Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-08 / 81. (2894.) szám

1932 április 8, péntek. HHiprk. >. Illinois elmegyógyintézetében 20évi fogság után meghalt a „Nagy ismeretlen”, Csikágó vámpírja Maghalt Max Kenun erith. az okkulflista szociológus 'München, április 7. (Tudósítónk távirati je­lentésié.) Max Kemmerioh dr., az Európaszer- te ismert okkultista és kiváló szociológus, ma 58 éves korában azivszélhüdés következtében meghalt. Kemmerich a Rajna vidékéről szár­mazik, gytermekk órában Egyiptomiban tatőz- kodott 'huzamos ideig, itt megismerte az egyiptomi mágusok misztikus tudományát és betekintést nyert a keleti misztikum titokzatos világába. Főiskolai tanulmányait Lipcsében végezte, ahol 1902-ben promoveáiták. Ugyan­ebben az évben Münchenben telepedett lo, ahol tanulmányainak szentel te idejét és kü­lönösen művészettörténeti és kultúrtörténeti kérdésekkel foglalkozott. A tudományos iro­dalom művelése terén hamarosan nagysikerei voltak és különösen az tette általánosan Is­mertté nevét, hogy a történet és szociológia problémáinak tárgyalásába okkultista eleme­ket vitt. Ezzel ezeket a tudományokat elvá­lasztotta ex akt alapjuktól, másrészt azonban határozóban érdekessé tette a felvetett kér­déseket és a nagyközönség körében mind több és több hívet szerzett különleges filo­zófiai rendszerének. Mintegy modern asztroló­gusnak tekinthető, aki abból a princípiumból indult ki, hogy az égi testek konstellációjá­nak feltétlen hatással kell lennie az emberi­ség sorsára és a szociológiai jelenségekre. Ha pedig ilyen összefüggés van, akkor az asztro­lógia lényeiből történelmi és szociológiai események valóban előre megjósolhatok. Ok- kuitista müveinek igen nagy olvasóközönsége volt és tudományos körökben is komolyan foglalkoztak velük, mert bár Kemmerich fel­fogásával szembehelyezkedtek, de egyszerűen tudomásul nem venni merész teóriáit nem le­hetett. Leghíresebb két müve Kulturkuriosa és Ű'ber die Gesehiehte dér menschlichfetn D uóim beit elmen ismeretes. A csikágói éjszakák borzalmas rejtélye — gyilkosság ugyanabban a kerületben s hiábavaló nyomozás a „Nagy Ismeretlen*' után — Halálozás. Lőrinczy Vendel földibirto- kos, a régi Pozsony vármegye törvényható- sági bizottságának évtizedeken át volt tagja, a Vágjobibparti Ánmentesitő Társulat választ­mányi tagja, az Első Selyei Bank Rí. igazga­tósági tagja, a Selyei Mümalom és Áramfej­lesztő Telep felügyelő bizottságának tagja, a zsigárdi római katolikus egyház temploma ty- ja stb. életének 80. évében Zsigard község­ben övéi körében csendesen elhunyt. A meg­boldogult évtizedeken ál tevékeny részt vett Pozsony vármegye magyarságának közéleté­ben, sok barátot és tisztelőt szerzett. Halálát gyermekei, vejei és kiterjedt rokonság gyá­szolja. — öngyilkos férfi holttestét találták meg a Kassa melletti erdőségben. Kassai szer­kesztőségünk telefonálja: Ma reggel a Bankó melletti Jakod na erdőben két. virágot szedő asszony az egyiik bokorban egy férfi holt­testre talált A nyomban kiszállít rendőri bi­zottság megállapította, hogy öngyilkosság történt. A férfi kezében egy hatlövetű revol­ver, volt, amelyből két golyó hiányzott. Meg­állapították, hogy a holttest egy hónapja fek­szik az erdőben. A holttest ruhájában semmi­féle írást neim találtak, csupán eigy bécsi új­ságot, február 26-iiki dátummal, kalapjában pedig egy prágai cég jelzése volt. A rendőr­ség megindította a nyomozást m, ismeretien öngyilkos személyazonosságának megáillapri- ‘iására. — Gyújtogatás okozta (?) tiizvéss pusztí­tott Nagyszombatban. Nagyszombati tudósi- tőnk jelenti: Tgnap este kilenc óra után a Kralovánska uocában a Makk Ferdinánd ser- •téskereskedő és Váry István festő tulajdonát képező házban tűz ütött ki, amely nagy pusz­títást vitt véghez. A telken nemrégiben még major állott, melyet lebontottak és a sertés­kereskedő nemrég kezdte meg az uj ház épí­tését. A. tűz az udvarban álló pajtában ke­letkezett, ahol Stepánsky gépész és mechani­kus rendezett be műhelyt magának. A tűzol­tóság mindent 'elkövetett, hogy legalább a szomszédházakat megóvja a lángok pusztítá­sától. Két órai munkával sikerült lokalizál- niok a tűzvészt, de az épülőfélben levő ház és a pajta a benne levő műhely egész beren­dezésével együtt tönkre égett. A tűzkárt hoz­závetőlegesen százezer koronára becsülik. A tüavizsgálat folyamán a csend őrség gyanús­nak találta, hogy a tűz a mechanikus műhe­lyében keletkezett olyan időpontban, amikor senki sem tartózkodott ott. Gyújtogatásra gyanakodnak és az eljárást már mu I* tolták, Csikágó, április 7. Hanoié állam elmegyógy­intézetében az elmúlt napokban elhunyt egy ezerenesétlen elmebeteg, aki csaknem húsz esz- itendőt töltött a komor falak között, akinek tet­teiről két évtizeddel ezelőtt borz&dáUyal szá­molt be a világsajtó. A kriminalisztika bűnté­nyekben és patologikus eseményekben annyira gazdag történetében alig van párja ennek a gyilkosnak, akit a kriminalisztika az első bor­zalmas tettek után a „Nagy Ismeretlen/ ‘-nek nevezett. A Wotile-család kiirtása 1913 január 27-én este félnyottc őrá tájban egy ucead rendőr értesítette az őrszobát., hogy Wolffe könyvelőt feleségével és két gyerme­kével lakásukon meggyilkolva találta. Wolffe & déli Csikágó egyiik mdlékuccájának kis házában lakott és ezen az estén, amint a szomszédok a nyomozás folyamán elmondották, néhány perccel a tett fölfedezése előtt tért haza vacsorára. Sőt olyan tanuk is akadtak, akik hallották, amint a szerencsétlen 'kinyitotta a lakás ajtaját s hallották azt is, amint a feleség az emeletről hangos kiáltással üdvözölte férjét. Csaknem pállanátok múlva ért Wolffe háza elé a cirkáló rendőr. Látta, hogy a lakás ajtaja félig nyitva van s a résen keresztül fénycsóva vágódik az uccára. Betekintett a nyitva hagyott ajtón s nagy megdöbbenéssel látta, hogy a fénycsóva kúpjában egy férfi teste fekszik el­nyúlva a földön. Azonnal berontott a lakásba, hogy a véleménye szerint ólaiéit embernek se­gítségére legyen. Alig ért a földön heverő testhez, máris megállapította, hogy a férfi nem ájult, ha­nem halott Rémülete még inkább növeke­dett, amikor egy-kettőre fölfedezte, hogy az előszobában még három holttest fekszik: az asszonyé és a két gyermeké. Kirontott a lakás elé, jelzőeipjába fújt és ide­gesen várakozott. Néhány pillanat murva ro­hanó lépések zaja hallatszott és a sötétből Cormitík rendőrsergeant alakja tűnt föl. A rendőr elfulladt hangon tett jelentést szörnyű élményéről], amire Cormick megparancsolta, hogy siessen az őrszobára, s küldje ki a rend­őri bizottságot a tett színhelyére. A rendőri bizottság nemsokára megérkezett a félreeső uccába. A legnagyobb gondossággal kezdtek a nyomozás munkájához, de ez rendki- vül nehéznek bizonyult. .Megnehezítette első­sorban az, hogy nem tudtak sehogyan sem nyomára bukkanni olyan motívumnak, amellyel a szörnyű bűn­tényt indokolni tudták volna. A leggondosabban átkutatták az egész lakást, de 'bármilyan alapos is volt a vizsgálatuk, arra az eredményre kellett jutatok, hogy sem .pénzt, sem értéktárgyat nem raboltak, sem a meggyil­kolt könyvelő pénztárcáját nem vitték maguk­kal. Kihallgatták a szomszédokat is és megál­lapították, hogy a Wolffe-család általános sze­retetnek örvendet, ellenségei nem voltak. A rendőr, aki a gyilkosságot fölfedezte, el­mondotta a bizottságnak, hogy a kritikus pilla­natokban a ház közelében járt, de nem látott senkit. Cormick rendőrsergeant, aki az ellenke­ző irányból jött, szintén azt mondotta, hogy az ő irányában is teljesen üres volt az uoca. Pedig a gyilkos a lakásban nem rejtőzhetett el, az uccáról kellett befénkőznie s ez csak ügy volt elképzelhető, hogy nyomon követte a szerencsétlen Wolffot, amint hazatért ® az ajtó­nyitás után nyomban befurakodott a lakásba, a könyvelőt és családját hihetetlen gyorsaság­gal megfojtotta s megint csak az uocán át vette a menekülés útját. Az uccának ezen a részén ugyanis a házak hosszú sorban voltak egymás mellé építve, nem volt egyetlen egy köz sem, amelyen át a gyilkos megszökhetett volna. A íojtogatás nyomain kívül a lakásban nem találtak sem. lábnyomokat, sem ujjlenyoma­tokat. Női holttest a ia alatt Elképzelhető, hogy & borzalmas bűntény óriási szenzációt és nagy rémületet keltett Csi- kágóban, különösen pedig abban & városrész­ben, amelyben a szörnyű bűntényt elkövették. A lakosság napokon át találgatta, hogy vájjon hogy történhetett a bűneset és ki lehetett a gonosztevő, amikor négy nap múlva, valószínű­leg ugyanaz a gyilkos újabb áldozatot pusztí­tott el. Az újabb gyilkosság ugyanabban a ke­rületben történt, mint a Wolffe-család kiirtása, még pedig alig ötpercnyi távolságban a Wolffe- háztól. A hatvanéves Hymon asszonyt gyilkolták meg, aki lakásáról az esti órákban azzal a szán dókkal távozott, hogy részt vegyon egy jóté­konysági ünnepélyen. Röviddé! hét óra előtt búcsúzott el otthonában béna és egy tolószék­hez kötött férjétől. Alig 'haladt néhány percig, amikor hirtelen éles asszonyi sikoltás hasított az est sötétségébe: —- Segítség! Rendőri Egy járókelő eietett & kiáltás Irányába és egy la tövében aassonyl testet talált elnyúl* tan, a test még meleg volt, ami amellett szólt, hogy a gyilkosság pár pillanattal azelőtt tör­tént. A járókelő a szörnyű fölfedezésre torkaszákod- tábó! kezdett kiabálni. Csakhamar a tett szín­helyén termett Cormick rendőrsergeant, aki az első bűntett elkövetése óta éjjelt nappallá tett, hogy kinyomozza az ügyet. Alig feküdt ágy­ban, állandóan kerületében cirkált. Sípjelek hansant&k föle különböző irányokból szaladtak össze a rendőrtisztviselők és a rendőrök. Azon­ban a nyomozók újból rejtély előtt állottak. Ennek a tettnek se in volt motívuma és nem volt tettese. Annyi bizonyos, hogy az asszonyt alig néhány pillanattal a járókelőnek odaérke- r zése előtt gyilkolták meg s a járókelő nem lá­tott senkit az uocán, valamint a nyomban, oda­siető Cormick sem találkozott senkivel. Száz és száz embert hallgatnak ki, tartoz­tattak le és tartottak fogságban kósszabb-rö- vidébib ideig, de valameninytöket el kellett engedni, mert mind alibit tudtak igazolni és igazolni 'tudták teljes ártatlanságukat. Cor­mick éjjel és nappal hajszolta tisztviselőit a kerület uccáin át, de semmi eredmény, Es három nap múlva a gonosztevő újabb gaztet­tet követett eh Megfojtják a cirkáló rendőrt Éjjel tizenegy óra tájban B.low cirkáló rendőr az uccu sarkán üdvözölte Henricks nevű kollégáját, akinek átadta az őrhelyhez csatlakozó házblokkot felügyelet céljából. Né­hány szót váltottak s ezután Henricks végig­ment az üres ueeán, mig Blowt csaknem egy­idejűleg Henricks távozásával, vagy röviddel azután Cormick sorgeant szólította meg. Blow feszes tartásban jelentette, hogy semmi ujsiág nincs és a sergeant ezután Henricks után sietett, hogy az ő jelentését is átvegye. Alig távozott őrhelyéről Blow, amikor sípjel harsogott bele az éjszakába. Néhány ugrással ott termett, ahonnan a sípjel felhangzott és látta, hogy a sergeant egy test fölé haj’fe. — Henricks! — kiáltott Cormick. — Meg­fojtották! Siessen azonnal a legényekért! Pár pillanat alatt körülállták áz uccane- gyedet, erősítések jöttek minden irányból s a legrövidebb időn belül négyszáz rendőr­tisztviselő kutatta át a házhlokkot és a kör­nyéket. Mindhiába. Senkinek semmi nyoma. Néhány pillanattal azelőtt, hogy Cormick a holttestet megtalálta, Blow látta, hogy kollé­gája a teljesen üres uccába kanyarodik, a sergeant csaknem nyomon követte a rendőrt, néhány pillanat alatt egy hatalmas erejű em­bert megfojtottak, a tettes pedig úgy eltűnt, mintha varázssipkát viselt völna. Az aíarmirozoit városnegyed A „Nagy Ismeretlen4* halódik áldozata — zúgták a lapok háromhasábos címfelirattal. Hait gyilkosság néhány napon belül s mind a hat ugyanabban a kerületben történt. Senki sem mert ezekben a napokban a sötét­ség beállta után házából kimenni. Páros rend­őrőrszemeket állítottak ki s a főuccák sar­kain rendőrök állottak, hogy a kerületben la­kókat, akik elkéstek, egészen hazáig kísér­jék. Cormick erősítéseket kért a többi örszo- bákból és a rendőrségi központból, a rendőr­tiszteket úgy állították fel, hogy egymást nem tévesztették szem elől és rögtön érintkezés­be léphettek egymással. A járókelőket, akik elkésve tértek haza otthonukba, úgy igazítot­ták útba és úgy védelmezték, hogy az egyik rendőr, aki előtt éppen elhaladt, kiáltásaivaí figyelmeztette a következő rendőrőrszemet és a kiáltozás addig tartott, mig a másik rendőr kiáltásaival nem jelezte, hogy a járó­kelő eléje érkezett. Ezen a rendőrkordonom egér nem tudott volna észrevétlenül keresz- tüLbüjni. Az éjszaka csendjében felsíró cse­csemőnek nyöszörgése, amely a nyitott abla­kon hangzott ki az éjszaka sötétségébe, tucat rendőrt hozott össze, akik különböző irányból futólépésben rohantak abba az irányba, ahonnan a gyermeknyöszörgés hallatszott. A kutyavomiitás elegendő volt arra, hogy a „Nagy Ismeretlen44 közelié tét sejtsék. Merénylet a hid alatt És minden elővigyázatossági rendszabály dacára csaknem újabb gaztett következett be. Ez alkalommal egy fiatal újságíró, Tóm Wil- kins lett volna az áldozat. Vöm Wilkinst szerkesztője azzal a feladattal küldte ki a hadszíntérre, hogy lehetőleg érdekes hely­színi riportokban számoljon be a „Nagy Is­meretlen44 működéséről és az elátkozott ne­gyed életéről. Ezen az estén is éppen ripor­teri munkáját teljesítette és a telefonhoz sie­tett, hogy jelentést tegyen lapjának, hogy semmi sem .történt. Ezzel be is fejezte szol­gálatát és haza akart térni. Éppen egy iveit hídhoz érkezett, amelyen át a vasút vezetett az uoca felett, amikor látta, hogy Cormick ott áll az égjük hidoszlop tövében és egy rend­őrrel beszélget.. Hivatásbeli érdeklődéssel fordult a rendőrhöz és kérdezősködött tőlük, vájjon nem történt-e valami uj dolog. Cor­mick, aki jól isimerte hivatalos 1 működése következtében a fiatal riportert, azt válaszol­ta, hogy ez este szerencsére csönd vau. Az­után szalutált az őrtálló rendőrnek és elkí­sérte az újságírót. Alig ért az újságíró és Cormick a hid alá, alig nyelte el őket a sö­tétség az őrtálló rendőr szeme elől, amikor egy gyönge kiáltás hangja hallatszott az őri- álló rendőrig. Abban a pillanatban a hid irá­nyába futott, mely alig volt tőle tiz lépésnyi­re. A hid túlsó oldaláról szintén egy rendőr rohant abba az irányba, ahonnan a kiáltás elhangzott. S a két rendőr most egy képet lá­tott: a földön feküdt a fiatal újságíró és a rendőmhaduagy hajolt föléje. És ebben a pillanatban mind a két rendőr­nél: agyában hirtelen világosság gyulladt Ugyanarra a gondolatra jutottak. Cormick, a „Nagy Ismeretlen44, ő a csikágói vámpír. S a következő pillanatban a két rendőr elöljárójára vetette magát. Rettentő heves küzdelem fejlődött, ki, sípolások hang­zottak, de mire a többi rendőr megérkezett, Cormick már bilincsekbe volt verve, nemso­kára ott volt a mentőkocsi, beraktak a fiatal újságírót, akivel a pámpirnak már nem volt ideje végezni. Corrmickot nyomban kihallgatás alá fogták. Semmit sem tagadott. Mindent beismert Ez a rendöiíi?ztviselő, aki évtizedeken keresztül: mintaszerűen végezte kötelességét és őrkö­dött a rábízott negyed polgárságának élete ég vagyona felett, egyszerre maga előtt is meg- m a gya r á zh a t a 11 an okokból gyilkossá vált. Legalább is a főtárgyaláson a szakértők azt mondották, hogy Cormick rémes tetteire nem lehet semmiféle magyarázatot találni, a rend­őrtiszt tel jesen beszúrni thatatlan s ezért » nagy ismeretlent Illinois elmegyógyintéze' ^ be szállították, ahol néhány nappal ezelőtt befejezte különös és borzalmas életét. Véres családi dráma a Csallóközben A féltékeny férj megleste és leszúrta felesége szerelmeséi Komárom, április 7. (Saját tudósi tónktól.) Megrendítő családi dráana játszódott le ked­den este a csallóközi Izsap községben. A drá­ma rugója: a falusi drámák indítéka, a fél­tékenység, mely véresen ért véget. Takács Károly kovácsimester egyideig békésen'élt fe­leségével Izsapon s az egyetértést eleinte nem zavarta meg felhő. Áz újabb hónapok­ban! azonban a pletyka szárnyaira kapta Ta­kács Károly feleségét s Takácsnak szomszédjai megsúgták, hogy felesége szívesen fogadja Kiss Dezső gaz­dalegény udvarlását. Takács Károly gyanút fogott g figyelni kezdte a feleségét. Kedden este azzal ment él ha­zulról, hogy a szomszédos Lakirélre megy 8 elbúcsúzott a feleségétől A falu határában azonban visszafordult s óvatosan megkerül­ve saját házukat, elbújt a szomszédos’ kerítés mögött. Aliiig nnuflft ed néhány perc, amikor a sötétben megjelent Kiss Dezső és köhö­géssel jelt adott Takács Károlynéjsak. Az asszony kijött « a két. szerelmes össze* osőfcolózott Ezt már nem bírta tovább nézni a férj s előugrott rejtekhelyéről. Hatalmas vasbot­tal támadt Kiss Dezsőre g verni kezdte. Az asszony segítségért, sikoltozott, a két férfi dulakodni kezdett s a dulakodás hevében Takács a nehéz vasboiot elejtette. Mig a bot­ért harcoltak, hogy ki emelje fed hamarább a földről, Takács a sötétben bicskát, rántott s eszeve­szetten szurkaim kezdett maga körül. Súlyos sebeket ejtett a legényen, aki sebek­től boriivá rogyott össze. Takács aiz asszonyt is üldözőbe vette, de a* rémül tea menekült a szomszédokhoz. Végire is Takács a csendőrségre ment $ feljelentette önmagát azzal, hogy megsebesítette Kiss Dezsőt. A csendőrök a színhelyre mentek, ahol azon­ban Kiss Dezső már halva feküdt. A csend­őrök Takács Károlyt beszállították a komá­romi ügyészség fogházába. A hatósági orvos megejtette a boncolásit. ZSldszabs-tecai batorosarnok! Elsőrendű modern bútorokat nagy vá= iasztékban, kényelmes feltételek mellett a Bútorkereskedelmi r» t.-náv, PÖ2S3IÍJ, 25!dSZ0ba Utca §» vásárolhat.

Next

/
Thumbnails
Contents