Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-03 / 52. (2865.) szám
4 15>32 rnárdua 3, eajitö-i tök. Egy a háromszáz ellen Aljechin világrekordja a handicap-szimultánban Paris legnagyobb sportszenzációja Paris, március 2. A& elmúlt napokban a lapok beszámoltak arról a nagyszabású teljesítményről, amelyet Alexevics Aljechin, a sakkozás világbajnoka Párás egyik sakk őrében hajlott végre. Aljechin Parisban felállította a handikap-szimuI tán világrekordját. A handikap-s zi múltán a tömeg játéknak egyik legnehezebb és sakkbeiileg is legértékesebb produkciója. Abban áll, hogy a mesterjátékos több táblán tanácskozó ellenfelek ellen játszik egyidejűleg. A gondolkodásra nem áll korlátlan idő rendelkezésére egyik félnek sem, hanem úgy a szimultánozónak, mint a vele szemben ülő tanácskozóknak bizonyos idő alatt meg kell tenni az előirt lépésszámot. Miután a számúit ónozó a körbejárás következtében sok időt vészit, tanácskozó ellenfeleinek nagy időbeli előnyt biztosit. A handi- kap-szimultán mutatványban idáig egyetlen mester sem szokott sok játszmát vállalni. Spielmann kultiválta leginkább az ilyenfajta produkciót, azonban ő is legfeljebb hat-nyolc táblán küzdött egyszerre. Aljechin most Parisban szenzációs világrekordot állított fel, egyszerre hatvan tábláin mérkőzött és minden egyes táblánál öt-öt erős ellenfél tanácskozott. Az érdekes produkcióról Paul Block, a kitűnő tollú újságíró a következőket írja: Vasárnap délután. A Hotel Olaridge ünnepi termében igazgatják az asztalokat, de nem banketthez tologatják őket össze. Az asztalok dekorációja egyszerű. Sakktábla, rajta a figurák, amelyeket már felállítottak a békés ütközetre. Ugyanazon a helyen, ahol néhány évvel ezelőtt a párisi művészek és irók Max Reinbarátot ünnepelték, ma egy tornát fograk megvívni, amelyben egy küzdő'háromszáz derék ellenféllel szemben lép fel. Az egy küzdő a sakkozás világmestere, Aljechin. Háromszáz ellenfele a párisi szakkörökből reg- rutálődik és öt játékosból álló csoportokban hatvan tábla mellett oszlik meg. Az asztalok hosszú sorban állanak egymás mellett. Minden asztal fölött lelóg a termen végigvezetett drótfonalról a tábla száma é3 egy vörös pajzs, amely a játékosok egyesületét jelzi. Szép nevek vannak közöttük, mint például Astarte, Fou du Roi, Dame Blandae, Philidor, Cercle de la Regence. A legtöbb egyesület azonban beérte azzal, hogy csupán csak a kerületet jelzi a táblácskán, amelyből « torna lovagjai összeverődtek, vagy pedig azokat a privát szempontokat, amelyek a ta- nácsokzéesapatot egybehozzák, öt csinos fiatal leány ül az egyik tábla mellett és a tábla fölött ez a cimer leng: Moins de Vints áns, egy másik táblánál viszont öt egyenruhás férfi, ezek a tengerészeti repülők elite- csoportjából valók. Vannak olyan csoportok is, amelyek passzionátus sakkozó családokból verődnek össze, az egyik család például a Glüeksburg família, amelyben egy hölgy és négy férfi tanácskozik s ennek a csoportnak szerencséje is van, mert egyike a hat győztesnek. Nagyon sok sakk-amazón van a küzdők között, egészen egyszerű leányok és festett arcú, ruzsozott ajkú, igen értékes toilet- teben díszelgő elegáns nagyvilági hölgyek. A férfijátékosok is a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból verődtek össze. Diákok, kereskedők, katonák, hajóskapitányok, tudósok, arisztokraták, monoklival a szemükön, szömmel] át ha tói ag, valamilyen előkelő klub tagjai és vadóc kölykök, kócos hajjal, széles kezekkel, az előváros egy bolsevista kávéházának törzsvendégei. Egymás mellett ülnek kommunisták és arisztokraták, jobboldaliak és baloldaliak, fiatalok és öregek, férfiak és asszonyok és nem robbannak ki az ellentétes világnézeték. Ma más harcról van szó. Az egyik legérdekesebb csoport a kilences jelzésű asztal körül gyűlt össze. Az asztal fölött a jelzőtábla a nagy Philidor nevet viseli. Öt férfi, valamennyi csöndes, szolid, átszellemült arcú. Valószínűleg igen finom körből való emberek, amely elzárkózik a viharos modern világgal szemben, öt tekintélyes ur, régi divatai fekete öltözetben, hófehér fehérneművel, akár királyi audienciáról jöhettek volna. Az egyik magas és előkelő alaknak olyan feje van, mintha miniszter volna a második császárság idejéből Emellett az asztal mellett nincs szomszédos asztal, kiemelték az asztalok sorából és egy külön sarokba tették. Egyidelg figyeltem a játékukat, a nemes lovagok óvatosan és simán játszottak, anélkül, hogy hibát követtek volna, vagy valamit kockáztattak volna, valószínűleg remis lesz a játszma. A háttérben a magas estradon a folografáló apparátusokat szerelték fel, amelyeknek ezt a történelmi ütközetét meg kell örökíteniük a fii mszámára is. Tnlajdónképpen nem érijük, bogy a gondolkodó játékosoknak mozdulatlansága hogyan adhat hatékony íiknképet. De az aktuális érdeklődésnek igaza van. Minden, ami létezik és ami érdekes, filmen örökítendő meg. A technika el tompát ja az ember érzékét az érzelmi benyomásokkal szemben. % A Parisban divatba jött úgynevezett aktuális mozik egyikében a nézők tapsolni kezdtek, a miikor egy japán boraiba becsapott Csapeibe. A tetszésnyilvánítás természetesen nem a háborús teljesítménynek, hanem a gyors pénz- szolgálatnak szól. A Hotel Claridge termében nem kell bombáktól tartanunk, de hirtelen vakító fényláng kápráztatja a sakkjátékosoknak és a publikumnak a szemét, Aljechin belépett. Ott áll a kamaté urai között az asztalok első sora előtt és nyugodt, meg megelégedett mosoly az arcán, mintha az a teljesítmény, amelyet most kell végrehajtania, jámbor, tréfás mutatvány lenne. Tessék kérem meggondolni: hatvan sakkjátszma háromszáz ellenféllel szemben s minden táblának tizenöt perce van a meggondolásra, inig az aritmetika szerint Aljechin minden lépésére csupán 15 másod- percnyi idő jut. Nos, ugylétszik, Aljechinnek megvan ehhez az idege. Olt ál! a magas, szélesvállu ember, önbizalom sugárzik az arcán, inkább sportembernek néz ki, mint gondolkodónak. A széles, erős fej, az egészséges állcsontokkal és a friss arcszinnel, egészen elüt a sakkjátékos típusától, ahogy az átlagpolgár az igazi sakkozót maga elé képzeli. Egészen más ez a MADRIDI II Madrid, február vége. j PUERTA I)Rté SÜL A Nap Kapuja. Ez a hatalmas tér a spanyol főváros szive, legforgalmasabb, ha nem is legelőkelőbb negyede. A tizenhatodik századig csakugyan kapu állt itt, napkeletre néző fronttal, a kaput lerombolták, a tér azonban megmaradt a város központjának, legérzékenyebb pulzusának, amit úgy is kell érteni, bogy az összes politikai nyugtalanságok színtere. Itt robbantak az emlékezetes bombák XIII. Alfonz és Ena királyné esküvője napján,1 itt tartotta az anarchista a próbákat a merénylet' előtt nap-nap után — narancsokkal... s innen s*oktak kiindulni ma is az uj köztársaság zavargásai, rögtönzött népgyülései... bár a forgalom, a tolongás, taxik és villamosok tömege a leg- bé-késebb napon is agy kavargó-lármázó nép- gyűlés ... Akik az általános zűrzavarban nyugodtak, változatlanul higgedt-méltóságosek: egyedül a szamarak. Rengeteg van belőlük egész Spanyolországban s ügyességüket, okosságukat nem győzi bámulni az ember. Burro-nak hívják, amit már csak azért is jó megjegyezni, nehogy igy egyszer — vajat kérjünk! Szegény csacsira háramlik itt a legtöbb munka, mindenki rászorul s különösen délen a legfőbb adás-vételi érték. De azért nem bizza el magát, egykedvűen húzza a legnagyobb autóforgalomban is a gyümölcsökkel, zöldséggel megrakott, ernyős talyigákat, a carros-okat, cipeli a bibliai hatású olajos és borostömlőket, lovagoltatja a gyapjusálat szájukig csavaró „caba,leros’‘-okat... s előírás szerint magától jobbra tér az utón . a tülkölésre, még csak a fülét sem billentve hátra... A szamár csakugyan csak ott szamár, ahol a gazdája az. MADRIDI KÁVÉHAZAK Rengeteg van belőlük, talán több is, mint Pesten, de berendezésük, hangulatuk egészen más. A pesti tükröe-márványos luxusnak nyoma sincs bennük, zene nincs, újság nincs s az a bohé- mes könnyedség, szinesség is hiányzik, ami a párisi cafékat olyan kedvessé teszi. Zsúfolva vannak állandóan, mégis sivárak, kopárak, unalmasak, ahol az idegen néprajzi tanulmányokkal 6e igen szórakozhat. Ebéd-vacsoraidőben — egy asztalra borított 6zervétával — a legtöbb átvedlik restauranttá; sokban csak hideget: homárt, halat, majonézéé galálafélét, sonkát, aszpikos tojást lehet kapni s ezek többnyire csemegeüzletek is, szabályszerű pulttal és segédekkel, akik különösen este alig győzik a csomagolást. Európa legpompásabb gyümölcskereskedései kétségkívül Madridban vannak s merném állítani, hogy delikatesz-boltjai is felülmúlják a párisiakat. Legjellegzetesebb figurája a madridi — és minden spanyol — kávóbáznak a kávét szervírozó pincér. Folyton jövő-menő fehér-kittlis, fehér,- kötényes ember ez, aki két kezében állandóan két hatalmas cinnkannát cipel, mint a kertész, aki jobb és balkezében lógat egy-egy locsolót, — a két ibrik csakugyan olyan formájú és olyan hatalmas is. Ezt a két kancsót hozza asztalodhoz a pincér, ha kávét kérsz... és előtted tölti be a magas, talpas pohárba, előbb a kávét, eztán a tejet; a kávét addig dönti, mig nem szólsz, hogy no most jöhet a „lccho“, vagy mig fel nem világosítod: Puro! Tisztául... s közben ott lóg szájában az ujjnyivastag, önsodort cigaretta, koromfekete kanáriszigeti dohányból, ami olyan erős és orrfej, mint Las-kernek finom, ideges filozófus koponyája, vagy Casablancának. művészi fi- ziognómiája. Ez az Aljechin jól trenírozott, modern ember, valódi mester, nem csupán a sakk figurákon uralkodik, hanem még nagyobb fensőbbsógigel uralkodik az idegein. Barátságos mosolygással kezdi meg körvándorlását. Gyors lépésekben megy egyik asztaltól a másikig, mindenütt a világos bábokat vezeti és ameddig követni tudom, valameny- nyi táblán a klasszikus megnyitó lépéssel, a királygyaloggal (e2—e4) kezd. Végigmegy a soron, újból kezdi, valószínűleg tizkilóiméter hosszú lesz az a menetelés, amit neki ma a sakktáblák mellet t meg kell tennie. De egyetlen manőver sem köti le hosszú időre. Egy pillantás a táblára s már megvan az ellenlépés. Tizenöt perc múlva már megkezdődik az uj körül és igy folyik tovább csalhatatlan biztonsággal. Ez az ember a tömegjátékban gondolkodó automata, lelkes gép, szenvedély és fáradtság nélkül. Csak egész ritkán történik meg, hogy néhány másodperccel hosszabb időre áll meg. Egy alkalommal Mailre Glücks- burg asztalánál megtorpan, előrehaijlik és az asztalánál ülő hölgy nevelve néz fel rá, de már koppain a huszár a táblán és Aljechin újabb asztalhoz kerül. NOTESZ facsaró, hogy a legzordabb bagó is rózsalevelli Abdul’nh hozzáképes-! Elképzelhetetlen az a Lejeskávé-mennyiség. amit a jó spanyolok bevesznek! Ez itt a nemzeti ital, a nap minden szakában — nyolc kocka cukorral! Ez rémes, a feketéjük viszont kitűnő, a legutolsó lebujbán is, ahol villanyzongora recseg s a mont- martreieknél sokkal aufentikueabb apacsok táncoltatják legkevésbé se andaipiroskai Carmen- jeiket.... A spanyol mulatókról — egyébként — jobb nem is beszélni. A legtöbben asztal, vagy páholy sincs, csak hosszú fapadok, ahol a nézők úgy ülnek egymás mellett, akár az iskolában s — egy pohár tejeskávé mellett „dorbézolnak" hajnalig — erre való a padoknak ravaszul felcsapható szegélye. A műsor: csupa ének és táncezám... fl annál gyengébb, minél kevesebb ruha van Illetékes Senorén. Még a „valódi” spanyol táncok se különösek, akármelyik pesti kabaréban is „spanyolosabbat” látni, legfeljebb, hogy itt jobban tudják kezelni a kasz- tanyettet, ezt a roppant komplikált műszert, amit szinte matematikai pontossággal kell a ritmushoz szabályozni — szóval: inkább hideg fejet követel, mint azt a bizonyos „tüzes temperamentumot”, ami különben is egyike azoknak a téveszméknek, babonáknak, megrögzött ráfogásoknak, amiket a külföld erről a nagyon sokarcú országról hirel — egész könyvecskét lehetne összeállítani, minden mondatát igy kezdve: Nem igaz, hogy... SPANYOL TEMETÉS Napi látvány: ezüstözés-nélküli, díszes faragása gyászkocsi, benne komor-fekete, iádaszerü koporsó. A kocsi előtt rendszerint nyolc ló, mindegyiken szalónkabátos, fehérparókás, háromszögkalapos gyászherold s négy-négy ilyen a kocsi két oldalán is. A cilinderes gyászolók sora igen rövid, mert errefelé csakis a férfiak mennek a halottal a temetőbe s csakis a legközelebbi hozzátartozók. A gyászmenet szokatlanul gyorsan, szinte galoppban vágtat, a heroldok szinte futnak a kocsi mellet! s a járókelők már messziről kalapot emelnek a menet előtt. Legkülönösebb az utolsó szertartás. Miután a rövid ceremóniának vége s a koporsót kivitték a sivár, virágtalan temető felásott gödréhez, a fedelet mégegyszer leemelik, mégegyszer gondosan megvizsgálják, nem történt-e valami: elcserél és vagy tetszhalál?... csak azután eresztik le a koporsót a sírba. A spanyol temetők a városon kívül fekszenek 6 ugyanolyan ápolatlan, elhagyott kősivatagok, akár az arab vagy török sirkertek. Ahogy a mohamedán sohase jár ki elhalt kedveseihez — mert hisz az mór úgyis jő helyen van —, úgy a spanyol is átvette ezt a keleti fatalizmust és nem látogatja elhunytjait — innen a régi spanyol szólásmód: milyen elhagyottak a halottak! Annál hosszabb és szigorúbb a gyász otthon. — Itt, ahol az egész életnek alapja és gyökere a család, oly mélyen és oly sokáig gyászolnak, oly hosszú ideig hordják, nők, férfiak a gyászflórt, hogy az idegennek csaknem az az érzése, mint nekem Szicíliában, mikor először jártam ott s megpillantva a minden kapun, üzletajtón feketélő halotti jelentést (érthető, hiszen két évig is illik ezt kiezögezve tartani!), azt hittem, legalább is valami középkori pestis pusztít a városban s ijedten tovább akartam állni... TÖLGYERDŐKBŐL — PEZSGŐSDUGÓK Az idegennek, aki kiautózik a városból, az ut mentén különös erdőségek szúrnak szemet. — Eltelik egy óra, eltelik a másik óra, már hat óra, de még egy táblán sincs döntés. Az a kövér parókás ur már izzad idegességében és a büíffethez megy, hogy megigya a harmadik palack evianját. Aljechinen nyoma sincs a fáradtságnak. Bélint ismerősei felé, meghajlik az egyik hölgy előli, részvéttel csóválja a fejét, az egyik húsz évesnél fiatalabb hölgynek barátságos elismerő szavakat mond és menetel tovább. Pontosan délután hat órakor letörhette az első ötöt. Egy asztal kikapcsolódik, a játékosok feladják a kilátástalan küzdelmet. Nyomban rá egy másik csoport felé hajlik: remis? A játszmát döntetlenné nyilvánítják, a játékosok diadalérzettel kelnek fel. Éjfélkor még húsz játszma folyik. Egy órára már minden elkészült, Aljechin 37 jász,mát nyert, 17 játszma dötetlenül végződött, mig hat játszmában ellenfelei győzedelmeskedtek. A mester jobban kitartotta a mutatványt, mint a publikum. Sok néző lett sakk-matt. Aljechin megelégedetten nevet és a 35-ik cigarettájára gyújt. — Nem fáradt-e ? — kérdezi egy riporter. — Egyáltalán nem, — nevet Aljechin és kicsillannak fehér fogai. — Most veszem azonban észre, hogy alaposan éhes vagyok. Nyílt szájjal nevet, éppen úgy, mint ahogy a küzdelem egy más embere, aki szintén sportember, nevetni szokott: Tardieu. De Aljechinnek valami előnye van Tardieu fölött, ő ugyanis azt mondja, hogy tulajdonképpen költő és az a célja, hogy a sakkiátszma poézi- sát felfedje. Ez a törekvése sikerülhet, tényleg úgy néz ki, mint a modern győzedelmeskedő. Gyönyörű zöldlombu. duskoronáju tölgyek, amiknek a dereka csupasz, mintha a kérget végig lehántotlák volna róluk. Furcsa megtudni, hogy ezek a dugóíák... s mi dugóerdőben járunk, — a hires parafatölgyek közt, amiknek háncsából a világ legelsőrangubb parafadugója készül. Persze, persze ... még Genfben koccintgatfam egyszer egy spanyol diplomatával, aki nagyon büszke volt. hogy a finom italnak nem kevésbé finom dugói tőlük erednek... azt is elárulva, mennyi az export ebből az elsőrendű közszükségleti cikkből — Magyarországra? Azóta bizony — mindenütt hallom a panaszt Spanyolországban — igen lecsökkent a világ pezsgőző kedve s vele a parafatermelés is. különösen Kataióniában, melynek a textiliparon és oliva- produkción kívül a dugőgyártás volt a főjövedelme. Azt mondják- ez a körülmény is hozzájárult a spanyol munkáselégedetlenséghez.... közvetve tehát: a forradalom kitöréséhez. Hiába, a politikusok sosincsenek a helyzet magaslatán. Annyi jAtanáesofc, ellenszert, védekezést hallani itt is. ott Ls a revolució ellen — de azt még egyikük se javallottá: igyunk több pezsgőt! MEGYEKY ELLA. — Expedíció megy Kashmlrba, az emberi faj eredetének tanulmányozására. Londonból jelentik: Az amerikai Yale-egyetem kutató expedíciót küld Helmut de Terra tanár vezetése alatt Kasihmirba az emberi faj eredetének tanulmányozására. Az expedíció a nyarat a Hi- maláyák dombos vidékén és Ladakhban fogja tölteni s télig be fogja fejezni munkásságát. De Terra tanár nézete szerint Kashmir faunája hasonlít ahhoz, melynek közepette a hires „jávai ember“t találták Közéáső Jávában. — Nyitra város közgyűlése. Nyitrai tudósiónk jelenti: A városi képviselőtestület tegnap délután tartotta rendes bavi ülését Kulisek városbiróhelyet- tes elnöklete alatt. A güyléeen fgglalkoztak a nyitrai légszeszgyár és villanytelep ügyével, melynek az adott aktualitást, hogy a város beleegyezése nélkül eladták a telepet a Déíszlovenszkói villamos- müveknek. A város ugyanis hosszúlejáratú szerződést kötött annak idején a teleppel az áramszolgáltatást illetőleg, mely szerint a vállalat csak a város beleegyezésével cserélhet gazdát. Tekintettel arra. hogy a város az eladásban a szerződés megszegését látja, előrelátható, hogy súlyos komplikációk fognak felmerülni a szerződésben foglalt városi kötelezettségek teljesítése kérdésében. Ugyancsak foglalkoztak a nyitrai villanyárak ügyével is, amennyiben a villany árának leszállítása érdekében foytatott tárgyalások nem vezettek eredményre. A képviselőtestület most elhatározta, hogy választott biróság elé viszi az ügyet. A város a maga részéről Kulisek Kulisek Rezsőt és Svoboda Ja- roslav dr.-t küldi ki a választott bíróságba. Elhatározta a képviselőtestület, hogy a sör és egyéb szeszesitalok után külön városi pótadót fog szedni, amelynek magasságát a következőképpen állapították meg: sör után 10 fillér, szesz után S0 fillér, pálinka után 40 fillér, egyéb szeszes ital után 60 fillér lesz az uj adó literenként. A város reméli, hogy az adónem bevezetésével jelentékeny bevételi forásra talál. Ugyancsak elhatározták, hogy az ingatlanforgalom után 10 százalékos községi illetéket fognak kivetni. A közelmúltban mega'a- kult Zobor épitőszövetkezet. azzal a kívánsággal fordult a városhoz, hogy a vízvezetéki hálózatot terjesszék ki a zobori területre is. A képviselőtestület rövid vita után elfogadta oz indítványt és elhatározta, hogy a 170.000 korona kiadást jelentő munkát elvégezteti, mert a szövetkezet hajlandó 50.000 koronával hozzájárulni a munkálatok költségeihez. A vízvezeték kibővítésének föl!munkáit, szükségmunkaként fogják hindui.
