Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-14 / 111. (2924.) szám

1932 május 14. szombat TRX<M-MAG$aR-HIKLai> Hol a kiül? Irta: DOBRáNSZKY JAKOS nemzetgyűlési képviselő Súlyos időket élünk. A rendes életfolyamat védő partjai és gátjai az emberi társadalom egész skáláján szakadoznak a rettentő nyo- morhullámok nyomása alatt. A vészsipokat immár azok a révészfigurák is fújják, akik eddig hatalmi gőgjükben örökösnek képzelt eldorádójiuk kizárólagos birtokában érezték magukat. A megfigyelés magas őrtornyáról mi azo­kat réges-réjgen előre láttuk és meg is jósol­tuk azt, hogy az az európai politikai kurzus, amelyik a nyeregben ülő hatalmak járszallag- ján bábszínház módijára rángatja s intézi a népek sorsát, csakis a már bekövetkezett sú­lyos közgazdasági válsághoz és a polgári tár­sadalmak teljes felborulásának veszedelmé­hez vezethet, amitől Isten ments bennünket. Még az egyszerű emberi ösztön is érzi, valami világrázkódtaló zivatar előszelét. Ezrek ajkán megrezdül a vészjóslat: igy nem maradhat, valaminek történnie kell! És bármilyen sötét, reménytelen, sőt vészes körülöttünk a.z életkép, még sem történnek komoly, elszánt, áldozatkész lépések az ál­talános helyzet kiegyensúlyozására sem a kiil-, sem a belpolitikában a gyomrokat fel- kavargó szó'szátyárságon s lendendicózus tak­tikázáson kívül. A népszövetségi nagy- ős kishafalmak mi­nél többet koniferenc iá z n ak, annál jobban féltékenykednek és agyarkodnak egymásra s egy lépéssel sem viszik előbbre a népek sor­sát. Ellenkezőleg, mintha készakarva akar­nák előkészíteni mindannak a melegágyát, amitől épp ők, a hatalmaik reprezentánsai — mint a polgári társadalom vezetői — legjob­ban félnek. Az öncélú hatalom és az imádott mate­rializmus, amely egyrészt a milliók vérizzad- miányálból és uzsorás műveletekből összehor­dott aranyhegy trónusán terpeszkedik, más­részt pedig az önhieiésben látja életének legfőbb célját, sohasem állott nagyobb csőd előtt és nem billentette ki katasztroifálisab- ban az anyagi és az erkölcsi aktivitás mér­legének az egyensúlyát, mint korunkban. S oka n a j óvá tétel i és egyéb dik tátumok­ban látják a közgazdasági baj kórokozóját, amit a genfi konferencia, illetőiéig a nagyha­talmak más illetékes fórumai is kénytelenek voltak elismerni azáltal, hogy az eredeti horribilis követeléseket két ízben is leszállí­tani kényszerültek, sóit a moratóriummal .ta­lán ad Grecas calendas el is odázták azok­nak teljesítését. Kisült, hogy a mai világdiktátorok által kipontozott ezuveréruitások ma csak annyiban vétetnek tekintetbe, amennyi kegy megnyom­ja részükre is a gombot a genfi konferencián és megrázza előttük is az aranyzacskót. Hogy pedig ugyanakkor a japán népszövetségi tag- társ sokáig lenézően fittyet hányt az egész nagyképüsködő társaságra s ahelyett, hogy az úri társaságok bevett szokása szerint ajtót mutattak volna neki s a tekintélyükön ejtett csorbát valamiképpen ki tudták volna köszö­rülni, lenéző gesztussal s vésztjóslón össze­ráncolt homlokkal a japán még meg is fe­nyegette őket, hogy jól lesz csendben lenni, mert különben mindnyájuk bosszantására és veszedelmére még nagyobb urnák csap fel a szélső keleten, mint ahogy eredetileg ter­vezte. A népszövetségi kampányt szemügyre véve önkénytelenül is eszembe jut az impertiaens evangéliumi adós, aki ura lábaihoz borult és igy könyörgött töméntelen adóssága morató­riumáért s megkapva az adósság teljes és vá­rakozáson felüli elengedését, ugyanakkor rá­rontott nyomorult kis adósára s torkát fojto­gatva könyörtelenül azonnal követelte a likvidálást. Ilyképpen viselkednek egymással szemben a népszövetségi kis- és nagyhatal­mak is azzal a különbséggel, hogy itt a na­gyok és kicsinyek egyaránt fojtogatják egy­más torkát s nagylelkűségnek sehol semmi nyoma. Mert kérdem, milyen 'szuverenitása van ma a külpolitikai fórumok előtt egyes, úgyneve­zett ,Jegyőzött“ államoknak? Hol van, kér­dem, az összes népek és nemzetek egyenjo­gúsága és önrendelkezése a külügyi viszony­latokban is, ha még egy vámegyezségben sem tudnak megállapodni szabadon, testvé­riesen életfenmaradásuk érdekében?! A mi külpolitikánk is — jól lehet Renes ki­tűnő dobosnak bizonyult a győzők nagy kon­certjében — a legutóbbi időkig úgy fest, mintha szintén csak függvénye és közéipeurő- pai eszköze volna a franciák expanzív világ- hatalmi politikájának. Én bizony a csehszlo­vák köztársaság külpolitikája számára sokkal kifejezőbb, ön rendel kezőbb szuverenitást kö­vetelek, mint amivel tényleg bír akkor, ami­kor fülkagylójál örökösen kénytelen odatarta­ni a diktátor! fegyvertárs telefonjához s ami­kor péládul olyan karhatalmi kvótát kényte­len sózni a mi nyakunkra, aminőt nemcsak az ország védelme, de az európai francia hatal­mi túlsúly is megkövetel tőlünk. Én igen szí­vesen hagynám magam az ellenkezőjéről meggyőzni, ha ezt a közfelfogást a külügymi­niszter ur közmegelégedésünkre meg tudná cáfolni. Amint követelem a köztársaság részére a csorbítatlan szuverénitást és önrendelkezést még a szövetséges fegyvertásakkal 6zeniben HeggyilfcoBták a IBMdtoerflh«Babipf! Hét kilométerre a Lindbergh-háztól és 25 méternyire egy süriin járt országaitól rábukkantak az oszlásnak indult holttestre A gyermeket vagy agyonütötték, vagy kidobták egy robogó autóból Amerika népe óriási izgalomban — Erélyes nyomozás a gonosztevők után Newyork, május 13. Március másodikán tör­tént meg az a bűntény, amely nemcsak Ame­rika, hanem az egész világ közvéleményét fel­kavarta. Banditák hatoltak be Charles Lind­berghnek, az óceán diadalmas hősének hope­velli villájába és a Lindbergh-házaspár 19 hó­napos fiúgyermekét elrabolták. A gyermeket este hét órakor fektette le édesanyja ágyába és eltűnését tiz óra tájban fedezték fel. Azon­nal lázas keresés vette kezdetét, mintegy százezernyi embert mozgósít ott a rendőrség, a szerencsétlen édesapa a hivatalos apparátu­— Akiknek a szívműködése rendetlen, erőlködés nélkül úgy érhetnek el könnyű székelést, ha naponta reggel éhgyomorra megisznak egy kis pohár természetes „Ferenc József4 keserüvizet, Szívszakorvosok megállapították, hogy a Ferenc J T viz sú­lyos billentyühibáknál is enyhén, biztosan és mindig kellemesen hat. A Ferenc József ke- serüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerű7,1 o*fO-Vien kapható. són kívül az alvilággal keresett kapcsolatokat, hogy a gyermekrablókkal felvehesse a közvet­len tárgyalásokat, a gyermekrablók mint zsa­rolók is visszaéltek a szülői szív kétségbeesé­Newyork, májúé 18. A Lindbergíh-babyt most, sok héttel az elrablás után, holtan találták meg. Ezzel 'beigazolódtak azok az aggodalmak, ame­lyeket egyes tapasztaltabb kriminalisták már kezdettől fogva tápláltak, hogy a Lindhergh- gyermeket röviddel elrablása után meggyilkol­ták, mivel a gyermek elrablói észrevették, hogy a me­nekülés útjait mindenütt elzárták előlük és igy a biztos meglincselést el nem kerülhetik, ha a gyermekkel szöknek. A kis holttestet tegnap délután egy teher­autó soffőrje fedezte föl, aki az országúton, a hopevelli villától mintegy hétkilométernyi tá­volságba®. megállította kocsiját, hogy fizioló­giai szükségletét elvégezze. Amint egy bokor felé közeledett, borzalmas látvány ütötte meg a szemét. Látta, hogy az ágak közül egy kis gyermekláb lóg ki. A soffőr és kísérője kiszabadították a hullát és elvitték a legközelebbi rendőrállomásra, ahol a gyermeket rögtön megvizsgálták, s miután há- lóing volt rajta, meg hajacskája is szőke volt, megállapították, hogy a holttest az elrabolt gyermekkel azonos. Rögtön végre is hajtották a már erősen osz­ladozó holttest fölboncolását b megállapították a halál okát, ami egy komplikált koponyatörés volt. Gyermehtragédiák sével, egész Amerika közvéleménye heteken át lázas izgalommal foglalkozott a gyermek eltűnése körüli eseményekkel, a legkülönbö­zőbb hírek és kombinációk keringtek. Hiába­való volt azonban minden áldozatkészség, minden igyekvés, jóakrat, a gyermek nem ke­rült elő és az eltűnés rejtélye lidércnyomás­ként nehezedett a lelkekre. Most azután egy lakonikus híradás számol he arról, hogy Lindibergih-gyerme 1c letűnésé­nek rejtélye legalább részben megoldódott, bár ez a megoldás az elképzelhető, legtragiku- sabbat jelenti. Mert sem óceánon buvó csempészhajó fedélzetén nem volt a gyermek, sem a határon nem cipelték át, sem valamely titokzatos földalatti helyiségben nem tartot­ták rejtőkében, hanem a hónapokon át kutatott szerencsétlen kis teremtés holtteste ott feküdt a szülői ház környékén, anélkül, hogy valaki is sejtette volna a szörnyű igazságot. tragikus felfedezésről a következő távirati jelentéseink számollonak be részletesen. Trenton (New Jersey), május 13. Menve kormányzó New Jersey rendőrfőnö­kének jelentése alapjjn közli a nyilvános­sággal, hogy Lindberghnek a banditák ál­tal elrabolt gyermekét a hopevelli családi villa közelében a szomszédok holtan talál­ták meg. A gyermek személyazonosságát hivatalosan megállapították. pitihafó volt, hogy kísérleteket tettek abban aa irányban, hogy a holttestet beássák a földbe s ezek a kísérletek már akkor következtek be, amikor a holttest már az oszlás állapotában volt. A holttest arcával a föld felé fordulva feküdt. Az a seb, amely a gyemnek halálát okozta, a ko­ponya baloldalán volt. Itt a koponya a varrattól egészen a bal fülig szét volt rombolva. A boncolást végző orvosok véleménye szerint a halálos sérülést egy tompa tárgy okozta, va/gy pedig a gyermeket egy gyors robogásban lévő autóból kihajították. Ezen a halált okozó seben kiviül miég a koponya jobb felién is egy másik sebet állapítottak meg. A gyermek identitását nemcsak az éjjeli hálóingből és a szőke hajból, hanem a fogaknak alakulásából, a fejnek alakjából és formájából & a csontozatból is megállapították. Az a két orvos, akik a gyermek születésénél segédkeztek, megerősítették az ind en­titást. A gyermek ápolónője, miután a holttestet megtekintette, kijelentette, hogy a hullán felismeri a gyermek tipikus jegyeit. Eopeyel, máj'bs 13. A Lindbergh-Baby hullájának inentitását főleg a hálókig alapján állapították meg. A Reuter-iroda tudósítója megállapította, hogy a hullát, amely ma már csupán váz, a Lindbergh- birtok körül dolgozó két ember találta meg. A két munkás az erdei vasúton kis kézikocsit tolt és pi­henő közben találtak rá az agyaggal, meg levelek­kel eltemetett holttestre. Amikor a hullát köze­Butor teszi otthonossá a lakást Brno — Praha — Bratlslava — Pardubice Olomouc — M. Ostrava — Opava — Ko$ice velet „ismeretlen44 holttestre fogja kiállí­tani. Ha azonban a Liodbergh-házaspár igényt je* lent he a hullára, akkor a hulláit ki fogják nekik szolgáltatni, mint gyermekük holttestét, Áz anyai szív fájdalma HopeveBl, május 13. Liudlbergih felesége •édesanyjával, Morrow asszonnyal a hopeveL- lai villában tartózkodott, amikor a holtestét megtalálták. Amikor a hirt hiiméleteeen kö­zölték vele, eszméletét vesztette. Lioglberglh ezredest azonnal értesítették s most utón van Hopevelli felé A rendőrség bűne Newyork, május 13. A Lindbergh Baby holttestének megtalálása bebizonyította New, Jersey állam rendőrségének égbekiáltó ügyet­lenségét. Már a gyermek-rablás napján meg volt az aggodalom, hogy a rablók kioltják a gyermek életét. A rendőrök pedig ahelyett, hogy vérebekkel járták volna végig az egész környéket, Llnd- bergh házát mint egy erődítményt szállták meg, ott ütöttek főhadiszállást, s eredmény­telenül kutatták át a környéket s közben lefektették azt a táviróvezetéket, amely 25 méternyire feküdt a hulla lelőhelyétől. Hopeveil, május 13. A kerület bírósági és köz­biztonsági hatóságait a Lindbergh-birtokra hív­ták egybe tanácskozás céljából. Schwartzkopf ezredes nyilatkozata szerint Lindberghnek meg- bizottait, Condont és Curtiet a rendőrség elé idézték, s ki fogják őket hallgatni. Condont és Curtist kihallgatás alá is vonják. Úgy hiszik, hogy a két ember bizonyos olyan bizalmas infor­mációk birtokában lehet, amelyek a gyermek- rablók nyomára vezethetnek. Schwartzkopf továbbá kijelentette, hogy azt a levelet, amelyben a váltságdíjat követelték Lindberghtől, most már a bíróság veszi őrizetbe. A bíróság nem engedélyezi a zsarolóiévá! közzé­tételét. A gyermek hulláját Lindberg birtokától délkeletre, a Mount Rosen azon az utón talál­ták, amely a Newyorkba vezető főutba torkolik. Mindazok, akik a gyermek után nyomoztak, hó­napokon át mindennap elmentek azon a helyen, ahol a közvetlen közelben feküdt a gyermek holtteste. Trenton, május 13. A törvényszéki orvosi vizsgálat alapján kiderült, hogy a Lindbergh-baby egy komplikált koponyatörés következtében halt meg. Tapasztalt orvo­sok véleménye szerint a holttest legalább két hónapja fekszik azon a helyen, ahol megta­lálták. Ezért tehát mindenképpen lehetséges, hogy a gyermek halála ugyanazon az éjsza­kán következett be, amelyen elrabolták. A r rendőrség most már egy meghatározott bű­nös bandát vett gyanúba és ebben az irányban folytatja a nyomozást. Hogy találták meg a holttestei? Az ilyen borzalmas kimenetelű gyermekrab- ’ási esetok az Egyesült Államok területén az utóbbi években elszaporodtak. A Lindbergh- baby tragédiájáig különösen bárom ilyen tragi­kus gyermekrablás emelkedik ki a bűntények sorozatából: 1. 1924-ben Csikágóban holtan találták meg a 14 éves Róbert Franksot. A gyilkos Lob Leo- poldot úgy nyomozták ki, hogy a gyilkos sza­rukeretes pápaszemét a holttest mellett felej­tette. A gyermekgyilkost életfogytiglani fegy- házra Ítélték. 2. 1925-ben Newyor-kban a hatéves Daly Ma- ryt a 19 éves Noel, egy előkelő ügyvéd gyer­meke, meggyilkolta. A gyilkos az őrültek há­zába került. 3. 1927-be.n Los Angelesben meggyilkolták a- kis Parker Mariont. Gyilkosa, Hickman a bitón végezte életét. A halálos sebek Hopewell, május 13. A hulla fekvéséből megálla­is, ugyanúgy követelek az államtól idehaza jogot, méltánylást s a kvóta szerinti kulturá­lis és gazdasági támogatást az egész vonalon háttérbe szorított nemzetink, kisebbségeink s mostohán kezelt egyházaink számára isi lebbről megvizsgálták, a homlokon öhiilíng-nagy- ságu sebet találtak. Kételyek az identitás körül? Hopeveil, május 13. A gyermek bulláját csupán 25 méternyi távolságra találták meg attól a távíró-drótvezetéktől, amelyet két hó­nappal ezelőtt abból a célból fektettek le, hogy a gyermek utáni ikulatás munkáját meg­könnyítsék. M.i leheli dr., a körzeti orvos, aki a hivatalos hulla szemlét végezte, kijelentette, hogy a holttest legalább két hónapos. A ha­lálnak az elrablás után 14 napon belül be kellett következnie és azelőtt az időpont előtt történt, amikor Liudibérgh az ötvenezer dollárnyi váltságdíjat már megfizette. Mitchell dr. fejtegetései szerint az identi­fikálás sikerült. A Babyt bizonyos meghatá­rozott testi sajátosságok alapján, mint nyolc fogából és egyimásonfekvő lábujjaiból ismer­tek fel. Később azonban a hulla szemlét végzők mégis kételkedni kezdtek, mert miután a gyermek ápolónője, Betty Cow, a hullát meg­tekintette, Mitchell dr. kijeién tette, hogy az identifikálás „nem egészen az ő meg­elégedésére44 sikerült és ezért a halottle-1 Felháborodott izgalom Amerikában Newyork, máju^ 13. Az elmúlt tiz esztendőben nem fordult elő olyan esemény, amely Amerika népének minden társadalmi rétegét annyira meg­rázta volna, mint a Lindbergh-Baby holttestének feltalálása.. Különösen az a körülmény megrá­zó, hogy a gyermek már régóta nem volt életben, míg a szülők még kétségbeesetten reménykedtek ab­ban, hogy a gyermekrablókkal folytatott tár­gyalások után visszakapják. Lángoló felháborodás tölti el az egész amerikai közvéleményt amiat ta cinizmus miatt, amellyel a gyermekrablók megkísérelték, hogy a szülők­től óriási váltságdíjat zsaroljanak ki és hiábava­ló reményeket ébresztettek a szerencsétlen em­berpárban. A közvélemény felháboritásához hoz­zájárul még az a tény is, hogy nem elszigetelt esetről van szó, hanem az utóbbi évek folyamán egyre szaporodnak azok a rablási esetek, ame­lyekben a hozzátartozóktól nagyobbösszegü vált­ságdíjat. zsarolnak ki. A kongresszuson azonnal megkezdik annak a törvényjavaslatnak a tárgyalását, amely az em­berrablás esetére halálbüntetést szabj 3

Next

/
Thumbnails
Contents