Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-02 / 76. (2889.) szám
Bene$: Berlin ét Róma hozzájárulása nélkül hozzá sem fogunk i tárgyalásokhoz A külügyminiszter zárszava a képviselőim külügyi bizottságában — A bizottság befelezte a külügyi expozé fölötti vitát Benes külügyminiszter zárszava korlátozott kereskedelempolitikai közeled is előtsigethetné az európai politikai kérdések rendezését. Egészen természtees, hogy el kell utasítani minden oly kísérletei, amely érintené az ország függetlenségét és önállóságát. Kramár figyelmeztet arra is, hegy Csehszlovákiától senki sem várhat pénzbeli áldozatokat a Duna-menti gazdasági kérdések rendezésével kapcsolatban. Ezt különösen azért kell hangsúlyoznia, mert egyes Duna-menti államok pénzügyi helyzete igen kritikus. A dunai államok gazdasági közeledését üdvözölni kell mint minden egyes olyan akadály leküzdését, amely a nemzetközi kereskedelmet gátolja, feltéve, hogy ez az állam politikai önállóságát nem érinti. A legsürgősebben kell rendezni az európai kérdésieket, nemcsak Középeurópa problémájátdésben koncessziókra. Meg kell egyeznünk az érdekelt államokkal és különösen a nagyhatalmakkal, mert ezek nélkül még az előzetes tárgyalásokhoz sem foghatunk hozzá, miután az érdekelt nagyhatalmak azt kiírnék, hogy itt hatalmi manőverről van szó, vagy pedig az egyik felet a másikkal szemben ki akarjuk játszani. Tehát először csak a princípiumról kell beszélni, nem pedig kész tényekről, részletekről és ' magukról -a szerződésekről. Emellett természetesnek találjuk, hogy az érdekeit középeurópai államok egymás közt fognak megegyezni. Ezután a külügyminiszter kifejti, hogy miért fogadta el első perctől fogva a francia memorandumban elfoglalt álláspontot. Elsősorban is gazdasági okokból, ha a politikai okoktól teljesen távol is tartanók magunkat. Ha kimondjuk az első szót Középeurópában — úgymond — úgy arra kell ügyelni, hogy az érdekelt felek ellenzésébe ne ütközzünk. Mert hogyha az öt állam a preferenciáiig rendszer alapján megegyezik és azt a többiek nem fogadják el, úgy ez politikai tekintetben a terv teljes hajótörését jelentené. Ilyen politikát egy külügyminiszter nem csinálhat, mert ezzel ártana az állam tekintélyének. Ezért védtem én tehát azt az álláspontot, hogy elsősorban is a nagyhatalmak belegyezésére van szükségünk s azután az öt ál lám x mint teljesen egyenrangú fél minden diktátum nélkül fogja megtárgyalni a preferenh francia választások előtt (sp.) Prága, április 1. A dunai problémák egyelőire elméleti megbeszélésein kiv’ül semmi sem zavarja ma a világpolitika csendjét, ami mindenesetre feltűnő jelenség, ha meggondoljuk, hogy Amerikától a Fokföldig és főleg az európai kontinensen annyi baj, zavar és elintézetlen ügy van, mint még soha a világháború befejezése óta. Másképp nem magyarázhatjuk ezt a tényt, csak azzal, hogy az európai kormányok nem mernek állást foglalni és kezdeményezni mindaddig, amíg a saját portájukon nincs rend és bizonyosság. A két döntő jelentőségű állam, Németország és Franciaország választások előtt áll s ilyen körülmények között az illeékes tényezők igyekezete kizárólag arra irányul, hogy a választásokig kitolja a döntéseket, amit a jóvátételi és a lefegyverzési kérdések elnapoláséiban többször észrevehettünk. Európa mai parlamentáris berendezkedése melleit egy-egy választás elhatározó jelentőségű tény s érthető, hogy a nagy elhatározás pillanatáig csend van, mert senki nem mer cselekedni. Anglia volt az első, amely az elmúlt év késő őszén megújította parlamentjét. A metódus kitünően bevált: a józan és a pártvillongá- soikíba alaposan belefáradt nép a nemzeti koncentráció eszméjére bízta sorsát s hogy ösztöne helyesen működött, azt éppen ma igazolják az angol államháztartás kiegyensúlyozottságát bizonyító számadatok. A francia közvélemény reméli, hogy a májusban lezajló választások ugyanígy tisztázni fogják a helyzetet Parisban. Bíznak a nép józanságában és határozottságában, amely egy irányzat kezére bízta az ország sorsát és megszünteti a mai pártkáoszt. Érthető, hogy a kormány a választásokig nem mer cselekedni, nehogy az uj kamara dezavuálja s mondanunk sem kell, hogy a francia kamara választásainak eredményétől nemcsak francia belügyiek függnek, hanem életbevágó európai problémák is, a jóvátételi kérdés, a leszerelés, a gazdasági kibontakozás — és nem utolsó sorban a dru na vidéki állapotok rendezése- Ez a belátás arra kényszerit bennünket, hogy már most, jóval a francia választások előtt aggódó és kritikai szemmel nézzünk Franciaországra s latolgassuk a lehetőségeket, mérlegeljük a kilátásokat. Illúzió volna azt gondolni, hogy a mai francia parlament nem küzd ugyanolyan eredendő bajokkal, mint — az uj angol kivételével — Európa valamennyi demokratikus parlamentje. A francia politikai intellektuellek fegyelmezettsége és mindenekelőtt hazaszeretete az, amely kifelé ugy-ahogy meg tudja őrizni az egység látszatát, de a gyakorri kormányválságok, Briand politikai sorsa és a nemzetközi munkát annyira gátló hosszadalmas parlamenti harcok rávilágítanak arra, hogy Franciaországban sem fenéiéig tejfel a parlament, s érthetővé teszik, hogy nép és politika tisztázást kíván, Anglia mintájára történő elhatározást, az egyik irány határozott és végérvényes győzelmét. A Palais Bourbonban eddig ugyanolyan zavar és bizonytalanság uralkodott, mint más parlamentekben. 1924-ben a baloldali kartell győzelmet aratott, de képtelen volt kormányozni, 6 az országot csak Poincaré mentette meg a végromlástól 1926-ban alakított koncentrációs kormányával, az úgynevezett „szent nemzeti egységgel". Az 1928-i választásokon a jobboldal győzött, de e győzelmet csupán a rossz választási rendszer tette lehetővé, ameny- nyihen a jobboldal, melyre 3.113.930 szavazat esett, 280 mandátumot kapott, a baloldal pedig 3,658.516 szavazattal csak 251 mandátumot. Jellemző az is, hogy a kommunisták 1,060.334 szavazatára 12 mandátum jutott, a független jelöltek 223.333 szavazatára 60! Eltekintve attól, hogy a 12 kommunista képviselő és a 60 bizonytalan „független" a mérleg nyelét jelentette ebben a parlamentben és sokminden néhány középen lévő ember sénye-kedvétől függőt, az is bizonyos, hogy a balpártok, amelyek szavazatszámuk alapján a tulajdonképpeni győzteseknek tekintették magukat, a legelkeseredettebben táPrága, április 1. A képviselőház külügyi bizottsága ma reggel folytatta a középeurópai kérdés feletti vitát s azt a déli órákban Be- hes külügyminiszter zárszavával be is fejezte. A vita folyamán Chloupek és Zsilka képviselők a cseh agrárpárt álláspontját fejtették ki. Chloupek hangsúlyozta, hogy a csehszlovák mezőgazdák nagyon eí.lövigyá- zatos és rezervált álláspontot foglalnak el a középeurópai tervvel szemben. Nem engedhetjük meg — úgymond — hogy fejlett mezőgazdaságunkat feláldozzuk a középeurópai államok gazdasági közeledésének. Nem szabad megengedni, hogy a nagyhatalmaik érdekeiért feladjuk saját érdekeinket. A közép európai mezőgazdaság talpraállitá- sa. nélkül a középeurópai ipart sem lehet taltpraállafcani. A pórt állandó és pontos parlamenti információt kér a tárgyalás minden Hrakáról. A külügyi politika nem állíthat bennünket kész dolgok elé. A külügyminiszter minden komolyabb tárgyalás ellőtt kérjen direktívákat a parlamenttől. Ilyen eminens létfontosságú kérdésekben nem szabad teljhatalmat adni, ami nem jelent bizalmatlanságot a miniszter iránt, hanem elővigyázatosság olyan lépés előtt, amelynek ránk nézve eLlőre nem látható következményei lehetnek. Zsilka agrárpárti képviselő a középeurópai nyomort a világháború következményének tartja. A középeurópad államok gabona fölöslege 115 ezer vagon, ebből Csehszlovákia és Ausztria 54 ezer vagont vesz át, a többit Olaszország, Franciaország és Németország. A 115 ezer vagon felesleget mi nem vehetjük föl, éppen ezért nem kell olyan illúziókban ringatózni, hogy ilyen módon a helyzetet meg lelhet oldani. Haja cseh nemzeti demokrata kifogásolja, hogy a középeurópai problémát diplomáciai akció tárgyává tették, még mielőtt az érdekelt államok parlamentjeit megkérdezték volna. Reméli, hogy ami eddig történt, az csak előzetes, informatív tanácskozás volt s minden további lépés alkotmányos utón, a két külügyi bizottság hozzájárulásával fog történni. Tardieu szerint a négyhatalonn bevonásával Közéipeuirópa gazdasági és pénzügyi átszervezését kell végrehajtani. A szónok határozott választ kér a minisztertől, hogy mi van a szóbaniorgó pénzügyi ellenőrzéssel, vájjon tényleg megvalósit- ják-e s kikre fog kiterjedni. Attól tart, hogy az öt állam gazdasági együttműködése politikai kihatással is fog birni. A szónok kifogásolja, hogy az öt állam között neim szerepel Lengyelország. madták a szerintük „jogbitorló" kormányt, s az I áldatlan helyzetben a belső politikai harc lehe-1 tétlenné tette a nagyvonalú megoldásokat és elhatározásokat, A választási rendszer továbbra is elavult maradt, amennyiben tovább is az az individuális princípium dönt, hogy azok, akik csak egy-két „erős" kerületben állítanak jelöltet és ott győznek, kis szavazatszámuk ellenére több mandátumot hoznak be, minit a nagy •kollektív pártok, amelyek mindenütt jelölnek, mindenütt sok szavazatot kapnak, de esetleg húsz-harminc szavazattal kisebbségben maradnak a legtöbb kerületben. Mindazonáltal a balpártok reménykedve vonulnak a küzdelembe. Tudják, hogy négy éves állanEzen öt állam 58 milliós lakosságának többsége nem szláv nemzetiségű. A szónok megvan győződve arról, hogy a középeurópai államok gazdasági együttműködésére vonatkozó tárgyalások hajótörést fognak szenvedni s azt ajánlja, hogy ne várják ezt meg. hanem tárgyaljanak azonnal a belföldi beruházási kölcsönről, mert ----- úgymond — ma már nem élünk, csak vegetálunk. Hrusovsky a cseh nemzeti szocialista párt névéiben üdvözli a középeurópai tervet, de szó sem lehel föderációról, unióról vagy bármilyen más államjogi formáról. Pártja szimpatizál ezzel a tervvel s ezt a szimpátiát osztja a lakosság többsége. Végül Hajn felolvasta a súlyos betegen fekvő Kramár nyilatkozatát. Kramár szkeptikus Kramár Írásbeli nyilatkozatában utal arra, hogy nem hiszi, hogy az öt dunamenti államra A vita befejez tével Benes külügyminiszter válaszolt az elhangzott felszólalásokra. Beszéde elején hangsúlyozta, hogy a parlament plénumában azért nem akart fölszólalni, mert a plénumban az állandó közlbe- szólások és lárma miatt nem lehet a vita olyan tárgyilagos, mint a külügyi bizottságban. Megállapítja, hogy a kormánypárti szónokok helyeslik expozéját. A kommunista szónokok a nagyhatalmak diktátumának tüntetik föl- a dunai koncepciót. A közép- európai államok eléggé érettek ahhoz, hogy mint egyenlő felek maguk közt megegyezzenek. Semmiféle oldalról jövő diktátumról tehát szó sem lehet. Ha mégis hangsúlyoztam — úgymond — hogy a közéipeurópai probléma rendezése a nagyhatalmak beleegyezésével történjék, ez magától értetődően azt jelenti, hogy egyetlen nagyhatalom sem fogja nekünk diktálni, mit cselekedjünk, azonban Berlin és Rónia hozzájárulása nélkül, amint ezt már az ősz folyamán is hangsúlyoztam, e tárgyalás ókhoz hozzá sem fogunk éspedig két okból. Az egyik ok a gazdasági szempont. Valamennyi kereskedelmi szerződésünket a legtöbb kedvezmény elve alapján kötöttük és ha most a preferenciái is rendszert akarnék bevezetni, úgy először rendet kell teremtenünk e kérdésben és előre kell tudnunk, vájjon az illetékes tényezők, Európa vezető államférfi a i hajlandók-e ebben a kérdő ellenzékiségük sok rokonszenvet biztosított az országban, míg a kormánypártok természetszerűleg lejáratták magukat., s a nép amúgy is haragszik a „jogbitorló" többségre, mely az országban tulaj dón képen nem volt lob. ség. A prognózis a baloldali kartel javára szól. Egyelőre nemi tudni, hogy a kartel győzelme milyen változásokat eredményez a francia külpolitikában, csak annyi tény, hogy a mai ellenzék nem nézi jó szemmel a kormány imperialista politikáját. Herriot és León Blium számtalanszor állást foglalt például Tardieu dunai tprve ellen és inkább a németek dunai koncepcióját fogadta el. Ugyanúgy a lefegyverzésben is radikálisabb megoldásokat követelt, Lengyelország és a többi közéipeurópai szövetséges máris aggódva nyilatkozik a kártél esetleges’ győzelme-, ről, mert tudja, hogy a radikálisok és a szocialisták hatalomra kerülése befejezné Tardieu és a creuzoti Schneider különös dunai politikáját. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a francia baloldal nem jó szemmel nézte a Csehszlovákiának folyósított kölcsönt és ellensége a jugoszláv és lengyel nyílt, s a romániai leplezett diktatúrának. Végül az is, nyilvánvaló, hogy a szenvedő és az igazságtalan helyzetben lévő államokkal szemben a kartel bizonyára más álláspontot fogadna el, mint a mai párisi rendszer, amely Európát kétségtelenül a szuronyok hegyén „egyensúlyozza", Ha: RÍDIÚMELLÉKLET Iliül * XI* évf* 76* (2889) szám * Saomöat ■ 1932 április 2 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- SZloveTlSzkÓÍ és TUSzinSzkÓÍ ellenzéki pártok jj*T f*n9 3 " V^dóhivaHr évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, . . ' II. emelet, — Telefon; 30311. — Kiadóhivatal. félévre *», negyedévre 114 havonta 38i_Kt rOSZERKBSZT0 polMUU napilapja m;£ias SZERKESZTŐ »r‘9= •>- •*2 fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több . jevrA vrnir Ár u rtfv A n Telefon. 34184. Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.-K6 DZ URÁN} I LÁSZLÓ FORGÁCS GÉZA SÜRGÖNYC1R: HÍRLAP. PRRHfl
