Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-10 / 58. (2871.) szám

2 T>RACAl-VVU.OYAR-HlKjt.^I> 1932 márcduB 10, oftüifr&Tfröik. Otvenháromezer rutzimzkói magyar éhező számára kér gyen segítséget a kormánytól Korláth szenátor és Hokky képviselő Hz ungvári, beregszászi, munkácsi is szőllisi tárások metsrer kizsigeilea 11.066 család szenved Ínséget - Korláth és Hokky Prágában — magyar ortoi afiával írják, hantéin a magyar tulajdonnevek elé odaina tta a szláv helyesírá­sai tulajdonnevet s az ősi neveket zárójelbe tétette. így lett Szabóból Sabo, Macáikból Máoifk és Feketsbőd, mely eredeti csallóközi magyar név, igy lett Fekec. A szülők termé­szetesen neon egyezitek bele a családi név ilyen önkényes megváltoztatásába. Először la utóm nézlek az igazgató által önkényesen megváltoztatott nevek eredetének s különö­sen a szomszédos Bagota község anyaiköny- vének átvizsgálása után derült ki, hogy az igazgató azokat a neveket változtatta meg, amelyek már az 1793-iki anyaikönyvekben is eredeti magyar ortográfiával szerepelnek. Lássuk most már, mit mond a törvényes jogszabály? Szlovenszikó teljhatalmai miinisz- tere 1922. évi augusztus 9-én kelt 11.603— 1922 odd. adm. III. számú rendelete a ma­gyar helyesírással iái: szlovák családnevek­nek az állami anyakönyvekiben való kiiga­zítására vonatkozik. A rendelet kibocsátására az az állítólag „általánosan" ismert tény szol­gáltatott volna okot, hogy részben a volt ma­gyar kormányzat hivatalos nyomása alatt, részben pedig az anyakönyvvezetők hiányos ismeretei folytán a tudatlan vegy megfélem­lített felek beleegyezése nélkül tiszta szlo­vák családnevek nem csekély számban elma- gyanosittattak akként, hogy tisztán szlovák családnevek, amelyek a közéletben szlovák helyesírással iratnak, az anyakönyvekbe ma­gyar helyesírással íratták be. A rendelet szükségesek tartja az orvoslást, ezt azonban olymódon kívánja végrehajtani, hogy az egyes egyén jogkörébe beavatkozás ne tör­ténjék. Egészen helyesen jegyzi meg ugyan­is a rendelet, hogy a családnév az egyén sze­mélyiségének része, s az egyén akarata elle­néi'© meg nem változtatható. A névváltozás tehát csakis a:z anyakönyvi hivatalihoz be­nyújtott kérvény alapján történhetik, és a fe­lekre ebben az érteleimben semmiféle nyo­mást gyakorolni nem szabad. Ha a rendelet szövegét és indokolását át­tanulmányozzuk, akkor egyszeriben megálla- piíhatjuk, hogy az ógyallai oévszlovákositó egyszerűen törvényellenes dolgot cseleke­dett, amikor a tanulógyermekek névéit ön­kényesen szlovák helyesírással Íratta. A név megváltoztatása csupán anyakönyvi bizonylat alapján történhetett volna meg. Az iskolai bizonyítvány okmány és erre az okmányra az igazgató tudatosan hamis bejegyzést es-z- íközöltetett, ezzel tehát összeütközésbe került a bünietőtÖTvén ykönyvnek az okimányháimiir sitásra vonatkozó szakaszaival. Másodszor pe­dig összeütközésbe került azzal a törvénnyel áis, amely tiltja az önkényes és erőszakos el- nemzetlenitést, már pedig a magyar család­neveknek elszlovákoeitása az elnemzetleniités világos tényét meríti ki. Ungvár, március 9. (íRuszimszkói szerkesz­tőségünktől) A ruszinszkói magyar pártszö­vet tség nevében Korláth Endre dr. szenátor és Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő már néhány héttel ezelőtt táviratilag fordult Udrzsal miniszterelnökhöz, illetve a minisz­tertanácshoz Kusziuszíkó éhező népe részére gyors segítséget követelve. A válasz az volt rá, hogy a 'táviratban fog­laltakat a miniszterelnök tanulmányozás vé­gett kiadta az egyes szakminisztériumoknak. Az egyes szakminisztériumok véleménye* azonban máig se ismeretes, úgyhogy március 8-án Korláth szenátor és Hokky képviselő újabb táviratot menesztett Udrzsal minisz­terelnökhöz, melyben ismételten kérték sür­gős intézkedését s egyben számszerűen kimutatták, begy nemcsak a ruszin nép körében van éhínség, hanem az éhínséget sohase ismert ruszinszkói ma­gyar nép körében is 53 ezer 646 lélek éhe­zik. A távirat szövege a következő: Több mint egy hónapja kimerítő táviratban közöltük Podkarpatszka Rusz városi magyar kisiparossága és falusi magyar kisgazda föld­műves közönsége számszerűit tekintélyes több­ségének teljes vagy részleges elláftatlanságát, nyomorát, éhezését, amit a világkrizis melleit a múlt évi mezőgazdasági katasztrofális termés- hiány kibirhatatlanná tett. Miniszterelnök ur távirati közlésünket a szakminisztereknek ki­adta, azóta ezirányban sem öntől, sem a szak­miniszterektől megmozdulás nem történt. A nyomor hatványozottan mindinkább nő magyar Azok a szülők, akiket az ógyallai iskola­igazgató részéről sérelem ért, felterjesztéssel fordullak az ■országos hivatalhoz és reméljük, hogy az .országos hivatal érvényt szoroz a törvény betűinek és szellemének. KI kell ok­tatni az ógyaliaá névszlovákositőt, hogy éppen a mai idők- a légikévésbbé „alkalmasak" arra, hogy „érdemeket" halmozni akaró pedagó­gusok, jegyzők s más hatósági személyek a tüszurás politikájával hozzák jogos Izgalomba a kedélyeket. népünknél, moly mint mesőgazda nép fizikai éhséget soha nem ismert. A bankok kölcsönt nem folyósítanak, a gyárosok a nagykereske­dőknek, kiskereskedők a fogyasztóknak a hitelt beszüntették. Állataiknak takarmánya, sőt szal­mája sincsen, tavaszi vetőmagról, zöldhitelről, vagy más ilyesmiről semmi gondoskodás. Jelzett táviratunk után Hokky képviselő feb­ruár 12-én személyesen kért kihallgatást Mi­niszterelnök urnái, nem kapott. Eartos osztály­főnökhöz hosszas várakozás után nem juthatott he. Tőle ajánlott levélben is kért sürgős intéz­kedést éhezőink érdekében, de mai napig vá­laszt sem kapott. E táviratunk kapcsán — miután időközben éhezőink összeírását megközelítőleg befejeztük, annak elijesztő eredménye csak magyar né­pünknél 52.376 lélek — a legnyomatékosabban kívánjuk, begy a saját hibáján kivüi éhínségbe került podkarpatszka ruszi magyar népünknek ellátása érdekében kihallgatásunkra a legrövi­debben alkalmat adni mél tó zta? sók, bejelent­vén, hogy csupán e célból Prágába utazunk és értesítését parlamenti klubunkban várjuk ösz- szeirásunk eredményével. KORLÁTH ENDRE szenátor. HOKKY KÁROLY nemzetgyűlési képviselő. Ez a megdöbbentő statisztika tér,meszelé­sen élénk cáfolatául szolgál a cseh és magyar nyelvű kormán ysajtónak arra az állítására, hogy a ruszlnszkói éhínség nem nagyobb a megszokottnál. A kormánysajtó ugyanis úgy érvel, hogy a Verchovinán emberemlékezet óta mindig volt éhínség, mert a hegyek kö­zött lakó nép sohasem tudta mindennapi ke­nyerét a téti hónapokra is teljes mértékben biztosítani. A 'kormány pedig jelenleg is min­dent megtett az ínség enyhítésére. Rácáfol azonban erre az érvelésre az a tény, hogy ez alkaloimmnll nemcsak a ruszin nép szenved ínséget, hanem a magyar kisgazdák i*. Így például — a lelkiismeretes utánajárás alap­ján összeállított statisztika számadatai sze­rint — az ungvári járás magyar községeiben 2.195 család, 10.788 lélokszAmmal éhezik. A be­regszászi járásban 5309 család 24.048 tagja nyomorog, mig a munkácsi járás magyar községeiben 1363 család 7765 tagjának nincs betevő falatja, a sző Hősi járásban pe­dig 2.139 család 9775 tagja szenvedi a leg­nagyobb Ínséget. A négy járásban tehát 11.066 család, illetve 52.876 lélek. A statisztika szerint ezek az Ínségesek nem­csak maguk pusztulnak, de állatállományu­kat is megtizedelte az éhség, úgyhogy tavasz- szal nem lesz miyel földjeiket megmunkálni. Olmütz mellett lezuhant egy katonai repülőgép Olmütz, március 9. Az Olmütz melletti Ko~ courovec közelében lévő katonai céllövöldénél lezuhant a 2. számú repülőezred „A 11—140.“ számú repülőgépe, amelyet Svoboda tizedes­pilóta vezetett s amelynek megfigyelője Laske főhadnagy volt. A repülőgép darabokra zúzó­dott s mindkét utasa megsebesült. Beszállítot­ták őket a hadosztálykóxházba, ahol megállapí­tották, hogy sérülésük nem életveszélyes. A szerencsétlenség okát az olmützí repülőezred bizottsága vizsgálja ki. — Pártjaink választási sikerei Zsigárdon és Vág- hosszuíalun. Vágsellyéröl jelentik: Zsigárd köz­ségben március 6-án tartották meg a községi vá­lasztást, aminek eredményeképpen a magyar nemzeti párt kapott 467 szavazatot és 10 mandátu­mot. A független magyar nemzeti párt és országos keresztényszocdaliista párt közös listája kapott 341 szavazatot és 7 mandátumot, a politikamentes párt 143 sz., 3 m., a kommunista párt 860 sz., 8 in., a hadirokkantaik pártja 57 ez., 1 mu, a szociál­demokrata párt 82 sz. és 1 m. A cseh nemzeti szocialista párt 24 szavazatával kibukott. A ma­gyar nemzeti párt 2 mandátummal erősödött, a kommunista párt 5 mandátummal gyöngült-. — Yághosszufalu községben ugyancsak március 6-án volt a községi választás, aminek eredményeképpen a magyar nemzeti párt és ai országos keieaztény- szooiaüsta párt közö* listájára esett 178 szavazat és 6 mandátum, a keresztény magyar néppártra esett 152 szavazat és 5 mandátum, a kommunista pártra 172 szavazat és 5 mandátum, a cseh nem­zeti szocialista pártra 45 szavazat és 1 mandátum és a szociáldemokrata pártra 48 szavazat él 1 mandátum. pxKjutgvamas^jamsvamrsa-tAxaxBratnui PÁTER LAURENTIUS TITKA BONGGYI REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (Copyright by Prágai Hagyat Hírlap.) (50) — Ismer engem, Kurt, olyan természet vagyok, mint maga. Ha egyszer belekezdtem egy dologba, nem hagyom abba, mig ered­ményre nem jutok. És itt, ezen a kis föld- darabon oldom meg a nagy problémát, mert a ladnai domb alján van a rejtély kulcsa... — Úgy van, ez az én esetem ...-— Az a mocsár, amelyben az én szunyog- faijtám él. Hiszen tudja, az öreg Bürke húsz éven át kergette Afrikában az álomkór hor­dozóit ... Én meg már fogtam belőlük egy pár példányt... Az a titokzatos betegség, amelytől annyira rettegünk, már nem sokáig lesz rejtély — Egyet azonban kikötök, Glass doktor. Az összes újságírók közül nekem van priu­szom rá. Ha meg nem ígéri, akkor nyomban meg telefonálom Bécsibe, hogy Glass doktor pelpai laboratóriumában felfedezte a rák kórokozóját. — Isten őrizz! — tiltakozott nevetve a doktor. — Hiszen nem is a rákról van szó. — Be ez a mi örökké visszatérő télmánk — sóhajtott Kurt. * — És most, ügyvéd ur, nem is zavarom sokáig. Adja ide a boncolási jegyzőkönyvet, azt át fogom tanulmányozni. Aztán menjen nyugodtan a járásbíróságra, intézze a maga tyukipereit. Én meg bevárom a doktort és azután — már mindent tudok. Megkezdőd­hetik a döntő küzdelem. Az ügyvéd elővette az Anita Loos-b'ün- ügy vaskos aktatömegét s rövid ideig tartó keresgélés után kiemelte a boncolási jegy­zőkönyv másolatát. Kurt figyelmesen átolvasta, majd vissza­adta az iratot Z6©mberynek. — Rendben van. Ügyvéd, ur, egyet mond­hatok. Soha lelki isme retlenebhül, soha felü­letesebben vizsgálatot nem vezettek, vádat nem emeltek, mint ebben az ügyben — No — no — látom, hogy meg akar szólalni, azt akarja mondani, hogy utólag könnyű most ilyen megállapításokat tenni. Én azonban ál­lítom s ha módom lesz rá, be is fogom bizo­nyítani önnek, hogy nem is volt szükség eb­ben a bűnügyben a Deus ex machinára, Laurentius páter szenzációs vallomására. Az iratok felolvasása után én magam ugrottam volna fels egyetlen szóval elintéztem volna az egész vádat... — És ez a szó? — Megegyezésünk ellen hangzott el a kérdés. * A doktor szavát tartotta. Egy óra sem telt el s már visszatért. Magával hozott egy ivet, amelyet Kurt áttekintett g azután megelége­detten szorított kezet a fiatal tudóssal. — Köszönöm, doktor, most már biztos va­gyok a dolgomban. Az ivet összehajtotta és zsebébe csúsztat­ta. Delet harangoztak, amikor elhagyta Zseuníbery irodáját. Rikkancsok élénk kiáltozása verte fel a kis város, főterének patriarchális csöndjét. — Szenzáció! Letartóztatták Hanna Mir­hádból, a ladnai bűnügy főszereplőjét. — No, ilyen megbízható és titok tartó em­berei vannak Kaliinaynak — gondolta Kurt. Az autóhoz ért. — Jóska, szépen, nyugodtan megebéde­lünk a Royalban, aztán toronyirányban a kastélyba. XXX. Az 'étteremben gyéren voltak vendégek, így kényelmes helyet kaptak egy sakkasz­talnál és igen nagy figyelemmel szolgálták kd őket. Haiussmann ur, a szálloda tulajdono­sa s az étterem gazdája, köszönési körútját tartotta az asztalok között. Minden asztalnál megállt egy pár barátságos szóra, érdeklő­dött vendégeinek hogylétéről, kifejtette vé­leményét az időjárásról és a gazdasági vál­ságról. Kurt ezzel a kérdéssel fordult hozzá: — No, Haussmann ur, olvasta-é a nagy szenzációt? Hogy Hanna Mirbadhot letartóz­tatták? Mégis végére járnak ennek a dolog­nak! — Elég későn, könyörgöm, elég későn. Az első napokban -keltett volna ilyen erélyes­nek és ügyesnek lenni és nem ártatlanokat molesztálni, éppen az én tisztes polgári szál­lodámban, kérem. Mondhatom, a magas igazságszolgáltatás igen nagy kárt okozott nekem, kérem. Azóta nem akad vendége a nyolcas szobának, pedig a legjobb szobám. Csak egy excentrikus angol házaspár szál­lott meg itten karácsony és újév között, akik direkt azért jöttek Pelpára, hogy ebben a szobában aludhassanak. — Igen, az angolok a kastélyban is künn voltak — jegyezte meg Jóska — de a gróf­nő Öméltósága nem fogadta őket. — Kiváncsi népség voltak nagyon. Az an­gol ur térdnadrágot viselt, mindig utazó- sipka volt a fején s kurtaipipa az agyarai kö­zött. Úgy nézett ki, ahogy Sherlock Holmest szokták ábrázolni. Mondta is, hogy ő arnatőr- detektiv és fel is ajánlotta szolgálatait a vizsgálóbíró urnák, de visszautasították. Termesz ur nagyon meg volt győződve Ani­ta Loos bűnösségéről. Pedig az angol ür azt mondta nekem, hogy százat ajánl tíz ellen, ki fog derülni a szörnyű tévedés. — Ez igazán érdekes! És mivel indokolta az angol ur ezt a nézetét? — Azt mondotta, hogy nagyon pflnmp ren­dezés volt az egész. Aki gyilkol, az nem rak­ja a gyilkoló eszközt legfelsőbb útitáskájába, annak iis a legtetejére, hanem olyan hosszú utón, mint amekkora a kastély meg Pelpa között van, ezer alkalmas uton-módon eltün­tetheti. — Ebben tökéletesen igaza volt az angol urnák, — A fegyvert tehát becsempészték. Az­alatt az idő alatt, amíg Anita Loos autóúton volt. — Nos és mit gondolt az angol, hogy ke­rült a tettes Anita Loos szobájába? — A folyosóról nem, mert nálam éppen a vendégsereg érdekében az a szokás, hogy a folyosókon állandó inspekció van. Manap­ság, kérem, amikor annyi a száll odatolva}, meg a különböző gazember. — Egyszóval, csupán a szomszéd szobából mehetett át a tettes? — Igen, ez természetes. A hetes és a nyolcas egy lakosztály volt régebben, az akkori jó világban, amikor olyan vendé­geim is voltak, akik appartimánt kívántak. Most azonban elMlöni töfctük s a hetesben a szekrényt az átjáró ajtó elé toltuk. — A dolog nagyon egyszerű és világos. Dehát ki volt a hetes vendége? — Ez a bökkenő. Ezt most már nem tud­juk megállapitani. Én azt hittem, hogy üres és csak most, a napokban vallotta be a por­tás, hogy bizony nem volt üres. A portás szabálytalanságot követett el és csak a bün- pör után jutott az eszébe a dolog, amelynek akkortájt semmi jelentősé',get nem iuiajdo- nitot't. Most aztán lel k iisme retfurd a lás t ér­zett, hogy az ő hanyagsága hozzájárulhatott Anita Loos szenvedéseinek meghosszabbí­tásához .,,

Next

/
Thumbnails
Contents