Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-20 / 67. (2880.) szám

1908 mAretüfl 80, vasárnap.

<K«<OT-7V\Afií^HTRLaB

5

Még mindig puszta Ígéret az egyetemes református egyház alkotmányának a csehszlovák törvények közé való iktatása

— Az egyetemes konvent ülése Ungváron - Szomorú jelentések az egyházi iskolák honijáról —

Ungvér, március 19. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Jelentettük tegnap, hogy a szlo- Teruszkói és ruszinszkói református egyház konventje, mint az egyetemes református egyház legfőbb közigazgatjsi és bírói testtilete, március 16. és 17.-én tartotta évi rendes közgyűlését Ungváron. Március 16-án az egyes szakosztályi ülések folytak le, valamint a konventi bíróság hozta meg Ítéleteit, mig a plenáris ülés március 17-én, csütörtökön reggel kezdődött a Korona-szálló kistermében Balogh Elemér püspök egyházi elnök és SzilasSy Béla dr. szenátor világi elnök vezetésével.

A gyűlést a legnagyobb bizonytalanság ihagulata jellemezte. A bizonytalanság érzetét az keltette, hogy az egyetemes református egyháznak évek óta vajúdó nagy kérdéseit a kormány még mindig nem oldotta meg. Ennek a közhangulatnak adott kifejezést megnyitó beszédében Balogh Elemér püspök, aki a megoldásra váró nagy feladatok terén legfeljebb csak bizonytalan ígéretek formájában adhatott választ az elhangzott érdeklődésekre.

Úgy az egyházi törvények szentesítése, mint a ref■ népiskolai tankönyvek, a pozsonyi internátus, a magyar katonai lelkész alkalmazása a hadseregnél mind, mind csk ígéret formájában fekszik a Konvent előtt, a megvalósulús halvány reményével. Jóleső örömmel mutatott rá egyébként az elnöki jelentés a szellemi téren mutatkozó fellendülésre, mely legújabban a belmisszió szolgálatába állította a „Református Leány**, valamint a nemzetköi viszonylatban is jelentős „Református Világszemle" c. folyóiratok megjelenésével nyert állandó kifejezést.

Jelentést tett végül az elnök arról is, hogy ez évek óta szükségessé vált tanítóképző felállítása talán oly módon nyer megoldást, hogy sikerül a Pozsonyban felállítandó magyar nyelvű tanítóképző növendékei között nagyobb számú református vailásu tanítójelöltet eLhelyeznij illet vfc kiképzését biztosítani.

Medemlékezett még az elnöki jelentés Révész Kálmán dr. volt tiszáminneni püspöknek aláláról és szives szeretettel üdvözölte az újonnan megválasztott Farkas István püspököt.

Az elnöki megnyitó után, napriend előtt DuSza János lelkészi jegyző bejelentette, hogiy a tiszáninneni egyházkerület Bernáth Zoltán személyében a konventbe uij tagot ‘

m

A

SALVATOR

FORRÁS

delegált, valamint, hogy $iménfalvy Árpád dr- jegyző állásáról lemondott. Hejébe a konvent Korláth Endre dr.-t választotta meg, mig a konventi ügyfészi tisztséget Si- ménfalvyra ruházta.

Szomorú kép tárult a konvent elé a kerületi tanügyi bizottságok előadóinak jelentéseiből,

melyek a felekezeti népiskolák hogylétérol szólották. E jelentések során szó baké r ült az a különösen nehéz kérdés, mely az egyházközségek vállaira eddig is teherként súlyosodé iskolafentartói kötelezettség megnagyobbodása. az iskolák fejlesztése által keletkezett. Ugyancsak még mindig megoldásra váró nagy probléma az iskolai ígérgetők külön díjazásának ügye, mely — úgy látszik — csakis államsegély utján nyerhet megnyugtató megoldást*

Az iskoláit épitő és fejlesztő, de egyébként nagy adósságokkal küzdő szegény egyház- községek felsegélyezésére a konvent 100 ezer koronát osztott szét körönképpen, alacsony kamatozás mellett,

valamint az egyházmegyék közigazgatási segélye cimén 10 ezer koronát osztott szét, az államsegély terhére, mely összeget a három egyházkerület egyenlő arányban kapja s minden kerület maga osztja szét a ráeső részt az egyes egyházmegyék között.

A személyi ügyek tárgyalásánál elrendelte a konvent az állandő konventi bíróságnak uj tagokkal való kiegészítését. Eszerint rendes tagokká választották: Tornallyay Zoltán, Bernáth Poltán, Sárányi Barna, Komjáthy Gábor és Sutka István dr. konventi tagokat, pótagokul pedig: Demény Gyula dr., Dusza János, Gáliffy Géza és Patay Károly konventi tagokat. A rendkívüli bíróság tagjai lettek:

Gálffy Géza, Nagy Nándor, Demény Gyula dr- Berták Béla püspök, Polchy István dr., Komjáthy Gábor, Mizsák Péter, Horláth Eendre dr., Péter Mihály püspök, Tornallyay Zoltán, Dusza János és Bernáth Zoltán.

Nagy érdeklődést váltott ki a magyarországi egyetemes egyházzal való végelszámolás 60- rán fölmerült vitás ügy, melynek a magyar- országi konvettel karöltvfe történendő elintézésére a konvent Schmid Imre dr. elnöklete mellett Sutka István dr. és Korláth Endre dr. konventi tagokat küldte ki.

Felhívta a konvent az egházkerületéktet

feloldja és eltávolítja a szervezetben lerakodott savakat. Vasmentes, emésztést elősegítő kellemes üdítő ital.

arra, hogy a beregszászi Kálvin-nyomdát, mint az egyetemes egyház hivatalos nyomdáját, a legteljesebb mértékben támogassákTárgyalták még a szórványosan előforduló vallássérelmi esetek ügyét is, melyben arra a megállapodásra jutott a konvent, hogy utal- sitja az egyházközségek elöljáróit, miszerint a vallássérelmek felmerülését a lehetőség szerint preventív Intézkedésekkel akadályozzák meg.

Igen szép és megható Jelenete volt a plenáris ülésnek, mikor megjelent azon BargácSy Aladár ungvári vtengelikus főesperes és

—Ha fáj a feje és szédül, ha teltséget, bál- izgalmat, gyomorégést, oldalszurást, mellszorulást és szivdobogást érez, igyák minél előbb valódi „Ferenc József" keserüvizet. Gyomor* és bélszakorvosok bizonyítják, hogy a Ferenc József víz remek természetalkotta hashajtó. A Ferenc József keserüviz kapható gyógyszertárakban, drogériákban és füszer- üzletekben.

nagyhatású beszédben köszöntötte a konven- tet Üdvözletére Balogh püspök adott ezdvre- ható választ.

Az egyetemes egyházra kötelező egyöntetű liturgia kidolgozására a konvent bizottságot küldött ki, melynek tagjai a három egyházkerület püspökein és főgondnokain kivül Bácsy Gyula, Sörös Béla és Szabó Béla.

Az állas égéiy«k kiutalásának késedelme, a teljes szolgálati időnek bene-m számítása, valamint a kongruák összegének sérelmes megállapítása ügyében felmerült panaszokat egyházkerületenkint a püspökök fogják kimutatásba foglalni és június 10-ig a konvent elé terjesztik.

Intézkedett a konvent abban is, hogy hogy a régi országos lelkészi nyugdíjintézet, további intézkedésig változatlanul fenntartass ék.

A lelkészek szakszerű továbbképzésének biztosítása céljából egyházmegyénkint tartandó sakelőadások ügyében javaslattételre a losonci teológiai előadói kart s annak nevében Sörös Bélát kérte fel a konventHosszú évek után végre dűlőre jutott a két ungi egyházmegye közötti vitás ügy, mely Minaj és Ungtarnóc egyházközségek hovatar- tozandóságából keletkezett. A konvent —« egyenlő szavazat lévén — döntéssel úgy intézkedett, hogy a két, egyházközség a kárpátaljai ungi egyházmegye alkotó része legyenTöbb személyi és egyházi belügy le tárgyalása után az ülés az esti órákban fejeződött be.

Agitádós tilalom Németországban

Berlin, március 19. A köztársasági elnök a belső béke védelmére elrendelte, hogy március 20-tól április 3-ig, azaz a húsvéti időszak alatt újra szüneteljen a politikai agitáció. Mint ismeretes, ugyanilyen szünet volt karácsonykor is. Március 20-tól április 3-ig politikai gyűléseket nem szabad tartani, sem felvonulásokat. Agiiiáoiós beszédeket nem szabad mondani. Falragaszokat neon szabad kiragasztani, röpiratokiait terjeszteni és egyáltalán bármily vonatkozásban agitálná. Az április 10-i elnökválasztás propagandája ilyen körülmények között egy hétre fog szorítkozni.

Újból támadják Hodzát az Esztergomba küldött pénz miatt

Prága, március 19. A cseh szociáldemokraták pileeni lapja mai számában támadást közöl Hodzea ellen és szemrehányást tesz neki azért, hogy iiskolaügyi miniszter korában 23 millió koronát kifizettetett az esztergomi érsekségnek az esztergomi érseki főegyházmegye szloven- szkói birtokainak jövedelméből. A lap jelentése szerint a hitel hátralévő részét a Zsivnobanka fölmondta. A szocialista lap támadásának azzal kapcsolatban, hogy Hodzsa újból politikai aktivitásba lép, fokozottabb jelentőséget tulajdonítanak.

A TOLAKODÓ*)

Irta Sebest Ernő

I.

Borostás arcától alig látni a mosolyt és mégis bevonja szigorú, a csukott szájába, mert úgyis az arcára fagyna, olyan dermesztő a hideg a sűrű hóesés dacára.

— Lesz vagy huszonöt fok — gondolja ma- dában, de nem tud hamarjában dönteni: Cel- siusiba, vagy Reamurba számitsa-e és újból nekigyürkőzik a hatalmas hótömegnek. Hajlott gerince meg-megroppan s a síkos kőburkolaton bizonytalan a mozgása.

Már éoeaka kezdett esni kövér pillékben s mikor hajnalban lenézett a liohthofra, felragyogott a szeme, bár a minden-mindegy krónikus fintora árnyékba vonta a ragyogást.

Hetek óta nem dolgozhatott.

Szürke közkatonája volt a munkanélküliség elcsigázott hadseregének. Most ott áll a csúszós úttesten és birkózik a kásás-csatakos hóval. A lapát csaknem odanőtt a kezéhez, nagyokat szuszog s ahogy fázó kezét szájához emeli, látja, hogy a keze is a B-listára került. Finom, karcsú, szinte nőies kezeit már medikus korában dicsérték, csodálva, különösen kolleganők irigykedtek kecses, idegesen vibráló ujjaira.

A körme rettenetesen égett, felkapta fejét fájdalmában s a járdára pislogott. Egy manikűr- szalonból jöttek ki elengánsan, Jókedvűen fiatalemberek. Még a párájuk is könnyebben, oszladozott a levegőben, mint az övé.

II.

Először életében érezte az irigységet. Ezen még sohse kapta magát rajta. Behunyta szemeit és fényes, nikkel pinzettákra, kecses,

*) Megjelent a „Nyugat" legújabb számában.

csattogó ollókra, hidegfényű, fölényes késekre emlékezett. Úgy rémlett neki, hogy mostani ujjai talán bocsánatot kérnek, amiért durva, méltatlan, érdes lapátokra, meg komisz, otromba seprőkre kellett fanyalódniok.

Háta mögött állandóan ott érezte az ellenőrt. Neki könnyű, most is csak az imént szédült ki a sárid söntésből. Még eddig ugyan nem szekirozta meg, de érzi a hátán keresztül, hogy minden ártatlan mozdulatát kifogásolja.

Két lépéssel odébb egy öregebb munkanélküli lihegett. Gsapzott bajuszáról törpe jégcsa- poik lógnak a foghíjas szájába, melyből, mint valami izgága és mégis tetszhalott kráterből ömlik a pára.

Libegősébe ijesztően szól bele a bakancs A bólé úgy szürcsög a bakancsában, hogy nem bírja tovább se nézni, se hallani.

— Pnenimonia, — mondja maga elé s eszébe jut a Jendrassik-féle Belgyógyászat, pontosan emlékszik rá, anélkül, hogy akarná, hogy ennek a könyvnek a 196. oldalán, fönt kezdődik a Tüdőgyulladás beható ismertetése. Még a csillag alatti jegyzetre is emlékszik.

Belenyúl a zsebébe, ki akarja huzni a zsebkendőjét, hogy a talphijas bakancsot legalább ezzel kösse át, de bentfelejti a kezét, mert nem akarja, hogy észrevegyék rajta a „jobb" embert és különben is úgyse segít rajta ezzel a vékony kendővel.

Ha legalább itt lenne a régi sálja, de az már úgyis kész, tiszta rongy.

Kiveszi a zsebkendőjét, ni eltörli vele a homlokát, most egészen közelről éri a szörcsögés. Érzi a tehetetlenséget, a szomszédja rámered, erre gyorsan zsebrevágja a kendőt, nehogy észrevegye rajta a monogramot, a hímzést.

Morgást hall a szomszéd oldalról, de nem törődik vele.

III.

— Hé, micsoda slendrián, vacak munka ez? — mordul rá hátulról az ellenőr,

| Nincs annyi ereje, hogy hátranézzen, úgy tűri ezeket a szidásokat, apaükusan, mintegy nagyibeteg az injekciók tüszurásait

— Mi maga civilben? — kerül eléibe az ellenőr.

ő csak előveszi a mosolyát; szemei mélyén egy megbocsátás szelíd tüze lobog alázatos fényekben.

Az ellenőr ettől hátratántorodik, de meg- nyugtaja magát, mert csak egy megfagyott hólabdán csúszott meg a lába.

Egy szekér gurul közéjük és durván elvágja az összetűzés fonalát. Hirtelen kidobja a balkezét, feltörte a kabátujját s egy gépies mozdulattal meg akarja nézni az óráját a csuklóján. De akkor már a mosolya lép közbe és jelzi neki, hogy óráját három héttel ezelőtt becsapta a zálogházba, hogy özvegy édesanyjának virágot kü lőhessen a születésnapjára.

Szája körül egy keserű ránc húzódik, a ránc árkában egy pár hópihe csiklandozza egymást, fel akar derülni az arca, amikor a szürcsögő odaszól neki:

— Igyekezzék jobban, mert az ellenőr ux még kitói magával!

Neki se felel. Fél, hogy elárulja magát. Még véletlenül se tudna gorombáskodni,

IV.

Vagy negyedéránként gurultak oda a szörnyű hómasszákért a nagy szekerek. Az ellenőrt ott érezte állandóan a háta mögött.

A szürcsögő szomszéd a kedvébe akart járni az ellenőrnek és szorgalmasan lapátolta a havat, mint eddig.

— Mi az, megint bepálinkázott? — támadta meg váratlanul a szürcsögőt.

Ez felelni akart, de sötéten viliódzó gyűrűk kavarognak vérben forgó szemei előtt, furcsán zihál a melle, lélegzetet akar venni, szüksége van mind a vérére, ami most egyszerre felforrt a mellkas hordójában, de aj bordaabroncsok nem engedik a feszitési, mintha mázsás teher terpeszkednék rajta, talán egy szekér havat szórtak rá? Kinyílik a szája, de a szájpadlását mintha felpeckelték volna s a tiltakozás, a megbántottság lázadó szavai — miket az öntudata még kirendelt az indulata védelmére, — sehol sincsenek.

— Kérem szépen, én dóig... tolta ki valahogy a szavakat, de a nyelve lomhán mozdul, ránéz a ellenőrre s hirtelen furcsa, vad rémületet betűz ki a szemeiből.

Elájul!

— Emberek, hé, idejönni, gyorsan! — hallatszik össze-vissza.

Az ellenőr lehajol hozzá, mert akkor már a hóban feküdt. Kezében ott a lapát, mintha meggémberedett ujjai ki se akarnák engedu* a szerszámot. Talán ezzel akar védekezni a halál ellen.

Egy munkás elkiáltja magát:

— Meghalt!

— Nem igaz! Orvosért, gyorsan szaladni orvosért! — ijedezik az ellenőr.

A munka megállt.

A hóesés is. Talán valami kozmikus, titokzatos részvét parancsából.

V.

ö ott áll az elájult szomszéd mellett és nézi az ellenőrt. Nem is annyira ő, csak a mosolya.

Fölény vinbiráll most „a keserű" ránc helyén.

Lehajol a nyöszörgőhöz, é.s nézi a pupilláid. Az ájult ember most nem a szomszédja, de páciense. — Hisz megeeiküdtem rá — villand át az agyán — hogy segíteni fogok a betegeken.

A beteg cianotikus ajka mindent megmond neki. Tiiszita félreérthetetlen bizonyossággal jelentkezik fejében a diagnózis.

— Angina pectoris — suttog maga elé, mintha önmagával tartana konzíliumot.

A munkások megrémülve és némán szorítanak neki helyet. Eigy pillanat alatt át- nyialálboljia az ájult emberit, egy másik a tér-