Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-18 / 65. (2878.) szám

2 * 'PRKGAJ-MA&tARHIRLAP' í932mi^^ péntek. nátha ellen.^ €)£*ffM€&Tl Hatásameglepői vetkezményekkel fog járni, amelyekért a fe­lelősséget nem vállalom. Békéé szándékú ember vagyok, a békés megoldásokat mindenek elé helyezem, de a rear iitásokat a tiszta igazságnak megfelelően va­gyok kénytelen akceptálni. És világosan és ha­tározottan meg kell mondanom, hogy szokatlan intézkedések kellenek, olyanok, amelyek nem vesznek el a bürokrácia számtalan útvesztőjé­ben és olyanok, amelyeket szokatlan időkben szokás alkalmazni A legnagyobb kultursérelem Szóba kell hoznom a parlament előtt más kérdéseket is. Az országos hivatal legújabb intézkedését, amellyel a magyar kultúrán, a magyar kultúra életén ejtett talán minden eddiginél nagyobb, súlyosabb sérelmet Az erdélyi magyar kisebbséghez tartozó irodal­márok tisztán és kizárólag irodalmi előadásait és a szlovenszkói és ruszinszkói magyar kisebb­séggel való kulturkapcsolatokat akadályozták meg ugyanakkor, amikor Budapesten számotte­vő hivatalos és félhivatalos körök megjelennek Pallier követ csehszlovák—magyar kulturkap- csolatokat kereső estélyein: nekünk pedig nincs módunkban az erdélyi magyar kisebbségi iro­dalom termékeit a személyes érintkezés utján venni át. Ugyanakkor teszi ezt az országos hivatal, amikor áldozatrakész magyarok pályadijakat tűznek ki cseh és szlovák irodalmi müvek magyar nyelven való ismertetésére és átülte­tésére. (A szónok itt két beérkezett pályamű­vet mutatott föl; ezek Jesensky, Iván Krak­kó, Rázus s más szlovák költők fordításait tartalmazzák.) Szent-Ivány ezután igy foly­tatta beszédét: Ez is bizonyítéka annak, hogy a magyarság nemcsak pályadijakat tűz ki, hanem közismert magyar irók és költők ko­molyan foglalkoznak a szlovák Irodalom mű­fordításaival. Ugyanakkor teszi ezt a kor­mány, amikor a köztársasági elnök nr ala­pítványából keletkezett tudományos társaság működését az alakuláskor elkövetett hibák miatt ugyan kellő óvatossággal, de bizonyos várakozó állásponttal kisérik a kisebbségi magyar Irodalmárok. Ugyanakkor, amikor az európai politikai vezetők és irányítók, az egész világ, követelik a lelkek megnyugvá­sát a béke és a közeledés alapján. Megálla­pítjuk, hogy ebben a súlyos és párját ritkító európai botrányra alkalmas kultursérelemben benne van az egész képe annak az elnyoma­tásnak, amelyben élünk. És ha már erről beszélünk, innen kérdezem meg a köztársasági elnök ur alapítványból ke­letkezett tudományos társaságot és Dérer mi­niszter urat. mit csináltak ez ellen az intézke­dés ellen? Az lett volna a hivatásuk, fölada­tuk és kötelességük, hogy a magyar kultúra érd ekében sorompóba álljanak és egyetlen szó , egyetlen hang sem hallatszott tőlük. „Lehetséges-e a szlovák- magyar kiegyezés!*' Végül rá kell térnem azokra a kérdésekre, amelyekkel az utóbbi időben a sajtóban foglal­koztam és amelyekre úgy cseh, mint szlovák, valamint magyar részről számtalan reflexió történt. Szüksége van-e, lehetséges-e és kell-e beszélni a csehszlovák—magyar kiegyezésről? A kérdés aktualitása a legnagyobb mértékben megvan. Európa politikájának a vezető állama, annak is erélyesebb politikai vezetője, Tardieu, nagyarányú tervekkel foglalkozik. Európa gazdasági nyomorát oly vámszerződések és pénzügyi transzakciók segítségével akarja megszüntetni, amelyek nemcsak méretükkel, hanem metódusuknál fogva is egészen újak. Ml tisztán látunk és üdvözöljük a kezdemé­nyezést. Bizonyosnak tartjuk, hogy sorsdöntő következ­ményeket fognak maguk után vonni. Éppen azért szükség van arra, hogy a kereskedelmi szerződéseken túlmenően a kiegyezés kérdésé­vel foglalkozzunk és ezt a kiegyezést a kisan- tant kormányai, elsősorban a csehszlovák kor­mány kezdeményezze. Nem gazdasági és kereskedelmi szerződése­ket követelek, vagy értek a kiegyezés alatt, hanem tartós és állandó, békés munkalehető­ségeket. Amelyek nem főimondható paragra­fusokon, hanem mélyebb tartalmú és értéke­sebb alapon, a lelkek megnyugvásán állanak. Kérdem a kormányt, mit akar tenni ebben az irányban? Akar-e vele komolyan foglalkozni? Megváltoztatja-e a miniszterelnök semmitmon­dó nyilatkozatát, vagy pedig állig fölfegyver­kezve várja, hogy az utánunk jövő nemzedé­kekben fölhalmozott keserűség folsegitse a ha­diszállítókat és elővegye a raktárakból a rozs­dás szuronyokat?! A történelem itélöszéke borzalmas ítéletet fog végrehajtani a mai kor felelős államférfiam, ha nem veszik elő azt a kulcsot, amelyik ke­zükben van és amelyik a nyomorgó emberek és az elnyomott nemzetek szivéhez vezet. A szónok beszéde végén a bankjavaslat vél megállapította. hogy ez a törvény csak idegesíti a pénzvilágot és a közgazdasági tényezőket, növeli a bizonytalanságot és a gazdasági zavart s ezért ellene fog szavazni Szent-Ivány után Krumpe német keresz­tény szocialista a banktörvényjavaslattal fog­lalkozott. Fölszólalása végén reagált Jung képviselőnek ama megjegyzésére, hogy a szudíéta nép és a német nemzet Bríiníng el­len van és elitéli annak politikádat. Ki­jelenti, hogy pártja teljes sznmtpátiával vi­seltetik Brüning politikája iránt. Koipeoki kommunista és Mares cseh szociáldemokrata képviselők a bainktörvényjavaistlatot bírálták. Kurtyák: Hamilton és Renn a századrészét sem látták a ruszinszkói nyomornak Kurtyák, a ruszin autonóm szövetség képvise­lője beszédében rámutatott arra, hogy Ru-zin- szkóban a krízis az igazságtalan pénzbeváltás, a súlyos adóterhek, a romániai megszállás és a háború által előidézett károk meg nem térítése, a hadikólcsönök igazságtalan beváltása és a le­hetetlen földosztás okozták. Nem Igaz az, hogy a ruszin nép mindig éhe­zett, mert a ruszin nép a magyar rezsim alatt aratással kereste meg mindennapi kenyerét, télen pedig Erdélyben és Boszniában a favá­gási munkálatoknál mint elsőosztályu erdei munkás jutott alkalmaztatáshoz. Kurtyák foglalkozik Hamilton és Ronnn nyilat­kozataival és ezt mondja: Nem tudom, müven politikai és világnézettel rendelkezik a két újság­író, azonban azt bátran leszegezhetem, hogy Hamilton és Renn a századrészét sem látták annak a nyomornak, amelyben a ruszin nép él. Minden alkalommal fölhívtam a kormány figyel­mét Ruszinszkó lehetetlen gazdasági helyzetére, ez irányban orvoslás azonban nem történt, mert Rusfzinezkóban meghonosodott az agrárrezsim és annak korifeusai Rozeypal országos elnök, a íőszolgabirák és a jegyzők adatai lehetetlenné tették azt, hogy javaslataim érvényesüljenek. Most, amikor a két külföldi újságíró felhívta a külföld figyelmét a ruszinszkói tarthatatlan álla­potokra, nagy a kapkodás. Folyik a tanácskozás főleg az agrárpártban, de minket; ruszin képvise­lőket egyetlen tanácskozásra sem hívtak meg. A sajtó nagy többsége Rozsypal azonnali elmoz­dítását és rezsknváltozást követel. Ehhez a mozgalomhoz én is csatlakozom azzal, hogy amíg a szojmot meg nem vá­lasztjuk, addig ideiglenesen ruszin le­gyen az országos elnök, aki a ruszin né­pet szeretni és támogatni fogja gerinces ruszinok legyenek a referensek, a föszol- gabirák és jegyzők, nem pedig az agrár­párt emberei. Javasolom a következőket: Fizesse vissza a kormány az igazságtalan pénzbeváltásból eredő B15 millió koronát a ruszin népnek, adja át a kincstári birto­kok és erdők kezelését a ruszin népnek, a Sekönborn gróf, Lórnyai gróf, Teleky gróf és a többi nagybirtokokon semmisít­se mieg a földreformot és adják a földet a földjéhez ragaszkodó ruszin népnek, mely dolgozik, hogy biztosítsa a maga és csa­ládja számára a kukoricamálé-kcnyeret. A kormány adjon munkaalkalmat a ruszin népnek, épp itt az ideje az útjavításoknak, a folyók szabályé zásának. Vámmentesem engedje be Romániáiból a tengerit, mert a devizarendelkezések miatt a tengeri ára 20 százalékkal emelkedett.. Adjon moratóriu­mét a kormány, amiig nem ad választ arra, hogy mennyit fizetett a ruszin nép adó fejé­ben 1919-től mostanáig. Ha mindezt teljesíti a kormány, akkor a ruszin nép nem reflek­tál semmiféle segélyre és a saját erejéből fog önmagán segíteni, emelni fogja kultúrá­ját, politikai fejlődését, mert ebihez joga yan. Ennek az indítványomnak megvizsgálá­sa céljából küldjön ki a parlament vizsgáló bizottsá­got, amelyben azonban az összes ruszin­szkói törvényhozók is résztveunének és kapcsolják ki a közigazgatási apparátust Rozsypal országos elnökkel együtt, hogy a nép nyíltan, szabadon adhassa elő pa­naszait a parlamenti vizsgáló bizottság előtt. Elérkezett az utolsó pillanat, hogy a kormány ezeket a követeléseket teljesítse s a kormány felelős a helyzet minden to­vábbi elfajulásáért. A vitában résztvett még Ohméi ik, a cseh nemzeti liga képviselője és az esti órákban fölszólalt Jabloniczky Já­nos dr. országos ke reszté ítyszodalista párti képviselő is. Holnap folytatják a vitát és egyúttal szava­zásra is kerül sor a bankjavaslat felett. A fádec* vízmüvek Fpye a tar'oniánygyiilts napirendül) Pozsony, március 17. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefon jelen lése.) Ma délelőtt fél tizen­egy órakor Szlovénszkó Országos képviselő­testülete rendes ülést tartott, amelynek napi­rendjén negyvenhat poDt szerepelt.. A tárgyso­rozatnak csak egy lényegesebb pontja volt és pedig a Zsolna melletti Ládecen a 100 millió korona köllséggel épiteudö vízmüvek ügye. Országh József Országos elnök távollétében Jeszenszky János dr. országos alelnök nyitot­ta meg az ülést. Cselkó dr. referens az elnöki indítványokat és referátumokat olvasta fel. Többek között az országos elnök válaszolt Giller János dr. magyar nemzeti párti tárló* mánygyülési képviselőnek a bolsevik! károk megtérítésére vonatkozó interpellációjára. A választ lapunkban ismertetni fogjuk. Az el­nök azonkívül bejelentette, hogy Jaross An­dor magyar nemzeti párti tartopiánygyüléhi képviselő több Írásos interpellációt nyújtott be a mai ülés folyamán, azonban ezekre csak a következő ülésen fog válaszolni. Az ülés napirendjének tárgyalásáról holnap számolunk be. PÁTER LAURENT1US TITKA &0N0GYI REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (Copyright by Prágti Magyar Hírlap.) (57) Gyorsan előhúzza a papirost és a ceruzát. Két iv az egész, de gyorsírással sok elfér rajta. Mintha a redakcióbán ülne, olyan han­gulat szóllja meg. A cikk élére felkerül a metőrhek szóló jelzés: háromhasábos Írott címszedés, garmond szedés. És a cinn: ,,Kurt Resűér újságírói munkájának telje­sítése közben életveszedelembe került. A ladnai várkastély titokzatos alehhuista kamarája — Elevenen eltemetve — Élet­halálharc a ladnai kastély Fantomjával.“ Gyorsan siklott a ceruzája s amikor jó egy órai munka után a nyolc oldalt teljesen teleirta, benső megelégedéssel rakta a kész cikket zsebébe. Délután öt óra. Reméli, hogy nem csalat­kozik időérzékébeu és a valóságban nem hajnali öt óra van. De máris milyen égérutat nyert a gazem­ber. Ha szétverhetné két Öklével a kemény falakat, hogy segítségére siethessen a véd­telen gyermeknek! Keserű grimaszba torzul az arca. Mit is üzent Páter Laurentius? ,,Ha a gyermek ve­szélybe kerülne, forduljatok tanácsé-1 a dcc- tor ecclesiáéhoz!" Oh, ha a ,,néma Ökör" mo-t megszólalna s ordításával betöltőm' az egész világot! De hát ő is a modern kor gyermeke, cinikus és szkeptikus, nem hisz a csodákban, legalább is nem hisz abban, hogy csodák még most is történnének. Mi­lyen jó a hi vőnéik, aki ^z élet nagy megpró­báltatásaiban térdre borul az Istenség előtt s tőle nyer vigasztalást és enyhülést. Visszaemlékezik egy gyermekkori Ima- könyvére, amelyet karácsony alkalmával kapott szegény édesanyjától. Abb^n volt egy imádság, az volt a cime, hogy „Ima nagy veszedelmek ideijén", de ő még csaik el sem olvasta. Az élet csak akkor kezdte megpróbálni, amikor már nem forgatott imakönyvet. Szinte öntudatlanul történt, de befordul a fal felé, térdel e kezeit Imára kulcsolja. Édes jó Isteneim! Most fel kell a szemeket emelni az ég­nek, oh, de nem a ragyogó égboltozat van felette, hanem sötétség, kövek és föld, ton­nányi teher, amelyen tahin az imádság sem tud áthatolni. Édes jó Istenem 1 Nem magamért könyör- gök, hanem a gyermekért tégy csodát... A kis lámpa alig méternyire világit fel a főidről, de mintha ott a fője felett betűk ál­lanának a falon. Felemelkedik s a .lámpává! rávilágít a falra. Meglehetősen elmosódott freskó, de ugyanaz a kéj), amelyet, a könyv­tárban talált szent Tamás müveinek mögöt­te. A szentet-ábrázolja. És a kép alatt az is­mert felirás, ennek a betűi ütött éli meg a szemét: Arcanum a peri! dexter, coelumque *ú- nister. De milyen különös fényben csillognak a szent szemel. Olyan füzük van, mintha a festő valami különleges keverési eljárással állította volna elő a festőanyagot s ez a szia dacol nedvességgel, idővel, világítani fog az idők végezetéig. Baljával a lámpát tartja., jobbjával felnyúl az archoz. Nem is kell nagyon nyújtania a karját. Tapogatózva éri el a jobb szemet s megsimitja. Oh, hát persze, hogy érzéki csalódás volt. Nem festék az, hanem üveg. Hirtelen mintha villanyáram szaladt vol­na végig testén. Arcanum aperit dexter... — Dexter ooulus! A jobb szem! — kiált fel 8 tompán verődik vissza hangja a föld­alatti boltozatokon. Amilyen erővel csak tudja, megnyomja a kék fényiben csillogó üveget. Nyikorgás n a kép jobboldalán a faliból kifordul egy fél- négy aetméternyi kőlap. Mögötte üreg. Be­nyúl az üregbe, írások, sok-éok irat. Óvato­san kiemeli őket, hogy meg ne zavarja a sorrendet. Leül előbbi helyére és elkezdi forgatni a lapokat. Aztán egészen eltérnet- kezik bennük, megfeledkezik mindenről, el­felejti a saját baját, csak falja lázas gyorsa­sággal a betűket... Igen, ezek az iratok azok, amelyeket Pá­ter Launentius bölcsessége az alohimista kamra folyosójának titkos üregéibe rejtett. Erről az üregről csupán a családnak egyet­len tagja tudott e Ladnay Ádárn halálakor a titok Laurentius atyára szállt. Ezeket az ira­tokát kereste heteken át a gyilkos, ezért járt ide vissza, nem pedig az a pszichológiai ők kényszeri tette, hogy a gyilkos visszajár bűntettének színhelyére. Nem Raszkolnikov ez az ember e most már telje? világossággal látja bűnének összes rugóit. Az iratokat inge alá rejti, Az óra féLhatol mutat. Becsapja a titkos üreg ajtaját, ezt ugyan most már felfedezheti akárki. De már tréfás kedve támad, kivesz egy irat- lapot s abból egy kis tiszta darabot tép le. Nagy betűkkel ráírja: Suib protectioue Sancti Thomae, illustris- sinni ecclesiae doctoris hoc arcanum explora- vit Curtius Resner ... Hogy nevezték volna Rómában az újság­írókat, ha ismerték volna a modern újság- technikát? A napiesemények leírója ,..de- scríptor eventuum diurnaliuim in Viudobo- uensis A. D. MNXXVIII. Újból kinyitotta az üreget s bedobta a pa­pírlapot, mint .mikor a hegymászó fáradsá­gos túra után felér a magas csúcsra s be­rakja névjegyét az üregben elhelyezett a!u- miűiunidobozba. Most már biztos a dolgában ... Coelumque sin is tér... És a drága, kedves egyetlen ragyogó ég­boltozatot a bal szem fogja megnyitni. A következő pillanatban már nyöszörgő zajjal fordul meg egy ajtómagasságnyi kő­lap a falban. Nem érzi a gyengeséget, nem érzi a f/b radságof. Lámpájának fényénél v'gan siet előre. A folyosó olyan, mint az előbbi, grá­nitlapok tapasztják ki s az irányból követ­keztetve a kastély alatt vezethet. Már jó ne­gyed órája halad előre, amikor a folyosó vé­get ér. De jobb kézre a falon ott a Ladnay* címer,' újabb ajtó nyílik meg s most szükebb üregbe ér, amely bányára emlékeztet s u! A meredékesen tart felfelé. A felkapaszko dás kissé nehezebb, a kövek is nedvesek. -1 bo­tsak, olykor-olykor megcsúszik, vigyáznia keli, hogy el ne vágódjon. Végre fordul az akna s most már vizsziil­lemen halad előre a nyílás felé. Semmi két­ség, egy régen elhagyott aranybányában van, amely az Aranyhegy oldalára nyílik. A tárna egyre világosodik. Végre a >-táji­ba ér. A bejáratot bokrok fedik el, mim! Mi­féle gerenda, deszka van keresziübkmul hányva. Óvatosan bújik ki köztük, nehogy zajt verjem

Next

/
Thumbnails
Contents