Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-07 / 31. (2844.) szám

TO^CM-MaGÓ-AR-HIRLAP 1932 február 7, vasárnap. Bruckner Ferdinand: „Krankheit dér Jugend," — Páris Irta: HUNGARICUS V1ATOR Francia, színpadról, német nyelven, a nagy világperpatvar óta az egyetlen Moiesi beszélt. Időközben — irodalmi téren — a két házsár- tos szomszéd megbékélt, s kölcsönsen meritget- nek immáron egymás szellemi kutjából. S bár politikai és gazdasági téren tovább csattogtat­ják fegyvereiket, a Goethe-ünnepségek békés nemzetközi összmimkálkodás jegyében fognak lefolyni, Goethe emléke a szellemi béke-okmány pecsétje lesz. Mig azonban az öregek csak a német szel­lemóriás mindent elhomályosító árnyékában hú­zódnak közelebb, a fiatalok máris megelőzték őket: ifjú germán garabonciás gárda nagyot gondolt és merészet: — Szóljunk a párlsiakhoz saját anyanyel­vűnkön. Hátha megértenek?! S megértették! Bizonyság a szörnyen kényes téma danára a forró párisi est. Nem hinném, ha nem lettem volna tanúja győzelmüknek. * Alig hirdették, ellenben igaz német- alapos­sággal és ötlet ességgel telefonkönyvek, egyesü­letek, kaszinók címtárából ki jegyezték a német hangzású neveket-, s névre szóló, gépen írott leveleket-, meghívókat menesztettek Páris szer­teszét.. Egyetlen reklámjuk a már a Pitoeff-ezinpaá- róí jól ismert ,,Criminels“ szerzőjének: Bruck­ner, alias Tager világmárkává nehezedett neve volt. „Maladie de la. Jeunesse“ — „Krankheit dér Jugend“ cimü, eladdig kevéssé ismert drámá­ját azzal a művészi célzattal választották mü- sordarabjukul, hogy ez a soha inkább, mint ma aktuális témakör a párisiakra speciális vonzó­erőt fog gyakorolni. S jól számítottak. Döbbenetes hatást értek el. Nemcsak a németül értő párisiaknái, hanem — amint Madame Boner, a darab rendezője magánbeszélgetésünk folyamán megjegyezte — dicséretére legyen mondva az ábrázoló színmű­vészeknek: rengeteg németül alig .beszélő párisi is megjelent. Egy Póriéban filmező német társaság ad hoc összeverődött fiatal művészei a „Krankheit dér J’~ ad“ szereplői: Lach Allce, Paula Herta, Foerder Káthe, Hupka-Luederitz Irén, Rittcr Emil, Jenseo Eugen és Steinfeld AJífous. A Ckamps-Elysées .kamaraszínházában, a Stú­dióban került 6zinre a -különös darab. Rendkívüliek a körülmények, — de nem min­dennapi elhelyezésű a szinház is, ahol e jelleg­zetesen német drámát e nagytehetségü fiatalok bemutatták. A Champs-Elysées melilékuécájábant két ösz- szeragasz-tott épületben, Páris-szert-e ismert szinház-ikerpár húzódik meg szerényen: a „Theater des C-hamps Elysées", — s tartozéka, a „Stúdiód Ez utóbbi színpadja és nézőtere a színházépü­let ötödik emeletén van. Lift röpít persze a magasba. Mint afféle kamaraszínház, kisterjedelmű né­zőterével, egyetlen páholysorával szokásos in­tim benyomást kelt. Páris gourmeM szívesen látogatják, biztosak: művészi csemegével várják őket. Bruckner darabja azonban kevésbé csemege, — kíméletlen, brutális, keserű, a mai modern irodalomban is meglepően szókimondó. A háború utáni fiatalság lelki viszásságait, kétségbeesését, nyugtalan életfölfogását tárja elénk. Túlzottan érzékenyek, vágyaikban kielégítet­lenek,. félnek az élettől, s elérhetetlennek látják a célt, melyet életföladatul tűznek maguk elé. Megfélemiitően kegyetlen kijelentéseket vág-; na-k felénk. A pesszimizmusnak ezt az egészségtelen mér­tékét magyar lélek, hál‘ Isten, talán meg sem értené. Ennyire a mi fiatalságunk mégsem jutott. * Két német diákleány lakik egy berlini pen­zióban. Orv osta nhulílga-t ók. Désirée, előkelő arisztokrata család exaitált sarja, szülei akarata ellenére választott életpá­lyát, s miután két éven át benső barátnője volt Frerl nevű diákpajtásának, megesőmörlött a szerelemtől, az élettől, önmagától — mindentől. Szerelmi túlzásokra ragadtatja magát, 6 el­pusztul bennük, általuk. Marié, Désirée barátnője és kollégája, komo­lyan veszi hivatását, egyetlen életcélul a mun­kát tűzi ki. ő is beleszeret azonban a penzió egyik diáklakójába, szerelme szélsőségekbe ker­geti, s mert nem lehet azé, akit szeret, elkese­redésében áldozatul dobja magát annak, akit gyűlöl, szerelmi extázisában ő is elpusztul. Fred és Max nem találják meg, amit az élet­től várnak, az emberiséget teszik sötét jövőjük miatt felelőssé, — elzüllenek. Szaggatott kivonatban grand.guignotezerírnek érzik a mese, részletfinomságai a háború utáni nemzedék zavart életfölfogását, bizonytalanná vált lelki világát a nagy német bölcselőkre em­lékeztető pesszimisztikus mértékben tárják elénk. Remarque jut eszünfcWfc: — Mi keresni valónk van Itt? Nézzünk szét: milyen vá-nyadt- és vigasztalan minden! Terhére vagyunk másoknak és magunknak. Az ideáljaink csődbe jutottak, az álma.luk el­pusztultak ... csontunkban, velőnkben maradt a háború ... s hiába gyűlöljük a háborút, mégis az az igazság, hogy akkor éltünk, mert akkor még égett bennünk valami, ami több volt, mint Az udvaréi népre még a Dókány-fiu hívta fel a figyelmemet, három éveknek előtte, egy Elba-partí tüzéristálló árnyékában s olyan kedvező képet festett a kitűnő faluról, hogy a szomszédos negyediek és tardoskeddiek alig tudták megfelelően ellensúlyozni szavaikkal az udvardiak jelentését. Utóbb, hogy Mécs László olyan nagy siker­rel szavalt novemberben az udvardi népház­ban, közelebb jutottunk az udvardi emberi­ség megismeréséhez, különösen a szavalatot követő vacsorán, amikor a helyi szónokok és költők köszöntötték fel zamatos beszédben a költőt. Pintér Béla a köszöntőben nem felej­tette el azt sem, hogy néhány kritizáló meg­jegyzést tegyen a mai irodalomról, ami a versinási résznél különösen tetszett Mécs Lászlónak, de a népről humoros felfogásban iró irók sem vitték el szárazon ... Egészében azonban nagyszerű, érdekes nép az udvardi, a falusi magyarság egyik legki­tűnőbb erőssége. Egyike a legöntudatosabb magyar falvaknak. Mai napság ez mind keve­sebb már... Udvardra menni: felfrissülés. Ez a falu: típusa az igazi magyar falunak. Három ember. • • Ha valaki előtt Udvaréról szólasz, ezt mondja lelkesülten: „Hja, persze, ez a Szabó János, Pintér Béla meg a Dinnyés Károly faluja!" Ezek a nevek a falu vezetőit jelentik ® egy­úttal kifejezik azt a hálát is, amivel a falu körülveszi szellemi vezéreit. Szabó János a néhány évvel ezelőtt elhunyt igazgatótanitó volt, akiről ma is úgy emlékez­nek meg az udvardiak, mint egy félistenről, a falu atyjáról, szellemi tanácsadójáról s meg­ható az a kegyeletes visszaemlékezés, amely- lyel ezt a kiváló pedagógusi illetik ma is. Mindenben tanácsadója, szerető vezére volt a falunak. Népházat építtetett, színdarabokat irt, törődött a falu kultúrájával. Mindene volt Udvaré föllendülése s hogy Udvaré ma is oly önudatos, szellemi dolgok iránt erősen ér­deklődő, nem fennhéjázóan, de komolyan ma­gyar, abban nagy része van Szabó Jánosnak. Dinnyés Károly: Szabó János végrendelete­ként került Udvardra. Szabó János kimondta, hogy az utóda Dinnyés lesz és az udvardiak szinte erőszakkal hozták magukkal. Kedves, finom ember, jó kolléga s a falu szellemi éle­tében vezér. Színdarabokat rendez még, súg is, mert a kiváló tizenkéttagu tantestületből még műkedvelői gárda is kikerül. Jó pedagó­gus, Szabó János méltó utóda. S persze, Pintér Béla. Regényalak. Fiatalember még, jóképű, izes beszédű, karakán koponya. Az intelligens magyar falusi. Szervez és agitál. Taktikus és politikus. Olvas és előad. Ha valamit mond: szavára hallgatnak. Ha valakihez ragaszkodik, azt tüzön-vizen keresztül követi. Az az ember, ki az utóbbi időben mind nehezebben talál­ható már az egyes falvakban. A mai materiá­lis világban kiveszőben van ez a fajta. Ez az a típus, akit falusi regénye számaira oly szí­vesen találna meg egy iró. Udvaré ma fogalom Dólszlovemszkón. Itt zengett a harang •.. Az első nagy nevezetesség Udvardon a Kál­vária-domb, ezt már a Dékány-fiu is meg­mondta s mivel az udvardiak kitűnő lokálpat­rióták, nagy szerettei veszik körül ezt a hí­res dombot, mely ilyen alföldi vidéken való­ban nagy nevezetesség. A története az, hogy 1075-ben Árpádiházi Géza király udvara tartózkodott itt s kápol­nát is építtetett. 1309-ben Magyarország püs­pökei egyházi zsinatra gyűltek össze s itt ha­tározták el az esteli harangszót. Itt is húzták meg mindjárt a kápolna-harangot elsőnek a régi Magyarországon. Erre igen büszkék az udvardiak s hogy jó templom járók azóta is, azt a délutáni litánia mutatta, amikor zsúfoltig volt a nép a temp­lomban. A válságos falu Á válság nem kímélte ezt a falut sem. Ér­Remarque és Bruckner kéz a kézben, gondo­lái a gondolattal, egyazon következtetésre jut­nak: a háború borzalmas volt, de voltak ideál­jai, céljai, — a béke iszapjában minden elme­rült. Sajnos, ez újfajta drámai bölcselők nem akar­nak, s nem is tudnak a magasba látni, a mocsár rak szintjén lebegő lidércfényektől elvakultan, a fölöttünk felragyogó hitélet keresztjére rá­mutatni. Mert hiába, csak ott kaphat erőre a kétségbe­esés, ahol már nem lángol, hiányzik, kipusztult a hit. Mi tehát a „Krankheit dér Jugend“? —- bá­bom utáni betegség, a lelkek üressége, — hit­hiány. Minden egyéb játék a szavakkal, — lelki má- kony, — gyilkoló frázis, — szomorú semmiség. dekes bepillantani egy nagy magyar falu szo­ciális életébe kissé. Hatezer lakosa van. Tizenkétezer hold te­rülete. 100—200 holdas gazdája tíz van. A középbirtokosok száma egyre fogy, általában 30—40 holdas kisgazdáké a falu. A község körül annakidején nagykiterjedésü érseki bir­tokok feküdtek, ez adott kenyeret a rengeteg zsellérnek, földmunkásnak. A primaciális föl­deket most a Centrálna Správa igazgatja. Telepesek jöttek. Most már kevés bérmunka kell. Ebben a faluban tél idején 1000—1500 műn ka nélküli él. Azelőtt híresek voltak az udvardi vasúti munkások. Rákoson, Hőlakon udvardiak dol­goztak, néha 5—600 munkás dolgozott a vas­útnál, éppen úgy, mint ahogy a szomszédos kürtiek a táviróvezetésben tűntek ki s Bul­gáriáig is lementek a távirópőznák mentén. Most ettől a munkától is elestek. Azelőtt csak a primási birtokon 60—70 pár arató dolgozott s kereste a télire valói. Most alig kap munkát egy is. Némely házban már karácsonykor nem volt kenyér s a község kétszer osztott lisztet. Az inségsegélyből utakat építtettek, de az is csak rövidre futotta. Mit csinálnak télviz idején ezek a szegény emberek? Semmit. Néhányan belesodródtak a kommunizmusba, de vérbeli, hithü kom­munista itt nincs, amint nem is lehet. Községi választás eredménye: 22 a magyar­ság pártjának képviselőtestületi tagja, 7 kom­munista, 3 agrár, 4 független községi párti. A falu százszázalékosan magyar. Ipara nincs, tisztára mezőgazdasággal foglalkozik. Tizen­két tanerős iskolája van. A tanitók kitűnő egyetértésben, nagy ügybuzgalommal dolgoz­nak s ennek jótékony hatása az, hogy a falu­ban sincs visszavonás, vagy súlyosabb meg­oszlás. Régi viselet, romantika, uépszokás? • Alig van. A szokásokat a lakodalomkor csak a szegényebbje tartja, itt-ott, kékbeli, ezüst- gombos férfit látni, a lány, menyec-ske diva­tos ruhában jár és selyemharisnyában. A szövetkezel azonban virágzó s mutatja, hogy a szövetkezeti mozgalom milyen egész­séges. Másfélmillió forgalom évente s két fióküzlet! A magyar nemzeti ifjúsági munkacsoport munkálkodása e faluban kezdődött. A művelődést igen kedveli. A SzMKE elő­adásait akkora tömeg látogatja vasárnap dél­utáni mulatságként, hogy még az udvaron is szoronganak. Áhítattal figyelnek akár órákig is. Boldogult ölvedi László járt ki hozzájuk gyakran és tartott nekik szép előadásokat. Szinielőadásokat, kutlurestéket rendeznek. A hivatott vezetők foglalkoznak s foglalkozni mernek a néppel s ezek nem hálátlanok: szí­vesen veszik a tanítást. Jólesik velük lenni, látni az öntudatos, ko­moly magyar fajtának sok-sok derék képvi­selőjét, hallani gyengén palócos beszédjüket, meghallgatni véleményüket a magas politiká­ról, a világ helyzetéről, a falu bánatáról s megjegyezni Pintér Béla szigorú határozatát: „Tessék a falu problémáival is törődni, mert itt az erősség és a gerinc." Láttam falut, mely elvesztette ezt a gerin­cét, láttam, amelyiket népboldogitók agyon- boldogitottak, láttam, ahol csak az anyagiak­kal törődnek csupán s szívesen lemondanak nyelvről, kultúráról, jogokról egy tál lencsé­ért. Láttam, ahol fiú agyonverte az ap­ját, de láttam, ahol figyelmesen hall­gattak meg egy verset, láttam, ahol szomjasan itták az újság betűjét, 'láttam okos falut és elbizakodott falut, lát­tam mindenféle párt faluját, de a legkitű­nőbb falvak egyikének Udvardot kellett meg­ismernem. ősi, igaiz magyiarolk' faluja. Márton bácsi... Vasárnap estefelé a Vadkerti házban ül­dögélünk. Vadkerti uramról az a nézet, hogy amit kimond, ahhoz görcsösen ragaszkodik még álmáiban is és ezt a tulajdonságát na­gyon becsüljük benne. Neki is megvannak a véleményei a helybeli közügyekről, mert, <ViMM<IMfyniHWWraifliil fiMIrMOTM—PWWIWITnaMB—— Mindenütt beszélnek az előkelő budapesti Bristol szálló olcsó árairól. Szobák (a fekvéstől függően) ki­tűnő napi ellátással, már 12 pen­gőtől kaphatók. Dunai szobák kilátással a gyönyö­rű budai hegyvidékre méltányos áron. Bristol menü 2 pengő 40 fillér. Mindennap ötórai tea és tánc, Kávéházi árak. Vacsora rendes polgári árakon. Tánc. Hosszabb tartózkodás esetén to- 1 vábbi engedmények. Bristol Szálló i Budapest — Dunapart. mint minden magyar: született politikusa ő is a falujának. Körülüljük az asztalit udvardi bor mellett és ekkor megszólal Márton bá­csi... Márton bácsi az após. Hetvenkét éves. Gömbölyű pápaszem van az orrán. Szép ba­jusza. És dalos kedve, mesélő emlékei. Nem sokat kéreti magát Márton bácsi. Fo­lyékonyan, szépen gördülnek a mondatai. Hol egy csalimesét mond el, hol dalol fur­fangos nótát, hol az emlékeiből mesél. Órákig el lehet hallgatni Márton bácsit, ahogy ott ül a társaságban s poharát kézbefogva énekli: „Szegény ember dolgát boldog Isten bírja".. Márton bácsi lenne a másik regényalak a könyvben. „Uriiány masszíroz“ Fővárosi lapokban egy idő óta egyre töme­gesebben jelennek meg ilyen hirdetések: JJriHny ma-ssz(roz‘, ,Urinő masszíroz‘ ,Urinö pedikűrt vállal' sfb. Az ember csodálkozva áll meg a jelenség előtt és próbál utána gondolni a dolognak. Vájjon e fáradt és elnyűtt kor ös^zes hasogató derékfájásait akarják Kikenni é$ puha tenyerükkel megdagaSztami ezek az egyre sűrűbben jelentkező urilányok, vagy egyszerűen úgy áll a helyzet, hogy a masszíro­zó urinők hirdetései mögött öreg bábák rej­tőznek, akik jól ismerik ezt a kort, mely mindennél legfőbb súlyt a komfortra helyzi és kényeskedve elvárja, hogy egy nyolclám­pás rádió havai gitármuzsikája mellett ebé­deljen és urinök masszírozzák a lapockáit. De a bábá,cat nem komolyan gyanúsítom. A hirdetés és az ötlet tényleg az urinőké, akik viharos időkben mindig megtalálták a kezüket, akár tépést kellett csinálniok, akár finnyás kuncsaftokat manilcürözni. Meg aztán ha az urinő hozzáfog valamihez, abba-n stílus van és elegancia és azért a pár rongyos korona tiszte- letdijért, amit vendége bütykeinek ápolásáért kapf nemcsak megnyerő külsejét lebilincselő modorát és fenkölt lelkivilágát adja ráadá­sul, hanem műveltsége szikrázó fényeit is. „Angol hölgy pedikűrt vállal" olvasom és letiinődöm az elképzelésen: jön egy kor, amely nyomorúságában és túlzsúfoltságában a pedikűr-hivatás elé is a feltételek átrágha- tatlan kásahegyeit tornyositja. Ha az urinők nem mondanak le erről a pályáról, rövidesen csak nyelvtanárnál képesítéssel kaphatnak ál­lást kis mOni- és — pedikurlányok, akik how du yu diü? felkiáltással fognak a ráspolyozás­hoz és a modern francia ír odalenn táplálása mellett végzik a lakkozást. Oly nehéz ma az élet, oly vigasztalan és a képzett férfiemberek léptei is oly szükresza- bottak és éppen ezért feltűnő, hogy a krízis­nek ebben a viharzásában a legváltozatosabb és legújszerűbb vállalkozásokon törik az asz- szonyok a fejüket. Ma, amikor mosdószappan­ra alig futja, udy nyílnak a szépségápoló inté­zetek egymásután, még kisvárosban is, oly ve- hem,ensen és komplett eszközökkel és amikor a betevő falat is komoly probléma, urinők, — akik nem tudnak angolül és igy nem pedi- kürözhetnek — finom kosztol, esetleg pikáns szendvicseket kívánnak házhoz szállítani. Szo­lid cégek, amelyek a legszükségesebb toalett­dolgokat árulják olcsó pénzért, egymásután adják be a kulcsot és urinő ugyanakkor kijön egy tyuk-farm alapítási tervvel, vagy egy francia-gyrmekkert ideával. Ez az urinő a tőkével. Tőke nélkül uriiány szerényen kezdi: masszírozást vállal, esetleg pedikűrt és ugyanott extemistdkat érettségire is előkészít , . . r Sz. Nagy Mlci ez az egész itteni mai mocsok, — békének ne­vezik az emberek... Eqy tősgyökeres magyar faluban Téli látogatás Udvardon és egyben rövid jelentés egy tipikus magyar falu szellemi és szociális viszonyairól Irta: SZOMBATHY VIKTOR 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents