Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-02 / 76. (2889.) szám
I RliAK í&3£ április 2, reomhaA A sziovenszkói Sartománygyülés péazflgyí és közgazdasági terve: Irta: Fleiscftmann <5yuia dr. ísrtotnénygjrti ési képvisel I. A szlovenszkói tartó máaygyülés és az országos közigazgatás kérdései iránt az utóbbi időben ellanyhult az érdeklődés. Az emberek olyan méretekben gondolkoznak, hogy egy országrész sorsa alárendelt jelentőségűnek tűnik fel előttük az aktuális, nagy nemzetközi problémák mellett. Pedig a mi szükebb közigazgatási életünkben sok olyan dolog történik ma, amelyek a mi életviszonyainkra elég jelentőséggel bírnak. Egy ország igazgatásánál különben is nagy fontossággal bír a közvélemény figyelme és érdeklődése, ami csak jótékony hatással lehet úgy a hivatalos körökre, mint az önkormányzati életre. Még emlékezhetünk rá, hogy a tartományi rendszer bevezetése 1828-ban egy komprom isz- szum alapján történt, amely az autonómista néppárt és a centralista pártok között jött létre. A néppárt feladta a közjogi autonómia követelését és megelégedett a tartományi formával. Ezzel lezárult a szlovenszkói autonómiáért folyó harc egyik fejezete és mi is kénytelenek voltunk beletörődni az adott helyzetbe- Mást nem tehettünk, hisz nem rendelkeztünk megfelelő politikai erővel, hogy ezen változtatni tudtunk volna. A szlovenszkói tartomány kiépítése nagy nehézségekkel indult meg és bevezetése a szlovenszkói lakosság egyetlen rétegében sem keltett valami nagy szimpátiát. Sokat lehetne felőle viatakozni pro és kontra. Erre azonban most nem akarok kitérni. Kétségtelen, hogy voltak egyes emberek, akik minden energiájukkal nekifeküdtek, hogy az országos közigazgatást ebben a formában kiépítsék és az uj rendszer beváljon. Hogy munkájuk sikerrel jár-e, az ma még kérdésesA mi ellenzéki pártjaink kezdettől fogva a megfigyelés álláspontjára helyezkedtek s idővel számunknak megfelelő befolyást igyekeztünk kivívni a tartományi életben. Annyit nyugodt lelkiismerettel mondhatok, hogy az adott viszonyok között helyt állottunik és szemrehányás senki részéről nem illethet bennünket. A magyar kisebbség részéről számos javaslatot, indítványt tettünk, követeléseket állítottunk fel, amelyek sorsa fölött azonban mindig a velünk szemben álló szlovák többség döntött. Kár,, hogy ezeknek a kérdéseknek csak kevés jelentőséget tulajdonított — amint már említettem — a magyar sajtó és a közvélemény s munkánkban sokszor magunkra hagyatva éreztük magunkat. Különösen egy kérdés volna ma nagyfon- tosságu és aktuális. Ez a magyar járások köz- igazgatásában a magyar jelleg megtartása és azs hogy- az egyik országos alelnök a magyar lakosság szám a rá lányának megfelelően a magyarság soraiból kerüljön ki- * A sok mindenféle válság mellett az önkormányzati élet is nagy nehézségekkel küzd, amelyek előbb-utóbb szükségessé teszik annak újabb reformját. Az állandó pénzügyi nehézségekké! küzdő városi és járási önkormányzati éleiről most nem beszélek. Ezek, ha a pénzügyi krízis hosszabb tartamú lesz, teljesen megbénulnak. Egyelőre maradjunk csak a tartománynál. óz egyik nehézség nálunk az önkormányzati szerveik működése és az állami közigazgatással való összhang hiánya. Különösen nehézkes az országos képviselőtestület működéseAz első három évben a költségvetés letár- gyalásán kívül, alig jutott szóhoz és az ülései egészen színtelenek voltak. Hogy ez a visszaszorítás tendenciózus volt-e vagy a viszonyokból fakadt, arról most ne vitatkozzunk. Tény, hogy a tartománygyülés az uj érában mostoha gyermek szerepére volt kárhoztatva, bas.ian azonban jelentkezni kezdtek az elégedetlenek, akik ennek hangot is adtak. Ma pedig már egyöntetűen követelik a tartománygyülés összes tagjai, hogy a tartománygyülés kapjon megfelelő munkakört és a tartományi képviselőknek módjuk legyen dolgozni, —- amit úgy vélnek elérni, ha megfelelő szakbizottságok létesülnek, amelyek az egyes ügyeket letárgyalják, illetve előkészítik. Ennél a fontos elvi kérdésnél az országos képviselőtestület szembekerült az országos választmánnyal és a bürokráciával, s a legutóbbi ülésen úgy döntött, hogy a szakbizottságok — ellentétben a választmány határozatával — nifga laki tandókA másik nehézség pénzügyi természetű. Szloven.szkón ma minden téren sok, lenne a •livaló és nagyszabású invesztíciókra Ienkciókat eszközölt a minisztérium. Sok keserű kilfakadás hangzott el emiatt a tartománygyülésben, de a dolgon mégsem változtatott. Nem maradt tehát más hátra, mint kölcsönök felvételéhez folyamodni, ami ellen aztán a minisztériumnak, illetve a kormánynak sem volt kifogása. Az elmúlt évben azután fokozott tempóban megkezdődött a kölcsönök felvétele és elindultunk az eladósodás utján. Lehetséges, hogy ez év végéig elérjük a három- százmilliót és ha kapunk további kölcsönöket, akkor itt még nem állunk meg. Kölcsönök felvétele tulajdonképpen nem baj, csak az a fontos, hogy produktív befektetésekre használják fel. És itt van a baj. A mi költségvetésünk egy jórésze szubvencionálásban merül ki, ami igen kétes értékű s a kölcsönöket nagyrészben inproduktiv beruházásokra fordítjuk. Az egyetlen kivételt képezik talán a kórházak, amelyek hasznos beruházásoknak tekinthetők és ha a betegápolási dijakat szigorúan behajtanák, akkor még jövedelmet is mutathatnánk ki. Ilyen körülmények között az egyetlen helyes ut a tervszerű gazdálkodás és többéves program felállítása. ( Ha ezt nem sikerül megvalósítani, úgy a szlovenszkói tartomány rövidesen mértéken felül eladósodik anélkül, hogy azt a célt eredményesen szolgálni tudná, amelyért életre- hivták és amelytől a kormánypártok aunyit vártak- (Vége következik.) A népszámlálás kérdésének mai állapota Részlet TiriiüM képviselő 1932 mirtius 3®-án elmondott parlamenti beszédéitől Az 1930. december 1,-én és a reá következő napokon megejtett népszámlálás alkalmával a hivatalos kormánypolitika Szlovenszkó- ban és Ruszinszkóban célzatosan arra törekedett, hogy a magyar és német nemzeti kisebbségek lélekszámút mesterségesen lecsökkentse. Túlzó csehszlovák nacionalista, ,.meg- bizható" népszámlálási biztosokat atka lm ázott, akik az intenciót jól megértvén, túlbuzgóságokra vetemedtek. Amidé a tulijó eredményt az állami statisztikai hivatal születési, halálozási, beköltiözési és kiköltözési adataival nem lehetett összhangba hozni. Reparálm kellett a túlbuzgóságot. Elrendelték tehát az összeirási iv tizennegyedik rovatának a révi- zióját s jegyzékbe összeírták mindenütt azokat, akiknek az állampolgárságuk és illetőségük nincs kellőképp tel tüntetve és a járási hivataloknak ezt a jegyzéket leküldték, hogy vizsgáljanak és korrigáljanak, Nem nagy munka, legfeljebb még egy tisztázat készül. A szlovenszkói országos hivatalnak 33.071/1— 932 számú bizalmas rendeleté azonban a kezünkben van. Az idézett rendelet magyar fordításban igy hangzik: Az 1930. évi népszámlálás anyagának feldolgozásánál megáiJiapitást nyert, hogy némely községben rendkívüli mértékben megnövekedett a külföldi állampolgárok száma az 1921. évi népszámlálás eredményével szemben. Ez az emelkedés azzal magyarázható, hogy 1921-ben a lakosság egy- része állampolgárnak tekintetett, később azonban megállapítási nyert, hogy nem csehszlovák állampolgárok, részben azáltal, mivel állampolgárság iránti kérvényük elutasíthatott és mig az első időkben illetőségük Szlovenszkón elismertetett, később különböző okokból el lettek utasítva, főként a nem eléggé világos törvényes rendelkezések folytán. A népszámlálási összeirási ivekben a 14. rovatból (községi és állami illetőség) egy egész sereg személynél helytelen adatok vannak bejegyezve, úgy hogy nem is lehet meigiálJiapitani, hogy vájjon külföldi, vagy csehszlovák állampolgárokról van-e szó. így például ebben a rovatban az állami hova,tartozaiulóságra vonatkozólag a következő bejegyzések találhatók: „vitás44, „kétséges44, ,, megátÜapiíh atatLan“, „nem tudja megmondani44 stb. stb. Ezekből a beírásokból nem állapítható meg az sem, hogy vájjon csehszlovák, vagy külföldi állampolgárokról van-e szó, továbbá, hogy melyik külföldi állambeli, dacára annak, hogy a fél kihallgatásával ez köny- nyen megállapítható lett volna. Ennek a szabálytalanságnak következtében ezeket a személyeket nem lehet csehszlovák állampolgárok közé számítani, jóllehet sokan közülük csehszlovák állampolgároknak tekinthetők m egállap itat lan községi illetőséggel. Ezzeil tehát a népszámlálás eredménye ebben a rovatban a megbízhatóság tekintetében sérelmet szenved. Megküldjük ezért a csatolt névjegyzéket azokról a személyekről, akiknek nincsen az állami illetőségük pontosan feljegyezve. Az állami illetőséget meg lehet állapítani ezen személyekre nézve a szokásos illetőségi jegyzőkönyvekkel történő kihallgatásokkal, valamint egyéb segédeszközökkel. Mindenesetre szükséges azonban annak a megállapítása, hogy csehszlovák, vagy külföldi állampolgárokról van-e szó, és ha külföldiek, melyik államhoz tartoznak. Hangsúlyozottan is meg jegyeztetik, hogy a népszámlálásra döntő időszak 1930. december 1—2-ára virradó éjjeli és a nyomozásoknál ez legyen az irányadó. Ezen munkálat a leggyorsabban és a legpontosabban legyen elvégezve és egyúttal figyelni kell arra, hogy ez a községben ne váltson ki nagyobb feltűnést. Ennek a rendelőinek a fő jelentősége az, hogy csehszlovák közokirat állapítja meg ex- pressie verbis a szlovenszkói 1900. évi népszámlálás i negbi zh a t atlanságát. De világot vet ez a bizalmas rendelet a hatalmi politika nemes intencióira is akkor, amikor a titkos rendeletekkel való kormányzás ügyességét készíti elő, mondván: „Ez a munkálat a leggyorsabban és legpontosabban legyen elvégezve és egyúttal figyelni kell arra, hogy ez a községben ne váltson ki nagyobb feltűnést." Az 1930—88 rendelet 29. paragrafusa megadja a módot a nyílt revízióra. A végrehajtó hatalom azonban ezt az utat elkerüli és a „megbízható", mindenben engedelmes repa- rátorok titkos útvesztőiben folytatja a korín án yo zh a tó népszám 1 alá st. Miért a titkos uí? Hogy ne lehessen ellenőrzés. Az állampolgárság és illetőség kérdésében is tesz a felolvasott bizalmas rendelet beismeréseket, amelyek igen értékesek, mert csehszlovák közokiratban foglalt hivatalos elismerései annak a jogbizonytalanságnak, amely e téren mutatkozik. A népszámlálásnál mintegy 150 ezer magyarral!! kevesebb lett feltüntetve csak az állampolgárság és illetőség kérdésének korrekt fegyverével. No hát ez még a belügyminiszter ur előtt is sok. Ezt r©páráini akarja. De ez. a nagy szám kiáltóan parancsolja, hogy a megbízhatatlan népszámlálás helyett el kell rendelni az uj népszámlálást, annál is inkább, mert a nemzetiségi rovat, a tizenötödik rovat kitöltése is olyan nagyszámú szabálytalanságot rejt magában,, hogy tisztán a tizennegyedik rovat titkos korrekciójával úgysem fog menni az állami statisztikai hivatal bizonyító adataival való összestiimimeltetés. Hogy a kormányozható népszámlálás az igazságnak milyen arculütéeét jelenti, arra kiáltó példa az az eredmény, amelyet a Sta- tistiicky Obzobbam közöl Bohács A. dr. profesz- szor, a statisztikai hivatalban a népszámi A !á*i ügyosztály vezetője, Ruszinszkó nemzetiségi megoszlásáról. Eszerint Ruszinszkón az 1930-i népszámlálás 108 950 magyart áilapitott meg. Ez az összlakosság 15.36 százalékát teszi. 1910-ben még 29.16 százalékát, az 1921. évi népszámlálás szerint már csak 17.37 százalékát, most pedig csupán 15-36 százalékát képezi a magyarság Ruszinszkó összlakosságának. Ruszinszkón 1Ó év alatt csupán 5131 lélekkel szaporodott volna a százezeres magyarság. Ha ez igaz volna, akkor ez azt jelentené, hogy a ruszinszkói magyarság természetes szaporulata 1000 magyar után egy évben 0.51. tehát nem is egy egész, hanem csupán egy fél magyar. Hát elhihető ez?! Hát lehetséges ez? Mikor az 1930-b.an végrehajtott magyarországi népszámlálás adatai alapján látjuk, hogy a magyar faj természetes szaporulata 1000 lélek után 10.8, mikor a csehszlovák állami statisztikai hivatal kimutatásai s Bohács profesz- szornak négy év előtt megjelent demográfiái tanulmánya alapján megállapított tények szerint a magyarság évi szaporulata 1000 lélek után évi 8—10-et tesz ki. Akkor a népszámlálás 0.51 ezrelék természetes szaporulatot mutat ki s a ruszinszkói magyarságot a francia s a mexikói nép természetes szaporulata mögé helyezi. És ugyanakkor Bohács professzor még a tudományosság álarcában igyekszik ezt a tényt igazolni, amikor azt írja a Statisticky Obzorban, hogy a „magyar faj vitalitása csökkent." A magyarság fiziológiai és biológiai sajátosságai nem változtak meg, professzor ur, tiz év alatt, de az önök népszámiáló biztosai végzik el a herodesi munkát a magyar csecsemők között. Ahol ilyen cselekedetek mutatják a kormányzat mentalitását, ott a testvériség megalapozását hiába keressük. li uj ügyvédi rend tervei®!® számos újítást tartalmaz Sgisvesm&ón három. Etuszinszkófean egy autonóm ügyvédi kamara Sesne - Mas évre emelik fői az ügyvédjelölti prak- síisi — Főkamara létesítését is tervezik Prága, április 1. Az igazságügyminisztérium most foglalkozik a csehországi ügyvédi kamarának a jelenleg érvényben levő ügyvédi rend módosítására vonatkozó javaslatával. A módosítás elsősorban is az ügyvédi rend egységesítésére irányul, miután fízlovenszkónak és Ruszánszkónak csak egy és a többi kamaráktól egészen edtérő szervezetű ügyvédi kamarája van. A javaslat az ügyvédi kamaráknak átszervezésével foglalkozik, továbbá a szlovenszkói ügyvédi kamarák autonómiájának a visszaállításával is. Uj kamarák fölállítását is javasolják, mert a ru- ezinszkói ügyvédek fegyelmi ügyekben a kerületi bíróságnak vannak alávetve, egyéb ügyekben pedig a turócszentmártoni ügyvédi kamarának. Szlo- venszkónak csak egy ügyvédi kamarája van autonómia nélkül, mert választmányát kinevezték. A többi szlovenszkói kamarákat az államfordulat után feloszlatták. A cseh ügyvédi kamara szerint Szlovenszkón három ügyvédi kamarát kellene fölállítani és pedig Pozsonyban, Kassán és Tn- rócszentmártonban. A ruszinszkói kamara székhelye pedig Ungvár lenne. Az ügyvédjelölti gyakorlat idejét az egész köztársaság területén őt évről hat évre emelnék fel- a javaszlat szerint, ami már kompromisszumot jelent, mert eredetileg hétéves gyakorlati időre számítottak. Az ügyvédjelölt az utolsó gyakorlati évét ügyvédnél, bíróságnál, vagy a közigazgatásnál töltheti el. A birói, vagy közigazgatási egyéves kötelező gyakorlatot nem írja elő a javaslat. A hatétves gyakorlati Idő nem vonatkozik azon ügyvédjelöltekre, akik már megkezdték gyakorlatukat, hanem csakis az uj ügyvédjelöltekre. A javaslat, állást foglal a bírák azon privilégiuma el km, hogy tízéves birói szolgálat és a tanácsosi cici ötéves viselése után, ha nincs is doktorátusuk és prak- szisuk, mint ügyvédek letelepedhetnek. Ennek a (őrlését kívánják az uj ügyvédi rendben. Azonkívül azt indítványozzák, hogy főkamarát létesítsenek, amely az össziigyvédség érdekeit képviselné és adminisztratív ügyekben fellebbezési fórum lenne. A főkamara felügyelne a többi ügyvédi kamata fölött és ezeket esetleg fel is oszlathatná. A választmányok és fegyelmi tanácsok tagságainak eloszlatásánál tekintetbe vennék az ügyvédi kar nemzeti tagozódását. Fegyelmi eljárásoknál szigorítanák a büntetéseket és dorgálásokat ős ugyancsak szigorúbb szövegezést terveznek a felfüggesztés és az ügyvédek listájából való törlés eshetőségét illetően. Újítást jelent a javaslatban az is, hogy a választmány a kamara tagjaitól a kártérítést követelheti, ba a felet kár érte az ügyvéd hibájából. Az ügyvéd, ha miniszterré nevezik ki, ügyvédi praxist csak akkor íodytalikat. ha helyettest jelent be. Más közalkalmazott, kivéve az egyetemi tanárokat, ügyvédi praxist nem folytathat. Minden egyéb foglalkozás, amely az ügyvédet függetlenségében gátolja, avagy a kari érdek ellen volna, tilos. A javaslat, amelyről most folynak tanácskozások az ügyvédi kamara és az igazságügyminisztérium között, minden valósiznüség szerint ősszel már a nemzetgyűlés elé kerül. A jövő héten döntenek Kiepetár peruirafeivételí kérvényéről Prága, április I. Mint ismeretes, a Vörüs- m aety-gy ilkossáigihan tizen ötévi fegyházira elitéit Kiepetár János vall arvasdoktor és iró védőije, Koszteoska dr. perújrafelvételi kérvényt nyújtott be uj momentumokra való hivatkozással. A kérvén nyel a jövő Réten fog foglalkozni az a tanács, amely az esetet annakidején tárgyalta, csak a tanácselnök lesz más. mert Hladik dr., a tanács elnöke, azóta már nym- galomba vonult. w > l ne szükség. Ehhez természetesen pénz kell, amit Szlovenszkó a saját erejéből nem tud előteremteni- Éveken keresztül folytak emiatt viták és számos küldöttség tárgyalt ebben a kérdésben a belügy- és -pénzügyminisztériumban- Persze túlnyomó részben eredménytelenül. A megszabott kvótán felül sohase sikerült nagyobb összegeket szerezni és a szlovenszkói költségvetésben minden éven restrin-
