Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-20 / 67. (2880.) szám

8 'PRXGAIMaG^ARHIKLAPi na 1932 március 20, vasárnap. A szovjet öt év alatt függetleníteni akarja magát minden behozataltól — Uj ipari centrumok Ázsiában - A vitlamositás terén a szovjet tál akarja szár­nyalni Amerikát » Mi a tanulság a tervből a nagyipari államok számára ? lyen nagy szám, azt akikor látjuk legjobban, b.a figyelembe vesszük, bogy Anglia évi termelése jelenleg 6 millió tonna körül mozog és az Egyesült- Államok a nagy fellendülés időszakában öt év alatt is csak 6—7 millióval tudták növelni termelésüket. A vasúti hálózat kiépítése volt az első ötéves terv leggyöngébb pontja. Itt maradt el legjobban a Szovjet a várt eredmény mögött. Az uj terv 30.000 kilométerre] akarja növelni Oroszország vaeuiti hálózatát, elektrifikálni akarja a legtöbb vonalat és különösen uj és hatalmas mozdonyok építésével reméli lehetővé tenni ki­apadhatatlan természeti kincseinek kitermelését. Ezenkívül fantasztikus mértékben szándékozik növelni repülőgépeinek számát és az automobil­gyártást is, amennyiben 300—400.000 gépkocsit kí­ván évenkínt előállítani. A szovjet mentesülni akar mindenféle behozataltól Ez a hatalmas terv tehát végeredményben arra irányul és Molotoff ezt kifejezetten be is vallotta, hogy Oroszország véglegesen mentesüljön minden­nemű behozataltól és teljesen saját erejéből tud­ja kielégíteni minden szükségletét. És itt látszik a nyugati államok egyes kapitalista csoportjainak rövidlátása és önzése. Ezek kap­zsiságának fogja Oroszország köszönni azt, hogy függetleniteni fogja magát Európától. Ha ez uj öt­éves terv csak részben, csak — mint az első öt­éves terv — ötven százalékban is sikerülne, akkor egy szép napon arra ébrednénk, hogy uj korszak köszöntött ránk, amelyben Oroszország elérte a teljes gazdasági autonómiáját és amelyben az orosz ipar lenne a világ legfüggetlenebb ipara. Oroszország elárasztaná egész Európát iparcikkei­vel és még Angliában és Franciaországban is, mindenütt ,.made in Russia“ felirásu cikkekkel találkoznánk. Kérdés már most, hogy ez e hatalmas terv mennyiben valósítható meg és ha igen. milyen eszközök állanak a Szovjet rendelkezésére. Ebben a tekintetben nagyon szkeptikus vagyok. Az első körülmény, amely ezt a szkepticizmust alátámaszt­ja, az orosz exportáruk árának erős esése a leg­utóbbi években. A Szovjet hogy tervét végre­hajtsa, nagy mennyiségben le6z kénytelen foly­tatni a szükséges gépek behozatalát a külföldről. Már pedig, amig ezeknek az ára nagyjában alig változott, az orosz export-búza, bőrök, fa és kőolaj ára erősen csökkent. Hétmifliárd uj teher az orosz népen Miből fogja a Szovjet a behozott gépek árát megfizetni? Ehhez járul még a Szovjet meglehe­tősen rossz pénzügyi helyzete. Az 1932. évi állami költségvetés szerint a bevételek végösszege 27.5 milliárd rubelre van előirányozva, amely összeg­gel szemben az 1931. évi költségvetés csupán 20.5 milliárd bevétellel számolt. A Szovjet tehát bevételeit ebben az évben 7 milliárd rubellel akarja növelni. Vájjon el fogja-e bírni ezt az uj, nagy terhet, az orosz nép, el fogja-e bimi akkor, mikor minden adó hozadéka már eddig is igen érezhető mérték­ben csökkent és amikor az adók csökkenését kö­vette a vámbevételek, az élelmezési trustök, a ban­kok. az elektromos centrálék jövedelmének csök­kenése? Mindez erős támpontot nyújt arra, hogy a má­sodik ötéves tervet szkepticizmussal fogadjuk. De azért nem szabad azt lekicsinyelnünk, mert ez struccpolitika volna részünkről. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy ez a terv oly hatalmas, hogy ha csak nagyon kis részben sikerül is azt megvalósítani, Európára és Amerikára már így is nagy veszélyt jelenthet. A nagy ipari álla­mok tehát vigyázzanak, nehogy kapzsiságuk s a könnyű haszon reménye saját maguk anyagi rom­lását segítse elő! SZ.4.SZY ISTVÁN dr. Megjelent a „Magyar !rás“ első száma FeHünéstkeltö, gazdag tartalommal 88 oldalon jelent meg az uj folyóirat márciusi száma — A Könyvbarátok Társaságának a tagjai tagságé illetményképpen kapják a Magyar Irás-t — Jtirai jegyzetek Sírta: Szenes €>rzsi Honnan jön az a csodálatos erő, a fényhez ha­sonlatos, amely nem engedi, hogy a bánat széjjel tépjen? Utat keres magának, mint a fénysugár, a legparányibb rést Is kikutatja, hogy közel fér­kőzhessen hozzám és egyszerre bevilágítja egész valómat Elönt engem meleggel és világossággal, mint a nap, amikor a zeniten áll. Honnan érkezik ez a csodálatos erő, hogy csökkenő életkedvemet felfokozza és az öröm érzését felkeltse bennem? Kivirágzik szivemben az öröm és ellep, mint ahogy a füvek és a virágok ellepik az ébredő földet ta­vasszal. * Nincsenek nagy örömök, csak egészen aprók vannak, ilyenek: — a napnak örülök, a mezők lehelletének, egy ntnak, amelyen járok, egy könyv­nek, jelentéktelen szavak maradnak meg emléke­zetemben, valaki mondta őket, akit szerettem. Jelentéktelen szavak és mégis énekelnek bennem mennyeien, mint az angyalok. Ennél nincsen több, de ez nagyon sok, hálás vagyok a Teremtőnek, hogy ezt megadta nekem. * Azokra a városokra gondolok, melyeket láttam, melyekben éltem. Csak azok a városok élnek ben­nem mélyen és elfelejthetetlenül, amelyekben volt valakim, akit szerettem. A többiek csak úgy vo­nultak el előttem, mint a film változó képei. Fel­tűnik egy arc, felvillan egy szempár, visszacseng egy szó, nevetés, hang, egy név és mögötte mint Mona Lisa mögött a csodálatos táj, megjelenik a város élőn, valóságosan. Az utak, a hidak, a víz, amely a hidak alatt szaladt, a város este és nappal, fényben és árnyban, monumentálisán. A képzelet ébren ég álomban végigmegy újra az uccákon, megnézi a házakat, emlékszik egy térre, egy kapu bolthajtására* egy villamos csilingelősére, az ég színére egy hétfő vagy egy szerda délután, egy házra, egy szobára, ahol boldog volt egy pillanat­ra— s ezekből a pillanatokból annyi édesség és annyi fény maradt, hogy pár rossz esztendőn is átsegítik az embert. * Miért volt itt Maga és miért élt, kedves Bará­tom, ha harminc s egynéhány évesen meg kellett halnia? Pár nappal a halála előtt elkérte tőlem a Bibliát és Shakespeare összes müveit, vájjon mit olvasott még a Bibliából, mit Shakespeare müvei­ből Maga, aki tudta, hogy halálra van ítélve és megszámlált napjai csak erejét jönnek elfogyaszta­ni? — Most itt járok a temetőben ezekkel a gondo­latokkal, ősz van, november, a gesztenyefák széles leveleit letép deste az idő, sártól piszkosan felvisz­nek az utak mentén. Oh hiába kérdezősködöm és ^ hiába kiáltanék, — minden fontos kérdésem meg­válaszolatlan marad a földön, senki sem felel * nekem. * A megalkuvás a gyengék menedéke, az erősek inkább választják a halált. Ha egyszerre hal meg a test és a lélek, az csak egyszeres halál, de ami­kor a lélek hal meg előbb, mindennap egy kicsit ngy kell érkezni a halál elébe, eltorzítva, elnyomo- ritva, összetört lélekkel, (a lelket összezúzza a szenvedés, mint egy apró kalapács) az ezerszeres halál és mégis, mintha ott már dolga sem volna a halál angyalának. * Milyen kár, hogy tettekkel, kimondott és leirt szavakkal kell igazolni az érzéseket és gondolato­kat, hogy nem világítanak, mint a fénycsóvák az éjszakában, azoknak szemébe, akiknek szólnak. Egyszer ezeket az emléksorokat Írtam valakinek: „Beszakadtak közöttünk a szavak, mint a hidak tavaszi áradáskor, de én hidak nélkül is járni tu­dok és minden látható jelnél jobban hiszem a lát­hatatlanul — Azóta rájöttem, hogy ezek a titkos huzalok nagyon megbízhatatlan, rossz vezetők. Ke- fesztül-kasul van szőve velük ez a zűrös világ, igy nem is érhetnek el azokhoz, akikhez küldjük őket. * Milyen bágyadtak a kimondott vagy a leirt sza­vak azokhoz a szavakhoz képest, melyek a szív mélyén nyílnak. Oh, hogy kihűlnek, mire kibugy- gyannak ezek a kis meleg források! Még a szerel­mesek is, csak megközelítőleg tudják elmondani mindazt, amit akarnak, még a szerelem szavai is olyan hervadtak, erőtlenek, mint egy lehullt vi­rágszirom. * Mindenkinek olyan sokba kerül-e, mint nekem, a vers? Felmérte-e már valaha valaki, mennyi könny van egy-egy vers mögött, mennyi álmatlan éjsza­ka és vér és vér... Ki tudja az útját annak, amig a valóság átmegy a szellem világába, mig a fájda­lom hattyú-szárnyakat kap, amig kifejeződik? Oh, milyen pontosra kell szabni, méricskélni, varrni ezeket a köntöskéket, a szavakat, hogy pontosan azt mondják el, ami mögöttük van. Kis takarócs- kák, lebbenő fátylak, olyanok, mint a megváltás, mint a kinyilatkoztatás. Oh, szegény megváltott lélek, alig váltották meg, megint szörnyű varázs­lat van rajta és várhatja a tündéreket, hogy fel- oldoztassék! Milyen hosszú az ut odáig, amig a lé­lek a gyönyörűséges formába, a versbe töri azt, ami fáj, amíg a szó átallod a hallgatást és ott él az ajkon, mint a virág, vagy mint az érett piros gyümölcs. Ki járja visszafelé azokat az utakat, melyeket egy vers bezár, ki érti, ki olvassa úgy, mintha nyitjára találna a rejtett ösvényeknek? Oh, megél-e annyit a vers, mint amennyibe kerül? Kí­nok és évek állnak mögött^ felzabál mindent, fia­Budapest, március 16. A legutóbbi napok egyik igen fontos eseménye volt az orosz kommunista pártnak Moszkvában tartott XVII. konferenciája, amely jóváhagyta a kormánynak az el6Ő ötéves terv utolsó esztendejé­re. az 1932. évre hozott határozatait és elfogadta az 1933—1937. időre terjedő második ötéves tervet. Élűből a tervből, amelyet az Izveszlia legutóbbi száma egész terjedelmében közöl, valamint Molo. tóvnak, a népbiztosok tanácsa elnökének bevezető beszédéből fantasztikus számok néznek az európai olvasóval farkasszemet. Az első ötéves terv. amely 1928-ban indult út­jára és 1932-ben fog befejeződni — (a legeWenté- tesebb hírek ellenére ez ma már egész határo­zottsággal megállapítható) — nem érte el a várt eredményt. Lomov orosz közgazdasági szakértő kimutatta, hogy a termelés átlagban 29—22%-os évi növeke­dést ért el az ötéves terv ideje alatt és eddig alig­hogy elérte az előirányzott becslés felét. Ehhez járul, hogy a termelés mennyisége növekedésével nem járt arányban a termelés minőségi növeke­dése, ami az össztermelés értékének viszonylagos csökkenését vonta maga után. Csak az olaikiter- melés és azoknak a területeknek a növekedése, amelyeket ipari növényekkel ültettek be, van eddig arányban azokkal a számításokkal, amelye­ket az ötéves terv irt elő. Különösen kudarc mutatkozott a forgalom és a közlekedési eszközök feilesztése terén, ahol az eredmény messze mögötte maradt a szovjet reményeinek. Halbár tehát az első terv egészen nem is sike­rült-, kétségtelen, hogy annak mór részleges sike­re is nagyban hozzájárult Európa gazdasága zava­raihoz. A második terv ezzel szemben oly hatalma® programot dolgozott ki, hogy az. ha csak szintén részleges megvalósulá®a is, igen nagy csapást Jelentene a kapitalista államok gazdasági életére. Ázsia földjének meghódítása A második ötéves terv fő jellemvonása, hogy az ősi ázsiai területeket akarja belevonni a termelésbe. Ezeket a területeket, amelyek háromszor akkorák, mint egész Európának területe, Oroszország le­szűrni tásávai, legnagyobbrészt őserdők fedik. — Ezeknek az őserd'őknek egy részét akarják állami mintagazdaságokká és uj, virágzó, hatalmas ipari központokká alakítani. Ez megfelel a Szovjetnek már egy néhány éve tapasztalható ama politikájá­nak, amely egész iparát az ázsiai birtokaira akarja átültetni, mert itt azt nagyobb biztonságban érzi. Az uj ötéves terv-első pontja a mezőgazdaság és az ezzel kapcsolatos iparágak fejlesztése és a mező-' gazdaság szocializálásának keresztülvitele. A gaz­dag paraszttal, a kulakkal eddig még nem tudott leszámolni, ez lesz az uj terv szerint a népbiztosok egyik legfontosabb feladata. A Szovjet növelni akarja a termelés mechanizálása utján a mező­gazdasági termelés minden ágát, de különösen e gyapot-, a cukorrépa- és len termelést. A mező- gazdasággal kapcsolatos iparágak közül különösen a kémiai iparra és a traktorok gyártására akarja fektetni a fősuilyt, s reméli, hogy 1937-ben évi 17.000 traktort lesz képes gyártani. Verseny az Egyesült Államokkal Nagyszabású a Szovjet elektrifikálió programja is. Az első ötéves terv ideje alatt elérte az 1.75 milliárd kwh-ás évi termelést-, ezt akarja most az uj terv ideje alatt 100 milliárdra felfokozni. — Ennek az összegnek nagyságát úgy értjük csak meg igazán, ha figyelembe vesszük, hogy Anglia 1924-től 1929-ig 10.9—16.3 milliárd kwh-ra tudla csak emelni termelését, az Amerikai Egyesült- Államok pedig a világválság előestéjén, 1929-ben, 91 milliárd kwh áramot produkáltak. Magyar- ország termelése 1929-ben 849.5 millió kwh volt. A Szovjet tehát az elektrifikálás terén túl akar­ja Szárnyalni az Egyesült-Államokat is. Ugyanez a helyzetkép tárul elénk a széntermelés és a kőolajtermelés terén is. A széntermelésnek az uj terv ezerint el .kell érnie a 220 millió tonna évi produkciót, az évi kőolaj­termelésnek pedig a 20 millió tonnát. Gondoljunk csak arra, hogy a világ egész széntermelése 1930- ban mindössze 1350 millió tonna volt, s ebből Magyarországra 69.8 millió tonna esett! Nagy súlyt helyez a terv a vas- és fémipar fej­lesztésére is. Ezen a téren már eddig is nagy ered­ményt ért el a Szovjet. ( A nehéziparba befektetett tőke az utolsó uégy év alatt ezer százalékkal, a termelés mennyisége pedig 3C0 százalékkal növekedett. Az uj terv szerint az 1932. évi termelésnek 350 százalékát kívánja a Szovjet elérni. Az öntöttvas terén -a második ötéves terv utolsó esztendejében, tehát 1937-ben. el akarja érni a Szovjet a 22 millió tonna termelést. Hogy ez mi­talságot, erőt, ideget és vért nyel el, mint valami mesebeli szörny. Oh költészet, annyi vagy, mint le­feküdni egy szekér alá és összezuzatui a szekér kerekeitől!! Prága, március 19. A asebszlovákiai magyar­ság nagy érdeklődéssel várt irodalmi, művé­szeti, kritikai folyóiratának első száma meg­jelent. Örömmel és megelégedéssel veheti a „Magyar Irás“-t a kezébe mindenki, aki a ma­gyar kultúrkörben él és igényesen igyekszik kulturális életét berendezni. Első száma után ítélve, a „Magyar Irás“ az a folyóirata lesz a Csehszlovákiában élő magyarságnak, amely az itthoni létben gyökerezik, de tápláló fény után szétkutat egész Európában, hogy a maga életét annál izmosabbá, teherbíróbbá, gazdagabbá te­gye. A „Magyar Irás“ hivatása tehát: Szlo- venszkóból kiindulva először az egész magyar szellemi élet igaz értékeinek föltárása, közvetí­tése, megerősítése, termelővé-tétele, aztán a magyar kisebbségek kulturális kapcsolatainak kié'pitése s az együttélő más népek kultúrájá­nak megismertetése. Az uj folyóirat első száma március 17-én je­lent meg, a második száma április 15-én s a további számok minden hó 1-én fognak meg­jelenni. Az első szám gazdag tartalmával mindenhol meglepetést fog kelteni. 88 oldalon jelent meg a „Magyar Irás“ első száma s a szerkesztőhöz érkezett fajsúlyos, színvonalas kéziratokból még igy is sok maradt el a második számba. A „Magyar Irás“ márciusi számának kitűnő tartalmából ízelítőt ád a főbb cikkek, izmos novellák és versek következő fölsorolása: Darkó István: Fenyőfa gerendája (bevezető); Móricz Zsfemond: A Magyar irás elé; Zerda- helyi József: Toronyay Gábor (novella); Mécs László: Három vers; Szvatkó Pál: Bafa-cipős magyar ifjúság (tanulmány); Győry Dezső: Masa, az elhagyott gyár (vers); Sebesi Ernő: Vak katona álma (jelenet); Tamási Áron: Po­hártörők (elbeszélés); Simon Menyhért: Ma Hamlet vagyok (vers); Ankét a Masaryk-aka- démiáról: Orbán Gábor dr., Flórián Károly dr., Antal Sándor, Jánoska Tivadar nyilatkozatai; Szenes Erzsi: Három vers; Simándy Pál: Buda­pest 1932 (tanulmány); Szombathy Viktor: A német, lány és a szerelem (elbeszélés); Iván Krasko: Három vers (Darvas János fordítása); Az erdélyi magyar irck látogatása elé (ankét): Tamási Áron, Szentimrei Jenő, Ligeti Ernő cik­kei; Darkó István: Égő csipkéimkor (regény); Szemle, Kritika — Figyelő. A Magyar írás hírei. A Magyar írás szerkesztője Da-rkó István, felelős szerkesztője Simon Menyhért dr., fő­munkatársai: Győry Dezső, Mécs László, Se- b-esi Ernő. Évi előfizetési ára 80 korona. A Kazinczy Könyvbarátok Társaságának a tagjai feleáron kapják meg a folyóiratot, amennyiben az ed­digi évi 120 korona tagsági díjért a Magyar Irás-t és a, négy könyvet fűzve, az eddigi 150 K-ért a Magyar Irás-t és a négy könyvet, egész vászonkötésben kapják kézhez az 1932. évre szóló sorozatban. A Magyar Irás-t a kiadóhivatalban (Muka- cevo—Munkács, Kőrösvég-n. 33.), a szerkesz­tőségben (Kosice—Kassa, Bethlen körút 55.) és a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetke­zetnél (Kosice—Kassa, Éder-u. 9.) lehet meg­rendelni. Az uj csehszlovákiai magyar folyóirat az egész magyar kulturterüle-t versenyképes iro­dalmi sajtóterméke. Erdélyi szerkesztője Ta­mási Áron; magyarországi szerkesztője Simán­dy Pál; jugoszláviai szerkesztője Szenteleky Kornél. Rovatvezetők: Duka-Zólyomi Norbert és Za-pf László. Nagyjelentőségű esemény és fejlődés képes, biztató munkakezdet a csehszlovákiai magyar­ság kulturális életében a Magyar írás első szá­mának a megjelenése. (d. i.) — Kivégezték a virginiai „kékszakállúi Moundsviliéből (Nyugatvirginia) jelentik: An­nakidején Virginia állaim lakosságát óriási izgalomba hozták egy asszonygyilkosnak a rémtettei, amelyekről fantasztikus hírek ke­ringtek a lakosság körében. A virginiai kék- szakálit egy Harry Powers nevű lakatos sze­mélyében kézrekeritették és átadták az igaz­ságszolgáltatásnak. Az ügyészség egész soro­zat gyilkossággal vádolta meg a gonosztevőt, a főtárgyaláson azonban „csak“ öt bűntettet sikerült rábizonyítani. Powers házassági ígé­rettel fonta be kiszemelt áldozatait, rendsze­rint kicsalt-a megtakarított pénzecskéjüket, azután a lakásán végzett velük. A két. asszo­nyon kívül három gyerek bestiális meggyil­kolása is rábizouyult s mint kiderüli, a gyer­mekekei azért tette el láb alól. mert attól tartott, hogy később&n majd terhelő t'-Uir ál­lomást tehetnek ellene. Powerst halálra ítél­ték és tegnap kivégezték. r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents