Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-15 / 112. (2925.) szám

6 ^mgai-AV^Aarhirlap 1932 május 15, rafAraap. Pünkösdi üzenet a magyar szülőknek Irta: Aixinger László dr. A csehszlovák köztársaság iskoláiban jú­nius végén vannak a botra tások. Néhány hét választ el a beiratások napjától. Ezen néhány hét alatt bizonyára sok magyar szülő gond- terhesen fog foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy milyen iskolába Írassa be gyermekét. Talán már pünkösd ünnepi hangulatába is bele fog 'vegyülni ez a gond, mert vannak és nem is kevesen, akik viszonyaik következté­ben vagy másoktól hallott érvelések hatása alatt nem tudják belátni azt, hogy magyar gyermeknek csak magyar iskolában lehet helye. Azoknak a magyar, szülőknek véleményét, akik gyermeküket nem akarják magyar isko­lába adni, legjobban fejezi ki az a nem egy­szer hallott kijelentés, hogy manapság az is­kola megválasztása már nem lehet az érze­lem. hanem egyedül az értelem kérdése. Ezek akként okoskodnak, hogy a magyar szülő gyermeke otthonában amúgy is magyarul be­szél és mivel az államnyelvnek vagy a német nyelvnek tudása a belföldi és a külföldi érvé­nyesüléshez okvetlenül szükséges, nem vét­keznek a magyarságuk ellen, ha gyermekü­ket nem adják magyar iskolába. Nemcsak úgynevezett „négy fal közti" túl óvatos, fé­lénk, sőt gyáva magyar szülők is okoskodnak igy, hanem olyanok is, akik súlyt helyeznek arra, hogy magyar gyermekeink megmaradja­nak magyarnak- Pedig magyar gyermekeknek magyar iskolába való járatása, amellett hogy magyar kötelességünk, nem egyedül érzelmi kérdés. A magyar gyermek értékes egyénné csak úgy tud válni, ha megőrzi magyar nem­zeti sajátosságait. Énéiből idegen 'talajba el­szórt palántává válik, amely soha sem fogja tudni kifejleszteni faji és egyéni kvalitásait. És hogy az akárhol való érvényesülésnek nem akadálya a magyar iskolában való ki­képzés, azt több mint tíz évnek tapaszfa! bizonyítja. Olyan magyar ifjak, akik Cseh­szlovákiában magyar elemi és középiskolá­kat jártak végig, a cseh és német főiskolákon, sőt az életben is jól tudtak érvényesülni és megállják helyüket. Ha sokszor nehézségek­kel ás, de elsajátították az államnyelvet és más nyelveket is és a fiatal korokban elébük torlódó nyelvi nehézségek, miután meg tud­tak velük birkózni, edzettebbekké és küzde­lemre képesebbekké tették őket a létért fo­lyó harciban is. Nagyon jól tudjuk, hogy sok helyütt, külö­nösen ott, ahol a magyarság számaránya a 20 százalék alá csökkent, szolid és kevésbé sze­líd nyomással iparkodnak a magyar diákot államnyelvü iskolába- terelni. Nagyon rosszul teszik azok a magyar szülők, akik engednek az ilyen nyomásnak vagy rábeszélésnek, bár­honnan jöjjön is az. Fridik csehországi vá­rosban megtörtént, hogy német iskolába nem akartak beíratni olyan gyermekeket, akiknek cseh ahngzásu nevük van. Az egyik család emiatt panasszal fordult a prágai legfelső köz- igazgatási bírósághoz. Ez legutóbb kimondot­ta, hogy a hatóságoknak ilyen eljárása tör­vénytelen, mert az apa, illetve a szülő, aki eltartja gyermekét, saját akarata szerint gon- doskodhatik arról és maga állapíthatja meg. milyen iskolába Íratja gyermekét. Ez a döntés elvi jelentőségű, mert szabad kezet ad a szü­lőnek gyermeke taníttatása tekintetében és megtiltja, hogy bárki más, legyen az hatósági vagy egyéb személy, beleavatkozzék a szülő­nek ebbe a jogába. Vegye tudomásul minden magyar szülő ezt a döntést, amely eloszlat — sajnos elég későn — minden kétséget és száll­jon szembe bárhonnan jövő - akármilyen ter­rorral vagy csalogatással, mely el akarná té­ríteni altól, hogy gyermekét magyar iskolá­ba adja. Sok esetben előfordult az is, hogy amikor valamely már fennálló magyar osztályba nem jelentkezett 30 tanuló, ezt az osztályt vagy megszüntették, vagy egybevonták más osz­tályokkal. Emiatt állásukat vesztették magyar tanítók is. Ezekre is legyünk tehát figyelem­mel és ne sorvasszuk el magunk ( nembá- nomságból, gyávaságból vagy megalkuvásból a magyar osztályokat és a magyar tanítói kart. Legyen résen minden magyar szülő és minden magyar, aki szivén viseli a magyar iskoláztatás ügyét, ha ilyen oszt ály apa sztár­ról hall, mert egy év óta már nem lehet be­szüntetni valamely osztályt azon a elmen, hogy nincs 30 diák. Az iskolaügyi miniszter ugyanis 1931 julius 22-én 66856. szám alatt reudeletet adott ki, amellyel módosítja a kis­iskolái törvénynek az osztályapasztásra vo­natkozó végrehajtó rendelkezéseit és kimond­ja, hogy amennyiben egy osztálynak niucs is harminc diákja, ez az osztály meg nem szün­tethető. Ott, ahol nincs magyar osztály, de kellő tzámu magyar iskolalátogató gyermek él, az 1868. évi XXXVIII. számú régi törvénynek ma is érvényes 44., 58. és 75. szakaszai értel­mében joguk vám ezeknek a gyeremekekuek magyar tanításra. Álljanak össze tehát az ér­dekelt szülők és követeljék magyar osztály létesítését. Gomba módra épültek és épülnek ma is államnyelvü iskolák. Díszes a külsejük, akik látogatják őket, segélyt, kedvezményeket M fkaitír mentén A rozoga fahíd — Az aranymosó csónakja — Kis emberek a nagy paragrafusok között Irta: SZOMBATHY VIKTOR Erről sem igein írtak még, uj téma. Sok-sok értekezésben, cikkbem, riportban kellene be­számolná a határmemitii magyarok életéről, akiknek földjét, rokonságát, esetleg faluját is, (kettészakította a békeszerződés és az eddig egy-csaáádok két különböző állaimeszme, kul­túra, rendszer közé jutottak. De azontúl is élik a maguk egyforma, kis életét, gondjaik, bajaik, örömeik ugyanazok maradtak, csak éppen: egyiknek országában október huszon­nyolc lett a nemzeti ünnep, a másikban már­cius tizenöt. Sok furcsaság adódott igy azonban. Nem beszélve arról, hogy az élelmesebbje rögtön felismerte a lehetőségeket s bizonyos kon­junkturális időben azonnal jól jövedelmező csempészésbe fogott: hol állatot, 'hol cukrot, ■hol dohányt, veteményt vagy cipők ruhát, csempészett a kis patakokon és erdőikön ke­resztül abba az országba, ahol véletlenül szükség volt a csempészendő árura, — mon­dom, nem beszélve erről, a határmenti ese­teknek sokasok érdekes példáját lehetett ol­vasni az elmúlt években. Mert nem érdekes-e az például, hogy Ipolyságon a vasúti állomás kerítésen, ha kikönyökölsz, máir Magyarország­ba könyökölsz át? A téglagyár tíz lépésre esett a határtól s mivel már „odaát" van, drágább az ipolysági téglagyár téglája, mint­ha Csehországból hozatnék... Külön határmenti élet fejlődött ki az évek során. Ezt csak regényben lelhetne jól jelle­mezni, igy, kis cikk keretében csak az ér­dekesebb eseteket mondhatja el az ember. Meg néhány megfigyelés kívánkozik papírra. Az ipolyszakállast fahíd Itt van például az ipolyszakállasi fahíd. Helyes kis falu ez az Ipolyszakálilas, lenn, Honi-megyéiben, ahol a finom lankák oldalán szollő is terem s a szőlőt igen ügyes borpin- cékben tartják a .szakállasi emberek. Ezek­ben a kitűnő pincékben dadiodigatoak vasár­nap, halik padócos akcentussal, miközben el­eit ünmek a földibeásott gádor mögött a topé­vá 1. Van itt egy csősz, akit eddig a legjobb torkú embernek láttáim: két hajtásra két fél­liter bort ivott meg egymásután s még csak keresztbe sem állt a szeme tőle. Le nem vet­te a kancsót a szájéról, miig nem végzett a félliiterrel. A Sötét estiében hatalmas fényköir sugároz ide déliről: Budapest fénye tör át a Börzsöny- hegységen. A falu alatt folyik az Ipoly. Az Ipoly, amely határt képez két ország között megyehosszu- ságban. Békés kis folyó, békés emberek lak­nak körülötte. Az Ipolyon keresztül vezet egy híd. Erről a hídról érdemes Írni. A hid innenső oldalán roskatag sárkunyhóban csehszlovák fináncok tanyáznak, egyszerre mindég ketten. Békésen megvannak, nem sok dolguk van, csak a csempészekre kell vigyázniuk. A híd -túlsó felén ismét egy sárkunyhó, abban két magyar finánc ül. Útlevéllel itt átmenni nem lehet, a forgalom erősen korlátozott, csak a környéki gazdák járhatnak át, mert itt is elő­adódott az a jellemző eset, hogy az odaát! gazdáknak itt van földje, az innensők meg odaát ra járn ak dolgozni. A cseh szlováki ai pa­lócoknak valami négyszáz holdjuk van az Ipolyon túl. Ez a hid a bürokrácia csudája. Nem lehet járni rajta, még gyalog is csak nehezen, ho­lott kocsid óra építették hajdanában. A hid egyszerűen: roskatag alkotmány s nem bírja már tovább, a terheket. De azért megcsinál­tatni senki nem akarja. A hid lábai düledeznek, deszkái foghíja­sok és rothadtak, az egész szerkezet féloldalt húzódott, lóg és zörög. Óvatosan lehet rajta lépkedni gyalog. Aki kocsival akar járni, az a hid alatt megy át a folyón. Ilyenkor, vasár­nap délután, forgalom nincsen, csak a falusi legények állanak ki a hid kért oldalára s kur­jongatnak át egymásnak. Olyan színezete van ennek, mint mikor gyermekkorunkban állo­mást mentünk nézni mulatságból és vona­tokat. Ezek országot néznek. [■aBEnHMmaaHBHaBagRaauBBHaaMHNHMNlRBHB kapnak. Nem egyszer a már fönnálló feleke­zeti vagy községi magyar iskola tőszomszéd­ságában építették fel az ilyen iskolát és mégis azt mondjuk, maradjanak hívek a ma­gyar szülők és magyar diákók a talán ütött- kopotl épülettel rendelkező magyar iskolához és annak tanítóihoz, mert ha azt elhagyják, elveszítünk magyar iskolákat és elvesszük a kenyeret derék és bevált magyar tanítók elől. Nem a díszes köntös menti meg a ma­gyart egy jobb jövő részére, nem az anyagi jólétnek az elvek feladása árán való hajszo­lása biztosítja a nemzet fennmaradását, ha­nem a törhetetlen ragaszkodás ahhoz, amit a magunk erejével, tudásával és fáradozá.-ávaJ alkottunk meg. A pünkösdi hangulatban jusson minden kétkedő magyar ennek fölismeréséhez és be­látásához és akkor pünkösdnek meg lesz a maga gazdag termése! A hidat egyik ország sem hajlandó tovább 'karbantartani. A békeszerződés értelmében ötven-ö'tiven száza lékos részesedést 'keli válilal- niok az országoknak, de csiak a karbantartás­ra vonatkozik ez a megállapodás. Itt pedig már semm it nem lehet karban tartani, i tt uj hid szükséges. Ezért aztán mind a két or­szág hallga t... Á szomszédos ipolybéli hid sem különb. Odamegyünk a nevezetes hídhoz s le akar­juk fotograifállni. A finánc udvariasan tiltako­zik. Nem lehet. — De, hisz nem kémkedünik, csak jellem­zésül akarjuk felvenni. — Nem lelhet, kérem, — mondja a finánc, — de, ha fotográfián akarja látni, a hivatalos aktáik között már megvan. Azok számára le- fotografáilták. (Ez a híd is olyan, mint a komáromi vár. Fotografálni ugyan tilos, de minden trafik­ban megkaphatod a fényképes levelezőlapot ■róla...) Roppant sajnálom, hogy a Képes Hetet nem örvendeztethetem meg egy tipikusan rozoga átkelhető-épitmény fényképével. Mind a két ország vonakodik megcsinálni. Pedig érdekes szerepe van egy ilyen hídnak. Hogy a dokumentumokkail tovább menjünk: ha ezen a hídon átmegy a csehszlovákiai gaz­da, néhány magyarországi kilométer után ha­marább kerül vissza Csehszlovákiába a gyerki vásárra, mintha országunkban haladna. így tiz kilométert tesz meg s újból Csehszlová­kiába megy vissza, ha pedig az országban ma­rad, úgy harminckilenc kilométert kell meg­tennie a gyerki vásárig, vagy Ipolyságig... A fináncok pontosan felírják, miit' vitt ki, .miit hoz be s igy akadályozzák meg a csem­pészetet. Minden gazda vámmentesen hozhat­ja be a terményeit, de a külföldön adózik a földje után. Egyre érdekesebb adatok, jellemzések me­rülnek fel e hid körül. Furcsa szerepe van egy ilyen határmenti tahidnak, ha jókairban van. Csak éppen: fényképezni nem engedik, meg aztán: a csehszlovák járási főnök és a magyar Hont megye egymásra ud varia skodják a hid felépítési jogát. Közben a hid leroskad. Való itt a mondás: két part közit, a hid alatt... Az aranymosó csónakja Az egyik csallóközi község hivatalában megjelenik egy értelmes, egyszerű képű em­ber. — Győnmegyéböl jövök, Magyarországból... — mutatkozik be. Egyszerű ember, soha még határral baja nem volt s most bekerült a hivatalos rubri­kák kerekei közé. — Hogy került ide? — Komáromnál adtak határátlépést. A csó­nakom keresem. Aranymosó vagyok. A hivatalos ember közelebb megy a külö­nös vendéghez. Évtizedek óta hivatalnokos­ScSiatter Rudolf Irénéin Szlovenszkó legnagyobb és legmoder­nebbül berendezett finom hentesáru-húskonzervgyára. Alapítva 1891. Telefon-szám 89. FöUzlet és saját fiókok: Föüzlet: Trencín, Sladkovicová 4. szám. I. Fióküzlet : Trencin, Durceková 16. szám. II. „ Trencín, Bratislavská cesta 16. szám. Hl. „ Nővé Mesto n./V., ul. Jozef Weisseho 2. [V. „ Trenc. Tepla, Nádrazná ulica. V. „ Piesfany, a Hársfa szálló­val szemben. II. III. IV. V. kodiik, de csak most lát igazi csallóközi arany­mosót. Ezt már megnézi magának. Az arany­mosó értelmes ember s elmagyarázza, hogy Győr alatt a Duna homokjából mossa türel­mes munkával az aranyat. Van úgy, hogy si­kerül napi hét grammot is mosni. Ugy-ahogy, megéldegél belőle. Nem valami jövedelmező, nagy türelem is kell hozzá, de mit tegyen az ember. Valamivel foglalkozni csak keli. ő aranyat mos. Nagya bánata van. Azért is merészkedett át a határon. A csónakja ott volt kikötve a győri partok alatt. Ámde átjött egy csallóközi atyafi Csehszlovákiából, Aranyosról s elkö- tőfte a csónakot. Éjnek idején ellopta s át­vitte Aranyosra. Keresztül a Dunán. Hát ezérL a csónakért jött. Egyszerű, naiv ember. «... Tudje-e igazolni, hogy a csónak az övé? IvT, vitte el, miikor vitte ed, diplomáciai úton ki­vé n-e kihallgatást? • A győri aranymosó belekerült az akták tö­megébe. Szerencsére, jóakaratu hivatalos em­berrel hozta össze a sorsa, aki nagyon intel­ligensen belátta ennek az egyszerű embernek nagy baját. A szegény arany mosó csak hüledezett. ő azt gondolta, hogy amúgy egyszerűen utána­járhat a csónakjának, érte jön s visszaevez vele. De hát ez nem ilyen egyszerű. Itt szó van vámügyről, két ország polgárai között ki­ütött bűnügyről, esetleges csempészésről, fel­tételezett kémkedésről: a szegény áranymosó csak szédült a sok paragrafustól és a bűn számos válfajaitól, ő minderre nem gondolt, Szerencsére, megjött a csendőrség jelen­tése, hogy valóban átkerült egy gazdátlan csónak Csehszlovákiába. Az aranymo,sónak most igazolnia kéllett, hogy övé a csónak. Sikerült azt is megtennie. De most már benn volt az akták között, ő is egy szám, akta mel­léklet s a paragrafusok tovább őrölték az egyszerű aranymosót. A rideg paragrafus pedig azt mondta: te­kintetted arra, hogy a csónak eltűnési helyén határmenti átkelés nincs engedélyezve: a csónakot ugyan megkaphatja az arany mosó, de a Dunára ereszteni s azon átvinni nem szabad. A csónakot szekérre kell tenni, vagy bármimódon felhozni a komáromi vashidra, Itt szabály szerűen lepecsétel leni, igazoltatni, aztán átvinni gyalog a hidon, ott ismét iga­zolni, hogy nem vámáru, hanem bűnügy sze­rencsés következménye s úgy vinni el megint Győrbe. örült szegény aranyimosó, csak hogy meg­kaphatta a csónakot! Elment a csónakért, megtalálta, igazolta, elhozta Komáromba, ót- vitette a hidon, megérkezett vele Magyaror­szágba s csak ott bocsáthatta útnak nagy vi­déket bejárt aranymosó-csénalkját. Riporternek ez az eset igy érdekes. Regénv- irónak, vagy lélekbúvárnak azonban miegka- póbb maga az ember: az egyszerű aranymo­só, aki soha idegen országba még át nem ment s most idegen körülmények, ismeret­len hivatalok, paragrafusok őrlőmalmába jutott, Kis egzisztencia a roppant malomban. Szerencse, hogy megértő, jóakaratu embe­rekre talált. Azóta, remélhetőleg, vígan mossa áz ara­nyat tovább s ügyel a csónakjára, melyet sza­bályszerűen gyalog hozott át a hidon, mivel a csónakot lopni ugyan engedély nélkül lop­ták, de visszavinni már csak szabályszerűen lelhetett. , I SZLOVÁK HOTEL R.T. TáTRA-HOTEL I TRENCIN 72 modern vendégszoba, elegáns kávéház, elsőrendű étterem. 4 perc az állomástól | ______—msmmsm sí rkő helyett Az élet ablakán kiestél, Csak én mondom még néha: Testvér!' Csöppnyi kis tested csak pár porszem, Sirod sincs már, nem vagy seholsem. Én még járom utamat árván, 5 bár tudom, hogy szavam nem márvány, E múlandó kis versbe vésem: „Itt nyugszik Margitka testvérem". FALU TAMÁS-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents