Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-15 / 62. (2875.) szám

8 1932 márriua IS, kedd. MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendelje meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3*50 K Interpelláció « MinteatertanAcsho* aa 1925. óvj teleipettörvény végrehajtása tárgyában­Beadták: Hokby Károly, nemzetgyűlési képviselő és társai Az 1925. évi 224- számú és az említett év októ­ber 7-én kelt törvény, amely Szlovenazkó ée Pod- karpatezká Rusz telepeseinek jogviszonyát szabá­lyozza, a mai napig sincs végrehajtva. Elismerem. hogy a törvény végrehajtása sok munkát igényel, azonban 7 esztendő nagyon sok idő arra, hogy egy törvény végrehajtanék. A törvény végre nem haj­tása oly állapotokat idéz elő, amelyek az érdekelt lakosság körében nagy nyugtalanságot keltenek. Valljuk meg: e nyugtalanság indokolt is, mert az érdekelt kincstári munkások nem, hogy kedve­zőbb, de a leghatározottabban kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek, mint voltak a törvény meg­hozatala előtt, egyes kivételes esetektől eltekintve. Legnagyobb részük azonban azoktól a természet­beni járandóságoktól esett el, amelyek ily kis­emberek részére első sorban fontosai-:. így többek között a legelők és kaszállók használata, amelyek­ért ma nagy bérleteket fizetnek, holott régente csak az urjog elismerése címén fizettek egy-két csehszlovák koronát. Egy törvény végre nem hajtása megrendíti a lakosságban a törvény tiszteletébe vetett hitet. — Méltán rendítheti meg, mert hiszen úgy kell lát­nia, hogy éppen a törvénytiszteletben példát adó nem veszi komolyan a törvény tiszteletét, ha az 7 esztendő alatt nem hajtatott végre. Mennél to­vább tart ex állapot., annál inkább jelentkeznek ennek destruktív következményei. Tisztelettel kérdem azért a Minisztertanácsot; hajlandó-e sürgősen intézkedni aziránt, hagy az J925. éri 224. számú teJepestörrény mielőbb vég­rehajtassák, hajlandó-e sürgősen intézkedni aziránt, hogy e törvény végrehajtásához szükséges kataszteri elő­munkálatok mielőbb elvégeztessenek, mert ezek a jogi munka elvégzésének előfeltételei. A meny­nyiben az volna a kifogás, hogy e munkálatok el­végzésére nincs elegendő mérnök, én azonnal rendelkezésétre bocsátók a pénzügyi kincstárnak e munkálatok elvégzésére annyi mérnököt, akik a munkálatokat a tél beálltáig föltétlenül elvégzik. Hajlandó-e a Minisztertanács a nevezetteknek azt a kedvezőbb helyzetet visszaállítani a törvény vég­rehajtásáig, mint amilyen volt a törvény meg­hozatala előtt, mindaddig, amig a törvény végre­hajtását a gyakorlatban keresztül nem viszik. — Természeti zerü ugyanis, hogy mindaz, amiért például ma, mint bérletért nagy összegeket fizet­nek a munkások a kincstárnak, e törvény értelmé­ben az 6 tulajdonuk volna, ba a törvény már vég­rehajtatott volna. Prága, 1932. március hó. j (Aláírások.) — A pozsonyi YMCA tavaszi autótanfolyama március 15-ón nyílik meg. ügy az elméleti, mint a gyakorlati oktatás megegyezés szerinti órákban. Munkanélkülieknek 40 százalékos kedvezmény. Behatás a pozsonyi YMCA sánc úti információs irodájában. — Magyar mesedélután a pozsonyi YMCÁ-ban. Az YMCA pozsonyi titkársága közli: Szerdán, már­cius lő-án délután 5 órakor lesz az utolsó magyar mesedélután a sáncuti YMCA nagytermében. A meséket vetített képek kisérik. Műsoron a követ­kező mesék: 1. Robinson Cruzoe és 2. Guüvex uta­zása a Lilipoitok országában. Bsléptidáj iskolásgyer- mekekneK i>0 fillér, felnőtteknek 1 korona. — Cáfolják a Budapest mellett állítólagos vasúti merénylet hírét. Budapesti szerkesztős égünk tele­fonálja: A hétfői reggeli lapok jelentése szerint a kousban ti nápoiy —beigrád— Ibudapest—bécsi ex­presszvonat ellen Budapesten merényletet kísérel­tek meg. A közvágóhíd mellett este 8 órakor elha­ladó expresszvonat kerekei szikráztak, amit a pá­lyaőr észrevett. Utána nézett a dolognak és látta, hogy a 6Íneken 5 méteres hosszú, 150 kilogram sú­lyú éindarab volt keresztbe fektetve, amit az át­haladó vonat mozdonya több darabra tört. A vonat­nak semmi baja 6em történt. Nyomozás indult meg, hogyan került a sindaí'ab a sínekre. A félhivatalos Magyar Távirati Iroda cáfolja a merénylet hírét. — Osztrák kém volt Landerer Lajos, a „Talpra magyar44 kinyomtató ja? Budapesti szer keszl őségünk jelenti: Legutóbb Vácon felfedezték Landerer La­jos nyomdásznak elhagyott síremlékét. Lamderer volt az, aki lS48~bau elsőnek nyomatta ki a „Talpra magyarét és a tizenkét pontot. A magyarországi nyomdász-ipar testület március 13-ra ünnepséget tervezett a simái, azonban az ünnepség meglepe­tésszerűen elmaradt, mert Pázanándy Dénes publi­cista, aki a negyvennyolcas debreceni országgyű­lés elnökének a fia, egyik cikkében azt állította Landererről, hogy az osztrák kormány kémje volt Budapesten, Most a bécsi, osztrák udvari levéltár­ban kutatás indult meg, hogy mi igaz a dologból és addig felifüggesztették az ünneplést. — Magasbázy alezredes prov okáltatta a fogház­ban ülő Vannay Lászlót. Budapesti szerkesztősé­günk telefonálja: Az elmúlt héten, mint utólag kiderült, Magasházy László alezredes, a budapesti lovaetüzértábor parancsnoka a fogházban ülő Van­nay I^ászló hadnagyot provokáltatta, mert Vannay a puco6tárgyaláson lekicsinylő megjegyzést tett Ma- gasházyra. Vannay párbaijsegédei előtt teljfe elég­tételt adó nyilatkozatot tett, amit Magasházy pár­bajsegédei elfogadtak és igy e lovagias affér a lovagiasság szabályai szerint elintézést nyert. Dr. FOUfi nöorvos, Praha ll., Jungmannova tr, 4. Rendel 4-6. Tel. 309-02. — Az éreekujvári Katolikus Nőegylet elő­adássorozata. Az émekujvári Katolikus Nő­egylet nagy és dicséretxcméltó kultunnunkát fejtett ki az idei téli hónapokban. Eiőadáscik- liast tartott szombat esténkiut ismert szloven- sz'kói előadókkal és kísérő műsorral. Az elő­adássorozatot szépszámú intelligens közönség látogatta.. A ciklus megrendezésének érdeme dr. Praznovszky Gytrlánénak, az egyesület agi­lis alelnökének érdeme, aki fáradságot nem kí­mélve rendezte hé tr öl-hétre az előadásokat s buzgólkodott azok sikere érdekében. Négy ilyen kult ürest ét tartott a uőegylet, amelyeken Hannos Károly komáromi tanár, festőművész a festőművészet uj 'irányairól, Kenessey Kál­mán dr. meteorológiai intézeti főbiztos a inai Japánról, Borka Géza dr. komáromi tanár a modern líráról és Szoinnathy Viktor iró a mo­dern ujságcsiuálásról tartott érdekes előadást, A műsorok további számaiban a komáromi gimnazisták szavalatokkal, az érsekujv-ári cser­készénekkar. iparosdalárda, városi da.-l egylet és vasasdalárda énekszámokkal, Ölvedi Erzsók és Vranesits Hús szavalatokkal, Fáibry .hegedű­művész, Ba.rátb Tlus és Belohorsky Aranka és egy zenekari trió zeneszámokkal szerepeltek. A szépen sikerült előadássorozatnak folytatása lesz. — Húsipari világkongresszus lesz Budapest ten. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A magyar húsiparosok szövetsége tegnap köz­gyűlést tartott, amelyen bejelentették, ho^y a husi párosok világkongresszusukat az idén, vagy a jövő évben Budapesten fogják megtar­tani. Ez a bejelentés a közgyűlésen megjelen­tek között nagy örömet keltett. A gyomrunkkal nincsen bajunk Ha „CIGELKA* *feet iszunk! (13) — Kettérepedt a kiskőrösi Petőfi-szó bor. Kiskőrösről jelen tik: Petőfi Sándor szobrát, — amelyet Kiskőrös városa Magyarországon elsőnek, 1861-foen emelt nagy szülöttje emlé­kére — kikezdte a szigorú téli időjárás. A homokkő szobor feje két nap előtt kettéha­sadt, a hátsó része leesett. A szobor helyreál­lítására már megtörténtek az Intézkedések. xx Érelmeszesedés (arteriasclerosis) előreha­ladott korban mindenkinél fellép. Kiválóan be- vált szer ezen bántalomnál a diurétikus hatású SALVATOR FORRÁS, melyet kellemes ize miatt egészségei emberek is szívesen isznak. xx Anódpótlók, akkumulátortöltők és hul- lám csapdák, valamint akkumulátortötítés Blődynél, Kassán, Fő u. 118. — A felsőstubnya! motorosvouat elgázolt egy falusi szekeret. Handlovai tudósítónk jelenti: Hamdlova község közelében az egyik vasúti átjá­rónál, ahol a sorompó nem volt leengedve, keresz­tülhajtott a vasúti vágányokon Bélán Antal gazda szereke, melyen négyen ültek. Amikor a szekér a vágányokra ért, keresztül robogott a pályatesten a 4507. sz. motorosvouat, mely elkapta a szekeret és darabokra törte. A szekéren ülők kizuhantak a vasúti pályatestre és súlyos sérüléseket szenved­tek. Bélán Antal agyrázkódást és többrendbeli csonttörést, Lupuka János koponyaalap! törést szenvedett. A szekéren ülő másik két fiatalember kisebb természetű sérülésekkel úszta meg a bal­esetet. A motorosvonatot a szerencsétlenség pilla­natában lefékezték és a hirtelen fékezéstől az egyik utas, Oszvald János súlyosabb sérüléseket szenve­dett a fején és arcán. 22.— Kc-ért szép férjet! Fel­tétel: hogy Mary-crémmel ápolja és szépít­se arcát. Csak a szeplő és folt nélküli arcnak van vonzó hatá­sa. Használjon naponta Mary- crémet, arca gyönyörű és bájos lesz- Mary-créme mindenütt kapható! Postán küldi: Dr. Lad. POLLÁK, gyógy- ssorés*, PIEStAFY. RSPHG3 CZÁNCZÉKUS Irta: Lorinczy György Hárman éltek a közös keresetből. Még pedig maga Czanczékus, továbbá Komám és a Buksi. De Czan- ezékus volt. a fő: az öreg vak koldus, amilyeu va­laha még sok volt a világon. Ma már csak egy vak koldus van: maga a világ. Czanczékus mind a két szemére vak. ellenben Komámnak, a koldusveze- tőnek busz szeme is van, tehát, mindent meglát Czanczékus helyett is. Azonfelül húsz orra is, már messziről megszagol mindent. Komám kiszagolja és kiszemeli a városokat és a jövedelmes utcasarkot és Czanczékus bezsebeli az aprópénzt. Buksinak, a komoudorkölyöknek mindössze is a bakter dolga jut; Buksi őrködik ugyanis az árokparton, mig Czanczékus és Komám részegen alszik az árokban. Máskülönben Czanczékus markolja a görcsös bot egyik végét, Komám meg a másik végét. így járják a világot már vagy tíz esztendő óta. Felőlünk el­járhatnák tovább is. akár a világ végéig is, de azóta olyan szűk lett a világ, hogy mihamar a végére érnének úgyis, hál inkább el se indulnak. Ilyen a világ koldusfilozófiája. A hármas szövetség különben is egyszer csak váratlanul fölbomlott. Mi nem Vilmos császárnak gratulálunk, hanem Czanczékusnak. hogy épp olyan kitünően vezette diplomáciáját. Nincs többé hár­mas szövetség! Persze, mindez a nagyvásár logikus történelmi következménye. A nagyvásár a falu világcsődülete, abo! minden eldől. A ló és a csikó, az ökör és a borjú, a tulipános szűr és a kordován, csizma, a pörge kalap és a gyöngykaláris, a többiről nem is beszélve. A többi közöl való az isi aki felönt a ga­• I ratra. vagyis berúg, mint maga Czanczékus, mint tapasztalt világjáró, tudhatta volna, hogy a vásár és a józanság sose fért meg együtt. Tudhatta volna, hogy a sokadalom magairiagától is megbolondul, ha nem iszik is, hátha még iszik te! A sokaság sohase fér a bőríbe, se így, se úgy. Czanczékus. estefelé, vásároszláskor mégis beim- i .í_>.a :üj i. í .u ' j*, <' Uk"‘ 1 xi.;o?v mába és a többit sejthetjük. Komám szerényen hú­zódott meg a küszöb tájékán, de Czanczékusnak a szűre ujjábán nagyon mozogtak a kétfilléresek és egymásután kerültek a kocsmáros fiókjába, amint a féliccék fogytak. Természetes, hogy a kétfilléresek hamaróbb elfogytak, de még természetesebb, hogy a féliccék is velők fogytak. Szerencsére Szekér Már­ton. vagyis a gazdag Szekér két üszőt adott el a vá­sáron, tehát Szekér Márton széles jókedvvel hajto­gatta a féliccék el és mihamar átlépte Rubikout, vagyis az összeférhetetlen vásári józanságot. Mikor már úgy az ötnegyed tá jékán dadogott, már a föld- gömböt is elosztotta volna. Meglátta az asztal végéu gubbasztó Czanczékufct, valamint előtte az üres poharat, és az üres féliccét. Persze, Komámat nem látta meg. ötnegyedkor Szekér Márton már uem tűri az üres üvegnemüt, tehát teletöltött® a Czan- ezékus poharát. — Na hát igyál te is! Az ilyen kötekedést nem kell ismételgetni. Czan­czékus fölhajtotta a poharat és Szekér Márton újra teletöltötte. A bor fölforralta a Czanczékus vérét, de a Komáin vérét is. Komám sandán nézte Czan- ezékust és irigykedve. — Én meg mindenből kimaradok! Komám, amint láthatjuk, meglehetős tévesen ér­telmezte a koldus és a koldusvezető jogviszonyát, amit Czanczékus vak létére is világosabban látott. Komám arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy ha ö megosztja Czanczékus&al a koldus-sors viszon­tagságait, akkor Czanczékus is ossza meg Komám­mal a Szekér Márton féliccéit. Czanczékus azonban a legcsekélyebb tudomást se vett Komám bizalmas monológjáról; Czanczékus tovább is szerényen haj­togatta a poharat és Komám nagyokat nyelt. A szomjúságát nyeldeste, miután egyéb nyelnivalója nem akadt. A koldusvezetői hivatalnak is megvan a maga csinja-binja. A hivatal se kismiska. Az se csak any- nyiból áll, hogy Komám megfogja a bot egyik vé­gét, Czanczékus meg a másik végét, aztán — gye­rünk! Könnyű azt mondani, sőt mondani se kell a köves országúton, hogy gyerünk! Vagy a réten, ahol a puha fűben mezitláb is elkutyagol az em­ber. olyan, olyan, mintha pokrócon járna. Semmi se állja útját, semmi se alkalmatlankodik Czanezé- kusnok. De mikor aztán a mezősógre fordul az ut- talan ut! A földekközé, a csőszkunyhók közelébe, ahol el-elbujik a gyalogösvény, mintha elfáradt vagy elveszett volna a kanyargásba; az ember azt se tudja, hol jár, merre térjen, hogy a bujkáló utat megtalálja. Itt -árok, ott árok, itt domb, ott domb, itt szakadék, ott szakadék, patak, szikla, mélység, magasság. Milyen jó, hogy a Komám itt van! Bez­zeg, 6 tud, ő lát mindent Czanczékus helyett is. Komám a Czanczékus szeme. Hol kell nagyot lépni vagy éppen nagyot ugrani, Komám Iája, Ko­mám tudje. És idejében, pontosan figyelmezteti az *mbert. katonai vezényszóval. — Czanczékus gazduraml Ez a bűvös kommandó például annyit tett, hogy ugorjunk, gazduraml Árokparton vagyunk. Volta­képpen erről kapta Czanczékus a maga hires ne­vét is: Czanczékus. — Nahát, Czanczékus, gazduxam! Komám azonban egyelőre nagyot rántott a boton. Ami a vezényszótár szerint annyit tesz: — Állj! Czanczékus tehát megadott é svárta a vezényszó folytatását. Éjszakára ugyanis, Torzsa Jánoshoz igyekeztek, a káposztacsősahöz, ki a Bákom-dülőre. A Három Vak Tsuká-t már alkonyaikor elhagyták s jó félórája baktatnak szótalan a káposztaföldek felé. Czanczékus a bortól hallgat, emi a Vak lsüké­től fogva mindig taszigáíja, Komám meg a bor miatt, emi őbelőle maradt ki. Komám appre’nen- dál. Komám bosszút forral. A Torzsa János csősz- kunyhója nagyon előkelő vendégfogadó. A Bákom- dülőben sok tekintélyes csavargó megfordul és többnyire némi pálinka is akad, ami nagyon jó a Három Vak Tsuka féliccéire. A féliocék nélkül, persze, még jobb ugyan, de ez Komámnak eezibe se jut. Az országúiról már lefordultak a rétre. Már csak a sziklás dombon kell átkapaszkodni, aztán mind­járt ott vagyunk a Bakomban. És egyszerre Komám megrántja a botot. — Állj! Buksi, a maga született kutyaorrával, nyilván megszagolt valamit a titkos háborúságból, ami körülötte dúlt, mert nyugtalanul és illetlenül szű­keit. Néha előre szaladt, mintha a Torzsa János gőrékastélyát keresné. Egyet-kettőt vakkantott a világba, nehogy a világ elfelejtse, hogy Buksi is van a világon. Majd visszaszökött Komámhoz és rája ugrált, lebernyegét tópászta. Komám ráripa- kodott. — Hát te mit akarsz? Buksi azonban elhallgatott, Buksi bizalmatlan- kodott. A Komám zord pofájára nézeti és a farkát csóválta. Komám arcán ott ült a felelet. Szinte ráírták, hogy mit gondol. Hogy a pohár borokra gondol. Már ott állottak, közel a dombtetőhöz. Végig­nézhettek az alant zöldelő káposztatáblákon. És Komám megrántja a botot. — Állj! Czanczékus már állott. Már amennyire a mámor eugedte, hogy üljön. Nem tudta, hol áll. De Komám elkáltóttá a vezényszót. — Czanczékus, gazduram! Gazduram tehát összeszedte magát. Lábait neki- feszítette és fölkapta. Czanczékus uagyot. ugrott. Czanczékus azt hitte, hogy az árkot ugorja át. — Czanuzökus, gazduraml .Az árok azonban, persze, eeholse veit, léha; nem volt mi átugrania* Czanczékus előtt a domb nyújtózkodott és Czanczékus egyenesen a domb­nak ugrott. Nagy, lomba, fáradt öreg teste erejé­nek végső és teljes megfeszítésével ugrott és mindenestül keményen odazuhant a domb kőszik­lájához. A találkozás kegyetlen volt, Czanczékus nagyot nyekkent és elnyúlt maga is, együtt e dombbal. Jó, hogy szét nem loccsant a feje. Nem loccsant szét. A Cszanczékus fője is köbül van, nemcsak a domb sziklája. De az orra nincs köbül, minélfogva az orra össze is tört.. A homloka ellehéredett, majd elvörösödött a kiserkedő vértül. A szikla gorombán lecsókolta arcáról a bőrt. Azt mondhatnék, hogy szerencse, hogy ki uem ütötte h szemét, de szerencsére a szikla már nem talált kiütni valót, örülhet Czanczékus. Czanczékus azonban nem örült, hanem elkábuli. Hirtelenébe a Három Vak Tsukára gondolt és e Szekér Mártoh-féle bünszerző kadarkára. Az öreg koldus aléltan nyúlt el a szikla oldalán. A szél el- süviteti fölötte és valamit magával vitt a Három Vak Tsukához címzett mámorból. Percekig gon­dolkozni se tudott, de az életösztön nemsokára megmozgatta tagjait. Nem igen tudta, mi történt vele, de érezte, hogy él. Nagy erőlködések után hangot is adott. Félig hörögve, félig fuldokolva kiabált. . — Komám! Hé! Komáim! De hiába kiabált, Komám nem jelentkezett. — Mentül türelmetlenebbül és mentül dühösebben kiabált, annál valágosabban kitalált, majdhogynem meg is látott mindent. Tudniillik a Komám min­den huncutságát. Komán már akkor messze járt. ő is megorrontott minden veszedelmet és kiejtve kezéből a közös bot másik végét, szerencsésen megugrott, nekiiramodott a mezőnek. Nem mert hátranézni; hátha Czanczékus utána jön. De Czanczékus csak kiabált. — Komám! Gazember! Senki se feleit. Csak Buksi vakkantott kettőt- hármat. Bizonyosan azt adta tudtul, hogy ő is je­len van és látja, mi történik. És abba Czanczékus meg is nyugodott. Hát még sincs egyedül! Buksi itt van. A kutya odatipegett a vak koldushoz és végignyalta a kezét. Czanczékus megköszönte, barátságosan nyakon csip te a kutyát. Buksi a fejét odadörzeölte a koldus borostás arcához. — Itt vagyok, gazduram! — Né, te! Te meg itt maradtál! Ennyi volt az egész magyarázat. Abból meg­értették egymást. Buksi, igenis, itt maradt. Buksi mindig itt marad, ha Komám olyau bitang is, hogy megugrik, mikor már megcsinálta a bajt. Buksi addig rángatta, kaparta, fogával dbalta a vak koldus szellős lebernyegét, inig csak Czau- ezékue föl nem tápászkodotl. Akkor Buksi végig­nézett a domb alatt elterülő mezőségen. Alkal­masint meg is látta odalenn a Torzsa János gőrépdotáját, mert vigan nagyot vonított arrafelé. — Mindjárt megyünk! Foga közé harapta e Czanczékus ruháját és uuzla magával, lefelé a dánban. Az öreg koldus óvatosan tapogatta botjával a földet. Még zúgott a feje, de már tudta, merre jár. Magába károm­kodott. — Megállj, kutya! Aztán lehajtotta a fejét. Az a kutya, akire gondolt, a kutya Komám. De az nem igazi kutya. Az igazi itt van. És húzta magával, az éjjeli szállás felé, ahol Torzsa János várja, meg egyéb is: páliuka is, meg szalonna. Nem minden kutya olyan kutya, amilyen az a kutya Komám. Látszik is rajta, hogy nemigazi kutya Az igazi kutya — Buksi. Mert az csakugyan kutya. ^ »'W ■ . i ■ i i %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents