettenetes KAPU... Minden részvétem a Gyurikáé. r \ 4

Next

/
Thumbnails
Contents