Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-17 / 89. (2902.) szám

RANGREJTVE Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR Kérje mindenütt az Elsff trencíni bo­rovicska és likőrgyár r. t.s Trencin gyártmányait. — Különösen figyelmébe ajánljuk „1U N fi P S R U S“ gyógy- borovicskánkat. — Alapítva 1904. toz-nink Csehszlovákiáihoz. A csehországi piacok­tól való nagy távolságunk a vasúti tarifa foly­tonos emelése mindenféle kereskedelmi vonatko­zásiban megrövidítette a magyar kisebbség gaz­dasági életét. A köztársaság egész területén — és ez a világválság első legsúlyosabb tünete — a föld, a búza és leginkább a mezőgazdasági termények, tehát a tulajdonképpeni és valóságos világértékek katasztrofális értékcsökkenése kö­vetkezett be. Kérdem, hogy a köztársaság területén hol érezhető a leg­inkább a világértékeknek ez a zuhanása? Azon a területen, ahol a magyarok laknak. És mik ennek a következményei? Az első, az hogy a fizetési eszköz, a pénz, ezen a területen nyom­talanul eltűnt. A hitel, amelynek alapja mindig az értékekbe és termelőképességbe vetett bizalom volt, egysze­rűen a szó teljes értelmében elveszett. És ezeken a vidékeken a gazdasági életnek erről az ütőeré­ről beszélni sem lehet. Hogy ennek mi a jelen­tősége, arra csak az az egy dolog világit leg­inkább rá, hogy Szlovenszkónak déli részén tel­jesen azonos arányban fizeti az adót, fizeti a szociális biztosítási, a nyugdijbiztositási dijakat, a csehországinál magasabb kulcs használatos a munkásbiztositó pénztárak dijai kivetésénél, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó kétszer, három­szor, sőt többször annyi fuvarral terhelten szerzi be ipari szükségleteit a történelmi országoké­nál és ugyanolyan mértékben viseli ezeket a fu­vartételeket akkor, amikor eladnivalója van. Egészen természetes, hogy a viszonyok ilyen alakulása következtében a válság mireánk nézve elsősorban szlovenszkói, ruszinszkói, il­letve magyar kérdés. Ez vonatkozik a belső .alakulására a gazdasági válságnak. isnes várhat — mi nem A külpolitikai — értem alatta a külkereske­delmi helyzetre irányadó-tényezőket, szintén ajánlatos vizsgálat tárgyává tenni. Odáig már vagyunk, hogy a krízis szelének hatása alatt a kormány ré­széről elkezdődött kapkodás kinai falat emelt a köztársaság határain és ezzel pillanatnyilag talán védelmet nyújtott a mezőgazdaság egyes teninelvényeinek a másik oldalon a mezőgazdaság életszükségleteit képe­zd egészséges kereskedelmet oltotta be a pestis csirájával és belefojtotta ebbe a körülzárt bör­tönbe az ipart. Könnyű megjegyezni azokat a számokat ,amelyek 1932-ben a külkereskedelmi mérleg alakulását mutatják. Havonként néhány százmillióval kevesebb a kivitele Csehszlovákiá­nak, mint a múlt évben ugyanebben az időben. A nagyobb baj azonban az az állampénzügyek szempontjából, hogy a kivitel kisebb értéket tett ki, mint a behozatal. A külkereskedelmi mérleg tehát passzív, ennek azután az a következménye, hogy az aranyfedezet csökken, mert hiszen nem lévén elegendő külföldi valuta, a külföldi fizetéseket az aranyfedezet csökkentésével lehet csak ellát­ni. Néhány hónap előtt a csehszlovák korona aranyfedezete még 47 százalék volt. A nemzeti bank utolsó kimutatása szerint csak 32 százalék, pedig a külföldi fizetési kötelezettségek a sokat emlegetett francia kölcsön kamatfizetése és tör­lesztése révén még inkább emelkedni fognak. A csehszlovák külpolitika mentalitása nem változik. A külügyminiszter ur azt mondot­ta, hogy „nekünk nem sürgős bekapcsolódni az európai válság megoldására irányuló mun- kába“. Azt is mondotta, hogy „mi várhatunk'1. És azt hiszem, hogy minekünk, a magyarság képviselőinek erre csak egy válaszunk lehet: mi nem várhatunk! Nem várhatunk és nem támogathatjuk azt a politikát, amely más nemzetek kibőjtöltetése révén akar a gazda­sási előnyökön felül politikai előnyöket sze­rezni. Vem támpgath,'itnnk semmiféle üzleti taktikai cs Idöíföket, mert ezeknek az ideje lejárt és ma Ez olyan téma, ami föltéfclenü érdekel min­den magyar embert, akárhol él a világon, ha magyarul él. Nyelvünk tisztaságáról van szó. A magyar Akadémia bizottságot alakított tudósokból és írókból arra a célra, hogy a ma­gyar nyelvben burjánzó idegenségeket, nyelv­rontó jelenségeket és az idegen szavak túlsá­gos halmozását ellenőrizze, nyelvünk tisztasá­gára fölhívja a közönség figyelmét, idegen sza­vak helyett jó magyar szavakat ajánljon — szóval a nyelv dolgaiban a közegészségügyi hi­vatal szerepét játsza. Ez persze nem uj dolog. A mai idősebbek még emlékeznek rá, hogy a nyolcvanas-kilenc­venes években Szarvas Gábor és Simányi Zeig- mond nagy hadjáratot vezettek nyelvünknek a nyelvújításból származó kinövései s a tömege­sen betolakodott germanizmusok és latinizmu­sok ellen. Ennek a harcnak voltak túlzásai, de nagy eredményei is voltak, a magyar nyelv sok tehertől szabadította meg a magyar írást és beszédet. Ez volt a híres orthodógus mozga­lom, amelyről annak idején rengeteg vita folyt. Gyulai Pál és szükebb köre az ellentáborban voltak: őfc az irodalom nevében gondolkoztak s az volt a meggyőződésük, hogy a nyelvújítás­nak csak a túlzásait, fattyúhajtásait kell lenye­segetni, de az eredményeit nem szabad bántani, mert az nem annyira nyelv-, mint inkább stilus- reform volt, a szép stílust, a kifejezés szépségét és alkalmazkodó képességét tette lehetővé. A nyelv Gyulai szerint — s ez volt nézete Arany Jánosnak is — az irodalom hatáskörébe tarto­zik, az iró a nyelv-törvények korlátái között szabadon rendelkezik vele, a stílus szükségle­tei szerint s ebbe a nyelvtudomány nem illeté­kes beleszólni. A nagy kritikus különösen az el­len tiltakozott, hogy az orthológus nyelvészek úgy viselkedtek, mintha ők az Íróknak valami ellenőrző felettes hatósága volnának, akik leg­nagyobb íróink stílusának fölülbírál ására is hi­vatottaknak érzik magukat. Hogy az ortholó­gus mozgalom mégi sok eredménnyel járt, azt elsősorban a sajtó és az iskola támogatásának köszönhette. Az írók közül Rákosi Jenő és Tóth Béla állott melléje nagy hatással, a középisko­lák magyar irodalomtanárai pedig a fiatalság tudatába plántálták bele a nyelv helyességére való törekvést. Az orthológia a hibásan képzett szavakat és, a germanizmusokat üldözte, de nem voltak purista céljai. Az idegen jövevény-szavak hasz­nálata ellen nem volt kifogása, sőt helyesnek tartotta, ha rosszul képzett magyar &zó helyett inkább idegen szót használunk. Ez arra vezetett, hegy különösen az újságírók sok fölösleges idegen szót hoztak divatba, — különösen Rá­kosi Jenő Budapesti Hírlapjának némely mun­katársait illethette jogosan ez a vád. Még fiatal­koromban bosszantott az, hogy egy cikkemben a B. H. szerkesztősége azt a szavamat, hogy „kezdeményezte", úgy javította ki, hogy: ini- ciálta, a „társaság" helyett pedig „•szooietást" hirdetett. Az idegen szavak magyaros Írásmód­ja is előmozdította az idegen szavak betódu- lását. Az Akadémia által elinditott mostani mozga­lom abban különbözik a Szarvas Gáborék or- thológiájától, hogy hadat izén az idegen sza­vaknak is é6 a purizmust .hirdeti. Az írók közül különösen Kosztolányi Dezső és Hegedűs Ló­ránt karolták föl nagy lelkesedéssel az uj moz­galmat. Kosztolányi már évek előtt megfogad­ta, hogy nem ir le idegen szót magyar szövegbe s ezt a fogadalmát váltig tartja is. Néhány ér­dekes és használható magyar szót is ajánlott idegen helyett, — ezek közé tartozik a cikkem címéül irt „rangrejtve", ami annyit jelent, mint moognito. Tehát: Alfonz, a lemondott spanyol király, rangrejtve utazott a Riviérára. A cél tehát: kiűzni minden idegen szót a magyar nyelvből. A célt természetesen nem fogják elérni soha. Nagy tömeg olyan szó van, ami kiirthatatla.nul b elegek erezett a nyelvbe. Teobnika, akadé­mia, stílus, muzeum, eposz, dráma, szubjektív, kompozíció, — és még száz meg száz ilyen szót nem lehet többé kiirtani. Némely idegen szót a stílus kényszere alatt kell használni. Például, ha színdarabban százötven év előtti embereket beszéltetek, nem adhatok a szájukba olyan sza­vakat, mint: színház, színész, mert ezek még akkor nem voltak meg; aktort és teátrumot kell velük mondatnom. A nyelv használatának nem csak grammatikai, hanem lélektani törvé­nyei is vannak, ezek közé tartozik a megszokás és a kényelmesség. A telefont hivatalosan táv­beszélőnek nevezik, de az emberek mindig te­lefont fognak mondani, mert megszokták és mert igy kényelmesebb. Nagyon fontos, hogy valamely szó mikor jutott be a nyelvbe. Ha va ­lami fogalomra mindjárt akad magyar, szó, amit az emberek elfogadnak, akkor az idegen szónak nincs is ideje meggyökeresedni. Mikor a.z első újságárusok megjelentek az uccán, Kozma An­dor mindjárt kitalálta a nevüket: rikkancs, mi­kor az első mozgófényképek divatba jöttek, Heltai Jenő mindjárt elnevezte mozinak. Ezek a szavak mindjárt elterjedtek s ma már a leg­többen nem is tudják, hogy úgy csinálták őket. Nagyon nehéz azonban egy már megszokott szót kiküszöbölni. Vannak olyan idegen szavak is, melyek ellen nem érdemes küzdeni, divat hozza, divat viszi őket, úgy eltűnnek, ahogy jöttek. Tavaly még ki se tudtál menni az- uc- cára, hogy ne üldözzön a sex appeal, — ma már rendes ember szégyeli kimondani. És ki be­szél ma a sztratoszféráról? De ha a végső cél elérésében nem lehet is bízni, maga a mozgalom mégis hasznos. Nálunk nincs meg az a szigorú nyelvfegyelem, ami a franciáknál, ahol egy rosszul használt szó, vagy a nyelv természetének meg nem felelő ki­fejezés nevetségessé teheti az embert. Nyelv­használatunk tehát könnyen elkanászodihatik. Jó, ha van valami fórum, amely erre ügyel, a.z emberek tudatába hozza, hogy az anyanyelv kincs, amelyet meg kell becsülni, hogy nem te­kinthető müveit embernek, aki az anyanyelvét hanyagul és helytelenül használja. S ma az élet napról-napra annyi uj meg uj fogalmat dob bele a köz tudatba, melyek idegen elmék kitalá­lásai, — hogy nagyon jó szolgálatot tehet az olyan szervezet, amely a helyes nyelvhaszná­latnak propagandát csinál. Hogy túlzásba megy? Menjen is túlzásba. A háborúban sokkal- sokkal több lőszert lőttek el, mint amennyi ta­lált, de a sok kellett ahhoz, hogy a kevés célba találjon. — Tizenhat asszony két évig dolgozott egy sző­nyegen. Panagiuriste bulgáriai városkában, ahol a lakosság legnagyobb része szftnyegszövéssél foglal­kozik, mostanában készült el egy dlyan hatalmas szőnyeg, amelyhez hasonló méretűre a falu lakosai közül senki sem emlékezik. Nyolcszáz kilogram gyapjút használtak fel elkészítésénél és tizenhat munkásnő két esztendőén keresztül dolgozott raj­ta. Az egész városkában nem volt olyan nagy te­rem, amelyben a szőnyeget ki lehetett volna teríte­ni, ezért a színház nézőterét ürítették ki és ott terítették le a szőnyeget. Megrendelője egy ameri­kai volt, aki a napokban érkezik meg a szőnyeg átvételére Panagiuristebe. Átvételkor 800.000 levát fizet ki a szőnyegért. amortizációs kölcsön alakjában. 4. Olcsó jelzáloghitel-alap létesítendő a ma­gánparcellázás és a föld árának védelme ér­dekében. 5. A A vasúti tarifa általános, nagymérvű leszállítása és a vasutiigy reformja. 6. A szaktestületek meghallgatásával és ezekkel egyetértésben ipari és kereskedelmi szervezett hitel, valamint a szlovenszkói és ruszinszkói sínylődő iparnak az állami szállí­tásokban való azonnali részesítése. 7. Kamatleszállítás, a hátralékos adók bizo­nyos százalékának feltétlen törlése, egyéb­ként alapos revizió a moratórium tartama alatt, mely revizió feladata azoknál az egzisz­tenciáknál, amelyeknek létezését az adók ki­fizetése Veszélyezteti, a teljes törlés, egyéb­ként évekre menő kamatmentes törlesztési lehetőség. 8. Tiltakozunk a forgalmi adó tervezel! emelése ellen. 9. Az autonóm mezőgazdasági kamarák nemzetiség szerint megoszló azonnali felállítá­sa és az összes, a mezőgazdaságot érdeklő előbb felsorolt kérdéseknek a mezőgazdasági kamarák utján való intézése. Ugyanezen az utón osztandók ki a támogatások, amelyek akár prémiumok, akár vetőmag, akár műtrá­gya alakjában a mezőgazdaságnak juttatan- dók. Végül: 10. A külpolitika olyan irányú változása, amely gazdasági bezárkózás helyett a gazda­sági élet teljes szanálását segíti elő a külke­reskedelem erélyes és erőteljes felvételével és megoldja azokat a politikai kérdéseket, ame­lyeket a békeszerződések vetettek fölszinre és amelyek a fegyveres békét kényszerítik Euró­pa népeir^, csak egyetlen egy álláspont van helyén: a tiszta, őszinte, áldozatos cselekedet, mert a népnek s különösen a mi magyar népünk nyo­mora és gazdasági romlása nyomul előre. És a nyomor, a szenvedés, indulatokat termel, az indulatok pedig az eszközökben nem válo­gatnak. fl mi feladataink... A mi feladataink ezek között a viszonyok kö­zött egészen világosak. A prágai parlamentben ég az országos képviseletben és mindenütt, ahol erre alkalom nyílik, a szlovenszkói és ruszin­szkói nyomor hangját adni vissza a maga teljés­sé gében és egész magyarságunk területén a magyar tö­megek és a magyar intelligencia egészének frontbaállitásával a legsürgősebben olyan harcvonalat állítani, amelyik kikényszeríti kö­veteléseink teljesítését és a válságos viszonyok indokolttá fogják tenni a legszélsőbb eszközöket is még akkor is, ha soraink megritkulnának, mert a magyarság jö­vője, bármi szakadékon keresztül is éri el a nemzet: reményteljes akkor, ha gazdasági orga­nizációinkat és küzdelmünket a magyar nemze­ti gondolat vezetése alatt alkotjuk és harcoljuk meg. Szeretném, ha a mai klubiiléeböl megindulna a tervszerű munka a parlamentben, az összes egyéb törvényes közületiben, a társadalmi szerve­zetekben, a városokban, a falvakban abból a célból, hogv minden magyar erőt összefogjunk és felhasználjunk gazdasági feltámadásaink és az összefogó magyar gondolat érdekében. Ezek után a következő javaslatot teszem: I. Szlovenszkó és Ruszinszkó egész területén ártsunk népgyiiléseket a lakosság felvilágosi- ása és erőteljes front kiépítése céljából. II. Hivjuk fel a magyar ifjúságot a munká­ban való részvételre. III. Vonuljunk fel a parlamentben egysége­sen és a legerélyesebben követeljük a válságot enyhátő kormányintézkedéseket és törvénye­ket, amelyeknek részletes tervét közös klu­bunk tagjai az egyes szakok szerint már most dolgozzák ki. IV. Általános és azonnal teljesítendő követelé­sekként állítsuk a következőket: t. Azonnali hatállyal moratórium iktatandó be a gazdasági életbe az eddigi adók, szociális terhek, adósságok és ezek kamatai fizetése tekintetében annyi időre, amig a terhek elbír­ható kamatozási! konvertálása állami támoga­tással biztosítható. 2. A mezőgazdaság részére azonnali segít­ségképpen szervezett zöldhitelt bocsásson a kormány rendelkezésére abból a célból, hogy a mezőgazdasági munkák akadálytalan lebo­nyolítása biztosítva legyen és ezzel a mező- gazdasági munkásság foglalkoztatása lehetsé­gessé váljék. A zöldhitel folyósítása és az en­nek alapját képező termények kezelése történ­jék a bankok, szövetkezetek és a legális ke­reskedelem igénybevételével. 3. A mezőgazdasági rővidlejáratu hitelek konverziója kivétel nélkül történjék meg hi­vatalból. A jelzálogbank zálogleveleinek átvé­tele az állam feladata. A szociális biztositó központ és nyugdíjbiztosító intézet ahelyett, hogy az életrevaló magánfürdőipar elpusztítá­sára törekednék és monstrumszanatóriumokat építene, kötelezi essék arra, hogy bevételei 50 százalékát a mezőgazdaság részére folyósítsa KassaEmasvarak! 44% l) őslakosok! WL .fflJP A községi választáson csak e két lista 14ÜV kö zött választhattok: ■ a magvar nemzeti párt az országos keresztény SisfáfánaH száma szocialista pártlistájának ______________________________________________száma______ 4 ________________________________________________________________________________________________________ 1932 április 17, vasátraiar.^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents