Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-22 / 93. (2906.) szám
2 T>RAXIAlMAGtARHlRIiAI> 1932 április 22, péntek. Ji í&odwoífcözön IS ## hold termését pusztította eímz mwwiz A keieisziovenszhói árvíz után — Mi okozza az állandó árvizeket? — Meg kell kezdeni a Latorca-töltés építését — Az árvízkárosultakon szükség-munkával kelt segíteni! ják végig a csalódás kálváriáját. Annál hamarább fognak meaculpázni, lia vógigkóstol- ták s ették az árulás kenyerét, megöntözve a szenvedők és nincstelenek keserű könnyeivel s megsütve az elkeseredés haragttizében. Mi azonban senki fia által ne hagyjuk magunkat lekicsinyelni, mert a leszólásna és a bizalmatlanságra nem mi szolgáltattuk az okot, hanem épp azok, akik a nép nyomoráért, mint a hatalmon levő pártok irányitói kizárólag felelősek és felelősségre vonhatók isKékünk, mint ellenzéknek csak a legsúlyosabb kritika joga állott rendelkezésünkre és mi álljuk is becsülettel az ellenzéki frontot. A teljes felelősség azokat a kormánypártokat terheli, amelyek Kossán most a választások előtt mint valami csodainágnesok magukhoz akarnak vonzani mindenkit, még a mieinket is, akikkel pedig semmilyen lelki vagy eszmei közösségük nincs. Ezek a pártok ország- világ előtt felelősek a nyomorért, a nélkülözésért és minden jogtalanságért. S most ugyanezek a csehszlovák pártok kizárólagos uralmuk számára akarják kisajátítani Kelet- szlovenszkó e gyönyörű, intelligens, valamikor oly virágzó és meghitt, valamikor elveiért oly kurucosan helytálló metropolisát s végleg ki akarják ütni azt az őslakosság kezéből. Pedig éppen ez a többségi rezsim mostanáig már sokhelyütt mértéktelen túlköltekezésbe sodorta városainkat. Quousque, meddig akarnak hát még grasz- száini?! Ezért kelleti magukat rávetniök jól kiépített szakszervezeteinkre. Hála Istennek ez a törekvésük munkást est véreink okosságán éls becsületességén majdnem teljesen megtöri s hiábavalónak bizonyult. Ezért kellett terrorizálni a független iparosságot is és a cseh iparospárt cégére alatt ugyancsak a mi zárt sorainkat töredezni. De hála az Istennek, hogy keresztényszocialista meggyőződésű iparosságunk erős jellemén és politikai iskolázottságán ez a pártbontó törekvés sem jutott el a kivárt eredményekhez. Az iparosságot általában és más produktív társadalmi rétegeinket illetőleg is buszáén ániunatjuk, hogy testvérpártjaink legtiszttelei- reméltóibb grémiumát képezik. Es én hiszem, hogy ezt a független, tiszteletet parancsoló politikai és társadalmi állásfoglalást iparos- és kereskedőtestvéreink senki és semmi kedvéért nem adják fel soha. Pedig ue va n csak szörnyű, majdnem a katasztrófa szélén já ró életviszonyok között kell tengődni ok máról- holnapra munkaalkalom, kereset és vállalat kilátásai nélkül, súlyos közterhek alatt roskadozva és a legszörnyübb családi gondoktól sújtva. Ezért kellett rávetniök magukat a politikai körítőknek fiatalságunkra is és az elérhetetlen levegőibe fölrepiteni őket üres Ígéretekkel, hogy a komoly Összefogás és az öregek szeretetteljes és hatékony alátámasztása helyett sportot csináljanak a politikából, mint abból a szabad időből, amelyet — egész helyesen — fiataljaink a test- és jellemifejlesztő kedvtelésnek külön áldoznak. Ezért kellett kikezdeni az eddig kompakt, magasabb világszemléleti úri társadalmunkat is és hogy épp itt a hatalmi csábítás kézzelfogható eredményeket ért el, azt legjobban fájlaljuk, sőt resteljük és a legkomolyabban el is Ítéljük. Mert hiszen mit várhatunk akkor a szegény, földhöz tapadt, a mindennapi kenyérért reszkető testvéreinktől, ha a „legszilárdabb" jellemek és a mindenkitől külön tiszteletet elváró úriemberek a stréberség posványába süllyednek. Ily esetben mennyire értékesebb az a szegény ember, aki bár máról-holnapra nem tudja, mi vár rá, akinek alig van betevő falatja, de annál több családi gondja, s mégis, mint a töretlen szikla megmaradt a párthüségben. Mindenkinek jogában van felvetni a bizalmi kérdést, de nem a párttal szemben, amelyet magáénak vallott, hanem a párt vezetőivel szemben. És azok a felelősségre vonás esetén feleljenek is magukért. E felelősség alól magamat nem vonom ki. Olyasvalamit meg is próbáltak itt-ott, ami majdnem a pártfegyelmet súrolta, de azok legalább a programot magát és az országos pártot nem tagadják meg, — mint kassai Úri barátaink s volt büszkeségeink közül egyik-másik. És ezt már a józan, de higgadt becsület nem egykönnyen tudja nekik megbocsátani. Én igen, mert én senkire haragudni nem tudok. És mert bizom abban, hogy a rohanó idő és az események egymásra torlódása talán előbb fogja őket is észretériteni, mintsem gondolnék. Hiszen, ha valamikor, hát most különösen nagy feladat vár pártunkra és a testvérpárt- ra, de annak csak úgy fog tudni megfelelni, ha ereje tetemesen megnövekszik, nemhogy még a ma reprezentáló presztízsünk is alább szálljon. Hiszen, hogy a ránknehezedő politika irányvonalait minden törekvéseink ellenére som sikerült jobb felé hajlítani és azt az áradást megakadályozni, amely a népeket és különösen Szlovenszkói a mai általános krízisbe sodorta, az nem rajiunk múlott, hanem azon. hogy a szlovénekéi őslakosság nem Indult utánunk a maga °gészében és nem segített bennünket Összes erejével közös jogaink kivívásában, életviszonyaink megjavításában és közterheink enyhítésében. Bodrogköz, április 21. Apadni kezd a bodrogközi tenger. Centiméterek lassúságával húzódik viasza medrébe a rettenetes víztömeg, mely negyvenkét magyar község életét fenyegette. A Tisza, Bodrog, Latorca, Tioe 726 centiméter magas vize tizennégy napig tartotta makacsul ezt a félelmetes nívót. Ma mór leapadt 684 centiméterre. Még minidig aggasztóan magais vízállás, de már azt mondhatjuk: az árvíz után vagyunk. A Bodrogközi Tisza szabályozó Társulat, élién Korbély Nándor ígiazgató-íőmé'rnőkkel és Havriila Ferenc társulati főfelügyelővel, emberfeletti munkát végzett. Az ő éber, éjt-napot feláldozó, kimerülést nem ismerő, szakavatott és kötelességtudó fáradozásuknak köszönhető, hogy Bodrogköz az idei árvízkatasztrófából szerencsésebben kimenekült, mint 1924-ben. Szinte hihetetlen, hogy az árvédelem irányiltói a veszélyeztetett szakaszokat naponként fáradhatatlanul bejárva, 800—1000 kilométert gyalogoltak a tizennégy nap alatt! Minden elismerés megilleti őket! Hogy mégis rettenetes pusztítás nyomait hagyta maiga után a rohanó vizár, az nem a Társulat vezetőségének hibája. Annak okait messze, nem éppen Prágában, de talán a mai nyomasztó pénztelenségben kell keresnünkA lezajlott árvíz cbjjéktiv képe ez: A Bodrog, Latorca és Tire szennyes hullámai 18.009 hold földet öntöttek el csak magán Bodrogközön. Ez óriási földterület szegény magyar kisgazdáké, akiknek az 1932. évre elsodorta az árvíz egész aratásukat., kenyerüket, élelmüket, télien tartásukat, mert a 18.000 hold legnagyobbrészt őszi búza- és rozevelés, kisebb részéiben rét és .legelő, de ezeknek idei ta- karimánybozaimát is eliszapolta a tengernyi víz 6 legelőjét befertőzte a métely, sereego üszők és üépfene baktériumával. Tavaszi vetésről az elárasztott területeken szó sem lehet. Az árvíznek legjobban kitett tíz község: Lelesz, Pólyán. Boly, Zéíény, Rád, Szent- mária, Pálfölde, Bodrogvócs, Ladamóc, Szüli őske nemcsak földjeik ezévi termését vesztették él, de sok helyt lakóházaikban, ingó vagyonúkban is nagy károkat szenvedtek. Ez a szerencsétlen tíz magyar község különben minden ősszel, minden tavasszal állandó rettegésben él. Nincs egy nyugodt nappaluk, nincs egy zavartalan éjszakájuk az árvizek állandó réme miatt. Ennek oka az, hogy a Latorca balpartján nincs töltés, mely megmentené Őket a sokszor rövid órák alatt berobbanó biztos pusztulástól. A háború alatt, 1915-ben a magyar földművelésügyi kormány programjába vette Bodrogköz ánmentesitésének teljes kiépítését. Ezer meg ezer orosz fogolymunkással meg is kezdték Baittyám község határától kezdve a Latorca balpartján az uj védőtöltés gigantikus munkálatait. De jött az összeomlás és összeomlott a népimentés e müve is. Lel észnél félbemaradt a Latorca-töltés és azóta is félbeihagyottam áll. Ez a kiépítetlen töltés okozza az árvizeket és az egész Bodrogköz romlását. Tudja ezt a prágai földművelésügyi kormány és tudja a szloiveDiszkói országos hivatal, de miivel sokmilliós kiadásról van szó, úgy mondják, nincs rá fedezet. Amikor 1924-ben a mostanihoz hasonló nagy árvíz pusztított Bodrogközön, itt járt az elpusztult vidéken Szlovenszkó teljhatalmú minisztere s mindent megígért Bodrogköz jövőbeli megmentésére. A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat azonnal szakszerűen, precízen kidolgozta az erre vonatkozó összes terveiket s az eredmény mindössze az lett, hogy a már meglévő Bodrog- ős Tíoe-íöltéseket csekély 60 centiméterrel felemelték, arra a közeli reményre támaszkodva, hogy a Latorca-töltés kiépítését úgyis hamarosan megkezdikA Latorca-töltés tervei pedig évek óta hevernek vagy vándorolnak egyik műszaki irodától a másikig a fedezet előteremtésének évröl-évre való tologatásában. És ezért kell Bodrogköznek leiszegényednie és elpusztulnia! De most már minden halogatás isten,kísér-, tés. Moot már a legnagyobb erőfeszítéssel is elő keli teremteni ezt a fedezetet. Itt a szegény, adózó magyar nép életéről van sízó. A ketetszlavenszkói mai árvíz után három gyors kérdést kell megoldania a földművelő sügyi m indsztéri uimm a'k: 1. Most újból megismerve a keietszloven- szkói árvizkatasztréfák forrását s az ínségbe jutott népek sorsát, sürgősen meg kell kezdeni a Latorca balparti védőtöltésének kiépítését. Ezt a munkát a mai keserves tapasztalatok után tovább buzin i-Jiala&ztani nem lehet. 2. Az árvízkárosultak földjüktől ez évben kenyeret nem remélhetnek. Bár az állam v etömagkiosz tás sál igyekszik segíteni rajtok, a tavaszvégi vagy nyáreleji késő vetés már nem adhat kenyeret. A Latorca-töltés munkálatainál legalább 1000 földmunkás jutna biztos kenyérhez. Ezekhez a munkálatokhoz tehát csakis árvízkárosultakat kell felfogadni. 3. Minthogy az egész Bodrogköz nemcsak az árvizektől, de a le nem vezethető belvizektől is évröl-évre óriási károkat szemPrága. április 21- A szenátus ma délelőtt rövid ülést tartott, amelyen első olvasásban letárgyalta a Franciaországgal kötött kereskedelmi szerződés pótegyezményét, a banktörvényjavaslatot pedig második olvasásban fogadták el. A szenátus legközelebbi ülése kedden, április 26-án délután 4 óraPrága, április 21. Jelentettük annak idején, hogy Szitasisy Béla dr. magyar nemzeti párti szenátor interpellációt nyújtott be az iskola- ügyi miniszterhez az 1931-es irodalmi és művészeti államdijak sérelmes kiosztása tárgyában, miv'iel ez évi 15 dij közül eddig egyetlenegyet *eui ítéltek oda magyar írónak, illetve művésznek, holott a magyar Írók és művészek színvonal és teljesítmények dolgában a legtöbb díjazottal kiállják a versenyt. Szilassy szenátor interpellációjára Dérer iskoliaügyá miniszter Írásbeli választ adott s ebben a következőket szegzi le: _ Az interpellációban jelzett difik kiosztása kö rül az iskola- és nemzetniükelődésügyi miniszter az e célból nevezett bíráló bizottság javaslatai alapján határoz. Mértékadó e tekintetben q számba jóvá müvek művészi értébe, tekintet nélkül az irók és műrészek nemzetiségére. Megjegyzem, hogy az 1931. évre szóló dijak kiosztásáról tárgyaló bíráló bizottságban a szlovenszkói magyar irodalmi és zenei termékek szakértői is résztvettek• A miniszter válasza — sajnos csöppet sem megnyugtató és nem is teljes. Nem megnyugtató azért, mert eddig igenis tekintettel voltak az írók és művészek nemzetiségére & ez a „tekintet" abban nyilvánult, hogy egyetlen magyar író és művész sem kapott ilyen ál- lamddjat, de a német íróik és művészek is csak három év óta részesülnek ebben a kitüntetésiben, ám szigorú kulcs szerint évenként két- két ilyen díjban részesülnek, sőt ez a „tekintet" megmutatkozik a szlovák alkotókkal szemben is, akik a 15 díjból évenként egyet- kettőt látnak mutatóba. Elilnisszük, hogy a miniszter téuyleg ,yaz e célból nevezett bírálóbizottság javaslatai alapján határoz", mert ha ő maga a faját ítélete után indulna, akkor mint a szlovák, cseh, német és magyar kulturális teljesítményiek eredetiben váló élvezésére egyformán képes kultu.rember bizonyára megnyugtatóbb elosztást produkálna. Nem teljes a válasz annyiban, hogy nem nevezi meg azonálha ellen. «Ha fás a meglepő! ved, még ez évbeu hozzá kell kezdeni az ompodi — Szoin-otor mellett — szivattyú feláUitásához, melynek előfeltétele, hogy a szometori töltést, mely az Ó-Bodrog egyik mély öblözeiében minden évben a szakítás veszélyének van kitéve, mentesítse egy uj töltés, mely a vécsi hegyet összekötné az 0napoddal. Ezáltal biztosítva lenne árviz idején a szerdahely-szomotori vasútvonal s öt-hat község nagy határa. A szivattyú tavaszi és őszi üzeme pedig a belvizektől szabadítana meg Bodrogközön újabb 17.000 hold szántóföldet. Ha mindezen árimentes itési munkál átokhoz még most, az árviz tavaszán hozzá nem kezd a földművelésügyi kormány és az országos hivatal, elkészülhetünk rá, hogy Ke- letszlovenszkón is megjelennek a külföldi riporterek, mert az bizonyos, hogy őszre Bodrogközön is beköszönt a nagy mumus: a ruszinszkói nyomor •.. Terézi H. Ferenc. kor lesz. Ennek az ülésnek a napirendjein csupán a Brazíliával kötött kereskedelmi szerződés ratifikálása szerepel. Az ülést abból a célból hívták egybe, hogy kiadhassák a bizottságnak a forgalmi adó fölemeléséről szóló törvény javaslatot. kát, akik a bíráló bizottságban mint „a eszjlo- vnszlkói magyar irodalom és zenei termiékek szakértői voltak." Erre különösen kiváncsiak lettünk volna- Mert ha ezek a szakértők olyan magyarok voltak, mint amilyen magyaros a miniszter válaszának magyar fordítása, mely „e célból nevezett bíráló bizottságról" beszél „e célra kinevezett bírálóbizottság" helyett, akkor rögtön ujjal megmutathat- nók a miniszter urnák, hogy hol volt a hiba. Szilassy szenátor s vele együtt az egész szlo- venszkói magyar kulturvilág ezt a választ nem tekintheti a magyar kisebbségi alkotók tizenhárom éves mellőzése után megnyugtató megoldásnak s a jövőre nézve igazságot s egyengő mértéket kér éspedig nemcsak a szlovenszkói magyar, hanem a szlovák szellemi és művészi alkotásoknak is. Földrészéi Jugoszláviában Belgrád, április 21. Kacsa ni v], Kosovka, Mitrovica és Udovo környékéről földrengést jelentettek- Az eddig befutott jelentések szerint a föidrngés nem okozott különösebb kárt. Masyarorsnági fö'döipfok- vásárlás opisflsttövelelÉs ellenében Budapest, április 21. Az optánskavete'lé- sek tudvalévőén ez időszer int myég nem értékesíthetők, a.zkért pénzt vagy akárcsak előleget is kapni teljes lehetetlenség, mert az úgynevezett A. alap csak a jövő óv végén bocsát ki optánskötvényeket. Ily körülményeik között, az egész közgazdasági életben nagy feltűnést keltett, hogy a magyar földhitelintézet Tborozkay Tiiktor báró volt. főispánnak és főrendiházi tagnak Romániáiban lévő mintegy 3500 holdas kisajátítóit birtokáért Magyarországon mintegy 1900 magyar hold nagyságú nagybirtokot ad el a báró romániai 'követelésére tett engedménye ellenébenA szenátus második olvasásban is SifiiiÉa a banklirvént A kultuszminiszter nem tud megnyugtató választ adni, miért nem kapnak a magyar irók és művészek állami dijakat Dérer miniszter válasza Szilassy szenátor Interpellációiéra
