Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-28 / 98. (2911.) szám

98. (2911) szám ■ Csütörtök ■ 1932 28 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A tzloTiPTtSzkni P* m*7171*71'ni P11P717Pki nnrfnk Szerkesztőség: P r á g a IU P a n s k á uüce 12. évre 76, havonta 26 Kt; külföldre: évente 450, ^ oZÍOVeUSZKOl eS rUSZinSZK.Ol eiienZCKl pariOK. B. emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt rttomKKmn politikai napilapja ' wmKFWTO Pr4g“ Panská u,ice 11 U1 emelet* R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több FŐSZERKESZTŐ r r r J FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kt VZURÁNYl LÁSZLÓ , FORGÁCS GÉZA SÜRGŐNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl ÍTÉLNÉK A SZLOVÁK ASSZONYOK Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ 'A „£iivema“, a szlovák asszonyok nemzeti egyesülete az elmúlt napákban Breznóbá­nyán jubiláns gyüllést tartott, amelyen két szlovák nagyasszony, Terézia Vansová és L‘udmi'la Podjavoninská nemzetépitö érde­mei elett hódolt. A megbecsülés, a hódolat a múlt idealiz­musának szólt, de a szlovák asszonyoknak a jelönihez is volt szavuk, a jövő számára pe­dig gond terhes tépelödésük. De adjulk át a szót nekik miaguknak s idézzük asszonytestvéreikhez küldött, de az egész szlovák nemzetet illető üzenetüket: „Sajnálattal és őszinte aggodalommal te­kintünk azokra a viszonyokra, amelyek kö­zött születik úgy a mi jövőnk, mint az utá­nunk következő nemzedék jövője. A szlová­kok szellemének államifordulatelötti tiszta­sága és neímzeti büszkesége ahelyett — hogy magasra buzogna a kedvezőbb viszonyok között, aggasztóan bonniad ozik a lanyhaság, önzés, az egyesek anyagiassága, a nemzet­közi mérgezés szelleme folytán akkor, ami­kor Nyugateurópa valamennyi környező nemzete ragaszkodik nacionalizmusához. Nem kutatjuk ennek okait, noha jól ismer­jük azokat. De hozzátok szólunk, államunk és szlovák nemzetünk vezető fér fiai: fordul­jatok vissza! Bennünket az izzó nacionaliz­mus szabadított föl s csak ez a szellem biz­tosit szabadságot számunkra és az utódok számára. Rothadt, az apák tradícióitól elide­genedett nemzet olyan fa, amelynek valaki a gyökereit vágta el- Az első erősebb vihar ledönti. Több erkölcsösséget követelünk a közéletbe és tradicionális szlovák nemzeti szellemet iskoláinkba. Arra kérünk, lehet­séges, hogy az utolsó órában, titeket, szlovák férfiak, mi, a ti asszonyaitok, hogy a benne­teket elválasztó irány-különbségek ellenére is, jöjjetek össze szlovák nemzetetek iránti hűségben és ezen az alapon építsétek a töb­bit, amint azt a német, francia, angol és egyéb nemzetek fér fiai teszik." Az üzenet további részében egyenesen az asszonyokhoz szólóan arra mutat rá, hogy a polgárjogok kiterjesztésével a nők is éppen úgy részeseivé lettek a közéletnek, mint a férfiak. A fejlődés mégis akaratuk ellenére történik, mert hiszen szerepük jobbára passzív maradt. De most rajtuk a sor. Ami mulasztás és hiba történt, annak meg kell szűnnie. „Mi hivatásunkban csöndesen dol­goztunk, óvtuk a tűzhelyet, a családot, ne­veljük az uj nemzedéket a nemzetnek és az államnak, de hinni akarjuk, hogy ez olyan munka, ami nem vész kánba. De ki nyújtja nekünk ezt a biztonságot? Azok, akik idáig határoztak közéletünk szelleméről és irá­nyairól — mint a szomorú jelen bizonyítja — nem felelnek meg ennek a feladatnak. Meg kell szólalnunk végül is, még pedig kritikával kell megszólalnunk nekünk, szlo­vák asszonyoknak is.“ „Szlovák nővéreink, föl a szívvel és föl a fejjel- Eljött számunkra az idő, hogy hallassuk hangunkat és asz- szonysziveink értékeit a mérlegre vessük. Éljünk jogainkkal nemzeti életünk meggyó- gyitására és megújítására." Nos, ami a Zivena üzenetében foglaltatik, az nem honleány! Ura, az nem a simulékony szavak folyondárja a férfi tölgy körül, sem nem valaminő suffragette-toporzékolás az asszonyjogok kivivására, hanem mindennél sokkal több. A légi e miit óbb italét, amivel valaha asszonygeneráció a férfitársadalmat illette. Amely ország-világ előtt azt hirdeti, hogy a szlovák férfiak nem mutatkoztak méltóknak a nagy nemzeti feladatokhoz, nem bizonyultak egész embereknek a his­tória-rájukrótta szerep betöltésére. Olyasmi ez, mint mikor az asszony kicsavarja a férfi kezéből a rosszul forgatott kardot, mert úgy érzi, hogy benne nagyobb a lelkierő a küz­delemhez. Nagyobb az erő, elevenebb a tradíció és több a felelősség. Szinte már groteszk i.s a dolog, mert hiszen a férfi és az asiszony áliajlános megszokott viszonylata szerint mindig a nő az, aki mérsékli és fé­kezi politikai harcokban a férfit s az otthon saoro egoiamo-jában sokszor talán' opportu­nista álláspontra, hasznothozó kis kompro­misszumra igyekszik hangolná. Hová jutottak a szlovák férfiak, hogy asz­Páris, április 27. Tardieu francia minisz­terelnök gégefőgy ulladásban váratlanul megbetegedett. Enméilfogva nem tarthatja meg bejelentett belforti választási beszédét és nem utazhat Génibe a nagyhatalmaik ter­vezett öthatalmi konferenciájára. Ma dél­előtt a következő táviratot intézte Paul Bon- courhoz, a genfi francia delegáció vezetőjé­hez: — Hálás volnék önnek, ha Stimson, Mac- D óraid, Brüning és Grandi araknak a kö­vetkező bejelentést tenné: Amikor tegnap egyik kollégám közölte velem azt a kíván­ságot, hogy pénteken ismét Genfbe utazzam, igent mondtam, ámbár rosszul éreztem ma­gam. Akut gégefőgyuliadásom azonban any- nyira elmérgesedett, hogy orvosom a legha­tározottabban megtiltotta az utazást. Egy­úttal eltiltott minden beszédtől s igy válasz­tási megnyilatkozásomat egyik miniszterkol­légám olvassa föl Belfortban. Az orvos ab­szolút hallgatást és nyugalmat irt elő. Ez az incidens rendkívül kellemetlenül érint, de nem változtathatok rajta. Arra kérem, hogy a külföldi kormányokban lévő kollégáimnak fejezze ki sajnálkozásomat. — Tardieu. Stimson akciója Géni, április 27. Tardieu váratlan és elég súlyos megbetegedése csirájában elfojtja a nagyhatalmak péntekre tervezett négy- vagy öthaialimi konferenciáját, amelynek megvaló­sítású Stimson fáradozásainak érdeme lett volna. A konferencián hivatalosain csak a leszereléssel foglalkozták volna, de Stimson terve állítólag az volt, hogy a magánjellegű megbeszéléseken eltünteti a német-francia ellentétet és erélyes lé­péseket tesz a legfontosabb európai pro­blémák megoldására. A tárgyalások az elmúlt /héten kezdődtek S’fim somnál az egyik dimer-u, ahol jelen volt szonyaik részéről a nemzeti javak fölött való rossz sáfárkodás s már árulásszámíba menő megalkuvás ilyen vádja érheti őket? Hiszen az egész olyan, mint egy csőd-kérvény a nemzet férfiai ellen, akik fölött a gondnok­ságot a hivatottab'b asszonyok készülnek át­venni. A szlovák politikusokat és munkájukat már sokszor érte kegyetlen megítélés- De ez a legkegyetlenebb, amikor saját asszonyaik adnak kifejezést bizalmatlanságuknak s ki­állítják számukra az alkalmatlansági bizo­nyítványt a nemzet erkölcsi és anyagi javai­nak őrzésében és növelésében. Lauyhaság, önzés, anyagiasság vezette őket, mondják saját asszonyaik. Több erkölcsösséget a köz­életbe és tradicionális szlovák nemzeti szel­lemet az iskolákba — hangzik az asszonyok frontjának két főkövetelése. De bizalmuk már e kívánságaik te l jes illésében sincsen, mert hiszen kifejezetten élni akarnak jo­gaikkal a nemzeti élet meggyógyti tására és megújítására. Nos, ha erre a följajduMsra sem mozdul meg a szlovák politikusok és közéleti fér­fiak lelki ismerete, akkor itt már nincsen MacDomald és Tardieu. Brüning hiányzott. Ezen az ebéden MacDonald és Stimson meg­egyezett az öthatalmi konferencia kérdésé­ben és tegnap a birodalmi kancellárt is ér­tesítették tervükről. Tardieu az első pilla­nattól kezdve tartózkodóan viselkedett a megbeszélésekkel szemben s igy most kapó­ra jött betegsége, amely megakadályozza utazását. Az tény, hogy a betegség nem diplomáciai természetű, hanem azoknak az óriási megerőltetéseknek egyik következmé­nye, amelyeket a francia miniszterelnök az elmúlt heteikben végzett. Kezdetiben Tar­dieu igent mondott s úgy volt, hogy pénte­ken Genfbe utazik- Az olasz delegáció körei­ben ugyancsak nagy örömmel üdvözölték volna a döntő jellegű öfhatalimí konferen­ciát. Uj tervek a leszerelés körül Tardieu már tegnap értesítette az újság­írókat, hogy fáradt és agyomdoilgozta magát. Pertinax az Écho de Parisban úgy tudja, hogy Stimson, MacDonald és Brüning me­morandumot dolgozott ki a lefegyverzés kérdésébein. Németország és Franciaország fegyverkezési megegyezése e memorandum alapján nem a biztonsági princípium on (népszövetségi hadsereg és segélyadási pak­tum), hanem a versaillesi szerződés katonai klauzuláin épült volna föl. Németország és Franciaország fix hadseregkontingenst ka­pott volna a belső rend fönntartására. A százezerfőnyi német hadsereg méretei alap­ján történt volna ez a fölosztás, de Francia- országnak póthadsereget szavaztak volna meg gyarmatai védelmére és tekintettel ar­ra, hogy Franciaországban ujonehadseireg van egyéves szolgálati idővel, mig Német­országban a katonák tizenkét évig hivatáso­san szolgáinak s igy természetesen katonai szempontból sokkal nagyobb értéket jelen­ség,iteég- Akkor már lelkiismeretűk ol>an rinocéroez-bőrrel van vértezve, amin semmi át nem hatolhat. Politikájuk és egész közéleti működésűk mérlege egy nagy passzívumot mutat. Az egyik serpenyőben ott látjuk az eladósodó, pusztuló mezőigazdát, a csőd szélén viíustán­cot járó kereskedőt, a mélyre hullott kis­iparost, a már csak „néhai" névvel illethető nagyiparost, a méltó elhelyezkedését meg­találni nem tudó szlovák intelligenciát, kü­lönösen pedig a leszoruló uj generációt, kal­lódó íróikat, művészeket, nemzeti jellegük­ben megfogyatkozott iskolákat, a munkanél­küliek tízezreit, akikről gondoskodni mind nem tudtak s a másik serpenyőben egyné- hány marok konjunkturalovagot, köztük ők- magukat is, akiknek határtalan önzése és falánk telihetetlensége minden nemzeti élet- igénylést és érdeket lebirt. És ebbe a terhes serpenyőbe hullott az uj súlyos erkölcsi tehertétel: a szlovák asszo­nyok vérző és vádoló szive­Va|jon ezt is elkótyavetyélik-e ellentéte­léül egy újabb stallumnak, tant lémnek vagy províziónak ? temek. Grandi a tervet nagy lelkesedéssel fogadta ©1, de a franciák egyenesem kine­vették és rossz tréfának tartották az egész memorandumot. Nincsen pozitívum a dunai ügyekben Gemi, április 27. A csehszlovák távirati iroda hivatalos jelentése szerint a dunai kérdések elintézése nem járt konkrét ered­ménnyel Géniben. Amint MacDonald a nép- szövetség városába érkezett, azonnal érint­kezésbe lépett a londoni dunai konferencián résztvett államok képviselőivel és azt kér­dezte tőlük, vájjon a négy nagyhatalom nem fordul-© kérdéssel a középeurópai álla­mokhoz, hogy nyilatkozzanak a dunai pro­blémáról. Amint azonban a négyhatalmi jegyzék megszövegezésére került a sor, az ellentétek rögtön kipattantak. A német de­legáció tiltakozott az ellen, hogy a meghívó­ban szó legyen a preferenciákról, ezenkivü! kérte, hogy nemcsak az öt dunai államot, hanem számos más államot is vonjanak be a tanácskozásokba. Ilyen körülmények kö­zött Genfben nem sikerült pozitív eredményt elérni a dunai kérdésben. Károly román király az aradi árvíz­károsultak között Ar^d, április 27. Károly román király teg­nap délután Aradon tartózkodott, ahol szemé­lyesen osztotta ki az árvize uj tóttá családok közt a segélypénzeket- Családonként 1—6000 leit, összesen 250.000 leit osztott ki a király, aki ezután az óromániai Barlád községbe uta­zott, amelynek lakossága szintén sóikat szen­vedett az ái víz következtében. Tardieu megbetegedett Orvosai eltiltották a beszédtől — Elmarad a genfi Sthatalmi konferencia — Amerika leszerelési memoranduma

Next

/
Thumbnails
Contents