Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-24 / 95. (2908.) szám
1932 Aptrüla 24, vasárnap5 ^l^gSItMAfi^!ARH!SLCT> ■■■■■■■■■■——■—■—C—— Nemzetisei Küzdelmek Irta: Almásy Mihály (A, viflJághálboriu utóm létrejött nemzetközi szerződések a nemzetiségi jog terén azt a nagy változást hozták, hogy a balkáni, középem rápai és a balti államok nemzeti kisebbségeit a népszövetség védelme alá helyezték. AzanMlvfül egyes államok belső tör- vényhozáea is különböző újszerű intézkedé- seket léptetett életbe a nemzetiségek érdekébe®, amelyek között a legnevezetesebb Észtország 1925. évi hiires törvénye a nemzetiségek közművelődési ankorimárnyzatárál. Minthogy azoruban a kisebbségi szerződéseket aláíró államok legnagyobb része nemzetközi kötelezettaégeirt sem teljesi tette és minthogy a nemzeti kisebbségek természetszerűleg nem lehetnek megelégedve azokkal a gyér jogokkal, amelyeket a szerződések részükre biztosítottak, a háború utáni uj világrend a nemzetiségi problémát nem tudta megoldanál, sőt a helyzetet még jobban el- mérgesá tette. Azok a népeik, amelyeket a békeszerződések juttattak kisebbségi sorsba, természetesen ragaszkodnak az állampolgári jogegyenlőség teljességéhez, viszont azoknak, amelyek már előbb is idegen uralom alatt élteik, erősen megnövekedőt! a nemzeti öntudatuk. Az elmúlt heteknek három nevezetes eseménye: az írek és a belgiumi flamamdok újabb előretörése, valamint a Málta szigetén újból mutatkozó feszültség mutatja, hogy a nemzetiségi mozgalom átütő ereje a világháború után seim lankadt el, sőt az utolsó három esztendő gazdasági nyomorúsága sem tudta megtörni. A mai kornak két nagy problémája van: a világgazdasági és a nemzetiségi kérdés, amelyeknek külön,böző megnyilvánulásai gyakran átszövik ugyan egymást, de azért e két kérdés gyökere annyira más, hogy megoldásúik lényegileg független egymástól. Vannak, akik azt hiszik, hogy a világgazdasági probléma megoldása meg fogja előzni a nemzetiségi kérdés szabályozását, mert a gyomor korgá- sa tulharsogja még a nemzeti érzelmek megsértéséből eredő elégedetileniséget is. Mások viszont azt állítják, hogy a nemzetek közti gazdasági megegyezésnek a nemzetiségi kérdés megoldása az előfeltétele, mert a gazdasági kérdésekről nyugodtan tárgyalni csak akkor lehet, ha a tárgyaló felek hangulatát a nemzetiségi ellentétek nem I rontják meg. A fent említett három nemzetiségpolitikai esemény minden bizonnyal amellett azől, hogy a gazdasági nyomor sem l szűnteti meg a nemzetiségi küzdelmeket. * Írországnak az 1921 végén megkötött szerződések a brit oomimonweálthen belül ugyanolyan alkotmányt biztosítottak, aminővel a kanadai domilnion, a newzealandi államszövetség és a délafrikai államok uniója már eddigelé is bírt, azaz külön parlamentet és e parlamentnek felelős kormányt kapott- A parlament tagjai a szerződések értelmében az i.r szabadállam alkotmányára, valamint az angol királyra esküt tartoztak tenni. A zöld sziget szinte egyik napról a másikra megszerezte azokat a jogokat, amelyekért évtizedek óta küzdött és amelyeket Gladstone Óta az angol liberálisok is kilátásba helyeztek részére. Mint a brit birodalom dominionlja képviseletet kapott a népszövetségben és egyes európai hatalmaikhoz követekeit küldött. Mindenki meg volt győződve, hogy Angliának végre sikerült az i.r kérdést megoldania. Igaz ugyan, hogy Ulster, az ir sziget északkeleti csücskében fekvő és leginkább angol protestánsok lakta tartomány kimaradt a szabadállam keretéiből, másfelől azonban Anglia olyan széleskörű jogokat biztosított az íreknek, hogy az uj domiüiont a brit impériumimal voltaképpen már csak a korona jelképes szövetsége kötötte össze. A legutóbbi Írországi választások alkalmával győzedelmeskedő Simn-Fei®, élén De Valérával azonban elérkezettnek látja az időt arra, hogy ezen a köteléken is Lazítson és részben tagadja azt, hogy az ir szabadállam hűséggel tartoznék az angol birodalomnak, másfelől pedig azokat az annuitásokat akarja töröini a szabadállam költségvetéséből, amelyeknek fizetését az 1921- évi szerződésekben a múlt évszázadban kisajátított angol földbirtokosok kártalanítása cilmén magára vállait. A londoni és a dublini koraiéiny mérséklete mellett ugyan valószínűnek látszik, hogy a konfliktus békés utón fog elintéződni, azonban az ir nemzetiségi gondolatnak ez az újabb felángolása kétségtelen bizonyítéka annak is, hogy az ir mozgalom, amely mögött az Egyesült Államok milliós ir emigrációja is áll, még korántsem nyert végleges megoldást és különösen Ulster miatt állandó bonyodalmak forrása lehet az angolok éts a kelta Írek között. A heves vérmérsékletű ir nép nyűgnek tekinti az angol fennhatóságot, annak ellenére, hogy London valóban elment addig a határig, ameddig a birodalom önfenntartásának ösztöne elmenni engedte. Csodálatos dolog ez: száz esztendővel ezelőtt altig lehetett már Írországban embert találni, aki a kelta gael nyelvet ismerte, sőt Dublin ucoáin ma is angolul beszelnek egymással az ir hazafiak és ilme, a zöld szigetet oly nagy erővel hatja át a nemzeti öntudat, hogy a brit koronától való jel- képies függőséget is kellemetlen tehernek érzi.. Sir Rogert Caseiment, a háborúban az angolok által kivégzett ir vértanú szelleme állandóan kisért a lelkekben, * Belgium képviselőiháza néhány héttel ezelőtt igen érdékes törvényt szavazott meg. E törvény az állam területét két részre osztElőfizetőink ügyeimébe! Felkérjük azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy esedékes előfizetési dijaikat nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összegei postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk. A P. M, H. Kiadóhivatala. jj \ 1 } i | ja: az északi flamand és a déli vallon zónára. Amott a holland nyelvhez nagyon közelálló flamand, említ pedig a francia nyelv a hivatalos nyelv. Kétnyelvű közigazgatás csupán Brüsszel városban és környékén lesz, azonkívül a flamand területen elszórt vallon, és a vallon területen fekvő flamand szigetekben. A törvény egy bizottság szervezését Írja eő, amelynek tagjait a király nevezi ki azoknak a hármas listáknak az alapján, amelyeket egyrészről a brüsszeli francia akadémia, másrészről pedig a flamand akadémia terjeszt elébe. E bizottság tanácsadó testületé a kormánynak mindazokban az általános kérdésekben, amelyek a törvény végrehajtásával függnek össze, azonkívül saját kezdeményezéséből is előterjesztéseket tehet a kormánynak és megvizsgálhatja azokat a panaszokat, amelyeket a lakosság előtte emel. A kormány köteles a bizottságot értesíteni, hogy ily esetekben miként határozott. Az uj törvénnyel a belga nyelvkérdés csaknem tökéletes megoldást nyert. A flamand tartományokban a flamand, a vallon tartományokban pedig a francia nyelv az ur és a harc a jövőben már cSiak a brüsszeli agglomeráció körül fog folyni, amelyet a flamnmdofc a maguk részére követelnek Ámde ezzel Belgium létezésének nagy problémája még egyáltalában nincsen megoldva. A flamand aktivisták vagy frontisták, akiknek élén ugyanaz a Brons áll, aki a csehszlovákiai német nemzeti szocialistákkal oly szoros fegyverbarátságot tárt fenn, a nyelvi kérdés megoldásával nincsenek megelégedve, hanem a közigazgatási autonómiát követelik a négy flamand tartomány részére. Bizonyos az, hogy a katolikus és a liberális pártokban elhelyezkedő fiaim and ok egy nagy része, az úgynevezett belgicisták nem támasztanak oly radikális követeléseket a kormánnyal szemben, de az említett törvény öreg és fiatal egyaránt használja a légző-, száj- és torokkultura specifikumát, különösen köhögésnél, elburutosodásnál, rekedtség ellen és ka- tarrhusná). £akerol tabletták. Minden gyógyszertárban és drogériában kapható. Eredeti csomagolásban 6-— Kő és 10-— Kő-ért F. Ahlgrens. Tekniska-Fabrik, GeOe-Scbweden i'ölcr&kát * BRAUNERS APOTHEKE „Zum weiBen Löwen • l'RAG II. Pí.kopy la. ______ KÉ T KARAJ KENYÉR Irta: KOMÁROMI JÁNOS Az ősszel kezdődött körülbelül. Eigy októberelejí napon, iskoláiba való indulás előtt, János fiam azzal állt az édesanyja élé, hogy ezentúl dupla porciót kér tízóraira. léhát nem egy, hanem két darab kenyeret s azt is zsírozzák meg. Mivel addig vajasan kérte a kenyeret s a karaj különben is akkora volt, mint egy kerek tepsinek a fele, édesanyja jószivyél figyelmeztette előre: — Nem lesz sok a két karaj kenyér, kisfiam? — Nem, kedves anyám, — hangzott a válasz. — Mindaketitőt megeszem! Az anyjuk, inkább csak hogy mondjon valamit, hozzáfűzte méig: , — Félek azonban, hogy majd nem fog jólesni az ebéd ... — Jól fog esni, kedves anycáim, —nyugtatta meg a mamáját János. — Hát adjál csak két kenyeret, de nagyot és zsírozva ... — Annyira éhes vagy az iskolában? — Igenis, édesanyám... Mikor a tízórait kell enni, olyan éhes vagyok, mintha tűz volna a hasaimba ... Édesanyja hitte is, nem is. Meg zsírozta hát neki a két karaj kenyeret- becsomagolta a táskájába, Jáíios megcsókolta az anyját s annak rendje szerint az iskolába ment. A kettős kenyér ad aggal nem gondolt többé senki, végezte kiki a dolgát idehaza Másnap reggel a gyerek ismét azzal lépett az anyja elé: — Kedves anyám, adjál nekem két darab kenyeret, nagyot, de ne zsírozd meg! Lekvárral adjad! — Miért lekvárral? — lepődött meg a szüléje. János igy felelt ekkor: — Azért, kedves anyám, hogy ne legyen mi údennap egyforma! Megkapta a két karaj lekváros kenyeret. Néhány nap múlva, egy délelőtt, azt mondja a feleségem: — Hála Istennek, olyan étvágya van ennék a gyereknek, mint soha még! A feltűnő csak az, hogy noha két karaj kenyeret eszik meg minden tízóraira, az ebéd is izük neki aztért • • • És mint ilyenkor szokás, mutatóujja bütykével megfkopogtatta az asztal lapját. Alig néhány nappal reá azt mondja megint a feleségem: — Csák azt nem értem, hogy egy idő óta miért oly válogatós ez a gyerek? — Hogy-hogy? Édesanyjuk a következő magyarázatot adta erre: — Nem értem tudniillik a dolgot. Az Ágnes ke ménje olyan szelíd kislány, hogy minden szó nélkül és köszönettel fogad el, amit eléje teszek, Jánosnak pedig mindennap’ valami újat kell csomagolni a táskájába... Megtudtam ilyenképpen, hogy egyik reggel zsírozva kéri a két karaj kenyeret, máskor vajjal, ismét máskor lekvárral avagy máj- pástétoimimal. Változatnak okáért egyszer tepertőt kér ráadásnak, máskor szalámit vagy egy-egy szelet sonkát. Már ami éppen előfordult a háznál... S mivel a feleségem sehogysem értette a dolgot, azzal próbáltam megnyugtatni: — Ne törődjék vele, kedves! Fő, hogy étvágya van a gyereknek ... Azonban nem csupán étvágya van, hanem szélessége is a kölyöknek. Termete olyan, akár egy tuskó s legégetőbb szenvedélye a birkózás. Reggeli öltözködés előtt ölre szoktunk menni ketten s mondanom sem kellene talán, hogy teremt engem a földhöz minden 'alkalommal. Olyankor behajtja keményen a jobbkarját s nem nyugszik meg, amíg jobb-. felső karján meg nem tapogatom az izmokat: | — Igen erős ember vagy, fiam. Tudom, kedves apám, — és sok fölénynyel mosolyog reám. — Azt hiszem, ha leteszem az egyetemi vizsgákat, erőmüvész leszek és mindenkit földhöz fogok vágni! Ámde a birkózásnak is elmúlik az ideje. János kapkodva öltözködik, szuszogva befűzi az apró bakancsát, megmosdik (kivévén az ■orra hegyét!), megissza a kávéját s akikor odaáll az édesanyja elé: — Kedves anyám, adjál két igen nagy darab kenyeret, de először kend meg vajjal! ... így tartott ez tavaly ősz óta, aminek félesztendeje lesz maholnap. Nem igen törődtünk többé a* feltűnő kenyéradagokkal. Annyi idő alatt megszoktuk s különben egyéb gondjai is vannak manapság az embernek. Hanem öt nappal ezelőtt csattanó fordulat történt: Öt nappal ezelőtt fölkerekedtem ugyanis, hogy meglátogatom az elemi-iskolai igazgató urat s érdeklődőim nála a János tanulmányi előmenetele felől. Mert az ilyen apró legényeknél sohasem lehet tudni, nem hanyatla- nak-e esetleg, amikor is szorosabb pórázra kell fogni őket. Ez a magyarázata, hogy ko- ronkiiut eltisiztelgek hol az igazgató bácsinál, hol a tanító bácsit faggatom meg kissé. Azonfelül jólesik szót váltani kissé ezekkel az érdemes emberekkel, akik egész életükben másokért küzködnek. Az igazgató úrhoz indultam tehát, tisztelgő látogatásra. Hogy, hogy nem: de éppen tíz órakor találtam betévedni az elemi-iskola folyosójára, amely hangos volt a kifelé tódult sok apró legénykétől és kisasszonykától. Vegyesen voltak a nebulók: tehetősebb és szegényebb szülők gyermekei, de abban az egyben megegyeztek valamennyien, hogy összevisszazsongtak. Mintha valamennyi tökimag azon iparkodott volna, hogy ő érvényesüljön legjobban a hangjával. Tízóraiztak éppen. Azazhogy csak kezdték előkotorni az elemózsiájukat, Persze az elemózsia is más-más volt: a szülők állapota szerint. Akadtak tisztán öltözött gyerekek, akik sonkás-kenyeret ettek, de még többen voltak vásott-kabátkáju kisfiúk, akiknek meg kellett elégedndök egy darabka kenyérhéjjal... Hogy, hogy nem: véletlen lehetett csak, hogy éppen a harmadik fiúosztály hátában találtam beljebbfurakodni, az igazgatói iroda felé. S váratlanul észrevettem János fiamat, amint nekem háttal állt, táskájából éppen a két nagy karaj kenyeret húzta elő, miközben szárazaikat nyelve topogott ©lőtte egy foltosraháju, vékony lábszára, még nálánál is kisebb fiúcska. De nem kellett várakoznia sokáig! Mert abban a pillanatban János már át is adta neki az egyik vajaskenyér darabot. A kopott kisfiú nagyot harapott a kenyérből s ugyanakkor fölvetette János előtt a kérdést, amely bizonyára mélységes problémát jelentett az ő nyúlfarknyi életében: — Holnap mit hozol nekem, Jánoska? — Holnap, — mondta rá János gondolkozás nélkül, — zsiroskenyeret hozok, de otthon nem tudja senki, hogy az egyik kenyér a tied, hát te se szójjál senkinek ezen a világon, amíg csak élsz! Hirtelen olyan szégyen és zavar fogott el. hogy alig tudtam tovább lopó zni az igazgatói iroda irányába. Odabent megtárgyaltuk a János összes viselt dolgait s annál alaposabban, mivel szerencsére jelen volt a tanító ur is, aki a harmadik fiúosztályt vezeti. Az igazgató ut előtt mély bánattal hoztam fel, hogy János fiam iskolai magaviseleté nem egyszer komoly aggodalmakra késztet, minekutána úgy tapasztalom, hogy hajlama van a birkózásra és egyéb tülekedésekre. Az igazgató ur annyit mondott rá derűs arccal: — Hála Istennek! ... Ezzel szemben a tanító ur megemlítette, hogy — megfigyelése szerint — 'János feltűnően mélázó természetű s többször megesik emiatt, hogy nem figyel oda a •tanteremben folyó előadás menetére. Ahelyett kifelé mereng az ablakon. Ha olyankor megszólítja a tanító ur: — Mit csinálsz, János? —- a gyerek tűnődő zve mondja: — Gondolkozók, tanító bácsi... Istenem, Isteneim, aki mindeneket tudsz, IGYUNK KASSAI SÖRT! 12° PRIMUS ,T ii 16° Sct. FLÓRIAN GYÁRTJA: BAUERNÉBL és FIAr.t. KOSICE
