Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-06 / 55. (2868.) szám
1082 mApdua 6, vasárnap. ^MCO-MaG^AR-HIULAK Francia konföderáció nagy német konföderáció? (H dunaoldéhi népek összefogásának európai teroei) Irta: SZDRTKÓ PÖL A dtunai konföderáció terve eleven kisértet Európa éjszakájában: mindig pontosan a tizenkettedik órában jelenik meg, mint kisér- tetekhez illik, amikor minden más elmúlt és csődöt mondott már. A kísértet visszajáró múlt s a dunai konföderáció szellem járása sem egyéb, mint a visszajáró lelke. Sokan ma valamilyen formában ki akarják küszöbölni azokat a kedvezőtlen gazdasági következményeket, amelyek a nagy gazdasági területek szétaprózása nyomán jelentkeztek. Nem véletlen, hogy a kisórtetet elsősorban az idézi, aki annakidején a legszélsőségesebben a másik pólust képviselte: Tardieu francia miniszterelnök, Versailles legharciasaibb politikusa s a legradikálisabb megoldások kierő szakolója, Számtalan munkája közben ráér arra is, hogy Genfiben órákhosszat tárgyaljon a középeurópai államok képviselőivel, kölcsönökkel édesgesse őket, babusgassa, vagy rájuk parancsol jón, ha kell. Tudjuk, mit akar. Középeurópát a francia érdekek szolgálatában 6 Németország radikális kikapcsolásával. Az elmúlt napokban a világsajtó — éppen Tardieu elszánt kezdeményezése folytán — a szokottnál nagyobb hévvel foglalkozott a dunai megoldás európai kérdésével. A gondolat nemcsak újságcikkek formájában jelent meg, hanem diplomáciai formában is, ami komoly dolog és a nemzetközi politika egy nagy reális akciójának bevezetése. Mint érdekelt feleknek, a kérdés gyakran taglalt belső viszonylatain kívül a konföderációs terv külső, nemzetközi viszonylataival is foglalkoznunk kell. , Tardieu francia miniszter-elnök az elmúlt hét elején Genfiben behatóan tárgyalt Ausztria, Magyar Ország és a kisantant képviselőivel a középeurópai közeledés feltételéiről. Teljes befolyásával és — állítólag — néhány nagyhatalom támogatásával a kiegyezés mellett foglalt állást. A francia kormány nevében javasolta, hogy a középeurópai államok kössenek egymással gazdasági szövetséget. Ez faktum. Tardieu kijelentése szerint e gazdasági antantból ki kell zárni a „politikai hátsógondolatokat.44 Nyilvánvaló, hogy Franciaország rendkívül komolyan vett kísérletéről van szó annak a túlnyomóan francia gazdasági és politikai befolyás alatt álló és Németországot kizáró dunai konföderációnak megteremtésére, amely a st.-germaini békeszerződés óta állandóan fölkisért a franciák politikai gondolatvilágában. A német-osztrák vámuniós -tervek kudarca jó'fca vártuk ezt a francia élő-törést. Tardieu lenergfiájia végre valóra váltotta. A francia kormány annakidején olasz és angol támogatással kierőszakolta a vámunió megbuktatását, mert a betiltott o-sztrák-német csatlakozás első fázisát látta benne. Ez volt híva- italos érvelése, a valóságban azonban azért ügye-kezett elgáncsolni a vámuniót, mert soha lsem adta föl régi tervét: Középeurópa francia hegemónia alá való hozását. A vámunió elbuktatásáv-a-l a francia tervek megiajkadá- tlyozó-ján-ak, a nagynéniét beállítottságú Soho- Ibernek is buknia kellett. Ruresch második osztrák kabinetje röviddel hatalomra jutása után az európai hatalmakhoz meglepő felhívást intézett, amelyben kifejezésre juttatta, hogy az osztrák kormány „.mindazokkal az államokkal, amelyek érre hajlandóságot mutatnak, gazda-sági tárgyalásokba káván bocsátkozni.“ Eddig a politikai nehézségek elgáncsolták az erre irányuló kísérleteket. „Most azonban Ausztria életérdeke követeli a tárgyalásoknak megkezdését és sikeres befejezését.44 , Feltűnő, hogy az osztrák nyilatkozat nemcsak a szomszédos államokhoz adresszáló- dott, hanem valamennyi államhoz, tehát IFiranciaorszá'gho-z is, s nem fejezte (ki, hogy (valamennyi szomszédos állaimét be akarja ,vonn'i e tárgyalásokba, tehát Németországot, esetleg nem. Ezek szemlélőttartásával tisztában lehetünk azzal, hogy ki sugalmazta Bu- reisch híres nyilatkozatát. Amikor Géniben, januárban a hatalmak Ausztria financiális gnegsegitéeérőtl tárgyaltak, Anglia és Olaszország helyesebbnek találta hi Ausztriát a< (valamennyi szomszédos állammal, tehát a iNéimet országgal való tárgyalásokra is felszólítják. Ezt azért fontos megállapítani, mert a francia kormány most hangoztatja, hogy dumáikon föderációs tervét Anglia és Olaszország elfogadta, — amely jelentést mindenesetre kérdőjellel kell ellátnunk. Á francia miniszterelnök genfi deimarsa február 16-án- történt. Mivel az osztrák kölcsön és megsegítés ügye még nincsen elintézve, bizonyosra. vehető, hogy Tardieu az újabb tanácskozások alatt ismét nyomást fog gyakorolni Ausztriára" a francia terv elfogadására és a Magyarországgal és a kisaotaottal valló gazdasági szövetség megkötésére. . Az összefogás, amit Franciaország és Csehszlovákia propagál, felületesen nézve rendkívül tetszetősnek tűnik. Már Bismarck valami hasonlót kívánt a múlt század vége felé a monarchia helyére. Középenrópa a- háború után gazdaságilag tényleg balkanizá- llódott s ezen segí teni kell. Közelfekvő tehát, hagy ezt a területet gazdaságilag egybe fogják, sőt a román, jugoszláv és lengyel terü- íle-tek bevonásával 90 millió lakósu „Gross- wirtschaftsrauim44-má alakitják át Hantos lEiletmér akciója és agitáció ja ugyancsak en- jnek a tetszetős elképzelésnek irányában' mozog. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tizenhároméves külön fejlődés gazdaságilag sok mindent megváltoztatott, a Duna medencéjében az egyes iparok,- vagy agrártermékek piactendenciáit átcsoportosította, különféle elütő érdekeket termelt ki, önálló nemzeti iparokat, más expanziót és irányt, előbb nem létező nézeteltéréseket és a közgazdaságot politikailag determináló, ma már visszacsinálhatatlan fejlődéseket,, azaz a mai megoldás lehetetlen a régi gazdasági status-quo alapján, b a régi kereteket ki kell szélesíteni, a jugoszlávokon, a románokon és a lengyeleken kívül elsősorban a nagy német gazdasági egységgel, mert különben életképtelen az egész. A nagyobb számban lévő agTárállamok e föltétel nélkül nem igen helyezhetik el termékeiket a kis fölvevő területen, míg az egyedül maradt csehszlovák (és osztrák) ipar a külföldi konkurrencia kikapcsolásával valósággal vájkálhatna a piac- lehetőségekben és szuverén fölényre tenne szert. A Németország nélküli megoldás az egyedül maradt csehszlovák ipar eldorádóját jelentené, mig az agrárállamok számára megoldást nem hozna. Az egyoldalú és egoista francia—csehszlovák terv tehát gazdaságilag nem előnyös, eltekintve politikai tendenciáitól. .Középeurópai: teljes gazdasági megoldás úgy, hogy az mindenki számára célszerű legyen, csak Németország bevonásával képzelhető el. Ezzel szemben Tardieu egyezersmixidenkorra el akarja reteszelni az ajtót Németország elől a Duna medencéje felé, s ezt az óriási piacot a csehszlovák—'francia ipar monopóliumává kívánná tenni, anélkül, hogy megfelelő fölvevő területek bekapcsolásával az agrárállamok érdekeivel törődne. Nem jó, nem igazságos megoldás. Jellemző a francia tendenciákra, hogy e konföderációs tervek előzetes tárgyalásaiba az egyik legérdekeltebb felet, a német birodalmat nem vonták be, mig Angliával és Olaszországgal behatóan tárgyaltak. Nem hisszük, hogy a hatalmak beleegyeznének Tardieu tervébe, amely árkot akar vonni Németország és Kö- zépe-urópa közé, s ezzel egyrészt gazdaságilag nagyon ártana a birodalomnak, másrészt Franciaország politikai parancsnokló szerepét meg-* erősítené, harmadrészt pompás piacot biztosítana a francia és a csehszlovák iparnak, ne« gyedrészt végeredményben mégsem törődne a keletebbre eső agráráilamok fölöslegének elhelyezésével, azaz hihetetlen olcsón biztosítaná a maga számára az agrár produktumokat anélkül, hogy az agrárállamokat kiemelné az ipari vazallusok sorából. Ez az a „nagykoneepcióju“ francia terv, amelynek érdekében megindult az andalító fu- mlyázás Középeurópában a közeledések, például a, magyar—csehszlovák -közeledés érdekében. Ez az a terv, amely, ha létrejön, egyes államokat vazallusokká, másokat uralkodókká •tesz. Ez az a terv, amely többek között Magyarország örök gazdasági háttérbeszoritását jelenti, ha előbb nem tisztázódnak- a politikai kérdések. Ez a terv nem teremthet egyensúlyi helyzetet Középeurópában, amíg Németországot nem kapcsolja be. Egyensúlyi helyzet, egyenrangúság és egyforma juss nélkül pedig elképzelhetetlen a kibontakozás, a megnyugvás és ezek eredmény vonala: a prosperitás. A bécsi esküdtbiróságfelmentette Semmelmann volt szovjetügynök gyilkosát Sötét és véres fejezet a GPU európai munkájából — Gyilkosság egy bécsi lakásban — „Az áruló büntetése a halát!“ kurtán elkergetni. Fenyegetni kezdte a GPU-t s az volt a szándéka, hogy polgári per utján szerzi meg végki elégitését a megbízóitól. Ez. a pereskedés természetesen nagyon kínosan érintette volna a GPU-t, amely nem sokat teketóriázott, hanem kiadta az utasítást kellemietlenné vált volt ügynökének „elintézésére*. Az ítélet végrehajtását Piklovitzra bizták? aki egy Spieimann névre kiállított hamis útlevéllel érkezett Pécsbe. Három napén át árnyékként kisérte SemBécs, március 5. Kutjepov tábornok elrablása, amelynek romantikus és titokzatos körülményeire még emlékezhetnek olvasóink, valamint Agabekov volt ezovjetügy- niöknek nemrég történt kalandja némi Ízelítőt adtak aJbból a földalatti munkáiból, melyet a szovjet ügynökei fejtenek ki Európában. Az a Minper, amelyet tegnap óriási érdeklődés mellett tárgyalt a bécsi esküdt- bíróság, szintén a politikai alvilág derengő félhomályában történt s amennyire a bécsi rendőrség és az igazságszolgáltatási hatóságok vizsgálata be tudott világítani a titokzatos bűnügy szövevényébe,, azt lehetett megállapítani, hogy a gyilkosságot a kommunista párt egyik elszánt hlye követte el a GPU egyik volt ügynöke ellen, aki elpártolt a vörös lobogótól és igyekezett értékesíteni azokat az adatokat, melyek a szovjetkémkedés ellen dolgozó európai rendőrségek szempontjából igen fontosak voltak. Az esküdtbiróság elé tehát vérbirósági Ítélet került, amelynek végrehajtója a jugoszláviai származású 29 éves Andreas Piklovitz volt, áldozata pedig Geotrg Sémim eljmann német állampolgár. A gyilkosság julins 25-éu történt Semmel- manu bécsi lakásában. A vérbiráskodás áldozata, Semmelmann kölni születésű volt, a háborúban a kölni városházának tisztviselője, későbben szélső jobboldali politikai szervezetnek a tagja volt és egy időiben szolgálatot teljesített a berlini rendőrségen is. Tragikus végű pályafutását a vádirat a következőkben körvonalozza: Semmelmann 1924-ben a .kommunista pártba lépett, kém szolgálatot vállalt,' hírszerző és egy kémorganizáció szervezőije lett. Egy ideig eredményesen dolgozott a kommunistáknak később azonban elvesztetté a vezető körök bizalmát. Megházasodott és röviddel az esküvője után még egy megbízatást kaipott a. GFU-tól valamilyen konstantinápolyi ügy elintézésére, de köziben .olyan rossz információk érkeztek Semmélmannról, hogy megbízatását visszavonták és miáden vég- kielégítés nélkül elbocsátották a kémszervezet kötelékeiből. Semmelmann nem hagyta magát csak úgy I feloldja és eltávolítja a szervezetben lerakodott | savakat. Vasmentes, emésztést elősegítő kel- 1 lemes üdítő ital. meímannt, állandóan a közelében lebzselt és várta az alkalmat, hogy leszámoljon vele. Julius 25-én reggel becsengetett Semmelmann lakásába, a volt szovjetügynök beboosátotta, szobájába invitálta és ott beszélgetni kezdtek. Rövid szóváltás után Pilkovitz revolvert rántott és agyonlőtte a „hűtlenné vált* GPU-ügynököt. A merénylet után menekülni próbált, kiro- hant az uccára, de egyenesen a revolver- dörrenésre figyelmessé lett rendőrőrszem kezei közé futott. A biinper vádlottja, Piklovitz, jugoszláviai középiskolái tanár a fia, aki a gimnázium elvégzése után 1922-ben a bécsi orvosi egyetemre iratkozott be. Becsben kommunisták közé került, akik bevitték a mozgalomba. A bécsi rendőrség 1925-ben kommunista üzelmek miatt kiutasította és tíz évre kitiltotta a köztársaság területéről. Ekkor abbahagyta orvosi tanulmányait és teljesen a kommunista munkának szentelte magát Először Bajorországban próbált szerencsét, de onnan is kiutasították, hasonló sors érte utói Berlinben és Parisban. A vizsgálat folyamán kijelentette, hogy áldozata egy politikai szélhámos volt, aki a lapoknak akarta eladni a GPU titkos szervezetének tevékenységéről összegyűjtött adatait Semmelmann a román kormánynak is felajánlotta, hogy a romániai kommunista organizációkról a legalaposabb információkkal szolgál. Ha szándékát beváltotta volna, úgy ez maga után vonta volna a kommunisták romániai illegális szervezetének teljes megsemmisülését A fő tárgyal ásón Piklovitz meg sem próbálkozott a tagadással, nyijtan és őszintén beismerte bűnét, de a tulajdonképpeni felelősséget a kapitalista világrendre hárította. Bár a tárgyalást vezető elnök többször is gátat próbált vetni a fiatal kommunista szóáradatának, Piklovitz mégis elmondta mindazt, ami a szivén feküdt. Szenvedélyes hangon ismertette a maga lelki fejlődésének az útját, amely kivezetett a jó polgári millióból a proletariátus radikális mozgalmába. Most, osztályöntudatos kommunistának vallja magát. Vallomása során mindvéig nagyon vigyázott arra, hogy elvtáreainak nevét bele ne keverje az ügybe. Semmelmannt a kommunista eszme árulójának mondja, aki volt elvtársait kiszolgáltatta a román kormány balkáni bíráskodásának és ugyanebben az időben anyagi támogatást élvezett a kommunista párttól. Egyik kommunista barátja felhívta a figyelmét Semmelmann kétkulacsos szerepére, mire ő elha^ tározta, hogy végez az árulóval. Ahogy elhatározta, úgy is cselekedett. A biróisájg tanúként MhaíUgiafüa a meggyilkolt Semmelmann özvegyét. Az asszonynak is az volt a benyomása, hogy férje kettős szerepet játszott, bizonyo® körök előtt mint a szovjet kereskedelmi kép viseletének tagja szerepelt, feleségét viszont arra kérte, hogy családjuk ellőtt titkolja cl ezeked a kommunista kapcsola-* tokát. Az özvegy közvetlen tanúja volt a gyilkosságnak, hallotta, amikor férje indulatosam kiáltotta Pikilcmlznak: „Hogy kívánhatnak tőiéin szolgálatokat, mikor az egész vaigvonom egy sehillingből áU.“ Egy másik tanú, Louiee Preinlalk, akii annakidején összeköt telesben állo tt Sémiméiül iámnál, arról tett vallomást, hogy Semimtel- munn egy külföldi állaim javára kémkedett1 és hencegve mondótla előtte, begy bár Romániában fegyházbüntetésre ítélték, mégis ajánlatot kapott a román rend őrs égj tői, mely igénybe akarta venni iszoillgálaitaiiti Az esküdt;bÍróság rövid tanácskozás után meglepő verdiktet hozott. Á gyilkosságra feltett kérdést 7:5 arányban nemmel válaszolták meg és csak a hamis útlevél és a tiltott fogyverhaszná-1 latna vonatkozó pótkérdésekre válaszoltak* igennel. Az utóbbi cselekményekért a bi- résiig egy havi fogházra. ítélte a. vádlottá# és ezt a büntetést is kitöltöttnek vette a1 vizsgálati fogsággal. Az ítélet jogászikör ükben nagy vitára adott alkalmat. Minthogy a vádiéit a így7tikos szándékot minden további néiilküi beismerte, a1 kérdések közé nem is vették fel a szándékos emberölést. Az esküdteket nyilvánvalóan az a szándék vezette, hogy a fanatikus fiatul embert megJ kíméljék a hosszabb böntönbiintetéstől. Ez annál figyelemreméltóbb, mert Piklovitz a, védőbeszédében az esküdtszéket „polgári •intézménytkémt44 aposztrofál la, amelyet 'osztály tudatos kommunista létére nem 'fogadott el a maiga birájiakéort. _ Katonai árulás gyanúja alapján letartóztattak egy pozsonyi lakost. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: A pozsonyi rendőrigazgatóság ma a pozsonyi államügyészség fogházába kisért egy személyt, aki Frankó Bélának adta ki magát és akit katonai árulás bűntettével gyanúsítanak. Az ügy referense Grimm vizsgálóbíró, aki azonban még nem hallgatta ki részletesen Frankó Bélát. Közelebbi részletek az ügyről hiányzanak. t A SALVATOR FORRÁS
