Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-10 / 83. (2896.) szám
A LONDONI KUDARC Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ Az a földterület, amelyet a Duna fog ösz- sze, területileg Európának tizedrésze, 886 ezer négyzetkilométernyi földterület tartozik a Duna vízköréihez és Európa lakosságának több mint egynegyedrésze, 140 millió ember lakik rajta. Európa népeinek története kezdettől. fogva tulajdonképpen két folyónak a völgyében, a Rajna-völgy’ben és a Duna- völgyben játszódott le. A Rajna-völgy volt Európa történetének a tengelye, 846 óta ennek a völgynek mentén csapott össze a gal- lus és a germán világ és ennek a borzalmas világtörténeti mérkőzésnek, amely ezer esztendeig tart és amelynek ■ most sincs vége, eredője Európa történelme. Nem kevésbé fontos azonban a másik tengely, amely az előbbire harántirányban helyezkedik el és Nyugateurópa politikai és gazdasági érdekeit a Közeli Kelet felé irányítja. A kérész-, tes hadjáratok óta egészen a Drang naríh Ősien imperialista törekvéséig a Duna-völ- gyén ment végbe minden olyan politikai és kulturális hadjárat, ami a Közeli Keletet Középeurópa kultúrköréhez kívánta csatolni. A 19. század folyamán éppen a Duna vonalának ez a történelmi és geográfiai energiája alakította la azt az inkább politikai és kulturális, mint geográfiai fogalmat, hogy Középeurópa. Valahogy egyensúlyt jelentett Nyugat és Kelet között és missziója az volt, hogy a nyugati kultúrát minél tovább terjessze a Balkán irányában és Keleteurópa felé. Mert a Vaskapu szorosánál és a Don vonalánál megszűnt az a kultúra és civilizáció, amelyet két ezredév alatt fejlesztett ki a kis Európa s a Duna völgyének éppen az volt a missziója, hogy legördítse erre a barbár és kultúrától szűz területre a civilizációs kultúra minden áldását. den kis nemzetének meg kell adni a szuve- réndtást s a régen egységes nagy gazdasági területet fel kell bontani annyi részre, ahány nemzetalkotásra hivatott nép lakja. Ennek a végzésnek a következtében azon a területen), amelyen négyszáz éven át egységet biztosított az állam szervezeti forma, uj és kicsiny politikai egységek keletkeztek s a válás nem ment végbe békén, fájdalom, neheztelések és harag nélkül. Azok a vonalak, amelyeket az uj térképrajzolók akarata megvont, csakhamar a gyülölség és szenvedélyek vonalaivá váltak s ezeken felül szinte áthághatatlan kőfalakká tornyosodtak a különböző vámrendelkezések korlátái- Minden figyelmeztetés, fejtegetés, ha a legnagyobb tekintélyek állottak is mögöttük, hiábavaló volt, Középeurópa dezorganizálása törvényszerűen halad előre és ma odáig jutott a helyzet, hogy a Duna völgyében az élet nyomasztó terhét mindenki érzi. Az általános krízis közepette a megviselt kontinensen ma már csupán egyetlen állaim van, amelynek a helyzete relatíve jobb a többiekénél és ez Franciaország. Érthető, hogy isz, akiinek van mit veszíteni, igyekszik megőrizni birtokát és prosperitását Beteges szervezetben az a sejt is veszélyeztetve van, amely pillanatnyilag normálisan funkcionál. A sejtek ezen relatíve egészséges csoportjában Franciaországé a vezórszerep és igy érthető, hogy Franciaország ragadta meg az iniciativát, amely arra irányult, hogy a dunamenti országok között fönnálló gazdasági ellentéteket kiegyenlítse és ezeket az államokat a gazdasági együttélés bizonyos formájában a prosperitás útjára segitse. Briand Páneurópa-koncepciójának lehetett volna ki- indulója ez az elképzelés, az öt kisebb dunai államnak gazdasági szövetkezése és érdek- védelme- Csehszlovákia, Ausztria, Magyar- ország, Jugoszlávia és Románia egy blokkban, ez tulajdonképpen a régi Szerbiával és Romániával kibővítetten a felbontott monarchiát jelenti. Tardieu tervében félreismerhetetlenül benne volt az a törekvés, hogy Németországot távoltartsa ettől a blokktól. Ha francia protekció alatt jön létre a közép- európai államok Tardieu által elképzelt csoportosulása, ez a német rivális visszaszorítását, az Ansahluss-veszélynek megszűnését jelentette volna és igy magától értetődő volt, hogy Németország és Olaszország igyekezni fognak kontrakarirozni a francia tervet, mert ennek a két hatalomnak intenzivebb gazdasági érdekei vannak a Duna völgyében, mint akár Franciaországnak, akár Angliának. Brüning szerint ez az arány 6:1 Németország javára. A londoni konferencia volt hivatott a klö- zépeurópai kérdiés megoldásának bevezetésére. A konferenciának it.,‘9 óta egymásra következő végnélküJi sorozatában nagyobb érdeklődés nem mutatkozott konferencia iránt. Ée Cannes óta nagyobb kudarc nem ért konferenciát, mint ezt. Egynapos tárgyalás és kiderült, hogy az ellentétek leküzdhe- tetlenek, hogy a dunai kérdés komplikáltabb, mint ahogy elképzelték. Az ellentétek nemcsak a módszer kérdéseiben, hanem a dolog lényegeiben is kiütköztek. A londoni konferencia teljes kudarccal végződött, ami szokatlan a diplomácia történetében s első ízben fordul elő, hogy ezt a kudarcot nem is igyekeznek szépitgetni, leplezni. Franciaország duzzog és Németországra meg Olaszországra tolja a felelősséget. A nagy középeurópai érdeklődést most a legnagyobb hűvösség váltja föl s Tardieu revánsa abban áll, hogy a szükséget szenvedő államokat további hitel megtagadásával fenyegeti. Am a Duna mellett élő népeknek nem kell kétségbe esniük. A föld szent törvényei élnek és érvényesülnek. A dunai államoknak meg kell találniuk azt az utat, amely kölcsönös boldogulásukra vezet. A tévedések és sikertelenségek tanulságai nem temethetik el az eszmét, amelynek a lényege abban áll, hogy a kis nemzetek itt, a Duna völgyében egymásra vannak utalva és egymás aktív támogatása nélkül nem boldogulhatnak. Hosz* szu és szenvedésekkel teljes az ut addigi, aimig a felelősségteljes tényezők végre odáig jutnak, hogy ennek az együttélésnek útjait becsületes készséggel, az összes népek érdekeinek kielégítésével, az igazság szellemében megoldják. Annyi bizonyos, hogy Lonj dón után sem lehet eltemetni a dunai problémát, megoldása mint szükségszerűség él a népek leikéiben és csak alkalmas pillanatra vár, hogy ezen a történelmi területen uj és egészséges élet alapjait megteremtseÁltalános európai elkedvetlenedés követte a londoni konferencia kudarcát Flandin remél — Tardieu a lefegyverzésről — Objektív angol vélemény Államok és különösen nagyobb ^államszövetségek nem alakulnak ötlefezerüleg, a véletlen játékából. A 19. század egész történelmi iskolája szinte történelmi szükségszerűségnek mondotta, hogy azon a területen, amely a középső Duna vizvidékéhez tartozik, politikai egység fejlődjék ki és végezze kultunmisszióját. Palacky hires mondásának — hogy, ha Ausztria nem volna, akkor fel kellene találni — megvolt a történelem-bölcseleti alapja, a Duna mellett élő népeknek azonban az volt a tragédiájuk, hogy az őket egyesítő államnak nem volt meg a rugalmassága, a modern kor követelményeihez való alkalmazkodási képessége és nem tudta megoldani azt a problémát, hogy egy szervezetben hogyan nyújthat minden nemzetének barátságos otthont. így érlelődött meg a Nyugatban az a meggyőződés, hogy az a hatalmas államipolitikai és gazdasági egység, amely osztrák-magyar monarchia néven öt és fél százezer négyzetkilométernyi területet és ötvenöt millió embert egyesitett, nem életképes és miután a balkáni háborúk Európának egyik égető kérdését, az egyik beteg embernek, Törökországnak a sorsát elintézték, elérkezett az ideje annak is, hogy a másik beteg emberrel végezzenek. Almikor az összeomlás elkövetkezett, azok, akik hitték és propagálták a dunai államok politikai és gazdasági egymásrautaltságát, előállottak mentő eszméiddel, pentardhiákról, dunai konföderációról ábrándoztak, de a történelmi aeropáguson más volt a felfogás és az az eszme győzött, amelyet Masaryk is propagált a háború alatt megirt „Uj EuróParis, április 9. Flandin pénzügyminiszter tegnap éjjel 11 éra 15 perckor Londonból visszaérkezett Parisba. Útközben fogadta a Foumier ügynökség tudósítóját, akinek a következő nyilatkozatot adta: — Az a benyomásom, hogy számos hatalom, amelyekhez természetesen nem számítom Angliát, nem ismerte föl Középeurópa veszedelmes helyzetét. Ha azonban az események élérkeznek a krízis tetőpontjára és a helyzet tovább rosszabbodik, akkor a világ kénytelen lesz belátni, hogy valaminek történnie kell a katasztrófa elhárítására. Akkor majd Tardieu és MacDonald együttműködésének szelleme meghozza gyümölcseit. A párisi lapok ma sokkal mérsékeltebben nyilatkoznak a londoni kudarcról, mint tegnap s többnyire elegikus hangot ütnek meg. A Petit Párisién szerint az ügy még nincsen lezárva. Sajnálatos mindössze az, bogy a késedelem súlyos következményekkel járhat Az események oly gyorsan fejlődhetnek,' hogy azok a megoldások, amelyekkel ma még el lehetne hárítani a katasztrófát, a közeljövőben már nem lesznek elegendők. Flandin Párisba érkezése után a pályaudvarról azonnal a Quai d'Ors&yra ment Tar- dieuhöz és jelentést tett neki a londoni tanácskozásról. Amikor a pénzügyminiszter belépett a miniszterelnökhöz, az utóbbi éppen befejezte Newyorknak adott r ódáéi nterjuját. Ebben az interjúban kizárólag a leszerelésről volt szó, s Tardieu többek között a következőket mondotta: — Franciaország biztonságot akar és a nemzeti fegyverkezés leszállítását, de az erre vezető egyetlen ut a nemzetek közötti szolidaritásnak kiépítése és a nemzetközi jogok megsértése ellen irányuló szervezkedés megkezdése. Franciaország általános biztonságot akar, de ez nem azt jelenti, hogy a mai status quo-t erőszakkal kívánja fönntartani. Ki a bűnös? London, április 9. Az angol sajtó egységes szempontból ítéli meg a londoni négyhatalmi konferencia kudarcát, amelyet véleménye szerint a fel építési tervek tárgyi összeegyez- tethetétlensége okozott. Ha egyáltalában valaki felelős az eseményekért, akkor ez az angol kormány, álltja a Daily Héráid és a konzervatív Daily Teíegraph, mert idő előtt hiv- ta össze a konferenciát. A hirtelen és kellő előkészítés nélkül összehívott tanácskozások rendszerint eredménytelenül szoktak végződni. Ugyanilyen veszedelem fenyegeti a tervevezett jóvátétel! konferenciát is. ha a nagyhatalmak nem egyeznek meg kellő időben a részletekben. A dunai konferencia összehívásának időpontja a lehető legkedvezőtlenebb volt, mert a küszöbönálló francia és porosz választások gátolták a delegátusok mozgási szabadságát. A lapok idézik Bülow német delegátus kijelentését, aki nyíltan megállapitotta, hogy a helyzet sokkal komplikáltabb, semhogy a kérdés a. rend elük e zésre álló rövid idő alatt megoldható volna. Budapesti sajtókommentárok Budapest, április 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A magyar sajtó jórésze vezércikkben foglalkozik a londoni konferencia kudarcával. A Pesti Hírlap szerint a konferencia nem hozott ugyan eredményt, sőt bizonyára nagy csalódást jelent a világ számára, de ez nem jelenti és nem jelentheti magának a kérdésnek a napirendről való lekerülését, amely most már lehetetlen. Sok idő azonban nincs már a döntésre, mert a heByzet szinte nap-nap után romlik és ha a hatalmak hamarosan nem jutnak megegyezésre, könnyen állhatnak elő helyzetek, amelyek őket is érzékenyebben fogják érinteni, mintsem gondolnák. A Magyarság szerint a nagyhatalmak egymás iránti bizalmatlansága hiúsította meg a konferenciát. Az Újság megállapítja, hogyha a megoldás nem is sikerült, a feladat megmaradt és ezt a feladatot, mert olyan súlyos a gond, közös akciónak kell megoldani. Különben a lap nem tekinti kudarcnak, csak rossz kezdetnek a konferencia eredményét és reméli, hogy jön még jobb is, mert amíg a gond megvan, addig nem lehet kudarcról beszélni. A Nemzeti Újság már sötétebbnek látja a helyzetet és előre bocsátja, hogy a kudarc előrelátható volt, hiszen Németország és Olaszország már eleve állást foglalt e kérdésben. pa“ című müvében, hogy Középeurópa mm________________________________________________------ jjjjpr el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül r V*T <TV MN SZÁMUNK A KÉPES HÉTTEL 28 OLDAL t, > Ara ^ jwrona 83 ^2896*szám * ^asarna** 1932 áPrilis 10 A szlovenszkói és raszinszkói ellenzéki, pártok . P°lÜÍkaÍ napüapja ^ ^“ Egyes —ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ki. VZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA SÜRGÖHYCIM: HIRLAP, PRAHA
