Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-18 / 65. (2878.) szám

<ro»m-MAfetegfc-HntLgBr Válasz egy alaptalan támadásra Grosschmid Géza dr. levele a PNH. szerkesztőségéhez Vám tény Mimin (1832 március 19. — 1913) Igen tisztelt Szerkesztő Utrl Pár napig nem voltam otthon és különben sem vagyok ,»A Nap" cirmí lapnak olvasója és így csak ma jutott tudomásomra, .hogy en­nek f. hő 6. számában „A jótékonyság paró­diája" címmel egy terjedelmes cikk a szlo- venezkói magyar főiskolásokat támogató tár­sadalmi nagy bizottságot és különösen engem azzal vádol meg, hogy a mostani félévi men­zasegélyek kiosztásánál részrehajlással jár- tunk el­„Orvosok, közjegyzők, földbirtokosok" — gyermekei kaptak segélyt, „a munkanélküliek, napszámosok, nyugdíjasok éhező fiainak kér­vényét azonban a bizottság elutasította" és hogy különbséget teszünk a folyamodók közt vallás szerint is. Éppen azért a cikkíró „un­dorral fordul el a jótékonykodás ezen nemé­től", amely csak szemfényvesztés. Nem em­berszeretet és jóság, de — politika. Ezzel szemben: a puszta tényeket akarom csak közölni. A cikk. felsorolja, hogy B. A-, A. L., K. E., F- N.s kezdőbetüs nevű folyamodók, bár mindenképp rászorulnak a segélyre, el lettek utasítva. Ezzel szemben tény, hogy A. L-, és F. N. kezdőbetüs nevű tanulók egyálta­lán nem adtak be kérvényt, tehát nem is le­hetett őket elutasítani, B. A. és K. E. pedig most félévközben folyamodtak először, ami­kor, anyagiak hiányában, uj jelentkezők ki­elégítése azért is nehezebb, mert azoknak megszorítása, akik az év elején a menzase­gélyre támaszkodva jöttek fel az egyetemre, alig lehetséges, de ettől el is tekintve B. A- brünni orvostanhallgató azért lett elutasítva, mert atyja 36.200 korona fizetést huzó tisztvi­selő és a szigorlati eredmény csak: elégséges, Ív. E. pozsonyi bölcsészhallgató pedig azért, mert a beszerzett információ szerint, pozsonyi illetőségű s lakos, apja kisiparos, csak egy el­látatlan testvére van. Lakása ilykép van és kosztot — ha vógkép rászorul — a pozsonyi jótékonyság utján is lehet szereznie, nem ugy, mint a vidékről a főiskolára jövő hallgatók­nak. A segélyben részesülők szülői között a beterjesztett hivatalos vagyontalansági bizo­nyítványok tanúsága szerint nincs sem köz­jegyző, sem orvo8, sem földbirtokos, sőt kitű­nő kollokviumaik dacára — fedezet hiányá­ban — el lettek utasítva jobban fizetett tényle­ges hivatalnok, együttesen szolgálatot teljesítő tanító és tanítónő szülők, gyakorló orvosok gyermekei, mert a bizottság ugy találta, hogy ezek vagyoni helyzete — a többivel szemben — kedvezőbb és a segély megvonása a gyer­mekeik tanulmányainak befejezését nem teszi lehetetlenné, ellenben a segélyben tényleg ré­szesülők szülői a kővetkező társadalmi osz­tályokhoz tartoznak: szegény özvegyek, taní­tók, szegény, nagyobbcsaládu re?, lelkészek, kiskivatalnokok, nyugdíjasok, kisiparosok (cipész, szabó, takács, varrónő), munkások, munkanélküliek, minden támasz nélküli ár­vák, fö'ldmivesek. A felekezeti elfogultságra cMJc annyit, hogy egy zsidó vallásu hallgató folyamodott, R. L. pozsonyi joghallgató.*) Mindenkor módot adunk arra is, hogy az .if­júság a segélyezés indokolt, vagy indokolatlan voltát maga is ellenőrizze- A javaslat ellen, melyet a bizottság elfogadott, az ifjúság kikül­dötteinek észrevétele nem volt. Maga az ifjúság pedig tanúbizonyságot te­het arról, hogy soha semmiféle pártpolitikai szolgálatot tőlük sem én, sem más nem kért. A fönti tények figyelembe vétele mellett, azt hiszem, egyetlen objektív ember sem fogja a cikkíró ur és „A Nap" nézetét és „utála­tát" osztani és nekem ez elég. Soraim szives közlését megköszönve, va­gyok kiváló tisztelettel Kassa, 1032- március 16. az igen tisztelt Szerkesztő Urnák készséges hive: Grosschmid Géza dr­*) A feltételeknek megfelelt, a segély t meg­kapta. A többi római katolikus, görögkatoli- Icus, református és evangélikus. SPP Ajánlja a „Nagyasszonyt" nőismerősei közt! — Pik szociáldemokrata képviselő lemondott a Skodánál viseli igazgatósági tagságáról. Pil- xeuből jelentik: Pik szociáldemokrata képviselő és pilzeni városhixó az államfordulat óta tagja volt a Skoda-müvek igazgatósági tanácsának is. Pik képviselő — ügylátszik, az összefórhetet’.en- eégi kérdés körüli vita folyamányaképpen — a múlt napokban bejelentette a Skoda-müvek igazgatóságának, hogy az igazgatósági tagságról lemond s ezt a tisztséget a jövőben sem szándék­szik vállalni. A magyar kulturéletnek nagy ünnepe van. Száz esztendeje annak,, hogy VámJbéry Ármin, Körösi Csorna Sándor és Stein Aurél mellett a legnagyobb ázsiai utazó és a turkológiának vi­lágszerte elismert tudósa, a pozsonyin egy el Szentgyörgyön megszületett. A szlovénszkói magyarságnak különösképpen ünnepe ez a centennárium, mert Vámbéry gyermekélete egészében nyugati Szlovenszkóhoz fűződik, A magyar nemzet a negyvennyolcas szabad­ságharc után a legsúlyosabb politikai elnyoma­tás napjait élte. Kossuth a világot járta, a sza­badságharc hősei börtönökben, vagy a világ különböző tájain szétszórva tengették életüket. Sokan a bitófa árnyékában várták sorsuk be­teljesedését. Az abszolutizmus e korszakában, 1864 júniusában a londoni Földrajzi Társaság előadótermében az angol politikai és diplomá­ciai testület, valamint a legelőkelőbb társaság színe-jav a előtt tartotta előadását Vámbéry Ármin, a 32 éves magyar „traveller", „the Hon of the day“. Az egész kul túr világ szeme a hí­res turkesztáni útjáról visszatért Vámbéryn függött. Hogy került ez a fiatal magyar ember az an­gol világbirodalom intézői elé? Nyomorúságos gyermekkor Vámbéry Ármin 100 esztendővel ezelőtt, március 19-én született a pozsonymegyei Szeut- györgyön. Alig volt kétéves, atyját elvitte a dühöngő kolera. Anyja minden segítség nélkül maradt, ® éjjelt nappallá téve tartotta el ma­gát és két gyermekét. Hogy életét kissé meg­könnyítse, újból férjhezment s átköltözött a csallóközi I) u n aszer dali el y re. Itt élte le Vám­béry egész szomorú gyermekkorát. Mostoha- atyja, bár igen derék ember volt, csak nagyon keveset tudott keresni. Sokszor alig volt betevő falatjuk. Hozzá még a kis Vámbéry egyik li­bára béna lett. De már kora gyermekkorában fényes tehetséget árult el, különösen a könyv- nélküli tanulásban. Egy-kettőre megtanult a magyaron kívül németül és szlovákul s már az elemi iskolában jól beszélt héberül is. Csak há­rom évig járt iskolába, tanítói nem győzték dicsérni kiváló szellemi képességeit, de szülei nem taníttathatták tovább. így ti zen kétéves korában kikerült az iskolából s egy női szabó­hoz került mesterséget tanulni. Az él csesz ü fiúcska föltűnt egy Nyék-környéki zsidó kocs- márosnak, aki nevelőnek fogadta föl. Itt meg­takarított néhány forintok s amikor elérkezett az ortodox zsidóságnál a nagykorúságot jelentő 13-ik életév, elhatározta, hogy tanulmányait tovább fogja folytatni. Középiskolai tanulmányok Amikor kezében kis batyuval, anyja kísére­tében gyalogszerrel ment Pozsonyszentgyörgy- re, hogy az ottani híres piarista gimnáziumba beiratkozzon, sorsa teljesen 'bizonytalan volt. Ám nem hagyták magára, kitsorsoeai segítet­ték s gondoskodtak róla, hogy tanulmányait folytathassa. Kiválóan éles eszével s nagy szor­galmával hamarosan első eminenssé küzdötte magát. Különösen a latinban volt kiváló, de megtanult görögül és franciául is. Maga mond­ja, hogy naponként 20, később 80—100 uj szó megtanulása is könnyűszerrel ment. Szinte zsonglőrködött s emellett kritikai szelleme sem szenvedett csorbát. 1846-ban Pozsonyba ment. hogy ott folytassa tanulmányait. „Annak a szép városkának ott a kék Duna mellett minden uocaköve beszélhet­ne valamit, ha szólni tudna, arról a nyomorról, melyen keresztülmentem", írja önéletrajzában. De azért nem csüggedett 6 kitartó szorgalmával itt is az eminensek között foglalt helyet. Ha az iskolai év véget ért, kezébe vette a vándor­botot és nekivágott a nagyvilágnak, hogy meg­ismerje a többi kulturnépeket s kielégítse égető tudásszomját. A szabadságharc Azután kitört a szabadságharc. Az iskolák bezárultak, vörössipkás honvédnek mentek a tanárok s a diákok, a béna Vámbérynak köny- nyes szemmel kellett kuckójában maradnia. Öt osztály elvégzése után soha többé nem tért vissza az iskolába. Látta Pozsonyiban a magyar hazafiak kivégzését, az orosz bevonulást és végigélte a magyar nemzet gyásznapjait. Ezek az események kitörölhetetlenül vésődtek leiké­be s életének elhatározó irányt adtak. El a Keletre! A szabadságharc után Vámbérynak kenyér után kellett néznie. Az irodalom és a tudomány, vele a forgalom és az ipar csak éppen, hogy megindult a tömegek meghódítására. Ekkor Vámbéry mint házitanitó igen jól értékesit- hette tudását. Magyarország sok pontján volt házitanitó, s közben megtanulta az olasz és az angol nyelvet s hozzálátott a török, perzsa és az arab nyelv tanulásához is. Húszéves korában már annyira elsajátította a törököt, hogy szó­tár nélkül is tudott olvasni. Néha-néha jelentkezett, mint hazajáró lélek, a régi nyomor is. De általában rendesen ólt, A töméntelen sok nyelv tanulásával azonban semmire sem ment. Azt hitte, hogy az osztrák diplomácia tárt karokkal várja, Tévedett. Nem volt neme6, szóba sem álltak vele Bécsbeu. Visszatérve Budapestre, fölmerült benne a gondolat, hogy keletre megy és megkeresi a magyarok őshazáját, Azt tudta, hogy magyart ott már nem talál, de helyesed hitte, hogy a ré­gi nyelv emlékeit még megtalálja. Ugy vélte, hogy ezzel az úttal eldőlne az a kérdés is, hogy az uralaltáji magyar nyelv a finn-ugor, vagy a török-tatár nyelvcsoporthoz tartozik-e. Ehhez a vállalkozásához azonban pénz kellene. De ez nem volt. Segít a véletlen. Megismeri Ballagi Mór, a híres nyelvtudós és ez beajánlja a Pesti. Napló akkori szerkesztőjéhez, Kemény Zsigmondihoz, a nagy regényíróhoz. Kemény ajánlatára az ifjú pártfogója lesz Eötvös József báró és ál­tala a Magyar Tudományos Akadémia, így 1857-ben megvalósíthatta régi ábrándját, hogy tudományos kutatások eszközlése céljából be­utazza a Keletet. 1857 márciusában a Pesti Napló már tudathatta a világgal, hogy egy fia­tal magyar nyelvtudós keleti kutatómra indult. Eötvös József báró szerzett neki szabadjegyet Gáláéig és pénzt, hogy tovább utazhasson Kon- stantinápolyig. A konstantinápolyi évek 1857 márciusában érkezik meg Vámbéry Ár­min Konstantinápolyba. Egy lelket neon ismer, de a szabadságharc bujdosó magyarjai között menedéket talál. Mily furcsa a sors útja! A despota török császár kenyerén élnek a sza­badságharcos magyarok és köztük Vámbéry. Vámbéry hossz ab ideig maradt Konstantiná­polyban, mert az a célja, hogy a törökök szo­kásaival, nyelvi, vallási s társadalmi sajátos­ságaival alaposan megismerkedhessek. Egy Püepöky nevű emigráns osztja meg vele egy ideig szegényes szállását. Majd megismerkedik a legmagasabb körökkel, akik mind olyan ma­gafajta, saját erejükből lett emberek. Előbb nyelvmesterük, később barátjuk. Husszeim Daim, egy gazdag török ifjú fogadja föl házába a francia nyelv mesterének s ez nemcsak gond­talan életet biztosit neki, hanem azon előnyt is, hogy színről színre megis­merhette a török családi életet és ház­tartást, A ház vekilkhardsja, amolyan major domusa, egy ősz anatómiai muzulmán megta­nította teljesen a keleti szokásokra, hogyan kell illendően ülni keresztbe tett lábakkal, megfelelő fej- és kéztartással, miképpen kell prüszkölni, ásítani, enni, kellő illedelmesség­gel. Növendékének édesapja részese volt Kü­lön összeesküvésének is, amely arra irányult, hogy Abdul Medzsid uralmát megbuktassa s a török állam bajait gyökeresen orvosolja. Az összeesküvés fázisaiba Vámbéryt is beavat­lak s ő maga is sokban lelkesítette a kedélye­ket, amikor a magyar szabadságharc egyes részleteit mesélte el színes előadásban. Itt is­merkedett meg az összeesküvés fejével, Ah­med Efendivel, a bagdadi Mollahval is, aki megengedte, hogy gyakran látogassa meg őt Nur Oszmanie kollégiumában. Vámbéry élt is ezzel az engedelennmel, a kollégiumban igen sokat tanult, különösen pedig keleti gondol­kodást, észjárást ugy hogy teljesen ázsiai em­berré alakult át, anélkül természetesen, hogy emiatt hátat fordított volna a nyugati kultú­rának. Már azt hiszik róla, hogy moszlinimá lesz s így nyer felvételt a medreszébe, a mo­hamedán papnevelőbe. Az első európai, aki mohamedán papi kiképzést nyer, mig művész honfitársa, a nagy hegedűs, Reményi Ede, az első és egyetlen európai, aki ebben az idő­ben bebocsátást, nyert a szultán háremébe, hogy a háremhölgyeknek szivét megörvendez­tesse muzsikájával. A török élet e hármas ismerete: társada­lom, család és vallás teszi lehetővé később Vámbéry számára merész vállalkozásait. Hatéves konstantinápolyi tartózkodása alatt több tudományos munkát is irt. Itt adja ki el­ső könyvét, német-török szótárát s itt használ­ja először a nómetes Wamberger helyett a magyaros Vámbéry nevet. Nem akarja, hogy akár a neve után valaki is németnek tartsa. A török történeti munkákból szorgalmasan íorditgatja a magyar történelemre vonatkozó részleteket s ezek az akadémiai folyóiratban jelentek meg. A híres keleti ut 1860-ban választotta meg a fiatal tudósi a Magyar Tudományos Akadémia levelező tag­jának. A fiatal tudós nyomban ajánlkozott, hogy beutazza a Kelet idegen utazóktól ke­véssé érintett részeit, hogy a magyar nép faj- rokonait, nyelvrokonságának esetleges nyo­mait kikutassa. 1863-ban kapta meg az Aka­démia ezer forintnyi segítségét. Nyomban el­indult Konstantinápolyból és Trapézunkon, Telimen át Teheránba érkezett. Jól tudta, hogy további utján mint európai ember sok üldözésnek volna kitéve és kutatásai talán eredménnyel sem járnának. Ezért Teherán­ban álruhába öltözött és 1863 márciusában sze­gény dervis öltözetében egy zaráudokcsoport- tal vágott neki Khiván, Bogkarán és Szamar- kandon át vezető híres keleti utjának, ame­lyen előtte még európai ember nem járt. A török hatóságokhoz formánokat kapott, ame­lyek mint Resi Efendit ajánlották, anélkül, hogy európai származását vagy utazásának célját megemlítették volna- Nagy vállalkozás volt ez. Ha Konstantiná­8 olybán marad, előkelő ur lehetett volnál limdent otthagyott, hogy tudományos tervét megvalósítsa. Ha felfedezik, vallási gyűlölet­ből vagy mert kémnek tartják, halál vár rá. A nyolc hónapig tartó utón a szomjúság, a Karakum homokviharjai, a keleti primitívség és piszok ezer veszélye leselkedik rá. Először a Kaspi-tengert éri el, egy turkmen hajóra száll és igy jutott el Asurába, Cíöniü- stepébe s Etrekbe, a legnagyobb turkméu tá­borba. Itt csatlakozik a khivai khán karaván­jához s húsz nap alatt tette meg az utat a kbi- vi sivatagon át. Ezen előtte még nem járt európai ember. Állandóan az a veszély fe­nyegette, hogy felismerik és csupán lélekje­lenlétének köszönhette, hogy nemcsak meg­menekült, de még olyan szentéletü dervisnek ismerték el, hogy a kegyetlen Szeld Mehemed kliánt megáldhatta. Huszonkét napig tartózkodott folytonos ve­szélyektől körayez/ve Boghará'baii, onnan Sza- markand fejé fordultak. Tovább azonban már nem nyomulhatott s búcsút vevőn úti társaitól- visszatért Teheránba. A londoni dicsőség napjai 1864 januárjában jelent meg a perzsa sah előtt, ahol már elárulhatta kilétét. A sah dús ajándékokban részesítette a magyar tudóst, kitüntette a Nap-renddel és gondoskodott, hogy útját veszély nélkül folytathassa Európa felé. Első útja Londonba vezette. Utazásának híre egész Európában futótűzként terjedt el és a legnagyobb bámulatot keltette, Az egész világ szemét Magyarországra irányitotla. Ut­ján és előadásain keresztül a magyar , igazság belésugárzott a lelkekbe. Londoni időzése ta­lán legfényesebb napja életének. Minden kör ünnepelte s a dicsőítés látható jeleivel hal­mozták el. A Royal Geographic Society esté­lyén felolvasták értekezéseit s ő maga is tar­tott szabadelőadést folyékony angol nyelven bogharai útjáról- Az angol kormány és a lon­doni társaság vetekedett egymással Vámbéry kitüntetésében. Az oxfordi egyetem rendes ta­nári széket ajánlott fel neki, yámbéry azon­ban az elmaradt magyar tudományos élelnek-T-bá akarta szentelni működését és igy elhagyta Angliát. Hiába csábították idegen államok'74’0-' zsoldjába, visszatért Pestre, ahol 1865-ben ki­nevezték az egyetemre a keleti nyelvek taná­rának. Haláláig tanított. A tanár és a tudós Vámbéry nagyszerű tanár volt. Előadásai élvezetesek és világosak, a személyes élmé­nyek és visszaemlékezések csodálatos epizód­jaival átszőttek. Tudományos működése pá- 1 ratlan bőségü. Megalapítója a tudományos turkológiának és az egyetemes török etnográ­fiának. Állandó kapcsolatot tart fenn török, angol és német tudományos körökkel. Számos külföldi lapnak és folyóiratnak a munkatársa s gyakran tart tudományos külföldi társasá­gokban és nagyobb angol városokban felolva­sásokat. A magyarság szempontjából rendkí­vül becsesek azok a müvei, amelyekben a magyarság török vonatkozásait világította meg. Az első geopolitikus A múlt század hetvenes éveiben indul meg egy uj világtörténelmi fejlődés, ekkor bonta­kozik ki az imperializmus és természetes, hogy Anglia áll az imperialista fejlődés élére. Az imperializmus nagy ütközőpontja az anya- kontinens Ázsia, ahol óriási földek és kiak­názatlan kincsek garmadával hevernek. Egy szárazföldi hatalomnak, a nagy Oroszország­nak és égy tengeri hatalomnak, Angliának üt­közőjébe került ez a 44 millió négyzetkilo­méter kiterjedésű koutiueus. Az ázsiai angol és orosz érdekeknek szembenállását senki előtte világosabban nem ismerte fel. Ezért né­metül és angolul irt könyveinek és cikkeinek hatása óriási volt. A keleti viszonyokra vo­natkozó politikai nézeteit mindenütt méltó fi­gyelemben. részesítették és Victoria angol ki­rálynő éppen ugy, mint Abdul Hamid szultán és a perzsa sah gyakran fordult hozzá taná­csért. Amit a világpolitika szükségszerű útjai­ról, szinte természettudományosán indokolt erővonás a írói irt. azzal mindenkit megelőzőit, megelőzte a nagy.Ratzert is, a geopolitika M- ső úttörőjét, ezért tulajdonképpen Vámbéry volt a ma geopolitikájának úttörő munkása. Annyira úttörő, hogy meg sem értették. A nagy politikusok gúnyos mosolyai ellenére azonban politikai prognózisai egymásután va­lóra váltak. Nagyszerű, messze távlatokat átfogó szel­lem és tudós volt. Nemes lelkületű csői levő magyar, akinek kitartása, tudása, magas idea­lizmusa minden időben méltó arra, hogy nem­zeti ideálként álljon előttünk. 9

Next

/
Thumbnails
Contents