Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-29 / 99. (2912.) szám

4 'PRAGAI'/viA&YMi-H I RXiAl? A VILÁGÜRHAJÓZÁS FELÉ Hogyan született meg a modern rakétatechnika? — Milyen felada­tokat hivatott megoldani és melyek fejlődésének várható vonalai? Irta: NEUBAUER FRIGYES mérnök II. Rakétának olyan szerkezetet neveznek, melyet hevesen kipuffogó robbanási gázok viaszairatási 'taszítása emel a levegőbe. A gá­zok a rakéta belsejében elhelyezett explo- ziós anyagok elégése utján keletkeznek. Azt lehet mondani, hogy a rakéta olyan lő vég, melyet nem fegyver indít útjára, hanem mely önmagát lövi ki és hajtja a további pá­lyán is magát előre. Mi a visszahatás? A mindennapi életben milliószor találko­zunk vele. Mert minden mozgás keletkezésé­nél szükségszerűen fellép egy elienmozgás. Ha ellökök magamtól egy hordót, az engem pontosan ugyanolyan erővel lök vissza és ha nem röpülök hátrafelé, akkor az csak azért van, mert a talajban vetettem meg a lábam, — ekkor ez a talaj (vagyis az egész nagy földgömb) kapja meg az ellenlökést. (A Föld az ő óriási tömege miatt csak észreve­hetetlenül csekély „sebességet11 kap. melyet bár idézőjelbe kell tenni, de mégis megvan). A lőfegyvereknél a lőporgázok nemcsak a lö- veget hajtják ki, hanem tudvalévőén fellép a fegyver „vissza lökése" is, — a robbanómo­toroknál a benzin- vagy olajgázok nemcsak az üzemhenger dugattyúját hajtják gyors rit­musban ide-oda. hanem a géprészek — ugyancsak ritmikus — ellen rázkódását is ter­melik. Minden jármű mozgása is csak va­lamilyen elienmozgás árán tartható fenn. a gőzhajó csavarjai vagy lapátjai víztömegeket hajítanak hátra, a repülőgépcsavarok meg levegőt. Szárazföldi jármüveknél meg a ke­rekek gördülő súrlódása a talajt (földrétege­ket. földgömböt) taszítják hátra. Minden moz-l gástkeltő energia — mint látjuk — nemcsak a kívánt irányban, hanem kényszerűen az azzal ellenkezőében is hat, mert valamitől — földtől, viztől, levegőtől — el kell lökődnie. A mechanika alaptételed szerint az ener­giának ez a megoszlása annál kedvezőbben üt ki, mennél nagyobb tömegre lehet az el- löködésnél támaszkodni, ezért a szárazföldi jármüveknél tényleg a jármű kapja az ener­gia legnagyobb részét, mert itt magát az egész főldgötmiböt löki (forgatja) hátrafelé a jármű. A lőfegyvereknél is a lövedék súlya csak íkicsiny hányadrésze fegyverének. Az, ami mindezeknél a szerkezeteknél, de különösen a lőfegyvereknél kényszerűen megtűrt hátrány: a visszahatás, az a rakétá­nál a tulajdonképpeni hajtóerő. A rakéta lő­fegyvernek tekinthető, melyben nincsen lö- veg, hanem csak robbanóanyagtöltés és mely­ben a visszalökés a célirányos szerkesztés folytán igen hatékonnyá válik. Puskánál, ágyúnál a robbanótöltés súlya kicsi a fegy­veréhez képest, azonfelül a robbanási gázok csak a másodperc néhány ezredrészén ke­resztül működnek. Ezzel ellentétben már egy közönséges tűzijáték-rakétában is annyi pus­kapor van, hogy annak a súlya az üres ra­kétahüvelyével egyforma, főleg azonban az aránylag lassú elégés folytán sokkal tovább és egyenletesen fejti ki a kiáramlás alatt visszaható erejét. A rakéta és minden más mpzgásttermedő szerkezet közötti döntő különbség azonban az, hogy az előbbinek nincsen szüksége kör­nyező közegre, mert hiszen nem ezen, hanem *aját tömegének hálrahajitott részein: a ki- puffogó gázokon löki folyton el magát. Ezért az üres, levegőtlen világ térben is tud mozogná! Itt aztán a súrlódásnak és külső ellenállá­soknak minden hiánya folytán igen nagy se­bességek érhetők el. Közönséges földi, vizi vagy légi jármüvek csak bizonyos maximális gyorsaságokat fejt­hetnek ki, mert további fokozást a tulhatal- massá növekvő közegellenállások — föld, víz és levegő — meggátolnak. Ellenben az üres térben minden mozgató erő a működés egész tartama alatt, tartson az bármeddig is, foly­tonos gyorsulást okoz, amiért is elvben bár­mekkora repülési gyorsaság létrejöhet. És erre a nagy hatályosságra éppen a raké­tánál van a legnagyobb szükség. Űzemanyag- megtakaritás okából. Ugyanis minden más járműnek korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésére azok a tömegek, amelyek a „visszahatásit“ kapják, amelyektől az ellököd és történik: a környező közegek — föld, levegő, viz. — A rakétánál azonban — és ez a maga nemében páratlan jelenség — a hátralö'kött tömegeket a rakéta maga kell, hogy folytonosan termelje. Az „ellentöimegek“ * itt az üzemanyaggal azono­sak, tehát kevés van belőlük, ez pedig: a már említett „lökés-e£llentökés“ energiameg­oszlás szempontjából igen kedvezőtlen. Ezért a rakéták szakszerűtlen felhasználásánál nagy üzemanyagpocsékolás mehet végbe. A raké­ták ezért csak bizonyos célokra, igen nagy távolságoknak ugrásszerű gyors átsizelésére és csak bizonyos körülmények között fize­tődnek ki. Hosszabb ideig tartó üzemre tel­jesen alkalmatlanok és túl költségesek len­nének: röppályájuknak abban a részében, ahol hajtóerejük működik, százszor, sőt ezer­szer annyi üzemanyag fogy el, mintha ezt az utat autó vagy repülőgép tenné meg. A raké­ták nem fogják tehál az órák- vagy napok- hosszat egyenletesen dolgozó benzinmotort helyettesíteni, hanem céljuk és működésük egész más- egyszer begyújtva, csak rövid ideig — legjobb esetben (a nagy űrhajóknál) néhány percig — égnek, ezalatt az idő alatt azonban fent a legfelső vékony légrétegek­ben, sőt többnyire majd teljesen a földi lég­körön kívül, igen nagy sebességet adnak a rakétajármünek, azt ezáltal óriási szabad röp- pálya befutására képviselve, amely húszszor, százszor, sőt kozmikus utaknál ezerszer is akkora lehet, mint az. az útrész, amelyen az üzemanyagok még égtek. Ez a rendkívüli sebességgel befutott óriási A TIGRIS Irta: CSATHÓ KÁLMÁN A hosszú tarokaezhatnál már akkor nagy tár­saság ült, egy csomó úriember és köztük egy jó!táplált külsejű tisztes aggastyán, sürü ősz hajjal és lengő, fehér szakállal. Ez volt Kari­más bácsi. Menyue bemutatott a társaságnak előbb engem.' azután Somogyi Pétert. — Adjatok helyet az öreg vitéznek a baj- társa mellett. Karimás bácsi bizonytalanul nyújtotta kezét, Somogyi mélyen meghajolt, azután feszes vi­gyázzállásban jelentette: . — Somogyi Péter veressipkás negyvennyol­cas honvédőrmester alázatosan jelentem Kari­más kapitány urnák, szolgálatára állok. Karimás fürkészve szemlélte a jövevényt. Majd bizonytalan hangon azt kérdezte tőle: — Te is? Hát te is a vereesipkásoknál szol­gáltál? — Hát hogyne! — felelte Somogyi leülve. — Már nem emlékszik rám, kapitány ur? Pedig ott voltam a századában. — Az én századomban?... Somogyi? Somo­gyi? • • • — Hát persze! Én nagyon jól emlékszem ka­pitány urra még ma is! A piski hidra! Amit a •kapitány ur egyedül foglalt vissza az ellenség­től... Nem hiába volt a legvitézebb ember az egész ármádiában!... — Na, na! — szólott. — Vitéz volt ott min­denki ... — De olyan, mint a kapitány ur volt, nem volt több e<ry se... Emlékszem én nagyon jól. Arra. is. mikor Bem tábornok sajátkezüieg tűzte föl az érdemkeresztet a mellére... Vagy nem iigv volt? Karimás hosszan ránézett Somogyira és las­san bólintott: 1 — így volt, fiam! így... De azon gondolko­zom, hogy lehet az, hogy én rád nem emléke­zem. Pedig ismertem névszerint minden kato­námat ... Somogyi zavarba jött, de csak egy pillanatra. A következőben már szemtelenül felelte: — Pedig egyszer az életét is megmentettem kapitány uramnak... Dév mellett! Mikor a ko­zákok leszúrták a lovát... Már nem tetszik em­lékezni? Karimás bácsi a homlokára ütött: — Az, bizony Isten!... Hát te voltál az a hős? ... Na lám csak! Én meg mióta kereslek! Te hoztál oda egy vezetéklovat! Egy szürkét!... Az Isten áldjon meg érte, fiam! Köszönöm! Menyus, aki mellettem ült és állandóan a kö­nyökével lökdösött, erre úgy belemarkolt a ka­romba, hogy csaknem elorditottam magam: — Hallod! — súgta. — Hallod! Vállalja! Vál­lal mindent! Vén szélhámos! Na megállj!... — Hát arra emlékszik, vitéz kapitány uram — kezdte Somogyi Benkő Péter János —, ami­kor a piski csatában Petőfi Sándorral... Karimás közbevágott: — Petőfi nem volt ott a piski csatában!... — De Segesváron igen. Segesvárt akartam mondani... — Ott meg én nem voltam! — felelte Kari­más. — Nehéz sebbel feküdtem Marosvásár­helyt. Menyus rászól t.Benkőre: — Vigyázzon, Somogyi uram! Össze ne za­varja a dolgokat! Valaki megszólalt az asztal végén: — Hagyjátok csak őket! Ne zavarjátok! Nincs ennél mégha több, mint mikor két ilyen hős annyi év után találkozik egymással... — Csak az a baj — bólintott Karimás bácsi —, hogy már nagyon is sok esztendő múlt el azóta... — Én emlékszem! Jól emlékszem mindenre! — bizonykodott Somogyi. — Kapitány uram röppálya a gyümölcse, az ellenértéké és ér­telme annak a rengeteg üzemanyagnak, me­lyet a rakéta a hajtóerő működésének rövid ideje alatt elhasznált. Ha a rakétajármü az égés elzárása után valamilyen okból nem érte volna el ezeket a hatalmas, az ágyuLö- vegét többszörösen fölülmúló gyorsaságokat, úgy aiz egész elhasznált üzemanyag hiába lett elpuffogtatva. Az óriási gyorsaságokat és üzemanyagfogyaszlásnélküli hatalmas röppá- lyákat csakis az teszi lehetővé, hogy a rakéta utjának legnagyobb része a földi légkörön kívül (legalább 70 kilométer magasban) ve­zet. Hisz a légellenállás miatt még a híres Parist bombázó ágyú 1 övege sem emelkedett — függőleges kilövés mellett — 60—70 kilo­méternél magasabbra és méig ebiben a ma­gasságban is elég nagy a légsürüség ahhoz, hogy a meteorok a súrlódás f olytán izzóvá vál­janak —, egy rakéta számára, melynek se­bessége az említett lövegét messze felülmúl­hatja, a leküzdendő légellenállás még min­dig mérhetetlenül nagy lenne. Aki először olvas ezekről az óriási gyor­saságokról, melyek százszor akkorák, mint a gyorsvonaté és óránkénti 10—20 ezer kilo­méternek felelnek meg, csodálkozva kérdi majd: „és ezt a száguldást, .mely az ágyúgo­lyóét is többszörösen felülmúlja, emberkéz alkotott készülék valaha elérje?!..." Nos, hiszen az ágyúgolyónak is emberkéz által al­kotott szerkezet adja meg á sebességét. Amellett az ott szereplő hajtóerő a másod­percnek nagyon kicsiny törtrésze alatt hathat csak a fegyver- vagy ágyuoső rövidsége miatt A rakétánál ellenben ... mely az üzemanya­gát magával viszi?! Az utat, melyen át az üzemanyag hat, kilo­méterek százaira és a hatóidőt percekké lehet kinyújtani. így egyrészt érthető, hogy többszö­rös ágyugoJyógyorsaságokat érhetni el. más­részt, hogy — ami egy Verne-féle hold-lövedék­ben elképzelhetetlen —, hogy tökéletesített iá­két a készülék eken emberek is utazhatnak maj­dan. mert hiszen a hajtóerőt tetszésszerinti tem­póban. tehát egészen lassankint lehet majd hat­ni engedni. A rakéta hatalmas teljesítőképessé­gének a titka éppen abban rejlik, hogy idol ént az álsó rétegekben lassan halad és fölfelé gyor­suló mozgása folytán teljes menetsebességét csak magasan fönt. az ellenállásra képtelen le­vegőtlen űrben fejti ki. Ezért rakétarepülőgé­pek, melyek az alsó légrétegekben repüljenek, sohasem fizetődh etnek íri, de még sokkal ke­vésbé rákétaautók, mély utóbbiak nem voltak egyebek reklámnál Opel kezében, amit ő maga is beismer és amit Oberth tanár mindig is han­goztatott. Ha egy rakétakészül éknek valaha sikerülni fog a sebességét másodpercen kinti 11.2 kilo­méterre fölfokozni, akkor űrhajóvá válik, mert a csillagászat törvényei szerint ennél a gyorsa­ságnál kiröpüil a föld vonzóköróből. Ezt a bizo­nyos gyorsaságot már Verne Gyula is megemlíti az ő hold-regényében, mint minden kozmikus utazás föltételét. Nos ... sok idő fog addig még eltelni. A rakétatechnikának vannak sokkal közelebb fekvő gyakorlati céljai is, melyeket már meg­említettünk. A végcél: az űrhajó megalkotása sem any- nyira technikai-elvi nehézségek leküzdésének, mint inkább rendszeres munkának, kitartó rész­letkidolgozásoknak, vagyis: időnek és főkép­pen — pénznek a kérdése. 1932 április 29, péntek. & kénes iszapforrások m évszázadok óta bevált gyógyeljárással csúz­ává köszvény-ischias ellen páratlanul hatásosak. I _ Igen jutányos árak. I 1 M Felvilágosítások: /M Fürdöigazgatóság PÖSTYEÜ Mindenütt dolgoznak e téren, különösen, saj­nos, e problémák hadijelentősége miatt. Oberth tanár fölkeltette az érdeklődést és megmutatta az utat és a lehetőségeket. (Vége következik.) A cseh vidéken w agrámft lóvására énre srlssálfe a fasiszta párt Prága, április 28. Csehország egyes kisebb városaiban a fasiszta párt feltűnően erősödik, így legutóbb Moldautihein városában egyszerre hót mandátumhoz jutott. A légionárius Národ- ni Osvobozeni aggodalommal hívja föl vala­mennyi párt figyelmét a növekvő veszedelem­re. Azt Írja a cikkíró, hogy a falvakban az em­berek megszűnnek az agrárpárt hívei lenni és a cseh fasizmus ma már nem ex^uziv jellegű mozgalom, hanem ugyanolyan, mint K ül fői­dőn a hitlerizmus és az olasz fasizmus. DélcseihiOrszágban a szegények a meggazdago­dott agrárpárti maradékbirtokosok ellen for­dulnak. Ez a tömegmozgalom már csak azért is veszedelmes, mert ma nemcsak azok csatla­koznak a fasisztákhoz, akiknek az agrárpárt­ban mandátum már ne,m jutott, hanem a kis­gazdák, alkalmazottak és munkások, tehát a közé-posztály is a fasiszta pártban helyezkedik el. A Lidové Listy a légionjrus lap Iliiével kapcsolatban a következőket írja, A cikkíró túl zott aggállyal nézi a dolgot és helytelen képet fest a fasizmus elleni eredményes védelemről. Rendőrséggel és politikai nyomással már nem lehet semmire s,em jutni. Gajdénak elegendő, ha mindenütt csak rövid előadást tart, amely­nek tartalma: Mindenütt lopnak! Ez kétségen kívül demagógia, azonban ehhez anyagot szál­lítanak azok a napilapok, amelyek az afférok­ból élnek- Itt kell rendet teremteni. Ha erre nem kerülne sor, úgy valóban beszélni lehet arról, hogy a demokrácia veszedelembe jutott — fejezd be a néppárti lap. Amerika öt msüifesíiepss hetet követe! Washington, április 28. Az amerikai szak­szervezetek szövetsége nyilatkozatot adott ki, amelyben erélyesen állást foglal az öt munkanapból álló hét bevezetése mellet:. A javaslat megindokolásában a szakszervezet megállapítja, hogy a munkanélküliség nap- ról-napra terjed s csak az öt munkanapból álló hét bevezetése mentheti meg az ameri­kai ipart a katasztrófától. hőstetteiről akár reggelig tudnék beszélni... Karimás nem felelt, csak nézte a bajtársát. Nézte és tűnődött. Egyszer azután hirtelen föl­élénkült az apca és azt mondta: — Megálljunk csak! Nem te vagy az a So­mogyi, akit egyszer patrulba küldtem, már nem tudom, melyik csata előtt és ... Somogyi közbevágott: — És én három muszkát fogtam el egyma­gám, akikért kitüntetést is kaptam, de tizenkét be tót is, mert kapitány uram észrevette, hogy a pisztolyom meg se volt töltve... Én vagyok! Karimás fölemelkedett: —• íme! — szólt Menymshoz fordulva. — íme, nagyságos uram! Most belátja, hogy minden szó igaz, amit beszéltem. Nem igy mondtam-e el szóról-szóra éppen tegnap ezt az esetet? Menyus mosolygott: — Hát kételkedtem én valaha Karimás 'bácsi­nak csak egy szavában is? Elhittem én mindent, csak egy van, amiben nem hiszek: ennek az atyafinak a szakállábán! Ide nézzen! Azzal odaugrott és megragadva Somogyi hó­fehér szakállát, egyetlen rántással letépte róla. Somogyi ijedten kapott az állához, Karimás fölhördült: — Hogy meri az ur az én 'bajtársamat bán­tani? Ezt megkeserüli! Azzal leroskadt, a két kezébe temetve az ar­cát és hangos zokogásra fakadt. Menyus, aki egészen más hatást várt, zavarba jött és dadogva kezdett mentegetőzni: — De hiszen ez csaló! Ragasztott szakálla van!.Ez sohasem volt Karimás bácsi bajtársa! Karimás bácsi azonban csak zokogott tovább szivettépően, ami, mondhatom, egy csöppet sem volt vidám dolog. Én legalább nem találtam an­nak s nagyon meglepett, hogy az asztal körül mindenki hogy kiizködik a kitörni készülő ka­cagással. Szinte fuldokoltak belé és az asztal­kendőjüket tömték a szájukba. De fene durva emberek! — gondoltam magamban. Még Menyus volt köztük a lég rokonszenve­sebb, aki szemmelláthatólag megbánta az Ízet­len tréfát és szerette volna valahogy jóvátenni: — Ne sirjon hát, Karimás bácsi! Hiszen éppen • azért tettem, mert nem tűrhetem, hogy magából bolondot csináljanak!... Karimás bácsi abbahagyta a zokogást. Aztán anélkül, hogy a fejét fölemelte volna, siri han­gon kérdezte: — Kijelenti, nagyságos uram, hogy mindent, elhisz, amit beszéltem? Menyus sietve felelte: — Hiszem, hiszem! Hogyne hinném! — Becsületszavára? — Becsületszavamra! Karimás bácsi nagyot sóhajtott. Majd bele­markolva lehajtott fejebubján a sürü, ősz ha­jába, egy hirtelen mozdulattal fölugrott, de úgy, hogy az ősz haj ott maradt a kezében és egy csupaszképü, barna fiatalember vigyorgott rá a Karimás bácsi helyéről Menyusra: — Hát ki a tigris, cimbora? — Szabó Pista! — kiáltott Menyus elképedve. — Hát tevagy az? A társaság tagjai az oldalukat fogták nevet- tükben. Nevetett Menyus is, de egy kicsit sa­vanyúan, miközben nekem magyarázta: — A betyár hat héttel ezelőtt azzal búcsú­zott el, hogy szabadságra megy!... Ki gondol­ta volna, hogy ő lehet Karimás bácsi? ... Na. de ezt nem viszitek el szárazon. Csinálok én belőletek olyan tigrist, hogy sirva- néztek utána!... Béváltotta-e az Ígéretét, nem tudhatom. Mert. ón bizony az első kínálkozó alkalmat fölhasz­náltam rá, hogy megszökjem. Különben is, elkezdtek fizetés csők kenésről, meg búzaárakról beszélni, amitől egy kicsit- el­romlott a hangulat s minthogy Menyus az ilye* mit nem szereti, félni lehetett, hogy azonnal munkába fog. Olyankor pedig nem lein t tudni, kin akad meg a szeme, hát aki nem szeret tigris lenni, okosabb, ha kereket old. (Vég1©.)

Next

/
Thumbnails
Contents