Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-05 / 54. (2867.) szám

1938 március 5, suombau 'PRXGAI-AWAaR-H 1RLAIÍ Az Ideológiák zűrzavarában Tekintettel a* ifjúsági kérdés nagy Je­lenségére, alább megismételjük csütör­töki számunk elkobzott vezércikkének közlését — természetesen az elkobzott rész kihagyása mellett. A magyar íőiiskolai hallgatók munkaiközöe- 8égé ez óv januárjában alakult meg Prágá­ban és ebben a formában az egészséges fej­lődés lehetősége kétségtelenül megvan, csak céltudatos munkával kell helyes irányban fejleszteni. A diákságnak szervezeti formák­tól ment tömörülése a legalkalmasabb fórum lehet abban az irányban, hogy mindazokat a problémákat minden oldalról megvitassa, mindazokat a sordöntő kérdéseket tisztázza, amelyek elé a kisebbségi élet kényszerűsége állította a fiatalságunkat. A magyar főiskolai hallgatók előkészülete a nemzeti élet nagy feladataira nem mutat fel még idáig oly je­lentős eredményeket, aminőket szántén ki­sebbségi sorsban élő erdélyi testvéreink ép­pen az ifjúsági mozgalmak terén olyan bősé" gesen produkáltak. Természetesen núnálunk olyan nehézségekkel is számolnunk kell, amelyek Erdélyben nincsenek meg s amelyek — hogy úgy mondjuk — elsősorban geográ­fiái adottságokból származnak. Miuálunk nem egy egyetemi központban koncentrálódik a fő­iskolai hallgatóság, hanem három városban oszlik meg s már az anyagi eszközök hiánya is meggátolja a sűrű érintkezést, az intenzív belső kapcsolatot, amelyből pedig egyedül sarjadhat a közös célú és irányú miunka. Az az egészséges fejlődés iránya, amoly magának az ifjúságnak kebeléből indítja el a mozgalmakat s a fiatalság iniciativ erejéből táplálkozik. Főiskolás ifjúságunknak a fejlő­dés ilyen irányát kell felvennie, komolyan kell foglalkoznia az előtte álló kérdéskomple­xumok rengetegével, meg kell vizsgálnia, tisztáznia kell helyzetét, jövőjének útját, sze­repét a magyarság kisebbségi életében s azo­kat a nagy íeladatóikat, amelyeket a sors ren­deléséből vállalnia és teljesítenie kell­A munkaközösség eszmei lényegében az a kiemelkedő fontosságú, hogy a magyar ifjú­ságnak a magyar kisebbség életében betöl­tendő szerepét tűzze programjának központ­jába. Itt azután le is egyszeniéitődik az egész probléma. (Itt a cenzúra 49 sort törölt.) Éppen ezért annak a vitaülésnek alkalmá­ból, amely Prágában a közelmúltban végbe­ment s amelyben különböző világszemléletek képviselőd csaptak össze, ezeket az igazságokat szögezzük le- Teoretikus fejtegetések, melyek nem ismerik el a speciális magyar kisebbségi kérdést, mert azt csak a világkapitalizmus kö­vetkezményének tartják és éppen ezért a vi­lágkapitalizmus elleni harcra szólítják fel a magyar ifjúságot, ideolőgikus zavarokból tá­madnak s egészen olyan értelműek, mintha gátszakadás alkalmával valaki a fenyegetett falu népét a Tisza gátjáról az óceán partjára szólítaná, hogy azt kell eldugaszolni, mert az óceán minden víznek a forrása. Az ilyen teo- retizálók a középkor köldökimádóinak lelkü- letében élnek, akik egy fixa ideára állították be egész értelmi rendszerüket s nem veszik észre, hogy az életnek reális tényei s adott­ságai vannak. * Itt idézhetjük Grosschmid Gézáinak a men­zabizottság vasárnapi ülésén mondott, általá­nos figyelmet keltett beszéde idevágó részét. — Nemcsak az ifjúsági, de az egész háború utáni válságnak — mondotta Grosschmid szenátor többek között — alapoka ez: „Nincs munka-" Eltűntek a munkalehetőségek, — nem csoda, ha a reményvesztett emberek nagy tömege a múltat megtagadva, a jelent egy bár ismeretlen, de jobbnak hitt jövő re­ményében feldúlni akarja és az elkeseredés­től és nyomorúságtól elszédülten dűl be szél­sőséges irányzatok szolgálata utján egyesek hirtelen érvényesülni akarásának hálójába. Ezeknek a szemében a ,kisebbségi" jelző már megalázó értelmű és ahogy az Erdélyi Helikon egy irodalmi ankétjén egyikük mondja: „csak só és kovász akarnak lenni Isten többlisztii kenyerében, Erdély európa- mintás népegyvelegében . . .“ Vájjon ezt akarhatja az államok nemzeti életének mai forrpontján bármily öntudatos nemzet ifjú­sága? Nem hinni! Ez egyenlő az öngyil­kossággal! Nem akarunk mi sem „só", sem „kovász" lenni, nem akarunk semmiféle tész­tába belesülni! Mások minden sérelme és hántása nélkül akarunk itt egyszerűen to­vább élni mi is és magyarok akarunk itt is maradni. * Az emberiség lelkét olykor-olykor elön­tötte a ragály. Az ezredik óv előtt a obiliaaták, Borzalmas vérfürdő egy családiéban Egy halott, hét halálos, két súlyos sebesült A szörnytettet a vendéglős hozzátartozóin követte el, valószínű­leg őrülési rohamában — A tettes saját magát is Prága, március 4. Ma hajnalban borzal­mas családi tragédia játszódott le a prágai Óváros egyik házában. A Karlova uHce 30. számú házában megtámadták Hruby Hugó vendéglőst és családját: Hruby anyját meg­ölték, a vendéglős és felesége agonizál, ki- lenehónapos kisfia szintéin megsérült, A tet­tes valószín Illeg Hruby 26 éves sógora, Vetrovsky János, »kj pincemesterként ál­lott Hrubynál alkalmazásban s akit súlyos, szúrt sebekkel borítva találtak meg. Fölfedezik a vérfürdőt Hruby Hugó családfával a vendéglő fölötti szobában lakott s ugyanott aludt Vetrovsky is. A szomszédos szobáiban aludt Prucha Jo­hanna szakácsnő, a gy ük osság egyetlen ta­núja. Pruaha Johanna hajnali négy órakor hirtelen tompa ütések zajára felébredt. Azonban félálmában megnyugodott azzal a gondolattal, hogy a gazda nyilván csak most tért nyugovóra és ő okozta a lármát. Ismét elaludt, de kevéssel rá a kálenobónapos kisgyermek sírására éb­redt. Mivel tudta, hogy a gyermek anyjának könnyű álma van és a sírásra mindjárt fel­ébredt volna, különösnek tűnt neki, hogy a gyermek tovább sir és senki sem mozdul a szomszédos szobában. Erre felkelt az ágyból és kinyitotta a szomszédos szobába vezető ajtót. Ekkor borzalmas látvány tárult elébe: Vetrovsky baltával a kezében állott Hruby anyjának vérbenfündő holtteste fölött, Hruby felesége az ágy miellett feküdt, ugyancsak vértócsa közepében. Vetrovsky, mikor megpillantotta Prucha Jo­hannát, vénbenforgó szemekkel fordult felé­je s rákiáltott: ■— Kisasszony, nézze esak, mi történt itt! Itt a balta! A szakácsnő attól tartott, hogy Vetrovsky ráveti magát, ezért gyorsan becsapta az aj­tót s hátával neki támaszkodott. A szomszé­dos szobáiból most már csak hörgést hallott, majd Vetrovsky lépteit, aki percekig fel-alá — Aranyérnél és az evvel járó béldugu- repedés, kelés, gyakori vizelési inger, derékfájás, mellszorulás, szívdobogás és szé­dülés! rohamoknál a természetes „Ferenc József" keserüviz használata mindig kelle­mes •megkönnyebbülést, sőt gyakran teljes gyógyulást eredményez. A belső bajok or­vosai az igen enyhe hatágú Ferenc József vizet sokszor mindennapi használatra, reg­gel és este egy-egy félpohárayi mennyiség­ben rendelik. A Ferenc József keserűviz gyógyszertárakban, drogériákban és fűszer- üzletekben kapható. járt. Azután hallotta, amint Vetrovsky ki­nyitja a szobából a folyosóra vezető ajtót, majd onnan a folyosóból nyíló kié tereimbe megy. Néhány pillanatra rá valaki kopogott az ablakon. A szakácsnő azonban halálfélelmében moz­dulni sem mert. Azután hallotta, amint Vetrovsky léptei távolédnak az ablaktól s kevéssel rá valami fémszerü tárgy zuhant a padlóra. A szakácsnő úgy vélte, hogy Vetrovsky a baltát hajította el és ez okozta a zajt. A vérrel borított baltát valóban meg is találták a kis terem küsziö­hirdették, hogy ne csináljon senki semmit, ne dolgozzon, ne fáradozzon, minden hiába, itt az ezredik esztendő, elpusztul a világ. Szerencsére voltak elegen okosak, akik a „próféták" ellenére is dolgoztaik- A magyar fiatalok is a modern chiliasták ellenére dol­gozni a karaak, még pedig a kisebbségi élet bén. Csak reggeli fél hat órakor, amikor a leány még mindig reszketve állott a szobá­jában, jött be hozzá Vetrovsky és ráorditott, hogy segítsen rajta, mert megszűrték. A leány erre azt válaszolta neki, hogy addig nem megy segítségére, amig nem hívja a többi cseléd leányt és pincért. A földszinten ugyanis még három leány és három pincér aludt. Vet­rovsky erre lement a földszintre. Közben azon­ban már Soun Ruzsena cselédjeány meghallotta Vetrovsky kiáltásait. Gyorsan fölöltözködött és fölszaladt a lépcsőn, amelyen összetalálkozott a lefelé haladó halálsápadt, vérrel borított VetrovskyvaL. A leány erre fölkeltette a ház többi lakóját és rendőrért futott. Csak amikor a rendőr átvizs­gálta a földszintet, mentek föl az emeletre, ahol rábukkantak a vendéglős családjára Hruby megnevezi a gyilkost Amikor a rendőrség megjelent a szörnyűsé­ges bűntett színhelyén, Hruby anyja, egy mint­egy hatvanéves asszony, már halott volt. Nyakán két hatalmas vágás és koponyája hát­só részén súlyos ütés nyoma éktelenkedett. Hrnby Hugó az ágyon feküdt, felesége pedig az ágy mellett hevert, mindketten szétzúzott koponyákkal. Ugyancsak a földön találták meg a kilenchónaipO'S gyermeket, akinek a homlo­kán éktelenkedtek vágási sebek. Megjelent ha­marosan a birósági bizottság is, amely megál­lapította, hogy a halálos ütéseket azzal a bal­tával mérték a négy emberre, amelyet a kis terem küszöbén találtak. A mentők a Bruby- házaspárt, gyermeküket, valamint az ugyan­csak súlyosan megsebesült Vetrovskyt beszál­lították a kórházba. A házaspár sérülése halá­los, mig a gyermek sebesülése nem életveszé­lyes és Vetrovsky is ki fog gyógyulni sebéből- A vendéglő konyhájában élesre fent keskeny konyhakést találtak, amelynek éle vérfoltokkal csillogott. Vetrov- sky nyilván ezzel a késsel szúrta meg áldoza­tait. Első szempillantásra nyilvánvaló volt, hogy nem rablógyilkosság történt, mert a tettes egyetlen asztal-, vagy szekrény­fiókot sem feszített föl. Hruby ék szobájában az éjjeli szekrényen 400 koronára bukkantak. A rendőrség hatalmas apparátussal indította meg a nyomozást, amelynek szálai Vetrovsky körül húzódnak össze. A Hruby-házapárt ugyan nem lehetett kihallgatni s valószínűleg már nem is fog lehetni, amikor azonban a ször­nyű tett fölfedezése után Hrubyhoz azt a kér­dést intézték, vájjon Vetrovsky volt-e a tettes, Hruby a fejével gyöngén bólintott. Vetrovsky már az örültek házában volt Vetrovsky szellemileg alacsonyrendü, rög­eszmékben szenvedő embernek mondják, aki egy ideig már az őrültek házában volt internálva. Olymódon kapott állást Hrubynál, hogy távoli sógoreágban van a vendéglőssel, mivel húga férjhez ment Dostalhoz, Hruby szakácsához, akinek a nővére viszont Hruby felesége. Tettét csakis hirtelen őrülési rohammal lehet magyarázni. Rögeszméi ellenére csöndes, visszavonult em­berként ismerték, aki minden jel szerint a leg­jobb egyetértésben élt a vendéglőssel. A ven­dégek sohasem figyelték meg, hogy Hru'bv é6 Vetrovsky között holmi nézeteltérések állaná­nak fönn. „Moula" Hruby vendéglős különös figura volt. A rendkívül alacsony termetű, gyönge szerveze­tű, kiesé torzkülsejü emberen igen föltűnő volt az óriási fej, amely annál nagyobbnak tűnt, mert Hruby teljesen kopasz volt. A harminc­nyolcéves vendéglős rendkívül kedvelt volt vendégei körében, alkik esfénlkiinit a törzsasztalhoz telepedtek területén kívánnak dolgozni és a munka út­ja nem lehet más, mint a nemzeti koncent­ráció, az összes erőik egybefogása a nemzet örök értékeinek megmentésére. A chiliasták, köldökimádók és konclesők pedig csak vár­ják a világ végét vagy a manna ígéretes hul­lását. Bútor teszi otthonossá a iakáts Brno — Praha — Bratlslava — Pardubice Oiomouc — M. Ostrava — Opava — koSice köréje. Az volt a szokása, hogy mindenkire gorombán rászólt, de erről a következő perc­ben már meg is feledkezett s ezért barátai ,,/moula“-nak nevezték el, a/rni a prágai ar­góiban olyasfélét jelent, mint „dörmögő medve". Törzsasztalát ezért, amely körül főképpen kisiparosok és kiskereskedők ültek estén- kint, a monláik jótékony asztaltársaságának nevezték el. A kis vendéglős, aki sokkal idősebbnek látszott, minit amennyi a való­ságban volt és csak botra támaszkodva tu­dott járni, nagy előszeretettel viseltetett a vadászat iránt, noha vendéglőjét soha som hagyta al és évente talán egyszer ment az ajtó elé, hagy friss levegőt szívjon. Vendéglőjében, főképpen pedig a törzsasz­tal fölött száma tá lán vadászt roíeuim függött, amelyeket készen vásárolt. Ünnepnaponként díszes vadászruhában feszi tett vendégei előtt: zöld mellényben, díszes, hajt ókás ezüstgom- bos barna kabátban és élesre vasalt vadász- nadrágban. Felesége ugyancsak kis termetű, de rendkívül csinos asszonyka volt, aki a konyhát vezette, azonban soha sem je­lent meg a törzsasztalnál. Hruby a legszegé nyebb viszonyokból küzdött© fel magát jó­módú vendéglőssé s már mint gyermek egy cukorgyárban dolgozott a mindennapi ke­nyérért. Testi elinyomorodását csontlágyuláa okozta, amely még zsenge gyermekkorában érte, amidőn pincérként dolgozott egy nyir­kos, dohos helyiségben. A torz testű ember­ke csodálatraméltó életen orgiát rejtett magá­ban, maró humorral nézte a világot, de igaz jó­sággal is. Sok vendége csak azért látogatta, hogy kaszálásaiban gyönyörködjék. Vendég­lőjét csak az elmúlt héten renovált atta és festette. A vendéglő egyébként az elmúlt év folyamán négyezer változtatott tulajdonost, mielőtt Hruby vette át, aki energiájával és kitűnő képességeivel virágzó üzletté fejlesz­tette rövid idő alatt. Lopás történt a vendéglőben egy nappal a szörnyieíí élőit Hruby tegnap este törzsasztala barátai tár­saságában ült, a társaság ártatlan kártya já­ték okkal űzte unalmát és sokai tréfálkozott. Éjféltkor szokás szerint lebocsátották a redő­nyöket és tovább mulattak. Előkerült a har­monika és H'fuby a vendégeivel énekelni kezdeti. Közben kiderült, hogy egy ügynöknek, aki a társasággal ülit, eltűnt a kabátja. Hosszas ku­tatás után az ablakpárkányon megtalálták az ügynök iratait és igazolványait, amelyek a kabátban voltak és amelyeket a tolva j a lopás után oda helyezett. Az ügynök azután Hrubv kabátjában ment haza. Hajnali két óra felé Hruby a legjobb han­gulatban aludni tért, miután vendégei is el­távoztak. Hogy azután mi történt, egyelőre még tisztázatlan. Osaik négy órakor tekintett

Next

/
Thumbnails
Contents