Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-10 / 33. (2846.) szám

'PRXGAI-MAGtAR-HIRIi/’VP

1932 február 10, izerda.

AZ UJ SPANYOLORSZÁG

Margarita Nelken, szocialista képviselőnő a nők választójogáról és a spanyol nőről, aki még mindig háremben él

Bridzsválosatottak mérkőzése

Irta: Neubauer Pál

Madrid, február. Itten a nőknek még nincs szavazati joguk, a parlamentet azonban máris három honanya ékesíti, három Luxemburg Rózája a spanyol forradfikmmk; Victoria Kent Clora Campoomor és Margarita Nelhen. Természetesen mind a három szocialista, legmérsékeltebb Clora Cmipoamor, aki a Lerroux- párt programjával kacérkodik — s a legszélsőbb a legfiatalabb: Margarita Nelhen, aki pótválasztáson jött be a badajozi kerületben, óriási többséggel lég}’őz ve a polgári jelöltet. A külföld leginkább Victoria Keni nevét ismeri, akit a köztársasági kormány a spanyol börtönök főfelügyelőjévé nevezett ki s aki meglehetős feltűnést, keltett azzal a bizonyos javaslatával, mely a nőtlen fegyenoek számára heti kimenőt követel, a nős rabok részére pedig azt, hogy a börtönben tanú nélkül találkozhassanak a feleségükkel. Példátlan humanitás — mindennek az ára csak egy kis propaganda a köztársaság érdekében, melynek ugylátszik, nincs is más gondja, mint a rabok kedélyállapotát deríteni . . .

Cl ara Ca>mpoa‘morban legérdekesebb — a neve! Clara Campoamor szóról szóra ,fényes szerelmi mezőt” jelent, — attól azonban, aki ezt a költői epitetont viseli, nem szabad sokat várni, aminthogy Senoritta Kent sem sok reménnyel startolhatna azokon a szépségversenyeken, amiket itt i.s elég sűrűn rendeznek — természetesen szocialista ízzel, a munkanélküliek és volt emigránsok javára! Rideg, kemény arcélü, szikár, feketeruhás nő a börtönök őrangyala, középkorú, lesimitotthaju, igazi sufragette s akár csak szépnevíi kollégája. ügyvéd és újságíró, aki már évekkel azelőtt foglalkozott a sztrájk-mozgalmaikkal, béremelési ügyekkel — se rúzst, se púdert nem használ s amint energikus lépteivel végigmegy a házfolyosón, legromantikusabb képviselőtársa sem érezheti benne a gyöngébb nemet . . *

Mindenki „magyar**

Egészen más típus Margerita Nelken. Határozottán szép asszony, harminckét éves, vilá- gosszemü, fehérbőrű, mondén, elegáns — lapos vénkisasszony-kollégái mellett egészen furcsán fest, különösen, mint a szélső szocializmus képviselője. Semmi spanyolos nincs benne, aminthogy nem is igen lehet, hiszen az apja után, pár hónapja még német állampolgár volt s közvetlenül a választások előtt spanyolosodott át, állítólag sok suskussal és szabálytalansággal, de hát, kicsire nem néznek most errefelé, ha az ember hithü republikánus. El-leojelöltje, természetesen, hiába pe- ticionálta meg a választást, már pedig az állampolgárság kérdése, legalább is zavaros, ezt én is bizonyíthatom, mert mikor meginterpelláltam Margarita Nelkent, hogy van az, hogy olyan kitünően beszél franciául, (olyan ritkaság ez itt, amit külön meg kell kérdezni) azt felelte: hiszen az anyám francia nő l'oW . . . mert valószínűleg elfelejtette, hogy pár napja még megbotránkozva ta-gdta a német eredetét, hiszen — érvelt — csak a mamája volt néniét! Betetézi ezt a konfúziót az utólag megtudott tény is, ami a legérdekesebb, hogy tudniillik Se-nora Ne'lken — magyar rokonságú, amennyiben az anyja Mannsber- ger-lány, a Szegedről Valenciába származott (Janz-alkalmazott Mannsberger lánya, akik magyar állampolgárságukat már régen elvesztették ugyan, de Margarita Nelkenten, tudtán kivit 1 is — annyira él minden, ami a M°nns- bergereket hetediziglen is j-ellmzi, hogy — hiába hangsúlyozza ateista-voltát — az az impresszióm, mintha egy lipótvárosi zsuron vagy klubban beszélgetnék valami demokrata hölggyel, valami pesti entellektüedlel, aki selyemkompiéban. rúzs- és parfőmréteg mögött hirdeti a proletárok jogát.

Választhatók — de nem válaszlóhl

Hol lakhat egy ilyen szocialista apostolod? Hol másutt- mint a CasteUánán, a pénzarisztokrácia negyedében, egy ötemeletes luxuspalotában, ahol bóbitás szobalány nyit ajtót és bevezet egy sok színnel és fantáziával ga-*- dagon berendezett szalonba, ami inkább lehetne valami müvészhajlamu hölgy stúdiója, mint egy nópüdvért harcoló munkahelyiség...

Pávákkal hímzett, fekete selyemkimonooaa, ezüstpapuccsal, a fürdőből jön ki a szép Mar- garito, — friss, hangos, konfuzus s rettentő elfoglaltságára hivatkozva rögtön fűzi is tovább a témát, amit a parlamentben még a múltkor megpendítettünk:

— Hát tudja - . .kész nevetség, ami nálunk a nők választójogával vau! Választhatók -- de nem választók! A választáskor százával jöttek a nők az urnák elé s nem akarták elhinni,

hogy nem szavazhatnak, mikor a képviselőjelölt — nő! Ennek a ferdeségnek meg kell változnia! Az uj alkotmány teljes egyenjogúságot biztosit a nők számára, úgyhogy a következő választáskor már ők is szavaznak — én viszont örülök és büszke vagyok rá, hogy engem még a férfiak választottak meg. Hatvanegyezer szavazatot kaptam, kerületem Extremaduria tartományban van, a portugál határon, ami Spanyolország „ legközépkoribb“ része, 60—80 százalékos analfabétizmussal és

ötven-hatvanezer holdas latifundiumokkal... mi szocialisták, most segítünk majd mind a két bajon, teszi hozzá nagy önérzettel . . .

— Az uj választások? Tavasszal okvetlen, hiszen ez a parlament csak alkotmányozó Cortez, célja és feladata: nem több, mint az elnökválasztás s az uj alkotmány megszavazása. Ez megtörtént . . . s igy akár holnap feloszolhatunk — mondja Senora Margarita, azt azonban már nem mondja, hogy a feloszlás nem holnap, de a tavasszal sem valószínű, mert az uj honatyák olyan jól érzik magukat, hogy napról-napra találnak valami sürgősét, valami égetőfontosat, amit még el kell intézni: Spanyolországban minden „átmenet” évekig eltart, megmerevedik, ez volt az „átmeneti” diktatórikus kormányok hibája és veszte is...

„Szegény*4 spanyol nők

A királykérdésről nincs véleménye Margarita Nelkennek.

Hosszas keretlés után végre legyint.: Nem mondhatok mást, mint amit Romanones mondott, — ő pedig, ugy-e, royalista — az egyetlen royalista képviselő: A király jószámléku ember volt, de jószándékkal legfeljebb rossz könyveket lehet írni, nem országot kormányozni . . .

A kommunizmus felett is — ami szerihte, mint már említettem „csak a burzsoázia rémképe” — ilyen könnyen siklik el a snájdig honanya; amiről legszivesebben és leghosz- szabban beszél: az a nők „szörnyű” helyzete Spanyolországban . . . (Nekem pedig eszembe jut az előkelő spanyol ur, aki Margarita Nal- kenxől és társairól igy gyilatkozott:

— Ez a triumvirátus éppúgy reprezentálja a spanyol nőket, mint Madame a hottenlolákal!)

— Még a fasiszta Olaszországban, de még Szicíliában is szabadabban lélegezhetnek a nőik, mint nálunk! A spanyol nő ma is háremben él, ha az idegen nem is látja a rácsokat; szerepük, szavuk semmiben sincs, még otthon sem, mert ott is a férfi parancsol,

— a férj, akinek minden szabad. HáT Istennek már törvényerőre emelkedett az elválás, ettől sokat várunk, hátha észretériti kicsit a férjeket, bár nem hinném, hogy nálunk — amilyen hűséges, konzervatív és béketürő az átlag spanyol asszony — egyetlen feleség is beadjon az ura ellen válőpört, — annál többet majd a férjek . . . Ez az oktalan tűrés is a papok befolyása. Nálunk ma is a papok gondolkoznak a nők helyett különösen falun, vagy az egyszerűbb embereknél . . . azért van igaza Clara Campoamornák, mikor azt akarja, hogy a Viktória Kent révén a nőknek megadott választójogot egyelőre függesszék fel, mert őket — akiknek még semmi politikai érettségük sincs

— ma az urnák elé ereszteni, mintha a papokat szavaztatnák le . . . Bizony, kétélű fegyver még nálunk az emancipáció s a köztársaság egyik legfőbb szerepe ezt kellőképpen lecsiszolni egy egészen uj, gyökeres reformmal... én máris ebben az elvben nevelem a lányomat, aki tizenhatéves, titkárnője a szocialista pártnak s nem kevésbé független és felvilágosult, mint londoni, vagy berlini testvérei. Egy tízéves fiam van még, ennyi elég is, hat-nyolc gyereket, ahogy a legtöbb spanyol házban látni — semmiféle állami, semmiféle vallási törvény, vagy érdek nem kívánhat az asszonytól.

— Lehet-e jó feleség, jó anya a dolgozó nő?

— Az, aki komolyan dolgozik — nem! Legalább is a régi értelemben — nemi Már csak azért se, mert egyszerűen: nincs ráérő ideje. Én például egész nap bent vagyok a Házban. Délután négykor kezdődnek az ülések, a fontos munka azonban a délelőtté: ekkor tanácskoznak a külön parlamenti bizottságok. Én, heted magam mai, most a Guardia Civil s a munkásság közti konfliktusokat felülvizsgáló komissió tagja vagyok; ez maga jelent naponta vagy ötven panaszos levelet! Éjjel, egy órakor, mikor hazakerülök: már semmi sem érdekel! Háztartás, társaság? Semmire sincs időm! Szerencsére a spanyol háztartás nagyon egyszerű, nem sok baj vau vele, vendégeskedés nincs, ha valakit meg akar hívni az emNewyorkból jöttek a hírek, amelyek örömmel töltöttek el mindenkit, aki a viliág kataklizmájáról gondolkozik, a 40 millió munkanélkü- lin és azon töri a fejét, hogyan szabadulhatna meg Európa még egyszer a világháború által fölidézett gazdasági és erkölcsi következményektől. Derűs hirek jöttek a nagy víz másik partjáról, ahol uem csak dollár van, hanem a dollár azért dollár, mert van arany is. Ahol van arany, ott prosperity-alapon mosoly is van és a játékos mosolyból Európának is jut valami: hír a bridzsválogatottak mérkőzéséről.

Megtudtuk, hogy a világ bridzsjátékosainak figyelmét (mert van ilyen is) a newyorkl Cukiért són—Lenz-párok nagy mérkőzése foglalja •le; továbbá, hogy az amerikai—angol válogatottak mérkőzése, amely áprilisban fog Londonban lefolyni, a. két angolszász nép kártyamara- tonját jelenti.

Vájjon tudjuk-e még az iskolából, mi is történt voltaképp a görög Marat-onnál? Persze, hogy mindenki tudja, de azt, hogy mi történt 1914-ben, mindenki elfelejtette. Döntő mérkőzésre indul a két angolszász nép áprilisban Londonban: kártya-mérkőzésre. Nem gondolva arra, mily gyorsan és hogyan fordulhat a hártya éppen Maratonnál. A bridzs ezelőtt pontosan 30 évvel volt divatos játéka a világ arisztokráciájának. A közbejött világháború miatt a polgári osztály csak most baktat az arisztokrácia után és rumbávál fűszerezetten kevesebb veszteni tudó és nyerni nem akaró eleganciával, de annál ostobább szenvedéllyel ül le a világ bridzsasztalaihoz, hogy — kerüljön bármibe —• elhitesse magával azt, hogy nincs veszély, erősen áll a polgári osztály; no meg azt, hogy az arisztokraták játékát ők is tudják, legalább oly szépen és okosan, mint a grófok és lordok.

Szép lenne, ha nem hiányozna egyrészt a latifundium, amely olyan arisztokratikusan nagy volt a régi bridzsvilágban, hogy bridzsben, de még bakkarátnál sem lehetett hamarjában elveszteni A szó szoros értelmében az akkori játékosok lába alatt föld volt és ezt a földet az a bizonyos földreform mindenütt nagyon megnyirbálta. Ingó hitel-talajon állnak ma a polgári osztály bridzsasz tál ai —: két világot jellemez a kétféle bridzs, a harminc év előttit és a mait. Elegáns, okos játék, valóban az előkelő gondolkozás játéka. Nem ha zárd, nem csalás, nem kapzsiság vására. Arra való veibe,r, hotelbe, vendéglőbe hívja meg, itthon tortilia (tojáslepény) és cocido (spanyol gulyásféle) járja nap-nap után, ezt a legfalusibb szolgáló is megtanulja . . .

„Szőke volt és angol.. .**

Rettenetesen hadarva, rendszertelenül, sok ilyen titkot elraccsol még nekem ez a selyem- pjngyolás, furcsán-éidekes spanyol képviselő. Politikai pályája előtt festett s a Pra-do-ban tartott művészettörténeti előadásokat, tagja volt a két év elöl ti kiállítás rendezőbizottságának is és német-francia könyveket fordított. Mindenről beszél, tulközlékeny is, csak az ura nevét nem akarja elárulni, mert az „úgyse fontos egy önálló asszonynál.” A szegény férj hivataláról, foglalkozásáról se akar nyilatkozni.

— Nem elég az, hogy jól keres? — nevet elégedetten, mintha nem is szélső szocializmus, bauem a nagytőke hive volna . . . s a gyakorlott közszereplők leereszkedő nyájasságával kanyaritja rá szálkás, divatos autogramját a bodrois fejével, dekoltázsával, nevető fogsorával báli szépasszonynak ható fényképre.

— Szocialista és republikánus vagyok, —

mondja ellensúlyozásul----mióta az eszemet

bí

rom . . .! de mikor faggatom: miért? csak ócska frázisokkal hozakodik elő s a végén is grimaszt vád:

— Vous avez ... a királyné! Szőke volt és angol!

*

Mintha igaza volna annak a Clarának. Mintha korai lenne még a spanyol nőnek a szavazati jog. Egyelőre . . . inkább ne lég jenek a Senorák és Senoriták választók.

De választhatók se.

Megyery ERa.

— AI Capone szenátor lehetett volna...

Newyorkból jelentik: A National Education Assocíation Atlantában (Georgia) megtartott

évi gyűlésén Miss Florence Halé, az egyesület elnöke, beszédet tartott, amelyben a fiatalságot a művelődésre, tanulásra sürgette, mert ennek feltétlenül nagy része van az ember boldogulásában. Miss Halé teóriáját élő példákkal is bizonyítani akarta, s igy kifejtette, ho<gy AI Capone bizonyosan amerikai szenátor lett volna, ha fiatalkorát iskolában tölti el. s tehetségét az ország boldogi- tására használhatta volna fel, ahelyett, hogy a rombolók élére álljon..

faképpen, hogy akinek nincs dolga ezen a világon, a munkátlan&ág, vagy hosszú kéjutazár 60k fáradalmait a bridzsasztal mellett kipihenje és elegánsan veszítsen, mert túlzott teher neki, hogy már születése pillanatában annyit nyert, mint tízmillió ember együttvéve. A felső tízezer számát nem lehet megszorozni, ahogy a polgár szeretné: ez a szorzás! művelet nem sokszorozza meg a tízezres számot. A polgár nem látott tisztán 6oha — nem is láthatott, mert arra törekedett, hogy más legyen, nem polgár. Most is arra törekszik és azzal, hogy Amerika és Anglia bridzsválogatottjainak ma-ratonját rendezi meg Londonban, akarata ellenére bizonyítja, 'mennyire rövidlátó. A bridzs egy kort jellemzett, a harminc évvel ezelőtti kort. A polgár akkor elmulasztotta az alkalmat és most akarja kipótolni. Harminc évet nem lehet büntetlenül késni és az arisztokrácia, alapjaiban megingatva, íme, nem hódol a bridzsnek, hanem számolva a jelennel, vissz-augrott a múltba, de nem a harminc év előttibe —, az arisztokrácia újra vadászik, sportol és utazik. Tette ezt mindig, de nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy ma nem bridzsel. Tudja, mivel tartozik önmagának és felfrissítésének és mindig azon van, hogy mást tegyen, mint a polgár. Ez megengedett, sőt okos gondolkodás és mindaddig, amíg nem dől össze végleg a régi világ, követendő példa. A polgár azonban? Marad, ami mindig volt: rossz, bántóan rossz imitáció. Nem tud egyéni lenni, nem tud a korral bánni és igy esik meg az, hogy a történelemben alig jut neki szerep.

Polgárok Maratonja Londonban — mintha veszélyes színezetet rejtene magában ez az akkord. Mintha azt jelentené, hogy beteg a polgár, halálosan beteg, mert nem tudja a saját betegségét fölismerni. Nincs latifundiuma, mint az arisztokratának, a napi pezsgőért is úgy kell dolgozni, hogy semmire sem marad ideje; nem ér rá utazással, művészettel, könyvvel foglalkozni: szizifuszi munkát végez és mégis leül a bridzsasztalhoz, majmolva a hidegvér szenvedélyét akkor, amikor az egyre előtörő verejték minden arisztokratikus elegancia kézzel törölhető csődjét jelenti. Bridzsmaraton Londonban: nem lehet tudni, ki üt rá az asztalra; jó lenne gázmaszkokban végigjátszani ezt a pártit. így biztosabb. No meg: a bridzenél a fej nem számit, nem baj, ha gázmaszk takarja. A polgárok Maratonja érdekében mondom ezt.

ÉN ES RUHÁIM

Irta: JANET GAYNOR

A mozisztárok ruhatára!

Mi mindent képzelnek a laikusok, ha ezt a két szót halljak. Nos hát, az én ruha [áramban semmi sincs a mozi sztráro kéből, mert engem ruháim megválasztásában csak két szempont vezet:

„célszerűség és ízlés!46

így például két legdrágább ruhadarabom nem nagyon drága. És mégis ezt hordom legszívesebben naphosszat odahaza, ha a tengerparton ődöngök. Évek óta a nappali ruhám: kék tengerésznadrág és kabátka. Rendszerint mezítláb járok a ház körül.

Ha a stúdióba megyek, vagy rendes napi útjaimat végzem, szrvetert és sport szoknyát hordok. Szeretem a szveterviseletet. Szveler- jeim kék színűek, nyakuknál V kivágásuak. Nadrágos ruhákat hordok csónakká rándulásaimon és télen a begyek közt. Ezek a ruháim drágább minőségűek, lágy teveszőrből valók, természetes vagy homokszinüek.

Sportruháimhoz mindig savéiért hordok. Barna vagy kék a kedvenc színem. Sapkám kék, néha fehér, de van egy vörös is, amelyet különösen szeretek.

Alacsony sarkú cipő egészíti ki sport ruháimat, amikor cipőt hordok. Rendszerint barna- vagy beigc-szinü. Ha fehér szoknyát veszek fed, legszivesebben bakbőr-cipöt húzóik, persze alacsonysarkut.

Ez az én ruhatáram!

Hja igazi... Van még három estélyi ruháim is. Az egyik aranybama csipke , jonquLT- lamé felett, a másik barackszinü muszlin, ugyanilyen színű ChantiUy-csipkével diszitve, a harmadik nárciszsárga zsorzsett. A hozzájuk való köpenyek: egy Etou-tipusu rövid hermelinkabátocska, egy zöldben viliódzó bársony-kep és egy nárciszsárga muszlinbár- sony cobollyal diszitve.

Komoly kabátjaim: négy szőrmekabát, egy karakülasaket és egy hosszú coboly. Több nincs.

Hja, igaz... Van még három délutáni ruhám is. Egy nagyon egyszerű taft: barac-k- •szimü, szoros derék, harangszoknya. Egy krémszínű Alencon-csipkés, — nagyon hiányon egyszerű és a nefelejesszinü harmadik.

Ezekhez a ruhákhoz fél magas és magassar- ku cipőket hordok, amelyek színe a toalett színével harmonizál. De legszivesebben ala- cSony.sarkú cipőben járok, vagy mezítláb.

Harisnyám selyem ... Kesztyűim fehér.

Több mondanivalóm nincs.

i

4