Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-22 / 68. (2881.) szám

XI, évf. 68. (2881) szám * &e$fls3 « 1932 márciu^^2 - \-.^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. A képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.-KÍ. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja FELELÖS SZERKESZTŐ DZURANYl LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága 11„ Panská ulice 12. II, emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal? Prága IL. Panská ulice 12. Ili emelet, * Telefon: 34134. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP. PRflHfl Mit akar közöttünk ez a szellem? rög a föld, ellentétes szélviharok süvöltenek (A Goethe-ünnepekre) Európa idézi Goethe szellemét. Most imi vagyunk az öreg, kiábrándult Fausztok, tele nyúlós szerencsétlenséggel, (bánattal, elégedetlenséggel s valami felfris­sít őt várunk, mert így neim mehet tovább. Áttamultuk a világot és nem tudtuk megfé­kezni nyers energiáit. Várjuk Grétéként, az üdítőt, a bizalmat visszaadót, a boldogság zálogát. Valami szellemi Gretchent, aki le­vezeti kiábrándultságunkat és nyugtalansá­gunkat. Titokzatos Meiphistophelesek ekkor meg­mutatják Jofhann Wolfgang Goethét, az egyik legtökéletesebb embert, aki élt. Egy .pillanatra ő Európa-Faustnak Gretdhene. Egy pillanatra megnyugszunk és valami él­tető melegség járja át szivünket, ha erre az embertársra nézünk, akinek szelleme annyi vigasztalót és lelkesítőt ad. Ben no látjuk a tökéleteset. Azt, aki érdemessé tudja tenni az élletet. Azt, akinek iskolája és vezetése kivin né a testet és a szellemet a csüggedt­ségből és a káoszból. Azt, aki fiatallá tesz, mert kiegyensúlyozó bölcsességével felfris­síti az emberi szellem elaggott hormónjait. Maradj oly szép vagy, pillanat 1 * Ma száz étve halt meg Goethe. Az évfordu­ló alkalmával minden országban megkísér­lik a nagy szellemek hívei, hogy életre hív­ják és G re tehénként odahelyezzék ideálnak a káoszban, a nyomorban és a kétségbeesés­ben hiába töprengő öreg Európa elé. Ritkán van kiöltői jubileumnak annyi szimbolikus jelentősége, mint ma a Goethedinnepeknek. A legnagyobb európai szellemet ünnepeljük az európai szellem legnagyobb nyomorának pillanatában. A tündöklést a nyomorban. Ki meri tagadni, hogy ez a szomorú an ti tézis még akkor is hatni kénytelen, ha egyébként semmi közünk a költőhöz és oeuvre-je nem Irta: SZVATKO PÁL dr. Proust, az angol, amit Joyoe Galsworthy, Yeats, egyaránt az ő szellemének tiszteletét tükrözi. Ez mégis jelent valamit. Nem. mindig volt igy. Schiller és Goethe szelleme sokáig vetélkedett az elsőségért a németek Ítélkezésében és a XIX. században a rajongó és patetikus Schiller gyakran le­győzte a realista és hidegen objektivnek látszó Goethét. 1849, Goethe születésének századik évfordulója, csaknem észrevétlenül múlt el a német és a világ-reakció tobzódá­saiban, mig 1859, Schiller születési évfordu­lója, egyenesen megőrjítette a feltörekvő, az ál-szépségekbe és álpátoszba öltözködő kis­polgári Németországot, mely Schillerben látta a nagy, az egyetlen géniuszt, a germán ,tisztaság', ,elmélázás‘, ,idealizmus* és er­kölcs* megtestesítőjét. Így tartott ez 1905-ig, amikor utoljára lobbant föl a költő halálá­nak századik évfordulóján a Sdhiller-rajon- gás görög tüze. Azóta Goethe egyre határo­zottabban az élre tör a német szellemiség- ben. Először a tudósok és az Írók vették •észre. A haladó politikusok (holott Goethe ,reakciósnak* számított és sokáig heined és bőrűéi szemmel néztek rá a baloldalon). Azután a külföld figyelt fel rá: Franciaor­szág. A németek sok, hazájában félreismert költőt fedeztek fel nagy beleél ni tudásukkal: ők ajándékozták a világnak Shakespeare-1, Wilde-t és Romáin Rolland-t — s talán az egyetlen nagy német zseni Goethe volt, akit a XIX. századiban — de már életében is — a külföld jobban becsült, mint a német spieszbürgerség. Napóleon látni kívánta, Lord Byron a hatása alatt irta meg Mau- fred-járt — s emlékszem, egyik párisi taná­rom mély meggyőződéssel mondotta, ami­kor Goethe realizmusát elemezte szemben a német idealizmussal, mért ékességét szem­ben a német szertelenséggel, klasszicizmu­sát szemben a német romantikával: ennek a zseninek a franciák között lett volna a he­lye. Egyébként ezt állította Madame de Stael is. Bárhogyan vau, Goethe érvénye egyre foko­zottabb mértékben nyomult elő s a köztársasá­gi Németország szinte már szellemi apjának tekinti. A „Weltbürgertum** az, amit kiele­mez belőle. A szellem szuverenitásának elve A túlzások lenyesése. A polgári erények fel­mag aszta lása. Nagyon illetékes német tudós mondotta, hogy Steresemann politikája és Goethe világnézete ekvivalens fogalmak. Lehet, hogy igaz. De külsőleg a mai Német­országban és a mai Európában egyetlen atom sincs, ami olyasféle volna, mint Goethe kiegyensúlyozottsága és harmóniája. A száz­éves halálozási évforduló megünneplése a legnyugtalanabb és a legkaot'kusabb korba esik* A weimari csendes kripta körül diibö­át a jajgató világon, Wal-purgis éjének borzal­mai elevenednek föl, minden ideges, minden nyugtalan, minden haláltváró, minden ellen­sége*. A legprimitívebb életlehetőségekért folyik az élet-halál harc. Ki gondolhat ma a harmóniára, a szellem szuverenitására, a bel­ső, a jól táplált nyugalomra? Ki gondolhat Goethére, az olymposzira, aki egész életében az ellentétét hirdette és jelentette annak, ami ma velünk és általunk történik? Mit akar közöttünk ez a szellem? 4c Egy-két szép és felejthetetlen alkotása miatt ünnepeljük? Azért, mert ő formálta meg Gretch-ent, aki mesevilágunk közkincse lett, Fausztot, akit a bölcselők a nyugati fehérem­ber szimbólumának tartanak, Hermannt és Doro-theát, Götz-öt, Tassét, vagy Werthert, aki első nagy revelációja az európai szentimenta- lizmusnak, Witcbelm Meistert, aki a fáradt sznobizmus első csillaga a világliteratura egén? Azért, mert ő fedezte föl az os inter- maxillarest, először sejtett valamit a darwi­ni fejlődéstanok igazságáról és az optikában egy-két igaznak elfogadott elméletet állított föl? Azért, mert a világ legeruptivabb líriku­sa, a legelső őszinte hang a rokokó után és megírta a „Vándor estidalát**, a ,Mig­nonét, az rErlköniget* s egyes versei három népnél szinte népdalerőre emelkedtek? Azért, mert nagy festő, nagy történész, nagy ter­mészettudós, nagy álla mférfiu, nagy esztétikus, nagy bölcsész és nagy életmű vész volt? Ezért is. Müveinek harminc százaléka ma A Times szerint Angliától függ a dunai konföderáció London két hónappal ezelőtt javaslatot tett — A politika nem kü­szöbölhető ki — Fontos tárgyalások Mécsben és Budapesten? ható tényező többé a mi világunkban? Nem ható tényező? Külső máz mindaz, ami Goethe körül történik? A „hiúság har- sonaihangja**, mint Nietzsche nevezte annak­idején a németek Goethe-tisztéléiét? Nem. A jubileum és az ünneplés, ameny- nyiben van, máris jelent valamit, bármily szűk keretek között történik vagy bármeny­nyire erő szakolinak és hivatalosnak látszó dolog. Tagadhatatlan, hogy a Goethe-tiszté­lét és Goethe jelentőségének — valószínű­leg csak homályos — megérzése évtizedről évtizedre nő s minél jobban futunk be a huszadik századba és minél „modernebb** lesz a mi felfogásunk szerint a 'kor, annál gigantikusabb méreteket kap a weimari költő alakja, annál rajongőbb megértés és szeretet veszi körül, annál jobban hat köl­tőkre, írókra, tudósokra, bölcselőkre, művé­szekre. Nem állíthatjuk róla, amit Voltaire mondott Daniéról: annál nagyobb lesz, mi­nél kevesebben olvassák. Évente száz és száz könyv jelenik meg róla, évente száz­ezer és százezer példányban fogynak el mü­vei (Szovjet Oroszországban milliók). Fran­ciaország egyik legnagyobb könyvsikere az újonnan lefordított Faiuszt és Werther volt, színdarabok, zenék, bölcsészetek, politikák keletkeznek vele kapcsolatban és szinte nem érezzük, ahogy sok olyan, amit ő te­remtett és hirdetett, az életünkké válik, anélkül, hogy tudnék, hogy nem a mi talál­mányunk; a kultúránk jobbik része körü­lötte kristályosodik s a német szellem, amit Thom.as Mann, Gundolf, George jelezhet­nek, a francia szellem, amit Gide, Valérys London, március 21. A Times, amely leg­újabban napirenden tartja a dunai kérdést, mai vezércikkében megállapítja, hogy áz angol kor­mány két hónappal ezelőtt javaslatot tett a dunai államoknak a vámunió megkötésére. A terv akkor különböző kormányok ellentájlása folytán megbukott. Annyi tény — folytatja a lap —, hogy a dunai államok kereskedelmi mérlegei hajdan rendkívül aktivak voltak s ha most ismét gazdasági egységet alkotnának, a régi aktivitás bizonyára helyreállna. Valószínű azonban, hogy a politikai állásfoglalásokat nem lehet végérvényesen kiküszöbölni. Viszont Anglia praktikusan csak olyan tervet támogat­hat, amely tisztán gazdasági természetű és ki­zárja a politikát. A siker elsősorban Anglia ál­dozatkészségétől függ, mert ha föláldozza a dunai államokkal a legtöbb kedvezmény alap­ján kötött szerződéseit és hitelt folyósít a kor­mányoknak, akkor remény lehet a kibontako­zásra. Walko visszaérkezett Budapestre Budapest, március 21. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Walko külügy­miniszter vasárnap este Genfből Budapestre érkezett Walko külföldi tárgyalásairól és a Tardieu-féle tervről jólinformált és előkelő diplomáciai körökből a következő megbízható értesüléseket szereztük: Magyarország e tárgyalásokkal kapcsolat­ban kész a kooperációra és magáévá tesz min­den elfogadható javaslatot amely az ország gazdasági és pénzügyi helyzetén lendíteni tud. Ennek azonban legfőbb föltétele, amint ezt egy magasáílásu francia politikus Genfben a cseh­szlovák megbízottak előtt is kijelentette, hogy Csehszlovákia sürgősen kösse meg Magyaror­szággal a másfél év előtt fölbontott kereske­delmi szerződést. A dunai államok konföderá­ciójával kapcsolatos tárgyalások során több helyről fölmerült az a hir, hogy egy újabb nép- szövetségi kölcsönt bocsátanak ki, amely a konföderáció pénzügyi megalapozására szolgál. Ez a hir azonban ebben a formájában nem fe­lel meg a valóságnak. Szó sincs népszövetségi kölcsönről, legföljebb a népszövetség garanciá­ja mellett bocsátanak ki újabb kölcsönt a kis­államok számára, de csak a dunai konföderá­cióban való megállapodás után. Hantos Elemér nyugalmazott államtitkár, aki szintén tegnap érkezett meg Svájcból, e kérdéssel kapcsolatban a következőket mon­dotta: — Bázelből jövök, ahol a nemzetközi fizeté­sek bankja vezető embereinél informálódtam azokról a pénzügyi tervekről, amelyek a TaT- dieu-féle javaslattal állnak kapcsolatban. A dunai konföderációban résztvevő hét államnak, vagyis Ausztriának, Magyaronszágnak, Romá­niának, Jugoszláviának, Csehszlovákiának, Bulgáriának és Lengyelországnak ezidőszerint költségvetésüket kell rendbe hozniok, azután külföldi adósságaikat kell rendezniük és csak akkor kerül sor az egyes államok valutáinak stabilizálására. Ahogy informálódtam, közeli sikerre ezámitlhatunk a konföderáció megalko­tása terén, hiszen ma már Franciaország szá­mára presztízskérdés, hogy ez a konföderáció létrejöjjön. Ufaffco a nemzetközi helyzetről Budapest, március 21. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése..) Walko külügy­miniszter ma megjelent a kormányzónál, akit tájékoztatott római, párisi és genfi tárgyalásá­ról A külügyminiszter utána Károlyi minisz­terelnököt is tájékoztatta megbeszélései ered­ményéről. Walko külügyminiszternek a Tar­dieu-féle tervvel kapcsolatos megbeszéléseiről jólinformált helyen kijelentették, hogy a kér­dés hosszúlejáratú dolog, ami nem oldható meg máról-holnapra. Még sok tanácskozás lesz, mig végleges formát ölt az egész ügy. Nem hihető, hogy a francia választások, vagy az európai bizottság összeülése előtt konkretizálni lehes­sen a terveket. Magyarország mindenesetre megmarad álláspontja mellett, vagyis a leg­messzebbmenő jóindulattal fogad minden olyan tervet, amely a keleteurópai államok, vagy a dunai államok gazdasági és pénzügyi megsegí­tésére politikamentesen komoly lehetőségeket biztosit. A kérdés konkretizálásához szükséges először a nagyhatalmak, azután a kisállamok megegyezése. Amig ez nem történik meg, nem lehet beszélni végleges elhatározásokról. Min­den olyan kombináció, hogy a végleges megol­dás rövidesen várható, alaptalan. Walko egyébként tárgyalásairól a 33-as bi­zottságnak és a jövő hó elején a parlamentnek is beszámol. Painlevé Becsben tárgyal a konföderációról ? Bécs, március 21. Painlevé volt francia mi­niszterelnök vasárnap este Bécsbe érkezett. Váratlan látogatását hivatalos helyen azzal magyarázzák, hogy a földrajzi és térképészeti kongresszusra jött, de jólinformált helyen úgy mondják, hogy látogatása a Tardieu-féle terv­vel kapcsolatos. Painlevé váratlan látogatását igen nagy jelentőségűnek tartják és az senj látszik kizártnak, hogy Painlevé Budapestre is ellátogat, ugyancsak a konföderáció tervével kapcsolatban.

Next

/
Thumbnails
Contents