Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-13 / 85. (2898.) szám

2 TOWM-MAGfcSR-mRLAEf KB 19B2 áprllig 13, Mrerda­Szent-lvány: A gazdasági együttműködés lehetettel, amíg nincs meg a lelkek békéje A magyar nemzeti párt népgyiílése Tornaiján ás Ajnácskőn szerű árkádos granicsár iskolával, a háttér­ben pedig egy elhanyagolt, rogyadozó ma­gyar iskolaépülettel. Igen, ezek azok a jóllakatott, veszedel­mes kisebbségek, amelyek méltán több jo­got akarnak, de amit Porpelka ur sovinizmu­sa úgy fogalmaz meg, hogy állam akarnak lenni az államban. Ilyen tendenciákkal inr kálbb a felelőtlenül vádaskodó Popelkák len­nének vádolhatók, akiknek mákonyos el­gondolásaiban valami hiper-állam lebeg a valósághoz kapcsoló gyökérzet teljes híjával s akik, amikor a szerintük ártó pacifizmus ellen fenekednek, voltaképpen a békés ter­melő és alkotó munka egyedül éltető atmo­szféráját, a konszolidációt sújtják főbe. Aki olyan „igazság“-ot tud szájára venni, hogy „a csehszlovákiai idegen nemzeti ki­sebbségek nincsenek veszélyeztetve, hanem mi és ezért semmilyen engedményeket!" — az arathat tapsokat a sovinizus lelkibetegei között, de csak fejcsóváló ámulat lehet az osztályrésze azok sorában, akik a fejlődés józan útjait és a becsületes kiegyenlítés ko­moly és építő adottságait keresik. Popelka úrral nem kell harcolni. Ezek­nek a hamupipőkéknek legnagyobb mosto­hájuk és természetes lébirójuk a haladó idő- Rekvizitumaik, mesebeli papucsaik és gro- teszkül kiszemelt lenoséjük íöltartózhatatla- nul odakerül majd egy öreg múzeumba, ahol a nyolcvanas évek vedlett tűzöl tősisak­jait és hajdan félelmetes, de ma inkább ké­mikusán ható tüzfecskendőit őrzik. De azért mint jellemző szirup tómát már okulásképpen is érdemes volt följegyezni, hogy miket beszélt Popelka ur 1932 április havában. Szerdán kezdődne!; léiéi- te’8 tárgyalások az észak* - csehországi sztrájk ügyeken • Prága, április 12. Az észak cseh országi bá­li yászsztrájk uj stádiumba került, amennyi­ben a közmunkaügyi minisztérium a bányász- szakszere vezetek képviselőit és a bányák veze­tőit szerdára Prágába hívta, hogy a sztrájk likvidálásának lehetőségéről tárgyaljon ve­lük. A bányatelepeiken különben annyiban tör­tént változás, hogy a munkára hajlóik száma, különösen a fepMtzi bányatelepeiken lénye­gesen emelkedett. Hétfőn egyes telepeken valamiennyi bányász dolgozott- A teplitzi te­lepeken egyre nagyobb mértékben folyik a szénszállítás & a csendőrség megakadályozza, hogy a sztrájkolok a szénszállítást megzavar­ják. A Brüxi telepen a helyzet változatlan s a sztrájk teljes. Tegnap Komotaubam bányász- gyűlés volt, melyet azonban a hatósági kikül­dött feloszlatott. Tornaija, április 12. A magyar nemzeti párt vasárnap délellőtt 10 órakor Tornaiján, délután 3 órakor pedig Ajnácskőn nyilvá­nos gyűlést tartott. Mindkét helyen Szent- lvány József pártvezér foglalkozott a gazda­sági és politikai helyzettel. Beszédéiben kitért a dunai államok tervbe vett szövetségére s megállapította, hogy a gazdasági együttműködésit addig a szomszédos államok kőzett megvalósítani lehetetlen, mig a lelkek békéje nincs meg, már pedig mindaddig, míg a csehszlovák kormánypártok az itt élő nemzeti kisebbsé­gek fölszivására törekszenek, a lelkek bélié­jéről beszélni egyáltalában lehetetlen. Hivatkozik ugyan a kormány arra, hogy a magyarság tömegei már megbékéltek a csehszlovák kormányzattal és szavazataikkal támogatják a csehszlovák agrárpártot, de megállapítja azt, hogy ez nem a lelkek békéjét jelenti, mert ezek a szavazatok berakodást engedé­lyen, vetőmagon és másféle Ígéreteken vá­sárolt szavazatok. Bírálat tárgyává tette a mai kormányzati rendszer elszegényítő politikáját s a régi Giömör vármegye legszegényebb vidékéről, a MedvesaJjáról hívja föl a prágai kormány­székekben jól elhelyezkedett s a szloven- szkói nyomorúságot, bajokat meglátni nem akaró tényezőket arra, hogy az utolsó órá­ban siessenek Szlovenszkó megmentésére, mert ha sokáig nem tesznek semmit, a segítség már késő lehet. Most, a tavaszi munkák megkezdése idején az összes kisgazdák, mezőgazdasági munká­sok kenyér és pénz nélkül állanak, eladni semmit nem tudnak, a vetési munkálatokat pénz hiányában nehezen tudják elvégezni s akkor az adóvégrehajtó és a szociális bizto­sitó végrehajtója mindennapos a községek­ben. A pártvezér a legelszántabb ellenzéki po­litikát hirdeti. A helyzet annyira súlyos, hogy ma nemcsak a munkanélküliek, de a bir­tokkal, vagyonnal rendelkező kisgazdák is jogosan követelik a kormánytól, hogy kenyeret adjon. A gyűlés mindkét helyen igen látogatott volt s azon a környéki községeknek népes küldöttségei vetlek részt- A hallgatóság lel­kes ovációban részesítette s ragaszkodásá­ról biztosi tóttá a pártvezért. 805 millió pengős költségvetést ■ készít elő a mmw kormány fö Sröitségvetés egyensúlyban tartása miatt van szükség az újabb adóemelésekre és iBietménycsbkkentésekre — A képvsseSóház ülésén a szociáldemokrata kép­viselők zajos jelenetek közben hatósági visszaéléseket tettek szóvá Budapest, április 12. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Károlyi minisz­terelnök a legutóbbi adóemelésekkel kapcso­latban újságírók előtt kijelentette, hogy az adóemelésekre a kormánynak feltétlenül sürgős szüksége volt, mert a költségvetés összeállítása másképp lehetetlen lett volna. Egyébként a közalkalmazottak illetményei­nek csökkentéséről még e héten megjelenik a rendelet. A kormány minden oldalról mér­legelte az adóemelések és illetménycsökken­tések problémáját és végül is azért nyúlt ehhez, mert más lehetőség a költségvetés ren­dezésére nem volt. Az uj költségvetés végösz- szege 805—806 millió pengő lesz. Bethlen ró­mai utjavai kapcsolatban kijelentette a mi­niszterelnök, hogy arról semmit sem tud. Alaptalan az a hir, hogy Bethlen, aki két hét­tel ezelőtt utazott Olaszországba, a magyar kormány megbízásából folytatna ott tárgya lásokat. Budapest, április 12. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A képviselőház mai ülésén Károlyi miniszterelnök benyújtotta * felha­talmazási törvény ogy éne való meghosz- szabbitásáról szóló javaslatot s kérte, hogy a Ház a javaslat tárgyalására mondja ki a sürgősséget. A szociáldemokrata képviselők nagy zajjal fogadják a miniszterelnök bejelentését. Az elnök hasztalanul rázza a csengőt. Végül is szavazással a többség kimondja a javaslatra a sürgős­séget. Az elnök bejelenti, hogy Lázár Miklós a to­PÁTER LAURENTIUS TITKA BÜNOGYI REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (Copyright by Prágai Magyar Rtrfap.) (76) Amikor a hullát ügyesen elhelyezte az ágyában s a kilőtt patronhüvelyt a szőnyeg­re dobta, visszatért Máriához. Ekkor játszó­dott le köztük az a borzasztó jelenet, amely hónapokon át megfeküdte a szerencsétlen nő lelkét. Ekkor parancsolt rá a gróf, hogy tit­kát meg kell őriznie, különben gyermeke elpusztul. És a nő a szörnyű igézet hatása alatt mindvégig hallgatott is, holott egyet­len szavával eloszlathatott volna minden homályt. Most a grófnőt az autóiba ültette e az angol park kapuján a vérkeii útra tért le. így vitte haza Hidegkutra. Maga pedig visszatért a kastélyba s a hajnali órákig eltüntette a nyomokat, de ott maradt a könyvtár parkett­jén a vérifolt, ez a legmegbízhatóbb nyom, mely engem is útba igazított. Közben Anita Loos megérkezett a kas­télyhoz. Hanna Mirbach és a gróf között az lehetett a megbeszélés, hogy Hanna abban a pillanatban útnak bocsátja a kastély felé Roltót, mikor az autó berregését meghallja. Roltó tehát tényleg a kastély felé tartott s nem véletlenségből látta meg Anila vissza­térő autóját, ahogy másnap a ladnai doktor­nak elmondotta, hanem lesett, rá- őt mester­ségesen állították be arra a csapásra, mely Anita Loos le tartóztat ás álhoz vezetett. A gyilkos cinkostársával valószínűleg a barlangban találkozott, abban az előre be­rendezett üregben, -amelyet Ladnay Péter néhány hétre otthonául szemelt kii. Ez a ta­lálkozás vasárnap a kora reggeli órákiban történhetett. Ladnay átadta a revolvert Hanna Mirlbadhnak, hogy csempéssze Anita holmijába. Ez teljes mértékben sikerült is. Kurt cigarettára gyújtott s most néhány percnyi szünet következett. Mindnyájan el­gondolkodtak, végre az ügyvéd kockáztatott meg egy kérdést. — Ez mind valósainü, tényleg, így is kel­lett történnie. Csak azt nem tudom megér­teni, hogy miért kellett ilyen agyafúrt ter­vet kieszelni, miért kellett a meggyilkolt Fabidhot a saját ágyába fektetnie, amikor a holttestet sokkal könnyebben elrejthette volna a titkos folyosórendszerben? — Ezen a problémán a gyilkos is sokat töprenghetett, mert ez volt a punktum saá- liensz. Hiszen bizonyos veszéllyel is járt az a megoldás, amit választott. Bár nagyon se­gítette. tervének tökéletes előkészítésében az a feltűnő hasonlatosság, amely közte és a meggyilkolt között volt, mégis tartania le­hetett egy váratlan körülménytől. Ha a bon- oolási jegyzőkönyvet összehasonlítják a tanú kihallgatásokkal, tehát a vizsgálatot exakt pontossággal vezetik, akkor már az első huszonnégy órában ki kellett volna de rülnie, hogy az áldozat Fabicb Gyula és nem Ladnay Péter. De ezt a veszélyt mégis vál­lalnia kellett. Ladnay Péternek a sírba kel­lett kerülnie, hogy Ladnay Péter mint Fa- bich Gyula térhessen vissza Amerikába. Mert három hónapig, négy hónapig nem keltett volna feltűnést Faibich elmaradása, de akkor nyomozni kezdtek volna és mégis rájutnak arra, hogy Fabách Gyulát utolsó útja a ladnai kastélyba vezette. — Az indokolás tökéletes — kiáltott el­ragadtatva Kalinay. — Úgy hiszem, az expozé kielégítette mindnyájukat — folytatta Kűri. — És most kifejthetem a ladnai dráma második fejeze­tét, miért kellett Roltó István csendőrhad­nagynak elpusztulnia? XLIIL — Miért kellett Ladnay Péternek vakme­rőén dacolnia minden veszedelemmel, a kastély környékén tartózkodnia és mindent kockára vetnie, amikor zsebében volt a Fa- hieh Gyula nevére kiiállitott útlevél és bár­melyik pillanatban nyugodtan továbfbállha- tott volna? Könnyű és világosan érthető a felelet. Nemcsak a bosszú vezette, hanem anyagi céljai is voltak. Először is meg kellett talál­nia és meg kellett semmisítenie mindazokat az iratokat, amelyek az ő e a Fabióh Gyula származásának titkára vonatkoztak. Azután arra kellett kényszerítenie a feleségét, hogy vagyonának jó részét ráírassa és kövesse őt a külföldre. Ezért heteken át szörnyű lelki pressziót gyakorolt az asszonyra- Rettenetes lelki terror alatt tartotta azzal a fenyegetés­sel, hogy megöli a gyermekét, ha elárulja őt vagy nem teljesíti azt, amit parancsol neki. Zavartalanul kellett kutatnia, hogy miinél előbb felkutassa az iratokat. Annyit megtud­hatott Páter LaurenMustéi, vagy gyaníthatta. kaji árvizveszedelem, Kéthly Anna pedig a balmazújvárosi és nyirturi halálos kimenete­lű csendőrbeavatkozás ügyében napi rend ­előtti felszólalásra kértek engedélyt. Lázár Miklósnak az elnök megadta az engedélyt a felszólalásra, Kéthly Annának azonban nem adta meg. A szociáldemokraták ismét nagy zajt csapnak. Az elnök kijelenti, hogy nem kötelessége megindokolni, miért nem enge­délyezi a napirend előtti felszólalást. Az ülés nagy zajban folytatódik. Malasits Géza, szociáldemokrata képviselő hatósági visszaéléseket tesz szóvá, mire az elnök azzal az indokolással, hogy nem akar a tárgyra térni, megvonja tőle a, szói. Az elnöknek ezt az intézkedését a szociálde­mokraták nagy zajja fogadják. A napirendi vitában Kéthly Anna szociáldemokrata kép­viselő újabb csendőrattrocitásokat tesz szóvá, amit a baloldalon nagy felháborodással fo­gadnak. Szilágyi Lajos pártonkivüli képvise­lő követeli a kormánytól a hatósági vissza­élések megszüntetését. Friedrich István fel­hívja a kormányt, hogy sürgősen terjessze be a költségvetést. Az ország közvéleménye ki­váncsi arra, hová fordítják a közpénzeket. A kormány nevében Zsitvay igazságügyminisz­ter válaszolt Friedrichnek, kijelentette, hogy a költségvetés rövidesen elkészül és a Ház elé kerül. A szlovák néppárt végrehajtó bizottságának ülése Rózsahegy, április 12- A szlovák néppárt végrehajtó bizottsága tegnap ülést tartott, amelyen Hlinka András pártvezér megnyitó beszédében elsősorban is egházpolitikai kér­désekkel foglalkozott, követelte a modus vi­vő ndi mindkét részről való betartását, a kis iskoiaitörvény módosítását, a rozsnyói püspök­ség meghagyását, mert szerinte nem nagy püspökségekre, hanem nagy püspökökre van szükség. Bejelentette, hogy a párt egyházpo­litikai osztályt létesített. A kormánytöbbség szerinte rendszeresen dep£hi>perizálja Szlővnszkót és szocializál­ja a köztársaságot. Utána Tiso József dr. ügyvezető elnök hang­súlyozta, hogy a kormány fiktiv költségvetés­sel dolgozik, a kormányban levő szlovákok te­hetetlenek- A szlovák néppárt programja Szlo­venszkó autonómiája. Az autonómia gondolata tizennégy év óta örvendetesen fejlődik. A párt politikai devizája a következő: Az összes ezlovenezkól *zlovákok egysége és a köztársaság össze katolikusainak egysége, a szlovákoknak és cseheknek a közös köztársa­ságban való 'békés együttélése mellett. Beszélt Még Buday József dr., Hancko, Krcsméry szenátorok, Pólyák képviselő, Fii- kora tartomány gyűlési képviselő- A végre­hajtó bizottság egyhangú bizalmat szavazott a párt vezetőségnek. hogy a családi okmányok a kastélyban van­nak elrejtve. Úgy látszik, hogy kisgyermek- korából valami halvány emlékezés is deren­gett benne, Ladnay Ádám gróf a gyermek előtt egyszer megemlíthette, hogy a legfon­tosabb családi okiratok rejtekhelyét vala­hogy a könyvekben vagy a könyvek között kell keresnie. Ezért végig akarta kutatni az egész könyvtárt. Kényszerítésére a grófnő kiadta a sze­mélyzetnek a parancsot, hogy az emeleti szobákban s a folyosón nem szabad tartóz­kodniuk- A grófnő azzal indokolta ezt meg, hogy idegeinek abszolút pihenésre van szük­ségük s ő maga felköltözött az egyik ven­dégszobába. így Ladnay Péter órák hosszán zavartalanul kutathatott a könyvtárban. Nem kellett tartania a rajtaütéstől. Gyorsan is haladt a munkájában előre. Nem csoda, ha a szegény asszony idegei rohamosan tönkrementek s betegsége annál inkább vett erőt rajta, minél jobban közele­dett a végzetes terminus, az Anita Loos bűnügy főtárgyalásának napja. Rettenetes lelkinsmeretfurdalások gyötörték, hogy egy ártatlannak kell bűnhődnie. Nem szabad fe­lejtenünk, hogy zárdáiban nevelkedett, igen vallásos lélek. Szörnyű lelki kétségeiben hová menekülhetett volna másüvé, mint az istenséghez? A teljes testi 'és lelki összeroppanás előtt állott azon a február tizennyolcadlkáu, ami­kor már nem bírta elviselni a lelkiismeret, mardosásának kínjait és elment a kolostor­ba, hogy vigasztalást keressen és tanácsot kérjen. Meggyónt Páter Laurentiusnak és a szent titok most kötötte le harmadszor, ez alkalommal a légvégzetesebben ennek a ne­mes, nagy léleknek cselekvési szabadságát, (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents