Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-22 / 93. (2906.) szám

^IWGAI-/VYAGVAR-HIRIíA0 1932 április 22, péntek. Kreuger halálba vezető utjának tragikus gyorsasággal kővetkező állomásai Mi az igazság a svéd gyulafátólyhalála komi? — Megtört szívvel, de iegyeímezeSt idegekkel készült Kreuger az önként választott halálra * fi kereszSényszotiaüsta párt BagysikerS választási gyű­Ilse Hagytapolssányban Nagytapolcsány, április 21. Vasárnap lesz a 'községi választás Nagy tapolcsány bán, ahol 19 párt lépett küzdelembe a 4000 választó sza­vazatáért. Az elmúlt napokban több népgyülés zajlott le a kis városiban- A legsikerültebb az országos keresztény&zocáalásita párt népgyülé­se volt, mélyen megjelent Petrásek Ágoston tartománygyülési képviselő, Esterházy János pártvezetóségi tag továbbá az országos párt­központ képviseletében Aixinger Lás'zdó dr., nemkülönben Muliczky István, a párt besz- teroébányai körzetéinek elnöke, üuilényi Já­nos körzeti elnök megnyitója után Petrásek Ágoston tartománygyülési képvislő a gazda­sági válság szloveuszkói jelenségeire mutatott rá. Meg kell teremteni a békét az igazság alapján — mondotta a szónok, — a nemzetek­nek szorítaná kell az államok kormányait a közeledésre, mcgbákülésre, félretólná a stré­ber sovinisztákat a vezető helyekről s odaál­lítani a becsületes szakíérfiakat, a kínai vám­falakat lerombolná s megnyitni a natúrokat. Arról is gondoskodni kell, hogy senkit anya- nyelve miatt hátrány ne érjen. Ezt hirdette a Re rum Novarum már 40 évvel ezelőtt s most a Quadrageslmo Anno. S ez egyben a keresztényszocializmus prog­ramja. Szeretet az osztó igazság alapján, segíteni a gyengén, a szegényen. Szlovenszkón csaknem valamennyien azok vagyunk- A kersztényszo- oialista párt nem ismer kiváltságos nemzetisé­get, felekezetet­A szónok nagy lelkesedéssel fogadott be­széde után Esterházy János lépett éljenzés közben a szónoki emelvényre. Szintén szlovák nyelven beszélt s kimutatta, hogy a prágai po­litikában hiányzik a megértés és őszinteség Szlovenszkó irányában. Tizenhárom év óla ígérnek minden jót és szépet, de semmit sem váltanak be a nagy ígéretekből. Sorra ki­mutatta azután, hogy politikai, gazdasági és ársadalmi téren mik ennek a politikának a következményei. A községi politikában is vé­dekezni kell ez ellen és erre a legjobb mód a ke resztén yszociaiista zászló mellé valló tömö­rülés- (Lelkes éljenzés.) Mihalik János a ma mindenütt észlelhető visszáságokkal foglalkozott. Hol humorosan, hol éles szavakkal ostorozta a kormánypártok hibáit. Nagy figyelemtől kisért szavai után Truchly nagytapolcsányá körzeti titkár inté­zett buzdító szavakat a hallgatókhoz. Hulányi körzeti elnök zárszavával végződött a sikerült gyűlés­Motoroshajón Rómáiéi ~ Shangha^ig... Róma, április 21. Négyszáznegyven esztedeje, hogy a nagy, genovai származású hajós, Co- lumbus Kristóf erős hittel és megféleml'rthetet- len bátorsággal törékeny vitorlásán a végte­len, titokzatos Óceánra merészkedett és hosz- szas bolyongás, küzdelmek után felfedezte az ismeretlen világrészt: Amerikát • . . Co- Jumbus a kortársak hálátlanságától sebzett lé­lekkel, meggyötört testtel távozott el az élet- hői, de dicsősége ragyog, példája lelkesít, lo­bogó, nyugtalan vére ott izzik a késői utódok­ban . . . Mint Rómából Írják, érdekes expe­díció terve foglalkoztatja mostanában az olasz sajtót. Ez a vállalkozás mindenképpen túlha­ladja érdekességben, férfias merészségben komoly jelentőségben egyaránt a manapság egyébként sablonos „világkörüli utazásokat" Ugyanis nem 'kisebb dologról van szó, mint a világ legmerészebb, eddig egyedülálló moto- rosbajó expedíciójáról. Rómától — Sanghai-ig. Április 21-én, Róma, a Város alapítása év­fordulójának ünnepén (Natale di Roma) indult el Rómából a Ccwour-hidtól a ,Penta‘ nevű kis motoros hajó világkörüli útjára a tengerre. Az expedíció vezetője Alfredo Poinelli főhad­nagy, vitéz katona, aki a világháborúban több szőr megsebesült, majd részt vett D'Annunzio fiumei katonai bravúrjában. Az utazás végső célja: Sanghai, a lezajlott keletázsiai háború központja- A távolság körülbelül 27 ezer kilo­méter. Az expedíció legkevesebb hét hónapig, legtovább egy évig tart. Attól függ, mennyi időt töltenek el majd az egyes kikötőkben, hogy a világkörüli hajóul céljait sikerre vi­gyék. A „Penta“ utjának elsősorban az olasz áru kivitele szempontjából van fontos felada­ta- Poined'liék háromszázezer olasz- és angol­nyel víi albumot visznek magúikkal, amelyek­ben az expedíció ismertetésén kívül igen ügyesen az olasz ipari és más termékeket is propagálják. Ezenkívül tudományos és az em­beri civilizációt szolgáló célja is vau a világ- körüli hajózásnak. Ez pedig a — rabszolgák ér­párig, április 21. (A Prágai Magyar Hír­lap munkatársától.) Azok a szenzációs hí­rek, amelyek Kreuger tragikus halála körül felbukkantak a komoly sajtó hasábjain és amelyek azzal a közvetlen eredménnyel jár­tak, hogy megterem tették a Kreuger- mithoszt, újból a közvélemény érdeklődésé­nek homlokterébe hozzák az egész Kreuger- probllémát. A legnagyobb érdeklődést ter­mészetszerűen Kreuger tragikus halálának körülményei keltik. A közvélemény most azt a kérdést szeretné tisztázottnak látni, vájjon tényleg Kreuger Ivar volt az a sze­rencsétlen ember, aki március tizenkettedi­kén, a déli órákban pazar fénnyel berende­zett párisi magánlakásán revolverrel vég­zett magával, avagy Kreuger a hivatalos tényezőik, hatóságok jóakarata támogatásával a történelem legnagyobb komédiáját játszotta végig és most önkéntes száműzetésben, mint a gazdasági életnek Szent Ilonára küldött Napóleonja egy keletin diai szigeten várja be a csöndes és visszavonult öregség nap­jait, A párisi sajtó embereit ezekben a napokban főleg ez a kérdés foglalkoztatja- Valóságos kriminalisztikai módszerekkel dolgoznak most az újságírók és apróra végigimon-nek az utolsó napok eseményein, figyelembe vesznek, megrágnak minden körülményt, még ha olyan jelentéktelennek látszik is, beszélnek a tanukkal és igyekeznek óráról- órára, percről-peroe nyomon követni Kren- gert azon az utón, amely a tragikus össze­omlásig és a revolver eldördüléséig veze­tett. A sikertelen amerikai kísértet A Kreuger-epoobának mindenképpen vé­ge van, bármi az igazság Kreuger halála körül. Akár fiugirozott volt az öngyilkos­ság, akár tényleg megtörtént, Kreuger mindenképpen halott a világ számára. A halálos golyó befejezte Svédország máso­dik nagyhatalmi korszakát is. Az első poli­tikai jellegű volt és ez XII. Károllyal ha­nyatlott sírba, a második gazdasági és ez K reugerrel szűnt meg. Tégnerrel mind a két történelmi alakról elmondhatjuk: Nem térhettek ki az események útjaiból, csak el­bukhattak. Fél évig volt távol Kreuger hazájától. Az utolsó három hónapot Amerikában töltötte. Gyárakat vásárölt és a piacot szervezte meg, a gyufára kivetett uj magas vám nagy lehetőségeket nyújtott számára az USA te­rületén is. Azután hitelforrásait szoudirozta. A Wall- strcetnek nem volt semmi ellenvetése, nagyon is hozzá volt kapcsolódva Kreuger üzleteihez és akkor még Kreuger pénzügyi felhőkarcolói­ban szilárd építményeket láttak. Olyan szilár­daknak látszottak még a beavatottak előtt is ezek az építmények, hogy csak a földrengés dönthette össze őket,-ez volt a közhit. De nem tudta megoldani Kreuger a transzfer- problémát, ami életkérdést jelentett számára, aminek megoldásával föl lehetett volna tar­tóztatni a fenyegető lavinát. Minden tőke meg volt kötve, le volt horgonyozva, be volt fagyasztva, nyereségét nem tudta egyik or­szágból a másikba szállítani. Kreuger minden erőlködése hiábavaló volt. Ha meg is kapja a hitelt, amire szüksége van, ezt a hitelt nem tudja fölhasználni. Kreugert most kishitűség szállotta meg. Életében először vett erőt rajta a gyöngeség. A merész kalandort, akiben benne volt fajtájá­nak kalózikodó wiking-természete, most elhagy­ta az önbizalma. Nagy nyugtalanság szállotta meg. Mert az ő egész, légbuborókokból álló vál- ialatrendszere úgy volt fölépítve, hogy vagy dés tanulmányozása. Szomorú, de igy van, hogy az előrehaladottnak és felvilágosodor­nak mondott huszadik század negyedik évti­zedében is vannak még a földön rabszolgák- Mintegy ötmillióra tehető a világon a rabszol­gák száma. Afrikában, az arab országokban ma is rendesen dívik a rabszolgakereskedés, amelynek a szegény négereik az áldozatai. Er­ről a szégyenletes állapotról is hoznak majd adatokat a „Penta" utasai. Tizenkét tengeren át, három földrészt hajó­zik he a „Fonta" és előreláthatóan legalább kétszáz kikötőt látogat meg­folytonosan fejlődni, tud, vagy pedig össze kell omlánia... Egy hideg márciusi reggelen a világsajtóban megjelenik a hir, hogy Kreuger az Ile de Fran­cé födélzetén elhagyta az Egyesült Államok te­rületét ... A kellemes hajóút A hajón mitsem lehet rajta észrevenni. Pedig talán már szilárd elhatározással volt visszaté­rőben. Talán már a felhőkarcolóban berende­zett amerikai lakásán megfogamzott benne az elhatározás. Ezt soha senki sem fogja meg­tudni. Idegei 'bensőlég már fellázadtak, de páratlan akaraterővel tudja megfékezni. A tengeri ut utolsó, napján az első osztály utasai számára fényes dinert tálalnak. Vidám, kedves hangulat uralkodik, a zene tangót és rumhát játszik, Kreuger éppen olyan vidám, mint a többiek. Másnap reggel Kreuger ismét Európában van és a gyorsvonattal Párába utazik. Pénteken reggel Párában nagyon sok pénzügyi korifeus gyűlt össze a különböző országokból. Kreuger magá­hoz szólítja legbensőbb munkatársait Stock­holmból. Megérkezik Littorin, a gyufatröszt ügyvezető igazgatója, Rydbeck, a Skandináv Hitel R. T.-nek, Kreuger svéd nagybankjának vezérigazgatója és Kreuger magán titkárnője. Velük folytat bizalmas tárgyalást. Elmondják, hogy mi minden történt, hosszú távolléte idején. Tanácsadói úgy referálnak neki, hogy nincs semmi nyugtalanító. De ő már tudja, hogy minden elveszett. Hogy órák kérdése és Európában, meg Amerikában nyomban piacra dobják papírjait, amint az üzlet kifizetődik. Most, hogy a halott oroszlán mint közönsé­ges szélhámos és csaló van pelengérre állítva, egyszerre megnyílnak a lecsukódott szájak és beszélni kezdenek. Annak a rendőri kerületnek biztosa, amely kerületben Kreuger magánlaká­sa volt, különösen drámai módon adja elő az utolsó péntek reggel történetét. —• Kreuger pénteken a délelőtti órákban hagyta el a palotát, amelyben Juxuriózus ma­gánlakása volt. A portásnak föltűnt, hogy ez a máskor annyira nyugodt ember most milyen révedező, milyen magábaroskadt, mintha nem volna teljesen az értelménél. Egészen másképp nézett ki, mint az eddigi előkelő, biztos föllé- pésü pénzügyi fejedelem. Nem ment rendes szo­kása szerint a taxiállomáshoz, hanem lassan, magábaroskadva, lehorgasztott fejjel távozott. Amint a nyomozás megállapította, a fegyver- kereskedésbe ment. Nagyobbat... még nagyobbat,.. A fegyverkereskedés az uccának ugyanazon oldalán, a Champs Elysées közvetlen közelé­ben van. Kreuger látogatását a Gasíine-Renette cég­nél, Paris egyik legrégibb és legelőkelőbb fegyverkereskedésében, a rendőrbiztos döntő bizonyítéknak tartja abban a láncsorozatban, amelyet a nyomozás Kreuger öngyilkossága ügyében összevont. Kreuger először volt ebben az üzletben. Egy idősebb alkalmazott, akinek már nagyon nagy a praxisa és különösen óvatos akkor, amikor izgatott, vagy ideges vevőket kell ki­szolgálnia, odasietett a pultnak ama részéhez, ahol Kreuger megáliptt és a tekintélyes külsejű, bizalmat gerjesztő úrhoz az obligát kérdést in­tézte: — Mivel szolgálhatok? — Revolvert kérek, — felelte a vevő. A segédnek arra kérdésére, hogy ismétlö- pisztolyt kiván-e, Kreuger csak egy gesztussal válaszolt. A segéd több pisztolyt rak ki a polcra vá­lasztásra. Megmutat egy hat-milliméteres kali­berűt. — Nagyon kicsiny. — Itt van egy hétmilliméteres. Kreuger a tenyerére fekteti és mintegy mér­legeli. — Ez is kicsiny. Még nagyobbat. — Nos, akkor vegyen kilenomilliiméterest, — mondja a segéd. Kreuger kezébe veszi a kilencmillió méteres is­mét! őpiszt oly t, aztán elhatározót tan csak eny- nyiit mond: —• Igen, ezt veszem meg. Most a nevét és a elmét kérik, hogy bevezes­sék az elárusító könyvbe. Nyugodtan, világo­san diktálja, hogy Ivar Kreuger és megadja pá­rái lakcímét is. Az alkalmazott, aki szeret a vásárlókkal el- dóskurálgatni, kényelmetlennek érzi az előkelő idegen hideg magatartását és most megkérdezi a vásárlót, hogy nem ismeri-e személyesen lakó­házának tulajdonosát? Kreuger csak annyit fe­lel. hogy nem. fizet, magával viszi a fegyvert és azt a, katalógust, amit a markába nyomnak a fegyver használásának a módjáról. Ezt a ka­talógust a szobaleány az öngyilkosság után meghálálta és átadta a rendőrségnek. A nyomozás során megállapították a cég könyvéből a Kreugernek eladott revolver szá­mát, a vevő nevét és címét. Az öngyilkosság színhelyén talált és kétségtelenül az öngyilkos­ságra használt revolverbe ugyanaz a szám volt bevésve, tehát kétségtelen, hogy Kreuger vásá­rolta a fegyvert és ezzel a fegyverrel követte el az öngyilkosságot. »Még ma találkozunk" Ezt az éjszakát, az utolsót nyugtalanul, ál­matlanul tölti. Szombaton reggel első látoga­tója Littorin igazgató, akivel hosszabban tár­gyal. Búcsúzáékor igy válik el tőle: „Ma még látjuk egymást." Néhány óra múlva ugyanis egy konferenciá­nak kell lennie egy közeli szállodában, európai és amerikai pénzemberekkel kell igen fontos kérdéseket megtárgyalni. Már egybegyűltek és türelmetlenül várakoznak. Kreuger Ivar azon­ban nem jön. Várnak és várnak, de hiába. Littorin talán sejt valamit. A titkárnővel a csöndes Avennue Victor Emanuelre siet. Mon- sienr Kreuger alszik, — mondja neki a szoba- leány. De Littorin tudja, hogy a tárgyalás halaszt­hatatlan. Föl kell ébresztenie Kreugert. A szo­baleány elmondja, hogy Littorin távozása után az ur leült az Íróasz­talához és lázas sietséggel irt. Több levelet irt meg. Littorinon lázas izgalom lesz úrrá. Besiet a szobába. Kreuger az ágyou fekszik és alszik. De föl van öltözködve ... Odasiet. A mellény kigombolva, a jobboldalon nagy vörös folt, a vörös folt közepe fekete, a puskapor színezte meg. Kreuger odaszoritotfa a fegyvert a melléhez. Nordling svéd főkonzul ezt mondja: — Biztosabban nem olthatta, volna ki senki az életét, mint Kreuger tette. A golyó nemcsak keresztülhatolt a szíven, hanem valósággal szétroncsolta, amint a nagy vértóosa mutatta. Az ütőeret közvetlenül érte a lövés. A három akta A drámának, amely két nap alatt: pénteken és szombaton zajlott le, három aktusa volt é6 három aktája maradt hátra: három levél, amelyeket szombaton délelőtt, közvetlenül a végzetes tett küszöbén irt meg Kreuger. Egyiket nővérének, a másikat egyik barátjá­nak, a harmadikat Littorinnak címezte-. Littorin reszkető kézzel szakítja föl a neki cimzett levél borítékát. Ez áll a levélben: „Az üzleti ügyeket végzetesen összebonyoli- tottam. Nem birom tovább... Nem tudok él­ni... Bocsásson meg nekem!...“ Semmi több!... Egy direktíva sem, nincs memorandum, amely felvilágosítást és tájé­koztatást adna. Az üzleti ügyekről csupán ennyi: Az üzleti ügyeket végzetesen össze- bonyolitottaim ... Nem birom tovább ... Miért titkolták a halál hírét? Nordling főkonzul is azt mondja, hogy Kreuger öngyilkossága minden kétségen fe­lül áll. Amint ismeretes, az öngyilkosság hí­rét, amelyről csupán bizalmasa, Littorin és a szolgálóleány tudtak, a késő esti órákig ti­tokban tartották. Amikor a konzul este Kreu­ger lakására sietett, nem bocsátották be. Ez a tilalom állítólag Littorin-rendelet volt. A konzul azonban úgy hiszi, hogy inkább a por­tás és a rendőrség idegessége volt az egész­nek az oka. Mindenki elveszitette a fejét. A konzul az alkonzul kíséretében csupán vasár­nap tudott bejutni a lakásba és ekkor álla­pította meg Kreuger Öngyilkosságát is. A negyedik letartóztatás Stockholm, április 21- Tegnap történt a ne­gyedik letartóztatás a Kreoger-kraeh ügyé­ben. A stockholmi Kreuger & Toll és a Sréd Gyufa R. T. Wendler nevű revizorát tartóz­tatták le. Wendler teljes mértékben élvezte Kreuger bizalmát és egyike volt azoknak, akiket Kreu­ger röviddel halála előtt. Párába hivott, de már nem ért oda idejében. Kiderült, hogy Kreugert a vállalatok könyv- vezetési osztályának egyes tisztviselői gyak­ran figyelmeztették hibára és tévedésekre, amelyek a könyvvezetésben előfordulnak. Kreuger ilyenkor megdicsérte hivatalnokai­nak buzgalmát és azt mondta, hogy a hibát majd ki igazi Itat ja. A legtöbb esetben azon­ban az történt, hogy az illető élessze mű hiva­talnokot. — magasabb fizetéssel ugyan, mint­egy előléptetésképpen, de mégis más ügyosz­tályba helyez!ék át. Ha pedig valaki túlságo­san élesszemü volt, • az a baleset érhette, hogy’’ elbocsátották a Kreuger-vállalatok kö­telékéből.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents