Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-29 / 99. (2912.) szám

2

1032 április 29, péntek.

ma. Nem tudjuk, hogy miinek: minősítsük egyik-másik kormányzati szervnek, még pedig magas helyen adott azt a válaszát, hogy mutassunk rá egypár esetre, ahol az éh- halál he is következett Ennek a kérdésnek a feltevése vagy kegyetlenségre, vagy lelketlen ségre, vagy ostobaságra vall, vagy mind a háromra együtt, mert tudnia kel'l minden intelligensebb embernek, de különösem annak, akiire népek sorsának intézését biziziak, hogy az élhinelég, ha nem is lép fel azonnal és okvetlen éh- (halál vagy éht Ítész alakjában, de mindenkor a nép testi és lelki elsenyivediését, elpusztulását eredményezi, amelyben a lélek és a test egyformán elveszti ellenálló képességét, minden betegséggel és nyavalyával, minden gonoszsággal szemben.

A nép lassan, de biztosan degenerálódik

A lelkiségekben fellépnek a legirtózatosabb bűnök, rablás, gyilkosság stib. A testiségekben pedig a tüdővész, csomtszu és más át- örökiődő rettenetes nyomorúságok, amelyek nemcsak a jelén generációt teszik tönkre, hanem a jövő nemzedékeket is.

Mi nem vagyunk hajlandók e magas állású, de annál lelketlenebb, kegyetlenebb és ostobább kérdezősködőik kedvéért a Podkarpat- szká Rusz őslakosságát és magyarságát a nyomorban és éhínségben tovább fetnengni engedni. Mi nem vágynak hajlandók azzal a válasszal sem megelégedni, hogy ne féljünk a bolsevizmms melegágyát képező nyomorúság terjedésétől, mert a kormányhatalom elég erős csendőrt és rendőri karhatalommal rendelkezik és rendet tart területünkön. Mi 1 adjuk azt, hogy

a Podkarpatszká Rusz területén uralkodóvá

lett nyomort és ínséget katonasággal, csendőrséggel elintézni nem fogják,

hiába kötözik egymáshoz és hozzák a börtönökbe az éhes gyomor által halálra elkeserített és fellázadt paszikai, perecsenyi és más sok-sok helyen kirobbant forrongásban ösz- szefogdosott, csörgő csontvázakat. Mi tudjuk, hogy

a területünkön úrrá lett nyomort és Ínséget a kormányzat nem intézheti el azzal, hogy az éhség által előidézett forrongásokat bol- seviki izgatásnak minősiti, sem azzal, hogy az itt járt külföldi objektív újságírókat bol- seviki agitátoroknak, minket pedig bizonyára irredenta izgatóknak minőéit.

Azt is tudjuk, hogy ezt a kérdést a kormányzat sem intézheti el, sem a gyűlések betiltásával, amint azt a legutóbbi napokban Visikre, majd Técsőre kért gyűlésünkkel tette, sem a cenzúrával. Mi tudjuk azt, hogy Podkarpat- szká Rusz körülbelül 800.00 főnyi népességéből éhező 250.000 ember nyomorának, Ínségének elintézését a prágai kormányzat csak egyféleképpen végezheti el, még pedig úgy, ha van elég belátása, esze, szive és lelke arra, hogy a 13 év alatt innen a mi területünkről, a mi részünkre a nemzetközi békeszerződésekben és a csehszlovák köztársaság alaptörvényében garantált autonómia mellőzésével, megsemmisítésével, tehát erőszakkal, erőhatalommal elvitt és általunk mindannyiszor felpanaszolt milliárdokból legalább any- nyit juttat vissza, amennyi népünknek az Ínségen való átsegítéséhez okvetlenül szükséges. Ezeket a milliárdokat pontosan kimutattuk a többi között az 1928 október 14-én Beregszászban tartott kongresszusunkon a Kor- láth Endre dr. beszámol ójában és az 1930- és 1931. évi költségvetési hozzászólásában, valamint Hokíky Károlynak szintén több beszédében, parlamenti felszólalásában és interpellációjában. Ámde. hogy a magyarság e két parlamenti képviselőjének panaszai

A francia választások előtt

Herriot optimista - Lehet-e halott képviselő!

Páris, április 28. Franciaország vasárnap uj kamarát választ, Herriot, a radikális párt vezére ma interjút adott a Journalnak s kifejezte, hogy véleménye szerint a radikális párt a választásokon körülbelül 140 mandátumot kap, mig eddig a kamarában csak 107 tagja yolt. A szocialisták, akik eddig 109 mandátummal rendelkeztek, ugyanígy megerősödnek és nehéz eldönteni, hoigy melyik lesz az uj kamara legerősebb pártja, a szocialista párt, vagy a liberális párt. Ha a választások után Herriot-ra bíznák az uj kormány megalakítását, akkor ő a fölkínált miniszter- elnöki tárcát csuk abban az esetben fogadná el, ha a szocialisták aktivan részt vennének a kormányzásban, nem úgy, mint 1924-ben, amikor esak támogatták s ezáltal leküzdhetetlen nehézségekbe taszították a radikális kormányt.

Durafour esete

Páris, április 28. Durafouir vélt miniszter, St. Etienne polgármestere és a radikális párt képviselőjelöltje, néhány nappal ezelőtt váratlanul meghalt- Mivel a radikális párt őt jelölte képviselőnek és a jelöltet kicserélni ma már lehetetlen, felmerült az a kérdés, vájjon a halóit megválasztható-e. A jogászok azon a véleményen vaunak, hogy igen. Ha például Durafour a választás napján hal meg, akkor a reá esett szavazatok nem érvénytelenek. Ilyen eset már előfordult Franciaországban. A Maiin szerint az a paradox helyzet állhat be, hogy St. Etienne lakói halott polgárukat választják meg képviselőnek. A halottat az uj kamara hivatalosan elismerné s csak ha a kamara elnöke tradicionálisan el- parenitálná őt, akkor hirdetnék kd az uj választást és St. Etienne uj, élő képviselőt választana.

ezt megerősítik a következő dokumentumok:

1. A Podkarpatszká Rusz közigazgatásának egyedüli urává tett cseh agrárpárt bizalmi karának 1931 december 13-án tartott kongresszusa megállapítva Podkarpatszká Rusz minden képzeletet felülmúló Ínségét és nyomorát, memorandumban követelte az ugyancsak cseh agrárpárti vezetés alatt álló prágai kormányzattól, hogy gyorsan és hathatósan segítsen e terület lakosságán.

2. 1932 március 29-én Podkarpatszká Rusz tartományi, közigazgatási képviselőtestülete plenáris ülésén egyhangú határozattal állapította meg az itteni ínség és nyomor határtalan mérvét és kimondotta, hogy

ai ínséget és nyomort itteni önerőből és társadalmi utón enyhíteni nem képes, hanem a segítés csak állami feladat lehet és az államkormány kötelessége,

hogy intézményesen és sürgősen segítsen Podkarpatszká Ruszon, mert ha ez azonnal még nem történik, e terület lakosságát megemészti a nyomor és Ínség.

3. 1932 február 19-én pedig maga Beszkid Antal, a prágai kormány által Podkarpatszká Rusz élére állított és annak bizalmasa gyanánt működő jog- és ha tüsköm él küli kormányzó hatalmas falragaszokon felhívást bocsátott ki, mely szintén azt hirdeti, hogy

e területen éhség dühöng.

Mi tehát nem áldozatot, még kevésbé kegyet kértünk, kívántunk, követeltünk a prágai kormányzattól, amikor Podkarpatsziká Rusz őslakosságának és magyarságának az éhínségtől való megmentését kértük, kívántuk, követeltük, hanem egyedül s kizárólagosan jogos igényünk teljesítését követeltük attól a kormányzattól, amelynek volt esze, szive és merészsége ahhoz, hogy ennek a területnek szegény, lerongyolódott népétől csak a pénz- lebélyegzésnek nevezett, de hadizsákmány- nál egyébnek nem minősíthető eljárás során, amikor Podkarpatszká Rusz szegény népének

egy koronát adtak a tőle elvett ti.z korona ellenében és

csupán e cinjén 315 millió vittek el e Szerencs étien területről.

Ha mindehhez hozzászáimifijük, hogy hadiköl- csöneinket nem fizetvén vissza a prágai kormányzat, szintén több százmillióval gazdagodott a mi nyomorunk rovására. Hozzászárnit- juk, hogy a békeszerződésekben, biztositott ama jogunk kijátszásával, hogy e területen a mi fiaink és embereink lássák el a különböző állami és közigazgatási hivatalokat, a mi őslakos és magyar tisztviselőinknek földönfutóvá tételét, kiüldözésével, a mi adónkból különböző állami és közigazgatási hivatalokban mintegy 40.000 lelket számláló cseh társadalmat kell eltartanunk, — akkor minden józanul gondolkozó cseh embernek is természetesnek kellene tartania, hogy ma, az éhínség idején mi az éhínségbe jutott társadalmunknak az államhatalom részéről való megmentéséit kiköveteljük. Nem tarthatjuk megengedhetőnek azt, hogy ilyen végveszély idején a prágai állami kormányzat az ungvári országos kormányzatra igyekszik tolni ezt a kötelezettséget, noha a prágai , állami kormányzat nagyon jól tudja, hogy az ungvári országos kormányzatnak éppen az állami kormányzat tette lehetetlenné, hogy az éhínségbe jutott társadalmon segíthessen, mert évi büdzséjének féléimélé'Sét nem engedélyezte, sőt nyolc millióval leszorította és a prágai állami kormányzat sóba sem járult hozzá, hogy Podkarpatszká Rusz erdeinek és bányáinak jövedelme e terület céljait szolgálhassa, hanem ezt az első perctől Prágába vitte.

Mindezeknek a rendkívül szomorú tényeknek megállapítása után népünk élete, egészsége, testi és lelki épsége, jövő nemzedékünk iránt érzett felelősségünk tudatában, népünk általános, de különös felhatalmazása alapján is, — amelyet az 1928 évi április 14-ikn országos kongresszuson nyerhetünk s amelyet 1932 április 24-ére hirdetett országos kongresszuson népünk újból megerősít, — kijelentjük a következőket:

felelőssé tesszlk a prágai kormányzatot

nem csupán a köztársaság közvéleménye előtt, hanem az egész müveiM világ államai, nemzetei, továbbá a Nemzetek Szövetségének Tanácsában képviselt összes hatalmak előtt azért a nyomorúságért, a népünket végveszéllyel fenyegető éhínségért, elláttat- lanságért, amely népünk pusztulását, dege- nerá'ódását, bolsevizálásáf, forradalmiságát idézte elő.

E felelősség alól a prágai kormányzat nem oldozható fel, mert:

a) e terület nyomorúságát nem csupán a víJágikrizis és nem csupán a múlt évi gazdasági katasztrofális terméshiány idézte elő, hanem az a szisztematikus elszegényítő gyarmatpolitika, amelyet 13 év óta a prágai kormányzat e területen inaugorált, amely gyarmatpolitika különösebb és főbb megnyilvánulásai voltak, hogy — mint már fenntebb említettük — a prágai urak. 315 millióval károsították meg a terűiéi népességéi a pénzlebélyegzésnél, hogy

a had ikö] csőn ők beváltásánál több százmillióra menő kárt okoztak nekünk, hogy

kis részben intelligens, nagyobb részben félin teliigén s cseh származású hivatalnokaikkal 40.000 lelket tartattak el a mi adóinkból, a mi rovásunkra és hogy

enne 40.000 cseh lélek kedvéért a mi őslakos és magyar tisztviselőinket földönfutókká tették és hogy

az utak javításánál és a földijavitási munkálatoknál az első 11 év alatt arányiagosan majdnem semmit nem tettek s ezzel nemcsak az elmaradt munkabérek nem kerültek a mi nemzeti társadalmunk vérkeringésébe, hanem a több termelési eredmények elmaradása révén kiszámi Ihatatlan vagyonok tói estünk el s ezért nincs ma ellenálló erőnk arra, hogy a jelenlegi világgazdasági krízissel és a múlt évi katasztrofális termésű lánnyal előállott. nyomorúságos időkben megái Ihassak a helyünket.

b) Nem oldhaló fel c felelősség alól a prágai kormány azért sem, mert el vitázhatni] un tény, hogy gyarmati sorba süllyesztette Pod- karpatszka Rusz autonóm területét, kibírhatatlan tarifapolitikájával, amely mellett például

Prága messzebb van Ungváriéi — ha innen Ungvárról kell valamit szállítani — mint Ungvár Prágától, ha tudniillik Prágából

kell! Ungvárra vasúton valamit hozni;

— lehetetlen vámpolitikájával, amely Pod- karpatszka Rusz földrajzi fekvése miatt elviselhetetlen; — vériázitó adópolitikájával, amely mellett a podkarpatszka ruszi mező- gazdaságok kataszteri tiszta jövedelmének alapját éppen olyan, vagy még magasabb ősz- szegben állapítják meg, mint az állam fennállásának első évtizedében a tulajjávitási célokra fordítóit összegekből kizárólag részesített cseh és morva mezőgazdaságok kataszteri tiszta jövedelmét. így találjuk meg a múlt évi . katasztrófái is terméshiány magyarázatát is, mert

a talaj javít ások, amit a magyar uralom idején megkezdtüiik. nem folytatódtak, újak pedig csak ezévben indultak meg.

c) Soviniszta politikájával a prágai kormányzat e terület népességét teljesen elzárta azoktól az életlehetőségektől, amelyekkel különösen a ruszin nép a nagy magyar ál- földön aratási, keresményét bőségesen megkereste s ezzel egész évi ennivalóját biztosította.

d) A kormányzat soviniszta csehszlovák politikájával teljesen megölte e terület kisiparát és gyáriparát, hogy a maga cseh nagyiparának termékeit itt eladhassa és ezzel a csehországi gyáriparnak fogyasatópiacot találjon Podkarpatszka Ruszbau.

e) Soviniszta bankpolitikájával a kormány bankjainkat a hadikölcsönök kifizetésének megtagadásával elébb tönkretette, majd később szanálás ürügye alatt naciona- ligátta és beolvasztotta a csehországi nagybankokba. így a podkarpatszka ruszi betétek révén az életerőt területünkön összegyűjtötték, majd elvitték és most az ínségbe jutott népünktől tartozásaink gyors visz- Szaiizetését, törlesztését erőszakolják és ezzel a nyomorúságot irtózatosan fokozzák és végül az újabb hitelek teíijes beszüntetésével a nyomorba jutott kisipari és mezőgazdasági üzemeinknek a teljes pusztulástól való megmentését is lehetetlenné teszik.

Mindez a prágai kormányzat irányítása mellett történik olyan időben, amikor gazdáinknak a katasztrofális év után nem volt mát eladniok és annak sem volt ára, amit fundus inet.ruktu- 6okból eladni kényszerültek és amit az adó- és munkásbiztositó végrehajtók még meghagytak.

Ily körülményeik között és az nj hitelek teljes beszüntetése után, miből vegyen az iparos, a gazda a maga és családja részére eleséget, miből vegyen állatainak takarmányt, legalább takarmányszalimát? Mert szénára és alomszalmára kinek telik nálunk itt ma? Miből vegyen őszi és tavaszi vetőmagot, amikor a kormányzattól sem kedvezményes vetőmagot, de még a külföldről beszerezhető olcsó vetőmag vámmentességét sem kaphatjuk meg, sokszoros könyörgésünk dacára.

f) Podkarpatszka Rusz nemzeti vagyonát, hatalmas erdőségeit, sóbányáit & maga soviniszta csehagrár politikája szempontjából használta ki a prágai kormányzat, mint aféie gyarmati kincseket.

g) Mindezt következetes céltudatossággal azért csinálta a prágai kormányzat, hogy az igy elszegényített, kihasznált Podkarpatszka Rusz népességének sohase legyein ereje a Nemzetek Szövetsége által részére garantált autonómiájának kivivására és biztosítására és hogy az igy elgyöngitett Podkarpatszka Rusz népességét kielégíthesse egy olyan látszatautonómiá- val, amely csak a külföldi, járatlan szemlélőt tévesztheti meg, de semmiképpen sem alkalmas az itt élő népek életének, nemzeti kultúrájának és nemzeti gazdaságának folytatására.

„fi nemzetiek szövetségének hatalmasságéhoz fordulunk1*

A nemzetek szövetsége tanácsában képviselt hatalmasságok Podkarpatszka Rusz autóm ómiár já't garantálták ugyan, de sohasem tettek semmit abban az irányiban, hogy az autonómia — dacára panaszainknak, fölhördüléseinkneik, dacára a csehszlovák állam által vállalt nemzetközi kötelezettségeknek — meg is valósittas- eék. Mert nem lehet a nemzetek szövetsége komolyságának veszélyeztetése nélkül a garáns kötelességeit elhanyagolni s ezzel népeket, nemzeteket a müveit Európa közepém barmokként adni és venni, szétdarabolni s azután vég- pusztulásukat tétlenül nézni.

Amikor magunktól, mint akik Podkarpatszka Rusz őslakosságának és magyarságának hivatalos képviselői vagyunk,

minden felelősséget elhárítunk

az itt forrongásban lévő helyzetért, fölhívjuk Európa hatalmasságainak figyelmét arra, hogy

e terület ügyeit további elkenéssel, kuruzs- lással elintézni nem lehet, mert itt a nyomor előbb-utóbb kitör és nagyon könnyen olyan lángokat vethet föl, akár nemzeti, akár bol- seviki irányban, ami ismét lángbaborithatja Európát. Itt nem szabad többé félni a radikális megoldásoktól, itt nem lehet politikamentes gazdasági tárgyalásokkal csupán gazdasági rendet teremteni, mert a csörgő csontvázak megindulhatnak szélsőséges utaikon, hiszen nekik már nincs mit veszíteniük.

ők már elvesztették mindenüket, hazájukat, nemzetüket, vagyonukat, egészségüket és a jövendő igazságba vetett reménységüket!

Ezek után a világ müveit nemzeteihez és a világ összes magyarjaihoz fordulunk: Isten után ők adják meg a mi mindennapi kenyerünket, amit nekik is Istenünk adott.

A nemzetek szövetségének hatalmasságaihoz fordulunk:

Adják meg a trianoni békeszerződés bevezető részét képező Millerand-féle levélben biztositott önrendelkezési jogunkat, mert a csehszlovák kormányzat nem akar, nem tud, nem képes népünkről gondoskodni, mert nincs hozzá sem esze, sem szive. Adják meg szabadságunkat, függetlenségünket, teljes autonómiánkat, hogy népünk jelenét megmenthessük, jövőjét megalapozhassuk. S. O. S. Mentsétek meg lelkeinket!!

Miniszterelnök Url

Miután az eddigi tapasztalatainkból népünk nyomorúsága fölötti mély szo.tnoruággal kellőtt. megállapítanunk, hogy önöknek nincs hajlandóságuk, sem lelkűk, sem belátásuk arra, hogy népünk nyomorúságán és Ínséges állapotainkon segítsenek, most már csak egy kérésünk van önökhöz. Legalább arra legyen szivük és hajlandóságuk, hogy ne akadályozzanak meg bennünket, hogy népünk helyzetén nnás módon segíthessünk, mert. értelmetlen volna minden erőszakoskodásuk, minden cenzúrájuk: férfias

őszinteséggel kijelentve Önöknek azt, hogy népünk iránt érzett kötél ességünkből folyólag

nem ismerünk semmi akadályt abban az irányban, hogy népünk helyzetét a nagyvilág itéiő- széke eié vigyük és ott kérjünk lelki és testi épsége érdekében segítséget, ahol megértő leiké kre találunk.

Mivel Podkarpatszká Rusz a tervezett adóemelést el nem bírja, s mivel semmi reménye nincs arra, hogy a kormány megváltoztassa adópolitikáját, ezért bizalmatlansággal viseltetik s az adóemelést nem szavazza meg.

Korlláh felszólalása utáu tovább folyt a vita. Az esti órákban felszólalt még BÖhm Rudolf országos keresztényszocialista párti szenátor is. Szavazás a forgalmi adó felemeléséről szóló javaslat felett lapzárta után lesz.

nem egyoldalú magyar panassok és siess elfogult, szubjektív beállítások, hanem Podkarpa&tia Huss egész lakosságának megállapításai,