Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-16 / 88. (2901.) szám
4 'PRAXLM-MAGtAR-HT RU® 1932 április 16, wwmibai. A délamerikai hullámok kitörése a hőmérséklet csökkenését vonhatja maga után Nem rontja-e el az idei nyarunkat a chilei természeti katasztrófa? A magasba jutott hamurétegek elszigetelik a napsugárzást tőlünk Prága, április 15. Messze távolságiban, tölti mk, a déli féllek© nyugati felében remeg a föld és hatalmas tüzokádó hegyeknek egész sóira okádja a füstöt és hamut. Ennek a természeti katasztrófának borzalmasságáról képet alkatba tűnik magiunknak, ha meggondoljuk, hogy az óriási vulkánok által kiszórt hamu rendkívül rövid időn belül áthaladt az egész délamerikai kontinensen és a kitörés színhelyéből 1300 kilométernyi távolságban olyan nagy városokat, mint Buenos Aires és Monté Videó vastag hamuréteggel fedett be, közben pedig természetesen az egész területet sokszáz kilométernyi szélességiben elborította hammiréteggel. Olyan területre hullott alá a hamuesö, amely legalább is hatszorta nagyobb a csehszlovák köztársaság területénél. Ez a rendkívüli méretű hamuesö bizonyítja a legjobban a vuilkános kitörési anyagnak borzalmas tömegét, amely földanyánk mé- héből felkerült és a kitörés színhelyétől a légáramlás állal elsodródott.. Azok az elsietett és vadászi nőtlennek hangzó jelentések, hogy a vulkánikus por és hamu az Andesekbő'l 24 órán belül Európába is eljuthat, természetesen t ulfan taszti- kus ahhoz, hogy komolyan vélhessük. A nehéz hamu részek már súlyúknál fogva is csakhamar a földre hullanak alá és csupán az egészen finom vulkánikus per, amely igen nagy magasságba kerül és egészen bizonyosan mélyen behatol a sztratoszférába is. maradhat fenn a magas lég rétegekben csekély súlyánál fogva lebegő állapotban- Ezeknek a porszemeknek parányi mivolta következtében azonban nem szabad lebecsülni annak a portömegnek a mennyiségét, amely ilyen módon az atmoszféra felső rétegeibe került. Ennek a poirtömegnek tömegét és pontos súlyát természetesen nem tudjuk kiszámítani, sőt megközelítőleg sem tudjuk felbecsülni, azonban a régebbi kitörések tapasztalatai szerint több köbkilométer pors-zerü vulkánikus anyagról lehet »bó, amely azután az atmoszférikus körforgással idővel a föld egész légkörében szétterjed. Egyelőre a Délamerikálban uralkodó jelenlegi széliránynak megfelelően a por keleti irányba sodródik az Atlanti óceán felé. Itt azután bejut a délkeleti passzát zónájába s ez az állandó szél az Egyenlítő irányába sodorja a portömegeket. Mielőtt azonban az Egyenlítőt elérné a passzát, a szélcsendek övénél visszaverődik és újból északi irányba fordul. Ilyen módon a portömegek is a mi hemi, szféránk cirkulációs rendszerébe kerülnek. Azt a gyorsaságot, amellyel a vulkánikus por a nagyobb magasságokban tovasodródik, napi 100— 200 kilométerre becsülik és mivel a mozgás itten nem egyenes irányban terjed, hanem nagy görbékben lefolyó körmozdásról van szó, hónapok telhetnek el, mág a mi földrajzi szélességünk alatt ennek a magasan lebegő pornak nyomait az atmoszférikus viszonyok változásán tapasztalhatjuk. Hogy ha a magasan lebegő vulkánikus por csupán azokat a szép virradati és szürkületi színjelenségeket hozná létre az égboltozaton, amelyeket a K rakat aiu vulkán kitörése alkalmával éveken át megfigyeltek, úgy ennek a jelenségnek semmi további jelentősége nem volna. Sokkal inkább meggondolandó az a körülmény, hogy ez a por tömeg a napsugárzást felfogja és a világűrbe visszaveri, úgy hogy a több millió köbkilométernyi porréteg mintegy elszigeteli földünket a napsugárzással szemben, kevesebb meleget bocsát a földre. Már a K.rakatau-vulkán kitörés© alkalmával is megállapították, hogy az egész föld felületén a hőmérséklet általános süllyedése következett be Az algiriai Bassour mellett kitört Katonai vulkán tanulmányozására az amerikai Smitlhsoníai-Insti- tut expedíciót küldött ki, amely pontos mérések utján megállapította, hogy a magasan lebegő vulkánikus felhők következtében a melegsugárzás nem kevesebb mint hu8z százalékkal csökkent. Ennek a húsz százaléknak a felét a porréteg visszaverte a világűrbe, fiz százalékát pedig abszorbeálta. A meteorológiai tapasztalatok azt is mutatják, hogy , . , , . a nagy vulkanikus kitörések esztendeiben hűvös nyarak és esőben gazdag telek vannak. Ilyen volt a Krakatau-vulkán kitörésének esztendeje s ez a jelenség megismétlődött 1912sben és 1913-ban a Katmai kitörése alkalmával. Különösen 1912 júliusában volt rendkívül feltűnő a hőmérséklet csökkenése, abban a hónapban, amély különösen kitűnik száraz és derült magasnyomású időjárásával- Normális körülmények között júliusban igen nagy hőségek uralkodnak, 1912 júliusában azonban a hőmérséklet csupán mérsékelt magasságú volt és árnyékban sohasem haladta meg a 30 fok Celsiust, mert III. Vaucura a könyve elé írt bevezetőjében I regényét egyszerű szerelmi történetnek állítja be, amilyent egyesek átélnek s mások megírnak. Ez a pia fnaus azonban nem téveszthet meg senkit. Amennyiben ez a beállítás nem rejtetten szimbolikus értelmezése a többi kétszáz lapnak, úgy a külső és belső cselekmény szándékolt jelentőségének ez a lefokozása, hatókörének ez a megszükitéee minden bizonnyal valamit leplezni vagy tompítani kívánna. Ha az író valóban csak ezt a szimpla szerelmi históriát akarta volna szemünk előtt lepergetmi, hogy elbeszélői virtuozitása annál ragyogóbban emelkedjék ki egy lirizáló ornamentikája, uj és érdekes forma és nyelv hátán a cselekményből, amelynek kerete és háttere csupán szivesenlátott, alkalmi lehetőség a mondanivaló beágyazáséra, — úgy alakjait figyelemreméltó embertípusoknak tartanók, összeütközéseiket elkerülhetetlennek s tragédiájuk katharzisát. teljesnek és fölötte vigasztalónak. De Vancura regényírói, mesefejlesztő s jellem alakitól technikája ebben a könyvben deduktív módszert követett. Azaz: a cseh és szlovák életformák egybevetése után megállapodott bizonyos önkényes axiómákban és uralkodó típusokban, ami a két életforma közötti etikai különbséget, sőt ellentétet s ennek okait — főképp, ami az okait! — illeti, s azután az axiómákat és típusokat felbontotta egy lokális miliőiből szociológiai, sőt etnikai miliővé kiszéledbitett színen mozgó és ágáló individuumokban. így esett, hogy számunkra — már nem a könyv művészi, hanem szociológiai súlyát mérlegelve — a keleti magyar s elmagyaro- sodott szlovák életforma elleni fiiíppikájáiból jobbára fikció s a nyugati, cseh életforma apológiájából apológus lett, külön a szlovákok használatára. 1. Ó, hogyne, ismerjük Bárány Istvánt és Bárány Tamást s a többieket is, mindet- Szorongattuk már kezét Bárány Istvánnak Szlovén,szkón vagy másutt, sajnálkoztunk Tamás fia sorsán nem egyszer, beszél tűnik Janával Prágában és láttuk, minit bonyolítja le üzleteit Brekin s mint hajol adónem-tervezetek fölé Nedibal Hugó dr. a pénzügyminisztériumi íróasztal mellett. De nem gondoltuk soha s ma sem úgy látjuk, hogy csak ő,k vagy leginkább ők élnek Égertől Husztig. Tisztában vagyunk azzal, hogy etnikai ée etikai ellentéteket csakis típusokon keresztül lehet érzékeltetni1, de tagadjuk, hogy számunkra, ée kétség bevonjuk, hogy a szlovákok számára Barányék jelentenék a szlovákságot. Ha pedig Van&ura csak egy szemetjét akarta kivágni a szlovák testnek, azt, amelyet elsorvasztott a magyar bacüllus, akkor túlzottnak a elsiklotfcnak tartjuk a könyv mindent átölelő szimbolikáját. Mert a cseh nép nem az elimagyarosodotit szlovák nemességgel lépett frigyre, hanem a szlovák néppel kötőit szövetséget. Amennyiben pedig Bárány Tamás szán alom ramélló, de megérdemelt sorsában az egész Szlovén,szikót átlengő, végzetes magyar hallást akarta Vamaz égboltozat ugyan gyakran volt felhő nélküli, azoniban sohasem volt valóban kék, hanem állandóan bágyadt, elmosódott színezetet mutatott. A magasan lebegő vulkánikus por réteg okozta ezt a jelenséget, amely a napsugárzás intenzitását csökkentette. Ez a jelenség természetesen a fentebbiek szerint a mi távolságunkban és a mi földrajzi szélességiünk alatt csupán jó idő múlva mutatkozhat és elhibázott volna abszolút •biztonsággal azt a következtetést levonni, hogy a délameriikai vulkanikus kitörések már az idei nyarat is elrontanák. Mielőtt ilyen klimatikus következtet est megkockáztatnánk, be kell várnunk az első határozott jeleket: a tiszta hajnali és szürkületi égboltozatnak sajátos színezését, mert ez fogja megmutatni, vájjon a felettünk elboruló atmoszféra rétegeibe megérkezitelt-e már a dél- amerikai vulkánok által kilövell hammnéte- gek, amelyek elszigetelik tőlünk a napsugárzás húsz százalékát. Ha ezek a sugárzási jelenségek mutatkozni fognak, akkor már komolyabban lehet számítani a hőmérsékleti viszonyok változására. cuira mégis marokrafogni, — akkor nem értjük, mint lehetséges az, hogy Budapest közvetlen neveltje, a ma uraira lenézően haragvó öregember, áki jóleső, derűs sóhaju emlékezés,sel gondol vissza az egykor Budimban töltött napokra és viharos éjszakákra, oly egészséges maradt és kigyógyul halálos •betegségéből, de fián, (aki Budapest erkölcsiéiről kérdez Lelvén, csaik lekicsinylőén legyint egyet,) az ugyan Budapestet megjárt, de Prágába és Prágához került rákövetkező nemzedéken, kibomlik a magyar nyavalya minden következménye és menthetetlenül végez vele? Nem, bár merről is forgatom őket, lehetnek szlovákok, lehetnek ők magyarok vagy bármik, de nem típusok, sem a szlovák jelené, sem a múlté 2. De neon ős a magyarság típusai. El ismerjük és vállaljuk is, hogy a köztársaság nyugata é3 keleti része, valamint Prága és Budapest között különbség van sok tekintetben- De olyan különbségiek ezek, amelyekről bizonyos mértékig egyik fél sem tehet. A történelmi országok lakossága a nagyarányú indusztrializáció nyomán egészen más életformát öltött föl, — amihez nem lebecsülendő mértékben még a német néppel való állandó és intenzív keveredés is járult, — mint amilyenben az agrárius gazdasági struktúrájú Szlovenszkó vagy Magyarország népe mutatkozik meg a világnak. Az iparosítás a történelmi országokban az öntudatos munkástöimegeken kívül hatalmas kispolgárságot és jelentékeuy nagypolgárságot olvasztott ki a cseh népből, amelynek domináns eleme is lett a kis- és nagy- burzsoá, míg Szlovenszkón és Magyarországon az agrár jellegnek megfelelően polgárság nem tudott ilyen kompakt s osztályából nem menekülő tömegben kialakulni és az agrárelem itt az uralkodó. De mindez semmiesetre sem jelentheti azt, hogy, ha kirántják valakinek a talpa alól a földet, csak mint lovászmesternek és puska- művesnek, valamint a nagyvárosi éjszaka kalauzának lehessen hasznát venni. Vájjon Vanőura hiszi-e lelke mélyén, hogy a magyarság belső keresztmetszete, a szlovákságban is tükröződön, olyan lenne, amilyennek ő szögezi le? Hiheti-e, hogy egy több mint tízmilliós nemzet — már akár kulturális, civilizációs okokból, akár a gazdasági alul építmény feszítő nyomása alatt — eny- nyire etika nélkül legyen, ennyire csak hallos nyavalyák baűllusulepe legyen? És vallhatja-e, hogy a kulturális feiiilépitmény ilyen mértékben hiányoznék? Bárány Tamás nem típus- Nem halálos kór sem a szlovákság, sem a magyarság testében, legföljebb csak kiütés lehet rajta, amely önmagától mülik el. Bárány Tamás erkölcs hijján való ember. (Azaz Vydrán és Szentmártonban is vannak bizonyos erkölcsök. És bizonyos örömök- Például, amikor Tamás az esküvő előtt látja, hogy Jana siirög-forog a konyhán és edényeket, fazekakat keres, megcsókolja gyengéden és elégedetten állapítja meg, hogy oly gyorsan hozzáidomul az öröm mártani módjához. De Jana csak kineveti: „Ah, úgy, tévedsz! Nem azért szedem össze a fazekakat és edényeket, hogy borral megtöltsem, isten mentsen tödé!“ Ez például az öröm egyik mártorii módja. Fazekakat borral tölteni az esküvő előtt.) S a külső élet száz ilyen hibásan, vagy néha helyesen meglátott apróságán keresztül, — a szlovenszkói életre vonatkozó tárgyi hibákkal nem kívánunk foglalkozni, mert csak másodrendű fontossággal bírnak — szembeállítva a prágai polgári miliővel ■kiáltóan különad ik el Barányék életfelfogása, Tamás erkölcsi érzéke mindentől, ami etikus, mert a Bárányok Budapest levegőjét szívták3. Ugyan milyen hatással is volt ez a budapesti levegő például Bárány Istvánra, aki aránytalanul hosszabb ideig és intenzivebben lélegezte be, mint fia, aki huszonhatéves korában már lég Prágában táncolt miniszterek estélyein? Mi az a magyar nyavalya? Amikor Brehm, a prágai nagyburzsoá, utánamegy Budapestre a szerelmeseknek, így érvel Báránynak és Janának, akit visszatérésre akar bírni: „Térjenek vissza félelem nélkül. Hallottam hasonló dolgokról, de senki sem tekintette az ilyet másnak, mint rövid tartamú históriának.11 És másnap befut az öreg Bárány s félórái beszélgetés után kijelenti: ,3ónapon bedül házasságra léptek." Ezt tette vele a budini erkölcsDe a prágai erkölcs viszont (Vancura — hangulyozm kell — nem kegyes senkihez sem) még ezt is kihozta Brehmből: amikor beleszeret sógornőjébe, hogy megkaphassa, farkasvermet ás a férjnek, aki amúgy is csupa farkasverem között bukdácsol s aki természetesen beleesik a legutolsóba. Azonban mégis a prágai csaladok körül egészséges életcélok, józan életformák ke. ringenek. Viszont Budapest züllött, céltalan és életre jogosulatlan. Ennek megokadatolásánál Vancura induktív módon járt el- Miután a deduktív módon kiagyalt típust, Bárány Tamást, elindította útjára s végigvezette rajta egészen a budapesti temető kapujáig, csak egyetlen „miiért ?“-rőd gondoskodott a tragédia motiválására: „Budapest miatt, azért." Budin az oka mindennek, onnan fut szét minden rontás s szükségszerűen oda kerül vissza: látjuk ezt a szánalmas és hitvány Bárány Tamáson. De miért ilyen szánalmas és hitvány Bárány Tamás? Mert Budin megrántotta. Ez az alapelv, amelyből kiindultunk; Budin ront, mert rontó. Annyira megrontotta a Bárányokat, hogy amikor Prágában el akarnak helyezkedni, csak bankié! ek gigodói lehetnek („társadalmi osztályára ée műveltségére való tekintettel"), a-vagy puskamüvesek, halász- és 'lovászmesterek (hiszen otthon, az azóta már modern eke alá került birtokon is csak ezt tudták- Nem, egyebet nem tanultak a magyaroktól.) 4. Deltát mint képzeli el az író „az uj történetet, amely abban a pillanatban veszi kezdetét, amikor az első véget ér?" Mint látja nőni fantáziájában az uj Bárányokat a Junák oldalán? Hiszii-e, hogy megváltozik Szlovenszkón mindaz, amit ott meglátott és utri- rozva megfogalmazott? Mitől reméli ezt? Az apa-lányi szeretet emanációjától? Mi nem tudunk ezekre a kérdésekre választ adni. És mi nem látjuk még ilyen sugárzó rózsaszínben Szlovenszkó arcát. De annyi bizonyos, hogy a sokrétű szlovák-cseh probléma megoldását többek között Szlovenszkó polgáriasitásán keresztül, a polgárosodás természetes előföltételcinek magadásában is kell keresni, pem pedig liktiv magyar átkok öutömjénező exorciálása utján- Attól még nem telik meg vérrel a sápadt arculat. Első két cikkem értelemzavaró sajtóhibának su- lyosabbjait az alábbiakban igazítom helyre: Az I. cikk 1. szakaszán helyesen ez olvasandó: A cselekmény ala.ptónusába tehát valójában nem a jelen szlovák—cseh, hanem a múlt szlovák—magyar viszonyt jelképező színeket hordta föl vastagon, amelyek átütnek minden fed ősz inén és az erős markolásu kompozíció figurális kivitelének balla- deszk domborulatait is, ami annál szembesujtóbb, mert a művész markáns ecsetvonásokkal csapta fölébük a cseh koloritot. A II. cikk 1. szakaszában helyesen ez olvasandó: A csehek többrétegű társadalmából ebben a könyvében csak & munkás hiányzik, de nem érezzük távollétét 8 minden jel szerint az iró sem érezte, hiszen nem jelenthet különállást s nem jelezhet eltérést az indusztrializáció uniformizálásában más népek munkásaitól. A cseh parasztot — jellembeli átütésben s a vér átfesthetetlen hangjában — az Öreg Myslbekné asszony jelképezi, a kispolgárt halott férje. A cseh nép ezen két alappillérén (a harmadik pillér, a munkás ebben a viszonylatban fölösleges, mert túl közel esett volna az elsőhöz 8 etikai hordereje irreveláns lenne) emelkedik a nemzet fölé átfogó hídnak a burzsoá (aki mögött implicite ott sejlik a munkás, aki dolgozik), a bürokrata, komplikálatlan egészséges asszonyaik os még valaki: Jana, az életerős, ifjú nép legifjabb hajtása, valamennyinél erősebb, üdébb, élethez ragaszkodóbb, vitalitástól feszülöbb: szárnyaló géniusz a pillérű híd fölött. »SZÖKES BUDlNBA< avagy Magyar átok Szlovenszkó fölött Irta: ÁRVA PÁL
