Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-03 / 52. (2865.) szám
6 'PRaCííí I •/V\\GteAR- Hl RLAP __________________________________________ 1932 március 3, esütörtefc y= £=r^,3gr»g^.:y;\'3M3r=~ri-y.r.:^-i:=y‘:^ixrc-.rg..T'^ A lefegyverzési konferencia mun^proiramii Gonf, március 2. A főbizottság tegnap délutáni ülésén Benes dr. csehszlovák külügyminiszter ismertette a lefegyverzési konferencia murikaítervét. A felolvasott jelentés két részből áll. Az első rész tartalmazza a konferenciához befutott valamennyi lefegyverzési javaslatot, a másik pedig csoportosítja ezeket a javaslatokat és kiosztja az egyes bizottságok között, melyek hivatottak velük foglalkozni. | A páros számok250éves problémájára í még ma sincs általános érvényű felelet Gotdbuch egyszerű tételét minden páros szám igazolja, $ exakt bizonyíték még sincs - Minden páros szám összeállítható két törzsszámbó! Megoldott s megoldatlan problémák LstartőztaSSáEc Muna volt koramuusta képviseld! Kladno, március 2. Hétfőn este letartóztatták Mura szerkesztőt, a kommunista párt volt képviselőjét A letartóztatás oka az, hogy 1920-ban, amikor a kommunista párt a szociáldemokrata párttól elvált, a launi „So- kol“ házból fegyvereket vitetett el & akikor a ki ad n ói járásban nyugtalanságok ismétlődtek meg. Azóta Munát a kommunista párt kizárta Boraiból. A disszidens Muna-csoport egyes tagjainál most házkutatást tartottak és a házkutatás eredményeképpen Munát, Precs Jaroslavot és Böhm Jánotst letartóztatták. Precsné] és Böhmnél fegyvereket találtak, amelyek még a Sokol-házból erednek. A talált fegyverek már mind használhatatlanok. Az igazság és hazugság küzdelme — 3000 év eloii KüllínBs történetek az óegyiptomi ptupieuszgyujteményben London, február végén. Angol tudományos körökben általános érdeklődést kelt az a nagyszabású őskori papiruszgytijtemény, ameiyet Chester Beatty, az ismert nevű műgyűjtő vásárolt meg és amely a tudományos megállapítások szerint Krisztus előtt a XII. századból származnak. Beatty, aki Alán R. Gardiner, a legkiválóbb angol papirusz-szakértő és műtörténész segítségével foglalkozik kincseket érő gyűjteményének rendezésével, sorozatos közleményekben hozza nyilvánosságra az egyiptomi papiruszok tartalmát, amelyek gyakran rendkívül tanulságos és érdekes A PHH. eredeti cikksorozata A számsor problémái között a számieoretlikasokat ina is kiválóan érdekli az a még mindig felderítetlen kérdés, amelyet Goldbaoh- íéxe léteinek nevezünk. A problémában az a jellemző, hogy megfogalmazása roppant egyszerű, szinte a gyermeki értelemnek is hozzáférhető megoldása azonban mégis olyan nehézségekkel jár, amelyeket a ' számteoretikusok gyakori kisér létezéseik dacára idáig nem tudtak legyőzni. A problémát Ghrisbiaa Goldbaoh kanig?- bergi matematikusról (f 1764) nevezték el, aki ugyan nem tartozott a matematikus kimagasló nagyságaihoz, ezzel szem-ben a matematikusok számára örökségképpen egy nagyon kemény diót hagyott. Iratai közölt ugyanis egy egyszerű, mégis érdekes felfedezéséről számol be. Ez a tétel úgy szól, hogy minden páros számot elő lehet állítani két törzsszám összegéből. így például 6=1+5, 18=7+11 vagy 5+13, 100=3+97, vagy 17+83, vagy 59+41 és Így tovább. A tétel tartalma tehál rendkívül egyszerű és könnyen érthető. De Goldbach beérte azzal, hogy a tényt egyszerűen konstatálta, a tételt felállította, bizonyitékot azonban nem közölt s ennek az egyszerű tételnek a bizonyítéka mindmáig megoldatlan probléma, ami keserves fáradságot okozott a szám- teoretikusnak. Először is rengeteg páros számra alkalmaztáík a Góidbach-féle tételt s megállapították, hogy az minden megvizsgált esetben érvényes volt Nem akadt páros szám, amelyet elő nem állíthattak volna két törzsszám összegeként. A vizsgálatok közben azt is megállapitották, hogy mennél nagyobb volt 8 megvizsgált páros szám, annál többféle kombinációban lehetett két prím számból összeáll', tani. Ebben az irányban a számsor igen messze eső régióiban végeztek kiterjedt vizsgálatokat, de természetesen lehetetlenség valamennyi páros számol megvizsgálni azon egyszerű oknál <9) fogva, hegy a páros számok száma végtelen. A Goldbach-féle tételnek végleges megerősítéséi csak az általános bizonyítás hozhatná meg, mert az eddigi pozitiv bizonyitékok ellenére hátha akad olyan páros szám, amelyre Goldbach törvénye nem érvényes, Ejií hí általános bizonyitékot azonban sem Goldbach, sem a problémával foglalkozó sok-sok matematikus nem tudta megtalálni. Ezért a Goldbadh-fále tételnek tudományos értéke csupán a tapasztalati tétel értékével bír s míg általános érvényessége mellett exakt bizonyitékot nem hoznak fel, mindig szem előtt kell tartani a lehetőséget, hogy nem általános s nem kivétel nélkül s talán ott, a felső számrég.iókban van egy olyan páros szám, amely — mint mondottuk — nem követi a Goldbuoh-féle szabályt s amelyet nem lehet előállítani két törssszám összegeként Valóban a számoknak végtelen sora, amely száraznak é3 semmitmondónak látszik, amint az egyik számot a másik mellé állítjuk, vagy amikor a számokat sorjában leolvassuk, végtelen mély tartalmat rejt, magában foglalja a legmélyebb és legnehezebb problémákat, amelyek azokra is a titokzatosnak és megoldatlannak Ingerével hatnak, akik állandóan a számok titkaival foglalkoznak. A számsor titkokkal terheli meg őket. És ha az eddig ismeretlen problémákat egyszer sikerülni fog megoldani, ezekkel szemben újabb problémák merülnek fel, mert a számsor mélysége és tartalma a végtelenség soha ki nem meríthető tengere. A gondolkodó laikus számára is a számokkal s titkaikkal való foglalkozás gyakran igen nagy élvezettel jár s mivel ennek az élvezetnek az elérése nem jár fáradságos s költséges kísérletezésekkel, a laikus is szivesen merül el a számsor rejtelmeiben, zsonglőrködik a számokkal s igyekszik kibe tűzni a rejtélyeket. nak az eszkimók. Kétségtelen, hogy a mai fókavadászok egészen mások ,mint elődeik lehettek. „Más volt a tenger"! — ahogy az eszkimók mondják, am> annyit jelent, hogy a partok voltak különbözők. Az eszkimók pusztulása arra is példa, hogy milyen veszélyt jelene az, ha egy nép tűi gyorsan elcivilizálód k. South aiaplon szigetén 1903-ban azért haltak ki a* eszkimók, mert az angolok megelőzőleg fegyvereket osztottak ki közöttük és a lövöldözés olyan ötös orrét okozott, hogy rövid néhány hónap alatt elfogyott a céltáblának használt vadállomány és Ősz- szel éhen vesztek a naiv „dorbézolók".. Amikor a kósza hajósok vitorlásaikon elvetődtek a kunyhók tájaira, az eszkimók nagyon megcsodálták az „embereket, akik ennyi fát össze tudtak rakni-'! Az ö gyermekded képzetetvilágukat meghaladta a fantasztikus hajótest és az a gazdagság, amelyet a töméntelen dongafa jelentett. Mégis a civilizáció mindig a tengeren keresztül talált el hozzájuk Ó3 még az északi sarktól ezer kilométernyire lakó eszkimókat is a vitorla, majd később a jégtörők füstje zavarta meg nyugodt didergésükben. A modern eszkimó, mert olyan Is van már, kitűzött napon találkozik üzlettársával, a fehér kereskedővel, akivel ma is cserekere3kedésbcn él. Bőrt, prémet adnak fegyverekért, töltényekért és kutyáiknak nehéz a sora, amikor hosszú kilométereken keresztül kell vonszolni a hajórakományt. Az eszkimó munkás ember, élete szakadatlan küzdelem a megélhetésért, amelyet a természet jeges hatalmából kell kicsikarni. Természete nagyon takarékos, mert sohasem pocsékolhatott semmivel. Háziállatjaival barátságban, szinte családiasai! él együtt, de a fehér ember közelléte nagyon megváltoztatja mindennapi életét. A legboldogabbak még a Hnelson-öböl nyugati részén meghúzódott eszkimók, akiket soha senki zavart meg vadászterületeiken. Itt igazán beigazolódott az a tétel, hogy a primitív emberek teljes boldogságban élnek, ha nem részesitik őket a civilizáció úgynevezett áldásaiban. A kunyhóik, ahol télen sokszor mínusz hatvan fokos hidegben meghúzódnak, valóságos hóbariangok. E barlanglakásokban sötét van és mécseseikben a rénszarvas bája ég. De a kietlen, zord környezet megkímélte őket attól, hogy a nyerészkedés vágyától hajtott fehérek rájuktaláljanak és családi boldogságukat így tönkre tehessék. Mert ahol az eszkimók erkölcsei megromlottak, ott mindig kóborló fehér hajósnépség is járt. Ezeknél az északi népeknél nagyon különös vonás, hogy minő megvetéssel vannak az élettel szemben. A halálozási arányszám igen magas, de ennek nem csak természetes okai vannak. Sok az öngyilkosság is, baleset is, az éhség is pusztít, de például az ujszüiöt leánygyermeket is megfojtják, ha felesleges és az öregeket közös elhatározással felakasztják, mert „aki nem érdemli meg az eledelt, az minek éljen?" Kétségtelen, hogy ez a Iegbar- bárabb eszkimó népszokás, de erkölcsi életükben a fehér ember beavatkozása tragikusabb volt. történetekből állanak. A legkülönösebb történetek egyike, amelyet Gardiner és Beatty egy meglehetősen hézagos szövegű papirusz tartalmából merítettek, az igazságnak a hazugsággal való küzdelméről szól, mely úgy látszik, olyan régi keletű történet, mint maga az emberiség. A papirusz tartalma szerin-t, amely egyébként híven tükrözi vissza az óegyiptomi népek felfogását, az Igazság és a Hazugság két fivér, akik az istenségek kegyeiért versengenek egymással. A versenyben természetesen az Igazságnak kell elbuknia és gonosz fivére megvakítatja őt, majd kivezeti a sivatagba, hogy ott az oroszlánok végezzenek vele. Könyörületes emberek azonban megsajnálják a megvakitott Igazságot, kerülőuíakon elvezetik egy idegen városba, ahol a boldogtalan ajtónálló lesz. Csendesen múlnak itt a világtalan Igazság napjai, az istenségek megsajnálják és a családi élet meghitt boldogságában részesítik a vakot. Évek múlva, amikor az Igazság kisfia felferdül és értesül atyja tragikus sorsáról, erős fogadalmat tesz, hogy bosszút áll atyja megvakit tatásáért. Hogy milyen módon hajtja végre fogadalmát a fiú, összes részleteiben nem derül ki a papirusz hieroglifáiból. Beatty és Gardiner mindössze azt állapították meg, hogy a feljegy zés elvben egy nyájról esik szó, amelyet az Igazság fia a legelőre hajt és olt találkozik a Hazugsággal. A Hazugság szemet vet a fiú nyájának hízott ökreire és egyet el is rabol közülök. A fiúnak sem kell több. Felkeresi és felelősségre vonja a Hazugságot ős olyan ökröt követel vissza az elrabolt jószágért, amely nagyságra nézve vetekszik az Ammon- tó és a papirusz-bokrok közötti távolsággal. Amikor pedig a Hazugság azzal pirít rá, hogy ilyen óriási ökör nem létezik, a fiú az istenségek itélőszéke elé hurcolja a Hazugságot és példás büntetést kér reá az Igazság nevében. A történet befejezése valóban a Hazugság bünhődéséről számol be és Gardiner, aki kommentárokkal is ellátta a Bibliotheca Aegyptica kiadásában megjelent történetet megjegyzéseiben kiemeli, hogy az ókori tépek fejlett igazságérzékéről szolgáltat példát a kis mese. A hazugság ugyan egy ideig diadalmaskodhat az igazság fölött, végül azonban mégis az igazságnak kell győztesen kikerülnie az ellentétek küzdelmeiből. (B-y B.) V*-------M-------------' " Fo gy az eszkimó és egyre több a fóka — A sarki vadásznép eredete és élete Északon minden rendben van most is. A világválság gazdasági következményeit csak az eszkimóknak sikerült megúszni. De ez-is akaratlanul történt, mint ahogyan a messzi Északon a természet még mindig erősebb volt, mint az ember. De a világ változik és az eszkimók is változnak, ami azt bizonyltja, hogy az ember bármennyire is elszigetelten él, még sem szakadhat el a civilizáció ólamlÁneárói, Igaz azonban, hogy az eszkimók száma csökkenőben van. Labrador tágas jégmezején teljesen kipusztultak, a Iiudson öblében is megfogyatkozott számuk é? ahol még a regi létszámban maradtak, ott is nagyon nagy a vérkeveredóa. Az eszkimók hőskorukban is alig voltak negy- venezren, manapság azonban már csak harminc- négyezer fókabundás 61. Ez a szám csekélynek tűnhet, de betegség az „uj" erkölcsök nagyban hozzájárultak a faj pusztításához. Csak a megközelíthetetlen sarki tenger védett öbleiben élnek még a kemény ősök hamisítatlan utódai. Ezek ma is csak rozmárokra, fókákra vadásznak, de az alaskai meg a kanadai utódok már csak prém után mennek és kimondottan kereskedelmet űznek vadászzsákmányukkal. Gröniandban pedig kőházakban laknak, templomuk van és postájukon leveleket is adnak fel. Ezeket az utóbbiakat azonban már a tuberkulózis is kikezdte, de az utolsó évtizedben eredmóny- nyel sikerült leküzdeni a veszélyes kórt. Hogy kerültek ide az eszkimók? — ez a kérdés már nagyon régen izgatja a kutatókat és N&nsen véleménye szerint csakis eltévedt „európaiakról" lőhet szó, akik miután élelmük, felszerelésük elfogyott, a környezetükhöz voltak kénytelenek alkalmazkodni. A skrealingek nemzetségéből igy teremtődtek az eszkimók és bár életkörülményeik sokban kénytelen volt a környezet adottsága szerint fejlődül, mégis szokásaikban nagyjából a fehér mintát követték — ha öntudatlanul is. Hiszen még a befagyott fehér hajósoknak is az eszkimókhoz kellett alkalmazkodniok, ha itt akartak élni és igy könnyű elképzelni, hogy az eszkimók mindennapi élete örökös egyformaságban zajlott le, ha a természet önkénye ellen nem kellene harcolniok. Persze többféle eszkimó él. Kanada ködös sarki tájain vannak jógkunyhók, amelyeknek lakói a legnagyobb szennyben tengődve várják a tél múlását, míg Alaska udvarházaiban villanykörte mellett olvasnak az eszkimók és vaságyakban alusznak, fehérneműt is ismerve. Jellemük is annyira elütő, hogy nehéz őket egy ugyanazon faj leszármazottjainak elképzelni. Rasmussen, a híres kutató is azt hiszi, hogy ezek a „szőkék" bizonyos biológiai okoknak a következményed. De a legendák még ma is élnek és sok jel arra vall, hogy az eszkimók valahonnan Ázsiából, valószínűleg Szibéria keleti sarkaiból indultak el Északra portyázni. Persze, ezt sem jószálltukból tették, hanem erősebb törzsek zaklatását akarták csak kikerülni. Kanada északi folyóinak völgyében sok helyütt találtak nyomokat, amelyek kétségtelenül bizonyítják, hogy a szegény eszkimóknak eszük ágában sem volt fent a jeges mezőkön fagyoakod- ni. ök is örültek volna a zöld erdőknek, de az indiánok elkergették a vándorló nyomorultakat. így azután az általános éhség, életveszély és örökös rettegés kiüldözte őket a kényelmes világból és mint az olyan ember, aki hátat fordit e mesés világ nak, — az eszkimók is leszámoltak az önző gyönyörűség küzdelmeivel és kivánszorogtak a jeges partokra, ahol legfeljebb a jegesmedve orra — ha —zavarja őket Rasmussen kétütemű nagy eszkimó-népvándorlást különböztet meg. Az egyik Alaskából indult el él egészen Grönlandlg csábította a vánszorgó- kát. Az alaskai telepeket azután a mindinkább északra szoruló indiánok foglalták el. De az i*t föltárt bányák ásatásakor ugyanolyan eszközöket, kőedényeiket és fegyvermaradványokat találtak, mint Gröniandban, ami kétségtelenné teszi a közös múltat. A megtalált csontvázak azt is tanúsítják, hogy a két-háromszáz évvel ezelőtt ólt eszkimóknak magas termetük volt, ami ma már nagy ritka ságszámba megy. Az ősi kunyhókat is másképp ké pezték Akkortájt a rénszarvas meg a fóka bőrét földdel fedték be és úgy építették az ajtót, hogy az délnek fordult. Ma azonban sokszor a hóba ássák be magukat és inkább fölöttük fuj el a szél. Megfigyelhető az is, hogy áz előőrsöket mindég nagyobb csapatok váltották fel és igy terjedtek bele a grönlandi sivárságba, ahol kgémkabbao lakA.z ügyész vádinditványa a Schultheiss bün- perbeu. Berlinből jelentik: A Schultheiscs-Patsen- koffer részvénytársaság igazgatóinak bünperét két hét óta lázas érdeklődés mellett tárgyalja a berlini biróság- Á bizonyítási eljárást már tegnap bereíkesztették és ma délelőtt az államügyész megtette vádinditványát. Az államügyész Fűnk© vezérigazgatóra egyhavi fogház ét, tízezer márka, Kuhliüey vezérigazgatóra kéthavi fogház és tízezer márka, Soberheim dr.-ra mérleghamisítás miatt négyhavi fogház éa tízezer márka, Pentzüs. vezérigazgatóra ugyanilyen címen háromhavi fogház és tízezer márka, a vállalat prospektusa utján elkövetett csalásért pedig hathavi fogház és tízezer márka, összevonva héthavi fogház és huszeze. márka, Ludvvig Katzeuellenbogcn, a társaság elnökére mérleghamisítás, hűtlenség és csalás címén egyévi és halhavi fogház, valamint ötvenezer márka büntetésképpen való kiszabását indítványozta. - .......... — Furcsa bonyodalom egy eredeti Fraaa Hals-kcp és másolata körül. Bécsiből jedeu- lik: A bécsi ós a nemzetközi művészi körökben nagy izgalommal tárgyalják azokat a valóban különös bonyodalmakat, amelyék egy eredeti Fraiiz Habs-festvény eladásából származtak. A festményt pár évvel ozelölt egy bécsi ügjrvéd kínálta eladásra ós az-t állította, hogy a nagyériékü portré egy arisztokrata család tulajdonából való. A kép iráni műkereskedői körökben nagy érdeklődés mutatkozott. Mielőtt azonban a festméuyt megvásárol Iák volna, tulajdonosa, egy osztrák arisztokrata, másolatot készíttetett a képről, mert nem akarta, hogy családja tudomás! szerezzen a remekbe készül portré érték esi léséről. Az üzlet azután létrejött és a Franz Hals- kép uj tulajdonosának birtokába ment át. Nemsokára Ilire terjedt a műkereskedők körében, hogy Svájcban „ugyanazt" a Frana Hale-képet kínálják megvételre, amelynek becslési ára Bécsben 8.000 fontsterling volt, mig Svájcban 300.000 frankért kerestek rá gazdiát. Csakhamar kiderülik hogy nem egy, hanem két Frainz Hals-képről van szó, melyek közül csak az egyik valódi, a másik hamisítvány, illetve másolat, de hogy melyik a valódi és melyik a másolat, azt a szakértők még nem tudták megállapítani. Amint est megállapítják, megindul a pereskedés a műkereskedők, illetve a két Fraoz Ilais-kép eladója között, mert annyi már most bizonyos, hogy a hamisítvánnyal csúnyán becsapták a« egyik műkereskedőt,
